Rendezte: John Suits, Gabriel Cowan
Nem biztos, hogy a Fűrésszel (Saw, 2004) kezdődött, az a dömping, aminek a lényege a zárt tér, kevés szereplő, egy titok, amely megoldásért kiált és áldozatok, a zárt térben tartózkodók közül. Nem biztos, hiszen nem ismerem a világ filmtermését teljesen, ám én mégis tőle eredeztetem a horrorfilmek azon műfajon belüli csoportjának reneszánszát, amit az előbb foglaltam össze, egy mondatban.
Talán, mert moziban láttam, nem otthon, négy fal között. (Hagyjál már, hogy a mozi is négyfalú...) Talán, mert komoly hatással volt nem csak rám, mint nézőre, hanem a horrorfilmekre a következő években, sőt, egyéb műfajokra is. Talán, mert egész franchise épült az alapjában egyszerű ötletre és alaposan kibővítettek azt. Unásig. Pedig, ha emlékszünk még, azért a "Fűrész" nem csupán egyetlen helyszínen játszódik és nem pár szereplőt mozgat. Nem csak egy erősen megkérdőjelezhető higiéniás földalatti mellékhelységet használnak fel helyszínként. Nem csak ketten keresik benne a választ, miközben peregnek a percek és érkezik, a titokzatos fogva tartótól a "Game Over" befejezés.
Nem. A film egy pörgős thriller, amelyik két szálon fut, felduzzasztva flashback-ekkel és egyéb, apró mellékjáratokkal. Néhány ismert színész, nem túl nagy szerepben és néhány kevésbé ismert arc, akik hozzátették a magukét.
A film hatalmas siker lett a világon és azóta folyamatosan idézik. Csak Magyarországon nyílt egy tucatnyi "szabaduló szoba", melybe kisebb baráti/egyéb csoportok ellátogathatnak, hogy idegeiket, készségeiket felhasználva, kijussanak és elmondhassák: - Nekünk nem volt Game Over!
A baráti duó, akik vagy két tucat, nem csak zs, de már B kategóriás filmben is közreműködtek, 2008-ban még viszonylag messziről ugatták a szakmát. A film az első nagyfilmjük annak sok hibájával. Mégis, meglepően szórakoztató, pedig már a megszerzett minőség is erősen terelgetett, hogy megtekintés nélkül töröljem a gépről, viszont, a tartalma annyira szórakoztatónak ígérte, hogy adtam neki egy esélyt és erre másokat is bátorítok, habár, mikor vége lett, nem éreztem kielégítve magam maximálisan.
Fourteen (Alisa Marshall) gyakorlatilag életre eszmélés közben félmeztelenül esik egy viszonylag szellős szobába, amelyben számára csupa idegen ember gyűlt össze. Hamar kiderül: nem önszántukból!
Házigazdájuk személyesen nem hajlandó megjelenni előttük, mert, mint kiderül, olyasmire kényszeríti embereinket, ami miatt, ha kis kezeiket a torkára kulcsolhatnák, ott vér folyna. Nem mintha így nem ez lenne a helyzet.
A házigazda homályos és világos utalásokat tesz arra, hogyan viselkedhetnek a "rabok", a szabadulás talmi ígéretével. Hogy ne legyen könnyű, azt is egyértelművé teszi, hogy szökni lehetetlen és halálos luxus. Helyette ismerkedjenek meg, rakják össze a kapott rébuszokat - mivel abból mind a raboknál, mind a szellős szobában elhelyezett jó párat - amolyan nyomokként, hogy kiderüljön, kik ők és miért vannak ott.
Szerencsére, mire belépünk a történetbe, néhány szereplőtől már eleve megszabadultunk, így érdekes pluszt ad az in medias res. A karakterek egészen változatosak, viszont a színészek között találunk néhány egészen rosszat is. Sőt. Nagyjából az egész brigád Hollywood legsötétebb, low budget bugyraiból lett összegereblyézve. Csoda, teljesítményüket nézve, hogy egyik másiknak egész sok filmszerepe van. A többség azonban szolid kezdő.
Kialakulnak az érdekszövetségek. Lesz kifejezetten irritáló karakter és viszonylag kedvelhető is. Meg sok súlytalan.
Az események tök kiszámíthatatlanul haladnak a végkifejletig, amiről inkább nem is írnék semmit, hiszen, bár el kell ismerni, a film eléggé mocsoládé kiállítással rendelkezik, azért van benne némi potenciál. Mondom, ritka, hogy végignézek egy olyan filmet, ami elsőre olyan, mintha videókamerával, pár haver vette volna fel.
A vége is inkább felvet további kérdéseket, mintsem magyarázná azokat, ami sértés a történet többi részére nézve, viszont, gondolom, forgatókönyvileg ez volt a leg-költség-igénytelenebb és egyszerűbb befejezés. Szóval, akad némi keserű szájíz, viszont annál jobban lekötött, hogy fika rovatos legyen.
50%
Felsorolni is nehéz a hasonló alapkoncepciójú filmeket, azért tennék ide pár címet, hátha ez után rákapnál:
- Vizsga - Exam (2009) - Nem horror ugyan, viszont feszültség van benne rendesen.
- Kocka - Cube (1997) - Ez később sorozat lett.
- A módszer - El metódo (2005) - Egészen zseniális spanyol dráma.
- Azonosság - Identity (2003) - Komoly szereposztás, és a végén egy kiszámíthatatlan csattanó.
- A játék - Would You Rather (2012)
- A gyilkos szoba - The Killing Room (2009)
És még sorolhatnám.
Az első hasonló történet, amivel találkoztam a témában, az Agatha Christie - Tíz kicsi néger - című nagy sikerű regénye, amelyből film is készült, és amelyiknek legalább ennyire meghökkentő a befejezése.
Ahhoz, hogy fogalmad legyen, mire számíts, simán olvasd el Christie könyvét és akkor képben vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide tessék írni, ha van mit: