A szellemhajó - Ghost Ship (2002)

A szellemhajó - Ghost Ship (2002)

Rendezte: Steve Beck

Steve Beck a reklámiparban tevékenykedik, ám valamiért a kétezres évek elején kipróbálta magát a filmrendezés területén, azon belül pedig a horror műfajában. Nem mondhatnám, hogy kirívóan eredeti rendező, két filmjében mégis szép példáit láthatjuk reklámfilmes múltjának, a pergő akciók során. A vérrel sem spórol különösebben és komoly hangsúlyt fektet a díszletekre. A filmjeiben, ha akcióra kerül a sor, akkor tetten érhető zsenije. Gyors és hangulatos vágások, váltások. Jelen tárgyalt filmjének egyik legjobb jelenete - a film első halál scénáját leszámítva - a visszaemlékezéses jelenetsor, melyben szembesülünk a szellemkislány szemén keresztül, milyen mészárlás történt egykor a luxushajón. Beck ügyes iparos csak sajnos egyáltalán nem termékeny, ha a mozi világáról van szó. Néhány blockbusterben vett részt ilyen-olyan technikai feladatok megoldásával, majd rendezett két horrort a Dark Castle cégnek és azóta reklámokat gyártó cégének sikerében dagonyázik. Nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, miért nem rendez filmeket, hiszen produkciói azért a közepes felett teljesítettek és világviszonylatban elég jó bevételeket hoztak. Talán kipipálta a bakancslistáján a rendezés sorocskát, talán valakinek odamondott, akinek nem kellett volna, vagy egyszerűen nem érezte a nagyfilmet a saját közegének. Mi, átlag horror fogyasztók fanyaloghatunk ezen. Ugyan sem a "13 kísértet Remake", sem "A szellemhajó" nem a kedvenc horror mozim, ettől függetlenül néha újranézhető, hangulatos darabok.

A borzalmasan sikerült blue-ray borító

A film megtekintésének apropója, hogy egyik kedvenc - nem, a kedvenc - horror és trashfilmes blog oldalamon frissen feltették, így újra kedvet kaptam hozzá és ha már előző héten szóba került a "13 kísértet" úgy véltem, ez lesz a legjobb alkalom, hogy erről is írjak pár sort.

1962-ben egy olasz luxustengerjáró szőrén-szálán eltűnik. Vizes berkekben sokan puszta legendának tartják, hogy a hajó az óceánon kering, amolyan kísértethajóként. Aki esetleg rátalál, nemzetközi vizeken, jogot formálhat rá, hogy megtarthassa.
Főszereplőink tengeri búvár mentő és javító csapat, akik nem riadnak vissza a kemény fizikai munkától. Összeszokott klikk, akiket arra fújj a szél, ahol szükség van szakértelmükre, legyen az szimpla roncs felkutatás, vagy akár olajfúró torony renoválása. Egyik sikeres bevetésük után sörözgetnek, adomáznak és rövid szabadságról álmodoznak, amikor egy fiatalember, Ferriman (Desmond Harrington) aki pilótának adja ki magát, megkörnyékezi őket egy lehetséges kecsegtető ajánlattal, amelyre először majdnem nemet mondanak, de kíváncsiságuk erősebbnek bizonyul.

A csapatvezető, Murphy (Gabriel Byrne) a csendes visszavonuláson elmélkedik, a többiek álmaikat kergetik. Az új feladat pedig nagy hasznot hajthat, ezért megszavazzák, hogy vállalják, hogy felkutatják Ferriman tippjét, egy elvileg a Bering tengeren elsüllyedt hatalmas hajót.
Az odaút eseménytelen, ám a helyszínen az 1962-ben eltűnt Antonia Graza várja őket, mellyel egykor az európai elit krémje utazott utolsó útjára. A baljós előjelekre fittyet hányva a csapat birtokba veszi a hajót, ahol valami rejtélyes erő sorban végez velük.
Murphy fogadott lánya, Epps (Julianna Margulies) versenyt fut az idővel, hogy megfejtse a hajó halálos titkát, mielőtt a gonosz entitás, amely egykoron birtokba vette a járművet, valamennyiükkel leszámolna.

Desmond Harrington, Gabriel Byrne, Karl Urban

Különvélemény:
A film ritka hangulatosan indít. Kellemes, nyugalmat sugárzó nóta, komédiákra jellemző címfelirat, mosolygó emberek. Beck törekszik arra, hogy a nézőt megnyugtassa, elandalítsa, hogy annál brutálisabban vágja az arcunkba az első gyilkosságot, amely nagyjából felül múlja a horror műfaj tömeges öléseinek kb. 95%-át. Ilyen pusztítást előtte - nem emlékszem hirtelen - sehol nem láttam. Nem szpojler elárulni, hogy a hajó utasait megtizedelő drótsodronyos mészárszék, előkelő helyet foglalna el egy horrorfilmes top 10-es listán, ha brutális kivégzésről van szó. Az események közepében ácsorgó, fiatal Emily Browning itt még bontogatta szárnyait. Amikor először tekintettem meg a filmet, elismerően csettintettem ennél a résznél. Szépen van felvezetve. Egy baja van: ez lett a film csúcspontja, amit még a film végi szellem-flashback sem tudott megugrani. Horror filmnél pedig az első öt percben ellőni a puskaport, nem túl szerencsés rendezői húzás. A filmet többször meg kellett ahhoz néznem, hogy később emlékezzem a többi jelenetre is, ne csak erre a szépen megkoreografált vérengzésre. Azért az olasz színésznő későbbi megjelenése, ruha nélkül, még adott munkát a férfiak szemének.

A véres nyitányt megtekinthetitek ezen a videón:

A buli olyan jól sikerült, hogy a vendégek szó szerint eldobták magukat...

Értetlenkedéseim:
A lezárást illetően, úgy érzem, kevés kulcsot ad a forgatókönyv. Nem lettem sokkal okosabb, Ferriman szerepét illetően, illetve, hogy kiknek gyűjti a lelkeket vagy milyen célból. Csak tippjeim vannak, de a homályban tapogatózom.
A másik, ami zavart, az Dodge (Ron Eldard) kurtán-furcsán kiírt karaktere. Megküzd Ferriman-nel, mellbe lövi, majd... hova tűnik és mit csinál vele Ferriman, azon kívül, hogy átveszi az alakját, hogy Epps-et félrevezesse?
Mi szerepe van a bőrbe égetett, horog formájú billognak, melyet a gonosz helyez el Francesca (Francesca Rettondini) testén, miután az végzett a bűntársával, akivel szövetkezve kiirtották a hajón utazókat? Ferriman tudja, hogy gonosz a nő, mi szüksége megjelölni?
A két pincérnek álcázott rabló, aki Katie-t, (Emily Browning) a kislányt bevonszolta a mészárlás közbe a hajókabinba, miért pont - hangulatkeltésen kívül - akasztással szabadultak meg a kislánytól? A többi utast lelőtték, megmérgezték, borotvával kaszabolták le. A kislánynál miért volt erre az indokolatlan gyilkosságra és miért vitték vissza ehhez a kabinjába, ahelyett, hogy a táncparkettes vérfürdő után csak simán lelőtték volna?
(Mert így volt egy jó oka a rendezőnek, hogy a vérengzést kamerán keresztül láttatva a néző is végigkísérhesse a borzalmakat.)

Pár szó a színészekről:
A Dark Castle eredeti koncepciója, horrorfilm ügyben, szerintem nagyjából az lehetett, hogy legalább egy Oscar-díjas, vagy közeli, öreg rókát és több, televízióból, egyéb produkciókból ismert arcokat pakoljanak a filmjeikbe.
"A szellemhajó" szereplői közül, Byrne a legnagyobb húzónév, bemutatni nem kell. Julianna Margulies és Ron Eldard rövid ideig egy párt alkottak a "Vészhelyzet" című orvos-sorozatban. Egyéb tevékenységeik nem számottevőek, leszámítva Margulies stewardess szerepét a "Kígyók a fedélzeten" című akciómarhaságban. (amit mellesleg szeretek) Karl Urban kb. innentől nőtte ki magát akciófilmes húzónévvé. Harrington pedig a "Dexter" sorozat stábját erősítette, egyéb horrorfilmek mellett. Isaiah Washington szintén orvos-sorozatból lehet ismerős: "A Grace klinika" és akciófilmek.

65%

Figyeld:
- John Frizzell gyönyörű zenéje és a süllyedő hajóról távozó, felszabadított (?) lelkek
- Karl Urban játéka
- Gabriel Byrne viszonylag fontos szerepe (Feltételezem, őt csak a jól csengő neve miatt győzték meg erről a szereplésről.)
- Francesca vörös ruhája és halála

Ha megnéznéd:
- Szellemhajó (2002)

Trónok harca: Westeros GoT Talent

Phillips kapitány - Captain Phillips (2013)

Phillips kapitány - Captain Phillips (2013)

Rendezte: Paul Greengrass

Tom Hanks szerintem az a színész, aki ahogyan öregszik és egyre bölcsebb lesz, nehezen tud mellé nyúlni, ha témaválasztásról van szó. Már nem az a kis muris képű ficsúr, akit megismertem az "agglegény party" című pofon egyszerű, mégis többször nézős, agyament komédiában, vagy a felnőtté válásról mesélő "Segítség, felnőttem" bohókás, felnőtt testbe bújt kölyke. Ahogyan, én mint néző öregszem, úgy öregszik velem együtt Tom Hanks, a színész. Bizonyítania, hogy kiváló művész, aki ezer karakter bőrét képes magára húzni, hiszen ő megcsinálta azt a bravúrt, hogy egymás utáni években produkálta magát Oscar-díjas alakításban. Túl van mindenen... szinte.

Ahogyan az évek járnak el felette, mind érettebb karaktereket keres magának, feladatot, amely kihívás. A megtörtént esetet feldolgozó, szomáliai kalózos, kontra Alabamai Maersk szállító hajó története kisujjból kirázott etap számára. Feszült, alkudozik, kiabál, izzad, sír és kétségbe esik. Valahogy mégis az az érzésem, hogy nem Phillips kapitányt látom, hanem Tom Hanks-et, aki eljátssza a kapitány szerepét. Talán, mert annyira eszköztelen a figura kialakítása. Annyira benne van. Tom Hanks maga Phillips kapitány?

Paul Greengrass, ha nem Matt Damon-nal akciózik, akkor megtörtént, drámai eseményekbe tolja bele a kameráját. Nekünk, más dolgunk nincs, mint hátra dőlni és követni az eseményeket, hiszen Greengrass tesz róla, hogy oda kerüljünk. A zrí sűrűjébe. Ezt tette velünk a "Véres vasárnap" alatt vagy az Amerika ártatlan szüzességének elveszítését fájón felidéző "United 93-ban". Most ismét olyan eseményeket tol elénk két órában, amely a közelmúltban címoldalra került. Ha nem is nálunk...

Az Amerikai teherszállító óceánjáró kifut a szomáliai vizekre. Már jó előre felkészítik a legénységet, hogy azokon a vizeken mi várható. Semmi extra: kalóztámadás. Az e-mail-es üzenet befut, a kalóztevékenységről a térségben, miközben az Alabamai Maersk hajó csak szeretne a legrövidebb  időn belül eljutni, A-ból B-be. A rossz hír, azonban, hogy a kalózok nem csak túl óvatoskodó, rémhír, hanem valóság. A hajó alig teszi meg útjának negyedét, amikor támadás éri. Kezdetben sikerül kivédeniük, kis szerencsével az attakot, azonban ez a szerencse kérész életű. A kalózok - alig maroknyi, girhes fegyveres - feljutnak a hajóra és birtokba veszik azt. Phillips kapitány (Tom Hanks), a történetünk egyik főszereplője, minden kurázsiját és bölcsességét latba veszi, hogy megfékezze a támadókat és megóvja legénységét. Ez lesz a veszte, mert a türelmüket vesztett fegyveresek, a kis zsákmány miatt végül túszként magukkal hurcolják, hogy a zsíros váltságdíjból fedezzék megélhetésüket.

Muse (Barkhad Abdi) minden reggel kimegy a partra, hogy munkát kapjon, amiből eltarthatja a családját a szomáliai sivatag közepén. A munkája pedig törvényen kívül helyezi őt, hiszen Muse, egyéb képessége nem lévén, kalózkodásból, rablásból tartja fenn magát. Adósságai, kötelezettségei vannak, ezért szükséges a törvényes utakat elhagyni. A leggyorsabb pénzszerzési lehetősége, hogy hatalmas teherhajókat fosztanak ki, hogy a zsákmányból néhány hétig elvegetáljanak. Nem túl okos ember, nem is gonosz. Egyszerűen a hazájának áldozata, ahol nincs elég élelem, víz és munka. Áldozat, a sok millió éhező afrikai között, aki fegyvert ragad és az erőszaktól sem riad vissza. Nem azért mert gonosz, hanem mert ebbe született és ebben él.

E két ember találkozik a Maerks teherhajón és életük rövid időre összefonódik. Véresen, erőszakosan. Muse és Richard Phillips párbaja a film, mely nem végződhet jól.
Végül kinek drukkoljunk. Morálisan és etikailag nem kérdés, hogy az amerikai tengerész az, akiért izgulnunk kell, ugyanakkor Muse állhatatossága és kitartása miatt végül az ő sorsát is feszülten izgulhatjuk végig és bizony, kicsit megsajnáljuk, az útja végén.

80%

Ettől függetlenül, mivel nem fiktív akciófilm és kevés benne a pörgős lehetőség, nálam nem a sűrűn megnézős kategória és lesz, akinek a sok kiabálás és terror nem fog tetszeni.

Különvélemény:
Barkhad Abdi, az 1985-ös születésű - mára színésszé avanzsált úr pedig egyenrangú partnere az Oscar-díjas színésznek.
A forgatás alatt, a tengerészek és a kalózok külön étkeztek, és nem nagyon találkozhattak Hanks-sel sem, hogy a köztük kialakuló feszült légkör még hitelesebb legyen.

Őrületföldje - Animal Kingdom (2010)

Őrületföldje - Animal Kingdom (2010)

Rendezte: David Michôd

Megjegyzem a rendező nevét. Jobban teszem. Filmje egy kiszámítható dráma és mégis, annak ellenére, hogy elvileg meg sem lepődhetnénk rajta, csattanója véreset üt a végén.

A család elvileg azon emberek gyülevész hordája, melyhez magunk vérségi kötelék révén tartozunk. De a vér néha kevés és nem marad más, mint hideg számítás, egymástól függés és közös érdekek. A Cody család pontosan ilyen. Adva van egy anyuka, Janine (Jacki Weaver) aki a felszín alatt vezetgeti matriarchális társadalmát, melyben helye van a különböző apáktól született fiainak. A fiúk öntörvényűek, vadak és le-letérnek a járt útról, azt gondolván, hogy ők irányítanak, ám Janine szorosan fogja őket és ha el is galoppoznak, akarata felettük lebeg. Másrészt Janine sokat markol és keveset fog. Szeretne fiainak normális éltet biztosítani, ami nem megy, ha a kölykök mind bűnözők, akikre a rendőrség vadászik. Ezért kotlóstyúk módjára pörög a szoba közepén és követeli a puszikat, pufogtatja a kedves, anyáskodó bókjait, miközben valami régen elromlott és ez a családot, bele értve a járulékokat is, a szakadék felé sodródik.

Pope még J. fiatal barátnőjében sem bízik.

J. (James Frescheville) szinte katatón állapotban éli mindennapjait. Anyja halálával lépni kényszerül és az egyetlen hely, ahol otthonra lelhet, az a nagymama, Janine háza, ahol viszont J. egy olyan közegbe kerül, amit harmadik generációsként sosem érthet meg. A nagybácsik örömmel fogadják a fiatalembert, aki unott arccal, ám belül feszült figyelemmel követi a családi élet ezen formáját. Nem tudjuk, tetszik e neki, viszont elfogadja és igyekszik beilleszkedni.

A Cody kölykök azonban mind rablók, akik bankrablásból tartják fenn magukat és a rabolt pénz bizony elfogy egyszer. Azonban még idejük sincs kiterveli következő nagy dobásukat, amikor a rendőrség velük foglalkozó osztályának nyomozói, talán megelégelve az irodai munkák és körmönfont ügyvédek jogi csűrés-csavarását, nemes egyszerűséggel kivégzik a Cody fiúk legszimpatikusabb tagját, Barry-t (Joel Edgerton) egy bevásárlóközpont parkolójában.

A rendőrség elítélhető módszerekkel igyekszik a Cody fiúkat megregulázni.

Erre megbomlik a családi idill kényes egyensúlya és a fekete bárány, Pope (Ben Mendelsohn) lép akcióba, melynek folyományaként két rendőr veszíti életét. J. ekkor kezdi sejteni, hogy olyan úton jár, melyről később nehéz letérnie. Ebben megerősíti az is, hogy a rendőrség benne látja a csalit és koronatanút, egyszerre. A Cody család hiába hiszi magát olyan okosnak, a rendőrség stiklis módszereik bogarat ültetnek a fülükbe: Vajon J. köpött?

Ha köpött, akkor "mennie" kell, hiába rokon. Hiába unoka.
Janine, ha a fiairól van szó, olyan könnyedén dobná oda unokáját a dögkútba, hogy elgondolkozik az ember: A Cody család fiúgyermekei kitől örökölték a pszichopátiás tüneteket?
J. pedig tanácstalanul vergődik kétségei között, míg Pope szemet nem vet barátnőjére és olyan lépésre szánja el magát, melynek kimenetele végre J.-t is kirángatja az életét betöltő sztoikus semmilyen létből.
A rendőrség és a Cody család macska-egér harca hamarosan átvált J. és a Cody család harcává.
Végül J. megteszi azt, amit meg kell tennie és átveszi helyét a család őt megillető, ebédlő asztalához húzott székénél.

Guy Pearce a behízelgő modorú zsaru, aki igyekszik J.-t spiclivé tenni.

90%

Lassú vágás, kellemes zenei aláfestés, kiváló színészek.
Az Animal Kingdom egy gyorsan beérő, kultikus bűnügyi-családi dráma

Megjegyzés:
Hogy mennyire gonosztevők a Cody család, azt csupán abból tudja meg a néző, hogy a film elején, a montázs-főcím alatt, bankrablások fotóit látjuk. Az egész film során nem látjuk a fiúkat semmilyen, a "munkájukra" utaló tevékenység közben. A néző kb. ugyanannyi tudással lép a képbe, mint J. miután meghalt az anyja. Apró jelei persze vannak, hogy a Cody fiúk nem kismiskák, de egészen a rendőrségi túlkapásig gondolhatnánk, hogy csak amolyan helyi kemény csávók, akiket szeretnek megszorongatni a rend derék őrei.
Fokozatosan derül ki a Cody fiúk jelleme. Nem feltétlenül a legveszélyesebbnek tűnő arc az igazi vérmedve...

Remake: 13 Szellem - 13 Ghost (1960, 2001)

Remake: 13 Szellem - 13 Ghost (1960, 2001)

13 Szellem - 13 Ghost (1960)

Rendezte: William Castle

vannak a horrorfilm műfajnak papái, vagy pápái, Alfred Hitchcock mellett egészen biztos lenne helye William Castle-nak egy triumvirátusban. Ha mondjuk Top10 horrorrendezőt kellene összegyűjteni, Castle, munkásságának kora ellenére, benne kell, hogy szerepeljen. Castle 1914-ben született és majdnem, 1977-ben bekövetkezett haláláig aktív rendezői tevékenységet folytatott. Az ötvenes és hatvanas években élte fénykorát, amikor a filmes trükkök és az interaktív mozi előállításával kísérletezgetett. Keverte a nyersanyagokat, előállítva fekete-fehér és kontrasztban színes képeket, ijesztgette a nézőit az összes elképzelhető módon. Akár a székekbe is áramot vezettetett, a siker érdekében. A mai nézők bizonyára arról is lemaradtak, hogy néhány filmjét a kétezres években sokkal véresebb formában újra elkészítették, azaz Remake-elték. Egyik ilyen mozija a 13 szellem.





A film a közhiedelemmel ellentétben nem 3D-ben forgott, csupán egyes jelenetekhez szükség volt a kísértet hatás fokozása végett egy speciális szemüvegre, melyen piros és kék műanyagot ragasztottak. A film néhány pontján ez a készség fokozhatta a látott látványt. Nem nagy kunszt, de ne felejtsük el, ez a hatvanas évek. Castle néha sokkal érdekesebb ötleteket talált ki a borzalom faktor fokozására. Ez egy volt így csupán a vicces kísérletei közül. (Filmje elején még el is magyarázza a nézőnek a szemüveg használatát.)

A Zorba család (furcsa ez a görög név áthallás, miközben a család tagjai semmilyen formában nem emlékeztetnek a mediterrán emberekre.) sok év után hírt kap egy nagybácsi haláláról, akiről már eddig is úgy vélték, hogy alulról szagolja az ibolyát. A családfő és neje az ügyvédtől - aki túlságosan is bennfentes ebben az öröklési ügyben - tudja meg, hogy nem maradt más rájuk, mint egy nem kísértet járta, hanem egyenesen kísértet lakta ház, melyet ha nem laknak be, elveszíthetnek. Természetesen hiába elismert tanító egy múzeumban főhősünk, ha annyit nem keres, hogy eltartsa családját és a számlákat is idejében rendezze. Kapóra jön hát az ingyen lak és beköltöznek. A szellemekről hallott baljóslatú történeteket kinevetik, míg nem tapasztalják első kézből, hogy azért előfordul némi paranormális tevékenység az öreg épületben, mellyel ráadásul egy leginkább boszorkányra hajazó (Nem vicc, a színésznő, 21 évvel korábban a gonosz boszorkát alakította az "Óz, a nagy varázsló" című mese musicalben Margaret Hamilton) házvezetőnőt is megörökölnek.

Persze miután többször kitöri őket a frász készek lennének hátrahagyni az egészet, és ebben az elhatározásukban a túl bennfentes ügyvéd is megerősíti őket, igaz nem kevés önérdekkel, hiszen pontosan tudja, hogy valahol a házban rejtette el a néhai Dr. Zorba az összes pénzzé tett vagyonát.
Ki tudja miért, a szellemek inkább szimpatizálnak a családdal, mint nem és segítik őket, hogy ne a csaló ügyvéd lépjen a pénzzel. Igaz, előtte pl. apuka kezén egy szellem segítségével megjelenik a 13-as szám bőrbe égetett változata, amire később nem kapunk egyenes választ. Hiába, Robb White forgatókönyve nem próbál olyan fifikás és erőszakos lenni, mint a 2001-es változat.
A film nézhető még ma is, ám szigorúan otthon. A kamera végig statikus, érezhető a stúdió belső, a színészek elég hullámzó színvonalat hoznak és a vágás is döcögős.
Ha eltekintünk attól, hogy a film elmúlt fél évszázados, azért szórakoztató, csak a halálesetek hiányoznak belőle, hogy igazi horrorként tekinthessünk rá. Így inkább egy átverős thriller, kísértetekkel.

- Halott embereket látok...

Nem tudom, a hatvanas években milyen volt a szellem trend, mivel jómagam egyel sem találkoztam és főleg a kilencvenes, kétezres évek horrorfilmjein szocializálódtam, minden esetre mai szemmel félelmetes helyett inkább megmosolyogtató az oroszlán szellem és a hozzá tartozó fej nélküli idomár, illetve a forgó szélkakas kísértet, amely tök izgalmasan vonul be a képbe, hogy azután senkit se öljön meg. Másrészt egy idő után elég fárasztó a szellemek nyögéseit és ostoba hörgését hallgatni, hosszú perceken keresztül. A főcímben persze mind a tizenkettő kísértetet tisztességesen bemutatják, hogy egy kérdőjel mögé rejtsék a 13. címben szereplő szellemet, de aki öt perce nézi a filmet, annak elég hamar kiderül, ki is lesz az utolsó.

60%

13 kísértet - 13 Ghost (2001)

Rendezte: Steve Beck

A Dark Castle Entertainment a "Ház a kísértet-hegyen" című, amúgy szintén William Castle Remake-kel kezdte meg áldásos tevékenységét, a Warner Brothers égisze alatt. Eredetileg horror filmekre szakosodtak, ám idővel egyéb témákba is belenyúltak, a sikert hajszolva. Filmjeiket többnyire legalább egy A-listás, vagy komoly színészre (értsd: Oscar-díj, szakmai elismerés) építették, aki mellé további, főleg televíziós sorozatokban már sikeres színészekkel vettek körbe, és fontos volt még, hogy a filmben legyen szellem és sok vér. Azután gyorsan változott a brand és készítettek csak szimplán horror remake-t, szellemek nélkül és eleveztek az akciófilmek felé is.







Steve Beck első nagyjátékfilmes lehetőségként kapta ezt a darabot és képi stílusára, hangulatteremtő vizualitására nem lehet panaszunk. Annyira végzett jó munkát, hogy eá egy évre megrendezhesse a Kísértethajó című, emlékezetes első öt perccel rendelkező horrorfilmet, majd egyszerűen kivonult a filmiparból. Nem tudni kinek léphetett a tyúkszemére. 2002 óta nincs róla és munkáiról adat az imdb oldalán. Ez azért furcsa, mert összes hibája ellenére a két rendezése sikeres volt. A maguk módján még emlékezetesek is. Nem azért, mert a két film jó, hanem mert inkább korrekt.

Matthew Lillard jól hozza, amit lehet. Kár, hogy a karakter maga ripacs.

Robb White forgatókönyvébe ketten is belepiszkáltak és nem sok mindent hoztak át az eredeti történetből. A filmet eleve megpakolták felesleges mellékszereplőkkel és töménytelen brutalitással. A nyitó jelenet egy és egyben utolsó szükséges szellem levadászásával indul, amelynek tucatnyi áldozata van. A nevetséges szellem csalit, a vért fröcskölő kamiont már ez egyik szereplő is kikacsintva a nézőre, simán ostoba ötletnek tartja. Azután a szellem tisztességes rendet vág a vadászok között és a néző nem érti, hogyha ennek a rossz léleknek ekkora a vérszomja, miért is nem hagyta el a kihalt autótemető falait és kezdte tizedelni a városka lakosságát, hiszen innen elhurcolva, később is elég aktív, így tehát akár magától is elvándorolhatott volna. Mindegy.
A főgonosz professzorunk Cyrus Kritikos (F. Murray Abraham) végül megkapja amit akar, ám ez az életébe kerül. Emberei ennek ellenére - már amelyik még életben maradt - befejezik munkásságát és leszállítják a szállítmányt egy üvegből és fémből emelt háznak nevezett börtönbe, ahol mind a 12 kísértetet elhelyezik az alagsorba.

Közben a főszereplőnk, Arthur Kritikos (Tony Shalhoub, a későbbi Monk nyomozó) akinek végre nem csak a neve, hanem fizimiskája is elmegy görögnek, elveszíti feleségét egy lakástűzben és éppen kapóra jön neki és két csemetéjének, hogy a halott rokon után megöröklik az üvegbörtönt, így van hol új életet kezdeni. Annak ellenére, hogy aput nem veti fel a pénz, viszik magukkal a nagyjából használhatatlan gyerekcsőszt is, mert úgy szokás, hogy ha hat órányi útra költözünk a régi otthonunktól, akkor a kötelező fekete karakter is megy velünk. A filmből nem derül ki, hogy ez a ragaszkodás annak szól, hogy a fekete csaj egy igazi gyermek suttogó vagy apuka dugja. Suttogó azonban nem lehet, hiszen a film során bármikor akar a csemetére rápirítani, annak semmi foganatja sincs.

A Kriticos család legyen bármilyen kritikus az elhalálozott nagybácsival szemben, ettől függetlenül vidáman sétálnak be egy olyan házba, melynek üvegből vannak a falai, belátni az egészet - szinte - és a bejárati zárszerkezet simán benyeli a kulcsot, hogy azután bekebelezze őket. Kulcs a zárban? Sebaj. Bemegyünk és lesz valami.
Közben megkapjuk az irritáló mellékszereplőket, ha az au-pair nem lett volna elég. Egy hideg kék szemű ügyvédet és egy villanyszerelőt, aki persze nem villanyszerelő, hiszen a film elején ő az egyik szellemvadász. Ezen munkája abból áll, hogy megérinti a talajt, érzi a szellemet és sipákolni kezd, hogy menjenek onnan. És mivel 12 szellemet gyűjtöttek össze a film előtt, valószínű, hogy médiumunk eddig 12-szer adta elő ezt a magánszámot. (És nem tudta megszokni...)
Azon meg sem lepődünk, hogy a kezeslábast, amiben érkezik, a házban simán lecseréli öltönyre. A papa lánya azért rákérdez, hogy mi lett a másik cuccal, de apuka lehurrogja, mert nem zavarja, ha idegenek valószínűsíthetően a családi örökség egyik ruhásszekrényéből szolgálják ki magukat.

Azután, hogy a diliház teljes legyen, beérkezik egy szellem suttogó Indiana Jones, mellekkel, hogy magyarázata után még több kérdésünk legyen, elsőnek például mindjárt az, hogy hogy az anyjába tudott bejutni egy elvileg olyan hermetikusan lezárt épületbe, amelynek a kulcsa már beépült a falba és még plusz szellem védelemmel is el van látva.
Az is kérdés, hogy a rengeteg üvegfal ellenére, miért látjuk a kint remegő fa lombkoronákat, a szereplők viszont úgy elkeverednek egymástól, hogy nem látják a másikat, merre csámborog. Vagy a sok le nem mosott ablak olyan opálos, hogy...

Az ügyvéd sikeresen lelép a családfő elől, hogy felkutasson egy feltételezett bőröndöt, melyben feltételezhetően benne van egy kisebb vagyon. Sikerül a kutatás, csak ezzel egyidejűleg beindítja a szerkezetet, amely a ház maga. A szellemek egyesével kiszabadulnak az alagsorban kifejezetten nekik kialakított börtönükből és ha már kint vannak, gyilkolászni kezdenének... Ebben sok segítséget nem kapnak a forgatókönyv íróktól, hiszen az első áldozatot egy ablaktábla vágja ketté, egy másikat pedig az összenyomódó falak tesznek tönkre.

A nagylány pl. besétál egy csodálatos budoárba, melyben a meztelen nő szellem valamiért otthon érzi magát. (Holott egyértelműen nem itt fogták be.) A nagylány a haját rendezgeti, majd vizet enged, hogy megfürödjön. Közben a szellemnő kis ideig a válla felett nézegeti magát a tükörben, majd beül egy kád szellem vérbe és elvan. Csupán akkor igyekszik szellem kését a nagylány szívébe csempészni, amikor azért beront apukája, hogy takarodjanak a házból.

Egy másik jelenetben egy szellem elöl mentik apukát, akit a lábánál fogva rángatnak előre, miközben mögöttük hajrázik egy csúnya lélek. Végül mindenki feljebb mászik egy szintet és... elmúlik az aktuális veszély, mert a szellem nem tudja felhúzni magát a következő szintre. Vagy elnéztem valamit? Hiszen már nem fogja őket az ablakokba vésett védelem... Eh.

A párbeszédek ritka gyengék. Többnyire mindenki a másik szavába vág, félszavakkal dobálódzik, vagy azt mondja maradj itt, hogy a másik azután ne maradjon ott. Eszméletlen szellemes dialógusokat hallhatunk. Még egy átlagos, horrorbolond nézőnek is feltűnik, mennyire erőtlen a filmben a duma.

A szellemek amúgy ötletesek, a vágások látványosak, néha túl gyorsak is.
A film egyetlen pozitívuma igazából maga a ház, a díszlet. Ezek egy része CGI, egy része meg a berendezők műve. Azért elgondolkodtató, hogy bár a szellemek cellái egymás után nyílnak ki, ami egy idő után azt jelentené, hogy mind a 12 hőseink seggében kéne, hogy loholjon, a nagy és tömeges mészárlás elmarad.

Az eredeti történetet megfejelték egy sokkal bonyolultabb árulással, mint a 60-as eredeti mozi, igaz, hiteltelenebb az egész, túl csinált. Viszont itt legalább a szellemek tényleg rémisztőek és nincs köztük sem oroszlán, sem bádogember... A kísértetek emberek, akik köré élettörténetet és halálmódot kreáltak, igaz, ez magából a filmből nem tud kiderülni. (Ehhez meg kell nézni a dvd extráit!!!)

Az egyik szellem viszont ötletesen az elhunyt anya, ami viszont kifejezetten jó húzás a filmtől.

A nagylányt Shannon Elizabeth alakítja és az Amerikai pitével ellentétben, hiába ígér be egy kiadós fürdést, vetkőzésig nem jut el.
A végkifejlet meg kiszámítható és elég nyálas, hiszen még az idegesítő gyermekvigyázó ribit sem képesek igaziból kinyírni. Pedig milyen kihagyott ziccer...

A film hiába színesebb, nagyobb, pörgősebb, mint elődje, túl személytelen és üres. A puskapor nagyját ellövik az első fél órában.

50%

Kavarás - Blended (2014)

Kavarás - Blended (2014)

Rendezte: Frank Coraci

Így sem írtam még véleményt filmről. Valamelyik fórumon belefutottam egy kritikába, mely után a fórumozókat olvasva egy nagy adag személyes megjegyzés hagyta el a számat:

Az előző kommentelő kérdezte:
- Ez megint egy olyan fingós vicces altesti humor film?

- Nem. Szerencsére ebben nagyon kevés van a megszokott és szar Sandler poénokból. Ami maradt, azt meg már tucat filmben láttad.
Sajnos, abban igaza van a kritikusnak, hogy ez a film messze van egy jó vígjátéktól.
Vannak benne spontán felröhögést kicsikaró pillanatok, de van, akinél a jó beszólás nem két sértegetésben merül ki, amit egyik szereplő a másiknak odavet, hanem olyan szövegekben, amelyek az agyat is megdolgoztatják. Oké, felröhögtem, amikor 10 másodperces Bob feltűnik az "50 első randiból", de ez egy cameo, nem adja el a filmet. Oké, aranyos, amikor a nagylány öntudatra ébred és nővé avanzsál, de ez a lépcső jelenet a "Papa, én nő vagyokból" pepitában, vagy "A csaj nem jár egyedülből".
Sandler visszafogta magát és kivételesen nem emlékszem, hogy nála gyengébbeket vert volna össze, vagy fenyegetett volna.
Sosem fogom megtudni, hogy ha az afrikai utazás jegyeinek a tulajdonosa egy Dick nevű milliomos, hogyan lehetséges, hogy a jegyre ráugró két család már csak a célállomáson botlik egymásba és képed el: - Hát, ti itt?
Gondolom, az ilyen utazásnál, ahol az eredeti tulajdonos saját családjának vette a jegyet, elvárható, hogy a teljes utazást együtt tegyék meg, beleértve az indulást is. Erre a két család már a hotel előtt ismeri fel egymást.
A mellékszereplők a szokásosak: extrémek, néha átlépik a valóság határát. A testépítő, feláldozható Terry Crews pedig már kezd fárasztó lenni, hogy csak leadja a magánszámát de nem tesz hozzá a filmhez.
Az 50 első randinak volt egy jó története - bár eléggé sántít az a rész, hogy a nagy nőcsábász Sandler aki előtte fűvel-fával tolja, megpillantja Lucy-t és félreteszi a karakterét...
Itt mi a történet?
Két felnőtt, független szülő elmegy a családdal a csába és összecsiszolódik. Hú, de bonyolult. Ráadásul a "kavarás" szót negatív értelemben szokták inkább használni kapcsolatokban, amikor két ember szexuálisan rááll egymásra.
Ez itt nincs meg, hiszen ők nem kavarnak, hanem lassan szimpatizálni kezdenek egymással és fokozatosan ér be a kapcsolatuk.
Stb."

Eddig a véleményem, ám kiegészíteném.

Mert valahogy nekem jobban tetszik egy Jóbarátok sorozatból ismert beszólás vagy Chandler poén, mint Sandler sokszor csupán ötlettelen sértegetései és odavetett félmondatai.

Miért volt az, hogy néhány direkt a romkom vagy vígjáték sorozat beköpéseire évek múlva is emlékszem és egy Sandler komédiából max. annyira, hogy a háttérben két orrszarvú kefél, egy néger szereplő folyamatosan rossz néven szólítja a szereplőt, vagy anyuka beveri a gyerek fejét az ajtófélfába, miközben aludni viszi?

Biztos, mert egy húsz perces sorozatnak érdeke, hogy egy hét múlva is őt válaszd a szórakozásod céljának, míg a mozi, miután beültél rá, elengedheti a kezed: a jegyet megvetted, megnézted, mehetsz haza.

Egy "Rém rendes család" epizódon ezer ötletelő törte a fejét, hogy a dialógusban legyen elég kérdezz-felelek és interakció. 

Itt pedig?

Két felnőtt randizik, nem jön össze. Nem klappolnak.

Összefutnak egy boltban, érezni, hogy valami alakulhat, mégsem jön össze.

Összecserélik a bankkártyát, összefutnak, hírt kapnak egy utazási lehetőségről, külön mennek, együtt érkeznek és amíg telnek a vakáció napjai, összejönnek. 

Igaz, még kevernek a történetben némi nehezítésnek egy tenyérbe mászó ex-apát, mégis, súlytalan az egész.

A szokásos, extrém kapcsolatban tobzódó, reflektáló mellékszereplők.

Komolyan, olyan érzésem volt, hogy a magyar "Csudafilm" amerikai változatát nézem; néhány híres színész és egy tucat válogatott statiszta elment együtt forgatni Afrikába, hogy kicsit kifújják magukat és pihenjenek. A szafari és all include zabálás mellett naponta felvettek pár jelenetet, elbaszták a költségkeretet és végül tálaltak egy alig izgalmasabb filmet, mintha két órán keresztül az ismerős, nyaralásról készített fotóit kellene megnéznünk, amit összevágtak photo shoppal és alá kevertek egy zenét...

Rob Scheider nincs, helyette Terry Crews

Kb. ilyen volt számomra ez a film.

20%

Haladás, hogy Sandler nem volt vállalhatatlan meg értékeltem néhány cameo-t és poént.

Ja, az az Afrika meg, akár CGI is lehetett, annyira művi az egész. Még a légi-felvételek is kicsit kilógtak az egészből, mintha nem ugyanaz az ember vette volna fel őket, mint aki a színészeket. Pedig fut elefánt, fut zsiráf...

Már nem esszük meg, hogy gagyi a női szereplő, ha csak szar a frizurája...

Drew Barrymoore aranyos.

Az Adam Sandler legnagyobb lányát, Hilary-t játszó Bella Thorne, tényleg bella kis Eyecandy

Kín - Torment (2013)

Kín - Torment (2013)

Rendezte: Jordan Barker

Barker filmje azért nem akkora telitalálat címileg, hiszen az elmúlt öt évben sokkal több olyan filmet láttam, amelyekre inkább rá lehetett volna húzni ezt az egyszerű címet. Nem negatívumként említem ezt meg, csak úgy érzem, ezzel a következő időszakban készülő hasonló témájú filmek elveszítettek egy remek lehetőséget az olcsó hatásvadászatra. A "Torment" sokkal inkább a You're Next tematikáját követi és ha azt a pár kérdést megválaszolná, amelyet a film végén még feltettem magamnak, szinte tökéletes vállalás lenne. No, nem baj, majd a folytatásban. Mert sorozat gyanús. Csak remélni tudom, hogy hasonló style-ban folytatják.

A film, mikor elkezdődött, már félig meg is vett magának. Nekem számít a stílus, ezért a széles vászon, a finoman használt szűrők és szép fényképezés (Boris Mojsovski) azonnal lehengerelt. Szerencsére a külcsín mellé a tartalommal sem volt semmi bajom, ezért a másfél óra számomra izgalmas filmélmény volt, néhány logikátlanságot és apró dramaturgiai töréseket leszámítva. Persze egy horror-thrillerről beszélünk, ezért nem várhatjuk el a nagy katarzist, vagy, hogy egy hét múlva emlékezni fogunk a filmre. Azt, meg, hogy hány helyről lopkodták össze a történetet, elsorolni nem bírom.

Cory (Robin Dunne) és Sarah Morgan (Katharine Isabelle) friss házasok. Hogy legyen közöttük némi feszültség keltő forrás, melléjük csapta a forgatókönyv Cory előző házasságából a nyakán maradt gyereket, Liam-et (Peter DaCunha), aki már-már irritálóbb, mint kéne. Az, hogy igazi anyuval mi történt, számomra nem volt egyértelmű, mintha a film is lebegtette volna a karaktert, ami miatt a vége felé, kezdtem azt hinni, hogy az események mögött, valamilyen formában, az anyuka állhat. Végül nem lett igazam... Pedig lehet, hogy jobb lett volna.

Cory és Sarah... meg Liam, elmennek a Morgan család nyaralójába, ami valójában képes befogadni egy egész klánt. Az elvileg nyaraló tökéletesen és részletesen be van rendezve. (Gondolok itt például az ízlésesen falra helyezett családi fotókra, amely egy átlag családnál az igazi otthonukban sem túl sok. Bár, az amerikai más kultúra.) Ide érkeznek, hogy összecsiszolódjon az asszonyka és a sértődött kamasz. Nem mondanám, hogy pina-irigy az apjára, mert azt még nem érti, miért jó gyömöszölni egy lányt, ám annyit ő is érez, hogy apu és anyu már nem lesznek többé egy pár, mert itt van ez az új anyu, aki szeretne jó fej lenni, de én, Liam, a Morgan ház örököse, nem leszek hozzá kedves!
Sarah azért küzd. Cory pedig egyszerre igyekszik eljátszani a jó apu-rossz aput.
A házban viszont valaki járt, amíg lefutott a Morgan válás és házasság. Elvileg legalább fél éve nem volt itt a családfő. (Ennél a résznél nem értettem, hogy igazából első anyu meghalt esetleg valami balesetben vagy betegségben, vagy csak valamiért elhagyta őket. Ha viszont elváltak és lelépett, nem túl jó anya, mert bár a kiskölyöknek van telefonja, az anyja egyszer sem keresi rajta és később, az események sodrásában sem kerül szóba, hogy fel kellene hívni.

A helyi seriff (Stephen McHattie valójában csak szinte cameo szerepben, tehetségét méltatlanul nem kihasználva) persze megnyugtat mindenkit a picsába, hogy a fiatalok néha bepiálnak, kinézik a magányosan álló házakat és akár hetekre beköltöznek, bulizni meg azt a sok szart csinálni, amiben az Amerikai pite filmek olyan jók voltak.
- Deszkázza be a pincét! - ad még jó tanácsot, mielőtt lelép. - És hívjon az asszonyka, ha gáz van.

Persze, az atmoszférateremtő vágás és zene sugallja: Gáz van!!!

Éjjel felriadnak és mire kidörzsölik az álmot a szemükből, kiderül, hogy Liam eltűnt a házból. Ilyen ez az amerikai közbiztonság. Szépek azok a nagy házak, tele a sok lámpával, szobával, menekülésre és elbújásra alkalmas helységgel, azonban ha egy álarcos gyilkos be akar jutni, könnyen megteszi. Egyszerűen már bentre születnek.
Morganék egy kört futnak a ház körül, mert a gyerek biztos kint kóvályog, ezalatt Sarah meg is sérül. Itt már csak a seriff segíthet, akit, mielőtt elnémulna a telefon, felhívnak. Még le sem teszik a kagylót, a seriff már ott van a háznál. Megkötözve a saját kocsijában, fáklyaként végzi. (Az sem világos számomra, őt hogyan cserkészték be a "gonoszok". Egy biztos, az ilyen filmek elején mindig egy-két törvény őr lézeng, mikor meg lefutottak az események, egy városnyi rendőr, tűzoltó és mentős pakolja szét a helyszínt és viszi el az áldozatokat.)

A Torment elvileg innen kezdődik. A gyilkosoknak terve van és ebben nem az egész Morgan család vesz részt. Pszichológiailag nem tartom mondjuk az egyik fontos részt hihetőnek (mikor kisfiú olyan gyorsan szkeptikussá válik az apja felé, de ha megnézed, rájössz mire gondolok) és a leszámolások is el lettek nagyolva, összességében a film egy hatvan százalékot simán ér számomra.
És van benne sorozat lehetőség, csak azt ne csapják ennyire össze.

Konklúzió: Sarah anyu tökösebb, mint Cory apu.

Amikből lopikáltak, a teljesség igénye nélkül:

- Utolsó ház balra - The Last House on the Left (1972) és a Remake
- Hívatlanok- The Strangers (2008) és Francia eredeti
- Te következel - You're Next (2011)
- Furcsa játék - Funny Games (1997) és a Remake

És ez csak pár.

65%