R.I.P.: Elhunyt Michael Nyqvist

Az 56 éves Michael Nyqvist tüdőrákban hunyt el 2017.június27.-én, családja körében. A Svéd színészt 2009-ben kapta vállára a világhír, amikor eljátszotta Stieg Larsson kultikus regényben, "A tetovált lányban" Mikael Blomkvist, az újságíró szerepét. Ezek után Amerikába is többet hívták, nevét kezdtük megismerni.
Tom Cruise mellé őt választották a negatív főszereplőnek a Mission: Impossible 4. részében. Tehetségét még olyan mellékszerepben is jól kamatoztatta, mint a John Wick című bosszúfilm, Keanu Reeves főszereplésével.

Remake: 13 Szellem - 13 Ghost (1960, 2001)

Remake: 13 Szellem - 13 Ghost (1960, 2001)

13 Szellem - 13 Ghost (1960)

Rendezte: William Castle

vannak a horrorfilm műfajnak papái, vagy pápái, Alfred Hitchcock mellett egészen biztos lenne helye William Castle-nak egy triumvirátusban. Ha mondjuk Top10 horrorrendezőt kellene összegyűjteni, Castle, munkásságának kora ellenére, benne kell, hogy szerepeljen. Castle 1914-ben született és majdnem, 1977-ben bekövetkezett haláláig aktív rendezői tevékenységet folytatott. Az ötvenes és hatvanas években élte fénykorát, amikor a filmes trükkök és az interaktív mozi előállításával kísérletezgetett. Keverte a nyersanyagokat, előállítva fekete-fehér és kontrasztban színes képeket, ijesztgette a nézőit az összes elképzelhető módon. Akár a székekbe is áramot vezettetett, a siker érdekében. A mai nézők bizonyára arról is lemaradtak, hogy néhány filmjét a kétezres években sokkal véresebb formában újra elkészítették, azaz Remake-elték. Egyik ilyen mozija a 13 szellem.





A film a közhiedelemmel ellentétben nem 3D-ben forgott, csupán egyes jelenetekhez szükség volt a kísértet hatás fokozása végett egy speciális szemüvegre, melyen piros és kék műanyagot ragasztottak. A film néhány pontján ez a készség fokozhatta a látott látványt. Nem nagy kunszt, de ne felejtsük el, ez a hatvanas évek. Castle néha sokkal érdekesebb ötleteket talált ki a borzalom faktor fokozására. Ez egy volt így csupán a vicces kísérletei közül. (Filmje elején még el is magyarázza a nézőnek a szemüveg használatát.)

A Zorba család (furcsa ez a görög név áthallás, miközben a család tagjai semmilyen formában nem emlékeztetnek a mediterrán emberekre.) sok év után hírt kap egy nagybácsi haláláról, akiről már eddig is úgy vélték, hogy alulról szagolja az ibolyát. A családfő és neje az ügyvédtől - aki túlságosan is bennfentes ebben az öröklési ügyben - tudja meg, hogy nem maradt más rájuk, mint egy nem kísértet járta, hanem egyenesen kísértet lakta ház, melyet ha nem laknak be, elveszíthetnek. Természetesen hiába elismert tanító egy múzeumban főhősünk, ha annyit nem keres, hogy eltartsa családját és a számlákat is idejében rendezze. Kapóra jön hát az ingyen lak és beköltöznek. A szellemekről hallott baljóslatú történeteket kinevetik, míg nem tapasztalják első kézből, hogy azért előfordul némi paranormális tevékenység az öreg épületben, mellyel ráadásul egy leginkább boszorkányra hajazó (Nem vicc, a színésznő, 21 évvel korábban a gonosz boszorkát alakította az "Óz, a nagy varázsló" című mese musicalben Margaret Hamilton) házvezetőnőt is megörökölnek.

Persze miután többször kitöri őket a frász készek lennének hátrahagyni az egészet, és ebben az elhatározásukban a túl bennfentes ügyvéd is megerősíti őket, igaz nem kevés önérdekkel, hiszen pontosan tudja, hogy valahol a házban rejtette el a néhai Dr. Zorba az összes pénzzé tett vagyonát.
Ki tudja miért, a szellemek inkább szimpatizálnak a családdal, mint nem és segítik őket, hogy ne a csaló ügyvéd lépjen a pénzzel. Igaz, előtte pl. apuka kezén egy szellem segítségével megjelenik a 13-as szám bőrbe égetett változata, amire később nem kapunk egyenes választ. Hiába, Robb White forgatókönyve nem próbál olyan fifikás és erőszakos lenni, mint a 2001-es változat.
A film nézhető még ma is, ám szigorúan otthon. A kamera végig statikus, érezhető a stúdió belső, a színészek elég hullámzó színvonalat hoznak és a vágás is döcögős.
Ha eltekintünk attól, hogy a film elmúlt fél évszázados, azért szórakoztató, csak a halálesetek hiányoznak belőle, hogy igazi horrorként tekinthessünk rá. Így inkább egy átverős thriller, kísértetekkel.

- Halott embereket látok...

Nem tudom, a hatvanas években milyen volt a szellem trend, mivel jómagam egyel sem találkoztam és főleg a kilencvenes, kétezres évek horrorfilmjein szocializálódtam, minden esetre mai szemmel félelmetes helyett inkább megmosolyogtató az oroszlán szellem és a hozzá tartozó fej nélküli idomár, illetve a forgó szélkakas kísértet, amely tök izgalmasan vonul be a képbe, hogy azután senkit se öljön meg. Másrészt egy idő után elég fárasztó a szellemek nyögéseit és ostoba hörgését hallgatni, hosszú perceken keresztül. A főcímben persze mind a tizenkettő kísértetet tisztességesen bemutatják, hogy egy kérdőjel mögé rejtsék a 13. címben szereplő szellemet, de aki öt perce nézi a filmet, annak elég hamar kiderül, ki is lesz az utolsó.

60%

13 kísértet - 13 Ghost (2001)

Rendezte: Steve Beck

A Dark Castle Entertainment a "Ház a kísértet-hegyen" című, amúgy szintén William Castle Remake-kel kezdte meg áldásos tevékenységét, a Warner Brothers égisze alatt. Eredetileg horror filmekre szakosodtak, ám idővel egyéb témákba is belenyúltak, a sikert hajszolva. Filmjeiket többnyire legalább egy A-listás, vagy komoly színészre (értsd: Oscar-díj, szakmai elismerés) építették, aki mellé további, főleg televíziós sorozatokban már sikeres színészekkel vettek körbe, és fontos volt még, hogy a filmben legyen szellem és sok vér. Azután gyorsan változott a brand és készítettek csak szimplán horror remake-t, szellemek nélkül és eleveztek az akciófilmek felé is.







Steve Beck első nagyjátékfilmes lehetőségként kapta ezt a darabot és képi stílusára, hangulatteremtő vizualitására nem lehet panaszunk. Annyira végzett jó munkát, hogy eá egy évre megrendezhesse a Kísértethajó című, emlékezetes első öt perccel rendelkező horrorfilmet, majd egyszerűen kivonult a filmiparból. Nem tudni kinek léphetett a tyúkszemére. 2002 óta nincs róla és munkáiról adat az imdb oldalán. Ez azért furcsa, mert összes hibája ellenére a két rendezése sikeres volt. A maguk módján még emlékezetesek is. Nem azért, mert a két film jó, hanem mert inkább korrekt.

Matthew Lillard jól hozza, amit lehet. Kár, hogy a karakter maga ripacs.

Robb White forgatókönyvébe ketten is belepiszkáltak és nem sok mindent hoztak át az eredeti történetből. A filmet eleve megpakolták felesleges mellékszereplőkkel és töménytelen brutalitással. A nyitó jelenet egy és egyben utolsó szükséges szellem levadászásával indul, amelynek tucatnyi áldozata van. A nevetséges szellem csalit, a vért fröcskölő kamiont már ez egyik szereplő is kikacsintva a nézőre, simán ostoba ötletnek tartja. Azután a szellem tisztességes rendet vág a vadászok között és a néző nem érti, hogyha ennek a rossz léleknek ekkora a vérszomja, miért is nem hagyta el a kihalt autótemető falait és kezdte tizedelni a városka lakosságát, hiszen innen elhurcolva, később is elég aktív, így tehát akár magától is elvándorolhatott volna. Mindegy.
A főgonosz professzorunk Cyrus Kritikos (F. Murray Abraham) végül megkapja amit akar, ám ez az életébe kerül. Emberei ennek ellenére - már amelyik még életben maradt - befejezik munkásságát és leszállítják a szállítmányt egy üvegből és fémből emelt háznak nevezett börtönbe, ahol mind a 12 kísértetet elhelyezik az alagsorba.

Közben a főszereplőnk, Arthur Kritikos (Tony Shalhoub, a későbbi Monk nyomozó) akinek végre nem csak a neve, hanem fizimiskája is elmegy görögnek, elveszíti feleségét egy lakástűzben és éppen kapóra jön neki és két csemetéjének, hogy a halott rokon után megöröklik az üvegbörtönt, így van hol új életet kezdeni. Annak ellenére, hogy aput nem veti fel a pénz, viszik magukkal a nagyjából használhatatlan gyerekcsőszt is, mert úgy szokás, hogy ha hat órányi útra költözünk a régi otthonunktól, akkor a kötelező fekete karakter is megy velünk. A filmből nem derül ki, hogy ez a ragaszkodás annak szól, hogy a fekete csaj egy igazi gyermek suttogó vagy apuka dugja. Suttogó azonban nem lehet, hiszen a film során bármikor akar a csemetére rápirítani, annak semmi foganatja sincs.

A Kriticos család legyen bármilyen kritikus az elhalálozott nagybácsival szemben, ettől függetlenül vidáman sétálnak be egy olyan házba, melynek üvegből vannak a falai, belátni az egészet - szinte - és a bejárati zárszerkezet simán benyeli a kulcsot, hogy azután bekebelezze őket. Kulcs a zárban? Sebaj. Bemegyünk és lesz valami.
Közben megkapjuk az irritáló mellékszereplőket, ha az au-pair nem lett volna elég. Egy hideg kék szemű ügyvédet és egy villanyszerelőt, aki persze nem villanyszerelő, hiszen a film elején ő az egyik szellemvadász. Ezen munkája abból áll, hogy megérinti a talajt, érzi a szellemet és sipákolni kezd, hogy menjenek onnan. És mivel 12 szellemet gyűjtöttek össze a film előtt, valószínű, hogy médiumunk eddig 12-szer adta elő ezt a magánszámot. (És nem tudta megszokni...)
Azon meg sem lepődünk, hogy a kezeslábast, amiben érkezik, a házban simán lecseréli öltönyre. A papa lánya azért rákérdez, hogy mi lett a másik cuccal, de apuka lehurrogja, mert nem zavarja, ha idegenek valószínűsíthetően a családi örökség egyik ruhásszekrényéből szolgálják ki magukat.

Azután, hogy a diliház teljes legyen, beérkezik egy szellem suttogó Indiana Jones, mellekkel, hogy magyarázata után még több kérdésünk legyen, elsőnek például mindjárt az, hogy hogy az anyjába tudott bejutni egy elvileg olyan hermetikusan lezárt épületbe, amelynek a kulcsa már beépült a falba és még plusz szellem védelemmel is el van látva.
Az is kérdés, hogy a rengeteg üvegfal ellenére, miért látjuk a kint remegő fa lombkoronákat, a szereplők viszont úgy elkeverednek egymástól, hogy nem látják a másikat, merre csámborog. Vagy a sok le nem mosott ablak olyan opálos, hogy...

Az ügyvéd sikeresen lelép a családfő elől, hogy felkutasson egy feltételezett bőröndöt, melyben feltételezhetően benne van egy kisebb vagyon. Sikerül a kutatás, csak ezzel egyidejűleg beindítja a szerkezetet, amely a ház maga. A szellemek egyesével kiszabadulnak az alagsorban kifejezetten nekik kialakított börtönükből és ha már kint vannak, gyilkolászni kezdenének... Ebben sok segítséget nem kapnak a forgatókönyv íróktól, hiszen az első áldozatot egy ablaktábla vágja ketté, egy másikat pedig az összenyomódó falak tesznek tönkre.

A nagylány pl. besétál egy csodálatos budoárba, melyben a meztelen nő szellem valamiért otthon érzi magát. (Holott egyértelműen nem itt fogták be.) A nagylány a haját rendezgeti, majd vizet enged, hogy megfürödjön. Közben a szellemnő kis ideig a válla felett nézegeti magát a tükörben, majd beül egy kád szellem vérbe és elvan. Csupán akkor igyekszik szellem kését a nagylány szívébe csempészni, amikor azért beront apukája, hogy takarodjanak a házból.

Egy másik jelenetben egy szellem elöl mentik apukát, akit a lábánál fogva rángatnak előre, miközben mögöttük hajrázik egy csúnya lélek. Végül mindenki feljebb mászik egy szintet és... elmúlik az aktuális veszély, mert a szellem nem tudja felhúzni magát a következő szintre. Vagy elnéztem valamit? Hiszen már nem fogja őket az ablakokba vésett védelem... Eh.

A párbeszédek ritka gyengék. Többnyire mindenki a másik szavába vág, félszavakkal dobálódzik, vagy azt mondja maradj itt, hogy a másik azután ne maradjon ott. Eszméletlen szellemes dialógusokat hallhatunk. Még egy átlagos, horrorbolond nézőnek is feltűnik, mennyire erőtlen a filmben a duma.

A szellemek amúgy ötletesek, a vágások látványosak, néha túl gyorsak is.
A film egyetlen pozitívuma igazából maga a ház, a díszlet. Ezek egy része CGI, egy része meg a berendezők műve. Azért elgondolkodtató, hogy bár a szellemek cellái egymás után nyílnak ki, ami egy idő után azt jelentené, hogy mind a 12 hőseink seggében kéne, hogy loholjon, a nagy és tömeges mészárlás elmarad.

Az eredeti történetet megfejelték egy sokkal bonyolultabb árulással, mint a 60-as eredeti mozi, igaz, hiteltelenebb az egész, túl csinált. Viszont itt legalább a szellemek tényleg rémisztőek és nincs köztük sem oroszlán, sem bádogember... A kísértetek emberek, akik köré élettörténetet és halálmódot kreáltak, igaz, ez magából a filmből nem tud kiderülni. (Ehhez meg kell nézni a dvd extráit!!!)

Az egyik szellem viszont ötletesen az elhunyt anya, ami viszont kifejezetten jó húzás a filmtől.

A nagylányt Shannon Elizabeth alakítja és az Amerikai pitével ellentétben, hiába ígér be egy kiadós fürdést, vetkőzésig nem jut el.
A végkifejlet meg kiszámítható és elég nyálas, hiszen még az idegesítő gyermekvigyázó ribit sem képesek igaziból kinyírni. Pedig milyen kihagyott ziccer...

A film hiába színesebb, nagyobb, pörgősebb, mint elődje, túl személytelen és üres. A puskapor nagyját ellövik az első fél órában.

50%

Klasszikus: A hét mesterlövész - The Magnificent Seven (1960)

A hét mesterlövész - The Magnificent Seven (1960)

Rendező: John Sturges

"Chris: - Az öregnek igaza volt. Csak a parasztok nyernek. Mi mindig csak veszítünk."

Az amerikai gyerekek fantáziája, ha a történelmi időkbe szeretne visszanyúlni egy kis játék keretében, a hancúrozás kimerül az indiánok és cowboyok közötti "véres" harcokban. Mert nekik szinte nincs más. Tekintsünk el azoktól a kölyköktől, akik katona kontra Vietkong-ot nyomatnak. Amikor filmünk készült (1960), akkor még Amerika főleg a belső ellenségekre fordított figyelmet. A világháborúba is inkább belerángatták, mintsem meggyőződésből cselekedtek volna. Amerika az ártatlanságát pont a hatvanas években veszítette el, amikor már egyértelművé vált, hogy boldogulását csak akkor tudja fenntartani, ha határain kívül is folytatja erőszakos, nyomakodós hozzáállását.
De amikor a filmkészítés kialakult, majd teret hódított, az egyik legfontosabb témájuk a bevándorlók és őslakosok közötti feszültségekről szóltak, aminek műfaji neve a western lett, és sikere egészen a hatvanas évek végéig töretlen volt, amikor is a politikai helyzet változott annyiban, hogy többé nem a belső ellenség volt érdekes, hanem az, aki határon kívülről érkezett, vagy harcolt.












Sturges "Hét mesterlövésze" egyértelmű és hivatalos Remake-je Akira Kuroszava szamurájos harcos filmjének, "A hét szamurájnak". Ugyanakkor a kígyó a farkába harapott, hiszen Kuroszava viszont a történet ötletét John Ford westernfilmes munkásságából örökítette át a japán feudális rendszerbe.
"A hét mesterlövész" egyik legfontosabb érdekessége, hogy a konvencionális westernt felrúgva, a történetben egyetlen indián sem szerepel. (Illetve mégis, hiszen egy halott indián temetése körüli huzavona miatt ismerjük meg a film első felében Chris-t (Yul Brynner), a pisztolyhőst.)

A western másik fontos összetevője, a bérelhető fegyverforgató, azonban fontos szereplő, sőt, mindjárt hetet is kapunk belőlük. Hét különböző habitusú, más környezetből, különféle okokból a csapathoz csapódó ember.

Chris keménykezű, komoly, de igazságos ember, aki vándorlásai közben oda csapódik, ahol segíteni tud. Gyakorlatilag abból él, hogy problémás - főleg fegyverrel megoldható - helyzeteket vállal. Szerencsevadász, aki ismeri a hasonszőrű társait, sokukat névről, és kisugárzása miatt, hasonló hozzáállású ismerőseit egységes csoporttá tudja kovácsolni. Talán nem véletlen, hogy a neve is Chris (Krisztus?) és a többiek az "apostolok", akik követik. Bár, másrészről ez blaszfémia... A történet árulója pedig nem a követők, hanem a megvédendő falu lakosai közül kerül ki.

Vin Tanner (Steve McQueen) Chris egyik legfrissebb ismeretsége és máris elnyeri a bizalmát, mivel egy éles helyzetben a férfi szó nélkül a segítségére siet. Vic hasonló elveket vall, mint Chris, ezért félszavakból megértik egymást.

Bernardo O'Reilly (Charles Bronson) a harmadik társuk, fanyar humorú, szófukar vándormadár. Nem csak fegyvert igénylő munkákat vállal. Kedveli a gyerekeket és bármilyen, ház körüli munkát elvégez, akár egy tál levesért. Múltjáról sokat nem tudunk meg, de veszélyes harcosnak tűnhet, ha Chris név szerint ismeri. Bronson ázsióján sokat emelt ez a film.

Britt (James Coburn) szinte már néma karakter, viszont halálosan gyors és pontos. A többiek akkor futnak bele, amikor egy marhahajcsár éppen gyorsasági párbajra hívja ki. Vesztére. Britt első blikkre nem érdeklődik a feladat iránt, azután mégis meggondolja magát. Talán vezekelni akar sötét tetteiért.




Lee (Robert Vaughn) piperkőc bérgyilkos, aki néha tilosban jár és pénzügyi problémái vannak. Nem megy jól a sora, ezért csapódik hozzá a bandához. Amit a többiek nem tudnak róla, hogy Lee teljesen megfáradt az öldöklésben, szinte pánikbeteg, ha lövöldözésről van szó. Persze nem szeretné, ha ez kiderülne, ezért igyekszik háttérben maradni, amikor elszabadul a pokol.

Harry Luck (Brad Dexter) saját tévképzeteinek áldozata. Mivel Chris elvállalja a falusiak védelmét, Harry a fejébe veszi, hogy azt csakis elrejtett kincsekért vállalhatja, így ő is csatlakozik hozzájuk. Talán az ő karaktere hal meg legfájdalmasabban, amikor végül hősiesen visszatér a többiek megsegítésére és szinte egy eltévedt golyó teríti le, mielőtt igazából szabadjára engedné a fegyverhasználó kezeit. Persze halála előtt még megesketi Christ-t, hogy a falusiaknak voltak kincsei, hogy ne hiába lovagoljon bele végül az utolsó naplementéjébe. Chris megszánja és megerősíti képzelgéseiben.

Chico (Horst Buchholz) az utolsó "mesterlövész". Paraszti sorból, valószínűleg saját magát kivakaró, forrófejű fiatalember, akinek jó érzéke van a drámaisághoz, de még nagyon sokat kell tanulnia. Chris elsőre nem vinné magával a kiszámíthatóan öngyilkos küldetésre és ezért gyorsasági próbának veti alá a fiút, amin az sikeresen elbukik, viszont később kiderül, hogy Chico ügyes felderítő és lelkes tanítvány, ezért a hat marcona pisztolyhős mosolyogva veszi maga mellé.

A film első felében megismerjük a falu és Calvera (Eli Wallach) bandája közötti feszültséget, majd a parasztok utolsó kétségbeesett kapálózását, hogy fegyvereket vásároljanak a védelmükre, amiből végül a sokkal ésszerűbb fegyveres toborzás lesz. A második rész pedig a hét mesterlövész beilleszkedését a falu életébe és a megvívandó csatákról mesél, jól kettébontva a filmet.

Calvera egyrészt természetesen egy gusztustalan, majdnem velejéig romlott gonosztevő, mégis, van benne némi zsivány becsület, amikor a fogságba ejtett hőseinket egy önfényező monológ után szabadon ereszti, bízva abban, hogy Chris-ék csoportja távozik, ő pedig tovább folytathatja tevékenységét a falu kárára. Calvera itt saját maga alatt vágja a fát, hiszen meg van győződve róla, hogy alapjában ő és Chris egyforma értékrendű ember. Ez azonban nem így van, még ha némi átfedés felismerhető is a karakterek között. Calvera így saját értékítéletének az áldozata lesz. Ennek ellenére van már annyi a rovásán, hogy saját értékrendjén belül morálisan megkérdőjelezhető döntése után - szabadon engedi a heteket - se kedveljük meg jobban. Azért lehet sajnálni kicsit, mikor végül a hetek végeznek vele.

Sturges filmje lineárisan egyszerű, követhető, könnyen megszerethető figurákkal, izgalmas történettel.

80%

Ha tetszett, hasonló filmek:
- A hét szamuráj - Shichinin no samurai (1954) - fekete-fehér szamurájfilm
- A 13. harcos - The 13th Warrior (1999) - A történet átültetése a Viking mondakörbe
- Mad Max 2. - Mad Max 2. (1981) - poszt-apokaliptikus változat
- Egy bogár élete - The Bug's Life (1998) - animációs feldolgozás, gyerekeknek
- A három amigó - ¡Three Amigos! (1986)

Érdekességek:
- Steve McQueen betegszabadsága alatt volt kénytelen leforgatni a filmet, mivel szerződése egy sorozathoz kötötte. Közbe jött egy autó baleset, így amíg lábadozott, bevállalta az egyik hetet.
- Brynner és McQueen folyamatosan rivalizált egymással a forgatás alatt. Addig mentek egymás "piszkálásában", hogy Brynner végül asszisztenst fogadott, hogy figyelje McQueen magánakcióit a vásznon, amivel ellophatná a néző figyelmét. (Egyik ilyen jelenet, melyben felülnek a halottas kocsira és McQueen a szélirányt a kalapja mozgatásával ellenőrzi.)
- A film zeneszerzője, Elmer Bernstein, később a film paródiájának, "A három amigó-nak" is elkészítette a zenéjét. A zongoránál pedig egy másik legenda ült a zenekarban: John Williams.
- Bármilyen furcsának tűnhet mai szemmel, a Mexikói cenzorok ráhatása miatt a filmbeli Mexikói parasztoknak mindig tiszta ruhában kellett szerepelniük!!!
- Eli Wallach minden forgatási napon egy órát lovagolt azokkal a színészekkel és kaszkadőrökkel, akik a bandájának tagjait alkották, hogy jobban összecsiszolódjanak.
- A Remake ötletét - A hét szamurájból - Yul Brynner kezdeményezte és ő választotta ki a második főszerepre Steve McQueen-t. Később, megbánta ezt a döntését, a már említett okból.
- James Coburn és Robert Vaughn ötven év alatt ezt az egy közös filmet készítette, annak ellenére, hogy az életben közeli barátok!
- A filmben játszódó események korát a rajongók valahová az 1880-as és az 1900-as évek elejére lövik be. Pontosan nem lehet tudni, mert különböző korok ütköznek mind a díszletekben, mind a viselt jelmezekben.
- A filmet rohamsebességben forgatták le egy meghirdetett színészsztrájk miatt.
- A sors iróniája, hogy a filmbeli gonoszt alakító színész, Eli Wallach, habár idősebb karaktert játszott, mint a hetek és ráadásul ő született legkorábban, gyakorlatilag túlélte a többieket, kivéve Robert Vaughn-t, aki viszont 17 évvel!!! fiatalabb, mint Wallach! Hajrá fiúk!

Ha szeretnéd megnézni:

A  H É T  M E S T E R L Ö V É S Z

A folytatás:

A  H É T  M E S T E R L Ö V É S Z  V I S S Z A T É R

A Kurosawa féle eredeti:

A  H É T  S Z A M U R Á J