Rendezte: John Carpenter
Szeretem Carpenter munkásságát. Annak ellenére, hogy nem tartom különösebben jó rendezőnek. Néha sikerült belenyúlnia a tutiba, egy jól visszaadott hangulattal (A dolog), vagy egy önmaga paródiájába hajló őrülettel (Nagy zűr kis Kínában) esetleg izgalmas témát választott a videózás aranykorában, amivel az átlagnézőt meg tudta fogni (Menekülés New Yorkból). De sajnos a legremekebb munkái a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években készültek. Azóta bármit csinált, középszerű lett, átlagos. Nem ő lett rosszabb. Sőt. Carpenter egyszerűen semmit sem változott az évek folyamán, míg a nézői elvárások kinőtték őt és valahogy steril filmjeit. Mert Carpenter filmjei valahogyan sterilek. Nála még a kosz és a graffiti a falon is olyan... színházas.
Az "Elátkozottak faluja" már bőven a kilencvenes évek, amikor Carpenter képtelen volt frissülni stílusán. A film korrekt munka, ám közepes horror. Az alapötlet John Wyndham* elgondolkodtató regényéből készült, melyet a hatvanas években kétszer is feldolgoztak. Egy kisvárosban, a föld sok hasonló összetételű városával egyetemben, a teljes lakosság elájul, hosszú órákra. Nem elég, hogy az eset alatt sokan meghalnak, hamarosan kiderül, hogy a fogamzás képes nők, egytől-egyik terhesek lettek az ájulás ideje alatt. Magyarázat nincs az esetre, hiába érkezik egy orvos csoport többek között a helyszínre, csak mind rejtélyesebb esetek. A gyerekek gyorsabban fejlődnek a többi, normális kölyöknél, és különleges képességeik vannak. Ezek a képességek meg valahogy a többi ember halálát képesek okozni. Szóval, bármi is termékenyítette meg a hölgyeket, logikus, hogy nem barátságos.
Wyndham mindig valahol a paranoiás hangulatban érezte jól magát. Másik többször feldolgozott története a "Triffidek napja" enyhén hasonló cselekményvázra épül. Ott a föld majdnem teljes lakossága vakul meg egy meteorzivatar megtekintése után (vagy üstökös átvonulása - nem emlékszem pontosa, ha utánanéznék, az meg olyan lenne, mintha átvernélek, olvasó) és ha a vakság nem lenne elég probléma, még egy emberevő növény is kifejlődik a sugárzásnak köszönhetően, hogy a maradék 10 százalék populáció se érezhesse jól magát. Nyomokban jelen tárgyalt filmünkre emlékeztet...
Szóval a regényből film készült 1960-ban "Elátkozottak faluja" és mellesleg ez volt az első Wyndham regény megfilmesítés, majd alig négy évre rá, ki tudja milyen indíttatásból, már készült egy Remake vagy átdolgozás "Elátkozottak gyermekei" címmel, 1964-ben. Viszonylag ritka, hogy ugyanazt a történetet ilyen rövid idő után újra rendezik. Mellesleg valamiért Wyndham könyvének a címét egy esetben sem vették át a filmek készítői, holott keresve sem lehetne jobb választásuk, hogy azzal felidézzék a mondanivalót; The Midwich Cuckoos.
Azaz a Midwich-i kakukkfiókák. Ha tudjuk, milyen elven "neveli" fiókáját a kakukk, a címválasztás azonnal értelmet nyer. A slusszpoén, hogy a könyv magyarul "Szemünk fényei" címmel jelent meg. Nem értem, mi a baj az eredeti címmel... John Wyndhamról bővebbet a Galaktika oldalán itt olvashatsz: Wyndhamról.
 |
| Nagyot néznek! |
Carpenter összeszedett pár nevet akik nem sokkal korábban még húzó névnek számítottak, ám a kilencvenes évekre ázsiójuk erősen csökkent: A főszerepben Christopher Reeve, aki Superman eljátszása után főleg tévéfilmekben kapott szerepeket, egészen tragikus balesetéig. Sosem tudjuk meg, milyen hírnevet szerezhetett volna magának a mozi történelmében, nekünk már csak örökre a Superman marad. (Négy epizódban röpködött kék-pirosban)
A másik ismert arc Kirstie Alley aki épp a csúcsról készült leesni (Nicsak ki beszél sorozat) erőteljes súlyproblémáinak köszönhetően. Ennek ellenére máig filmezik, főleg televíziós sorozatokban tűnik fel.
Bekerült még a stábba Linda Kozlowski, akinek a Krokodil Dundee című ausztrál-amerikai kalandfilmsorozaton kívül alig találunk értékelhető darabot a filmográfiájában. Nagyjából hasonló karriert futott be Alley-vel, szóval ő sem túl szerencsés.
Totálisan fölösleges a nyolcvanas évek szépfiúját, Michael Paré-t betenni (pedig Carpenter beletette) a szereposztásba, főleg, azzal a három perccel. Paré kb. itt már mindent elvállalt, hogy "képben" legyen, ami odáig fajult, hogy ő lett az antirendező, Uwe Boll egyik személyes kedvence.
Akit még megemlíthetünk, a Star Wars filmek által világhírű, majd egyéb munkái miatt mind komolytalanabb filmszínészi státuszt kivívó Mark Hamill. Sajnos, ez is csak egy olyan szerep volt számára, amivel annyit közvetített rajongói felé: még élek!!! (Akik néznek Batman rajzfilmeket, eredeti nyelven, viszonylag sokat találkozhatnak a hangjával. Hamill egy balesetben csúnyán összetörte az arcát, ami miatt Luke ikonikus szerepe is veszélybe került, talán ezért is nyergelt át a szinkronizálás műfajába.) Hamill filmográfiája a legtermékenyebb a stábból, igaz a 250 munkájának nagy része szinkron hang animációs filmekben. Elvileg ő is feltűnik majd a már nagyon várt új Star Wars mozikban.
 |
| A felnőttek eldobták magukat... |
A gyerekek közül számomra egyedül Thomas Dekker neve ismerős, aki később eljátszotta John Connor szerepét egy nem túl sikeres sorozatban, a Sarah Connor krónikájában.
50%
Kicsit teátrális darab, kicsit döcögős.
Ha szereted Carpentert, ezt is megnézed, igaz, ez már a mester hanyatlásának idején készült.
* John Wyndham életrajzára mutató linkért köszönet a galaktikaboltnak, amely a cikk frissítésének idején részletesebbnek bizonyult, mint a magyar nyelvű wikipédia idevágó linkje. Köszönet RV-nek, és a fictionkult.hu-nak.
