Thor: Ragnarök - Thor Ragnarok (2017)

Thor: Ragnarök - Thor: Ragnarok (2017)

Rendezte: Taika Waititi

A film Mafab adatlapja: Thor: Ragnarok (2017)

Megjegyzés: Az Új-Zélandi direktor neve nálam egyenlő a minőségi mozival, habár, korábbi két filmjéből csak másfelet láttam eddig.

Mert ennyi is elég volt ahhoz, hogy érezni lehessen, Waititi mennyire szereti a filmezést és történetmesélést. A humora szerencsére nálam nyitott fülekre talál, vagy szemekre. Persze, ne képzeld, hogy amolyan Woody Allenes filozofálgatós elemezgető, elmét dolgoztató humor - néhány talán azért akadhat - mégsem az az erőltetett, fingós-böfögős, amit annyira gyűlölök, hogy ha egy film ilyesmivel igyekszik levenni a lábamról, azt nagyon gyorsan elfelejtem, néha még a címét is akár. (Az utóbbi pár évben nem egy ilyen moslékot láttam és csak foszlányok maradtak meg belőlük.)

Waititi humora azonban egészséges, kicsit gyermeki és egyetemes is, ezért mindenki számára érthető. És nem feltétlenül erőszakos. (Az ablakról arcba visszapattanó labda legyen a legnagyobb bajunk...)

Amikor az első trailerek végén, merevítés után - a képre gondolj, ne másra, bár megjegyzem, eléggé izgalomba jöttem a filmbemutató alatt, annyira tetszett a látvány - olvasva a rendező nevét, már mosolyogtam, mivel első filmje, a fesztivál díjas és szórakoztató - talán a végére ült le kicsit - "Hétköznapi vámpírok" egy remek found footage stílusban elmesélt ál-doku horror paródia. Remek fényképezéssel, remek színészekkel - a rendező is kapott egy fontos szerepet benne - és jól kicsavart mítoszrombolással vagy épp megerősítéssel. Ezt döntsd el magad. A második mozijáról is csak jókat hallottam és egyetlen oka, amiért még nem néztem végig, az az, hogy nem a kellő hangulatban talált meg, de pótolni fogom, mert pótolnom kell.

A Thor 3. megtekintése nem volt számomra kérdéses. Csak az ideje. Bevallom, kissé irigyeltem is blogger és vlogger kollégáimat, mert a kis mocskok nagyja már előttem látta a filmet és teleszórták a netet a jobbnál jobb kritikákkal. Persze, csupán néhánynak szenteltem figyelmet, miután megnéztem a filmet, hogy ne legyek tudat-módosítva általuk.

Azután megfogtam kis barátném kezét és elsuhantunk a közeli moziba egy vászonvizitre. 2D volt csupán, ám nem várhattam, látnom kellett.

És bevallhatom, hogy ebben az évben három képregényfilm tetszett igazán: A "Wonder Woman", "A csodálatos pókember reboot" és most a Thor 3. Pedig annak idején, mikor az első Thor mozi bemutatásra került, kifejezetten nem tetszett. Sőt, az egyébként remek rendező személyének ellenére ma sem kedvelem azt a részt jobban. A másodikra nem is nagyon emlékszem. Azonban van egy érzésem, hogy ez a 3. rész jó ideig alap lesz nálam, ha szórakoztató képregény adaptációt akarok megnézni. A Galaxis orzói 2.-t azért nem soroltam be közéjük, mert az nálam valamiért teljesen más ligában van. Biztos a mosómaci miatt.

A történet nem túl bonyolult. A több évados sorozatokból megtanultuk már, hogy bármikor elő tudnak húzni az ötletdobozból a forgatókönyvírók egy rokoni szálat, ami azután megkavarhatja egy időre az eseményeket. A Thor 3.-ban simán elhisszük, hogy a két isten srácnak, Thornak (Chris Hemsworth) és Lokinak (Tom Hiddleston) volt - azaz előkerül, tehát van - egy idősebb lánytestvére, aki ráadásul még vehemenciából és emberfeletti erőből is többet örökölt, mint fiatalabb öccsei. Korábban, mikor még apja oldalán igyekezett kiteljesedni, igazi nagyágyúként irtotta apja ellenségeit. Azután Odin mintha kissé újra definiálta volna az uralkodó fogalmát - elég suta magyarázat ez a filmből is - végett vetett a korábbi pusztításoknak és mivel leánya, Hela (Cate Blanchett) valahogy nem volt ugyanilyen "logikusan" átfordítani korábbi személyiségét, inkább igyekezett elpusztítani őt a jó öreg.

Azonban Hela ismét megjelenik és erősebb, mint valhalla... Szó szerint szinte. Egyetlen feladatának a bosszút tekinti, hogy elhozza Asgardra a pusztulást. A szokásos világhatalmi ősgonosz tervek. Tudod, amikor felégetsz mindent, majd ülsz a romokon és elégedetten hátradőlsz egy hatalmas, szenes trónuson, hogy mekkora király is vagy. Sosem értettem.
A bosszú nagy találkozása azonban elmarad, mivel Odin pont most érzi úgy, hogy ideje kámfort játszania és örökre jobblétre szenderedni az öröklét jobb léte után. Köszi, apu! Hopkins már ki akart szállni a franchise-ból - De miért??? - talán ezt a véget is azért írták meg neki, hogy ne kelljen a nagy öregnek köteleken csimpaszkodva megharcolnia elsőszülöttje ellen.

Hela első megjelenésével azonnal likvidál néhány cameozó korábbi ismert karaktert, de olyan profánul, hogy már az maga humoros. Mellé csapódik Karl Urban, aki a Star Treken kívül szinte csak verőlegényeket képes alakítani, ám itt legalább viccesen teszi azt.

Thor meg van áldva tesó fronton.

Közben a csapat szétszakad, de Thor oldalát pedig Hulk és néha Bruce Bráner (Mark Ruffalo) erősíti meg kicsit, némi farokméregetés után. Sok-sok kaland után pedig a két nem olyan jó testvér összeáll a harmadik, még rosszabb tesó ellen. Így kell egy sorozat íve alatt két ellenséget egymás keblére segíteni.
A végső megoldás azonban jobban is kibontható lett volna, hiszen a tüzet a tűzzel nem mindig szokták kijátszani: A végén azt vártam, hogy a démon és Hela azon vesznek össze, hogy ugyan ki pusztítsa már el jobban Asgardot?

Futnak még meglepő cameók, egy totál felesleges stáblista utáni plusz jelenet, Jeff Goldblum, aki most megint kb. úgy néz ki, mint majd' 25 éve a Jurassic Parkban és egy amazon lány, Valkűr, akit öröm nézni, mert egyszerűen a vászonról átsüt, hogy a színésznő, Tessa Thompson minden percét élvezte az alakításának.

Hogy vannak e logikátlanságok?
Akad, persze. Képregényfilm, hahó!

Lassítva riszálja... de nagyon riszálja!

Rögtön az elején nem is értettem, hogy Thor miként keveredik a démoni ellensége karmai közé, megláncolva, ha rögtön utána máris leszámol velük, egyedül. (Ki a franc volt olyan erős, ügyes, hatalmas, hogy megláncolta?) Meg pár apróság.

Viszont a látvány az majdnem olyan színes és eszement, mint a Galaxis őrzői 2.-ben. A zene meg, tipikusan nyolcvanas évek szinti hangzása, ami idegenül hathat sok néző számára a megszokott nagy zenekari melódiák után, azonban van benne némi He-Man, feeling, köszönet érte Mark Mothersbaugh-nak.
A trailerben és a moziban is elhangzó Led Zeppelin dal meg azért is kellemes meglepetés, mivel a zenekar nem nagyon szokott hozzájárulni dalainak szerepeltetéséhez. (Nem mintha nem tették volna meg eddig már több, mint 100 esetben.)

A fényképezés szép és az a rengeteg, remek lassítás... amikben nem is történik igazából semmi, csak kellemesek a szemnek. Sok filmben akkor veszik ezt a módszert elő - pl. Zack Snyder vagy Michael Bay munkássága - ha az akciószekvenciákat akarják szembaráttá tenni, mert milyen jól néz már ki a robbanás lassítva, ahogy repül a CGI és valódi törmelék. Waititi azonban amolyan mozgó tablóképként használja fel a képek lassítását, amikor valójában nem történik semmi extra. De nekem tetszett. Meg milyen jó kis trailert lehet már összevágni ezekből a képekből?

Töfi:
- Waititi John Carpenter akció marhaságát tekintette követendő példának, az általam is nagyon kedvelt "Nagy zűr, kis Kínában"-t.
- A párbeszédek nagy része rögtönzött volt, hogy kreatívabb legyen a közeg.
- Egy cameo miatt ebben a filmben ismét együtt szerepel Sam Neill és Jeff Goldblum az 1993-as Jurassic Park óta. Közös jelenetük nincs.

80%

Ha megnéznéd:
- Thor: Ragnarök (2017)

Bizonyíték, hogy költöttem rá! :)

Audrey Rose - Audrey Rose (1977)

Audrey Rose - Audrey Rose (1977)

Rendezte: Robert Wise

A film Mafab adatlapja: Audrey Rose (1977)

Megtekintés: Határeset. Annyiszor találkoztam a címmel, hogy úgy éreztem, kihagyhatatlan horror(?) klasszikus. Ehhez képest csalódás. Ha kisebb a várakozás, egyszer elmegy. Tulajdonképpen csalódás.



Robert Wise neve számomra nem cseng túl ismerősen, mint rendező, pedig vannak munkái, amikkel találkoztam vagy hallottam róluk. Nem is akármilyen filmekről van szó, hanem klasszikusokról és kultikusokról is! (Csak három cím, hogy érzékeltessem, mennyire változatos a filmográfiája: West Side Story, (1961), A muzsika hangja, (1965), Star Trek - Az első mozifilm, (1979))
Ezekhez a darabokhoz képest az Audrey Rose kifejezetten gyengécske darab. Az ok, amiért mégis bele-belefutok, hogy sokan horrorként gondolnak rá, miközben sokkal inkább filmdráma a reinkarnációról, hitről és a családon belül szoros kapcsolatokról. Ami meg horror jellegű benne, azokat már négy évvel korábban láthattuk egy világsikerű, valóban a horror műfaján belül elhelyezkedő filmben; Az ördögűzőben - The Exorcist, (1973)!



Igen!


Wise filmjének legnagyobb hibája, hogy sokkal többnek akarja mutatni magát, mint ami valójában és gyakorlatilag a korábbi sikerfilmet meglovagolva akarja ugyanazt, sokkal olcsóbban letuszkolni a torkunkon. Ugyanazt, még akkor is, ha itt nem az ördög szállja meg a főszereplő kislány testét, hanem egy korábban elhunyt gyermek lelke szeretne helyet kapni benne.
És, nem elég, hogy nem magáról az ördögről van szó, hanem egy kislánytól és mégis, ennek ellenére, egy sokkal pesszimistább befejezéssel leszünk gazdagabbak, amin még az sem tompít, hogy a filmbeli anyuka végül elfogadja a történteket.

Marsha Mason, John Beck

Robert Wise adatlapja szerint ennek a filmnek viszonylag sok időt szentelt ami a párbeszédek begyakorlását illeti. Sokkal többet, mint más filmjeiben, ami fura, hisz van köztük musical is és azért ott van mit gyakorolni... Filmje nyomasztóan mutatja meg, hogy egy középosztálybeli család mennyire sebezhető, ha megmagyarázhatatlan külső hatás éri őket. A film elfilozofálgat a reinkarnáció kérdésén, megtolva némi misztikummal az eseményeket, mégis, egy olcsó és hatásvadász filmet látunk, amely tud rémisztő lenni (pl. amikor Ivy (Susan Swift) kezei megégnek az ablaküvegtől) ugyanakkor túlspilázott (pl. az anyukának, Janice (Marsha Mason) megjelenik a kislány szelleme és egy sikátorba "csalja" az asszonyt, hogy ott Elliot Hoover (Anthony Hopkins) ráhozza a frászt, de később a nőnek nem lesz több ilyen látomása, ergo, csak felesleges dramaturgiai húzás volt, semmilyen magyarázattal) és unalmas. Azért az Ördögűző sokkal elegánsabb volt. Ott, minden a történet teljes része, itt inkább fölösleges és csak a műsoridő növeléséhez szolgáltat alapot. Az Ördögűző szinte tudományos alapossággal járja körbe a témát, beleértve a kislány vizsgálgatását, a papság hozzáállását, itt viszont kapunk némi filozófiai bla-blát és egy hipnózist, hogy azután már véget is érjen a film.

Anthony Hopkins, Susan Swift

Marsha Mason nem rossz színésznő. A férjet alakító John Beck a szögletes állával már sokkal kevésbé eltalált figura. Hopkins sokkal jobb színész lett, mint itt volt és a kislány egészen gyenguska, - ne felejtsük el, hogy ezzel mutatkozott be és tucatnyi produkció után kilépett a színészek világából - egészen a fináléig, amikor viszont eszméletlen erős az alakítása,
Marsha Mason arcát - rájöttem - a "Holtidő - Nick of Time," (1995) című Johnny Depp filmben láttam és maradt meg, hogy emlékezzek rá. John Beck sokkal nehezebb volt, mert tudtam, hogy láttam valamiben de nem tudtam hova tenni, míg végül utána néztem és egyik videós korszakban ezerszer látott kedvencemben játszott főszerepet, az "Égi lovasokban - Sky Riders," (1976)

Annyira nem eresztés a mozi. Nem nagyon értem, mi körülötte  a nagy felhajtás, bár éreztem, hogy nálunk nincs nagy kultusza, mert csak elvétve találtam róla magyar oldalakon véleményezést, holott az ismert filmekről több tucat írás is fellelhető.

50%

Thor: A sötét világ - Thor: The Dark World (2013)

Thor: A sötét világ - Thor: The Dark World (2013)

Rendezte: Alan Taylor

Gyerekkoromban szerettem a képregényeket. Nem állítom, hogy minden(v)evő voltam, azt sem, hogy széles ismerettel rendelkeztem róluk, csak vettem, ahogy pénzem volt. Vagy vettem, ha olyan borítót láttam, ami tetszett. Persze azért hallottam a különleges nyugati csemegékről, néha még kezünkbe is került pár példány, kissé félre nyomott érdekességet, mint Hulk, Tarzan, esetleg Thor.

Olyan jól bírja a verést Thor, hogy egy idő után már nem izgulunk érte.

Nem ismerem Thor-t. A képregényben egy szarrá gyúrt, skandináv figura, széles állal és más öltözetben, mint He-Man (akit szintén nem nagyon ismertem.). Thornak volt egy hatalmas pöröly kalapácsa és azt forgatta. Kb. ennyi maradt meg bennem a nyolcvanas évek egyik kultikus képregényéből. Mármint úgy értem, hogy nálunk a nyolcvanas évek volt, amikor találkoztam vele.

A filmgyártás fejlődött. Már nem ciki szuperhősöket ábrázolni színes bugyikban, mert beért rá a trükktechnika és a néző. Ma már Batman nem csak egy farsangi ruhás vicc, Superman sem egy meleg bár fellépője, és Pókember sem egy hülyegyerek, akinek látványán sírva felröhögsz.

Tom Hiddleston nagyjából ellopja a show-t.

A kilencvenes évek elején néhány dinoszaurusz tipegett a vászonra és az 1-esek és 0-ák képessé tettek minket bármit ábrázolni, amit csak elképzelünk. A képregényfilmek is szépen fejlődtek, olyannyira, hogy mára már komoly rajongótáboruk lett akik milliókat hagynak a mozipénztárakban. Ha kijön egy új komik, hatalmas várakozás előzi meg, vagy pörgős filmes fórumokon alázzák porig, megelőlegezve, hogy nem lesz sikeres. Aztán van, amelyik kasszát robbant (Pókember), míg másik meg szépen eltűnik a süllyesztőben (Green Hornet). Nehéz kiismerni a nézők igényeit. Néha teljesen váratlanul robbannak be filmek (Blade), máskor, meg hiába a nagy név, a masszív rajongókon kívül teljes érdektelenség fogadja (Hellboy). Vagy értetlenség (The Watchmen).

Thor (Chris Hemsworth) és csapata parkolópályára állította Loki-t (Tom Hiddleton), aki bár tudja, hogy vér szerint nem járna neki, mégis erősen ragaszkodni álmához, hogy ő örökli Odin (Anthony Hopkins) után a trónt, Szerencsére Thor-t annyira nem izgatja az uralkodás, inkább csak verné az ellent és a földre látogatna, hogy újra lássa emberi szerelmét, Jane Foster-t (Natalie Portman).
Loki sitten rohad, Thor pedig figyelmetlenkedik. Közben a sötét Elfek, akiket valahogy nem vesz be a gyomrom, igyekeznek leigázni több világot is, amiben segítségükre van egy Aether nevű sötét anyag. Sötét Elfek... látszik, hogy ne vagyok rajongó.

Az egyetlen, ami nálam kicsit lehúzza a filmet, a sötét Elfek.

Történetesen a sötét anyag némi fizikai kísérletnek köszönhetően kézközelbe kerül Jane Fos
terrel, aki sikeresen magába szippantja ezt a halálos energiát. Thor pedig idejében érkezik hozzánk, hogy a halálosan megsérült nőt magával vonszolja Asgard-ba, hogy ott meg tudják majd védeni.
Ez nem egyszerű, mert a sötét elfek legalább olyan emberfeletti lények, mint Thor-ék. Megy is az adok kapok, melynek egyik áldozata Thor mamája és Loki nevelőanyja, Frigga (Rene Russo). Loki pedig hiába gyűlöli az egész univerzumot, Frigga szeretete kicsit visszarángatja Thor mellé, hiszen a gyűlöleténél erősebb motiváció ereje van a bosszúnak.

A Thor 2. tökéletes képregényfilm. Látványos, vicces, vannak benne kikacsintások, jó zene, remek színészek, jó alakítások, történeti csavarok és kellő mennyiségű akció. Ha kicsit is szereted a képregény műfaját és a képregény filmeket, nem fogsz unatkozni a filmen. Többször nézős.

A stáblista után is maradj ülve...

80%

Figyeld:
- Mijnir röpködése, amikor Thor-t keresi a világok között.
- Benicio del Toro cameoja.
- Loki játéka.

Red 2. (2013)

Red 2. (2013)
imdb adatlap

A szereplők nevei nem sorrendben olvashatóak!

Rend.: Dean Parisot

Fősz.:
Frank - Bruce Willis
Marvin - John Malkovich
Sarah - Mary-Louise Parker
Victoria - Helen Mirren
Bailey - Anthony Hopkins

A második rész több izgalmat ígér, mint az első - hiszen a második részekre általában össze szedik magukat a készítők, ha már nekiláttak - mégsem lett nagyobb durranás, mint az első etap. Habár a történet folyása egy sokkal durvább veszély irányába halad homlokegyenest, mivel hőseink jól szerepelnek a világ megmentésében, összességében a Red 2. végül sokkal haloványabb lesz akcióügyileg, mint idősebb testvére.
Frank és Sarah kezdenek komolyan összecsiszolódni. Sarah élvezi az ex-ügynök pasija tesztoszteron szintjét, csüng minden szaván. Tudja jól, amíg együtt vannak Frank-kel, semmi baja nem történhet az égvilágon. És az milyen uncsi már?!

Láttunk már ilyet máshol: pl. Az utolsó akcióhős

Kapóra jön Marvin megjelenése, aki persze még benne van a "világ megmentése" bizniszben és természetes, hogy olyasmibe keveredik, amiből csak Frank segítségével tudna kikecmeregni.
Frank már fáradt, a lúdtalpa sajog, szívesebben teázna otthon, Sarah oldalán, belefeledkezve a teába és édes süteménybe. Sarah azonban Marvin megjelenésének pillanatától olyan, akár a sütőbe tett lepényhal; be van sózva. Szép dolog a középkorú szerelem, ám a viagra fogyóban, így a hálószobai akciókat valami "kézzelfoghatóbb" izgalomra cserélné az eddig inkább Cosmoplotan-en szocializálódott amerikai ex-szingli diszpécserhölgy.

Láttunk már ilyet máshol: pl. Kardhal 

2:1 arányban Franket leszavazzák és kezdődhet a móka.
Persze kell némi ellen:
Egy keleti (Byung-hun Lee) és egy nyugati bérgyilkos (Neal McDonough). Mindkettő profi a szakmájában. Frank egyiküket még ismeri is, és ami tőle idegen, kiveri a víz. Sarah bőszen törölgeti gyöngyöző homlokát.
A feladat; Megmenteni az enyhén őrült tudóst (Anthony Hopkins), majd segítségével kiiktatni egy korábbi találmányát, amely képes a térképek zöld területeit hamuszürkévé változtatni.
Közben jönnek a már ismert mellékszereplők, akikre sok idő nem jut, hiszen nem négy órás a film, csak alig kettő. Épp ezért pár remek jeleneten kívül nem sokáig élvezhetjük sem a "Béka" (David Thewlis) kulináris élvezkedését, sem Ivan, az egykori orosz kém (Brian Cox) akcentusát.
Persze egy jó kémfilm nem működik árulás és pálfordulás nélkül. Kapunk ebből is, abból is. Hogy Sarah vérnyomása a plafonig szökjön, még megismerjük Frank múltjának egyik homályos g-pontját, az orosz ügynöknőt (Catherine Zeta-Jones), de Frank egy jellem, így a töltött-káposzta felmelegítésére nem jut elég idő.

- Frank, ez most komoly? Mellém ültetted ezt a dasenykát?

Sajnos a Red 2. semmiben nem tud ráverni az első részre. Míg, az egyben, ha a töltelék leszámítjuk, egy bérgyilkos követte Frank munkásságát és igyekezett lenullázni öregedő hősünket, Karl Urban személyében, addig most két megbízható színész ered a nyomába. Azonban hiába a Han-t játszó Byung-hun Lee akrobatikus ügyessége és Neal McDonough megbízhatóan jeges, szürke szemű mosolya, szerintem nem veszik fel a versenyt a Karl Urban által hozott, laza, macskaszerű terminátoros kisugárzással. Ketten együtt sem olyan hidegek, mint Urban volt egyedül, pedig McDonough esetében még belevittek egy csúnya gyilkosságot is, hogy nagyon utáljuk a karaktert, mégis, amikor végül elfogyott a dialógusa a filmből, kicsit megsajnáltam.
Sarah karaktere sokat fejlődött az első rész óta. Már nem az a tehetetlen, árral sodródó nőci, akit megismertünk. Figurája, amolyan kabalaként funkciónál. Amíg Frank a "nyakában" tudja, biztos lehet a sikerben, főleg, hogy Sarah már nem passzív üzemmódban nyomja, hanem Marvin gondoskodásának köszönhetően, mind jobban kijön belőle az asszonyállat. (Talán a harmadik részben már ő fogja belevinni Franket a tutiba.)

- Mi oroszok ezt adjuk borravaló helyett...!

Női oldalról Mary-Louise Parker simán elviszi a showt kolleginái elől, ezért Helen Mirren karaktere sokkal súlytalanabb lett, míg Catherine Zeta-Jones egyenesen a lepkesúlyba avanzsált. Talán majd a folytatásban többet domboríthatnak. (Ige, hiába tettek meg mindent az írók, hogy elhitessék velünk, egyikük nem partiképes a folytatásra, hiszen tudjuk, a kémek akár a macska, kilenc élettel rendelkeznek.) Hiába vitték többre amerikai kolléganőjüknél (Oscar-díj, blockbuster, jó házasság), itt csak asszisztálnak az események alá.
Akinek alakítását keveselltem és fontosságát megkérdőjelezem, az a "Béka". Nagyon kedvelem Thewlis egyértelműen tenyérbemászó pofáját, de itt, bár tudtam, ő amolyan James Bond mellék-gonosz, amit belőle kaptam, nekem nem volt elég. Annyira életszagú a borkóstolgató figurája, annyira vászonról lemászó, hogy őt például kifejezetten üdvözölném egy folytatásban.
Az enyhén lökött tudóst pedig Hopkins biztos kézzel hozza. Eszméletlen színész. Ahogy motyog maga elé, ahogy beszél, emlékeztet Hannibal Lecter kissé megborult unokatestvérére, akit eddig nem ismerhettünk meg - mivel Thomas Harris, a Lecter könyvek írója nem mesélt róla. Igazából meg sem lepődtem rajta, amikor kiderültek a motivációi.

Nem bírom a kötöttséget!

Ennek ellenére a film puskaropogás faktora számomra alatta maradt az első résznek. Hopkins karizmatikusabb, mint Richard Dreyfuss volt, korábban, mégis, pont mivel magányos farkas, a végső leszámolás így sokkal vértelenebb lett, mint Malkovich és Mirren ámokfutása volt, pár éve. Morgan Freeman hiánya csak azért nem annyira szembeötlő, mert valahogy a második részben is érzem a szellemét, hogy jelen van. Komolyan!
A történet ugyan kicsit bonyolultabbnak tűnik, de ez sem vált előnyére. Túl sok helyszín, túl sok szereplő, kevesebb tűzijáték.
Ettől függetlenül Dean Parisot akció-képregény-komédiája élvezetes szórakozás, egyszer feltétlenül látnod kell.
A befejezés klisés, könnyen kiszámítható, de még ez sem rontja el az előtte végigült közel két órát.
Ja, és játszik benne Bruce Willis...

Figyeld:
- Parker orálisan adakozóbb
- Hogyan kell a rendőrséget egy hűtőajtóval leamortizálni.
- Hopkins. Az az ember egy zseni.
- Az első részben tetszett, amikor Willis kilép a pörgő autóból? Nos, kapsz valami hasonlót. (Kár, hogy tucatnyi film, köztük a Wanted, már bemutatta)

Néhány érdekesség:
- Ernest Borgnine szerepét csak 2012.-ben bekövetkezett halála akadályozta meg.
- Három szereplő is játszott már Lecter filmben; Hopkins-t ugye nem kell bemutatni, de Brian Cox, aki itt Ivan, már előbb eljátszotta a Hannibalt "A vörös sárkány" első megfilmesítésében, az 1986-os "Embervadász"-ban. Parker pedig "A vörös sárkányban" játszotta Molly-t.
- A filmben Mirren megjegyzést tesz magára, hogy ő a királynő. Ez igaz, hiszen több filmben eljátszotta ezt a szerepet. :)
- Mary-Lousie Parkernek nagy napja volt a film a bemutatója, hisz sok országban együtt mutatták be másik filmjével, a R.I.P.D.-del, amit véletlenül nem az első Red rendezője forgatott le, Robert Schwentke? De!

Thor (2011)

Thor (2011)
Thor

Thor szó szerint odabasz az asztalra, ha elege van...

Rend.: Kenneth Branagh, Joss Whedon

Fősz.:
Thor - Chris Hemsworth (Cabin in the Wood, Bosszúállók)
Jane Foster - Natalie Portman (Leon, a profi, Fekete hattyú)
Loki - Tom Hiddleston (Hadak útján, Éjfélkor Párizsban)
Odin - Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak, Hannibal)
Erik Selvig - Stellan Skarsgard (Good Will Hunting, Ronin)
Coulson ügynök - Clark Gregg

- Emelem kalap...ácsom a statisztákra.

Előkészítés:
Kenneth Branagh gyermekkora óta nagy rajongója volt a Thor képregényeknek, így nem volt kérdés, hogy vállalja e, legalábbis részéről. Az teljesen mellékes, hogy főleg Shakespeare feldolgozásokat készített vagy nem túl sikeres drámákat, thrillereket. Miután a Marvel stúdió letette mellette a voksát, meglepték egy hatalmas csomaggal, amely tartalmazta az összes Thor képregényt, hogy a rendező felelevenítse emlékeit és naprakész legyen a mítoszból. Kenneth Branagh végül azért is vállalta el a film készítését, mert amellett, hogy kipróbálhatta magát a blockbuster filmek világában, pontosan tudta, hogy Thor története teljesen olyan, akár Shakespeare V. Henrikje. Ez persze nem lett volna elég, az amúgy viszonylag kevés CGI-vel dolgozó rendezőnek, hiszen eddigi legnagyobb dobása a Frankenstein volt, ezért segítségnek még beszállt mellé Joss Whedon (Firefly), aki a sci-fi műfaj egyik kortárs fenegyereke és a Marvel studió támogatását élvezte.

Stan Lee, Jack Kirby és Larry Lieber voltak az eredeti képregény szerzői. A forgatókönyvet hárman dobták össze - Ashley Miller, Don Payne, Zack Stentz - J. Michael Straczynski és Mark Protesevich ötletei alapján. Szóval dolgoztak rajta páran.
Néhány apró problémát meg kellett oldaniuk, mint például a Bifrost híd külsejét, amely a képregényben leginkább tényleg az emlegetett szivárványra hajazott. A filmben a híd inkább emlékeztet a jégtáblák és áttetsző kristályok keverékére.
Natalie Portman-t csupán a rendező nevével tudták megnyerni a produkcióhoz. Natalie amúgy nem rajong a blockbuster filmekért, szeret a független filmes világban mozogni.
Tom Hiddleston, Branagh-hoz hasonlóan áttanulmányozta a képregénysorozatot, hogy többet tudjon meg Loki karakteréről. Loki figurája drámai karakter, belső vívódásokkal.
Mind a képregény és mind a film rengeteg momentumot emelt át a skandináv mitológiából.
Ezek mellett még arra is nagyon figyelni kellett, hogy a készülő egyéb Marvel filmekkel jól harmonizáljon a mozi. Bizonyos helyszínek pl. visszaköszönhetnek más, új képregényfilmekből.

Történet:
Áll a bál Asgard-ban. Néhány jégóriás belopakodik Odin palotájába és kegytárgyat próbálnak lopni. A lopást ugyan meghiúsítja az őrség, de Thor, Odin idősebb fia, néhány barátjával átmegy a jégóriások földjére Jotunheim-be, hogy megleckéztesse őket. A támadás nem túl sikeres és Odin megharagszik a forrófejű gyermekére, akinek köszönhetően ismét háború veszélyébe sodródik világuk. A végső atyai döntés: száműzetés a földre. Hatalmas dirrel-durral ez megtörténik.
Thor, miután hatalmas csinnadrattával földet ér, néhány kutatóba botlik, akik a furcsa fiatalember közelében maradnak, mert talán választ tud adni kérdéseikre, melyek felmerültek kutatásaik során. Közben Thor igyekszik visszaszerezni isteni fegyverét a Mölnirt, amely akár Arthur király legendás Excaliburje, csak annak a kezében használható, aki kiérdemelte. Ellenkező esetben képtelenség felemelni, így gyakorlatilag, amíg nincs gazdája, ez a világ legnagyobb papírnehezéke.

Loki, az öcsi, közben keveri a szart, csakhogy Thor-t a földön maradásra bírja. Gyorsan bebukik, mivel ostoba hazugságai könnyen lelepleződnek. Thor feláldozza magát, ami persze megtöri az "átkot", így erősebben, mint valaha, félisten szupermenként indulhat csatába a Jégóriások seregei ellen.

Látványos képregényfilm, de számomra nem volt túl izgalmas. Loki szarkeverése nem túl bonyolult, hamar bukik le. Thor pedig félisten; Mi baja lehet? Portman szép dekoráció. Az akciók nem túl eredetiek. CGI orgia, sok villámmal és füsttel. A színhelyek szépek, a zene remek.
Nekem ennek ellenére közepes szórakozás volt a film.

Miért?
- Talán mert nem vagyok otthon a skandináv mitológiában. Pl. Heimdall honnan kapja állítólagos hatalmát és ha olyan nagyon hatalmas, Loki hogyan tudja egy pillanat alatt lefagyasztani? Most akkor nagy hatalmú, vagy szerencsés kapuőr a srác, hogy eddig nem verték össze. És mi ez a kapu egyáltalán? Ha egyszer megnyitotta valaki, miért ne lehetne a pusztulása után ismét megnyitni?
Loki mitől lesz olyan mint Anakin Skywalker - azaz, miért lesz végletekig ellensége testvérének? Miért nem fogadja el, hogy ő egy mostohatestvér, de szeretik? Ülne le a seggére és falja a vadkant... Persze, ha nem lenne Loki, ki lenne az ellenség?
A végén a támadó robotot milyen energia hajtja? Vajon az "Álomháború"-ban Baby Doll ugyanannak a gyárnak a termékei ellen harcol a japán templomban, mint Thor-ék a kisváros főutcáján? Épp csak másik széria?
De mindegy is, hiszen Thor, elvileg egy isten fia. Akkor meg ki lehet neki ellenfél???
Szóval nem rágtam tövig a körmöm és nem is kötött le nagyon a mozi.

- Nézd, Sir Hopkins ránk nézett!!!

50%

Ha megnéznéd: T H O R