A következő címkéjű bejegyzések mutatása: will ferrell. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: will ferrell. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. június 29., hétfő

Ciki: Diszkópatkányok - A Night at the Roxbury (1998)

Diszkópatkányok - A Night at the Roxbury (1998)


Rendezte: John Fortenberry

A film Mafab adatlapja: A Night at the Roxbury (1998)

Megtekintés: Mai fejemnek meglehetős türelemre volt szüksége, hogy rászánja a mozira azt a nem túl sok játékidőt. Ez a film ma már inkább kínos, mint vicces. Azonban érdekes lehet egy alternatív univerzum, amelyben Chris Kattan lett sikeres mozisztár, aki minden egyes filmjében a legcsinosabb színésznők kegyeit nyeri el, és Will Ferrell az, aki felejthető produkciókban hozna felejthető karaktereket, hogy megkérdőjelezze, mennyire egy helyről indult ez a két srác. (Ferrell jelenleg 10 produkcióval készített többet, mégis, mennyire más a megítélése a két színész pályaívének.)

Láttam már ezt a filmet korábban és csak azért emlékszem néhány apró jelenetre belőle, mert Will Ferrell sosem tudott számomra élvezhető színész lenni. Kezdetben egyenesen irritált a fizimiskája és most, hogy már az ötvenesben van, elviselem, azonban épp annyira nem húzónév számomra egy moziban, mint Owen Wilson vagy Adam Sandler. Sőt, inkább elengedem. Chris Kattan már érdekesebb téma, hiszen míg hazájában elismert és egy időben talán sikeres komikus volt, nálunk szinte teljesen rejtve maradt munkássága és gyakorlatilag a „komoly” művészetét egyetlen horrorfilmből ismerem, a „Ház a Kísértet-hegyenből”.

A két aktor a Butabi fivéreket alakítja ebben az inkább bugyuta, mint ügyes komédiában. Két fiatalember, akik belső kényszere, hogy a sznob éjszakai élet meghatározó pillérei legyenek, miközben az életről és az életben maradásról sincs túl sok fogalmuk. Éppen ez a gyökértelen élvezethajszolás az, ami miatt édesapjuk, aki egy kisboltot vezet, minden nap igyekszik terelgetni őket, hogy vigyék valamire, azonban a srácok olyan álmokat kergetnek, amelyek elérése elérhetetlennek tűnik.

Kattan és Ferrer (Sokat elárul arról, mennyire kedvelem a színészt, ha kiderül, hogy még a nevét is helytelenül jegyeztem meg, csak a cikkben a többi esetben kijavítottam a hibát...) akik a „Szombat este élőben” című szórakoztató műsorral mutatkoztak be a tévénézőknek szélesebb körben, már a szkeccsekből összeállított műsorban felépítették két ártalmatlan, de ostoba karakterüket. A nagy vászonra lépés egyértelmű volt számukra, hogy a visszajelzések után, érdemes mozifilmben továbbvinni a két figura földhözragadt kalandjait. A film bár nem túl okos (kimondom: egyenesen lustán buta) és most, 2020-ban nézve kínosan poros, egy szűk réteg számára már-már kultikus alapműként maradt kellemes emlék. Ez azonban nem feltétlenül a történetnek köszönhető, amely kifejezetten buta, még a karakterfejlődés szempontjából is, hanem sokkal inkább az életérzés közvetítésnek, amely a kilencvenes évek bulis világát mutatja meg – erősen kis szegmensre korlátozva. A másik, ami miatt emlékezetes lehet a film, hogy az akkori évek legismertebb, ma is nosztalgikus hatással bíró diszkózenékkel pakolták meg a másfél órát. Szegény eredeti filmzeneszerzőnek, David Kitay-nak kevés időt hagyva, hogy megmutathassa tehetségét., bár, nem emlékszem, lett volna olyan munkája, amely kiemelkedő lenne számomra.
A rendezőről, Fortenberry-ről pedig döntsd el te, mit árul el, hogy nagyjából 120 produkcióban működött közre direktorként, amiből 2 (!) került mozis bemutatásra. Hát nem azt, hogy a "maga" idejében a "Diszkópatkányok" kiérdemelt volna neki egy masszívabb mozifilmes karriert.

Vajon melyik lehetett az első film, amelyben a főhősök fillérekkel igyekszenek lefizetni egy ajtónállót, dílert, rendőrt, vagy bárkit, hogy elérjék a céljukat? (A kidobó szerepében amúgy Michael Clarke Duncan, akit Oscar-díjra jelöltek a "Halálsoronban" nyújtott alakításáért.)

A „Butabik”, mint írtam, nem rossz szándékú fiúk, így talán ez az egy, ami miatt megkedvelhetőek, azonban értelmi képességeik egy akaratos kiskamasz viselkedésével teszi őket egyenlővé, ami miatt felnőtt embernek, főleg, aki már tudja, miről szól az élet, kissé fárasztó lehet ez a fajta „megcsináljuk” hozzáállás, hiszen ahhoz többet kellene tenni, mint apucit pumpolni anyagilag és a lehető legtöbb módon cikissé tenni magunkat.
Az alaphelyzet is szimpla: a két Butabi fiú szeretne a Roxbury elnevezésű szórakozóhelyre bejutni és ha ez nem lenne elég komoly célkitűzés amúgy henye életükben, fejükbe veszik, hogy maguk is nyitnak egy extrém, sznob bulihelyet, amibe korábban őket sem engedték volna, be, azonban ők nem lesznek kirekesztők, ha sikerül a terv, és bárki előtt megnyitják az egyszeri diszkópatkányok mennyországát.

A tervhez azonban sem pénzük, sem egyéb affinitásuk, ezért főleg álmodoznak, míg – ha már amerikai álom – rájuk nem kacsint a szerencse. No, nem mintha megérdemelnék. Ugyanis a film nem tör pálcát felettük és nem azt mutatja meg, mennyire erősen kell dolgoznod azért, hogy a vágyaid beteljesüljenek. Éppen ezért, értéke és érdeme nem sok marad a végére, a suttyó humor azonban nem hiszem, hogy elég, hogy különösebben az átlag fölé emelje a produkciót, még akkor sem, ha egyszer azért ki lehet bírni.

A Butabi fiúk híresen kényesek a testükre, de még a legjobb cimborájuk (Lochlyn Munro) is tudja, hogy lusták ahhoz, hogy tegyenek is érte. Munro filmográfiája jelenleg már majdnem 250 címet kóstál! Mégsem hiszem, hogy pl. a magyar nézők pár százalékán kívül tudná bárki a nevét.

Az, hogy mennyire híján van acélos forgatókönyvnek a mozi, az az, hogy kerek 74 (!) perc alatt lezavarják az egészet. Ráadásul, nem elég, hogy rövid, mert kevés az igazi ötlet, amely egy komplexebb filmhez kellene, még a dramaturgia is erősen esetleges és hézagos. Szpojler lenne, ha nem egy közel harminc éves filmről beszélnék, de a végére a srácok álma a lehető legprofánabb módon valósul meg, mindenféle komplikáció nélkül és ha ez nem lenne elég, álmaik nőivel is sikerül megtalálni a közös hangot, amely miatt az egész film egy hurrá-optimista, rózsaszín, flitteres attitűdként képes funkcionálni, nélkülözve a drámát.
Mintha csak arra lett volna kitalálva, hogy ha van egy órád, a háttérben legyen, ami megtöri a csendet.
A jó karakterek jók, a rosszak pedig rosszak, de még csak nem is mindent bele mód, csak karakterükből adódóan, minimális akadályt gördítve főhőseink elé. A mellékszerepben pedig a legjobb Richard Grieco, aki azt hiszem, csak azért vállalta el a szerepet, mert... ...nem akart pert.

Igen, ha jobban megnézzük ezt a kis mozit, érthetetlen, mitől lett olyan sikeres egy generáció fiataljai között, hacsak nem azért, mert ráerősít arra a gondolatra, hogy a sikerhez nem feltétlenül szükséges a kemény munka és kitartás, hanem az is elég lehet, hogy jókor vagy jó helyen.
Így azonban még tanmesének is hibás.


45%

2016. április 17., vasárnap

Megjött apuci! - Daddy's Home (2015)

Megjött apuci! - Daddy's Home (2015)


Rendezte: Sean Anders

A film Mafab adatlapja: Daddy's Home (2015)

Megtekintés: Nem kérdés, hiszen csipázzuk Mark Wahlberg-et, amikor elgurul a gyógyszere.

Ez a vígjáték egy sokkal jobb film is lehetett volna, ha a készítők kellő időt szánnak a forgatókönyv egyenetlenségeinek kidolgozására. Kicsit olyan érzésem volt, hogy siettek moziba küldeni, pedig még csiszolgatták volna. Az alapötlet egyébként jó és nem is hihetetlen.

Sara (Linda Cardellini) miután két gyermekének apja, Dusty (Mark Wahlberg) csődöt mondott családfői minőségben - valójában Sara lépett le, mikor nem érezte a változást a felelősség irányába - hozzáment egy sokkal kiegyensúlyozottabb fickóhoz, Brad-hez (Will Ferrell) aki viszont igyekszik apukaként kihozni magából a maximumot, mivel egyes jelek szerint egy baleset következményeként sosem lesz képes saját gyermeket nemzeni. Azután, mikor végre már-már kezdene a kis család összecsiszolódni, Dusty bejelenti érkezését, ami természetesen felrúgja a nyugodt mindennapokat és erősen próbára teszi Brad és Sara kapcsolatát, mivel Dusty egy igazi manipulátor és feltett szándéka, hogy visszatérjen az "övéi" közé.

Remek alapötletnek tartom, hiszen a mai társadalmunkban rengeteg példa van rá, hogy fiatal gyermekes anyukák nem a gyermek apjával folytatják életüket és bizony, sokszor egyedülálló férfiakat igyekeznek behozni a képbe, komoly kihívások elé állítva ezzel mind apajelöltet, mind a gyermekeket. Rizikós helyzet, magam kerülöm is. Kedves barátom, akivel a filmet néztük, ugyancsak hasonló helyzet miatt nem ugrik fejest ilyen alapokon nyugvó kapcsolatba, hiszen, lehet, nem jól gondoljuk, de nem olyan könnyű egy nő mellett még a gyerekének is megfelelni és állandó súrlódási pont lehet a későbbiekben az a fránya vérségi kötelék.

A filmmel nem is lenne bajom, ha sokkal komolyabban, poénban pedig igényesebben tálalják. Viszont, így az első órában alig körvonalazódik a koncepció, és valahogy nem tudja a forgatókönyv kellő erővel megjeleníteni az egész tétjét. Csak úgy történnek a dolgok. Természetesen a fő hangsúly a két férfi közötti versengésén van és Will Ferrell vígjáték nézése közben magam mindig felteszem a költői kérdést: Mégis, melyik normális nő választaná ezt a disznó szemű, bugyuta fürtös, férfiatlan tramplit, bárki más helyett.
Jól sejted; nem rajongok Will Ferrell-ért a színészért. Számomra a humora elképesztően ripacs és gyenge. Nincs benne semmi Woody Allen finomságaiból. Ferrell egyik erőssége, hogy baromságokat hord össze. Nem tudom, ebből mennyi van leírva neki és mennyi rögtönzés, ám engem nem tud megvenni kilóra. Az elsírós jelentei meg egyenesen fárasztóak. Ripacs. Egyetlen örömöm, hogy lassan kezd ebből a jófiús, szomszéd apucis image-ból kiöregedni és akkor kénytelen lesz vagy megkomolyodni és tényleg nívós filmekben szerepelni, vagy felszívódik és csak hébe-hóba láthatjuk majd tévés produkciók és komédiák mellékszereplőjeként, mint Chevy Chase-t, akit a nyolcvanas években kifejezetten kedveltem, hülye figurái miatt, mostanra azonban kiderült, nincs benne valódi, "értékes" színészi véna. (Ellentétben az egykor bohócként elkönyvelt Bill Murray-vel szemben, ugye?) Szóval simán kivárom, míg eltűnik a balfenéken...
Wahlberg csuklóból hozza a kis izomtónit és nem tudom nem kedvelni. Értem is a motivációit a figurának és egyedül azért nem neki szurkolok - pedig kéne - mert igazságérzetem csak Brad malmára hajtaná a vizet, hiszen ő már hosszú távon bizonyított.
Linda Cardellini meg már akkor kedvencem volt - betudható az arcán kétoldalt húzódó szexis ráncnak - amikor még nem is ismertem a munkásságát. Sajnálatos, hogy az álomgyár főleg totál mellékes szereplőként hívja hadrendbe mostanában, akár A filmekbe is. (Nem olyan rég pl. Sólyomszem rejtegetett feleségét alakította.)


Hol is láttam hasonló, versengésen alapuló történetet, amelynek a végén a karakterek megbékéltek egymással?
Megvan: Édesek és mostohák - Stepmom (1998) Ott is a film derekát az igazi anyuka (Susan Sarandon) és az exférj oldalán az életükbe masírozó friss barátnő (Julia Roberts) közötti konfliktusok teszik ki, csak valahogy jóval életszagúbban. Persze, mert az egy "keserédes" ez meg vígjáték, vagy mi.
Akad is pár erősen kiszámítható és elcsépelt poén - kontraszt tökös apu és szerencsétlen Brad között - meg túltolt hollywoodi - Milán, segíts ki, mit is mondtál, amikor Brad könnyes szemekkel nézegeti a gyerekek rajzait??? - "maníros", írt vissza az üzenőoldalon Milán. Igen, sajnálatosan maníros néhol és amerikai. A végén egy verekedést tompító jelenetnél például a fejemet fogtam, annyira átment a mozi szürreálisba.

A film másik baja, hogy az első szegmense elhúzódik, míg a második meg kicsit hirtelennek érződik. Furcsállom, hogy olyan tökös apuka, aki bevállalta, hogy visszatér és megharcolja a magáét az új apukával, után ilyen könnyen feladja. Nem logikus. Jobban felépítettem volna ezt a részt, mert kicsit olyan, mintha az írók a könnyebbik utat választották volna. Egyik kedvenc filmdrámám is ezzel a módszerrel él, igaz, ott mintha még könnyebb lenne a lezárás: Kramer kontra Kramer. Ott Meryl Streep ahogy jön, végül ugyanúgy távozik.
A befejezés borítékolható volt és Cena megjelenése csillagos ötös.


Figyeld:
- Amikor Ferrell majdnem megmutatja! (A fél csőben (szurkoltam neki) és később a rendelőben is.
- A negyedikesek!
- Kimaradt a Zoolander, amikor szóba került a risza-rinya.

Töfi:
- Dusty szerepére szóba került Will Ferrell és Vince Vaughn is, míg Brad-ére pl. Ed Helms.
- A kosárlabdás jelenetet élesben vették fel, egy kosármeccs szünetében. A labdadobós jelenet így ki is került az internetre.

Kérdés:
- A film szerint Dusty-ért Brad kimegy a repülőtérre, de az érkező Dusty lepattintja. Később, mikor Brad késve hazatér, Dusty motorja a ház előtt áll. Nincs rá utalás, de ez csak úgy lehetséges, ha a repülőgépen csomagként a férfival utazott a kétkerekű. Mivel kihívta Brad-et a reptérre, feltételezem, előre készült rá, hogy megszívassa a karaktert, hogy majd jól otthagyja várni, viszont később ezt sem a feleség, Sara, sem Brad nem rója fel a film során Dusty-nak. Amúgy, kíváncsi lennék, mennyi ideig tart egy poggyászként feladott motort átvenni a reptéren és milyen szállítási szabályok vonatkoznak a járműre.

65%

Ha megnéznéd, mert szeretnél egy könnyed estét: M E G J Ö T T  A P U C I !



2015. június 26., péntek

Keményítőkúra - Get Hard (2015)

Keményítőkúra - Get Hard (2015)


Rendezte: Etan Cohen

A film Mafab adatlapja: Get Hard (2015)


Megtekintés: Aki kedveli Will Ferrell "munkásságát", ezen is jól fog szórakozni. Aki nem, az nem. A film egy 100 perces blöff.

Volt pár éve egy hasonló alapötletű vígjáték, melyben a seftes béna Béla telefonos segítséget kér egy harcmestertől, hogy miután bekerül a sittre, ne kelljen egész nap be-ki-be-ki játékot játszania a sötétben. Az volt Rob Schneidertől a "Kegyenc fegyenc" és már az is egy nagy baromság volt. Ennek a filmnek hasonló a szinopszisa, de megtekintés közben derül ki, hogy a hasonlóság valójában egy blöff: ez a film nem arról szól, hogy felkészül hősünk a börtönéletre és odabent helyt áll. (szpojleres leírás)

Nem kedvelem Will Ferrell-t. Egyszerűen hiába próbálom kedvelni, mert irritál a fizimiskája. Nem jóképű ez látszik. De ezen felül az a humor, amit ő képvisel, az számomra erőltetett, ostoba és gyerekes. Amerikában persze elég menő a srác, van is egy rakomány filmje, melyekbe néha még A lista közeli sztárokat is be tud citálni, ám számomra Ferrell az antisztár. Már a megjelenése olyan, hogy számomra nem szerethető. Danny Trejo sem volt szimpatikus először, ám annyi filmben bizonyított számomra pozitívan, hogy mostanra csipázom az öreget. Ferrell pedig olyan nekem, mint Owen Wilson: látszatra olyan, mintha nagyjából önmagát hozná és ezt a karaktert variálja orrvérzésig. Ezen nem változtat az sem, hogy egy értékesebb filmben (Felforgatókönyv) is képviselte magát. Mert a karaktere ott is nagyjából ugyanaz a kisember figura, aki többnyire jól öltözik, de kisstílű, arrogáns és baromságokat hord össze. A tenyérbe-mászási mutatója lehet, hogy filmenként eltér...

Szar dolog, ha tudjuk, egy hónap múlva bevonulhatunk 10 évre Amerika egyik legdurvább börtönébe.

Ebben a filmben szokás szerint sztárolják a figurát. Ránézésre ugye sokat nem néz ki belőle az ember, ezért filmről filmre el kell sütni, hogy a nevetséges külseje ellenére mindig szépek a női és néha még fél-erotikus jelenetet is sikerül velük kierőszakolni. Most egy gazdag vállalkozót alakít, akinek barátnője a főnöke lánya. Igaz, kicsit akarnok a kiscsaj, de azért a domina bőrruciban egészen "szerethető". Ferrell persze szereti is rendesen, mert belém, nézőbe, bele kell sulykolni, hogy ez a borzas díszfaszaládé a legjobb nőket kapja meg.

James (Farrell) éli világát leendő felesége oldalán, megtámogatva após pajtás szeretetével is. A zsé dől be az ablakon, a kocsi drága a makk pedig nem éhes, hisz disznólkodik eleget. Jó ez az élet.
Darnell (Kevin Hart) fekete jómunkás ember, aki történetesen James kocsiját szokta tisztára suvikszolni. Harminc ezer dollárra lenne szüksége, hogy egy kicsit jobb környékre költözzön, ahol sem őt sem a lányát nem késelnék meg iskolába menet. Darnell úgy véli, talán James, a gazdag fehér csóka kisegíti szorult helyzetéből és megdobja a szükséges dohánnyal, amiért viszont Darnell felajánlja, hogy James élete végéig mossa majd az autóját. Nem tudom, mennyire jó üzlet lenne ez - ahelyett, hogy mondjuk 5-10% kamatra kölcsön adom, hosszú időre, ezért James nem megy bele. Illetve azért nem megy bele, mert egy seggfej, de ez nézőpont kérdése. Mellesleg Kevin Hart aki maga is egy irritáló figura számomra, ebben a jelenetben volt a legszimpatikusabb és visszafogottabb. Látszik, hogy rágyúrtak, hogy ebben a majdnem kulcsjelenetben inkább a fekete tesó mellé álljon a néző.

Kíváncsi lennék, vajon Ferrell fel tudja így emelni apró színész kollégáját?

James-ről kiderül, hogy néhány ügyletével sok pénzt sikerült kivarázsolnia emberek zsebéből. Ez mondjuk elég profán módon van vázolva a filmben, főleg, hogy eddig csak simán a főnöke keze alatt dolgozott, de az FBI és egy rossz ötletnek köszönhetően James marad szarban és egy hónap múlva vonulhat befelé San Quentin-be, ahol aki jártas kicsit a drámák és akció filmek terén, pontosan tudja, hogy bizony komoly tágítás várható, ha az ember képtelen megvédeni magát. James pedig elsőre nem úgy tűnik, hogy bírná a csendes pihenő alatt a fejére húzott takaró gyűrődést. Sok hülye ötlet villan át az agyán és ebből a leghasználhatóbb az, ha egy megfelelő embert megkér, hogy tréningezze fel a bevonulásig. Mivel persze Ferrell humor kelléktárában van bőven helye a politikailag inkorrekt humornak - rögtön a homofób viccekig - első választása a fekete bőrű Darnell-re esik, hiszen James nem reprezentatív felmérései alapján kiszaszerolta, hogy a feka bizony kemény sittes volt. Darnell első blikkre el is hajtaná a tudjuk hova, csak amikor szóba kerül, hogy némi pénzmaggal járhat a trenírozás, inkább mindent ráhagy a suttyó fehér testvérre.
Azután belekezdenek a tréningbe.

Kb. fél óráig azt is hittem, hogy a film első fele erről szól majd, míg a másik fele arról, hogy James bekerül, megvívja harcait és hősként jöhet ki a kóterből. De a percek lassan teltek és még mindig napok voltak hátra, hogy bevonuljon.
Hoppá, itt valami más lesz a poén, mert a játékidő szerint a börtönös rész kiterjedésére nem lesz idő!

Igen, a "Kegyenc fegyenc" helyett kapunk egy felkészülős filmet, hogy mire már átmenjen az egész logikátlanba és totál fárasztóba, hirtelen a forgatókönyv egy másik irányba induljon el, amivel majd jó gyorsan le lehet zárni a filmet, lehetőleg anti-hőseinknek kedvezően. Így a film utolsó húsz percében James és Darnell rájön, hogy hiába lett a lágy tojású fehér Wall Street-i csődörből kemény tojású gengszter, az egész hiábavaló vacakolás, mert sokkal egyszerűbb megkeresni az igazi bűnöst.

A film kb. három poénja közül az egyik, amin tudtam mosolyogni.

És itt vérzik el a film.
Mert, ha a töketlenkedős és humorosnak szánt tréning -nem az amúgy - végén a börtönben valahogy kihúzná hősünk, akkor a film beváltja, amit ígér.
Vagy, ha rájönnek, hogy más a bűnös és másfél órában, nyomozva, akciózva bizonyítékokat szedegetnek össze, hogy azokat benyújtva, James szabadulhasson, az is megér egy filmet.
De így, hogy van tréning, azután azt eldobják a fenébe, hogy egy tök unalmas mellékszál jelenetsorban megszerezzenek egy ősrégi számítógépet, amiben fellelhető pár adat arról, hogy az após pajtás, Martin (Craig T. Nelson) a hunyó minden vádpontban, az unalmas, klisés és profán befejezés. Annak idején volt egy hasonló, irodába belógó, károkat helyrehozó film is, a "Nekem 8". Na abban jól működött az időzítés, volt humor is, volt tétje az eseményeknek.
Itt kapunk egy szánalmas bunyót - melyben azt kell elhinnem, hogy azon kívül, hogy Ferrell jó az ágyban és remekül gitározik, még a capoiera küzdősportot is kiválóan tudja bemutatni verőembereken.
Szóval, számomra a film egy blöff.
Mint például amikor James-t be akarják szaszerolni a náci fiúk közé, hátha azok majd megvédik. Nos, az a jelenetsor sem vezet valójában sehová és értelme sincs sok.

Jaj, majd elfelejtettem:
Valaki meg tudná mondani, hogy az amerikai humoristák között mi ez a "ki csinálja meg a legbuzisabb dolgot a vásznon" verseny?
Ha azt hitted, hogy Sacha Baron Cohen kimaxolta a témát a Brüno-ban, nagyon tévedsz.
Will Ferrell a kiképzés részeként eljut majdnem egészen a szopásig egy meleg szórakozóhelyen.
Ennek a jelenetnek köszönhetjük az utóbbi pár év egyik legszimpatikusabb meleg mellékszereplőjét is és azt, hogy kínosan feszengve azon kellett mosolyognom - sejtettem amúgy, hogy messzire el fognak menni és bejött a tippem - hogy a közel ötven éves Ferrell letérdel egy férfi elé, rámozdul a farkára - hiszen szoknia kell, mert odabent kapni fog eleget - és végül egy szép lassításban legalább az arcán végigszánkázik a férfiasság. Jó, gondolom egy, az ilyenkor egyre többet használt mű implantátumról lehet szó (hacsak nem olyan vadállat, hogy tényleg bevállalta, akkor viszont kezet foghat kreténségben Johnny Knoxville-lel), ám azért elég bizarr képkockákról van szó. Meg hatásvadász is. Meg igazából, nem is vicces.
Mind az egész film...

40%

Miért van az, hogy Ferrell partnerei valahogy sokkal viccesebbnek tűnnek számomra a filmjeiben?
Kevin Hart is egy elég fárasztó figura, de itt most viszonylag szerethető figurát hozott.

Nem biztos, hogy el tudtam venni a kedved Ferrell filmjéről.
Akkor pedig meg kell nézned!
Vagy a moziban, vagy vedd meg dvd-n, vagy akár ide is ellátogathatsz, mert itt is megtalálhatod: Keményítőkúra (Azért nézz szét az oldalon, mert sok finomságot találhatsz még ott!!!)

2014. május 31., szombat

Top 10 Will Ferrell film, amit még meg bírtam nézni.

Utálom Will Ferrell-t. Nem tetszik, mint színész. Kis disznó szemei vannak, túl magas, mégis férfiatlan. A humorát az amerikaiak zabálják, de engem csak a legritkább esetben tud nevetésre ingerelni. Többnyire értetlenül nézem a baromságait és ha egy-egy film tetszik is, amiben benne van, az nem miatta szokott megtörténni, hanem valaki más húzónév miatt.
Összekaparok 10 filmet, ami még elmegy.

1. Diszkópatkányok - A Night At the Roxbury (1998)


A Butabi fiúk a kilencvenes évek legnagyobb bulikirályai. Csak a buli általában bent van, ők meg kint ragadnak, mert vállalhatatlan seggfejek és sehova nem engedik be őket. Végül csak szerencséjük lesz. Ikonikus diszkó zene, ikonikus mozgással
- Figyu, vidékről jöttél? - Kéne a testem, mi?
Két nyomoronc, akiket még a mentőben is ütnél.
A páros szimpatikusabb tagja Chris Kattan, akinek mozgása erősen megszégyenítene egy pantomimest is, mégis, valahogy a magas seggfej Ferrell lett az ismertebb, míg Kattan alig tűnik fel értékelhető szerepben.






2. Jay és néma Bob visszavág - Jay and Silent Bob Strike Back (2001)




Kevin Smith szerzői filmje a két füves csókáról, akik a bolt oldalát támasztják és filozófiájukkal terhelik azt, aki véletlenül odatéved. Azután megtudják, hogy képregényfilm készül az életükből és mivel a neten csak negatív kritikát nyomatnak,mind a képregényükről, mind a készülő filmről, annyira felbasszák magukat, hogy elhatározzák: beveszik Hollywood-ot és megakadályozzák a forgatást. Ferrell pedig egy blőd vadőr, aki végig a nyomukban lohol.






3. Zoolander, a trendkívüli - Zoolander (2001)




Ben Stiller szerintem kifejezetten ügyes rendező. Jó, a stílusa nem mindenki számára befogadható, én kedvelem. A Zoolander egy férfi modell sekélyes és dekadens világába enged bepillantást, melynek egyik szereplője a divatmogul, akit Ferrell alakít. Már itt utáltam.









4. Starsky és Hutch - Starsky and Hutch (2004)




Luke Wilson - akit szintén nem jegyzek a komoly színészek között, legyen bármilyen sikeres - és Ben Stiller a kultikus tévésorozat két nyomozóját hozta vissza az életbe egy remek rendőrfilm komédiája és persze beletuszkolták a haverokat is, így jutott szerephez egy rövid sittes alakítás képében az általam nem kedvelt művész.







5. Ünneprontók ünnepe - Wedding Crashers (2005)




Luke Wilson és a sokkal tehetségesebb Vince Vaughn két bulikirály, akik vadászterülete a gazdag és pénzes esküvők. Isznak, hangulatot csinálnak és akit lehet, megdöntenek. De még az ilyen nagymenőknek is van példaképük, akit történetesen Ferrell személyesít meg, szerencsére a neve már nem került fel a stáblistára. Kapott pár percet a fárasztásra.







6. Felforgatókönyv - Stranger Than Fiction (2006)




Marc Forster látott fantáziát Ferrell komolyabb oldalában és megtette főszereplőjének egy érdekes alapötletű keserédesben. Harold Crick egy nap felébredvén narrátor szövegként hallja, hogy mit csinál, mi történik vele. Első rémülete után pedig nyomozni kezd, hogy vajon mi történik vele. Ferrell kevés "komoly" szerepeinek egyike. Megmutatta, hogy nem csak egy szerencsés sík hülye celeb, hanem játszani is tud... komolyan. A film pedig 7.7-en áll az imdb-n, ami egyáltalán nem rossz értékelés.






7. Pancser Police - The Other Guys (2010)



Rendőrös marhaság, két zsaruról, akik ketten ütőképes és habitusban tökéletesen ellentétes párost alkotnak. Míg egyikük, Mark Wahlberg szeretne végre igazi akciókban részt venni, addig társa, Ferrell inkább tologatná az aktákat, de mivel senki nem kíváncsi rájuk, egymást támogatva kezdenek felgöngyölíteni egy nagy horderejű rablási ügyet. Szerintem Wahlberg figurája izgalmasabb és humorosabb is, ettől függetlenül a film nézhető darab.







8. Megaagy - Megamind (2010)




A Megaagy egy szerethető animációs mozi, melyben a fő gonosz, hogy ne legyen gonoszságával egyedül, előállítja az ellentétes pólusát, hogy legyen kivel harcolgatnia. Sajnos, a legyártott jó fiú, nem egészen a tervnek megfelelően végzi a tiszta melót, így Megaagynak végül jót kell cselekednie. A mese aranyos és külön jó pont, hogy mivel a színészek csak a hangjukat adták a darabhoz, Ferrell pofáját nem kell látnunk!!!






9. A Lego-kaland - The Lego Movie (2014)



Ismét egy animációs mozi, egyenesen lego falváról, ahol minden szupi-szuper és egy kis senki lego emberke lehet a kulcsa, hogy megszabaduljanak a gonosz és megalomán Lord Business-től, aki természetesen mindenki felett át akarja venni a hatalmat. A film nagy siker lett, várható folytatás és itt sem látjuk Ferrell-t, csak halljuk. Szerencsémre.







A 10. filmet meg még keresem...