Rendezte: Marjane Satrapi
"Minden fejben dől el!"
 |
| A magyar poszter nem bízza a véletlenre, mit látunk majd. Azon nagy betűkkel hirdetik, hogy Jerry a kutya is, a macska is. |
Satrapi, 2007-es, első rendezésével a "Persepolis - Persepolis, 2007"-sal már felhívta a figyelmet magára. Első amerikai filmje közel sem fog ekkora pozitív visszhangot gerjeszteni, még akkor sem, ha helyén tudjuk kezelni a filmet. Sajnos, ez igen nehéz, mivel a rendezőnő stílusán és gondolatiságán kívül még meg kell birkózni Michael R. Perry közel sem könnyen befogadható történetével, amely egy ideje keringett a Hollywood-i feketelistán, mondván, lehet bármilyen érdekes a történet, alapjában bukásra van ítélve. Igen, van egy ilyen lista és igen, "A hangok" legalább öt évig keringett rajta.
Végre elkészült, és, most ugyan többek lettünk egy erős Ryan Reynolds alakítással, viszont kaptunk egy szórakozásként csöppet sem kielégítő filmet, amely ráadásul még zavarba ejtőre is sikerült. Befogadása így sokkal nehezebb lesz az egyszeri nézőnek. Még nekem is, pedig már láttam pár furcsaságot.
"A hangok" az imdb-n többek között komédiaként is aposztrofálva van, ami szerintem, filmünk esetében erősen félrevezető műfaji besorolás. Habár, az alapszituáció (főszereplővel perelő állatok, véletlen gyilkosság) és néhány jelenet humorosan van tálalva, a film valójában kőkemény dráma. Nem is igazán horror, bár van gyilkosság is, meg vér, borzalom, de ettől még, ha elfogadjuk a mesélés stílusát, nem marad más, mint egy tanulmány arról, milyen lehet egy skizofrén sorozatgyilkos agya, működés közben. Mit érezhet, láthat, ha nem kap kellő gondoskodást, orvosi segítséget.
Ebben viszont piszok jó a film.
 |
| A véletlen baleset nagyon gyorsan mészárlássá változik. |
Jerry (Ryan Reynolds) unalmas kisember, aki egy fürdőszobai készségeket gyártó cégnél dolgozik a csomagoló osztályon. Barátai nincsenek, habár érezhetően szomjazik a szeretetre, sikerre, hogy elfogadják a kollégái. Kicsit lúzer, kicsit flúgos, kicsit ártatlan. Majdnem. Jerry olyan, mint bárki. Majdnem.
Jerry, amikor hazatér, egy kutyus és egy cica várja, akiknek állandóan kiönti a szívét, mondván, úgy sem tudja mással megosztani a gondolatait. A baj az, hogy szemlátomást, az állatok partnerek a párbeszédben, pedig Jerry valójában nem Dr. Dolittle, csak egy zakkant fiatalember, aki terhes múltját őrizgeti, gyógyszeres kezelés alatt áll és, ha nem megfelelő a dózis, bármikor veszélyessé válhat. Főleg másokra és kicsit önmagára is.
Jerry sikereit, sikertelenségét Bosco-val a kutyával és Mr. Whiskers-szel, a cicával osztja meg. Kap is jó és rossz tanácsot, eleget. Rajta áll, ezekből kimazsolázva a lényeget, mit fogad meg. Pl. az új kolléganő, az Angliából érkezett kereskedelmin osztályon dolgozó Fiona (Gemma Arterton asszonyosan dögös) megérne egy randit. Ez Jerry szerint jó ötlet, még akkor is, ha végül a nő csak a véletlenek folytán kerül a kocsijába. Hiába, Fiona érzéketlen picsa, aki ráadásul talán nem is érdemli meg a fiú kitüntető figyelmét. Egy szarvasbalesetnek köszönhetően a fiú egy füst alatt vele is végez. Habár elsőre véletlennek tűnik a dolog, arra kell gondolnunk, hogy Jerry valahogy állandóan ebbe a helyzetbe kerül. (Elsőre egy kifordított "Elza, a rókatündérnek" tűnt a film...)
Egy következő pénzügyes kislány, Lisa (Anna Kedrick) eltűnése után felgyorsulnak az események, melynek végén pontot tehet a kisvárosi rendőrség egy sorozatgyilkos munkásságának a végére.
 |
| Egy bensőséges pillanat így néz ki Jerrynél. Belsőség nélkül... |
Ryan Reynolds nagyon jól játszik. Ez mondjuk csak azoknak meglepő, akik munkásságát felületesen kezelik. Reynolds szeret ide-oda ugrálni a pénzes munkák és az olcsó, független filmek világában. Amolyan, egyet neked, egyet nekem, módon. Ez az a film, amely anyagilag nem fogja megterhelni a számláját, viszont színészi képességeiből sokkal többet nyújt nekünk, mint egy egyszerűbb, akciósabb képregényfilm. Jól hozza az esetlen fiatalembert, akiben pusztító az őrjöngés, aki kétségektől gyötörve igyekszik megfelelni a külvilágnak. Külön érdekesség, hogy eredetileg az állatok hangja más színészeké lett volna, de Reynolds meggyőzte a rendezőnőt róla, hogy jobban működik a karakter, ha a belső monológok kivetülését is ő prezentálja. Eredeti hangsávnál hallani, milyen jó munkát végzett. Avatatlan, angolhoz nem szokott fülnek úgy tűnhet, hogy három különböző személy beszél.
Mivel ez inkább egy one man show, kicsit félrevezető és talán fölösleges is volt a női főszerepeket olyan, a szakmában viszonylag nagy neveknek kiosztani, mint a James Bond filmmel reflektorfénybe kerülő, Gemma Arterton vagy az "Egek ura, 2009" óta emelkedő ázsiójú Anna Kedrick. Kicsit kirántja az embert a filmből, - amely amúgy is mostohán bánik a nézővel, stílusidegenségei miatt - az ő szerepük és annak bevégzése. Ettől még kellemesek a szemnek, oda is teszik magukat, csak jelenlétük szükségtelen. Talán csak a saját baromságom, de szerintem jobban működött volna a film, ha kevésbé ismert színésznőket alkalmaznak ezekre a "hálátlan" szerepekre.
 |
| Anna Kedrick olyan cuki, hogy legszívesebben benyúlnál érte a képernyőn, hogy kiragadd a biztos halál torkából. Lehet, hogy ez volt a cél. |
Nem tisztem boncolgatni, milyen lehet egy skizofrén sorozatgyilkos agya. Mivel sosem tanultam a témát és sosem voltam részese a problémának. Vendéglátósként láttam és hallottam már pár érdekes figurát, ám ez egy magasabb szint... Bármi, amit a sorozatgyilkosokról "tanultam" azt főleg Hollywood-i filmekből sikerült összeszedegetnem. Olyanokból, mint a végén egy gondolattöredéket megmutató "Psycho, 1960" vagy pl. az Oscar-díj történelmében talán kicsit túl is értékelt "A bárányok hallgatnak, 1991". Perry forgatókönyve egészen érthetően világít rá számomra, hogy mennyire komoly lehet a baj. Jerry, miután beveszi a gyógyszereit, szinte azonnal tanúi lehetünk, hogy milyen is a valósága, melyből, teljesen érthető módon menekül a kezeletlen, mesefilmes, rózsaszín vattacukor álomvilágába. Dr. Warren (Jacki Weaver), mint a pszichológusa, törekszik rá, hogy a földön tartsa védencét, tudva, hogy van baj. Azonban, ő sem látja tisztán mekkora a pusztulás Jerry életében, elméjében, míg végül nem szembesül vele személyesen is. A fiú ugyanis a saját habitusához mérten igyekszik segítséget kérni, kitörni ebből a szép rémálomból, csak hát, a gyilkos én annyival erősebb... Ezt megmondják a hangok is!
A film tehát egy holdkóros naplója, aki igyekszik beilleszkedni ám nem tudja levetkőzni önmagát és a múltjában dekódolt emlékek súlyát.
60%
Különvélemény: Elsőre egy habkönnyű thrilleres komédiának tűnhet. A felszín alatt azonban egy érzékeny kórkép.
A befejezés azonban számomra teljesen idegen volt, még annak ellenére is, hogy szórakoztató kis jelent.
Talán azért tettek be ilyen szerethető csajszikat Jerry mellé áldozatnak, hogy a néző még véletlenül se azonosuljon a sorozatgyilkossal.
Mert ha azonosulsz vele, akkor van egy kis baj a fejben!
Hasonlók:
A hangok, nem éppen műfajteremtő, amennyiben ha azt vesszük, hogy a főszereplő, csak a fejében létező figurák kivetülésével folytat párbeszédet a játékidő során.
Szegről végről ez a vonulat a "Tiszta románc - True Romance, 1993", melyben a főszereplő, Clarence, néha eszmecseréket folytat képzeletbeli mentorával, magával az énekesek királyának kikiáltott Elvis-szel, hogy életének következő fontos lépését, melyik irányba tegye meg a fiú.
Hasonló témába sétál bele pl. John Nash professzor, az "Egy csodálatos elme - A Beautifil Mind, 2001" című filmdrámában, amikor titokzatos kormányügynök kéri a segítség, holmi összeesküvések feltérképezésében. Szerencsére Nash nem erőszakos skizofréniájában, így csatákat csak a katedrán vív a tanulóival.
Jóval közelebb áll jelen filmhez a "Mr. Brooks - Mr. Brooks, 2007" sorozatgyilkosa, a címadó Mr. Brooks, akinek állandó filozófiai és etikai vitái vannak gonosz alteregójával, akit, ha szabadon engedne tudatából, talán a világot is felperzselné. Így viszont csak néhány tucatnyi embert mészárol le.
Talán neked is eszedbe jut pár, hasonló témájú film. Küldj pár címet, hátha összejön egy Top10 a témában!
Szeretnéd megnézni a filmet?
Tessék, lássék: http://online-pont.eu/a-hangok/online
