Rendezte: Jon Wright
"Igyunk, az életünkre! - Az életünkért!"Furcsa volt tök véletlenül egymás után megnézni két olyan filmet, amelyben Ruth Bradley a főszereplő. Az egyik ugye ez a film, a másik pedig a tegnap a kezem ügyébe került "A bőrödbe bújva" című duko-dráma. A két film alatti három évecskében Bradley előnyére változott - a ducmó kiscsajból egy telt, de csinos nővé érett és még a műfaj ellenére is nagyon jól helytállt a horror-komédiában.
A Grabbers ugyanis egy klisékre épülő, azokat direkt egymásra rakosgató horror komédia, amely az "Ahová lépek, szörny terem" ír-sörözős-nyálkás-
szörnyes megfelelője. Se több, se kevesebb.
Valahol Írországban található az Erin sziget - kerestem a gugli map-ban, és nem jártam sikerrel - ahol két hetes szünidő kezdődik. A szigetet elhagyják a családosok és gyerekesek, a rendőrfőnökkel egyetemben, ám mivel helyettese, Ciarán O'Shea (Richard Coyle) egyébként is állandóan ünnepel, ezért vagy részeg, vagy másnapos, tetszőleges sorrendben, a góré kéret egy segéderőt a túlpartról, hogy legyen valaki a falu lakosai közül, aki lehetőleg színjózan. Ez a hálás feladat az enyhén karót nyelt Lisa Nolan-nek (Ruth Bradley) jut, aki habitusában teljesen O'Shea ellentéte. Amik általában vonzzák egymást...Pár nappal korábban meteor csapódott a tengerbe és ezzel egy időben, a néző számára láthatatlan lények mészárolták le egy halászhajó legénységét, akik véletlenül túl közel voltak a becsapódás helyéhez. A parton közben hatalmas haltetemeket sodor partra a víz, amelyek ismeretlen állat támadásának eshettek áldozatul. Ebbe a szituba csöppen Lisa és Ciarán. Egyikük nagyjából leszar mindent, a másiknak viszont kevés a tapasztalata. Egyetlen tudós fiút leszámítva csak Paddy, a sziget legrészegesebb figurája tud információkkal szolgálni a nyomozás ügyében és az eredményeik nem olyan irányba haladnak, amerre szívesen mennének.
Néhányan elhaláloznak a sötét éjszakában, mire végül megvilágosodnak rendőreink: ha már úgyis itt a világvége, legalább basszunk be, másrészt, a pelyhes állú tudós is arra a következtetésre jutott, sörrel lehet védekezni a szörnyek ellen. Azok imádják a vizet, szürcsölik a vért, ám az alkohol kikészíti őket, akár egy taknyos iskolás fiút. Milyen szerencse, hogy Írország legrészegesebb közösségébe kötöttek bele. A helyiek minden alkalmat megragadnak, hogy megragadjanak egy söröskorsót. Az egyetlen kocsma pedig tárt karokkal várja őket. Csak tessék szépen becsordogálni és fogyasztani. A szörny meg majd elhúzza a csápjait...
A film, ha komolyan vesszük, csalódás lehet. Annyira kiszámítható, unásig látott panelekből épül fel, viszont, jól mondja fel a leckét, amit olyan társaitól tanulhatott, mint Hitchcock "Madarakja", Spielberg "Cápája" vagy Underwood "Ahová lépek, szörny terem"-je. Kellő ritmusban és mértékben adagolja a feszültséget, egészen a végkifejletig, amelynél azért kicsit megtörik a lendület. A trükkök és a zene egészen korrekt. Nem videós, mesterségesen szar beállításokkal operál. A film mozi szerű, nem tűnik olcsónak és a környezet, a sziget képei kellemesek a szemnek. Az angol-ír humor (szétválasztható ez egy Európai nézőnek?) egészen jól működik. Semmi harsányság, csak jópofa beszólogatások, színészi reakciók. Nem egy térdcsapkodós darab, ettől függetlenül lehet rajta mosolyogni is, borzongani is. Szerencsére a CGI nagyon szépen van megcsinálva a büdzséhez képest. Amerikai filmek szoktak itt elvérezni, ahol ez a kis költségvetésű mozi talpon maradt. Igaz, nem vágják arcunkba a szörnyek - csápok - folyamatos jelenlétét, sőt, ha már vérengzés, kicsit talán több vért is elbírt volna a film, mégis, vállalható darab, amely elé odaülhetnek a haverok és megihatnak pár sört. Annyit nem fognak tudni úgy sem, amennyit a vásznon isznak...
Ruth Bradley meg amennyire irritáló volt "A bőrödbe bújva" drámában, itt annyira szerethető.
Csak nem értem, miért nem úszott a kis tudósunk a végén a partra?
Oké, elszállt a picsába, de az ilyen filmek nem feledkeznek meg a mellékszereplőkről.Ja, és Paddy szerepében Lalor Roddy eszméletlen figura.
55%
