Pokoli lecke - Sleepers (1996)

Pokoli lecke - Sleepers (1996)

Rendezte: Barry Levinson

Barry Levinson szinte minden műfajban kipróbálta tehetségét, főleg dráma és komédia szekcióban, de tett kirándulást a horror és fantázia birodalmába is. Szereti kibontogatni a karaktereket, néha apró gesztusokkal is sokat el tud mondani róluk. Ez jó, mert minél közelebb érezzük magunkhoz a szereplőket, annál könnyebben azonosulunk velük, annál jobban tudjuk élvezni a filmet. Ennél a darabnál, a téma súlyossága miatt, ez fontos. Valakivel a szereplők között azonosulnunk kell. Nem feltétlenül mind a négy kölyökkel, hiszen kettejük később - talán a múlt titkai miatt (sőt, biztos) - letért a helyes és követendő útról. Azért is azonosulnunk kell a szereplőkkel, mivel a motivációjuk a bosszú és ez mint negatív érzelem, nem feltétlenül szimpatikus mozgatórugó a néző számára.








Az "alvókban" (eredeti cím) ezt a karakterépítést olyan szintre emelte, hogy szinte a fél film erről szól. Egyik főszereplőnk, a jelenleg cikkeket írogató Lorenzo Carcaterra (Jason Patric) szemén és emlékezetén keresztül ismerhetjük meg ő és három barátja történetét, ahogyan gyermekkorukban, egy ostoba "tréfának" köszönhetően, hogyan kellett végül bejárniuk a poklok poklát. A magyar cím a történetből erre a részletre fókuszál, ami azért nem teljesen szerencsés címadási bravúr, mert a fiúk bár tényleg tettek olyat, amiért megérdemlik a büntetésüket, amit kapnak, az morálisan abszolút elítélendő, ezért nem is hívhatjuk leckének. A lecke, mint kifejezés, pejoratív értelemben oké, másrészt, van enyhén olyan felhangja, mintha a történések jogosak lennének. (De ez csak az én hülyeségem.)

Egy gyerekcsínnyel kezdődött

Másrészt, szerintem sokkal érdekesebb, kevésbé szájbarágós lett volna egy mozaikos, flashback-es elmesélés, ami párhuzamosan a gyilkosság miatt futó ügyet és a fiúk gyerekkori hátterét meséli el. Így sem rossz, csak sajnos, kevés rejtély marad a film kimenetelét illetően és morálisan nem környékezi meg a nézőt, hiszen mire eljutunk Nokes (Kevin Bacon rövid, de erős szerepben) megöléséig, egyértelmű, hogy a néző mit várjon el és kinek az oldalára áll. Szóval egy fifikásabb forgatókönyvvel egy sokkal feszesebb és izgalmasabb filmet kaphattunk volna. Ha valaki viszont szereti a bűn melegágyában játszódó filmeket, annak hangulata miatt nem lesz az első óra unalmas vagy vontatott. A hatvanas évekkel induló film szépen adja vissza a kor hangulatát olyan remek színészek tolmácsolásában, akiket élvezet nézni, régi, klasszikus zenékkel megtámogatva.

Az utolsó vacsora

Azután ott van a Monte Christo hasonlat, amely végig kíséri a filmet, mégis sántít, hiszen M. C. ártatlanul került börtönbe, a fiúk ellenben jogosan kaptak büntetést. Ekképpen a történet írója - aki megváltoztatta a történéseke időpontját, helyszíneit és a neveket - kicsit felmagasztalja önön szerepüket. Értem én, hogy gyerekek voltak, azt is, hogy a nézőnek egyértelmű állást kell foglalnia mellettük, mégis, a fiúk, ha gondatlanságból is, de ostobaságuk - és rosszindulatúk betetőzésképp - megöltek egy ártatlan embert. (Már csak az hiányzott volna, ha kiderül, hogy akit elcsapott a tréfásan lépcsőre engedett hot-dogos kocsi, az egy bűnöző, vagy bérgyilkos.)
Azután azért is sántít a M. C. hasonlat, mert a regény szereplője, egyedül és a szerencséjének köszönhetően teljesíthette be megtervezett bosszúját. Itt a fiúk négyen viszik végig a nem túl bonyolult tárgyalótermi drámaként funkcionáló második etapot. Nem annyira a jogi csűrés-csavarás segít eljuttatni a pert a megnyugtató felmentésig, hanem a nagyon sok hasonló filmben felhasznált "hülye a tanú" kártyával. Ez annyit tesz, hogy a keresztkérdések közepette a tanuk vagy simán ostobák és butaságuk miatt nem lesz az esküdtszéknek illetve a bírónak, vagy megtörnek az elvileg feszült kereszttűzben és kifakadva, sírva, de maguk alatt vágják a fát. (Ilyesmi történt pl. egy másik kedvenc filmben, az "Egy becsületbeli ügy" című, hasonló tárgyalótermi drámában, ahol egy katonát úgy elvernek társai, hogy az belehal a sérüléseibe. Végül mi az ami a bíróságon kulcsmomentumként eljuttatja a tárgyalást a forrpontra? Hogy a vádló jogász addig kiabál a vádlottal, míg az gyakorlatilag hirtelen haragjában beismerő vallomást tesz, egyetlen odavetett mondatban. Kényelmes és hanyag megoldás.)

Dustin Hoffman, a nem véletlenül alkalmazott védőügyvéd.

A bosszú és igazságszolgáltatás. M. C. hosszú évekig senyved börtönében, azután hasonlóan hosszú ideig tervezi meg a bosszúját.
A fiúk - habár gondolataikban, ahogy említik is, vártak rá, hogy visszaadják a kölcsönt kínzójuknak - mondhatni kapva kapnak egy alkalmon, hirtelen felindulásból követik el bűneiket és azonnal rács mögé kerülnek. Szóval az a finom és kérlelhetetlen, lassú szenvedés, amelyet Edmont Dantés mér azokra, akik ártottak neki, itt buta leszámolásként könyvelhető el, hiába csűri és csavarja az író a szavakat. A többi nagyjából stimmel. Na ja.

A színészi játék egészen kiváló, a szereplő gárda meg illusztris. Van, aki azóta kevesebb reflektor fényt kap (pl. Jason Patric), pedig ebben az időben komoly lehetőségekkel kecsegtető tehetség volt, más már túl volt a legnagyobb sikerein (Dustin Hoffman), és sajnos, van, aki azóta már nincs velünk, pedig tehetsége megkérdőjelezhetetlen (Brad Renfro). Meg az A listások, mint Robert De Niro - egyik legnyugodtabb figura, akit valaha eljátszott - vagy Brad Pitt, aki gyakorlatilag a felépített egzisztenciáját teszi fel két barátja védelmében. (Mely, mint a film fülszövegében kiderül, gyakorlatilag hiábavaló önfeláldozás volt.
És még nem kevesen: Billy Crudup, Ron Eldard, Minnie Driver, Vittorio Gassman (egyik utolsó szerepében).

Amikor tetteinkkel szembesülünk

A zene meg John Williams munkája. Talán nem olyan egyértelműen fülbemászó, mint amiket már megszokhattunk a mestertől, de a lágy, melankolikus darabok nagyon jól illeszkednek a film atmoszférájába.

70%

Kőkemény dráma, kevés akció. A lényeg nem ez, hanem, hogy erkölcsileg ki mellé állunk. A furcsa, hogy két hidegvérű gyilkos mellé fogunk...

A sötétség határai - Edges of Darkness (2008)

A sötétség határai - Edges of Darkness (2008)

Rendezte: Blaine Cade, Jason Horton

Vannak filmek, melyek megtekintése előtt semmilyen más információra nincs szükségem, csupán arra, hogy jegyzik e az imdb-n és mennyi pontot adtak rá a felhasználók. Ez persze nem reprezentatív, viszont egészen korrekten rámutat, hogy a film célközönsége, akik vették a megtekintésre a fáradtságot, a skálán hol húznának filctollal csíkot. A legtöbb eleve videóra gyártott szemét esetében valahol az alsó harmadban...
A sötétség határainak azért sikerült elkészülnie, mert két zombifilm rajongó rugdosta egymás seggét, hogy közösen elpazaroljanak rengeteg statiszta szabadidőt, művért és kb. nyolcvan percet valamennyi nézőjük életéből. Azokéból még többet, akik arra is veszik a fáradtságot, hogy megtekintés után bármilyen formában foglalkoznak a filmmel. (pl. emlékeznek rá.)


A sötétség határai? Jelen esetben a sötétségnek nincs határa. A forgatókönyvírók olyan szövegeket adnak a szereplőik szájába, amit ember, éles helyzetben - még akkor is, ha csak egy elképzelt éles helyzetről beszélek - életében nem mondana, vagy nem így. Egyik szereplőnk például így kesereg a barátnőjének, mikor a petróleum lámpákat meggyújtva, kilátástalan helyzetükről közöl összefoglalót. A feliratos változatot tudom betenni, de ha az eredeti kb. ugyanennyire "költői", akkor agyhalál:
"...és miközben tudod, hogy egy rothadó halott törheti rád az ajtót, bármelyik pillanatban. A holdfény megcsillan a csökött testükön. A kék fényben minden vérvörösre színeződik... ...az undorító bűzük beszivárog az orrodba, egyenesen a szaglóközpontodba..." - és ezt egy párbeszédben, nem könyv lapján leírva, hangulatfestésként. ember szájába, aki a barátnőjével osztja meg a félelmeit. Szánalmas. Tíz éves kiskölykök írnak ilyesmiket, amikor úgy vélik, ők lesznek a jövő Stephen Kingjei. Saját tapasztalat! De ezt az ember később kinövi. Erre egy filmben ismét találkozom ezekkel az ostoba megoldásokkal...
Egy másik jelenetben a színésznő hangosan gondolkodik, hogy lépjen le, kocka barátja mellől. Olyasmiket adnak a szájába, melyet egy ember még belső monológként sem nagyon tudna végiggondolni, mert értelmetlen baromság.



A felütés majdnem hangulatos, néhány szépen beállított perspektívából látjuk az élettelen várost. Azután szerencsétlenségünkre elkezdődik a film... A főcím nihilista, home videós stílusa bizonytalanított el annyira, hogy utána nézzek a filmnek a neten, mert éreztem, olcsó darabra bukkantam.

Néhány túlélőt (eddig legalábbis) tépkednek széjjel az éhes élőhalottak. Az emberek nagyon passzív üzemmódban várják a halált - rejtély, mit kerestek a zombiktól hemzsegő, kietlen utcarészen - és mielőtt anyukát és tőle méterekre, bambán álló fiacskáját (sok rendezői instrukció nem lehetett számára) megment egy viszonylag dögös harmincas badass csajszi. Anyukát megharapták, és bár itt erről nem nagyon vesznek tudomást, feltételezem, a későbbiekben lesz folyománya, hiszen, ha nem harapás útján terjed a zombikórság, hogyan uralhatják a földet? Csajok és gyerek balra el.

Máshol: Narrátor mesél róla, hogy egy cameo nevű lakóparkban húzták meg magukat, ahol a be-beszökdöső zombikat a főbérlő és egyben ezermester ritkítja. Ha nem hallottuk volna, ezt a sort megtekinthetjük szövegszerkesztőn keresztül is, hiszen az egyik lakásban vagyunk, ahol egy nő látványosan unja magát - mert nem tudna kussolva kardot élezni, esetleg varrni vagy főzni vagy tusolni, hogy a férfi nézőnek legyen egy kellemes perce - és egy hapsi beletemetkezett a szövegszerkesztőjébe, hogy megírja a memoárját. Vagy valami filmkritikát... Ez a művelet annyira leköti, hogy még az sem hatja meg, hogy a lakóparkba zombik jutottak be, megették a főbérlőt és elvágták a szabadulás, élelmiszer és egyéb fontos tárgyak beszerzésének útvonalát. Pikírt megjegyzést kapunk tőle arra nézvést, hogy amíg az aggregátor működteti a számítógépet és a zombik nem jutnak a lakásba, addig ő a seggén ül és, hogy a nő ne tudja megzavarni, még egy fülhallgatót is a fejére biggyeszt. (Ez, hogy élte eddig túl a világot?)

A nő pedig teljes színészi tehetségével égre tárja karjait: - Úgy unatkozom!
Mindezt egy zombi-apokalipszisben. És a forgatókönyvírók szerint ilyen emberek maradnak majd életben.
Hát köszönöm.

Flashback és ugrás:
Megmentett feka nő visszaemlékezik, amikor még megvolt a pasija. Apu megérkezik egy beszerzőkörútról, és amit a lakásba lép, "Éjjel-Nappal Budapest"-et megszégyenítő párbeszédet indukál: - Mijafaszé van nyitva ez az ajtó??? A válasz sem késik: - Téged vártalak!
Ha ide eljut egy kapcsolat, érdemes végiggondolni és újítani. Másrészt nem (nagyon) láttam olyan filmet, ahol a zombik elboldogultak volna egy bezárt ajtóval. Ha be akarnak valahova jutni, általában a nagy tömeg nyomására csak simán beszakítják a kapukat... Ezt néger hősünk nem tudhatta. Még jól leoltja az asszonyt, hogy a második miért nem húzza be a függönyt, mert esetleg a zombik meglátnak valamit a lakásban.
Azután jön egy kemény odamondás: - Tele van a faszom a zombikkal! Egy kar van a kertben! (A zombik nem is annyira gáz, de az a kar!!! Egy kar!!! - ezek hülyék? A pasas most jött haza valahonnan, valószínűleg keresztül kellett verekednie magát a zombikon és egy kar miatt - a főbérlő letépett karja - miatt kezd vinnyogni a zombikról, akikkel most, hirtelen tele lett a töke!)
Egy kicsit még marakodnak, persze óvódás szinten, ahogy két érett felnőtt tenné egy világvége után. A lakás pedig egyáltalán nem olyan, mint ahol egy család akarja kihúzni akár hónapokig. Nincsenek felhalmozva konzervek, víz a fal mellett. Nincs fegyver a kanapéhoz támasztva. Sehol egy összegyűrt plédhalmaz, vacokká gyúrva, ahol aludnának. Átlag apu hazajött átlag anyuhoz és egy kibaszott kar van a kertben... ár csak Maunika hiányzik a színes kártyáival a kezében: - Mikor jöttek rá, hogy nincs egymáshoz két kedves szavuk? - Maunika, amikor a zombik széttépték a főbérlő-gondnokot és itt hagyták a karját a kertben! - Ó, ezen nem tudnunk segíteni!
Apa kárál még egy kicsit a függöny miatt: - Faszé nincs behúzva! És ha meglátnak minket?
Anya válasza azonban hűvösen logikus: - A második vagyunk, a zombik nem tudnak repülni, ezért biztonságban vagyunk!
(Biztonságban? Hiszen egy kurva kar van a kertben! Meg zombik! Hogyan lehet valaki egy zombi-járvány közben biztonságban, miközben az ajtó egyetlen megerősítése egy a kilincs alá szorított közepes vastagságú cserépléc?)

Időben vissza:
Badass csaj miután végighallgatta anyut és a kisfiút, miért voltak az utcán, ahelyett, hogy kussolva lapultak volna a másodikon, biztonságban, röviden véleményezi apukát és ez nem tetszik anyukának, aki nem a fia érdekeit nézve hegyezné a karókat, hogy legyen mivel agyon szurkálni a járkálókat, hanem megsértődik és elindul...  És zeke azok, akik eddig életben maradtak.
Ez csak a hatodik perc.
Anyu közben simán belesétálna abba a csapdába, amelyet badass baby szerelt az ajtóra, amikor beléptek a lakásába. A forgatókönyv szerint a nőnek nincs agya. Azt hiszem. Vagy a forgatókönyvírónak nincs.
A kisfiúnak több esze van, mert szerinte a badass segíthet nekik életben maradni. Badass szintén ezen a véleményen van: - Életben kell maradnotok! (Szerintem meg nem kéne ezt erőltetni.)
Anyu elgondolkodik az ajtóban állva és teljes pszichológiai metakommunikációs jellemképet rajzol fel a nézőnek, amikor hezitál, becsukja az ajtó, szenved és megsiratja magukat és összecsuklik a fal tövébe. (Az idei Arany Málna díj győztese pedig nem más, mint...)

Flashback, párbeszéd, rövíditett verzió:
- Kicsim, szólj hozzám!
- Faszomat, hoztam egyet!
- Ne basszá má!
- Kint van a csomiban, de ki nem megyek érte, annyi a zombi!
- De éhes vagyok!
- Én is, de nem megyek ki! Hozd be és lehetőleg nappal, hogy lássanak.
Egyszerűen a nézőnek elmegy a kedve, hogy élvezze a filmet. Ha egy jó értelemben vett, kikacsintós Trash moziról lenne szó, kifejezetten szórakoztató lehetne a film első nyolc perce, de mivel érezhetően erőlködnek, hogy komolyak maradjanak, teljesen élvezhetetlen.
Anyuci nézi apucit. Nem tudja eldönteni, hogy tényleg ki akarja e küldeni a pokol tornácára, egyedül, ott, ahol zombik vannak, meg egy kar. Azután apu megenyhül, átmegy egy mondat erejéig gyengédbe:
- Ha lement a nap, behozom!
Anyu boldogan sikong és minden marad a régiben, amikor apa ráugat, hogy kussoljon.
(De megnéznék most ötven "Szomszédok" epizódot. Hogy tetszett amikor gyerek voltam. Akkor még tudtak úgy tévés darabot csinálni, hogy a karakter nem attól kellett volna, hogy élettel teljen meg, hogy végig anyázik és macsóskodik. Itt meg nem telt el negyed óra és azt kívánom, hogy szakítsák be a lakás kurva ajtaját és egyék meg anyut és aput. Kétszer.)

Mondhatnád, miért kínzom magam azzal, hogy ilyen szart nézek?
Egyszerű: Abból is lehet tanulni, hogy az ember mocsoládé filmeket néz, hiszen legalább tudja, hogy mi az amit legközelebb nem! Ezt nem. Nagyon nem.
Jana barátom szokta kérdezni, hogy nézünk valami horrort este? Ilyenkor, néha megkímélem őt és azt mondom, nincs semmi jó horrorom. És tényleg... Nem elég, hogy az én életemből eltűnik kilencven perc?

Nálam ez a film 0%.

Néhány hangulatosabb képet beleszámítva, legyen mondjuk 10%.
Ha a kezedbe kerül, köszönd meg szépen és véletlenül ejtsd le, majd taposs rá, hogy végig húzd a dvd oldalát a konyha kövén, majd teátrálisan kapj az arcodhoz, színlelj megbánást és kérj elnézést. Majd baszd ki a lemezt a kukába, mielőtt aki kölcsön adta, kitalálja, hogy "Hátha mégsem sérült meg és viszi a lejátszó!"

Én, az enyémet friszbiként basztam ki a kilencedikről. Képletesen, mert környezettudatos vagyok. Nem úgy, mint a készítők, akik egyértelműen szellemi hulladékkal szennyezik földünket.

Sandra Bullock 50 éves!

Mivel Sandra Bullock egyik kedvenc színésznőm - általában ő az első, akinek nevét be szoktam dobni egy ezzel kapcsolatos kérdésre - és a születésnapja is most volt esedékes, gondoltam, összegyűjtöm a 10 kedvenc Bullock filmemet. Én lepődtem meg a legjobban, amikor rá kellett döbbennem, hogy nem a filmjei fogtak meg, hanem inkább a szomszéd lányos kisugárzása és nem a munkássága miatt tartom vonzónak, hanem mert magamban kialakítottam egy szerethető, pozitív képet és ahhoz ragaszkodom. Lehet, köszönhető ez első két találkozásomnak vele, amikor is rögzült, hogy meg tudnám zabálni...

Szóval, az 1964, július 26.-án, a Virginiai Arlingtonban született Sandra Annette Bullock 10 filmjét szedtem össze, amiket jobban kedvelek a többinél.

1. Féktelenül - Speed (1994)

Azért sokat elárul Bullock hírnevéről,
hogy itt még sok poszter variációra nem került fel.

Annie Porter (Bullock) történetesen éppen akkor ül fel egy távolsági buszjáratra, amikor a csalódott Howard Payne (Dennis Hopper), azt kiválasztja egy zsarolási kísérlethez és bombát szerel rá. A buszra... A feladat, hogy a túszok életét megóvja, Jack Traven (Keanu Reeves) rendőrtisztre hárul és a veszélyes akció közben nagy segítség neki a melegszívű, fiatal Annie, aki szerencsére megbirkózik a buszvezetéssel, miután a sofőr megsebesül. A Speed egy pörgős és izgalmas akciófilm, amiben Bullock bemutatkozott a nézőknek. Előtte is készültek filmjei, amikre addig a kutya sem volt kíváncsi. Sőt, némelyikre utána sem.

A Féktelenül kritikája itt!
















2. A pusztító - Demolition Man (1993)

1993-ban elképzelhetetlen volt,
hogy Bullock arca a poszterre kerüljön.

Bullock egy évvel korábban eljátszotta a filmtörténet legédesebb rendőrét, Lenina Huxley-t (akinek filmbeli neve nem véletlenül csengett össze a brit íróéval, Aldous Huxley-val, aki megírta a "Szép új világ" című disztópiát.) aki unalmas mindennapjait szeretné feldobni némi akcióval, holmi filmek nézegetése helyett. Szerencsére a szuper-börtönből megszökik egy XX. századi, igazi kemény tökű sittes, akivel az elpuhult jövő rendfenntartói és polgárai nem tudnak mit kezdeni. Milyen szerencse, hogy annak idején a bűnözőt elfogó zsarut is hidegre tették. Olvasztás után kezdődhet a leszámolás, melyben tevékenyen Huxley kisasszony is kiveheti a részét. Stallone és Snipes kettőse mellé bőven befért a humor, Bullock személyében. Sokaknak az ő testhez álló szerelése és bádogtákolmányt a fejre szexjelenete örökre beégett az agyba. Pont, ahogy a jövő szex.









3. Aludj csak, én álmodom - While You Were Sleeping (1995)

Erről már teli szájjal nevetve mosolyog ránk a színésznő.

Igazi limonádé, melyet talán a kutya sem látott volna, ha nem a feltörekvő kedvenc a női főszereplő és az akkor még húzónév Bill Pullman. Jon Turteltaub ekkor még kevés pénzből dolgozott. Lucy metró pénztáros és teljesen véletlenül úgy hozza a sors, hogy álmai pasiját kell kirángatnia a sínről, miután az elájult és beesett az érkező szerelvény elé. Miután az álompasi kómába esett, adja magát az ötlet, hogy a családnak Lucy beadja, ő a jövendőbelije a fiatalembernek. Erre rásegít, hogy miután a férfi felébred a kómából nem emlékszik semmire és sodródik a Lucy általgerjesztett árral. Kicsit csinált történet, nyálas befejezés, szerethető karakterek.










4. Ha ölni kell - A Time to Kill (1996)

A kilencvenes években nagyon elindult John Grisham írói karrierje. Minden megjelenő ügyvédes tematikájú regényét felvásárolta a filmipar és híres színészekkel, minimum tehetséges rendezőkkel, azonnal meg is filmesítette a könyveket. Ebbe a szórásba esett bele Bullock, aki egy déli államban, fehérek kárára elkövetett gyilkossági kísérlet miatt, elítélésre váró fekete férfi védői oldalán jelenik meg, az akkor még másodvonalbeli Matthew McConaughey oldalán. Az ítéletre váró fekete pedig Samuel L. Jackson. Az egyéb szerepekben is csupa ismert arc jelenik meg. Ellen Roark, aktivista szerepe nem túl nagy kihívás és nem is egyértelműen főszerep. A filmet nem a csavaros történet menti meg - Grisham egyébként is általában egy "poénra" építi fel a könyveit - hanem a rendkívül impozáns színész gárda.









5. Majd elválik - Hope Floats (1998)

A poszter több változatánál vigyáztak,
hogy Bullock arca több hangsúlyt kapjon, mint Cronnick Jr.-é.

Végtelenül szentimentális és ezért csöpögősre sikerült romantikus dráma egy amerikai átlagos háziasszonyról, akinek élete romba dől egy leleplezős műsorban, amikor megtudja, hogy a férje a legjobb barátnőjével csalja. Birdee elmenekül a nagyvárosból, vissza édesanyjához, hogy újra építse az életét. Szerencséjére Justin (Harry Cronnick Jr.) aki amolyan ezermester és édesanyja jó ismerőse, kéznél van, hogy átsegítse a nehéz időszakon, mivel már kislány korában beleszeretett a hóbortos nőbe. Forest Whitaker nem termékeny, mint rendező, viszont nagyon jól irányítja színészeit és sok hangsúlyt fektet a karakterek jellemfejlődésére. Ez az, ami miatt szerethető ez az amúgy szirupos mese. Ez volt az első Fortis film, amelyet Bullock produkciós cége készített, a Twentieh Century Fox-szal közösen.











6. Ház a tónál - The Lake House (2006)

A "Majd elválik" után elég ötlettelennek tűnő poszter.

Ez nálam azért került a listába, mert ismét együtt a két Speedes kedvenc, egy romantikus-fantasztikus filmben. Igaz, egy dél-Koreai Remake-ről van szó, a Siworae című drámáról, ami sokat elvesz az eredetiségből, viszont nagyon hangulatos és szépen van fényképezve, a történet pedig hátborzongató és érdekes felvetés. Alex Wyler kivesz egy tóparti, enyhén lepukkant házat. Felújítja és közben üzenetet talál az előző lakótól  és viccesen válaszol rá, majd beteszi a postaládába. Válasz érkezik. Mire észbe kap, belebonyolódik egy idősíkokat átlépő, varázslatos kapcsolatba. A film egyik jó poénja, hogy az egyik szereplő szájából tökéletes kivonatát kapjuk meg Dosztojevszkij "Bűn és bűnhődésének"
Másrészt, aki fogékony a romantikára, annak simán bebőgetős.











7. A megérzés - Premonition (2007)

Linda Hanson (Bullock) tök átlagos feleségek mindennapjait éli, míg azután az egy nap nem az a nap jön el életében, aminek kellene. Hamarosan rádöbben, hogy valahogy az időben ugrál, egy hét eseményein belül. Közben élete ezek mellett fenekestül felfordul és nehéz döntések előtt áll, hogy vajon hogyan tovább. Nálam a sci-fibe, fantasztikumba hajló történetek előnnyel indulnak, ha érdekes kérdéseket vetnek fel. z a nem tökéletes darab, hibái ellenére is olyan kérdésekkel játszadozik el, amiken a film megtekintése után magunk is elrágódhatunk.












8. A szív bajnokai - The Blind Side (2009)

Egy fehér háziasszony elhatározza, hogy segít egy hátrányos helyzetű fekete diákon. Szép dráma vagy demagógia? Nehéz eldönteni, viszont Bullock érdekes figurát hoz és a történet sem unalmas. Meg valami díjat is ért... Nem egy sokszor nézős darab. Nem is a kedvencem. Viszont legalább Bullock sokat van a vásznon. Talán itt vettem észre először rajta, hogy kezd rajta nyomot hagyni a kor.















9. Gravitáció - Gravity (2013)

Fórumokat olvasgatva észre vettem, hogy megoszlanak a vélemények Bullock és Clooney kettősére építő űrhajós forgókerékről. Nem csodálom. Bullock tényleg odatette magát, a látvány elképesztően... elképesztő. Ugyanakkor nem látunk mást, mint másfél óra szerencsétlenkedést és menekülést, melynek végén, a főhős, akinek őrangyala nem a vállán pihen, egyenesen felbújt a seggébe - szpojler - megmenekül! A történet éppen ezért nem túl izgalmas számomra. Oké, meg van csinálva, Alfonso Cuarón elképesztően zseniális rendező, akinek markáns kézlenyomata a képkockák sarkában virít, mégis, csak egy másfél órás inalást látunk.











És itt látszik, milyen nehéz 10 filmet összekaparni egy kedvelt színésznőtől, amit jó szívvel tudnék ajánlani megtekintésre, így a végére tettem egy kakukktojást, amit mindenképp kerülj el!

+1

Ő a megoldás - All About Steve (2009)

Amit a poszteren látunk Sandra-tól, nos, azt a filmben is hozza...

Hiába, nem jelent semmit, hogy valaki Oscar-díjas színésznő. Még a legnagyobb nevek is bevállalnak egy-egy hisztérika szerepet. Sajnos, nem tudom, mi járt Sandra Bullock fejében, amikor bevállalta ezt a szerepet - vagy a pénz, vagy, hogy megfekteti Bradley Cooper? - az azonban biztos, hogy Mary Horovitz nem szerethető karakter, hanem szimplán idegesítő. De mint az állat. Cooper valami riporter, Mary meg valami rajongója és örökké a nyomában lohol. Már nem emlékszem, mi lett a vége... nem nekem ciki. Megért egy arany málna díjat és Bullockban volt humorérzék: átvette!

Van néhány cím, ami kimaradt, tudom.
Csak egy paraszthajszállal.

Csáposok - Grabbers (2012)

Csáposok - Grabbers (2012)

Rendezte: Jon Wright


"Igyunk, az életünkre! - Az életünkért!"

Furcsa volt tök véletlenül egymás után megnézni két olyan filmet, amelyben Ruth Bradley a főszereplő. Az egyik ugye ez a film, a másik pedig a tegnap a kezem ügyébe került "A bőrödbe bújva" című duko-dráma. A két film alatti három évecskében Bradley előnyére változott - a ducmó kiscsajból egy telt, de csinos nővé érett és még a műfaj ellenére is nagyon jól helytállt a horror-komédiában.

A Grabbers ugyanis egy klisékre épülő, azokat direkt egymásra rakosgató horror komédia, amely az "Ahová lépek, szörny terem" ír-sörözős-nyálkás-
szörnyes megfelelője. Se több, se kevesebb.

A film kellemesen, sörként lecsorgó másfél órácska. Nem akarja megváltani a világot, nem is fog maradandó élményt okozni, kihagy néhány ziccert is, vér sincs benne elég, mégis, egészen jól működik, szórakoztat.

Valahol Írországban található az Erin sziget - kerestem a gugli map-ban, és nem jártam sikerrel - ahol két hetes szünidő kezdődik. A szigetet elhagyják a családosok és gyerekesek, a rendőrfőnökkel egyetemben, ám mivel helyettese, Ciarán O'Shea (Richard Coyle) egyébként is állandóan ünnepel, ezért vagy részeg, vagy másnapos, tetszőleges sorrendben, a góré kéret egy segéderőt a túlpartról, hogy legyen valaki a falu lakosai közül, aki lehetőleg színjózan. Ez a hálás feladat az enyhén karót nyelt Lisa Nolan-nek (Ruth Bradley) jut, aki habitusában teljesen O'Shea ellentéte. Amik általában vonzzák egymást...

Pár nappal korábban meteor csapódott a tengerbe és ezzel egy időben, a néző számára láthatatlan lények mészárolták le egy halászhajó legénységét, akik véletlenül túl közel voltak a becsapódás helyéhez. A parton közben hatalmas haltetemeket sodor partra a víz, amelyek ismeretlen állat támadásának eshettek áldozatul. Ebbe a szituba csöppen Lisa és Ciarán. Egyikük nagyjából leszar mindent, a másiknak viszont kevés a tapasztalata. Egyetlen tudós fiút leszámítva csak Paddy, a sziget legrészegesebb figurája tud információkkal szolgálni a nyomozás ügyében és az eredményeik nem olyan irányba haladnak, amerre szívesen mennének.

Néhányan elhaláloznak a sötét éjszakában, mire végül megvilágosodnak rendőreink: ha már úgyis itt a világvége, legalább basszunk be, másrészt, a pelyhes állú tudós is arra a következtetésre jutott, sörrel lehet védekezni a szörnyek ellen. Azok imádják a vizet, szürcsölik a vért, ám az alkohol kikészíti őket, akár egy taknyos iskolás fiút. Milyen szerencse, hogy Írország legrészegesebb közösségébe kötöttek bele. A helyiek minden alkalmat megragadnak, hogy megragadjanak egy söröskorsót. Az egyetlen kocsma pedig tárt karokkal várja őket. Csak tessék szépen becsordogálni és fogyasztani. A szörny meg majd elhúzza a csápjait...

A film, ha komolyan vesszük, csalódás lehet. Annyira kiszámítható, unásig látott panelekből épül fel, viszont, jól mondja fel a leckét, amit olyan társaitól tanulhatott, mint Hitchcock "Madarakja", Spielberg "Cápája" vagy Underwood "Ahová lépek, szörny terem"-je. Kellő ritmusban és mértékben adagolja a feszültséget, egészen a végkifejletig, amelynél azért kicsit megtörik a lendület. A trükkök és a zene egészen korrekt. Nem videós, mesterségesen szar beállításokkal operál. A film mozi szerű, nem tűnik olcsónak és a környezet, a sziget képei kellemesek a szemnek. Az angol-ír humor (szétválasztható ez egy Európai nézőnek?) egészen jól működik. Semmi harsányság, csak jópofa beszólogatások, színészi reakciók. Nem egy térdcsapkodós darab, ettől függetlenül lehet rajta mosolyogni is, borzongani is. Szerencsére a CGI nagyon szépen van megcsinálva a büdzséhez képest. Amerikai filmek szoktak itt elvérezni, ahol ez a kis költségvetésű mozi talpon maradt. Igaz, nem vágják arcunkba a szörnyek - csápok - folyamatos jelenlétét, sőt, ha már vérengzés, kicsit talán több vért is elbírt volna a film, mégis, vállalható darab, amely elé odaülhetnek a haverok és megihatnak pár sört. Annyit nem fognak tudni úgy sem, amennyit a vásznon isznak...

Ruth Bradley meg amennyire irritáló volt "A bőrödbe bújva" drámában, itt annyira szerethető.
Csak nem értem, miért nem úszott a kis tudósunk a végén a partra?
Oké, elszállt a picsába, de az ilyen filmek nem feledkeznek meg a mellékszereplőkről.
Ja, és Paddy szerepében Lalor Roddy eszméletlen figura.

 55%

Vajon ki ő?

Nézzük csak ezt a tüneményes kislányt.
Vajon ki ő?

Nincs meg?

A hölgy nem más, mint Forest Gump mamája, azaz Sally Field színésznő.
Igen, valamikor ő is kislány volt.

Blog: Amerikában egy 80 éves férfi agyon lőtte a hozzá betörő, elvileg terhes nőt

A cikk egyik elérhetősége.
Tudom ajánlani a kommentek elolvasását. Milyen kevesen álltak a "terhes" nő oldalára.
Agyonlőtte a nőt.

De gondoljunk bele, hogy a betörésre induló nőket esetleg kiképezik egy ilyen esetre...

- Örülök, hogy mind itt vagyunk. Két hete találkoztunk utoljára. Üljetek le. Ti is ott az ablak mellett. Bizonyára emlékeztek, legutóbbi "Hogyan törjünk be terhes nőként!" szemináriumunkra. Ott folytatnám, ahol abba hagytuk. De vannak új arcok is... Szia. Megtudhatjuk a neved és hogy hányadik hónapban vagy?
- A nevem Kolompár Rozál és három napos vagyok. Három napja az uram rendesen alám vágott, azóta minden nap hányok és...
- Köszönöm, ennyi elég lesz. Szóval, mi itt tanácsokat adunk terhes hölgyeknek, hogyan járjanak lopni. Hogyan ne veszélyeztessék a magzatot, stb. A tolvajlás, rablás veszélyekkel járhat a magzatra, babára nézve. A mi feladatunk, hogy gyakorlati tanácsainkkal megkönnyítsük a mindennapokat, amikor lopni jártok. Az első pont, bizonyára emlékeztek, hogy a lehetséges áldozat szokásait jól fel kell térképezni. Mivel a betörésre kiválasztott házat valószínűleg először kívülről tudjuk megvizsgálni, nem árt odafigyelni a következőkre:
a.) a ház forgalma. Okos terhes betörő nem dolgozik olyan környezetben, ahol átjáróház van. Bejárónő, sok unoka, kíváncsi szomszédok, öreg barátok, stb. Csak olyan nyugdíjashoz érdemes betörni, akinek se kutyája, se macskája. Akihez nem jár a postás, a körzeti orvos. Aki lehetőleg a periférián él, vagy a prérin, de számítható nála némi bevétel. Ez a pont tehát a feltérképezés része.
b.)

és így tovább.

A bőrödbe bújva - In Her Skin (2009)

A bőrödbe bújva - In Her Skin (2009)

Rendezte: Simone North

Simone North filmdrámája egy valós történetet dolgoz fel. Ez a legszomorúbb az egészben.
Sajnos, társadalmunk egyik rákfenéje, hogy ahány ember, annyi problémával él. Ezek egy része mentális, lelki "betegség", amely gyerekeket, kiskorúakat érinthet. Értelmetlen és megmásíthatatlan erőszak, melyet hasonlóan fiatalok követnek el, vélt, vagy valós sérelmeikért. Lehet más véleményed, de szerintem, amikor egy gyerek vagy fiatalkorú erőszakhoz folyamodik, melynek vége egy - vagy több - élet kioltása, ott az agyban vannak komoly bajok. Mindig történtek ilyen esetek, nem feltétlenül az elmúlt évszázad "találmánya", csak egyszerűen jobb az információáramlás, így bárki értesülhet ezekről a kirívó esetekről.







Pár évente készülnek filmek a témában, melyek hasonló témát és megtörtént eseteket dolgoznak fel. Például a Columbine-i mészárlás, melyben két középiskolás kezdett lövöldözni az iskolájukban, megölve sok gyereket, tanárt és végül magukkal is végeztek. (Elefánt, Kóla, puska, sültkrumpli) Vagy a két fiatal lány, akik kifacsart szerelmüket egyik édesanyjának meggyilkolásával szentesítették. (Mennyei teremtmények)

Ez a fajta út, melynek a vége akár a halál is lehet, komoly társadalmi probléma. Hosszú út vezet odáig, míg végül egy fiatal eljuthat oda, hogy mások vagy saját életét kioltsa. Vannak jelei, amit viszont legtöbbször a környezet nem észlel, nem tud dekódolni. Miért van így? Talán, mert legtöbbször ezekkel a fiatalokkal nem foglalkozik a környezetük megfelelően. Leszakadtnak érzik magukat a társadalomtól, amire a válaszuk olyan durva lehet, hogy amitől féltek - tudniillik kívülállók lesznek - az bekövetkezik.
Azután a média ujjal mutogat a filmek hatására, a videójátékok durvaságára, az iskolák felelősségére. Címlapra kerülnek az esetek, azután telnek a napok és amíg nem történik hasonló eset, mindenki elégedetten fekszik le aludni.










Vannak fiatalok, akik ellenőrizhetetlen érzéseiket stílus mögé rejtik, mint pl. az emo. Mások számára fura zenéket hallgatnak, egységesen viselik hajukat, jellegzetesen öltöznek, együtt érzik jól - vagy rosszul - magukat. Lázadnak a konvenciók, az elvárások ellen. Keseregnek az életről, halálról. Véleményük van mindenről, viszont sokkal kevesebb igazi tapasztalatuk. Ezzel még nincs is gond. Viszont vannak olyan elszigetelt esetek, amikor az illető énképe olyan mértékben roncsolódhat, akár külső, akár belső hatásokra, hogy személyiségük eltorzul, majd eljutnak egy pontra, melyet átlépve esélyük sincs többé normális életet élni. Pedig, környezetük szerint addig ők normálisan éltek, csak valamiért ezek a gyerekek, fiatalok érzik úgy, hogy az az élet nekik nem elég, nem normális.
Gyűlölhetnek feladatokat, egy családtagot, az iskolát, akár saját magukat. Problémáikat végül kivetítik egy vélt vagy valós ellenségre - valós lehet a folyton kegyetlenkedő szomszéd fiú, aki suli után elveri őket - és robbannak, akár egy bomba.
Az esetek többségében a robbanó bomba ereje önmagukra terjed ki. Ilyenkor elszökhetnek otthonról, vagy legrosszabb esetben öngyilkosságot követhetnek el. Máskor érdekszövetséget kötnek hasonló fiatalokkal és együtt igyekeznek feldolgozni a problémáikat. Ez kimerülhet abban, hogy feldúlnak elhagyott házakat, felfedezik a szexualitásukat, állatokkal kegyetlenkednek, idegenekre támadnak. Máskor csak összegyűlnek valahol és körbeadnak némi kábítószert.

Vannak fiatalok, akiknek mindez nem kecsegtet megoldással. Kivetítik valakire a bennük tomboló dühöt és lépnek.

Ez a film az 1999-ben meggyilkolt ausztrál kislányról és gyilkosáról szól. A 15 éves Rachel Barber-t (Kate Bell) korábbi babysittere, az önképzavaros Caroline Reed Robertson (Ruth Bradley) fojtotta meg. Miért?
A tragikus eset után megjelent, tényeket tárgyilagosan feldolgozó regényhez képest mindenképpen szegényes magyarázatokat kapunk, ám még így is nyilvánvaló, hogy Caroline egy beteg lány, akin talán lehetett volna segíteni... ha ő is akarja. Nem akarja. Megoldja magától.
Ebbe hal bele a kislány és kerül Caroline börtönbe.
A film a felszínt karcolgatja. Csak apró szeleteket láthatunk a környezet reakcióiból. A család reménykedik, hogy előkerül a kislány. A rendőrség csak töketlenkedik. A szomszédok pedig értetlenkednek. Mindenkinek van valamilyen elmélete: - Biztos csak lelépett itthonról! Kivett pár napot. Nyaralgat...

Mindeközben egy lány súlyos titkát és hasonlóan súlyos csomagot ás el a család egyik földjén.
Caroline elpusztította az ellenséget. Az ellenség - szerinte - a gyönyörű Rachel Barber. Miért?
Mert szép.
Mert van fiúja.
Mert imádja a családja.
Mert élvezi az életét.
Szóval miért?
Mert mindaz, ami Caroline nem.

Ez Rachel hibája?
Nem...
Caroline huzalaival van a baj.
Nincs megelégedve az életével, önmagával és mivel ezen nehéz változtatni, lerombol valamit, ami szerinte nála és életénél jobban működik

Kis mértékben megérthetjük Caroline tetteinek mozgatórugóit, talán kicsit sajnálhatjuk is, azonban ennek ellenére egy normálisan - mi a normális, ugye? - gondolkodó ember mindentől függetlenül el kell hogy ítélje, a cselekedetiért. Soha nem lehet megoldás a problémáinkra egy másik ember elnyomása, legrosszabb esetben a halála. Ne menjünk most bele a filozófiai mélységekbe, meg abba, hogy ennek ellenére egész üzletágak, társadalmak zsákmányolják ki a gyengéket és a gyerekeket is akár. (Gyermekmunka, gyerekhadsereg, gyerekpornó. Abba sem mennék bele, hogy elvétve előfordulhat, hogy egy gyerek megöl valakit önvédelemből. Ez a ritkább. Emlékezzünk vissza Simek Kittire, aki nevelőapját gyilkolta meg álmában. wikipédia. Nincs idő az Asperger szindróma kifejtésére sem.)

Caroline gondolatain kívül kapunk szeletet a család kétségbeesett kísérleteiből, hogy előkerítsék a lányukat. Nem sokat, csak annyit, hogy jusson néhány jó jelenet a felkért karakterszínészeknek, Guy Pearce és Miranda Otto tolmácsolásában.
Kőkemény filmdráma. Éppen ezért ne várjunk megnyugtató befejezést.

Figyeld:
- Caroline kifakad az apjának
- Rachel meggyilkolása.
- A belső monológok.

80%

De nehéz lesz végignézned.
Ha vállalkozol rá:
- A bőrödbe bújva (2009)

Hasonló filmek:

- Genya (Bully, 2001)
- Kilenc áldozat (Heart of America, 2002)
- Hívatlanok (The Strangers, 2008)
- Gyilkos kilátások (Eden Lake, 2008)
- Elefánt (Elephant, 2003)
- Ken Park (Ken Park, 2002)
- Mennyei teremtmények (Heavenly Creatures, 1994)
- Gyerekgyilkosságok 1993

És hogy mennyire időszerű volt a cikk?
Tessék, megírtam és másnap ebbe a cikkbe botlottam a neten: lefejezte társát.