Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
- Gyilkolni nem helyes, Sharon! - De maga mégis gyilkolni van itt! - Apró jellemhiba.
Megtekintés: Ennyi számomra kedvelt színésszel egy ilyen közepes film? Pedig sokkal több szeretett volna lenni.
Ez persze csak saját felvetésem. Cabezas nem rossz rendező, de korábbi munkájában sok egyediséget nem fedeztem fel - Tokarev vagy más címen RageNicholas Cage egyik feledhető akció drámája - és ez a darab is inkább összekuszálja a műfajokat, ahelyett, hogy egyenletesen használná fel őket. Az egész film egy utánérzés volt, amely egyetlen filmben állt össze számomra, habár ott a történet nagyjából más: A hét pszichopata és a si-cu - Seven Psychopaths (2012)
És még csak nem is szórakoztam olyan jól.
Nem nagyon tudom, ez miféle kevercs akart lenni. akciófilmnek túl komolytalan, vígjátéknak meg nem elég vicces, sőt, néhol infantilis.
Ha be kellene lőnöm a célközönséget, akkor 14-18 éves srácok lennének, az meg nem túl nagy fogyasztói bázis.
Sam Rockwell-nek ez egy jutalomjáték és megint megmutathatja tánctudását., viszont kezd kiöregedni a kölykös főszereplő image-ból. Anna Kendrick meg tündérien bájos, és nagyjából ennyi is. Volt mozi, amiben jobban tetszett, itt nagyon semmilyen.
Ha viszont képregényfilmnek nézem - tudtommal nem az - akkor egészen nézhető marhaság. John Landis fiának azért még van mit tanulnia forgatókönyv írásból, pedig korábbi munkája "Az erő krónikája - Chronicle (2012)" ha kicsit klisésen is, de remekül felépített found footage szuperhős mozi volt és a BeSzervezve sem volt teljesen vállalhatatlan akciómozi. A Victor Frankenstein-en elsőre elaludtam, így arról nem tudok mesélni, viszont a Gyilkos páros nagyjából a Beszervezve történetét helyezi más kontextusba és CIA titkos ügynök helyett itt egy bérgyilkos lett a főhősünk.
A történet darabos, szétszakadozik. Az, hogy logikátlan, számon sem kérem rajta. Bérgyilkos, aki a megbízókat öli? Vajon mennyi megrendelést tudna egy ilyen munkás lezavarni, mielőtt elterjed a rossz marketing és a büdös életben nem kap több munkát?
Miből tartja akkor fenn magát, mert, hogy a munkák elvégzéséért végül nem lesz, aki fizessen, az tuti. Hacsak nem előre kéri a pénzt minden esetben...
Kendrick figurája nem eléggé megalapozott. A kezdetben félős, de őrült lány, aki vér és gyilkosságellenes a végére badass gyilkológéppé változik? Mindezt nagyjából egy kínzásnak és egy késdobáló montázsnak köszönhetően?
Mi lett a tesóval?
Mi lett a lelőtt rendőrrel és az erősítéssel?
A film próbál trendi és jópofa lenni, de inkább fárasztó és klisés. Az egyetlen figura, akit valamennyire csíptem, az RZA által alakított bérgyilkos, aki gyakorlatilag alkalmatlan a munkájára.
Mi volt még?
Ja, egy pókember hommage, gumi óvszerekkel.
Pár nap és nem fogok emlékezni erre a filmre.
Bérgyilkos Patch Adams, akinek nem ölik meg a barátnőjét, sőt, együtt dolgoznak tovább a szakmájukban.
A vége meg egyenesen összecsapott. Ahelyett, hogy kapnánk mondjuk egy remek lövöldözést, mint mondjuk a "Hullahegyek, fenegyerekben", egy összecsapott és unalmas leszámolást láthatunk, melynek nagyját ráadásul Kendrick kezébe adják, akiről a film nem képes elhitetni azt, amit szeretne elhitetni. (Ti: kinyírja a két főgenyát.)
Mondjuk azt sem ártott volna eldönteni, hogy akkor most embert ölni morálisan etikus vagy etikailag megengedhető e, stb.?
Megtekintés: Vissza a gyökerekhez! Ha az első tetszett, ez is fog.
A visszatérést a gyökerekhez érthetjük úgy is, hogy a karakterek nagyja vagy élesben, vagy árnyaltan, de egytől-egyig, gyökér. Vagy úgy is érthetjük, hogy Tarantino történetileg visszatért a "Kutyaszorítóban - Reservoir Dogs (1992)" című első filmjéhez és más formában újraforgatta azt. Ha valakinek nem tetszett az első mű, akkor elképzelhető, hogy ezt a darabot is nehezen fogja befogadni, pedig...
Nem is tudom. Értem én, hogy erősen rajta van az elkészült filmen Tarantino már lassan megszokott rendezői kéznyoma. Veszem a poént, hogy nagy öregeket összeereszt friss hússal és senki nincs biztonságban a forgatókönyvben. Sőt, ez tetszik is. A film ne legyen kiszámítható. Akkor üt igazán, ha van egy elképzelésem, azután a rendező, író szépen rácáfol erre.
Van benne nem kevés csavar is és a szereplőkkel is sikerül úgy játszani, hogy egészen a legvégéig nehéz kiválasztani azt a karaktert, akivel a leginkább azonosulni tudunk. Végül csak sikerül, de azoknak, akik látták, jegyzem meg halkan, hogy azért a végső etapban, mikor egyik szereplőnk megkapja a jussát, végig ambivalens érzésem volt vele kapcsolatban, hiszen korábban a filmben, ha belegondolunk, talán pont ő volt az, aki a legkevesebbet mutatta abból az arcából, amelyre a figura fel lett építve. Így már-már megsajnáltam és erőltetnem kellett magamat, hogy etikailag ne álljak mellé. Ebben azért jócskán segített a környezet, amiben forgott. Tovább...
Adva van a havas táj. A fényképezés tényleg gyönyörű és kiált a film érte, hogy az ember nagy-vásznon nézze meg. Egy lovaskocsi, benne két utas és érkeznek egy fogadóba, amely két pont/város között kínál könnyű álmot a megfáradt vándoroknak. Még nincsenek célnál, amikor véletlenül belebotlanak két szerencsevadászba, egymástól függetlenül, és a film első negyven perce el is telik azzal, hogy ők négyen, plusz a kocsis, csapatba verődbe megérkeznek a fogadóhoz. Ha úgy vesszük, negyven percig nem látunk mást, csak azt, hogy egy hatosfogat beér a célba. Másrészt ízelítőt kapunk a Tarantino féle történetmesélésből. Lassan csordogáló sztori, érdekes figurák, hosszú és szinte unalmasan részletes párbeszédek, erőszak és humor keveréke, szinte ripacskodó színészi játék - Goggins, mint lehetséges seriff jelölt, eléggé rezegteti a lécet, amit idegesítő karakterként hozni lehet, de legalább ő hozza a humor faktort is.
Mint Tarantino kedvelőnek, a körítéstől függetlenül néha olyan érzésem volt, hogy most mintha a rendező kissé túlvállalta volna magát és Tarantino lopott Tarantino-tól (Miló barátom remek meglátása). Egyszerűen nem éreztem az a lehengerlő frissességet és pajkos mesélő szellemet, amit a korábbi filmekben igen és erősen. Voltak jól megírt párbeszédek, de mintha Tarantino kezdene kifogyni azokból az alapos elemzős világlátás-szempontokból, amiket olyan jól be szokott építeni korábban a dialógusba. Lehet, hogy azért is fanyalgok, mert a film kissé színdarab jellegű, a helyszín és szereplők felhasználása miatt. Zárt terű lovaskocsi, majd kicsit nagyobb, de alapjában véve zárt helyszínű kis fogadó. Gyakorlatilag a film lineáris, alig talán kétszer kapjuk meg a rendezőre jellemző idő ugrást és ebből az egyik inkább humoros, mint igazi lineáris ugrás, a másik meg gyakorlatilag egy visszatekintés a nap korábbi szakaszába. Mondjuk ettől még a megfelelő időben sikerül beilleszteni a cselekménybe.
A film enyhén emlékeztethet mondjuk az olyan thrillerekre, amelyek szűk térben játszódnak és még éreztem benne némi Agatha Christie-re hajazó "10 kicsi néger" érzést, bár, a történet koránt sem olyan körmönfont, mint elsőre gondolnánk.
A szereposztás egészen eklektikus. Van, aki néha túlzásba viszi a figurát, Goggins, Russell. Van, aki érdekesebb lett volna, ha több időt kaphat, mások meg az erős kategóriában mozognak.
A történetet nem kívánom sem elmesélni, sem jobban elemezni, mert látni kell. Nehéz film. A közel három óra a végére nem repült el olyan gyorsan nekem, mint "A visszatérő" DiCaprio mozinál, aminek az oka lehet az is, hogy több helyszínen játszódó roadmovie-ról van szó, szemben ezzel a kamaradarabbal.
Remélem, Tarantino legközelebb kicsit más irányba fog keresgélni és nem ragad le a western műfajnál. Nem állítom, hogy mindent elmondott a témában, amit akarhatott, de szerintem, most ideje másik műfajban maradandót alkotnia.
A zene kiváló hangulatteremtő erővel rendelkezik. Néha kicsit talán túl tolakodó is a képeken látott események aláfestésében, ám úgy érzem, sokat erősít az abszurd erőszak humor vonalán is, hogy mikor és hogyan csendül fel. Tarantinora annyira nem jellemező, hogy filmzenét használ fel a mozijaihoz, szívesebben szemezget az adott korban munkálkodó előadók műveiből, de most sikerült Ennio Morricone-t megszereznie a vizuális részt erősítendő, audio vonalon. Az öreg mester, habár sosem volt a kedvence, fejet hajtok előtte, olyan erős anyagot - sok helyen ismerős melódiákat - válogatott össze a mozihoz.
Munkakapcsolatuk azért is érdekes lehet, mert Tarantino és Morricone között, annak ellenére, hogy vagy fél tucat filmjénél használta a mester munkáit, elég feszült közöttük a viszony. Nem csoda, hiszen Morricone is legalább olyan csökönyös tud lenni szakmai kérdésekben, mint Tarantino. Mindenesetre a közös munkájuk elég gyümölcsözőre sikerült.
Jennifer Jason Leigh a szokásos női karakterei közül hozza az egyiket. Megint egy szomorú életű, szélsőséges karakter. Annál a jelenetnél, amikor olyan fontosnak érezték kiemelni, hogy a Leigh által megformált Daisy Domergue szemtanúja a méreg elhelyezésének a kávéba és erről nem szól a gyanútlan fogyasztóknak, azonnal eszembe jutott egy hasonló jelenet, amikor a Leigh alakította Agnes a "Hús és vér - Flesh+Blood (1985) című Paul Verhoeven kalandfilm-drámában nem szól a bűnbandának, hogy kérője egy pestises disznóhússal megmérgezte a vár egyetlen kútját, hanem szenvtelen arccal figyeli a falatozókat, egészen addig, míg hányni nem kezdenek. Pont, mint itt! :)
Érdekességek:
- Viggo Mortensen helyett végül Channing Tatum ugrott be Jody szerepére.
- Tarantino is beismeri, hogy filmjére hatással volt a Kutyaszorítóban, de megemlíti mellé "A dolog" című Carpenter klasszikust is. A történet alapja amúgy egy 1951-es westernfilm, a Rawhide, igaz, ott aranyszállítmányra várnak, nem egy bandatag megmentésére.
- A film egyik változata több, mint három óra lett volna és tartalmazott volna szünetet is.
- Volt róla szó, hogy Christoph Waltz alakíthatja John Ruth szerepét, akit végül Kurt Russell kapott meg.
- Nem véletlen, hogy néhány a filmben elhangzó eredeti score nagyon hajaz "A dolog" című horrorfilm zenéjére. Nem elég, hogy azt is Morricone szerezte, de volt, amit akkor nem használtak fel és átemeltek ide.
- Tucatnyi színésznő elől sikerült eloroznia a szerepet Jennifer Jason Leigh-nek: Demi Moore, Geena Davis, Robin Wright, Hilary Swank, többek között.
- A film elkészítését majdnem lefújta Tarantino, amikor a forgatókönyv 2014-ben kiszivárgott az Internetre. Akkor még Bob francia volt, nem mexikói.
