2015. július 7., kedd

Bizalom - Trust (2010)

Bizalom - Trust (2010)


Rendezte: David Schwimmer

A film Mafab adatlapja: Trust (2010)

Megtekintés: Minden kisgyermekes családnak kötelező darab, hiszen egyértelmű veszélyekre hívja fel a figyelmet.

Az Internet egy remek szolgáltatás, felnőttnek és gyereknek egyaránt. Olcsó, elérhető, bármivel foglalkozhatunk általa. A gond az, hogy az átlagos felhasználók elől az anonimitás mögé bújó identitások kihasználják rajta keresztül a gyengébbet, a védekezésre képtelent. Mert nem csak filmekről lehet véleményt cserélni, vagy megosztani, mi történt a nyaraláson, hiszen vannak torz lelkű emberek, akik rombolni érkeznek, saját ösztönös vágyaikat kielégíteni és ez néha bizony ütközik az etika és morál határaival. Az erőszak sok formája megtalálható a világhálón és ezek közül az egyik, sőt, talán legveszélyesebbel foglalkozik a film; a szexuális ragadozókkal.

David Schwimmer, aki tíz évig volt Ross megformálója Amerika egyik legsikeresebb sitcomjában, bebizonyította, hogy a humoros figura mögött szociálisan érzékeny férfi rejtőzik, aki jó érzékkel képes kényes témához nyúlni. A film csak minimálisan hatásvadász. Pszichológiailag sem teljes, sőt, egy ponton kicsit profán lesz, ennek ellenére átérezhető, szikár darab. annak ellenére kötelezővé kellene tenni minden családnak a megtekintést, hogy besorolása elvileg kizárja a kiskorúakat a megtekintéséből, ugyanakkor róluk és nekik is szól a film. Gyermekeink, nem is sejtjük, de nap, mint nap ki vannak téve az Internet veszélyeinek. Osztálytársak ostorozzák egymást rajta, gyűlöletkeltés eszköze lehet, troll játszótér és olyan embereket is találni rajta, akik szexuális svédasztalként tekintenek rá. Habár a pedofil közösségek, ahogy egy remek cikkből kideríthettem, rendkívül zárt kapcsolati rendszerben működnek, nem kizárható, hogy néhány ilyen motivációval rendelkező egyed a nyitottabb fórumokon keres magának "partnert". A film egy esetet mutat be, de ez nagyjából jól bemutatja, milyen károkat tudnak okozni egyesek, ha visszaélnek ezzel az eszközzel.

Annie (Liana Liberato) alig serdülő tizennégy éves kis hölgy, aki egy korosztályának fenntartott fórumon barátkozik fiúkkal. Aki szemtelenkedik, az azonnal repül a kapcsolati hálóból, míg végül egy tizenhat éves sportoló srác elég közel kerül a kislányhoz beszélgetéseik során. Annyira közel, hogy bevallhatja neki, valójában már nem tizenhat éves, hanem húsz.
Szóval a végül magát huszonnégynek valló fiatalember és a kislány találkozik egy bevásárlóközpontban, ahol kiderül, hogy a mézes-mázosan kedves beszélgetőtárs egy harmincas éveiben járó gyökér, aki lefegyverező gyengédséggel használja ki a kislány sebezhetőségét és formálhatóságát, míg végül egy motel szobában kötnek ki, ahol azután a férfi - ha gyengéden is - de megerőszakolja a gyermeket, aki egyfajta belső tudatmódosítással rózsaszín vattacukorba csomagolja az egész esetet és szentül hiszi, hogy ez így normális, ennek így kellett lennie és Charlie (persze álnév), a férfi, (Chris Henry Coffey) halálosan szerelmes belé, mert ő különleges, és bla-bla... - gondolhatnánk, de nem ilyen egyszerű ez.

Charlie a megfelelő szavakat használja, Annie meg sajnos nincs elég erősen fogva ahhoz, hogy megvédhesse magát. Talán azért ragaszkodik annyira hozzá, hogy ami megtörtént, az gyakorlatilag az ő kapcsolatuk egyetlen szegmense csupán, mert lehet, hogy fél beismerni magának, mekkorát hibázott.

Az eset ki sem derült volna, ha egy barátnő, aki véletlenül észreveszi a randevút, nem értesíti a rendőrséget, mert félti a barátnőjét.
Ekkor elszabadul a pokol.
Charlie eltűnik, a szülők tombolnak és mintha minden félmosoly és pillantás azt akarná közvetíteni Annie-nak, hogy: Tudjuk mit tettél!
A kislány képtelen feldolgozni az eseményeket és mikor kiderül, hogy Charlie rajta kívül több kislányt is megrontott, robban a lelke, amely belekényszeríti egy öngyilkossági kísérletbe. (Igaz ebben segít egy fake pornóoldal is, amit egy kis gyökér iskolatárs szerkeszt Annie-t sértve.)
A család, apa (Clive Owen) és az anya (Catherine Keener) sodródik az árral, értetlenül állva az események előtt, keresve a hibát magukban, a lányukban a világban.
A film mindenkinek egy jutalomjáték.
Owen remek, mint tanácstalan apuka, aki lába alól kiszaladt a talaj. Nagyon jók a kontrasztok a filmben, hiszen a mozi elején láthatjuk egy reklámkampányt összeállítani, amelyben tinik, alig ruhában mutatnak be divatos darabokat. Nem véletlenül.
Keener számomra mindig is a fapicsa kategória volt, mint színésznő és most sem változott meg a véleményem. Jól hozza az erős, független amerikai nőt, aki feleségként is vasmarokkal szorítja a férje tökeit ha kell, aki egyetlen mondattal szerez érvényt akaratának, aki anyuka és feleség, de ugyanakkor egy hülye fúria is.
Liana Liberato nem tudtam eldönteni, hogy ennyire ügyes vagy csupán jók voltak az instrukciók. Elég hihetően alakítja a megtéved báránykát, a tanácstalan és sebezhetőtől egészen az erőszakos kis idegroncsig.
Amikor játékát figyeltem, azonnal eszembe jutott a nem régen megtekintett Agymanók című animációs film és szinte láttam, ahogyan odabent dolgoznak a kis figurák és ütik egymást, miközben Annie arcrezdüléseiből olvasom le, mire gondolhat éppen.
A Charlie-t alakító Chris Henry Coffey pedig borzongatóan szemétláda.
Megjelenik még a mostanában felkapott Jason Clarke, mint nyomozó, aki igyekszik elkapni a szexuális ragadozót, de mindig le marad egy lépéssel. (Tényleg, akik pedofilok az ilyen filmekben és betegek, azért a számítógépes és egyéb álcázáshoz egész jól értenek...)
Az iskolai pszichológus, aki próbálja megérteni Annie reakcióit és visszavezetni őt az életébe, az pedig Viola Davis.


Remek pillanat:
- Mikor anyu és apu összevesznek azon, apu mennyire áll a kislány mellett és anyu lesöpri az asztalt. Részemről, apu amennyire lehet, a lánya mellett van. Igaz, nem az ágya mellett fogta a kezét, hanem Internetes adatokat bújt, de ez is van olyan fontos, ha el akarja kapni azt a köcsögöt.
- Amikor Annie kifakad és védeni kezdi az erőszakolót, míg a szülei értetlenül figyelik a kislány kifakadását.
- Graham, előadja a jóságos Charlie magánszámát, hogy végül egy motelbe vigye a kislányt, ahol kiéli vágyait. Annie pedig "mintha ott sem lenne"...

80%

Ezt a filmet mindenképpen látnod kell! Ebben segít az egyik kedvenc oldalam.
Kattints és utána ismét a "megosztások" gombra.

Insidious: A gonosz lélek - Insidious: Chapter 3 (2015)

Insidious: A gonosz lélek - Insidious: Chapter 3 (2015)


Rendezte: Leigh Whannell

A film Mafab adatlapja: Insidious: Chapter 3 (2015)

Megtekintés: Akik rajongói a sorozatnak, erre is beülnek, de ha józanul ítélik meg a filmet, észreveszik, hogy valójában mostanra pukkadt ki a Insidious lufi.

Kezdjük a pozitívumokkal:
Még vannak ijesztő pillanatok a filmben. Nagyjából három olyan jelenet van, amely rendesen frászt hoz a nézőre és egy tucat, ami csak megbizgerálja az ingerküszöböt.
Dermot Mulroney-t szeretjük vásznon látni.
Csipázom Leigh Whannell-t.
Ha eszembe jut más is, hozzá írom.

Negatívumok:
Alig két hete néztem meg a filmet és komolyan erőltetnem kell az agyam, hogy a teljes történet eszembe jusson illetve kedvezően tudjak írni a filmről.
Az ijesztgetés nagy részét már unásig ismerjük a J-horror filmekből és a mostanában látott - visszamenőleg mondjuk 8 év alatt - amerikai társaiból.
Pl. van benne olyan is, amit nagyon utálok: Egy teljesen inkoherens pillanatban váratlan hangeffekttel hozzák ránk a frászt. Mondjuk, amikor egy macska beszalad a folyosóra és megjelenését egy hideg-rázós hegedűfutammal támogatják meg. (a macskától nem ijedne meg a néző, de a macska és nyekergés kombó zsigeri félelmet vált ki, csak ez tart kb. 2 másodpercig és a film megtekintése utánra tökéletesen elenyészik.
Whannell-nek van érzéke a félelemkeltéshez e nélkül is, most mégis, ragaszkodik az olcsó hatásvadászathoz, mert valószínűleg még a stáb is érezte, hogy az alig nyolcvan perces műben nincs elég kohézió.

A harmadik rész eleve kamu. Előzményfilmet látunk, amelyben szellemvadászaink kooperálni kezdenek egymással. Szellemvadászok? Ne vicceljünk. Egy számítógépes guru, aki a reklámért felelős, egy videós "szakember" aki a helyszínen rendezi be a szellemvadász filmstúdiót és egy néni, aki ha nyugodtan ülhet pár percig egy kényelmes széken, simán átmegy horrorfalvára, hogy tompított fényű lámpákkal körbesétáljon néhány sötét folyosón, míg végül összetalálkozik az aktuális ijesztgető démonnal/lélekkel/szellemmel és rövid jelképes párnacsata után elkergesse a picsába. A néni a szellemet. Kb. ennyi és ez nem vicces, de nem is vicces. Ezért moziba fáradni, megvenni a kukoricát és üdítőt, befurakodni a helyünkre, elnémítani a telefont és elfészkelődni a fotelben, nem nagyon éri meg. De legalább, mire elaludnánk az ügyesen álmosító üzemmódban rendezett fimen, hirtelen vége is lett.

Az Insidious nem éri meg a mozijegy árát. Felületes nézőnek talán maga lesz a film a varázslatos horrorbirodalomból, nagy F-fel. Bárki másnak egyszeri szösszenet, kevés para faktorral és értékelhetetlen végjátékkal.
A röhej, hogy amíg van pénz a sorozatban - tehát, amíg az egyik rész nem hasal el csúfosan a mozipénztáraknál - addig több-kevesebb rendszerességgel várhatóak a következő epizódok.

Quinn (Stefanie Scott - meg kell zabálni és felfedezhető némi Tarantino lábfétise előtti tiszteletadás is a filmben a hölgyön keresztül...) elveszítette anyukáját és mivel úgy érzi, van még valami, amit anyu el akar mondani neki bizonyos poltergeist jelenségeken keresztül, így apja (Dermot Mulroney) nélkül felkeresi az egykori médium nénit, Elise-t (Lin Shaye) aki persze pont mostanra érzi úgy, hogy neki a szellem-bizniszből elege lett.
Néhány jó tanáccsal útjára bocsájtja a kislányt, ami sajnos nem lesz elegendő a szellemi világ ellen, mert lassan kiderül, hogy nem feltétlenül anyu az, aki kapcsolatot keres a kislánnyal, hanem egy gonosz identitás, amely abban a házban vert tanyát, melybe a Brenner család költözött pár hónapja.
Kezdetben Quinn értetlenül áll az események előtt, azután ő már sejt valamit, mire apa áll értetlenül az események előtt. Ekkor hívnak két szellemirtót, akik irtó szellemesek, ellenben választott szakmájukon belül teljesen kezdők. Hamar rájönnek, hogy a csapat csak Elise-sel teljes és szerencséjükre Elise is kapott jeleket, hogy még ne hagyja abba azt, amiben olyan jó.
És miben jó Elise?
Elvileg a gonosz lelkek lenullázásában, bár, a filmből nem sok derül ki. Elise egy szegényes díszletben ténfereg, lökdösődik egyet az aktuális gonosszal, majd simán visszatér közénk. Ennél még a Poltergeist-ben is nagyobb kraft volt.
Részemről a film hatalmas csalódás.
Semmi zsigerit nem éreztem benne. A "Valami követben" igen, itt nem. Mások szerint a "Valami követ" egy unalmas szar - ezekkel a szavakkal illette ismerősöm - de ezzel nem tudok egyet érteni, mert nálam működött az a zsigeri gyomorbaj, amit várok egy filmtől. És abban volt mondani való. Itt hiányoltam a konklúziót.

40%

Na, most mert szerintem nem egy nagy szám, attól, te, aki rajongó vagy, meg kell, hogy nézd, méghozzá az egyik kedvenc oldalamon akár!
Ha már ott vagy, csak kattints a "megosztások" gombra...

Mondd, hogy nem csak nekem volt egyfajta Darth Maul Deja Vu-m az utolsó képkocka láttán...


2015. július 1., szerda

Bérhaverok - The Wedding Ringer (2015)

Bérhaverok - The Wedding Ringer (2015)


Rendezte: Jeremy Galerick

A film Mafab adatlapja: The Wedding Ringer (2015)

Megtekintés: Lassan már úgy sem lesz értékelhető vígjáték a mozikban, legalábbis az USA nem nagyon tesz lépéseket, hogy készítsen ilyesmit... szóval, akár ezt is választhatod a sok gyenge darab közül.

Az első, amivel mindjárt szpojlerezek is - nem mintha nagy szpojler lehetőség lenne egy középszerű komédiában - ,hogy valamiért manapság egyre nagyobb sikk, hogy a komédiákban legalább egy farkat premier plánban bemutassanak, ami néha a főszereplőé, máskor totál mellékesen van jelen és a farok valamilyen atrocitást szenved el a filmben. Nem tudom, melyik volt az első film, amelyik nagyjából öncélúan megmutatott egy "megkínzott" kukit, de valahol a "Keresd a nőt!" című blődli cipzárba ragadt herezacsijától lehet datálni. Talán...
Azóta pedig szinte nincs olyan felnőtt vígjáték, amely ne akarna némi szánalom vigyort kicsikarni, valami genitális poénnal.

Doug Harris (Josh Gad) két pozitívumot tud felmutatni: az egyik, hogy van egy munkája, amelyik lehetővé teszi neki, hogy akár 50 ezer dollárt is eltapsoljon egy tíz napos "Hogyan szerezzünk igaz barátokat!" maratonra, a másik, pedig, hogy bármilyen magának való lúzer - tűnik elsőre - képes volt egy viszonylag dögös csajszit kifogni feleség jelöltnek. Azután árnyalódik az egész.
Doug szülei ugyan már elmentek, ám arra nem nagyon van magyarázat, hogy miért is nincsenek barátai - később persze megtudjuk - akiket meghívhatna az esküvőre, arról már nem is beszélve, hogy legalább egy vőférjet illenék felmutatnia. Szerencsére az álmok hazájában minden hülyeségre van gyógyír vagy szolgáltatás, így lehet bérelni egy underground cégtől akár esküvői igaz barátokat. Doug-nak számít annyit leendő arája, hogy berendeljen egy egész falkányi jó barátot, hiszen egy nő életében az első esküvő örök élmény - bármilyen lesz a kimenetele később (Britney Spears alig három napos esküvője pl. igazán hosszú holtomiglan volt) - és a tökéletes képhez nem csak a lányos oldal által meghívott emberek tömege szükséges, hanem, hogy a férj oldala is képviselje magát. Elvégre, elvileg nem egy múlt nélküli robothoz megyünk.
Doug érzi is a nyomást és miután volt ismerősei sorra lemondanak a tisztségről, hogy nőhöz adják egykori vélt cimborájukat, nem marad más hátra, mint egy bérbarát applikáció, melyet Jimmy Callahan (Kevin Hart) prezentál.
Jimmy tehát nem kevés pénzt és egy ál-identitást is felvesz, Bic Mitchum képében, hogy Gretchen (Kaley Cuoco-Sweeting) hercegnői álmai valóra váljanak. (Teszem hozzá, mikor Gretchen majdnem bebuktatja Bic hamis névválasztását, akkor egészen remekül idézi meg a film a "Közönséges bűnözőket" és egy profán, de remek poénnal csapja le a feldobott labdát. Amin fel tudtam röhögni.

Kevin Hart mintha mostanában mindenhol ott lenne... Azért Eddie Murphy "bája" hiányzik belőle.

Szóval, a bérbarát brigád működésbe lép. Készülnek az kamu múltak, hamis fotók, komplett életeket építenek fel, hogy mire a nászinduló felcsendül, a fiúk a helyükre kerüljenek.
De vajon meddig mehetünk el, hogy mások rózsaszín porcukros álmait megvalósítsuk és mit teszünk meg, hogy a mi porcukros álmaink valósággá váljanak?
Ezért még egy kis tanulsággal is gazdagabbak leszünk.

A film sajnos nagyon kevés jó poént sorakoztat fel. Vagy mi lettünk kicsit immúnisak a Miló haverommal, de az első fél órában komolyan kezdtem azt gondolni, hogy nem fogjuk végignézni a filmet. Azután, mire kezdtük megkedvelni a karaktereket és izgulni a főszereplőért, a pofánkba tolták - képletese - a farkát, ami kétség kívül a film mélypontja. Innen már csak felfele tudott vezetni az út.
Persze néhány logikátlanság is jutott a filmbe, ami komédiánál annyira nem zavaró.
Kettőt kiemelnék azért:
Jimmy Callahan aranyszmoking programjában benn van az is, hogyha Doug az esküvő utáni hét éven belül elhalálozik, Jimmy egy búcsúztatót is összedob a srácnak, ennek ellenére, később már azt halljuk, hogy ha Bic karaktere bevált az esküvőn, három hónap múlva eljátsszák a halálát, hogy a menyasszonynak ne tűnjön fel, hogy a gyermekkori cimbora mégsem elég szerves része a férjuramnak... Üti egymást a kettő.
A másik, amikor az öregfiúk csapata kihívja egy "barátságos" rögbimeccsre a férjjelöltet és cimboráit, ahol azután nem sokat udvariaskodnak. Nos, ha a srácok tényleg ilyen elánnal vetnék bele magukat a sárba és küzdelembe, garantált, hogy magára az esküvőre mind mankókkal és toló kocsikkal érkeznének.


A film befejezése pedig előre borítékolható.
A csinos szöszi pl.
Viszont így legalább fejlődött a karakterünk és a film végére kemény tököt növesztett.
Jeremy Galerick első egész estés filmje nem kirívó, semmi extra. Csupán jól felmondja a leckét, amit az elmúlt tíz évben a mozis komédiákról tanult.

60%

Ha szeretnéd megnézni a filmet, itt kell szétnézned! Még ma!
Mellesleg ezen kívül is találsz elég csemegét az oldalon!

A Lost rajongóknak még egy belső poénra is futotta, a film utolsó mondatával!

Démontól megszállva - Demonic (2015)

Démontól megszállva - Demonic (2015)


Rendezte: Will Canon

A film Mafab adatlapja: Demonic (2015)

Megtekintés: Ha rá vagy kattanva olyan darabokra, mint az Insidious sorozat, akkor ezt se hagyd ki.

Vannak horrorfilmek, amelyeket sokan kíváncsian várnak, mert akkora a hype (felhajtás) körülöttük, hogy még az is lehet, hogy vesz jegyet a filmre, aki egyébként annyira nincs oda a műfajért. Jelenleg a mozikban épp a harmadik epizódját mutatják be az Insidious sorozatnak és közben a farvízen olyan filmek jönnek ki és fognak eltűnni a süllyesztőben, mint a "Démontól megszállva". Valahol ez igazságtalan. A filmbiznisz azonban háború, ott meg belefér. Még az is, hogy aki az Insidious filmekért felelős az ennél a filmnél is vállaljon produceri teendőket, ala James Wan. Így már nem is olyan meglepő a téma hasonlósága...

Will Canon filmje épp csak kiemelkedik az átlagos szellemház történetek közül. Alig erősebb darab, ám így együtt nézve a felkapottabb Insidious darabbal, nem is rossz mozi. Félig film, félig found footage, mint a hasonló "Tökéletes bizonyíték - Evidence" című kaszabolós horror. Városkától kívül eső szellemház, gyilkosságok, rendőrség. A végén pedig egy csattanó, ahogy unásig ismert.

Lewis nyomozót (Frank Grillo) randiját a csinos pszichológus Dr. Klein-nel (Maria Bello) simán felülírja egy gyilkossági ügy, amelyhez kihívják. A Marta Livingstone gyilkossági ügyben szereplő kísértetházba több, mint húsz év után, látogatást tesz néhány amatőr filmes, akik szeretnének rögzíteni pár hátborzongató képsort, egy dokumentumfilmhez. Az este végeredménye jócskán felülmúlja várakozásaikat, hiszen a szeánsz alatt megidézett túlvilági erők tesznek róla, hogy szem ne maradjon véresen. Mire a rendőrség kiérkezik az épülethez, melyhez egy izgatott szomszéd hív segítséget, addigra egyetlen zavart fiatalembert (Dustin Milligan) találnak a helyszínen, és egy rakás kamerát, amelyek valamiért nem nagyon akarják lejátszással megkönnyíteni a nyomozást. A töredék felvételekből, következtetéssel és a szemtanú hasonlóan darabos vallomásából kell felépíteniük egy vérengzés miértjeit és hogyan-ját.

Nem tökéletes. Közel sem.
A fényképezés erős közepes, a zenének vannak jó pillanatai.
A színészek jók, csak talán Dustin Milligan szemöldökhúzogatása és szomorú tekintete volt kicsit elripacskodva.

55%

Negatívum: Mostanában mintha kicsit túl sok lenne a szellemházas történetekből.


2015. június 30., kedd

Agymanók - Inside Out (2015)

Agymanók - Inside Out (2015)


Rendezte: Pete Docter
A film Mafab adatlapja: Inside Out (2015)


Megtekintés: Igen, mert van mondanivaló, ugyanakkor, talán a figurák miatt, talán, mert a kalandok nem pörögnek a maximumon, nem lesz számomra egy sokszor nézős darab.

Pete Docter azért eléggé otthon van a gyerekek gondolatvilágának a visszaadásában. Már a "Szörny Rt." sem volt egy egyszerű darab, a mögöttes tartalom miatt és a mese több rétege rendesen visszaköszön jelen moziban is. Az "Agymanók" persze egyfajta kaland mese egy részről, hogy néhány szereplő eljusson A-ból B-be, kalandos utazás során, másrészt viszont egészen jól bemutatja, hogy egy tini, miért kezdhet mondjuk az élete, családja és úgy általában a világ ellen "lázadni". Amikor bármit mondasz neki, te, mint szülő, ő pedig úgy csinál, mindent jobban tud, vagy valami megfoghatatlan belső erő arra buzdítja, hogy ellenkezzen, bármi áron. Vagy, csak simán gondol egyet és világgá megy.

A mese pedig bemutat egy szituációt, amikor kamaszodásnak majd csak éppen induló lányunk hirtelen úgy kezd viselkedni, amit nem szoktunk meg tőle és mi tanácstalanul nézünk össze a párunkkal, hogy vajon elrontottunk valamit?
Nem!
Csak az agymanók pörögték túl magukat kissé.


Docter jól fogja össze a figurákat és olyan világot mutat be nekünk - fantáziabirodalmat - amelyen gyerekkorunkban talán mi is elméláztunk néha. Én egészen biztos; milyen lenne, ha kis emberek dolgoznának odabent, hogy tegyem, amit teszek?
Docter világa ha lehet, még összetettebb és koherensebb, mint a "Szörny Rt." univerzuma.
Öröm és Bánat kalandozása közben sok területet bejárunk és néha bizony elég találó módon vezetnek be minket az agyban lejátszódó folyamatok sűrűjébe, hogy azért lássuk, hogy van ott helye a léleknek is rendesen. Mert, ahogy látjuk, az érzések, bár fejben dőlnek el, néha önállósítják magukat az agytól.
De ez már a mély-filozófia világa, amelyben sem nem vagyok otthon, sem nem szeretem különösebben.
Tudatos én, meg világnézet, stb.

Riley (Kaitlyn Dias) szüleivel a megszokott és megszeretett Minnesotából a kevésbé izgalmas Chicago-ba költözik. A lány a fejében dolgozó öt alapérzésnek köszönhetően igyekszik jó képet vágni a hirtelen - egy gyereknek még minden ilyen költözés hirtelen - költözéshez, ám amikor rádöbben, hogy ezzel előző életének egy szakasza lezárult, érzései felbolydulnak. Lázadni kezd, ingerlékennyé válik, a korábbi lelkes énje visszahúzódik és olyasmiken kezdi törni a fejét, amellyel a gyermekkorának eddigi szakasza teljesen felülíródhat és nem feltétlenül kellemes módon.
A fejében lévő érzés-központ öt dolgozója pedig nem könnyítik meg az érzések kordában tartását.
Egy buta baleset miatt egy időre Öröm (Amy Poehler) és Szomorúság (Phyllis Smith) rövid időre elhagyja az irányító központot és akiket hátra hagynak, azok bár igyekeznek megtenni mindent, hogy Riley önmaga maradjon, ez elég nehéz feladat, ha olyan tulajdonságokkal tudjuk manipulálni, mint Undor (Mindy Kaling), Düh (Lewis Black) és Félelem (Bill Hader).


Közben nagyvonalakban megtudhatjuk, hogy egy 12 éves lány fejében mi zajlik le. Hogy mi történik egyes emlékekkel, hogyan is dolgozik a memória. Meg, hogy hová lesznek a gyermekkori képzeletbeli barátok és olyan apróságokat is láthatunk, miért keverik oly sokan a tényeket a saját véleményükkel.
A barangolás az agyban színes tevékenység, sok érdekes részlettel, amelyekre érdemes odafigyelni.

Szóval a film több rétege közül a rejtettebb, a belső filozofálgatás lett az érdekesebb, míg a külső váz, maga a vétlen kikerülés az irányítótoronyból és a visszajutás, valójában már unásig látott klisé.
Láttuk ezt, csak más köntösben.
Pl. Mindjárt ott van a nagy kedvenc, a "Fantasztikus labirintus", amelyben ugyan maga a tini csatangol egy érdekes labirintusban, de a lényeg, hogy ott is a gondolkodást és az érzelmeket kell hadrendbe állítani, hogy végül a road-movie rész egyenesbe jöjjön, közben pedig van kaland dögivel.
Itt kb. ugyanez a helyzet.
De egy felnőttet nem fog megtéveszteni, hogy magában a kalandban nincs elég kraft, mint abban a bizonyos elképzelt rakétában, amely úgy képzeltünk kis töki korunkban, hogy egyenesen a holdra repíthet minket!


Az imdb 8,8-as átlaga gondolom idővel változni fog, mert egyelőre kicsit magasnak tartom azt a majdnem 90%-ot.
Nem rossz, nem rossz, de hirtelen három mesét is tudok mondani, amik azért jóval pörgősebbek ennél és a kaland faktor is magasabb, szerintem: Rontó Ralph, Hihetetlen család, Szörny Rt. - ami meg, valljuk be, elég sokban hasonlít az "Agymanók" történetére.

60%

Ha szeretnéd megnézni ezt a mesét: itt megy majd az agyadra!

2015. június 27., szombat

Nagyvad - Big Game (2014)

Nagyvad - Big Game (2014)


Rendezte: Jalmari Helander

A film Mafab adatlapja: Big Game (2014)


Megtekintés: Nekünk "Magic Boys" és Michael Madsen jutott, északra meg a Big Game és Samuel L. Jackson. Valahogy ez a film jobban üt.

Európai filmesek néha azt az ötletet veszik a fejükbe, hogy filmjüket megdobják egy Amerikai sztárral. Ahol kevesebb a pénz és kapcsolat, oda inkább kifutott sztárok jutnak, míg máshová, akár egy épp aktuális hírességet is meg lehet nyerni. Helander-nek sikerült L. Jacksont meginvitálnia, hogy együtt összedobjanak egy inkább gyerekeknek való enyhén "Cliffhanger" beütésű akció marháskodást, amelyet, szeretnél komolyan venni, csak ehhez nem játszik alád a rendező.

Az alapsztori egészen rendben van: Amerikai elnök északra érkezik egy tárgyalásra. Gépét megtámadják, az elnököt menekítik. Magára utalva zuhan az erdők rengetegébe és egyetlen lehetséges megmentője egy férfiassági próbára ideiglenesen "száműzött" finn, tizenpár éves kisfiú, miközben a terroristák aljas indokból tűlevéllé teszik értük az erdőséget.


Ezt az alapot lehet akár teljesen véresen komolyan venni, vagy lehet kikacsintva, megmosolyogtatva feldolgozni. Helander első komoly megmérettetése a 2010-es Rare Exports, amely egy télapós horrorfilm volt, morbid humorral feltöltve. Gyerekszereplő már ott is volt és elég hangulatos darab lett még akkor is, ha érezhetően olyan horrorfilmek voltak az elődök, amelyben a kis közösséget gyilkos támadás éri külső erők által. Helander négy év pihenő után összedobta ezt a kellemesen gyermeteg darabot, amiben bárkit is vennél komolyan, nem tudod. Szóval annyira azért nem röhejes, hogy rá tudd sütni, hogy egy akció-komédia, ugyanakkor a gyerek főszereplővel és a költségszegény kalandokkal együtt a film nem is vehető teljesen komolyan.


Oskari (Onni Tommila) felkészült élete férfiassági próbájára. A finn falu öreg szárazföldi medvéi kiviszik a közeli hegyre, ahol felavatják a fiút és megkapja fegyverét - elég komoly felszereléssel együtt - hogy a következő egy napot a nagy vad elejtésének szentelje. Egy másik szálon az Amerikai elnök érkezik valami tárgyalásra Finnországba, ám mielőtt megérkezne - mikor máskor, te hülye? - a célhoz, idegenkezűség által lezuhan a repülőgépe és csak az elnök és legfelkészültebb testőre (Ray Stevenson) éli túl a támadást. Elszakadnak egymástól, így az elnök, miután belebotlik Oskari, a gyerek segítségével igyekszik életben maradni, míg értük jön a segítség. Persze, menekülniük kell közben, mert a gépet elpusztító rakétát olyan emberek lőtték rájuk, akik még a mentőakció előtt szeretnék begyűjteni az Amerikai elnök skalpját, amolyan trófeaként. Drága egy vadászat, de hát egy részt az elnök a nagyvad, másrészt pedig Oskari lehetséges zsákmányállata, amelynek megszerzésével bizonyíthatja a közösségében, hogy férfivá ért. (És gondolom, utána már lehet csajozni meg lehet inni a sima méhsört, ami sima.)


Megjegyzések:
Onni Tommila gyerekszínész igazán szerencsés, hogy két ilyen nagy névvel dolgozhatott együtt és még a show-t is ellophatta. A film nagy kedvence lesz a finn kölyköknek. Nem olyan, mint mondjuk a mi "Égigérő füvünk".
A történet néha megbicsaklik, azért csavar szerűségek is jutnak bele, igaz, kiszámíthatóak, leszámítva a nyilazós részeket... Viszont a finn hadsereg és rendvédelmi erők nincsenek a helyzet magaslatán, hogy terroristák könnyen bejutnak hegyeik közé, de az elnökmentő csapat szinte fáziskéséssel jelenik meg a vásznon. A gép lelövéséről nem is beszélve, hiszen a védelmi rendszerük ennél jóval összetettebb. A védelmi tojás meg már a "Menekülés New Yorkból" című klasszikusban is feltűnt. Bár valójában nem létezik...
Aztán a nagyobb nevek mellett vannak alig kisebb nevek is, szóval Helander rendesen megszórta sztárokkal a filmjét, ami kicsit dob az összképen, annak ellenére is, hogy van, aki súlytalanul van jelen - Felicity Huffman méltánytalanul mellőzve van pl.
Victor Garber, Jim Broadbent és Ted Levine is megjelenik, ki fontosabb, ki mellékesebb szerepben.
A főgonosz karaktere sajnos inkább röhejes, pedig Mehmet Kurtulus igyekszik, csak sajnos legalább olyan karikatúra gonosz, mint a Die Hard 5. gonoszai.
Helanderre érdemes odafigyelni, mert van érzéke a hangulatkeltéshez.
A fényképezés nagyon szép, a trükkök már kicsit gyengébbek.
A karakterek szerethetőek.

50%
Nem az év akciófilmje, de legalább gyerekbarát.
Finnországi gyorstalpaló itt!

2015. június 26., péntek

Keményítőkúra - Get Hard (2015)

Keményítőkúra - Get Hard (2015)


Rendezte: Etan Cohen

A film Mafab adatlapja: Get Hard (2015)


Megtekintés: Aki kedveli Will Ferrell "munkásságát", ezen is jól fog szórakozni. Aki nem, az nem. A film egy 100 perces blöff.

Volt pár éve egy hasonló alapötletű vígjáték, melyben a seftes béna Béla telefonos segítséget kér egy harcmestertől, hogy miután bekerül a sittre, ne kelljen egész nap be-ki-be-ki játékot játszania a sötétben. Az volt Rob Schneidertől a "Kegyenc fegyenc" és már az is egy nagy baromság volt. Ennek a filmnek hasonló a szinopszisa, de megtekintés közben derül ki, hogy a hasonlóság valójában egy blöff: ez a film nem arról szól, hogy felkészül hősünk a börtönéletre és odabent helyt áll. (szpojleres leírás)

Nem kedvelem Will Ferrell-t. Egyszerűen hiába próbálom kedvelni, mert irritál a fizimiskája. Nem jóképű ez látszik. De ezen felül az a humor, amit ő képvisel, az számomra erőltetett, ostoba és gyerekes. Amerikában persze elég menő a srác, van is egy rakomány filmje, melyekbe néha még A lista közeli sztárokat is be tud citálni, ám számomra Ferrell az antisztár. Már a megjelenése olyan, hogy számomra nem szerethető. Danny Trejo sem volt szimpatikus először, ám annyi filmben bizonyított számomra pozitívan, hogy mostanra csipázom az öreget. Ferrell pedig olyan nekem, mint Owen Wilson: látszatra olyan, mintha nagyjából önmagát hozná és ezt a karaktert variálja orrvérzésig. Ezen nem változtat az sem, hogy egy értékesebb filmben (Felforgatókönyv) is képviselte magát. Mert a karaktere ott is nagyjából ugyanaz a kisember figura, aki többnyire jól öltözik, de kisstílű, arrogáns és baromságokat hord össze. A tenyérbe-mászási mutatója lehet, hogy filmenként eltér...

Szar dolog, ha tudjuk, egy hónap múlva bevonulhatunk 10 évre Amerika egyik legdurvább börtönébe.

Ebben a filmben szokás szerint sztárolják a figurát. Ránézésre ugye sokat nem néz ki belőle az ember, ezért filmről filmre el kell sütni, hogy a nevetséges külseje ellenére mindig szépek a női és néha még fél-erotikus jelenetet is sikerül velük kierőszakolni. Most egy gazdag vállalkozót alakít, akinek barátnője a főnöke lánya. Igaz, kicsit akarnok a kiscsaj, de azért a domina bőrruciban egészen "szerethető". Ferrell persze szereti is rendesen, mert belém, nézőbe, bele kell sulykolni, hogy ez a borzas díszfaszaládé a legjobb nőket kapja meg.

James (Farrell) éli világát leendő felesége oldalán, megtámogatva após pajtás szeretetével is. A zsé dől be az ablakon, a kocsi drága a makk pedig nem éhes, hisz disznólkodik eleget. Jó ez az élet.
Darnell (Kevin Hart) fekete jómunkás ember, aki történetesen James kocsiját szokta tisztára suvikszolni. Harminc ezer dollárra lenne szüksége, hogy egy kicsit jobb környékre költözzön, ahol sem őt sem a lányát nem késelnék meg iskolába menet. Darnell úgy véli, talán James, a gazdag fehér csóka kisegíti szorult helyzetéből és megdobja a szükséges dohánnyal, amiért viszont Darnell felajánlja, hogy James élete végéig mossa majd az autóját. Nem tudom, mennyire jó üzlet lenne ez - ahelyett, hogy mondjuk 5-10% kamatra kölcsön adom, hosszú időre, ezért James nem megy bele. Illetve azért nem megy bele, mert egy seggfej, de ez nézőpont kérdése. Mellesleg Kevin Hart aki maga is egy irritáló figura számomra, ebben a jelenetben volt a legszimpatikusabb és visszafogottabb. Látszik, hogy rágyúrtak, hogy ebben a majdnem kulcsjelenetben inkább a fekete tesó mellé álljon a néző.

Kíváncsi lennék, vajon Ferrell fel tudja így emelni apró színész kollégáját?

James-ről kiderül, hogy néhány ügyletével sok pénzt sikerült kivarázsolnia emberek zsebéből. Ez mondjuk elég profán módon van vázolva a filmben, főleg, hogy eddig csak simán a főnöke keze alatt dolgozott, de az FBI és egy rossz ötletnek köszönhetően James marad szarban és egy hónap múlva vonulhat befelé San Quentin-be, ahol aki jártas kicsit a drámák és akció filmek terén, pontosan tudja, hogy bizony komoly tágítás várható, ha az ember képtelen megvédeni magát. James pedig elsőre nem úgy tűnik, hogy bírná a csendes pihenő alatt a fejére húzott takaró gyűrődést. Sok hülye ötlet villan át az agyán és ebből a leghasználhatóbb az, ha egy megfelelő embert megkér, hogy tréningezze fel a bevonulásig. Mivel persze Ferrell humor kelléktárában van bőven helye a politikailag inkorrekt humornak - rögtön a homofób viccekig - első választása a fekete bőrű Darnell-re esik, hiszen James nem reprezentatív felmérései alapján kiszaszerolta, hogy a feka bizony kemény sittes volt. Darnell első blikkre el is hajtaná a tudjuk hova, csak amikor szóba kerül, hogy némi pénzmaggal járhat a trenírozás, inkább mindent ráhagy a suttyó fehér testvérre.
Azután belekezdenek a tréningbe.

Kb. fél óráig azt is hittem, hogy a film első fele erről szól majd, míg a másik fele arról, hogy James bekerül, megvívja harcait és hősként jöhet ki a kóterből. De a percek lassan teltek és még mindig napok voltak hátra, hogy bevonuljon.
Hoppá, itt valami más lesz a poén, mert a játékidő szerint a börtönös rész kiterjedésére nem lesz idő!

Igen, a "Kegyenc fegyenc" helyett kapunk egy felkészülős filmet, hogy mire már átmenjen az egész logikátlanba és totál fárasztóba, hirtelen a forgatókönyv egy másik irányba induljon el, amivel majd jó gyorsan le lehet zárni a filmet, lehetőleg anti-hőseinknek kedvezően. Így a film utolsó húsz percében James és Darnell rájön, hogy hiába lett a lágy tojású fehér Wall Street-i csődörből kemény tojású gengszter, az egész hiábavaló vacakolás, mert sokkal egyszerűbb megkeresni az igazi bűnöst.

A film kb. három poénja közül az egyik, amin tudtam mosolyogni.

És itt vérzik el a film.
Mert, ha a töketlenkedős és humorosnak szánt tréning -nem az amúgy - végén a börtönben valahogy kihúzná hősünk, akkor a film beváltja, amit ígér.
Vagy, ha rájönnek, hogy más a bűnös és másfél órában, nyomozva, akciózva bizonyítékokat szedegetnek össze, hogy azokat benyújtva, James szabadulhasson, az is megér egy filmet.
De így, hogy van tréning, azután azt eldobják a fenébe, hogy egy tök unalmas mellékszál jelenetsorban megszerezzenek egy ősrégi számítógépet, amiben fellelhető pár adat arról, hogy az após pajtás, Martin (Craig T. Nelson) a hunyó minden vádpontban, az unalmas, klisés és profán befejezés. Annak idején volt egy hasonló, irodába belógó, károkat helyrehozó film is, a "Nekem 8". Na abban jól működött az időzítés, volt humor is, volt tétje az eseményeknek.
Itt kapunk egy szánalmas bunyót - melyben azt kell elhinnem, hogy azon kívül, hogy Ferrell jó az ágyban és remekül gitározik, még a capoiera küzdősportot is kiválóan tudja bemutatni verőembereken.
Szóval, számomra a film egy blöff.
Mint például amikor James-t be akarják szaszerolni a náci fiúk közé, hátha azok majd megvédik. Nos, az a jelenetsor sem vezet valójában sehová és értelme sincs sok.

Jaj, majd elfelejtettem:
Valaki meg tudná mondani, hogy az amerikai humoristák között mi ez a "ki csinálja meg a legbuzisabb dolgot a vásznon" verseny?
Ha azt hitted, hogy Sacha Baron Cohen kimaxolta a témát a Brüno-ban, nagyon tévedsz.
Will Ferrell a kiképzés részeként eljut majdnem egészen a szopásig egy meleg szórakozóhelyen.
Ennek a jelenetnek köszönhetjük az utóbbi pár év egyik legszimpatikusabb meleg mellékszereplőjét is és azt, hogy kínosan feszengve azon kellett mosolyognom - sejtettem amúgy, hogy messzire el fognak menni és bejött a tippem - hogy a közel ötven éves Ferrell letérdel egy férfi elé, rámozdul a farkára - hiszen szoknia kell, mert odabent kapni fog eleget - és végül egy szép lassításban legalább az arcán végigszánkázik a férfiasság. Jó, gondolom egy, az ilyenkor egyre többet használt mű implantátumról lehet szó (hacsak nem olyan vadállat, hogy tényleg bevállalta, akkor viszont kezet foghat kreténségben Johnny Knoxville-lel), ám azért elég bizarr képkockákról van szó. Meg hatásvadász is. Meg igazából, nem is vicces.
Mind az egész film...

40%

Miért van az, hogy Ferrell partnerei valahogy sokkal viccesebbnek tűnnek számomra a filmjeiben?
Kevin Hart is egy elég fárasztó figura, de itt most viszonylag szerethető figurát hozott.

Nem biztos, hogy el tudtam venni a kedved Ferrell filmjéről.
Akkor pedig meg kell nézned!
Vagy a moziban, vagy vedd meg dvd-n, vagy akár ide is ellátogathatsz, mert itt is megtalálhatod: Keményítőkúra (Azért nézz szét az oldalon, mert sok finomságot találhatsz még ott!!!)