Rendezte: Blaine Cade, Jason Horton
Vannak filmek, melyek megtekintése előtt semmilyen más információra nincs szükségem, csupán arra, hogy jegyzik e az imdb-n és mennyi pontot adtak rá a felhasználók. Ez persze nem reprezentatív, viszont egészen korrekten rámutat, hogy a film célközönsége, akik vették a megtekintésre a fáradtságot, a skálán hol húznának filctollal csíkot. A legtöbb eleve videóra gyártott szemét esetében valahol az alsó harmadban...
A sötétség határainak azért sikerült elkészülnie, mert két zombifilm rajongó rugdosta egymás seggét, hogy közösen elpazaroljanak rengeteg statiszta szabadidőt, művért és kb. nyolcvan percet valamennyi nézőjük életéből. Azokéból még többet, akik arra is veszik a fáradtságot, hogy megtekintés után bármilyen formában foglalkoznak a filmmel. (pl. emlékeznek rá.)
A sötétség határai? Jelen esetben a sötétségnek nincs határa. A forgatókönyvírók olyan szövegeket adnak a szereplőik szájába, amit ember, éles helyzetben - még akkor is, ha csak egy elképzelt éles helyzetről beszélek - életében nem mondana, vagy nem így. Egyik szereplőnk például így kesereg a barátnőjének, mikor a petróleum lámpákat meggyújtva, kilátástalan helyzetükről közöl összefoglalót. A feliratos változatot tudom betenni, de ha az eredeti kb. ugyanennyire "költői", akkor agyhalál:
"...és miközben tudod, hogy egy rothadó halott törheti rád az ajtót, bármelyik pillanatban. A holdfény megcsillan a csökött testükön. A kék fényben minden vérvörösre színeződik... ...az undorító bűzük beszivárog az orrodba, egyenesen a szaglóközpontodba..." - és ezt egy párbeszédben, nem könyv lapján leírva, hangulatfestésként. ember szájába, aki a barátnőjével osztja meg a félelmeit. Szánalmas. Tíz éves kiskölykök írnak ilyesmiket, amikor úgy vélik, ők lesznek a jövő Stephen Kingjei. Saját tapasztalat! De ezt az ember később kinövi. Erre egy filmben ismét találkozom ezekkel az ostoba megoldásokkal...
Egy másik jelenetben a színésznő hangosan gondolkodik, hogy lépjen le, kocka barátja mellől. Olyasmiket adnak a szájába, melyet egy ember még belső monológként sem nagyon tudna végiggondolni, mert értelmetlen baromság.
A felütés majdnem hangulatos, néhány szépen beállított perspektívából látjuk az élettelen várost. Azután szerencsétlenségünkre elkezdődik a film... A főcím nihilista, home videós stílusa bizonytalanított el annyira, hogy utána nézzek a filmnek a neten, mert éreztem, olcsó darabra bukkantam.
Néhány túlélőt (eddig legalábbis) tépkednek széjjel az éhes élőhalottak. Az emberek nagyon passzív üzemmódban várják a halált - rejtély, mit kerestek a zombiktól hemzsegő, kietlen utcarészen - és mielőtt anyukát és tőle méterekre, bambán álló fiacskáját (sok rendezői instrukció nem lehetett számára) megment egy viszonylag dögös harmincas badass csajszi. Anyukát megharapták, és bár itt erről nem nagyon vesznek tudomást, feltételezem, a későbbiekben lesz folyománya, hiszen, ha nem harapás útján terjed a zombikórság, hogyan uralhatják a földet? Csajok és gyerek balra el.
Máshol: Narrátor mesél róla, hogy egy cameo nevű lakóparkban húzták meg magukat, ahol a be-beszökdöső zombikat a főbérlő és egyben ezermester ritkítja. Ha nem hallottuk volna, ezt a sort megtekinthetjük szövegszerkesztőn keresztül is, hiszen az egyik lakásban vagyunk, ahol egy nő látványosan unja magát - mert nem tudna kussolva kardot élezni, esetleg varrni vagy főzni vagy tusolni, hogy a férfi nézőnek legyen egy kellemes perce - és egy hapsi beletemetkezett a szövegszerkesztőjébe, hogy megírja a memoárját. Vagy valami filmkritikát... Ez a művelet annyira leköti, hogy még az sem hatja meg, hogy a lakóparkba zombik jutottak be, megették a főbérlőt és elvágták a szabadulás, élelmiszer és egyéb fontos tárgyak beszerzésének útvonalát. Pikírt megjegyzést kapunk tőle arra nézvést, hogy amíg az aggregátor működteti a számítógépet és a zombik nem jutnak a lakásba, addig ő a seggén ül és, hogy a nő ne tudja megzavarni, még egy fülhallgatót is a fejére biggyeszt. (Ez, hogy élte eddig túl a világot?)
A nő pedig teljes színészi tehetségével égre tárja karjait: - Úgy unatkozom!
Mindezt egy zombi-apokalipszisben. És a forgatókönyvírók szerint ilyen emberek maradnak majd életben.
Hát köszönöm.
Flashback és ugrás:
Megmentett feka nő visszaemlékezik, amikor még megvolt a pasija. Apu megérkezik egy beszerzőkörútról, és amit a lakásba lép, "Éjjel-Nappal Budapest"-et megszégyenítő párbeszédet indukál: - Mijafaszé van nyitva ez az ajtó??? A válasz sem késik: - Téged vártalak!
Ha ide eljut egy kapcsolat, érdemes végiggondolni és újítani. Másrészt nem (nagyon) láttam olyan filmet, ahol a zombik elboldogultak volna egy bezárt ajtóval. Ha be akarnak valahova jutni, általában a nagy tömeg nyomására csak simán beszakítják a kapukat... Ezt néger hősünk nem tudhatta. Még jól leoltja az asszonyt, hogy a második miért nem húzza be a függönyt, mert esetleg a zombik meglátnak valamit a lakásban.
Azután jön egy kemény odamondás: - Tele van a faszom a zombikkal! Egy kar van a kertben! (A zombik nem is annyira gáz, de az a kar!!! Egy kar!!! - ezek hülyék? A pasas most jött haza valahonnan, valószínűleg keresztül kellett verekednie magát a zombikon és egy kar miatt - a főbérlő letépett karja - miatt kezd vinnyogni a zombikról, akikkel most, hirtelen tele lett a töke!)
Egy kicsit még marakodnak, persze óvódás szinten, ahogy két érett felnőtt tenné egy világvége után. A lakás pedig egyáltalán nem olyan, mint ahol egy család akarja kihúzni akár hónapokig. Nincsenek felhalmozva konzervek, víz a fal mellett. Nincs fegyver a kanapéhoz támasztva. Sehol egy összegyűrt plédhalmaz, vacokká gyúrva, ahol aludnának. Átlag apu hazajött átlag anyuhoz és egy kibaszott kar van a kertben... ár csak Maunika hiányzik a színes kártyáival a kezében: - Mikor jöttek rá, hogy nincs egymáshoz két kedves szavuk? - Maunika, amikor a zombik széttépték a főbérlő-gondnokot és itt hagyták a karját a kertben! - Ó, ezen nem tudnunk segíteni!
Apa kárál még egy kicsit a függöny miatt: - Faszé nincs behúzva! És ha meglátnak minket?
Anya válasza azonban hűvösen logikus: - A második vagyunk, a zombik nem tudnak repülni, ezért biztonságban vagyunk!
(Biztonságban? Hiszen egy kurva kar van a kertben! Meg zombik! Hogyan lehet valaki egy zombi-járvány közben biztonságban, miközben az ajtó egyetlen megerősítése egy a kilincs alá szorított közepes vastagságú cserépléc?)
Időben vissza:
Badass csaj miután végighallgatta anyut és a kisfiút, miért voltak az utcán, ahelyett, hogy kussolva lapultak volna a másodikon, biztonságban, röviden véleményezi apukát és ez nem tetszik anyukának, aki nem a fia érdekeit nézve hegyezné a karókat, hogy legyen mivel agyon szurkálni a járkálókat, hanem megsértődik és elindul... És zeke azok, akik eddig életben maradtak.
Ez csak a hatodik perc.
Anyu közben simán belesétálna abba a csapdába, amelyet badass baby szerelt az ajtóra, amikor beléptek a lakásába. A forgatókönyv szerint a nőnek nincs agya. Azt hiszem. Vagy a forgatókönyvírónak nincs.
A kisfiúnak több esze van, mert szerinte a badass segíthet nekik életben maradni. Badass szintén ezen a véleményen van: - Életben kell maradnotok! (Szerintem meg nem kéne ezt erőltetni.)
Anyu elgondolkodik az ajtóban állva és teljes pszichológiai metakommunikációs jellemképet rajzol fel a nézőnek, amikor hezitál, becsukja az ajtó, szenved és megsiratja magukat és összecsuklik a fal tövébe. (Az idei Arany Málna díj győztese pedig nem más, mint...)
Flashback, párbeszéd, rövíditett verzió:
- Kicsim, szólj hozzám!
- Faszomat, hoztam egyet!
- Ne basszá má!
- Kint van a csomiban, de ki nem megyek érte, annyi a zombi!
- De éhes vagyok!
- Én is, de nem megyek ki! Hozd be és lehetőleg nappal, hogy lássanak.
Egyszerűen a nézőnek elmegy a kedve, hogy élvezze a filmet. Ha egy jó értelemben vett, kikacsintós Trash moziról lenne szó, kifejezetten szórakoztató lehetne a film első nyolc perce, de mivel érezhetően erőlködnek, hogy komolyak maradjanak, teljesen élvezhetetlen.
Anyuci nézi apucit. Nem tudja eldönteni, hogy tényleg ki akarja e küldeni a pokol tornácára, egyedül, ott, ahol zombik vannak, meg egy kar. Azután apu megenyhül, átmegy egy mondat erejéig gyengédbe:
- Ha lement a nap, behozom!
Anyu boldogan sikong és minden marad a régiben, amikor apa ráugat, hogy kussoljon.
(De megnéznék most ötven "Szomszédok" epizódot. Hogy tetszett amikor gyerek voltam. Akkor még tudtak úgy tévés darabot csinálni, hogy a karakter nem attól kellett volna, hogy élettel teljen meg, hogy végig anyázik és macsóskodik. Itt meg nem telt el negyed óra és azt kívánom, hogy szakítsák be a lakás kurva ajtaját és egyék meg anyut és aput. Kétszer.)
Mondhatnád, miért kínzom magam azzal, hogy ilyen szart nézek?
Egyszerű: Abból is lehet tanulni, hogy az ember mocsoládé filmeket néz, hiszen legalább tudja, hogy mi az amit legközelebb nem! Ezt nem. Nagyon nem.
Jana barátom szokta kérdezni, hogy nézünk valami horrort este? Ilyenkor, néha megkímélem őt és azt mondom, nincs semmi jó horrorom. És tényleg... Nem elég, hogy az én életemből eltűnik kilencven perc?
Nálam ez a film 0%.
Néhány hangulatosabb képet beleszámítva, legyen mondjuk 10%.
Ha a kezedbe kerül, köszönd meg szépen és véletlenül ejtsd le, majd taposs rá, hogy végig húzd a dvd oldalát a konyha kövén, majd teátrálisan kapj az arcodhoz, színlelj megbánást és kérj elnézést. Majd baszd ki a lemezt a kukába, mielőtt aki kölcsön adta, kitalálja, hogy "Hátha mégsem sérült meg és viszi a lejátszó!"
Én, az enyémet friszbiként basztam ki a kilencedikről. Képletesen, mert környezettudatos vagyok. Nem úgy, mint a készítők, akik egyértelműen szellemi hulladékkal szennyezik földünket.
