Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
- Gyilkolni nem helyes, Sharon! - De maga mégis gyilkolni van itt! - Apró jellemhiba.
Megtekintés: Ennyi számomra kedvelt színésszel egy ilyen közepes film? Pedig sokkal több szeretett volna lenni.
Ez persze csak saját felvetésem. Cabezas nem rossz rendező, de korábbi munkájában sok egyediséget nem fedeztem fel - Tokarev vagy más címen RageNicholas Cage egyik feledhető akció drámája - és ez a darab is inkább összekuszálja a műfajokat, ahelyett, hogy egyenletesen használná fel őket. Az egész film egy utánérzés volt, amely egyetlen filmben állt össze számomra, habár ott a történet nagyjából más: A hét pszichopata és a si-cu - Seven Psychopaths (2012)
És még csak nem is szórakoztam olyan jól.
Nem nagyon tudom, ez miféle kevercs akart lenni. akciófilmnek túl komolytalan, vígjátéknak meg nem elég vicces, sőt, néhol infantilis.
Ha be kellene lőnöm a célközönséget, akkor 14-18 éves srácok lennének, az meg nem túl nagy fogyasztói bázis.
Sam Rockwell-nek ez egy jutalomjáték és megint megmutathatja tánctudását., viszont kezd kiöregedni a kölykös főszereplő image-ból. Anna Kendrick meg tündérien bájos, és nagyjából ennyi is. Volt mozi, amiben jobban tetszett, itt nagyon semmilyen.
Ha viszont képregényfilmnek nézem - tudtommal nem az - akkor egészen nézhető marhaság. John Landis fiának azért még van mit tanulnia forgatókönyv írásból, pedig korábbi munkája "Az erő krónikája - Chronicle (2012)" ha kicsit klisésen is, de remekül felépített found footage szuperhős mozi volt és a BeSzervezve sem volt teljesen vállalhatatlan akciómozi. A Victor Frankenstein-en elsőre elaludtam, így arról nem tudok mesélni, viszont a Gyilkos páros nagyjából a Beszervezve történetét helyezi más kontextusba és CIA titkos ügynök helyett itt egy bérgyilkos lett a főhősünk.
A történet darabos, szétszakadozik. Az, hogy logikátlan, számon sem kérem rajta. Bérgyilkos, aki a megbízókat öli? Vajon mennyi megrendelést tudna egy ilyen munkás lezavarni, mielőtt elterjed a rossz marketing és a büdös életben nem kap több munkát?
Miből tartja akkor fenn magát, mert, hogy a munkák elvégzéséért végül nem lesz, aki fizessen, az tuti. Hacsak nem előre kéri a pénzt minden esetben...
Kendrick figurája nem eléggé megalapozott. A kezdetben félős, de őrült lány, aki vér és gyilkosságellenes a végére badass gyilkológéppé változik? Mindezt nagyjából egy kínzásnak és egy késdobáló montázsnak köszönhetően?
Mi lett a tesóval?
Mi lett a lelőtt rendőrrel és az erősítéssel?
A film próbál trendi és jópofa lenni, de inkább fárasztó és klisés. Az egyetlen figura, akit valamennyire csíptem, az RZA által alakított bérgyilkos, aki gyakorlatilag alkalmatlan a munkájára.
Mi volt még?
Ja, egy pókember hommage, gumi óvszerekkel.
Pár nap és nem fogok emlékezni erre a filmre.
Bérgyilkos Patch Adams, akinek nem ölik meg a barátnőjét, sőt, együtt dolgoznak tovább a szakmájukban.
A vége meg egyenesen összecsapott. Ahelyett, hogy kapnánk mondjuk egy remek lövöldözést, mint mondjuk a "Hullahegyek, fenegyerekben", egy összecsapott és unalmas leszámolást láthatunk, melynek nagyját ráadásul Kendrick kezébe adják, akiről a film nem képes elhitetni azt, amit szeretne elhitetni. (Ti: kinyírja a két főgenyát.)
Mondjuk azt sem ártott volna eldönteni, hogy akkor most embert ölni morálisan etikus vagy etikailag megengedhető e, stb.?
A magyar poszter nem bízza a véletlenre, mit látunk majd.
Azon nagy betűkkel hirdetik, hogy Jerry a kutya is, a macska is.
Megtekintés: A téma nehezen feldolgozható. Erre erősen rájátszik a hangulat és stílus. Ettől függetlenül, egyszer igen.
Satrapi, 2007-es, első rendezésével a "Persepolis - Persepolis, 2007"-sal már felhívta a figyelmet magára. Első amerikai filmje közel sem fog ekkora pozitív visszhangot gerjeszteni, még akkor sem, ha helyén tudjuk kezelni a filmet. Sajnos, ez igen nehéz, mivel a rendezőnő stílusán és gondolatiságán kívül még meg kell birkózni Michael R. Perry közel sem könnyen befogadható történetével, amely egy ideje keringett a Hollywood-i feketelistán, mondván, lehet bármilyen érdekes a történet, alapjában bukásra van ítélve. Igen, van egy ilyen lista és igen, "A hangok" legalább öt évig keringett rajta.
Végre elkészült, és, most ugyan többek lettünk egy erős Ryan Reynolds alakítással, viszont kaptunk egy szórakozásként csöppet sem kielégítő filmet, amely ráadásul még zavarba ejtőre is sikerült. Befogadása így sokkal nehezebb lesz az egyszeri nézőnek. Még nekem is, pedig már láttam pár furcsaságot.
"A hangok" az imdb-n többek között komédiaként is aposztrofálva van, ami szerintem, filmünk esetében erősen félrevezető műfaji besorolás. Habár, az alapszituáció (főszereplővel perelő állatok, véletlen gyilkosság) és néhány jelenet humorosan van tálalva, a film valójában kőkemény dráma. Nem is igazán horror, bár van gyilkosság is, meg vér, borzalom, de ettől még, ha elfogadjuk a mesélés stílusát, nem marad más, mint egy tanulmány arról, milyen lehet egy skizofrén sorozatgyilkos agya, működés közben. Mit érezhet, láthat, ha nem kap kellő gondoskodást, orvosi segítséget.
Ebben viszont piszok jó a film.
A véletlen baleset nagyon gyorsan mészárlássá változik.
Jerry (Ryan Reynolds) unalmas kisember, aki egy fürdőszobai készségeket gyártó cégnél dolgozik a csomagoló osztályon. Barátai nincsenek, habár érezhetően szomjazik a szeretetre, sikerre, hogy elfogadják a kollégái. Kicsit lúzer, kicsit flúgos, kicsit ártatlan. Majdnem. Jerry olyan, mint bárki. Majdnem.
Jerry, amikor hazatér, egy kutyus és egy cica várja, akiknek állandóan kiönti a szívét, mondván, úgy sem tudja mással megosztani a gondolatait. A baj az, hogy szemlátomást, az állatok partnerek a párbeszédben, pedig Jerry valójában nem Dr. Dolittle, csak egy zakkant fiatalember, aki terhes múltját őrizgeti, gyógyszeres kezelés alatt áll és, ha nem megfelelő a dózis, bármikor veszélyessé válhat. Főleg másokra és kicsit önmagára is.
Jerry sikereit, sikertelenségét Bosco-val a kutyával és Mr. Whiskers-szel, a cicával osztja meg. Kap is jó és rossz tanácsot, eleget. Rajta áll, ezekből kimazsolázva a lényeget, mit fogad meg. Pl. az új kolléganő, az Angliából érkezett kereskedelmin osztályon dolgozó Fiona (Gemma Arterton asszonyosan dögös) megérne egy randit. Ez Jerry szerint jó ötlet, még akkor is, ha végül a nő csak a véletlenek folytán kerül a kocsijába. Hiába, Fiona érzéketlen picsa, aki ráadásul talán nem is érdemli meg a fiú kitüntető figyelmét. Egy szarvasbalesetnek köszönhetően a fiú egy füst alatt vele is végez. Habár elsőre véletlennek tűnik a dolog, arra kell gondolnunk, hogy Jerry valahogy állandóan ebbe a helyzetbe kerül. (Elsőre egy kifordított "Elza, a rókatündérnek" tűnt a film...)
Egy következő pénzügyes kislány, Lisa (Anna Kedrick) eltűnése után felgyorsulnak az események, melynek végén pontot tehet a kisvárosi rendőrség egy sorozatgyilkos munkásságának a végére.
Egy bensőséges pillanat így néz ki Jerrynél. Belsőség nélkül...
Ryan Reynolds nagyon jól játszik. Ez mondjuk csak azoknak meglepő, akik munkásságát felületesen kezelik. Reynolds szeret ide-oda ugrálni a pénzes munkák és az olcsó, független filmek világában. Amolyan, egyet neked, egyet nekem, módon. Ez az a film, amely anyagilag nem fogja megterhelni a számláját, viszont színészi képességeiből sokkal többet nyújt nekünk, mint egy egyszerűbb, akciósabb képregényfilm. Jól hozza az esetlen fiatalembert, akiben pusztító az őrjöngés, aki kétségektől gyötörve igyekszik megfelelni a külvilágnak. Külön érdekesség, hogy eredetileg az állatok hangja más színészeké lett volna, de Reynolds meggyőzte a rendezőnőt róla, hogy jobban működik a karakter, ha a belső monológok kivetülését is ő prezentálja. Eredeti hangsávnál hallani, milyen jó munkát végzett. Avatatlan, angolhoz nem szokott fülnek úgy tűnhet, hogy három különböző személy beszél.
Mivel ez inkább egy one man show, kicsit félrevezető és talán fölösleges is volt a női főszerepeket olyan, a szakmában viszonylag nagy neveknek kiosztani, mint a James Bond filmmel reflektorfénybe kerülő, Gemma Arterton vagy az "Egek ura, 2009" óta emelkedő ázsiójú Anna Kedrick. Kicsit kirántja az embert a filmből, - amely amúgy is mostohán bánik a nézővel, stílusidegenségei miatt - az ő szerepük és annak bevégzése. Ettől még kellemesek a szemnek, oda is teszik magukat, csak jelenlétük szükségtelen. Talán csak a saját baromságom, de szerintem jobban működött volna a film, ha kevésbé ismert színésznőket alkalmaznak ezekre a "hálátlan" szerepekre.
Anna Kedrick olyan cuki, hogy legszívesebben benyúlnál érte a képernyőn, hogy kiragadd a biztos halál torkából. Lehet, hogy ez volt a cél.
Nem tisztem boncolgatni, milyen lehet egy skizofrén sorozatgyilkos agya. Mivel sosem tanultam a témát és sosem voltam részese a problémának. Vendéglátósként láttam és hallottam már pár érdekes figurát, ám ez egy magasabb szint... Bármi, amit a sorozatgyilkosokról "tanultam" azt főleg Hollywood-i filmekből sikerült összeszedegetnem. Olyanokból, mint a végén egy gondolattöredéket megmutató "Psycho, 1960" vagy pl. az Oscar-díj történelmében talán kicsit túl is értékelt "A bárányok hallgatnak, 1991". Perry forgatókönyve egészen érthetően világít rá számomra, hogy mennyire komoly lehet a baj. Jerry, miután beveszi a gyógyszereit, szinte azonnal tanúi lehetünk, hogy milyen is a valósága, melyből, teljesen érthető módon menekül a kezeletlen, mesefilmes, rózsaszín vattacukor álomvilágába. Dr. Warren (Jacki Weaver), mint a pszichológusa, törekszik rá, hogy a földön tartsa védencét, tudva, hogy van baj. Azonban, ő sem látja tisztán mekkora a pusztulás Jerry életében, elméjében, míg végül nem szembesül vele személyesen is. A fiú ugyanis a saját habitusához mérten igyekszik segítséget kérni, kitörni ebből a szép rémálomból, csak hát, a gyilkos én annyival erősebb... Ezt megmondják a hangok is!
A film tehát egy holdkóros naplója, aki igyekszik beilleszkedni ám nem tudja levetkőzni önmagát és a múltjában dekódolt emlékek súlyát.
60%
Különvélemény: Elsőre egy habkönnyű thrilleres komédiának tűnhet. A felszín alatt azonban egy érzékeny kórkép.
A befejezés azonban számomra teljesen idegen volt, még annak ellenére is, hogy szórakoztató kis jelent.
Talán azért tettek be ilyen szerethető csajszikat Jerry mellé áldozatnak, hogy a néző még véletlenül se azonosuljon a sorozatgyilkossal.
Mert ha azonosulsz vele, akkor van egy kis baj a fejben!
Hasonlók:
A hangok, nem éppen műfajteremtő, amennyiben ha azt vesszük, hogy a főszereplő, csak a fejében létező figurák kivetülésével folytat párbeszédet a játékidő során.
Szegről végről ez a vonulat a "Tiszta románc - True Romance, 1993", melyben a főszereplő, Clarence, néha eszmecseréket folytat képzeletbeli mentorával, magával az énekesek királyának kikiáltott Elvis-szel, hogy életének következő fontos lépését, melyik irányba tegye meg a fiú.
Hasonló témába sétál bele pl. John Nash professzor, az "Egy csodálatos elme - A Beautifil Mind, 2001" című filmdrámában, amikor titokzatos kormányügynök kéri a segítség, holmi összeesküvések feltérképezésében. Szerencsére Nash nem erőszakos skizofréniájában, így csatákat csak a katedrán vív a tanulóival.
Jóval közelebb áll jelen filmhez a "Mr. Brooks - Mr. Brooks, 2007" sorozatgyilkosa, a címadó Mr. Brooks, akinek állandó filozófiai és etikai vitái vannak gonosz alteregójával, akit, ha szabadon engedne tudatából, talán a világot is felperzselné. Így viszont csak néhány tucatnyi embert mészárol le.
Talán neked is eszedbe jut pár, hasonló témájú film. Küldj pár címet, hátha összejön egy Top10 a témában!
Megtekintés: Aranyos, ezért igen. Kell, hogy legyen rá időd, egy uncsi vasárnap.
Nem sokat tudtam erről a filmről. Valami a capellás baromság, főszerepben Anna Kendrick. Ez nem sok, ugye? Azután jött, hogy készül a második rész. Na, gondoltam, biztos egy Disney's hercegnős, énekes baromság. Animációs betétek, vásárlás a plazában, rivális testvérek, stb. Elég nagyot tévedtem.
Kendrick meg aranyos csajszi, az átlagos, nyers, görbe orrú szépségével, ám annak ellenére nem győzött meg, hogy imádtam az Egek urában. És már ott is énekelt, igaz karaoke-t. Elég szarul. Szóval, volt egy markáns véleményem erről a zenés filmről, annak ellenére, hogy kevés volt az érdemi információm. Le is írtam. Nem is tudom, miért kezdtem ma bele. Talán, hogy ne kelljen őrizgetnem többé a vinyón. Janó is tiszteletét tette és gondoltam, ha nem horrorral fogadom, hamar feladja, pedig ha valaki, őt érdekli az éneklés, beat-boxolt is egy időben, és rendszeresen beleénekel, ha elkezdek valamilyen nótát. Mert néha énekelünk is. Mostanában ritkábban.
A film elindul és a felütés sem rossz: a capella intro zene, az universal logójára. Mi ez, valami Edgar Wright mozi? Neki mániája, hogy indulásból kicsit belepiszkál a logo zenéjébe. De nem.
A "Tökéletes hang sztorijában semmi új nincs. A teljesen átlagos amerikai nyálas baromság, egyetemistákról, akiket harmincasok keltenek életre, akiknek negyvenesek a szüleik és tanáraik, akik versengenek, mert valamiben jók, akiknek van amolyan ellenségük is, egy rivális csapat személyében és akik a belső konfliktusok ellenére összecsiszolódnak és végül a mennybe mennek. Vagy elbukják a versenyt, viszont erkölcsileg lesznek hatalmasok, viszont ez a ritkább, hiszen Amerika hepiend függő és csak az egyértelmű befejezésben hisz, abban látja a pénzt. Ha pedig bejött, kell egy folytatás. Az első rész ismeretében bátran kijelentem, hogy csak a kasszáknál csilingelő pénztárgépek miatt készülhetett egy ennyire egyszerű mozinak második része. Aranyeső hulljon nékünk!
Beca (Anna Kendrick, azt hittem először, hogy a karakter neve, ha már zene, akkor rímel a nagy nevű Becca zenekiadó nevére, de ott két c-t használnak...) egyetemre megy tanulni, ahol az apja is dolgozik és miközben a tanulmányait tömködi a fejébe - ebből a filmben azt hiszem kb. egyetlen percet sem látunk - hobbi szinten számítógéppel rakosgat össze zenéket, mint amolyan kezdő DJ. Közben random bekerül egy csapat acapellás lány közé, csak mert véletlenül elénekel egy tucatslágert a zuhany alatt. A "The Bellas" formációra rájárt a rúd, hiszen tavaly a csapatkapitány a taco-t egyenesen az első három sorra pakolta ki a verseny fináléjában, gyomorgörcsök miatt. Beca tehetsége kapóra jön és mivel a csapat tagjainak nagy része a blamázs után inkább kijárta a sulit és élni kezdett, a két megmaradt csapattag, a viszonylag laza és barátságos Chloe (Brittany Snow) és az arisztokratikusabb, hidegebb és kissé féltékeny Aubrey (Anna Camp) rendez egy gyors válogatást, melynek végére, nagy szerencsével, egy tucatnyi tehetséget olvasztanak a formációjukba. Persze, van aki elsőre csak egy kifejezetten buta vígjátékban kerülne bele egy ilyen csapat tagjai közé - mivel kell némi humor is - viszont a végére, ahogy az lenni szokott, nagyjából mindenkinek előjön a burkolt tehetsége, hogy végül, egy egésszé kovácsolódva, gyakorlatilag lesöpörjenek mindenki mást.
Meg sem lepődöm az ilyesmin.
Sok film készült a témában, felsorolni sem kezdem. Hol sportolókról volt szó, máskor táncosokról, tánckarról, esetleg egy együttesről. A "Tökéletes hang" szinte semmit nem tesz hozzá ehhez a vonulathoz. Egyetlen oka, amiért sikeres lehetett, hogy 1.) Anna Kendrick elég bájos kishercegnő 2.) a többi lány is aranyos figura 3.) hogy az Internetnek köszönhetően, manapság tucatnyi hasonló, hangszer nélkül fellépő formációt láthattunk a neten és kialakult köréjük egy masszív, zene kedvelő, rajongói tábor.
Nem azért lett a film sikeres, mert a zene első osztályú, habár tényleg nem rossz. Egyszerűen a készítők jó időben tömtek be egy hiányos piaci rést, valahol az unalmas zenekari dokumentumfilmek és a karaoke-s produkciók belterjes világa között.
Elszórakoztat, de el nem fogsz ájulni tőle.
Cukiságfaktor: 10/10, egy átlagos pasi nagyjából a csapat nyolcvan százalékát azonnal berántaná az ágyba. Tehetségtől függetlenül...
Amit kihagytam volna, az a film elején megvillantott kellemetlen közjáték a hányással - miért erőltetik ezt a fajta humort a vígjátékokba, sosem fogom megérteni - és a vége felé elsütött, szintén erre építő poént. (Bár, eddig nem láttam hányásangyalt, csak hóangyalkát.) Ezek helyett inkább kreatívabb megoldást erőltettem volna a filmbe és pár ütősebb verbális vagy szóbeli poént. Talán, ha kicsit realisztikusabb a film, komolyabban tudnám venni.
Elizabeth Banks meg nem csoda, hogy ontja magából a sikeres filmeket, ha elvállal mindegyikben ilyen pár perces kalandozásokat. Jó lenne ismét főszerepben látni, valami romantikus komédiában, mert az a zsánere, amiben tetszik. Oké, örültem, hogy láthattam megint, mint műsorvezető, de ennél jóval többet tud a színésznő. Rebel Wilson meg biztos istenáldotta komika, viszont ezt ebben a szerepében sem éreztem annyira. Nekem egyelőre ő az a duci csaj, akit beesznek az ilyen filmekbe, hogy a jogvédők ne ugorjanak neki a filmkészítőknek, amiért az átlagos nőket olyan színésznőkkel kívánják prezentálni, akik valójában az átlag-amerikai tinik nagyon kis részét teszik ki. (Értsd: dögös, vékony, gerjesztő csajszik.)
Persze jól szórakoztam és a libabőr sem hiányzott egyik-másik dal felcsendülése közben, a boldogságomhoz azonban több kell. Valahogy, az egész kicsit felszínes darab lett számomra.
Szórakoztató, de kicsit felszínes.
A szerelmi szálat meg még a forgatókönyvíró is annyira gyengének és erőltetettnek érezhette, hogy nem is nagyon bonyolította meg, csak amolyan főiskolás vizsgafilmesen, hozta belőle a kötelezőt.
