A vasárnap éjszakai meló olyan, mint egy ateistának elmenni a keresztelőre: nyűg, de igyekszik hozzá jó arcot vágni. Nekik sem sikerül…
Hajnali fél egy körül belibeg az üzletbe egy török gyerek, harmincas végén, meg egy debella asszony, akin értelem nem sok látszik, ellenben, hogy szeret inni, inkább.
A török a pulthoz siet, a nő mögötte. A török nyújtja a kezét: – Ali vagyok!
(Amit nagyon rühellek a vendéglátóban, amikor a hajnali vendég be akar mutatkozni és nyújtja a kezét. Ez a kéz nem volt túl tiszta és két helyen is ragtapasz fedte. Nem is fogadtam el. – Nem ismerjük egymást…
– Ezért mutatkozom be… – Ott a pont. – Ali vagyok. – A kezet nem rázom meg, csak nézem, mintha csörgőkígyó lenne, támadás előtt. – Tamás vagyok.
Ali friss ismeretségünket megpecsételi egy riport kíváncsiságával.
– Tegnap volt itt ez a hölgy? – mutat a debellára. Ő nem látja, mert rám néz, de a debella kicsit tagadóan rázza a fejét és erőltetetten mosolyog.
– Nem ismerős. (Érdekelne, mit akarnak)
– Meddig vagytok nyitva?
– Kb. kettőig. (Utálom, ha idegenek faggatnak. A török már két ponton is irritált egy perc alatt.)
– Tegnap itt volt néhány nő szórakozni?
– Elég sokan voltak itt tegnap este…
– Ők hol ültek? – Már öcsém is odajött, figyel.
– Nem tudom, hogy egyáltalán voltak-e itt. – öcsém közbeszól: – Tegnap rendezvényünk volt.
Ali ekkor vallomást tesz, de magyarra fordítom: – Tegnap egy barátom felesége szórakozott hajnali 5-ig valahol és most azt a helyet keresem, meg, hogy kivel volt. Van kamera, látom. Most nem mintha vissza akarnám nézni, de talán később…
(Itt már határozottan tele a tököm a törökkel. A kamera nem tartozik kívülállóra, bemutatni meg rendőrnek vagyok köteles, akárkinek nem.)
– A kamera tegnap nem volt bekapcsolva. (Amúgy jelenleg sem)
Ali okos: – Nekünk is van, ilyenkor is működik…
– A tiétek talán, de a miénken nincs bekapcsolva a program.
Ali unja a szitut, de nálam nem jobban. A debella felé fordul: – Hol ültetek? (Én már TUDOM, hogy a nő és a másik, aki miatt itt vannak, nem nálunk volt tegnap. Az öcsém is)
– A sarokban. – Veti oda a csaj.
Öcsém tromfol: – Az jó… odafent van nyolc sarok is…
Ali okos és unja is. Szívja fel magát. A debella színt vall: – Nem itt voltunk, hanem egy másik helyen… – a mondat folyamatosan halkul.
Ali nézi. Gondolkodik. – Hol?
– Egy másik helyen. Gyere, megmutatom.
Kimennek. Azt sem mondják: – Viszlát.
Török-magyar barátság a tököm…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide tessék írni, ha van mit: