A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kenneth branagh. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kenneth branagh. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. április 2., szombat

Halál a Níluson - Death on the Nile (2022)

 Halál a Níluson - Death on the Nile (2022)


Rendezte: Kenneth Branagh

A film Mafab adatlapja: Death on the Nile (2022)

Megtekintés: Ha láttad az előzőt, akkor egyértelmű. Ha kedveled a csavaros krimiket, akkor is szórakoztató lehet. Ha kifejezetten szereted Branagh munkásságát, talán nem ez a legjellemzőbb alkotása, sőt, talán kicsit kommersz, azonban ki hagyná ki egy kedvence munkáját? Agatha Christie rajongóinak szintén kötelező. Ki maradt ki?

Bevallom, a "Halál a Níluson" szinte embert próbáló feladat volt számomra. Már a megtekintése. Elalvás nélkül. Értem ez alatt, hogy nem tudom, élettanilag léptem következő szintre, vagy a tavaszi fáradtság elnevezésű letargia és depresszió palást borult a vállamra, azonban mostanában egyrészt nagyon nehezen kezdek bele egy új film megtekintésébe, másrészt, amikbe belekezdem, rendre bele is alszom és ébredés után bizony nem mindig van kedvem visszatérni a már megkezdett történetbe, mintha elalvásom a film hibája lenne, nem a szervezetemé. Szóval itt azt hiszem egyszerre sikerült letudnom az első órában kifejezetten turisztikai tablóra hajazó mozit, amely sokkal inkább emlékeztetett egy "Miért utazz el Egyiptomba" National Geographic dokura, mint Anglia első számú krimi írójának aktuális feldolgozására. Igen, szerintem Anglia első számú krimi írója nem férfi, hanem nő. Agatha Christie. És lehet, hogy ismertségben Miss Marple és Hercule Poirot egy pöttyet alul marad sherlock Holmes-szal szemben, én mindezek ellenére is Christie-t tartom a Number One-nak és nem Sir Arthur Conan Doyle-t.

Ez ízlésbeli kérdés, amin kár vitázni. Én sem fogok. Ráadásul, a regény, ami miatt ezt gondolom, sem az idős hölgyet, sem a belga magánnyomozót nem tartalmazza a szereplői között, hiszen a "Tíz kicsi néger" című kamarathrillerben egyikük sem jelenik meg. Mégis, talán mert kellő időben olvastam a könyvet, a mai napig úgy érzem, hogy ez a mű a krimi és rejtélyes bűnügyi irodalom csúcsa. Ha nem hiszed, olvasd el. Lehet, hogy nyelvezete és szerkezete miatt, te, a modern világ szülöttje nem fogod annyira értékelni, mint én, ám bízom benne, hogy még te is elismered, hogy a regény megírásához egy zseni gondolkodásmódja szükséges. Rám olyan hatással volt, hogy a mai napig szívesen kezdek neki minden olyan filmnek vagy sorozatnak, amelyik alapjául az 1939-ben megjelent regény szolgált. A belga nyomozó múltjából megismerhető részleteket mind a filmhez találták ki, mivel az írónő a figurának nem írt ilyen részletes életrajzot.

A "Halál a Níluson" szerintem már kategóriákkal alatta marad a magasztalt műnek, mégis érdemes megnézni a moziban, több okból is.

Branagh remek rendező, akinek látásmódja és perfekcionizmusa visszaköszön a vászonról, hiszen a mai, CGI uralta filmes világban - igen ez a film is egészen biztos nagy mértékben épült a számítógép generálta látványra, ami a helyszíneket illeti - ez a film kicsit visszahozza a régi Hollywoodi iskola stílusát és fényét. Kényelmes tempóban mutatja be a szereplőket - és még így is úgy érzem, néhányukkal nem foglalkozik eleget a forgatókönyv - kellő részletességgel kalauzol el minket az angol arisztokrácia világába. A regény két évvel a "Tíz kicsi néger" előtt jelent meg és az írónő a legjobb idegenben játszódó művének tartja.



A rövid összefoglaló szerint Simon Doyle (Armia Hammer) és kedvese Jacqueline (Emma Mackey) útját keresztezi a Jacqueline korábbi barátnője, a tehetős Linnet Ridgeway (Gal Gadot) aki rövid úton le is csap Simonra és sikeresen elszereti a barátnője elől. Hogy ez csak azért sikerül neki, mert ez képezi a történet egyik fontos elemét, az más kérdés, de elég az hozzá, hogy míg Linnet és Simon fényűző életét igyekszik élni Egyiptomban, körülvéve magukat olyan családtagokkal és ismerősökkel, akik nem feltétlenül örülnek a párocska közelgő esküvőjének, rendre megjelenik Jacqueline is a közelükben, hogy Linnet és Simon ne felejtsék el, honnan indultak.

Miközben a trió és holdudvara egy se veled, se nélküled trippen vesz részt, hozzájuk csapódik Hercule Poirot (Kenneth Branagh) is, a belga magándetektív, akinek híre és a társaság egyik tagjának, az első részből megismert Bouc-nak (Tom Bateman) hathatós közbenjárása után első sorból figyelheti a tragédia kibontakozását, amely végül egy gyilkosságban csúcsosodik ki. Többet nem is árulnék el, csak néhány apróságot megjegyeznék.

Nem nagyon értettem, hogy a bajusz, amely ikonikus védjegye lett a nyomozónak, miért ilyen háttér-történetet kapott. Illetve drámaiság szempontjából teljesen oké, csak a megvalósítás sántít számomra. Poirot kedvese találja ki, hogy a harctéren szerzett szörnyű arcsérülésének elfedésére tökéletes lenne a bajusz. Ez rendben is lenne, de akinek van  durva vágásból szerzett sérülése, az pontosan tudja, hogy a sérült területen mennyire nem szabályosan fog a szőrzet kinőni. Arról nem beszélve, hogy a filmben látható sérülés durvább része nem is maga a száj felső részének felhasadása, hanem Poirot jobb arcának elroncsolódott szövetei, amelyeknek később azonban semmilyen nyomát nem lehet felfedezni a karakteren. Szerintem ez kb. olyan hiba, mint amikor a "Kés alatt" sorozat arról akart meggyőzni az első évad befejezésében, hogy már áll ott a plasztikai sebészet, hogy egy férfi arcára gyakorlatilag ráoperáljanak egy teljesen másik férfi arcát, aki egy létező személy. Hát, elnézve a sok elrontott színésznő és színész operáción átesett arcát figyelve még bőven nem tartunk itt.

A másik, hogy értem én, hogy a krimi rejtélye miatt viszonylag sok karaktert kellett mozgatni a szereplők között és a gyanúsítottak listáját növelendő szükséges volt rájuk építeni néhány negatív múltbéli eseményt, azonban valahogy idegennek és erőltetettnek tűnik számomra, ahogyan ezeket az embereket az író sikeresen egyben tartja az események sodrásában. Ebből a szempontból sokkal logikusabb volt a "Gyilkosság az Orient Expresszen", hiszen ott a cselekmény jellege adta a karakterek egyidejű megjelenését a helyszínen. Itt viszont bennem volt az az érzés, hogy csak azért vannak ennyien, hogy legyenek páran, akikre majd lehet mutogatni. Ennek ellenére a megfejtés meg viszonylag profán is lesz.

Mondjuk az is érdekelt volna, hogy a hajó személyzetének ide-oda pakolása hogyan is működött a helyszínen, mert onnan, ahonnan én néztem - az ágyból - olyan volt, mintha minden éjszakára kivitték volna őket a partra, hogy ne legyenek a gazdagék útjában, és reggel, mikor haladtak tovább, visszatértek volna. Lehet, hogy nem voltam elég figyelmes, de ha belegondolok, hogy helyileg hol is járunk, szerintem logisztikai öngól ilyen lépésekre egyetlen pennyt is fecsérelni, hiszen, a sivatag közepén, megfelelő szállásra vinni a népeket, majd reggel vissza, hogy korán elindulhassanak, totális idő és pénzpazarlás. Vagy abban az időben tényleg tele volt hotelekkel vagy minimális kényelemmel felszerelt barakkokkal a Nílus partja, hogy egy ilyen utazást így le lehessen vezényelni?

Még nagyon zavart, amikor a hajón megjelenik Jacqueline a korábbi események fényében és annyival letudjuk ott tartózkodását, hogy "elővételben vette meg a jegyet". Tényleg? Ezért nem tudom én, a milliomos, aki kvázi megvette a hatalmas hajót, kitenni a hölgyet a partra, hogy ne kelljen a fancsali képét néznem, amiért elvettem a jövendőbeliét? Ezt ki hiszi el? Ma a kis provokátort úgy basznák ki a fedélzetről, hogy a lába nem érné a földet, mindegy, hogy a jegyét mikor vette meg. 

A pillanat, amikor Armie Hammer-ről kiderült, hogy ő a következő Ted bundy.

De ezeken felül kell emelkednem, ha elfogadom a cselekményt. Azonban pont az ilyen, engem picit zavaró megoldások miatt érzem kicsit modorosnak, kimódoltnak a krimi alapját. Persze ettől függetlenül van pozitívum is.

Az előző részhez mérve a második rész kicsit "véresebb", ha lehet ilyet mondani egy visszafogott erőszakossággal dolgozó mozi esetében és mintha a híres nevekből is picit kevesebb akadt volna számomra, az első résszel szemben.

Érdekesség, hogy Bouc karaktere nem szerepelt a könyvben, csak technikai okból írták át a figurát, hogy Poirot mellett legyen még valaki, aki összekapcsolja a filmeket. a többi szereplőnél is történtek átalakítások, változtatások vagy kihagyások. A film 2019 óta hánykolódott a stúdiónál, mert előbb a Covid járvány, utána pedig az Armie Hammer körüli botrány hátráltatta a bemutatót.

A film operatőri munkájában törekedtek a szimmetriára, amely Poirot karakterének is fontos igénye, kényszeres viselkedése.

Youtube videóm a filmről. Természetesen nem olyan részletes, mint amit összehordtam írásban.


65% 

2017. július 26., szerda

Dunkirk - Dunkirk (2017)

Dunkirk - Dunkirk (2017)


Rendezte: Christopher Nolan

A film Mafab adatlapja: Dunkirk (2017)

Megtekintés: Nálam kipukkadt a Nolan lufi.

Jó rendezőnek tartom Nolant. Egészen kiváló filmeket rendezett korábban. A Batman trilógia mondjuk, nem volt a kedvencem, (Kivétel Heath Ledger bohóca, bár kilógott a lóláb nekem, amikor meggyőzte Kétarcot, hogy az ne lője pofán.) viszont a "Mementó - Memento (2000)" komoly hatással volt rám a "Tökéletes trükkről - The Prestige (2006)" meg már nem is beszélek, mert az egy igazi reveláció volt számomra,Teslástul, csavarostul. Az "Eredet" is komoly mozi, azonban itt már kezdtem érezni, hogy mintha már nem feltétlenül a szórakoztatásomon lenne a hangsúly, hanem, hogy elszédítsenek. Az a pörgő kis bisz-basz.

A "Dunkirk" esetében kezdtem sejteni, hogy ez nem fog teljesen jól működni számomra. Mert mit lehet egy háborús filmmel kezdeni, ami ráadásul felhasználja a történelmet? Hol lesz ebben a Nolan féle katarzis?
Az első trailer sem győzött meg. Sok katona, majd kezdenek megfordulni. Mert jön a fenyegetés. Na, majd le lesztek mészárolva, mint az Ellenség a kapuknál első tíz percében.
Tényleg nem tudom mire számítottam, amikor megvettem a jegyet a filmre.

Vártam a szokásosat. Hogy le legyek taglózva. Hogy a fotelbe legyek szegezve.
Az első percek még vittek is magukkal, mert volt benne valami horror szerű, amikor a kiskatonáink menekülnek a csendesnek hitt utcácskában, majd levadássza őket a direkt arctalanná tett ellenség. Nem tudtam eldönteni, hol kezdődik a hatásvadász rész és hol a zsenialitás.
Azután Tommy (Fionn Withehead) kimenekül a kelepcéből és egy csapat franciát hagy maga mögött, akik vadul tüzelnek a korábbi üldözőkre és azok viszonozzák a tüzet. Ezzel a korábbi láthatatlan ellenség pedig átment viccesbe. A tucatnyi angolt még könnyűszerrel levadászták, de a barikád mögötti franciák már kemény dió? Tommy pedig hátrahagy mindent, hogy eljusson a partra, Dunkirk partját, hogy majd felvergődhessen egy hajóra vagy úszó deszkalapra, amelyen átevezhet hazájába, mert történetesen a doveri szoroson átkelve, kb. hatvan kilométerre már hazájának parti homokját csókolhatja.

Mi a jó:
A hangulat jó. A színészek rendben vannak.
A zene, amely végig egy vonóhúzás, egészen kiváló munka, ha hangulatfestésről van szó. A zenei albumot megszereztem és valamikor neki is ülök Hans Zimmer munkájának, aki úgy érzem, kapott instrukciókat, hogy zenéje - zörejei? - emlékeztessenek Nolan korábbi zenei tettestársának eszköztárára, mert azt hittem, ismét egy remek David Julyan score-t hallok, oszt nem is.


Ami nem tetszett:
Nem tudtam a filmen szórakozni.
Száraz volt. Üres volt. Mint a tegnapi kenyér. (Értem én, hogy élelem, de hiányzik róla a felvágott, mellőle a folyadék.)
Nem tudta érdekessé tenni számomra a karaktereket és ráadásul a legtöbb színész még hasonlóan is nézett ki, így nem mindig tudtam, kit látok pontosan.
Lehet, hogy a "Dunkirk" végtelenül realisztikus légi-harcokat tud felmutatni. Lehet, hogy a valóságban is ennyire "egyszerű" volt kimenteni azt a sok katonát, "viszonylag kis" véráldozattal. Lehet, hogy tényleg kb. az történt ott a parton és a mentésükre érkező hajókon, amit láthatunk, ám ettől még nem kötött le a film.
Lehet, hogy nem volt a kész mű "filmszerű"?
Talán én vagyok képes jól dekódolni Nolan által a filmbe erőltetett nem lineáris időrendet?
Talán nem én vagyok a célközönsége egy olyan történetnek, amelyik nem szól másról - számomra, mint a várakozásról.
talán nem találtam egy olyan pontot a filmben, amelyre úgy tudnék gondolni, mint valamire való történés.
Hasonló bajom volt a szintén valóságos eseményeket feldolgozó "A sólyom végveszélyben" című háborús drámával, mert egyszerűen nem tudott egy percig sem szórakoztatni az alaptörténet, amely lehet, hogy egy suttyó összegzés tőlem, de kimerült nálam abban, hogy egy fekák lakta kisvárosból egy szakasz amerikai katona igyekszik kimenekülni, mert a fekák átmentek gyors-zombi üzemmódba és agyoncsapják az összes fehéret, akit elérnek.
Nem... kötött... le.

Az sem segített, hogy bekerült egy mellékszereplő is, akire azt hittem, főszereplő lesz, azután kiderül, hogy inkább csak egy lelkiismeret furdalást okozó esemény végterméke. Szerepe persze hozott némi filozofálgatásra okot adó gondolatot így, Cillian Murphy elég halovány teljesítménye mellé, és ezzel kifújt. A fiatal angol fiú (Barry Keoghan) karakterének története sehova nem tart. Ennél még a "Hideghegyben - Cold Mountain (2003)"-ben nyújtott nyúlfarknyi szerepében is több életet láttam.

Tom Hardy szerintem egy troll. Csak az lehet, mert máskülönben nincs az a színész, akinek az egyik kedvenc elfoglaltsága az lenne, hogy a filmjeiben igyekszik maszkot erőltetni az arcára. A Batman harmadik után a Mad Max reboot felét húzta le egy vasból készült készségben, itt meg az egész filmet sikerül egy pilóta oxigénpalackjába bújva átküzdenie. Van még két hasonló filmes trollunk. Az egyik a kiváló Mads Mikkelsen, akinek a kedvence a sérült szemű karakterek abszolválása, míg Patrick Stewart a lábproblémát szokta előnyben részesíteni.


Kenneth Branagh katonájának esetében meg elgondolkodtam azon, hogy ez a szikár katona alvás nélkül végigállta a mentést a mólón?
Ezzel arra akartam kilyukadni, hogy megnéztem volna a katonáinkat, amikor nem a mólón várnak, hanem mondjuk sátrakban igyekeznek aludni, vagy egyéb módon megismerhetem a mindennapjaikat. Ha a németek helyére földönkívülieket képzelek el, akkor ez egy filler epizódja is lehetett volna mondjuk a Falling Skies sorozatnak.

Tiszta olyan, mintha utálnám ezt a mozit, pedig nem. Egyszerűen nem értem a hype-ot körülötte, mert lehet, hogy van hangulata, lehet, hogy kb. ez történt akkor, ott, Dunkirk partjainál, de ha ennyit tudott Nolan ebből a témából kihozni, akkor inkább hagyja ezt egyedül a picsába és szövetkezzen ismét a tesójával, mert úgy látszik, a közös munkában "van a kutya elásva".

Nem lennék meglepve, hogy pszichológiailag az ütött volna vissza a film nézése közben, hogy annyira személytelenné tették a német ellenséget - nem jelenik meg fizikailag, csak repülőgépek képében -, hogy ezzel vágták volna tönkre a filmet, hiszen nincs megfelelően realizálva az ellenség, aki elől menekül a hatalmas angol és francia sereg, így viszont sokkal nehezebb érzelmileg azonosulni a menekülőkkel. Szerintem.

60%

Ha látni szeretnéd:
- Dunkirk (2017) (Hamarosan)

2013. november 4., hétfő

Thor (2011)

Thor (2011)
Thor

Thor szó szerint odabasz az asztalra, ha elege van...


Rend.: Kenneth Branagh, Joss Whedon

Fősz.:
Thor - Chris Hemsworth (Cabin in the Wood, Bosszúállók)
Jane Foster - Natalie Portman (Leon, a profi, Fekete hattyú)
Loki - Tom Hiddleston (Hadak útján, Éjfélkor Párizsban)
Odin - Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak, Hannibal)
Erik Selvig - Stellan Skarsgard (Good Will Hunting, Ronin)
Coulson ügynök - Clark Gregg

- Emelem kalap...ácsom a statisztákra.


Előkészítés:
Kenneth Branagh gyermekkora óta nagy rajongója volt a Thor képregényeknek, így nem volt kérdés, hogy vállalja e, legalábbis részéről. Az teljesen mellékes, hogy főleg Shakespeare feldolgozásokat készített vagy nem túl sikeres drámákat, thrillereket. Miután a Marvel stúdió letette mellette a voksát, meglepték egy hatalmas csomaggal, amely tartalmazta az összes Thor képregényt, hogy a rendező felelevenítse emlékeit és naprakész legyen a mítoszból. Kenneth Branagh végül azért is vállalta el a film készítését, mert amellett, hogy kipróbálhatta magát a blockbuster filmek világában, pontosan tudta, hogy Thor története teljesen olyan, akár Shakespeare V. Henrikje. Ez persze nem lett volna elég, az amúgy viszonylag kevés CGI-vel dolgozó rendezőnek, hiszen eddigi legnagyobb dobása a Frankenstein volt, ezért segítségnek még beszállt mellé Joss Whedon (Firefly), aki a sci-fi műfaj egyik kortárs fenegyereke és a Marvel studió támogatását élvezte.
Stan Lee, Jack Kirby és Larry Lieber voltak az eredeti képregény szerzői. A forgatókönyvet hárman dobták össze - Ashley Miller, Don Payne, Zack Stentz - J. Michael Straczynski és Mark Protesevich ötletei alapján. Szóval dolgoztak rajta páran.
Néhány apró problémát meg kellett oldaniuk, mint például a Bifrost híd külsejét, amely a képregényben leginkább tényleg az emlegetett szivárványra hajazott. A filmben a híd inkább emlékeztet a jégtáblák és áttetsző kristályok keverékére.
Natalie Portman-t csupán a rendező nevével tudták megnyerni a produkcióhoz. Natalie amúgy nem rajong a blockbuster filmekért, szeret a független filmes világban mozogni.
Tom Hiddleston, Branagh-hoz hasonlóan áttanulmányozta a képregénysorozatot, hogy többet tudjon meg Loki karakteréről. Loki figurája drámai karakter, belső vívódásokkal.
Mind a képregény és mind a film rengeteg momentumot emelt át a skandináv mitológiából.
Ezek mellett még arra is nagyon figyelni kellett, hogy a készülő egyéb Marvel filmekkel jól harmonizáljon a mozi. Bizonyos helyszínek pl. visszaköszönhetnek más, új képregényfilmekből.

Történet:
Áll a bál Asgard-ban. Néhány jégóriás belopakodik Odin palotájába és kegytárgyat próbálnak lopni. A lopást ugyan meghiúsítja az őrség, de Thor, Odin idősebb fia, néhány barátjával átmegy a jégóriások földjére Jotunheim-be, hogy megleckéztesse őket. A támadás nem túl sikeres és Odin megharagszik a forrófejű gyermekére, akinek köszönhetően ismét háború veszélyébe sodródik világuk. A végső atyai döntés: száműzetés a földre. Hatalmas dirrel-durral ez megtörténik.
Thor, miután hatalmas csinnadrattával földet ér, néhány kutatóba botlik, akik a furcsa fiatalember közelében maradnak, mert talán választ tud adni kérdéseikre, melyek felmerültek kutatásaik során. Közben Thor igyekszik visszaszerezni isteni fegyverét a Mölnirt, amely akár Arthur király legendás Excaliburje, csak annak a kezében használható, aki kiérdemelte. Ellenkező esetben képtelenség felemelni, így gyakorlatilag, amíg nincs gazdája, ez a világ legnagyobb papírnehezéke.


Loki, az öcsi, közben keveri a szart, csakhogy Thor-t a földön maradásra bírja. Gyorsan bebukik, mivel ostoba hazugságai könnyen lelepleződnek. Thor feláldozza magát, ami persze megtöri az "átkot", így erősebben, mint valaha, félisten szupermenként indulhat csatába a Jégóriások seregei ellen.

Látványos képregényfilm, de számomra nem volt túl izgalmas. Loki szarkeverése nem túl bonyolult, hamar bukik le. Thor pedig félisten; Mi baja lehet? Portman szép dekoráció. Az akciók nem túl eredetiek. CGI orgia, sok villámmal és füsttel. A színhelyek szépek, a zene remek.
Nekem ennek ellenére közepes szórakozás volt a film.



Miért?
- Talán mert nem vagyok otthon a skandináv mitológiában. Pl. Heimdall honnan kapja állítólagos hatalmát és ha olyan nagyon hatalmas, Loki hogyan tudja egy pillanat alatt lefagyasztani? Most akkor nagy hatalmú, vagy szerencsés kapuőr a srác, hogy eddig nem verték össze. És mi ez a kapu egyáltalán? Ha egyszer megnyitotta valaki, miért ne lehetne a pusztulása után ismét megnyitni?
Loki mitől lesz olyan mint Anakin Skywalker - azaz, miért lesz végletekig ellensége testvérének? Miért nem fogadja el, hogy ő egy mostohatestvér, de szeretik? Ülne le a seggére és falja a vadkant... Persze, ha nem lenne Loki, ki lenne az ellenség?
A végén a támadó robotot milyen energia hajtja? Vajon az "Álomháború"-ban Baby Doll ugyanannak a gyárnak a termékei ellen harcol a japán templomban, mint Thor-ék a kisváros főutcáján? Épp csak másik széria?
De mindegy is, hiszen Thor, elvileg egy isten fia. Akkor meg ki lehet neki ellenfél???
Szóval nem rágtam tövig a körmöm és nem is kötött le nagyon a mozi.

- Nézd, Sir Hopkins ránk nézett!!!


50%

Ha megnéznéd: T H O R