A férfi magába roskadva olvasgatta a levelet. Egy bírói végzés volt. A tárgyalásra nem tudott elmenni. Orvosi problémák. Az ügyvéd ott volt. Semmit sem ért.A papírlap mázsás súlyként húzta a kezét.
A gyermekei, akikért élt, akik a boldogságot jelentették, akikért tartotta magát, ezután csak akkor látogathatták, amikor az anyjuk hagyta.
Az anya, aki már a házasságuk első éveiben meggyűlölte, nem segített neki ebben. Új férj, új város, messze.
A férfi pedig elvesztette az autóját. A pénze meg elfolyt, mióta az asszony a nyakára szabadította az ügyvédeit. Az új férj ügyvédeit.
Talán könnyebb lett volna, ha iszik. De nem ivott. Ne szedett gyógyszert, nem voltak káros szenvedélyei.
Csak egy: A Box.
A box volt, ami néha kicsit elszórakoztatta.
Kezdetben azért regisztrált, mert azt hitte, egy Internetes társkereső maga lesz számára Ali Baba kincsesládája.
Megtalálja álmai asszonyát és új életet kezdhet.
De a randik nem sikerültek, aztán elmaradtak és maradt a chat és a fórum.
Meg néhány érdekes ember, akikkel elbeszélgetett.
Nem lettek igazi barátok persze, de azért voltak jó piallanataik.
Nem tudtak róla mindent. Ó, nem uram, még csak az kéne.
Azért vigyázott, ne legyen túlságosanm őszinte. Mert itt is vannak, akik csak örülnek más bajának.
Arról mesélt, hogy üzletember, aki egy jó ajánlatra vár, hogy elhagyja az országot.
Puszta mese volt, de megtette. Ha kérdezték, akkor mesélt róla, de csak a fantáziájában élt ez a Hotelmenedzseri munka.
Itt volt az ideje, hogy attól a pár embertől elbúcsúzzon, akiket kedvelt és értékelt.
Közel harminc levelet írt. Nem volt két egyforma, de a tartalmuk nagyon hasonló volt:
"Nagyon őrülök, hogy megismerkedtünk. A külföldi munka beütött, amire vártam. Holnap utazom. Sajnos, többet nem jöhetek ide. Nem aktuális. Vár egy jobb világ."
Búcsúlevél volt. Nem formális, de ha valaki a sorok közé olvasott…
Mikor befejezte az utolsó levelet kilépett az oldalból. Bezárta az Internetet és kikapcsolta a gépet.
A nap folyamán már kitakarította a lakást. Rendbe tett minden sarkot. Valamiért így érezte helyesnek. Ne vegyék a szájára ezután, hogy milyen rendetlen ember volt, aki apának sem való. Ezért igazán ne.
A legszebb öltönyét vette fel.
Írt egy utolsó levelet. Most a gyermekeiknek, azzal a meghagyással, hogy csak a temetés után olvashatják el nekik.
A kötelet a ház konyhájában vetette át a keresztgerendán. A hatalmas ebédlőasztal fölött, ahol annyi kellemes vacsorát költöttek el a gyerekekkel. Az ő gyerekeivel. A kincseivel.
És ezek a kincsek elvesztek. Elragadták tőle őket.
Tudta, az asszony csak fájdalmat akart okozni azzal, hogy kiharcolta a felügyeleti jogot.
A hurokot harmadszorra sikerült rendesen megkötnie.
Sokat olvasott előtte az akasztásról. Félt tőle. Hallotta, hogy van, aki összepiszkítja magát, vagy elélvez közben.
Nem akart úgy elmenni, hogy a mocskot hagyjon maga után.
Az utolsó, amit látott, a gyermekei képe volt a konyha meszelt falán. Kirugta a széket, ami lebucskázott az asztalról és széttört a csempénzett padlón.
Közel egy percig szenvedett.
De nem csinált mocskot.
Csillámló szívű,
Legutóbb láttuk: 2005-03-31, 21:20
Több mint egy éve nem járt erre!
A történet onnan ered, hogy van egy ismerkedő oldal, ahol néha megfordulok. Ott találkozni olyan regekkel, amelyek jó ideje nem látogattak vissza. Ennek vannak okai, amiket mi többiek, nem tudhatunk.
Innen jött egy lehetséges dráma ötlete.
