Pánik gomb - Panic Button (2011)

Pánik gomb - Panic Button (2011)

Rendezte: Chris Crow

Megtekintés: Először nehezen veselkedtem neki, sokáig porosodott a gépemen. Most megnézve, nem volt olyan rossz. Sőt, van benne anyag.

Más kérdés, hogy nem túl egyenletesen adagolják. A film elején négy "nyertes" juthat egy játék miatt egy másik, még nagyobb nyereményekkel kecsegtető Internetes megmérettetés közelébe. Négy, egymástól kissé elütő, átlagember. Semmi extra. Senki sem túl extrém, senki sem túl ellenséges. Két nő, két férfi. Viszont a néző láthatja, ahogy egyikük lányát elrabolják és a nagyit lelövik, ami sokat ront a film felépítésén, hiszen már első perctől tudjuk, hogy bármi is történik, ismerve az elkövetőt/elkövetőket, irgalomra nem számíthatunk. Hiába reménykedtem benne végig, hogy csak egy morbid leckéztetést látunk.

Crow filmje kamaradarab. Erősen indul és a kezdeti feszültséget nagyjából végig tartani tudja. A végén "előkerül" egy plusz szereplő is, aki a történet szempontjából sok választ hoz, viszont, mivel kezdetben "nem tudtunk róla", kicsit olyan, mintha át lennénk verve az információkat tekintve, amit a film oszt meg a nézővel. Itt végig agyalni kell, mi ez az egész! Igyekszünk egy használható "befejezést" kreálni magunkban, hiszen bárki is mozgatja a szálakat, túl sokat tud. Vagy valójában a film groteszk módon kívánja rávezetni a nézőt az Internetes virtuális életben fellépő lehetséges kockázatokra?

Tehát, négyen elindulnak magánrepülőgépen New York-ba, miközben, nem kicsi nyereményekért belevágnak egy játékba, melyről sok fogalmuk nincs, viszont egészséges versenyszellem dolgozik bennük. Több körös fordulóban, mind személyesebb takargatnivalók derülnek ki a szereplőinkről - néha ki is felejt valamit a forgatókönyv, ami szerintem egy koherensen felépített film esetében hibának róható fel - ami közben lassan rádöbbennek, hogy sokkal komolyabb események munkálkodnak a háttérben, mint holmi jutalom repülés és Internetes játék. Viszont a gépből már nincs kiszállás és egy ördögi gonosztevő kezében vannak, akinél nincs pardon.
A négy ember pedig, megfelelő motiváció hatására, kivetkőzik magából, mert bízik abban, ha követik a játék mester utasításait, valahogy kikerülhetnek a hurokból és szabadon távozhatnak.
Mert nem tudják, amit a néző arcába tolnak az első pár percben: az elkövető semmitől sem riad vissza, így bármivel kecsegteti is őket, valószínű, hogy talmi a szabadság ígérete.

Szpojler Alert!!!

Gondoltam, előre szólok, mert ha ezt megismered, erősen ronthatja a film élvezetét.
Fura számomra a motiváció. Elvileg, ugye, öngyilkos lett korábban egy 15 éves kislány, akinek halálát többen végignézték a világhálón. Őket választotta ki az apa bonyolult bosszújához, melyben likvidál mindenkit, akinek köze - ez így hülyeség, hiszen a kislányt senki nem kergette öngyilkosságba a saját életén kívül - volt a halálához illetve inkább mondjuk úgy, tanúja volt az utolsó órájának. Beleértve a sugárzó céget is, melyet a főszereplők rendszeres használtak.
De kérdem én, valóban ők a bűnösök, vagy a kislány családja, akik semmit sem vettek észre a jelekből, ha voltak? Nem a család az, aki elmulasztott segítséget nyújtani legkisebb tagjának? Tényleg úgy véli az apuka, hogy ugyan gyermekét nem tudta megmenteni, mert korábban nem fordított rá kellő figyelmet, akkor lemészárolhat több tucat embert, csak mert láttak egy videót, amelyben a lány gyógyszereket vesz be?
Kizárt dolog, csak ha elmebeteg!
Ha mindazt az időt, pénzt és egyéb energiát a gyermekére fordította volna korábban, mint amit csavaros bosszútervében felépített, a kislány még ma is élne. No, nem azért, mert esetleg jobban élvezi az életét, hanem csupán azért, mert egy perc nyugta nem lett volna, hogy bevégezze öngyilkosságát.

Jo - Scarlett Alice Johnson

A film lezárása is nyomasztó. Az egyik szereplő kislánya, aki túszként kerül a bizarr gyilkos kezébe, akkor most tényleg úgy kell, hogy idegenek között felnőjön, mint amit a zárókép sejtet? Oké, hogy ez egy horrorfilm, de azért elég morbid ez így éhgyomorra, szegény kislánynak. Mit vétett szerencsétlen, azon kívül, hogy egy zseniális ám gonosz elme kipécézte őket magának?

Gwen - Elen Rhys

Másrészt, túl komplikáció mentes a terv. Illetve komplikációk akadnak, a megvalósítás viszont roppant ügyesen halad a végkifejlet felé. Értem itt pl. az ismerősök meggyilkolását. Azért az nem két perces munka, bele számítva a szállításukat és a videók összevágását is. komplett szervezést, sok embert igénylő feladat, ha gyorsan akarják kivitelezni. Bár, ha belegondolunk, hogy hárman vannak a családban és még egy repülő felett is rendelkeznek, sok mindent megtehetnek. Mégis sántít kicsit a dolog.

Max - Jack Gordon

Ennek ellenére élvezhető a film, a történet megfelelően csavaros és a lezárás is izgalmas, korrekt. Hangulata van, a fényképezés nagyon szép.
A szereplők jól hozzák a karaktereket. Kivételesen nincs köztük erősen kilógó karakter. Mint négy átlagos jó barát.

Dave - Michael Jibson

60%

A film tökéletesen beleillik a zárt helység, idegen személyek, halál típusú filmek közé, amit korábban a "Szellős szoba" című film kritikájában már taglaltam.

Nem sikerült rájönnöm, miért pont krokodil???

Érdekelne a gyilkos gondolkodása: tényleg úgy gondolja, hogy azok büntetést érdemelnek, akik közvetve csupán nézői voltak a lánya halálának, de önmagán nem gyakorol semmiféle megtorlást, hiszen a lánya nem az idegenek miatt ölte meg magát, hanem sokkal inkább az otthoni dolgok miatt.
Nekik, a családnak jár a feloldozás, idegeneknek meg a totális eltörlés?
Oké, magyarázhatjuk ezt egy elborult elme gondolatiságával, ám ettől még az egész kicsit sántít.

Vajon a nagy sikerű "Eszeveszett mesék" innen is merített az első szekvenciában bemutatott esethez?

Swing - Swing (2014)

Swing - Swing (2014)

Rendezte: Fazekas Csaba

Megtekintés: Igen, mert általában a magyar filmekhez viszonyítva ez még a jobbik eset. Igyekszik közönségfilm lenni, annak minden hibájával. Nem ugorja ugyan meg a képzeletbeli lécet - pökhendi duma valakitől, aki nincs otthon a magyar filmek világában - de eléri. Meg nem rezeg.

Fazekas Csaba tíz évig pihent rendezői babérjain, hogy egy egészen kellemes filmet vessen elénk. Csaba, nem leszünk így jóba, ha ilyen ritkán dolgozol!!!

Tényleg nem vagyok egy nagy mozimágus, ha a hazai filmgyártásról van szó. Gyerekkoromtól fogva, kerültem a magyar filmet, mert amelyikbe beletenyereltem, azok nem mindig szórakoztattak. A legtöbbször olyan érzés fogott el, hogy nem én vagyok a célszemély. Ahogy öregedtem, ez az érzés nem sokat változott. Szubjektív véleményem, hogy sajnos, sok esetben a film nem a nézőnek készül, hanem a rendező így felel meg önön zsenijének. Vászonra álmodja mindazt, amit elképzel, a többit meg leszarja, hogy én, a néző, be tudom e fogadni. Nem mindig sikerül. Sokszor még közönségfilmeknél sem, mert amiben mondjuk a művésziesség nincs jelen, azt meg áthatja egyfajta olcsó, bazári látványosság, amelyért vonakodva vagyunk oda, ha gyermekünk kézen ragad minket és bevonszol, mert az nagy móka. Sok magyar film, legyen akár vígjáték a műfaja, nem nagy móka. Idegesítő helyzetkomikum, ripacskodás, buta történet, dramaturgiai eltévelyedés.

Anyuka és gyermeke. Néha, nem tudni, ki a gyerekesebb...

A Swing viszont, ki merem jelenteni, hogy hiányosságai ellenére, korrekt darab, erősen ajánlott megtekintésre. Szórakoztató. Ahogy Miló megjegyezte, borzalmasan klisés, viszont, a karakterek már-már élőek - leszámítva a film befejezésének hirtelen karakteridegen változásait, ami még éppen belefér, hiszen amit látunk, egy "mesefilm".

Három nő, egy időben van jó helyen, hogy életüket újra gondolva, kicsit a siker, a változás felé kacsintsanak. Azután együtt is maradnak, hogy pár hétig olyan életet éljenek, amire vágytak és amit, lehet, megérdemelnének. Azután, ki-ki vérmérséklete szerint dönt, hogyan tovább. Ki visszamegy "élni", ki pedig ekkor kezdi meg az életét.

Kati - Kovács ugyan, de olcsó poén, amikor szóba kerül az országszerte kedvelt énekesnő (Ónodi Eszter) egyedül neveli a fiát és első percekben megtudjuk, hogy ugyan szereti a gyermekét, ám az álmai megvalósításában még a gyereknek sincs nagyon helye. Anyu, amit elképzel, az úgy van. Akkor is, ha a lurkónak ez fáj, ha a lurkó nem is képes felfogni, hogy anyu, amellett, hogy a sikert hajszolja, ugyanakkor a lurkónak akarja megteremteni a biztonságos élet alapjait. (Nem véletlenül jutott eszembe közben hol láttam hasonló anya-gyerek kapcsolatot; "Ez a fiúk sorsa - This Boy's Life, 1993", igaz, ott a kölyök karaktere idősebb és hangsúlyosabb. Abban a filmben köszönt vissza az, hogy az van amit te akarsz, de mégsem...)

A szürke háziasszony elkezd kinyílni.

Rita (Csákányi Eszter) sincs könnyű helyzetben amikor kiderül számára, hogy férje 32 év viszonylag működő házasság után felcsíp egy fiatal nőt, hogy bedobja a válás lehetőségét. Az asszony felett összecsapnak a hullámok és felvetődik benne a kérdés; megérte az élete?

Angéla (Töröcsik Franciska) pedig egy fiatal lány, aki nem igazán találja a helyét otthon és többre vágyik. Persze, az utolsó pillanatban, a film elején, megszökik egy énekesi felvételi elől, így nehéz vele azonosulni, hiszen az ilyen filmekből tudjuk, aki mer, az nyer! (Vendéglátósként meg amit az étteremben művel, az kimeríti a szimpátiámat felé. Szerencse, hogy később, táncolva, kisminkelve már jobban megpiszkálja az ember ingerküszöbét és kezdhetünk drukkolni érte. Ettől még nehéz vele rokonszenvezni, mert a film nem tér ki nagyon rá, hogy miért hidegült el a szüleitől. Erre a szálra jobban kellett volna fókuszálni.)

A három nő egy étteremben futnak össze és egy kicsit erőltetett közjáték után, megmentve az étterem esti műsorát, együtt "lépnek fel". Elénekelnek egy dalt. A hely bárénekesnője, Emmi (Töröcsik Mari) igazi humanistaként, akár egy tyúkanyó, összetereli a három megtéved báránykát + kölyök és elviszi őket a lakásába, hogy kicsit fazonírozza az életüket. Persze, ahogy már a cím is sugallja, itt bizony csak egy megoldás van: közös fellépések!

A fiatal tehetségnek csak egy kezdő lökésre van szüksége. Megkapja!

Kati ismeretségi körébe tartozó meleg művész és ötletember, Ali (Kulka János) felkarolja a három nőt, amennyiben Emmi, aki persze bálványozott kedvence, valamikor a jövőben tiszteletét teszi Ali lokáljának a színpadán. Áll az alku, úgyhogy bevonva egy pénzembert is, elkezdődik a cseppet sem komplikáció mentes Balaton körüli hakni-járat.

Miért?

Mert a három nő, három habitus, három felfogás, három gondolatiság és három, a jövőbe vetett homályos hit és terv. Életükben nem dolgoztak még - sokat - és ami rosszabb, életükben nem alkalmazkodtak eddig senkihez. Csoda, ha a trió működik, amihez nem kevés lemondás szükséges. A kezdeti egoizmus később pedig egyfajta dacszövetségé kovácsolódik, melynek a film befejezéséhez kapcsolódó utolsó jelenetsorban a lényege nem más, hogy van, aki lemond a sikerről, hogy valaki mást felemelkedhessen. Ezért lesz a lezárás is viszonylag kerek és nem teljesen kiszámítható.

A színészi játék az enyhe ripacskodástól, egészen a kiváló pillanatokig terjed. A humor kicsit esetlen, nem harsány, ám vannak jó beszólások. Az egyik legerősebb alakítást Csuja Imre hozza, aki Rita hűtlen férjét alakítja. Csuja még sosem volt ennyire visszafogott. Aki csak Torrente magyar hangjaként ismeri, nem fog rá ismerni. Szerencsére nem lesz túl ellenszenves a film alatt. Férfi nézők biztosan tudnak vele azonosulni és a női nézők pedig zsebkendőket telesírva... na azért annyira nem sírós a helyzet, de kellemes pillanatokat okoz férj és feleség története.

Le a kalappal, a lányokból kihozták, amit lehet.

Kati közben belehabarodik a roadie-ba, Mikibe (Mészáros Béla) aki a csajok seggét hurcolja keresztül a hakni-sorozaton, néha szó szerint. Angéla is több lesz egy keserű tapasztalattal, de már nem ugyanaz a naiv kis fruska, mint mikor megismerjük. Szóval, bár első találkozásunk alkalmával nem olyan könnyű megkedvelni szereplőinket, a játékidő végére szerethetőek lesznek és különösebb hiányérzet nélkül állhatunk fel a mozi foteljéből.

Különvélemény: A Swing egy elég szűk réteg zenéje. Ezt felmérve a készítők - nyilvánvaló volt, hogy techno-pop formációt nem tudott volna hozni a három női karakter - az egyik legjobb zenei műfajon belül találták meg a film zeneiségét, és abból a zenei műfajból nyúltak ki a népszerűbb irányzatok felé. Így lett a film zenei anyaga nem túl erős, viszont élvezhető, délutáni szórakozás. Főzés mellé ideális az album zenei anyaga.

A filmzene cd borítója.

65%

Azért az nem rossz.
Azért érdemli meg, mert hajnalban, fáradtan is be tudott húzni minket a film magával és nem aludtunk el rajta. Egy idő után kifejezetten szórakoztató volt és érdekelt minket a szereplők sorsa.

Blog: A cenzúra egyik formája? Kit akarunk ezzel átverni?

Figyelmes kormány ellenes erők - biztos nem a barátok - felhívták az egyszeri ember figyelmét rá, hogy a gugli térképéről "eltűnt" Orbán Viktor szülőháza. Valakinek a bejelentésére - ne nézzünk senkit hülyének, nyilván nem magától - a gugli elhomályosította az épületet.
Ennek semmi gyakorlati hasznát nem látom. Főleg, hogy a fényképek a házról még a Felcsúti Stadion építése alatt készültek:

akárhogy "járjuk körbe" virtuálisan az épületet, most, 2015.05.06.-án, ez a kép fogad minket a gugli térkép szolgáltatásán keresztül.

Nem igazán tudom, erre mi szükség volt, hiszen még a kormánynak dolgozó majom, aki eszközölte a kép eltorzítását - biztos nem Viktorunk volt, aki büszke a gyökereire. Holló a hollónak, ugye...? Nem tudom, ki volt az, aki levelet írt és el nem tudom képzelni, milyen, szakmai szöveggel kérte a gugli adott területért felelős vezetőjét, hogy a képeken javítsanak kicsit.
Szívesen elolvasnám ebben az ügyben a levelet, amit kaptak! :)

Csak gratulálni tudok, hiszen, még egy primitív baromnak is tudnia kellene, hogy az Internet nem felejt, másrészt, ez is egy módja a diktatúra kiépítésének.
Amúgy csak nem arra gondoltak, hogy egyszeri magyar ember elfelejti, hogy hol áll a ház, mondván, "hiszem ha látom" és ha nem látom, már nem is tudom, merre keressem? Ugye nem?

Egy kis segítség, hiszen, régi fotók vannak fent a neten:

Egyszerű kis parasztház. Nem kell szégyellni.

Biztos vagyok benne, hogy megint, egy a Fidesz-re annyira jellemző túlkapás tanúi lettünk.
Vihar a biliben, vagy tudatos, a magyar nép felé mutatott diktátori gesztus?
Döntsd el te.
Részemről, nem érdekel, hol fogja utolsó éveit, egy ciháktól duzzadó ágyban Orbán Viktor fekve tölteni, megroppanva önnön szerepének túlvállalásától.
Nem Jerikó ez, hogy behintsük sóval.

Még egyszer, ha akarnánk, sem tudnánk eltéveszteni ezt az épületet. Nem tudom, ki mit gondolt ezzel a lépéssel.
A hivatalos álláspont is nagyon érdekelne.

A hangok - The Voices (2014)

A hangok - The Voices (2014)

Rendezte: Marjane Satrapi

"Minden fejben dől el!"

A magyar poszter nem bízza a véletlenre, mit látunk majd.
Azon nagy betűkkel hirdetik, hogy Jerry a kutya is, a macska is.

Megtekintés: A téma nehezen feldolgozható. Erre erősen rájátszik a hangulat és stílus. Ettől függetlenül, egyszer igen.

Satrapi, 2007-es, első rendezésével a "Persepolis - Persepolis, 2007"-sal már felhívta a figyelmet magára. Első amerikai filmje közel sem fog ekkora pozitív visszhangot gerjeszteni, még akkor sem, ha helyén tudjuk kezelni a filmet. Sajnos, ez igen nehéz, mivel a rendezőnő stílusán és gondolatiságán kívül még meg kell birkózni Michael R. Perry közel sem könnyen befogadható történetével, amely egy ideje keringett a Hollywood-i feketelistán, mondván, lehet bármilyen érdekes a történet, alapjában bukásra van ítélve. Igen, van egy ilyen lista és igen, "A hangok" legalább öt évig keringett rajta.
Végre elkészült, és, most ugyan többek lettünk egy erős Ryan Reynolds alakítással, viszont kaptunk egy szórakozásként csöppet sem kielégítő filmet, amely ráadásul még zavarba ejtőre is sikerült. Befogadása így sokkal nehezebb lesz az egyszeri nézőnek. Még nekem is, pedig már láttam pár furcsaságot.



"A hangok" az imdb-n többek között komédiaként is aposztrofálva van, ami szerintem, filmünk esetében erősen félrevezető műfaji besorolás. Habár, az alapszituáció (főszereplővel perelő állatok, véletlen gyilkosság) és néhány jelenet humorosan van tálalva, a film valójában kőkemény dráma. Nem is igazán horror, bár van gyilkosság is, meg vér, borzalom, de ettől még, ha elfogadjuk a mesélés stílusát, nem marad más, mint egy tanulmány arról, milyen lehet egy skizofrén sorozatgyilkos agya, működés közben. Mit érezhet, láthat, ha nem kap kellő gondoskodást, orvosi segítséget.
Ebben viszont piszok jó a film.

A véletlen baleset nagyon gyorsan mészárlássá változik.

Jerry (Ryan Reynolds) unalmas kisember, aki egy fürdőszobai készségeket gyártó cégnél dolgozik a csomagoló osztályon. Barátai nincsenek, habár érezhetően szomjazik a szeretetre, sikerre, hogy elfogadják a kollégái. Kicsit lúzer, kicsit flúgos, kicsit ártatlan. Majdnem. Jerry olyan, mint bárki. Majdnem.
Jerry, amikor hazatér, egy kutyus és egy cica várja, akiknek állandóan kiönti a szívét, mondván, úgy sem tudja mással megosztani a gondolatait. A baj az, hogy szemlátomást, az állatok partnerek a párbeszédben, pedig Jerry valójában nem Dr. Dolittle, csak egy zakkant fiatalember, aki terhes múltját őrizgeti, gyógyszeres kezelés alatt áll és, ha nem megfelelő a dózis, bármikor veszélyessé válhat. Főleg másokra és kicsit önmagára is.

Jerry sikereit, sikertelenségét Bosco-val a kutyával és Mr. Whiskers-szel, a cicával osztja meg. Kap is jó és rossz tanácsot, eleget. Rajta áll, ezekből kimazsolázva a lényeget, mit fogad meg. Pl. az új kolléganő, az Angliából érkezett kereskedelmin osztályon dolgozó Fiona (Gemma Arterton asszonyosan dögös) megérne egy randit. Ez Jerry szerint jó ötlet, még akkor is, ha végül a nő csak a véletlenek folytán kerül a kocsijába. Hiába, Fiona érzéketlen picsa, aki ráadásul talán nem is érdemli meg a fiú kitüntető figyelmét. Egy szarvasbalesetnek köszönhetően a fiú egy füst alatt vele is végez. Habár elsőre véletlennek tűnik a dolog, arra kell gondolnunk, hogy Jerry valahogy állandóan ebbe a helyzetbe kerül. (Elsőre egy kifordított "Elza, a rókatündérnek" tűnt a film...)
Egy következő pénzügyes kislány, Lisa (Anna Kedrick) eltűnése után felgyorsulnak az események, melynek végén pontot tehet a kisvárosi rendőrség egy sorozatgyilkos munkásságának a végére.

Egy bensőséges pillanat így néz ki Jerrynél. Belsőség nélkül...

Ryan Reynolds nagyon jól játszik. Ez mondjuk csak azoknak meglepő, akik munkásságát felületesen kezelik. Reynolds szeret ide-oda ugrálni a pénzes munkák és az olcsó, független filmek világában. Amolyan, egyet neked, egyet nekem, módon. Ez az a film, amely anyagilag nem fogja megterhelni a számláját, viszont színészi képességeiből sokkal többet nyújt nekünk, mint egy egyszerűbb, akciósabb képregényfilm. Jól hozza az esetlen fiatalembert, akiben pusztító az őrjöngés, aki kétségektől gyötörve igyekszik megfelelni a külvilágnak. Külön érdekesség, hogy eredetileg az állatok hangja más színészeké lett volna, de Reynolds meggyőzte a rendezőnőt róla, hogy jobban működik a karakter, ha a belső monológok kivetülését is ő prezentálja. Eredeti hangsávnál hallani, milyen jó munkát végzett. Avatatlan, angolhoz nem szokott fülnek úgy tűnhet, hogy három különböző személy beszél.

Mivel ez inkább egy one man show, kicsit félrevezető és talán fölösleges is volt a női főszerepeket olyan, a szakmában viszonylag nagy neveknek kiosztani, mint a James Bond filmmel reflektorfénybe kerülő, Gemma Arterton vagy az "Egek ura, 2009" óta emelkedő ázsiójú Anna Kedrick. Kicsit kirántja az embert a filmből, - amely amúgy is mostohán bánik a nézővel, stílusidegenségei miatt - az ő szerepük és annak bevégzése. Ettől még kellemesek a szemnek, oda is teszik magukat, csak jelenlétük szükségtelen. Talán csak a saját baromságom, de szerintem jobban működött volna a film, ha kevésbé ismert színésznőket alkalmaznak ezekre a "hálátlan" szerepekre.

Anna Kedrick olyan cuki, hogy legszívesebben benyúlnál érte a képernyőn, hogy kiragadd a biztos halál torkából. Lehet, hogy ez volt a cél. 

Nem tisztem boncolgatni, milyen lehet egy skizofrén sorozatgyilkos agya. Mivel sosem tanultam a témát és sosem voltam részese a problémának. Vendéglátósként láttam és hallottam már pár érdekes figurát, ám ez egy magasabb szint... Bármi, amit a sorozatgyilkosokról "tanultam" azt főleg Hollywood-i filmekből sikerült összeszedegetnem. Olyanokból, mint a végén egy gondolattöredéket megmutató "Psycho, 1960" vagy pl. az Oscar-díj történelmében talán kicsit túl is értékelt "A bárányok hallgatnak, 1991". Perry forgatókönyve egészen érthetően világít rá számomra, hogy mennyire komoly lehet a baj. Jerry, miután beveszi a gyógyszereit, szinte azonnal tanúi lehetünk, hogy milyen is a valósága, melyből, teljesen érthető módon menekül a kezeletlen, mesefilmes, rózsaszín vattacukor álomvilágába. Dr. Warren (Jacki Weaver), mint a pszichológusa, törekszik rá, hogy a földön tartsa védencét, tudva, hogy van baj. Azonban, ő sem látja tisztán mekkora a pusztulás Jerry életében, elméjében, míg végül nem szembesül vele személyesen is. A fiú ugyanis a saját habitusához mérten igyekszik segítséget kérni, kitörni ebből a szép rémálomból, csak hát, a gyilkos én annyival erősebb... Ezt megmondják a hangok is!

A film tehát egy holdkóros naplója, aki igyekszik beilleszkedni ám nem tudja levetkőzni önmagát és a múltjában dekódolt emlékek súlyát.

60%

Különvélemény: Elsőre egy habkönnyű thrilleres komédiának tűnhet. A felszín alatt azonban egy érzékeny kórkép.
A befejezés azonban számomra teljesen idegen volt, még annak ellenére is, hogy szórakoztató kis jelent.
Talán azért tettek be ilyen szerethető csajszikat Jerry mellé áldozatnak, hogy a néző még véletlenül se azonosuljon a sorozatgyilkossal.
Mert ha azonosulsz vele, akkor van egy kis baj a fejben!

Hasonlók:
A hangok, nem éppen műfajteremtő, amennyiben ha azt vesszük, hogy a főszereplő, csak a fejében létező figurák kivetülésével folytat párbeszédet a játékidő során.

Szegről végről ez a vonulat a "Tiszta románc - True Romance, 1993", melyben a főszereplő, Clarence, néha eszmecseréket folytat képzeletbeli mentorával, magával az énekesek királyának kikiáltott Elvis-szel, hogy életének következő fontos lépését, melyik irányba tegye meg a fiú.
Hasonló témába sétál bele pl. John Nash professzor, az "Egy csodálatos elme - A Beautifil Mind, 2001" című filmdrámában, amikor titokzatos kormányügynök kéri a segítség, holmi összeesküvések feltérképezésében. Szerencsére Nash nem erőszakos skizofréniájában, így csatákat csak a katedrán vív a tanulóival.
Jóval közelebb áll jelen filmhez a "Mr. Brooks - Mr. Brooks, 2007" sorozatgyilkosa, a címadó Mr. Brooks, akinek állandó filozófiai és etikai vitái vannak gonosz alteregójával, akit, ha szabadon engedne tudatából, talán a világot is felperzselné. Így viszont csak néhány tucatnyi embert mészárol le.

Talán neked is eszedbe jut pár, hasonló témájú film. Küldj pár címet, hátha összejön egy Top10 a témában!

Szeretnéd megnézni a filmet?
Tessék, lássék: http://online-pont.eu/a-hangok/online

Blog: Török-Magyar 2009

A vasárnap éjszakai meló olyan, mint egy ateistának elmenni a keresztelőre: nyűg, de igyekszik hozzá jó arcot vágni. Nekik sem sikerül…

Hajnali fél egy körül belibeg az üzletbe egy török gyerek, harmincas végén, meg egy debella asszony, akin értelem nem sok látszik, ellenben, hogy szeret inni, inkább.

A török a pulthoz siet, a nő mögötte. A török nyújtja a kezét: – Ali vagyok!

(Amit nagyon rühellek a vendéglátóban, amikor a hajnali vendég be akar mutatkozni és nyújtja a kezét. Ez a kéz nem volt túl tiszta és két helyen is ragtapasz fedte. Nem is fogadtam el. – Nem ismerjük egymást…

– Ezért mutatkozom be… – Ott a pont. – Ali vagyok. – A kezet nem rázom meg, csak nézem, mintha csörgőkígyó lenne, támadás előtt. – Tamás vagyok.

Ali friss ismeretségünket megpecsételi egy riport kíváncsiságával.

– Tegnap volt itt ez a hölgy? – mutat a debellára. Ő nem látja, mert rám néz, de a debella kicsit tagadóan rázza a fejét és erőltetetten mosolyog.

– Nem ismerős. (Érdekelne, mit akarnak)

– Meddig vagytok nyitva?

– Kb. kettőig. (Utálom, ha idegenek faggatnak. A török már két ponton is irritált egy perc alatt.)

– Tegnap itt volt néhány nő szórakozni?

– Elég sokan voltak itt tegnap este…

– Ők hol ültek? – Már öcsém is odajött, figyel.

– Nem tudom, hogy egyáltalán voltak-e itt. – öcsém közbeszól: – Tegnap rendezvényünk volt.

Ali ekkor vallomást tesz, de magyarra fordítom: – Tegnap egy barátom felesége szórakozott hajnali 5-ig valahol és most azt a helyet keresem, meg, hogy kivel volt. Van kamera, látom. Most nem mintha vissza akarnám nézni, de talán később…

(Itt már határozottan tele a tököm a törökkel. A kamera nem tartozik kívülállóra, bemutatni meg rendőrnek vagyok köteles, akárkinek nem.)

– A kamera tegnap nem volt bekapcsolva. (Amúgy jelenleg sem)

Ali okos: – Nekünk is van, ilyenkor is működik…

– A tiétek talán, de a miénken nincs bekapcsolva a program.

Ali unja a szitut, de nálam nem jobban. A debella felé fordul: – Hol ültetek? (Én már TUDOM, hogy a nő és a másik, aki miatt itt vannak, nem nálunk volt tegnap. Az öcsém is)

– A sarokban. – Veti oda a csaj.

Öcsém tromfol: – Az jó… odafent van nyolc sarok is…

Ali okos és unja is. Szívja fel magát. A debella színt vall: – Nem itt voltunk, hanem egy másik helyen… –  a mondat folyamatosan halkul.

Ali nézi. Gondolkodik. – Hol?

– Egy másik helyen. Gyere, megmutatom.

Kimennek. Azt sem mondják: – Viszlát.

Török-magyar barátság a tököm…

Szellős szoba - Breathing Room (2008)

Szellős szoba - Breathing Room (2008)

Rendezte: John Suits, Gabriel Cowan

Megtekintés: A vége kicsit csalódás, de azért ki lehet bírni.

Nem biztos, hogy a Fűrésszel (Saw, 2004) kezdődött, az a dömping, aminek a lényege a zárt tér, kevés szereplő, egy titok, amely megoldásért kiált és áldozatok, a zárt térben tartózkodók közül. Nem biztos, hiszen nem ismerem a világ filmtermését teljesen, ám én mégis tőle eredeztetem a horrorfilmek azon műfajon belüli csoportjának reneszánszát, amit az előbb foglaltam össze, egy mondatban.

Talán, mert moziban láttam, nem otthon, négy fal között. (Hagyjál már, hogy a mozi is négyfalú...) Talán, mert komoly hatással volt nem csak rám, mint nézőre, hanem a horrorfilmekre a következő években, sőt, egyéb műfajokra is. Talán, mert egész franchise épült az alapjában egyszerű ötletre és alaposan kibővítettek azt. Unásig. Pedig, ha emlékszünk még, azért a "Fűrész" nem csupán egyetlen helyszínen játszódik és nem pár szereplőt mozgat. Nem csak egy erősen megkérdőjelezhető higiéniás földalatti mellékhelységet használnak fel helyszínként. Nem csak ketten keresik benne a választ, miközben peregnek a percek és érkezik, a titokzatos fogva tartótól a "Game Over" befejezés.

Nem. A film egy pörgős thriller, amelyik két szálon fut, felduzzasztva flashback-ekkel és egyéb, apró mellékjáratokkal. Néhány ismert színész, nem túl nagy szerepben és néhány kevésbé ismert arc, akik hozzátették a magukét.
A film hatalmas siker lett a világon és azóta folyamatosan idézik. Csak Magyarországon nyílt egy tucatnyi "szabaduló szoba", melybe kisebb baráti/egyéb csoportok ellátogathatnak, hogy idegeiket, készségeiket felhasználva, kijussanak és elmondhassák: - Nekünk nem volt Game Over!

A baráti duó, akik vagy két tucat, nem csak zs, de már B kategóriás filmben is közreműködtek, 2008-ban még viszonylag messziről ugatták a szakmát. A film az első nagyfilmjük annak sok hibájával. Mégis, meglepően szórakoztató, pedig már a megszerzett minőség is erősen terelgetett, hogy megtekintés nélkül töröljem a gépről, viszont, a tartalma annyira szórakoztatónak ígérte, hogy adtam neki egy esélyt és erre másokat is bátorítok, habár, mikor vége lett, nem éreztem kielégítve magam maximálisan.

Fourteen (Alisa Marshall) gyakorlatilag életre eszmélés közben félmeztelenül esik egy viszonylag szellős szobába, amelyben számára csupa idegen ember gyűlt össze. Hamar kiderül: nem önszántukból!
Házigazdájuk személyesen nem hajlandó megjelenni előttük, mert, mint kiderül, olyasmire kényszeríti embereinket, ami miatt, ha kis kezeiket a torkára kulcsolhatnák, ott vér folyna. Nem mintha így nem ez lenne a helyzet.

A házigazda homályos és világos utalásokat tesz arra, hogyan viselkedhetnek a "rabok", a szabadulás talmi ígéretével. Hogy ne legyen könnyű, azt is egyértelművé teszi, hogy szökni lehetetlen és halálos luxus. Helyette ismerkedjenek meg, rakják össze a kapott rébuszokat - mivel abból mind a raboknál, mind a szellős szobában elhelyezett jó párat - amolyan nyomokként, hogy kiderüljön, kik ők és miért vannak ott.

Szerencsére, mire belépünk a történetbe, néhány szereplőtől már eleve megszabadultunk, így érdekes pluszt ad az in medias res. A karakterek egészen változatosak, viszont a színészek között találunk néhány egészen rosszat is. Sőt. Nagyjából az egész brigád Hollywood legsötétebb, low budget bugyraiból lett összegereblyézve. Csoda, teljesítményüket nézve, hogy egyik másiknak egész sok filmszerepe van. A többség azonban szolid kezdő.

Kialakulnak az érdekszövetségek. Lesz kifejezetten irritáló karakter és viszonylag kedvelhető is. Meg sok súlytalan.
Az események tök kiszámíthatatlanul haladnak a végkifejletig, amiről inkább nem is írnék semmit, hiszen, bár el kell ismerni, a film eléggé mocsoládé kiállítással rendelkezik, azért van benne némi potenciál. Mondom, ritka, hogy végignézek egy olyan filmet, ami elsőre olyan, mintha videókamerával, pár haver vette volna fel.

A vége is inkább felvet további kérdéseket, mintsem magyarázná azokat, ami sértés a történet többi részére nézve, viszont, gondolom, forgatókönyvileg ez volt a leg-költség-igénytelenebb és egyszerűbb befejezés. Szóval, akad némi keserű szájíz, viszont annál jobban lekötött, hogy fika rovatos legyen.

50%

Felsorolni is nehéz a hasonló alapkoncepciójú filmeket, azért tennék ide pár címet, hátha ez után rákapnál:

- Vizsga - Exam (2009) - Nem horror ugyan, viszont feszültség van benne rendesen.
- Kocka - Cube (1997) - Ez később sorozat lett.
- A módszer - El metódo (2005) - Egészen zseniális spanyol dráma.
- Azonosság - Identity (2003) - Komoly szereposztás, és a végén egy kiszámíthatatlan csattanó.
- A játék - Would You Rather (2012)
- A gyilkos szoba - The Killing Room (2009)
És még sorolhatnám.
Az első hasonló történet, amivel találkoztam a témában, az Agatha Christie - Tíz kicsi néger - című nagy sikerű regénye, amelyből film is készült, és amelyiknek legalább ennyire meghökkentő a befejezése.
Ahhoz, hogy fogalmad legyen, mire számíts, simán olvasd el Christie könyvét és akkor képben vagy.

Blog: Ki vert kit? (BKV-s epizód)

Hihetetlen, hogy az Internetre feltett videó részlet, amely néhány nagydarab közterest mutat munka közben, milyen gyűlölethullámot tud elindítani.
Egy ötvenes szemüveges férfit a falhoz kentek hárman, miközben egy hölgy segítséget kér rádión. A férfi harcol, az ellenőrök lefogják, a tömeg pedig kamerázik és vadul hergeli, felhecceli magát.

Mondanom sem kell, a videó csak töredék részlet. Alig négy perc. Nincs meg sem az eleje, amikor - állítólag - a közteres hölgy a férfi jegyét kérte, az pedig ellökte - sem a vége, amikor kiérkeznek a rendőrök.
De erre a facebook fórumain nincs is semmi szükség, hiszen a magyar olyan fajta, hogy van véleménye és hangot is ad neki, még akkor is, ha nincs minden ténnyel és jogszabállyal tisztában.

Képesek egy bliccelőt a szárnyaik alá venni, pusztán, mert annyit láttak az esetből, hogy hárman egy ellen...

Az ominózus videó:

Azután, miután mindenki leanyázott a fórumon mindenkit, előkerül egy cikk, melyet több hasonló is követ a magyar elektronikus sajtóban:

Botrány! (Mert kell a hangulatkeltő szó!) A Blaha Lujzán megtámadták az ellenőrnőt.

A kép azonnal árnyaltabb lesz, ha nem kristálytiszta.
A szomorú, hogy sok kommentelő még arra sem veszi a fáradtságot, csak pár bejegyzést visszaolvasson, hátha világossá válik a helyzet.
Ettől a közterületesek még nem lesznek modern, gáncs nélküli lovagok, de vegyük már észre, hogy bármilyen piti dolog is egyesek szemében: Tolvajt fogtak!

Igen, a bliccelés visszaélés egy szolgáltatással, amelyet igénybe veszünk. Az pedig tolvajlás.
Tudom, mert én is blicceltem már életemben...

A röhej, hogy órákkal később, mikor már unásig kiveséztük a témát egy platformon és minden létező helyre beszúrtam magam is a tisztázó cikket, egy másik, facebook oldal és közösség, ismét előveszi a témát, és ismét az ellenőrök ellen hergeli olvasóit.
Azért a pofátlanságnak is van... nem. Nincs határa!