2015. május 15., péntek

Blog: Hajnali lehúzás

Fiúk, hibásak vagytok!
De ettől függetlenül a titeket megbüntető rendőrnőnek küldöm alábbi jó kívánságaimat, amiben csak annyi a jóindulat, amennyi benne volt, amikor titeket megbaszott!




A túlbuzgó rendőrhölgynek - aki öcsémet és Vegyi Gyümi-t lehúzta valamelyik hajnalban fejenként 5000Ft-ra,mert átmentek a piroson, gyalog a zebrán, miközben egy lélek nem volt akit veszélyeztetett volna a két gyalogos - hogy a kurva anyját.
Gondolom, kedves átlagos rendőrhölgy, te, aki úgy gondolod, hogy hatalommal a kezedben az igazi bűnözők helyett olyanokat vegzálsz, akik csupán vétséget követtek el (Igaz, azt ellenőrizték, hogy autó nem jön, de veletek nem foglalkoztak, ami hiba volt, hiszen épp 5000Ft-nyi kárt okoztak az államnak azzal, hogy átkeltek egy zebrán).
Kedves rendőrhölgy, igazad van, hogy a piroson nem megyünk át és ezért büntethetsz is.
Igazad van, hogy úgy gondolod, amikor ilyesmiért beszeded a kisember pénzét, amit amúgy szarrá kurtít a kormányunk, hogy majd a fasznyak legközelebb jobban figyel erre.
Jobban fog.
Figyelni, hogy te ne ott legyél, hanem valahol máshol szopjál egy politikust vagy egy lovat.
Te nem az a fajta rendőrnő vagy, akiket mostanában látunk youtube videókon, akik önfeledten táncolnak akár tömegek előtt, hogy kellemes emléket csempésszenek a kisember életébe, bizonyítva, hogy van bennetek, rendőrnőkben emberség, szociális érzékenység, a bűnhöz való reális hozzáállás.
Nem, te az a fajta csatlós vagy, akinek valami elfojtott frusztrációja van. Hogy a férfiak ellen, vagy azok ellen, akiknek nincs egyenruhája, vagy csak simán élnének a világba, veled szemben, aki biztos minden szabályt betartasz, sosem fogom megtudni és nem is érdekel. 
A társad, aki férfi volt, nem akart büntetni, felismervén, hogy bűn és bűn között van különbség, felismerve, hogy a rendőrségnek is jó propaganda, ha csak dorgál egyet és útjára engedi a két majmot, akik hajnali négykor nem várták meg a zöldet.
De bebizonyosodott, amit az átlag nép már kiismert vagy húsz év alatt: a rendőrnők mindig gecibbek, mint a pasik. Nem csak rendőrnőnél, hanem bármilyen hasonló feladatkört ellátó nőnél észrevehető, hogy agresszíven meg akarjátok mutatni, hogy megmutathatjátok.
Köszönöm, hogy lehúztatok két embert, akik rendesen fizetik az adót, nem szoktak verekedéseket provokálni az éjszakai szórakozóhelyeken, akik dolgoznak és igyekeznek megélni. 
Kaptak tőled egy leckét emberségből.
Kedves rendőrnő: kívánom neked, hogy egyszer majd téged is megmérettessenek. 
Kívánom, hogy egyszer éles helyzetben, igazi bűnözővel szemben, ne álld meg a helyed, hogy tudd, mi a különbség bűn és bűn között.
Kívánom neked, hogy valami csipp-csupp ügy miatt, neked is húzzanak ki a zsebedből 5000Ft-ot, amit megkerestél.
Gratulálok neked, hogy beálltál azoknak a rendőrnőknek a sorába, akiknek köszönhetően az átlagember jobban utálhat titeket, rendőrnőket.
Gratulálok neked, hogy nagy harcos vagy hajnalban és még miközben osztottad a bírságot, lebunkóztad őket, mert azzal, hogy átmentek egy zebrán, amelyen nem lehetett, államcsínyt követtek el.



Ezzel a tettükkel veszélyeztették egész Budapest közlekedését, az összes úton futó autóst, akik a közelben sem jártak.
Gratulálok, hogy erre van energiátok.
Tudom, nehéz ott lenni minden táskalopásnál és betörésnél. Tudom, vannak közületek, akiknek először az éjszakában kell bizonyítania, hogy érdemes erre a pályára. Tudom, vannak csekkek, amiket ki kell osztani, hogy azoknak a tolvajoknak, - akiket amúgy majd akkor fogsz védeni, amikor esetleg a tüntetők már nem lesznek ilyen türelmesek és esetleg ismét köveket fognak dobálni - gyűjtsetek plusz pénzt, amit már egyébként többszörösen elloptak tőlünk.
Remélem majd akkor ott leszel az első sorban, a jegyzetfüzeteddel és tolladdal.
Remélem, akkor majd elgondolkodol, hogy neked, mint rendőrnek a bűnözőket kellene vegzálnod.
Csak akkor majd késő lesz, mert a kisemberek fognak eltaposni.
Tudod, akiket hajnalban megbasztál 5000Ft-ra, mert átmentek egy zebrán, amikor piros volt a lámpa.

(Nyilván lesznek személyek, akik egyértelműen elítélik azokat, akik hajnalban, mikor autó nem közlekedik, átslisszolnak a piros lámpa ellenére a zebrán. Bár írásommal náluk nem fogok jó pontot szerezni, de abban az esetben üzenetemet nekik is címzem, a fentebb kifejtett okokból.)

2015. május 12., kedd

Audrey Rose - Audrey Rose (1977)

Audrey Rose - Audrey Rose (1977)


Rendezte: Robert Wise

A film Mafab adatlapja: Audrey Rose (1977)

Megtekintés: Határeset. Annyiszor találkoztam a címmel, hogy úgy éreztem, kihagyhatatlan horror(?) klasszikus. Ehhez képest csalódás. Ha kisebb a várakozás, egyszer elmegy. Tulajdonképpen csalódás.



Robert Wise neve számomra nem cseng túl ismerősen, mint rendező, pedig vannak munkái, amikkel találkoztam vagy hallottam róluk. Nem is akármilyen filmekről van szó, hanem klasszikusokról és kultikusokról is! (Csak három cím, hogy érzékeltessem, mennyire változatos a filmográfiája: West Side Story, (1961), A muzsika hangja, (1965), Star Trek - Az első mozifilm, (1979))
Ezekhez a darabokhoz képest az Audrey Rose kifejezetten gyengécske darab. Az ok, amiért mégis bele-belefutok, hogy sokan horrorként gondolnak rá, miközben sokkal inkább filmdráma a reinkarnációról, hitről és a családon belül szoros kapcsolatokról. Ami meg horror jellegű benne, azokat már négy évvel korábban láthattuk egy világsikerű, valóban a horror műfaján belül elhelyezkedő filmben; Az ördögűzőben - The Exorcist, (1973)!



Igen!


Wise filmjének legnagyobb hibája, hogy sokkal többnek akarja mutatni magát, mint ami valójában és gyakorlatilag a korábbi sikerfilmet meglovagolva akarja ugyanazt, sokkal olcsóbban letuszkolni a torkunkon. Ugyanazt, még akkor is, ha itt nem az ördög szállja meg a főszereplő kislány testét, hanem egy korábban elhunyt gyermek lelke szeretne helyet kapni benne.
És, nem elég, hogy nem magáról az ördögről van szó, hanem egy kislánytól és mégis, ennek ellenére, egy sokkal pesszimistább befejezéssel leszünk gazdagabbak, amin még az sem tompít, hogy a filmbeli anyuka végül elfogadja a történteket.

Marsha Mason, John Beck

Robert Wise adatlapja szerint ennek a filmnek viszonylag sok időt szentelt ami a párbeszédek begyakorlását illeti. Sokkal többet, mint más filmjeiben, ami fura, hisz van köztük musical is és azért ott van mit gyakorolni... Filmje nyomasztóan mutatja meg, hogy egy középosztálybeli család mennyire sebezhető, ha megmagyarázhatatlan külső hatás éri őket. A film elfilozofálgat a reinkarnáció kérdésén, megtolva némi misztikummal az eseményeket, mégis, egy olcsó és hatásvadász filmet látunk, amely tud rémisztő lenni (pl. amikor Ivy (Susan Swift) kezei megégnek az ablaküvegtől) ugyanakkor túlspilázott (pl. az anyukának, Janice (Marsha Mason) megjelenik a kislány szelleme és egy sikátorba "csalja" az asszonyt, hogy ott Elliot Hoover (Anthony Hopkins) ráhozza a frászt, de később a nőnek nem lesz több ilyen látomása, ergo, csak felesleges dramaturgiai húzás volt, semmilyen magyarázattal) és unalmas. Azért az Ördögűző sokkal elegánsabb volt. Ott, minden a történet teljes része, itt inkább fölösleges és csak a műsoridő növeléséhez szolgáltat alapot. Az Ördögűző szinte tudományos alapossággal járja körbe a témát, beleértve a kislány vizsgálgatását, a papság hozzáállását, itt viszont kapunk némi filozófiai bla-blát és egy hipnózist, hogy azután már véget is érjen a film.

Anthony Hopkins, Susan Swift

Marsha Mason nem rossz színésznő. A férjet alakító John Beck a szögletes állával már sokkal kevésbé eltalált figura. Hopkins sokkal jobb színész lett, mint itt volt és a kislány egészen gyenguska, - ne felejtsük el, hogy ezzel mutatkozott be és tucatnyi produkció után kilépett a színészek világából - egészen a fináléig, amikor viszont eszméletlen erős az alakítása,
Marsha Mason arcát - rájöttem - a "Holtidő - Nick of Time," (1995) című Johnny Depp filmben láttam és maradt meg, hogy emlékezzek rá. John Beck sokkal nehezebb volt, mert tudtam, hogy láttam valamiben de nem tudtam hova tenni, míg végül utána néztem és egyik videós korszakban ezerszer látott kedvencemben játszott főszerepet, az "Égi lovasokban - Sky Riders," (1976)

Annyira nem eresztés a mozi. Nem nagyon értem, mi körülötte  a nagy felhajtás, bár éreztem, hogy nálunk nincs nagy kultusza, mert csak elvétve találtam róla magyar oldalakon véleményezést, holott az ismert filmekről több tucat írás is fellelhető.

50%

2015. május 11., hétfő

Az Atticus intézmény* - Múltbéli démonok - The Atticus Institute (2015)

Az Atticus intézmény - The Atticus Institute (2015)


Rendezte: Chris Sparling

A film Mafab adatlapja: The Atticus Institute (2015)

Megtekintés: Igen. Nem váltja meg a világot, nem is túl eredeti, de korrektül van tálalva és viszonylag gyorsan elrepül a másfél óra.

A hidegháború idején a Szovjetunió fura kísérleteket folytatott, titkos laborokban, melynek lényege, olyan emberek felkutatása, akiknek különleges képességei megváltoztathatják a történelem kimenetelét. Később, mikor már nem kellett titkolózni, nyilvánosságra kerültek dokumentumok és ezekből készültek könyvek, dokumentumfilmek, amik a témát boncolgatták.

"Az Atticus intézmény" ezeket a forrásokat meglovagolva igyekszik egy hasonló történetet elmesélni, amit Amerikába helyeztek át és megdobták némi "Ördögűző" hangulattal, melynek a lényege, hogy talán bizonyos esetekben a felszínre kerülő különleges képességek talán nem maguknak az embereknek tulajdonítható, akik művelik azokat, hanem egy felsőbb hatalomnak, amely csupán eszközként használja az embereket, akik így már valójában nem irigylésre méltó különlegességek, csupán áldozatok.

Chris Sparling inkább íróként szerzett nagyobb hírnevet. Több, kisebb munkája mellett ezt a brvúros, "Élve eltemetve - Buried, 2010" című, egyszemélyes kamaradarabnak köszönheti, melynek főszereplője az egyesek szerint túlértékelt Ryan Reynold, aki a film teljes játékideje alatt egy koporsóban igyekszik életben maradni és kinyomozni, hogy merre van.

Sparling 2005-ben már rendezett egy kis költségvetésű romantikus komédiát, amivel nem lett túl híres, (An Uzi at the Alamo, 2005) viszont elég jó értékeléseket kapott, így maradt filmes berkeken belül. Egy rövidfilm után végül megrendezte szívügyét a megszállott nőről, akinek képességei a frászt hozzák az őt körülvevő kutatókra. A kérdés azonban az, valóban a nő a veszélyes?


A film jelen időben készült dokumentumfilm egy régi kísérletsorozat balul sikerült végkimeneteléről. A közel negyven éve történt eseményről a két fő "áldozat" szerepéről és saját tapasztalatairól mesélnek kutatók, családtagok és kormányemberek, hogy filmbejátszások és fényképek segítségével reprodukálják a történetet, melynek végén, sok véletlen szerű haláleset után végül vérben fagyva találják meg a kísérlet vizsgálati tárgyát és a kísérletet folytató tudós pedig egyszerűen kisétál az intézetből, hogy soha többé ne akadjanak a nyomára. (Ami akár egy folytatást is fialhat.)

A főszerepben Tom Cruise egyik unokatestvére alakíthatta Dr. Henry West-et (William Mapother) aki annyira megretten az alany képességeitől, hogy a kormánytól kér segítséget. Azonban hamarosan kiragadják a kezéből a gyeplőt, hiszen az amerikai kormány mindig lecsap, ha valahol lehetőséget szimatol. (Nem csak az amerikai...) Judith Winstead (Rya Kihlstedt) pedig hatalmas lehetőséget hordoz magában, amelyeket akkori csúcstechnikával igyekeznek "kinyerni" belőle. Ez persze pusztán azért szinte lehetetlen, mert sejtésük sincs, hogy valójában mivel állnak szemben.


A filmben megemlítik Nina Kulaginát, aki létező személy és akin hosszú évekig kísérleteztek a Szovjetunióban. Gyakorlatilag ő a forrásmunka, akiről mintázhatták a karaktert.
A film jól adja vissza a hetvenes évek hangulatát, már ami a bejátszásokat illeti.
A színészek jól hozzák a figurát, bár, elbírt volna a film egy kicsit többet is a tudós Westből, mert többnyire csak azt látni belőle, hogy elgondolkodva néz egy-egy fotón.
A trükkök egészen jók.

65%

2015. május 9., szombat

Blog: Life.hu - csak katt mert kell az nekünk! (Megtévesztésig ABBA!)

Az origo és társoldala mindig híres volt arról, hogy olcsó, bazári címekkel vonzza be olvasóit, akik a hangzatos, sokat ígérő címekre ugranak, akár a gyöngytyúk a takonyra. Viszont, mivel már sokan tanultunk belőle, hogy a jól hangzó bulvár címek mögött holmi parasztvakítás van, szerintem egyre kevesebben követték az oldal történéseit. Most viszont megint sikerült egy jól hangzó, patkány módon elhelyezett, sokakat megtévesztő fél-kamu hírrel berángatni az egyszeri olvasót:

Két semmi hír közé betettek egy linket, egy viszonylag nagy érdeklődést kiváltóról is:

Nem tudom, te, hogy vagy vele, de nálam az ABBA sztárja egyértelműen a négy tagból kerül ki.
A life.hu azonban az együttes bármely tagját képes címében beemelni a sztár jelző közé. Tudod, amikor a filmvilág sztárjának kiáltanak ki pl. egy huszadik statisztát, aki szerepelt három filmben. Vagy testdublőr volt száz alkotásban, de az arcát természetesen sosem láttad.

De miről is van szó, al a life.hu:

Szóval, elhunyt valaki, akit az átlag rajongó és ABBA zene élvező - olyan, aki szerette hallgatni a számokat, de ennél többre nem vetemedett - még véletlenül sem ismert.
Kb. mintha Michael Jackson egyik háttértáncosáról írnák, hogy zenei varázsló, de senki sem hallott róla eddig...
Csak gratulálni tudok megint a patkány hozzáállásotokhoz!

És még le is vannak védve, mert széttárt karral kérdezheti a cikkíró, ártatlan pofával: De hát ő sztár volt, csak te nem ismerted!

Bulvár sajtó.

Upside Down - Upside Down (2012)

Upside Down - Upside Down (2012)


Rendezte: Juan Solanas

"Adam be szeretne jutni az "Édenbe"!

A film Mafab adatlapja: Upside Down (2012)

Megtekintés: Csak a látványvilág miatt. Minden másra ott a...


Solanas filmje, amely létrejöttét egy álomnak köszönheti, amelyből az író-rendező duzzasztott nagyjátékfilmet, valójában egy léggömb, amely percek alatt kipukkad a logikátlanságoknak köszönhetően. Egy jól működő sci-fi akkor lesz befogadható, ha elrugaszkodik ugyan a valóságtól, ugyanakkor, az egyszeri néző talál rajta fogást és a film is talál fogást a nézőn. Ha megragadják egymást, akkor egy hihetetlen történet is lehet szórakoztató, kötelező darab.


Solanas filmje annyira elrugaszkodik az általam ismert logikától, fizikától és egyéb, iskolában bemagolt tudáscsomagoktól, hogy egyáltalán nem talált utat hozzám, pedig, ígéretesen indul, csak út közben egyszerűen elárulja magáról, hogy a gyémánt csillogású drágakövek valójában csak olcsó üveggyöngy.


Az Upside Down világa egy ikerbolygó, amelyik egymás inverzeként létezik. Ez nagyon sok lehetőséget nyújt a látványvilággal való játszadozáshoz. Az első képek épp ezért szépek és grandiózusak. Létezik tehát két világ, amelyek egymással fejjel lefelé rekedtek meg valamilyen időtlen mozdulatlanságban. Ez létrehozott egy olyan hierarchiát, amelyben a gazdagok vannak fent, a szegények lent. Adam (Jim Sturgess - közepesen szerethető) az alsó világban él és néhanapján felmegy a családi farmhoz legközelebb elhelyezkedő hegyoromhoz, ahol összebarátkozik és beleszeret Eden-be (Kirsten Dunst), aki viszont a gazdag világ gyermeke. Rómeó és Júlia történet a végletesen kihegyezett fajtából.
Ráadásul, hogy ne legyen olyan egyszerű, ha valamit átviszel az inverz világból a másikba, az ott rövid idő múlva egyszerűen elég, ami olyan energiát szabadít fel, amelyből a fentiek profitáltak.

Ha olyan nagyon tilos a két világ lakosságának a kommunikáció, akkor minek dolgoztatják őket egy helyen? Mi szükség rá?

Vegyünk is górcső alá néhány apró figyelmetlenséget és kidolgozatlannak tűnő részletet:
a.) A film elején egy grafikán láthatjuk, milyen is a két bolygó, amelyek egymással, együtt keringenek egy idegen naprendszerben. Ez szép, ám elképzelhetetlen számomra, hogy a két bolygó, gyakorlatilag egymáshoz "ragaszkodva" keringjen más égitestek között, létrehozva ezt az univerzumot...
b.)... amely univerzum, így nem lehet, hogy nagyobb legyen, mint ahol a két bolygó majdnem találkozik. Igen ám, de mi van a bolygók többi részével? A film egyetlen pillanatra sem hozza szóba, hogy ha kisétálunk a központi pontoktól, akkor egyszer csak a két világ távolodik egymástól és egy másfajta élet alakul ki a golyóbisok egyéb pontjain.
c.) Mivel a két bolygó gyakorlatilag egymás seggében van, hogyan van akkor az a nappal és éjszaka kérdése? Hogyan lehetséges az eső, mint természeti jelenség, olyan helyeken, ahol szinte egymásba ér a táj, tehát a légköri jelenségnek nincs lehetősége létrejönni?
d.) A másik pedig, azért, mert az egyikre kikiáltjuk, hogy lent, a másikra meg fent, attól még mindkettőt a másikhoz viszonyítjuk, így elképzelhetetlen számomra, hogy az alsó legyen a szegények földje, holott tőlük vonják ki az olajat, míg a felső pedig a gazdagoké, akik legalább annyian vannak, mint a szegények, holott, bármit is tanultunk szociológiából, egy biztos, szegényből mindig több van, mint gazdagból, ennek ellenére, itt a fent-világ egészen jól ellavíroz a kivont gazdagságból.
e.) Ugyanakkor a kapcsolat a két világ tagjai között elvileg tilos, mégis építenek összeérő házakat, ahol nagyjából együtt dolgoznak. Igaz, ilyen épület nem sok van és itt is figyelnek arra, hogy minimalizálják a kapcsolatot a két "társadalmi réteg" között, de annyira nem, hogy Adam összebarátkozhasson a különc feltaláló Bob-bal (Timothy Spall).
f.) És, bár a film elején egy nagy Transworld nevű épület köti össze a két világot, azért ezen kívül is vannak szórakozóhelyek, éttermek, ahol lent is lehet táncolgatni, meg fent is. Erre viszont nem értem, hogy van mód, ha a lentiek a csórók, a fentiek a gazdagok és a hely nem a Transworld épülete. Adam az egyik jelenetben távozik is egy ilyen épületből és nem sok utalás van rá, hogy az épület hatalmas lenne.
g.) Kik azok a rendfenntartók, aki az erdőben állandóan megjelennek és gyakorlatilag Adam-re és Eden-re vadásznak? Ezek honnan szerzik az információt, hogy ki kell szaladniuk az erdőbe, kutyákkal, fegyverekkel, mert a két fiatal kint van és randizik? Először, mintha lentről jönnének, később, meg mintha fentről, ami fura, hiszen a lentiek csórók és sok érdekük nincs, hogy zaklassák Adam-et. Ennek ellenére első csatangolásuknál, mikor megjelennek, simán elrabolják nagynénjét, vagy kit, hogy a srác teljesen egyedül cseperedjen fel. Ebben sincs semmi logika, hiszen Adam randizott a lánnyal, nem a női rokon. Hova vitték? Miért? Adam miért lesz később szabad? A két vadász csoportot ugyanaz a rendvédelmi cég fizeti?

És így tovább...

Ennél a csókjelenetnél már csak Peter Parker-t hiányoltam. Kirsten Dunst kiérdemelte tőlem a leglehetetlenebb pozíciókban csókolózó színésznője címét! :)

Bármilyen ígéretes a film alapkoncepciója, a kidolgozásra az a kb. 50 millió nem volt elég, amit beleöltek. Pont a tudományos anakronizmusok miatt nem is igazán lehet sci-fiként aposztrofálni, inkább egy szerelmes-fantasy.

Kirsten Dunst pedig még sosem volt ilyen szép és ennyire pocsék...

50%

Amúgy a film bővelkedik gyönyörű nagy totálokban csak kevés ez a boldogsághoz.

Sajnáltam, hogy nem talált utat hozzám a film, mert kedvelem az utópiákat, fantázia világokat, természetfeletti eseményeket. Itt is volt lehetőség, ám nem tudtak élni vele. Tényleg semmi új nincs a moziban, csak az inverz világ. A szerelmi szál elnagyolt és kiforratlan. És Eden amnéziájának sincs túl sok szerepe, annyira mellékesen "tűnik tova".

Néha ez a képi világ megidézte számomra M. C. Escher műveit. Ő az a művész, aki többek között ilyen rajzokat készített:


Pánik gomb - Panic Button (2011)

Pánik gomb - Panic Button (2011)


Rendezte: Chris Crow

Megtekintés: Először nehezen veselkedtem neki, sokáig porosodott a gépemen. Most megnézve, nem volt olyan rossz. Sőt, van benne anyag.

Más kérdés, hogy nem túl egyenletesen adagolják. A film elején négy "nyertes" juthat egy játék miatt egy másik, még nagyobb nyereményekkel kecsegtető Internetes megmérettetés közelébe. Négy, egymástól kissé elütő, átlagember. Semmi extra. Senki sem túl extrém, senki sem túl ellenséges. Két nő, két férfi. Viszont a néző láthatja, ahogy egyikük lányát elrabolják és a nagyit lelövik, ami sokat ront a film felépítésén, hiszen már első perctől tudjuk, hogy bármi is történik, ismerve az elkövetőt/elkövetőket, irgalomra nem számíthatunk. Hiába reménykedtem benne végig, hogy csak egy morbid leckéztetést látunk.

Crow filmje kamaradarab. Erősen indul és a kezdeti feszültséget nagyjából végig tartani tudja. A végén "előkerül" egy plusz szereplő is, aki a történet szempontjából sok választ hoz, viszont, mivel kezdetben "nem tudtunk róla", kicsit olyan, mintha át lennénk verve az információkat tekintve, amit a film oszt meg a nézővel. Itt végig agyalni kell, mi ez az egész! Igyekszünk egy használható "befejezést" kreálni magunkban, hiszen bárki is mozgatja a szálakat, túl sokat tud. Vagy valójában a film groteszk módon kívánja rávezetni a nézőt az Internetes virtuális életben fellépő lehetséges kockázatokra?

Tehát, négyen elindulnak magánrepülőgépen New York-ba, miközben, nem kicsi nyereményekért belevágnak egy játékba, melyről sok fogalmuk nincs, viszont egészséges versenyszellem dolgozik bennük. Több körös fordulóban, mind személyesebb takargatnivalók derülnek ki a szereplőinkről - néha ki is felejt valamit a forgatókönyv, ami szerintem egy koherensen felépített film esetében hibának róható fel - ami közben lassan rádöbbennek, hogy sokkal komolyabb események munkálkodnak a háttérben, mint holmi jutalom repülés és Internetes játék. Viszont a gépből már nincs kiszállás és egy ördögi gonosztevő kezében vannak, akinél nincs pardon.
A négy ember pedig, megfelelő motiváció hatására, kivetkőzik magából, mert bízik abban, ha követik a játék mester utasításait, valahogy kikerülhetnek a hurokból és szabadon távozhatnak.
Mert nem tudják, amit a néző arcába tolnak az első pár percben: az elkövető semmitől sem riad vissza, így bármivel kecsegteti is őket, valószínű, hogy talmi a szabadság ígérete.

Szpojler Alert!!!

Gondoltam, előre szólok, mert ha ezt megismered, erősen ronthatja a film élvezetét.
Fura számomra a motiváció. Elvileg, ugye, öngyilkos lett korábban egy 15 éves kislány, akinek halálát többen végignézték a világhálón. Őket választotta ki az apa bonyolult bosszújához, melyben likvidál mindenkit, akinek köze - ez így hülyeség, hiszen a kislányt senki nem kergette öngyilkosságba a saját életén kívül - volt a halálához illetve inkább mondjuk úgy, tanúja volt az utolsó órájának. Beleértve a sugárzó céget is, melyet a főszereplők rendszeres használtak.
De kérdem én, valóban ők a bűnösök, vagy a kislány családja, akik semmit sem vettek észre a jelekből, ha voltak? Nem a család az, aki elmulasztott segítséget nyújtani legkisebb tagjának? Tényleg úgy véli az apuka, hogy ugyan gyermekét nem tudta megmenteni, mert korábban nem fordított rá kellő figyelmet, akkor lemészárolhat több tucat embert, csak mert láttak egy videót, amelyben a lány gyógyszereket vesz be?
Kizárt dolog, csak ha elmebeteg!
Ha mindazt az időt, pénzt és egyéb energiát a gyermekére fordította volna korábban, mint amit csavaros bosszútervében felépített, a kislány még ma is élne. No, nem azért, mert esetleg jobban élvezi az életét, hanem csupán azért, mert egy perc nyugta nem lett volna, hogy bevégezze öngyilkosságát.

Jo - Scarlett Alice Johnson

A film lezárása is nyomasztó. Az egyik szereplő kislánya, aki túszként kerül a bizarr gyilkos kezébe, akkor most tényleg úgy kell, hogy idegenek között felnőjön, mint amit a zárókép sejtet? Oké, hogy ez egy horrorfilm, de azért elég morbid ez így éhgyomorra, szegény kislánynak. Mit vétett szerencsétlen, azon kívül, hogy egy zseniális ám gonosz elme kipécézte őket magának?

Gwen - Elen Rhys

Másrészt, túl komplikáció mentes a terv. Illetve komplikációk akadnak, a megvalósítás viszont roppant ügyesen halad a végkifejlet felé. Értem itt pl. az ismerősök meggyilkolását. Azért az nem két perces munka, bele számítva a szállításukat és a videók összevágását is. komplett szervezést, sok embert igénylő feladat, ha gyorsan akarják kivitelezni. Bár, ha belegondolunk, hogy hárman vannak a családban és még egy repülő felett is rendelkeznek, sok mindent megtehetnek. Mégis sántít kicsit a dolog.

Max - Jack Gordon

Ennek ellenére élvezhető a film, a történet megfelelően csavaros és a lezárás is izgalmas, korrekt. Hangulata van, a fényképezés nagyon szép.
A szereplők jól hozzák a karaktereket. Kivételesen nincs köztük erősen kilógó karakter. Mint négy átlagos jó barát.

Dave - Michael Jibson

60%

A film tökéletesen beleillik a zárt helység, idegen személyek, halál típusú filmek közé, amit korábban a "Szellős szoba" című film kritikájában már taglaltam.

Nem sikerült rájönnöm, miért pont krokodil???

Érdekelne a gyilkos gondolkodása: tényleg úgy gondolja, hogy azok büntetést érdemelnek, akik közvetve csupán nézői voltak a lánya halálának, de önmagán nem gyakorol semmiféle megtorlást, hiszen a lánya nem az idegenek miatt ölte meg magát, hanem sokkal inkább az otthoni dolgok miatt.
Nekik, a családnak jár a feloldozás, idegeneknek meg a totális eltörlés?
Oké, magyarázhatjuk ezt egy elborult elme gondolatiságával, ám ettől még az egész kicsit sántít.

Vajon a nagy sikerű "Eszeveszett mesék" innen is merített az első szekvenciában bemutatott esethez?

2015. május 8., péntek

Swing - Swing (2014)

Swing - Swing (2014)



Rendezte: Fazekas Csaba


Megtekintés: Igen, mert általában a magyar filmekhez viszonyítva ez még a jobbik eset. Igyekszik közönségfilm lenni, annak minden hibájával. Nem ugorja ugyan meg a képzeletbeli lécet - pökhendi duma valakitől, aki nincs otthon a magyar filmek világában - de eléri. Meg nem rezeg.

Fazekas Csaba tíz évig pihent rendezői babérjain, hogy egy egészen kellemes filmet vessen elénk. Csaba, nem leszünk így jóba, ha ilyen ritkán dolgozol!!!

Tényleg nem vagyok egy nagy mozimágus, ha a hazai filmgyártásról van szó. Gyerekkoromtól fogva, kerültem a magyar filmet, mert amelyikbe beletenyereltem, azok nem mindig szórakoztattak. A legtöbbször olyan érzés fogott el, hogy nem én vagyok a célszemély. Ahogy öregedtem, ez az érzés nem sokat változott. Szubjektív véleményem, hogy sajnos, sok esetben a film nem a nézőnek készül, hanem a rendező így felel meg önön zsenijének. Vászonra álmodja mindazt, amit elképzel, a többit meg leszarja, hogy én, a néző, be tudom e fogadni. Nem mindig sikerül. Sokszor még közönségfilmeknél sem, mert amiben mondjuk a művésziesség nincs jelen, azt meg áthatja egyfajta olcsó, bazári látványosság, amelyért vonakodva vagyunk oda, ha gyermekünk kézen ragad minket és bevonszol, mert az nagy móka. Sok magyar film, legyen akár vígjáték a műfaja, nem nagy móka. Idegesítő helyzetkomikum, ripacskodás, buta történet, dramaturgiai eltévelyedés.

Anyuka és gyermeke. Néha, nem tudni, ki a gyerekesebb...

A Swing viszont, ki merem jelenteni, hogy hiányosságai ellenére, korrekt darab, erősen ajánlott megtekintésre. Szórakoztató. Ahogy Miló megjegyezte, borzalmasan klisés, viszont, a karakterek már-már élőek - leszámítva a film befejezésének hirtelen karakteridegen változásait, ami még éppen belefér, hiszen amit látunk, egy "mesefilm".

Három nő, egy időben van jó helyen, hogy életüket újra gondolva, kicsit a siker, a változás felé kacsintsanak. Azután együtt is maradnak, hogy pár hétig olyan életet éljenek, amire vágytak és amit, lehet, megérdemelnének. Azután, ki-ki vérmérséklete szerint dönt, hogyan tovább. Ki visszamegy "élni", ki pedig ekkor kezdi meg az életét.

Kati - Kovács ugyan, de olcsó poén, amikor szóba kerül az országszerte kedvelt énekesnő (Ónodi Eszter) egyedül neveli a fiát és első percekben megtudjuk, hogy ugyan szereti a gyermekét, ám az álmai megvalósításában még a gyereknek sincs nagyon helye. Anyu, amit elképzel, az úgy van. Akkor is, ha a lurkónak ez fáj, ha a lurkó nem is képes felfogni, hogy anyu, amellett, hogy a sikert hajszolja, ugyanakkor a lurkónak akarja megteremteni a biztonságos élet alapjait. (Nem véletlenül jutott eszembe közben hol láttam hasonló anya-gyerek kapcsolatot; "Ez a fiúk sorsa - This Boy's Life, 1993", igaz, ott a kölyök karaktere idősebb és hangsúlyosabb. Abban a filmben köszönt vissza az, hogy az van amit te akarsz, de mégsem...)

A szürke háziasszony elkezd kinyílni.

Rita (Csákányi Eszter) sincs könnyű helyzetben amikor kiderül számára, hogy férje 32 év viszonylag működő házasság után felcsíp egy fiatal nőt, hogy bedobja a válás lehetőségét. Az asszony felett összecsapnak a hullámok és felvetődik benne a kérdés; megérte az élete?

Angéla (Töröcsik Franciska) pedig egy fiatal lány, aki nem igazán találja a helyét otthon és többre vágyik. Persze, az utolsó pillanatban, a film elején, megszökik egy énekesi felvételi elől, így nehéz vele azonosulni, hiszen az ilyen filmekből tudjuk, aki mer, az nyer! (Vendéglátósként meg amit az étteremben művel, az kimeríti a szimpátiámat felé. Szerencse, hogy később, táncolva, kisminkelve már jobban megpiszkálja az ember ingerküszöbét és kezdhetünk drukkolni érte. Ettől még nehéz vele rokonszenvezni, mert a film nem tér ki nagyon rá, hogy miért hidegült el a szüleitől. Erre a szálra jobban kellett volna fókuszálni.)

A három nő egy étteremben futnak össze és egy kicsit erőltetett közjáték után, megmentve az étterem esti műsorát, együtt "lépnek fel". Elénekelnek egy dalt. A hely bárénekesnője, Emmi (Töröcsik Mari) igazi humanistaként, akár egy tyúkanyó, összetereli a három megtéved báránykát + kölyök és elviszi őket a lakásába, hogy kicsit fazonírozza az életüket. Persze, ahogy már a cím is sugallja, itt bizony csak egy megoldás van: közös fellépések!

A fiatal tehetségnek csak egy kezdő lökésre van szüksége. Megkapja!

Kati ismeretségi körébe tartozó meleg művész és ötletember, Ali (Kulka János) felkarolja a három nőt, amennyiben Emmi, aki persze bálványozott kedvence, valamikor a jövőben tiszteletét teszi Ali lokáljának a színpadán. Áll az alku, úgyhogy bevonva egy pénzembert is, elkezdődik a cseppet sem komplikáció mentes Balaton körüli hakni-járat.

Miért?

Mert a három nő, három habitus, három felfogás, három gondolatiság és három, a jövőbe vetett homályos hit és terv. Életükben nem dolgoztak még - sokat - és ami rosszabb, életükben nem alkalmazkodtak eddig senkihez. Csoda, ha a trió működik, amihez nem kevés lemondás szükséges. A kezdeti egoizmus később pedig egyfajta dacszövetségé kovácsolódik, melynek a film befejezéséhez kapcsolódó utolsó jelenetsorban a lényege nem más, hogy van, aki lemond a sikerről, hogy valaki mást felemelkedhessen. Ezért lesz a lezárás is viszonylag kerek és nem teljesen kiszámítható.

A színészi játék az enyhe ripacskodástól, egészen a kiváló pillanatokig terjed. A humor kicsit esetlen, nem harsány, ám vannak jó beszólások. Az egyik legerősebb alakítást Csuja Imre hozza, aki Rita hűtlen férjét alakítja. Csuja még sosem volt ennyire visszafogott. Aki csak Torrente magyar hangjaként ismeri, nem fog rá ismerni. Szerencsére nem lesz túl ellenszenves a film alatt. Férfi nézők biztosan tudnak vele azonosulni és a női nézők pedig zsebkendőket telesírva... na azért annyira nem sírós a helyzet, de kellemes pillanatokat okoz férj és feleség története.

Le a kalappal, a lányokból kihozták, amit lehet.

Kati közben belehabarodik a roadie-ba, Mikibe (Mészáros Béla) aki a csajok seggét hurcolja keresztül a hakni-sorozaton, néha szó szerint. Angéla is több lesz egy keserű tapasztalattal, de már nem ugyanaz a naiv kis fruska, mint mikor megismerjük. Szóval, bár első találkozásunk alkalmával nem olyan könnyű megkedvelni szereplőinket, a játékidő végére szerethetőek lesznek és különösebb hiányérzet nélkül állhatunk fel a mozi foteljéből.

Különvélemény: A Swing egy elég szűk réteg zenéje. Ezt felmérve a készítők - nyilvánvaló volt, hogy techno-pop formációt nem tudott volna hozni a három női karakter - az egyik legjobb zenei műfajon belül találták meg a film zeneiségét, és abból a zenei műfajból nyúltak ki a népszerűbb irányzatok felé. Így lett a film zenei anyaga nem túl erős, viszont élvezhető, délutáni szórakozás. Főzés mellé ideális az album zenei anyaga.

A filmzene cd borítója.

65%

Azért az nem rossz.
Azért érdemli meg, mert hajnalban, fáradtan is be tudott húzni minket a film magával és nem aludtunk el rajta. Egy idő után kifejezetten szórakoztató volt és érdekelt minket a szereplők sorsa.