Az úrvacsora - The Sacrament (2013)

Az úrvacsora - The Sacrament (2013)

Rendezte: Ti West

A film Mafab adatlapja: The Sacrament (2013)

Megtekintés: Nem vagyok nagy rajongója a found footage filmeknek, de ez mind műfajon belül, mind filmként egyértelműen remek darab.

Ti West rendezői stílusa remélem minden egyes következő filmjével egyre érettebb lesz. Remélem, mert a 2013-as "Az úrvacsora" eszméletlen hatásos film lett. Persze, oda kell rá figyelni, nem lehet vállrándítással elintézni, annyira aprólékos munka van benne. A found footage filmeknek két változata van:
a.) aprólékosan kidolgozott forgatókönyv, felesleges részlet/rész nélkül, mindennek van helye benne és végül teljes lesz a kép.
b.) kamera forog, rohangálunk, meghalunk.
Az úrvacsora az első csoportba tartozik, megtörtén t események felhasználásával. Amennyire nem tudtam kedvelni a 2009-es "Az ördög háza - The House of the Devil" főhajtást a hetvenes évek sátánista horrorjai előtt, annyira hajolok most meg én ez előtt, a found footage filmek kvintesszenciáját bemutató darab előtt.

Hogy azért lett e hatásos, mert bőven merít a valóságból - egy 1979-es eseményből - vagy mert az eredeti események megidézése mellett ragyogóan feszesre lett vágva, fényképezve és hitelesen adja vissza, amit bemutatni szeretne, azt döntse el mindenki maga. Részemről Ti West ebben a filmben magasabb szintre emelte a minőségi found footage filmeket, még akkor is, ha nem eredeti, amit alkotott, csak, talán jóval erősebb és követhetőbb. Ha hasonlítani akarnám egy legalább ennyire erős darabhoz, akkor testvérdarabja lehetne a 2012-es "A konspiráció - The Conspiracy"-nak. Ugyan a korábbi mozi kicsit jobban áll az imdb pontozásán, saját véleményem, hogy "Az úrvacsora" egy kicsit koherensebb, pörgősebb és hitelesebb történet, ha egymás mellé helyezzük őket. Meg persze talán kicsit profánabb is, mint a titkos társaságba beszivárgó újságírók története, de talán pont ezért hihetőbb is.

Az előzmény:
James Warren Jones, később Jim Jones, 1931.május.13.-án egy szerdai napon, megszületik az Amerikai Indiana állam, Randolph Megye, Crete nevű kisvárosában, amely alig pár kilométerre (kb. három) helyezkedett el Indiana és Ohio állam határától. Crete unalmas, néhány házból álló mezőgazdasági terület. Apja az I. világháborús és fogyatékkal élő veterán, James Thurman Jones (1887-1951), aki nem nagyon foglalkozik a gyerekkel. Édesanyja, Lynetta Putnam Jones (1902-1977) állandóan dolgozott, hogy eltartsa családját, szimpatizált a kommunista eszmékkel és katolikus vallással és, hogy teljesebb legyen a kép, azt vallotta, hogy James megszülésével életet adott egy "Új Messiásnak".
A kisfiú, mivel otthon unatkozott és apja magába fordult a háború borzalmaiból hazatérvén, ismerősökkel, főleg egy pappal töltötte az idejét, annak templomában, ahol már tíz évesen a vallás felé fordult a gyermek és megágyazott hitének.
Jones figyelmesen hallgatta a prédikációkat, és bár barátai nem nagyon akadtak, szorgalmának köszönhetően hamarosan maga is kiváló szónok lett és tartott beszédet emberek előtt, aminek következtében kifejlődött benne egyfajta messiás-tudat, amellyel anyja is sulykolta.
A vallásossága mellett is nagyon fura fiú volt, mert ellenezte a szórakozás populáris formáit, mint sport vagy tánc, ugyanakkor megszállottan érdekelte a halál és a lélek kapcsolata, ezért fiatal korában gyakran kínzott állatokat.

Apja, miután a világban nem találta a helyét és munkát is nehezen talált állapota miatt, ellenség-képet keresett és meg is találta a fekete közösség tagjai körében. Belépett a Klu-Klux-Klánba és megtiltotta fiának, hogy fekete bőrű barátait a házba hozza. A nézeteltérések mindennaposak voltak a szegényes tanyaházban és végül szülei a válás mellett döntöttek. Jones az édesanyjával maradt.
Úgy tűnt, a költözés megoldás a problémáikra. Richmondba költöztek, ahol anya és fia összeszedte magát. Jones elvégezte tanulmányait, ápolóként tevékenykedett egy kórházban, ahol megismerte  Marceline Baldwin-t és hamarosan feleségül vette.
1951-ben, amikor apja elhunyt a Jones család átköltözött Indianapolisba, ahol James belépett a kommunista párba és mivel tanaik működését leginkább a valláson belül tudta kamatoztatni, metodista lelkészként helyezkedett el Sommerset Southside-ban. Azonban, mivel elképzelései ütköztek a metodista értékrenddel, megalapította saját egyházát, a később elhíresült A Népek Templomát.
Mivel nézetei később inkább a különböző rasszok közötti békés együttélést hirdette, hamarosan elhatárolódott mindentől, ami nem fért ebbe a képbe bele.
Paranoiás félelme az atomháborútól, mind jobban elhatalmasodott rajta így munkája mellett arra is sok időt fordított, hogy beutazva a világot, megfelelő helyet keressen nyájának, ahol az esetleges katasztrófát sértetlenül átvészelhetik.

A hatvanas években törekvései, hogy megszilárdítsa vallási hatalmát sikerrel jártak. Rengeteg hívet szerzett és egy egész közösséget hozott létre a Redwood völgyben, ugyanakkor, egyre több botrány kezdett kialakulni körülötte, melyeknek volt olykor vallási vonala (egyéb vallások gyalázása, biblia megszentségtelenítése, stb.) és világi is (házasságtörés, szexorgiák).
Mire a hullámok összecsaptak volna feje fölött, sikerült annyi pénzt (legállhatatosabb hívei akár a nyugdíjukat is neki adományozták) összegyűjtenie, hogy felvásárolhatott egy brit fennhatóságon kívüli területet (1966-ban kiáltották ki a függetlenségüket) Guyana-ban,
Megalapította a magáról elnevezett városkát, Jonestown-t. Itt paranoiája annyira eldurvult, hogy a virágzó és szeretetteljes közösség gyakorlatilag egy erőszakállammá változott, melyet fegyveresekkel őriztetett és senkit nem engedett el belőle.
A szokás megtörési, szektás módszereket is bevetette, mint kevés élelem kiosztása, alvásmegvonás, lelki terror és fizikai erőszak.
Végül némi információ kiszivárgott a tiszteletes birodalmából, amire Kalifornia (ahol korábban adót fizetett és vallási központját működtette) úgy reagált, hogy a helyszínre küldött egy kongresszusi képviselőt, Leo J. Ryan-t egy újságíró-csoporttal, hogy szerezzenek bizonyítékokat a törvényszegésre.

1978.november.18.-án kiborult a bili. Ryan megérkezett és kezdetben csupa boldogságot látott - amit Jones megparancsolt a híveinek - ám néhányan térdre estek előtte és könyörögtek, hogy juttassa őket vissza az államokba. Ryan visszasietett a repülőgéphez az újságírókkal és szökevényekkel, de Jones tiszteletes utánuk küldött néhány fegyvereset, akik belelőttek a menekülőkbe, megölve a kormányzót, két újságírót és pár szökevényt.
Ezzel egyidejűleg Jones összeterelte híveit és mivel érezte, túl messzire ment, meghozta utolsó döntését, amelyet a világ egy része ma sem tudott feldolgozni. Egyszerűen több mint kilencszáz embert (ahány forrást kutattam fel, annyi számot adtak meg, 900 és 930 között) kísért/kényszerített az öngyilkosságba.
Először a gyermekeket itatták meg a méregkeverékkel, majd a többieket. Aki nem akart mérget inni, azt vagy kényszerítették, vagy agyonlőtték a fegyveresek, akiket Jones fizetett. Hogy elég morbid legyen a vérengzés, a tiszteletes közben végig agitált a híveinek és ezt szalagra is vették, amelyet később a helyszínen megtaláltak. A tiszteletes, felesége és a főbb emberei egy csoportban feküdtek, valahol az események közepén, önkezükkel vetve véget életüknek. Három nagykorú fia annak köszönhette, hogy életben maradt, hogy az esemény alatt Amerikában vettek részt egy sportrendezvényen.
A tragikus eseménysor után Jonestown városát ledózerolták. A holttesteket visszaszállították Amerikába és a tiszteletes hamvait a Csendes-Óceánba szórták.

A film:
Mivel found footage a műfaji meghatározás, kezdetben dokumentumfilmes elemekkel dolgozik a film (statikus kamera, beszélgetést rögzít), később pedig rejtett kamerás felvételként, melyet sikerül elkészíteni. Szerencsére a remek dramaturgiának köszönhetően csak egészen kicsit erőltetett a történet kamerás felvétele. Csupán akkor éreztem, hogy kilóg a lóláb, amikor a filmbeli Atya, Gene Jones (csak névrokona a tiszteletes Jones-nak, de mivel annyi Jones él, csak poénból jegyeztem meg) megkéri egyik hívét, hogy vegye fel a földről a készüléket és rögzítse az utókornak a történéseket. De amennyire emlékszem, csupán ezen a ponton tudtam volna a filmbe kötni.
Igyekeztek a forgatókönyv írói végig megfelelni a Jonestown-i események reprodukálásának és kiváló munkát végeztek. A bemutatott karakterek viselkedése, az apró jelenetek felfűzése vagy az Atya megjelenése mind hiteles. Gene Jones például hasonló öltözetet kapott és napszemüveget, mint az igazi Jim Jones.
A film befejezése is tökéletes és végig hihetően veszünk benne részt, mi nézők is. egyébként tervben volt egy pesszimistább befejezés is, melyben a menekülőkkel a földhöz csapódik a helikopter, de szerintem jól tették, hogy nem ez lett, hiszen egy égő gépből kimenteni egy kamerát és megmenteni annak felvételeit, hogy azt found footage filmnek állítsanak be, eléggé hiteltelenné tenné az egész történetet.

A színészek:
A rendezőt már méltattam és a szereplőkről is inkább csak jót tudok mondani.
Mind egyébként egy alomból jöttek, hiszen korábban már dolgoztak abban a "csoportban", amelynek a rendező és a producer, Eli Roth a tagjai, sokak mellett.
Ha Eli Roth nevét meglátom egy stáblistán, már tudom, hogy aberrált élvezetben lesz részem. Nem feltétlenül minőségi, de, hogy valami elborult mozi lesz, az tuti.
A főszereplők öten vannak. Hárman a stáb tagjai, egy lány, egyikük testvére és az atya. A többiek csupán statiszták, bár, amit a vásznon látok, még így is eléggé kiborító, hogy tudjuk, nem valóság. (Biztos azért, mert amúgy ez 1978-ban megtörtént és sokkal többen haltak meg)
Jake (Joe Swanberg), Sam (AJ Bowen), Patrick (Kentucker Audley) nevei csupa olyan filmből köszöntek vissza rám, amikben nem biztos, hogy emlékeztem rájuk, de többségüket legalább élveztem: V/H/S/, Te vagy a következő!, A vendég, A balta 2., A jel, stb.
A baráti társaság amúgy egymás filmjeiben is szívesen vállal szerepet.
Bár ők a főszereplők, akit mégis ki kell emelnem, az Caroline megformálója, Amy Seimetz, aki a legerősebb alakítást hozta és végig hitelesnek éreztem a vásznon.

A történet:
Nagyjából leírtam miről szól a film. Gyakorlatilag végigkísérjük a Jonestown-i eseményekhez nagyon hasonló szekta utolsó két napját.

85%

Ezt a filmet látnod kell: T H E  S A C R A M E N T

Különvélemény:
- Annak ellenére is szórakoztató volt számomra a film, hogy nem vagyok vallásos, ezért elvileg nem tudom beleképzelni magamat egy ilyen szituációba. Sem Eden Parish (a helyszín) lakójaként, sem úgy, hogy oda menjek egy mentőakció keretében.
Túl veszélyesnek tartanám.
- Pszichológiailag azért érdemes eljátszadozni a gondolattal, hogy egyetlen ember, hogyan képes ennyi másik személyre ráerőltetni az akaratát?
- Hogyan képes kiválasztani a gyengéket?
- Hogyan képes átformálni őket, önön képére?
- Hogyan képes öngyilkosságba hajszolni őket?
- Hogy képes egy szülő vallási okokból megmérgezni saját gyermekét?
- Mennyire erős a hit vagy mennyire bomlott az elme?
- Hol van a határ, amit egy elvileg szent ember végül átlép?

Rendkívül szórakoztató - újra fogalmazom - rendkívül felborzoló filmet sikerült 4 millió dollárból kihozni.

Az ördög háza - The House of the Devil (2009)

Az ördög háza - The House of the Devil (2009)

Rendezés: Ti West

A film Mafab adatlapja: The House of the Devil (2009)

Megtekintés: Nagy várakozással ültem neki és végül csalódnom kellett.

Nem azért, mert hangulatilag a film nem volt rendben. Tökéletesen adta vissza, idézte meg a nyolcvanas évek első felében készült kevés szereplős horrorfilmeket. (Louis Chypre véleménye teljesen jogos, hiszen a film inkább a hetvenes években készült sátános cuccokhoz közelít, mert akkor volt ez divat.) Mind a kezdés, a feliratozás, zeneválasztás, képi világ, mind egy részletet ragadott ki régen készült filmekből. Ezzel semmi baj. Még a történet alakulása sem volt kezdetben rossznak mondható. Csak itt mintha ezen a ponton meg is rekedt volna a film.

A korábban taglalt "Víziók - Vision" pont azért volt más, mert elindult valahova és másfelé futott ki. Addig itt, vártam szintén valamit, de nem elég, hogy alig kaptam valamit, még az sem tudott meglepni. A lezárás tehát öncélú, klisés, unalmas, pedig Ti West a pár napja látott "Az úrvacsora - The Sacrament (2013)" képes volt szintén már megszokott panelekből építkezni, de olyan koherensen és szórakoztatóan, hogy pont ezért kerestem korábbi munkáit. Az ördög háza sajnos kihagyható darab. Ahhoz, hogy jól szórakozzunk, nem elég, hogy emlékeztet minket arra, hogy harminc éve is készülhetett volna. Talán egyetlen pozitívuma, hogy főszereplőnk kap valamennyi lehetőséget rá, hogy visszavágjon kínzóinak és a végén egy nem túl megszokott módját választja a lezárásnak. Nem az ő hibája, hogy ettől még a film nem lesz jobb, hiszen pontosan úgy fejeződik be, ahogy sejtettem és ez néha hátrány. (Francot. Szerintem nem néha hátrány, ha előre tudjuk egy film befejezését...)

Elképzelhető, hogy Samantha (Jocelin Donahue) figurájának azért mutatták kevés negatívumát - jó, amerikai szokás lehet, hogy ha behúzódunk egy vécé-fülkébe, tökig nyitjuk az összes csapot, hogy gondolataink elkalandozhassanak, leszarva a spórolást, majd idegen házban köre szimatolunk, mert miért ne? - ,hogy a néző ne engedje túl közel a szívéhez a karaktert? Valójában azonban szerethető a figura, átérezhetőek a gondjai és lehet neki drukkolni. De nem összecsapott kicsit az az utolsó negyed óra?
Szerintem mindenképpen.
Amennyire erőszakos és sokkoló a barátnő (Greta Gerwig) kiírása, annyira elnagyolt, elsietett a befejezés. Be kell valljam, Samantha végső lépése sem volt számomra eléggé indokolt, pszichológiailag felépített. Talán ezért érzem olyan elsietett munkának a filmet.

Tom Noonan szerepeltetése kellemes, de nem elég fontos. Kedvelem a színészt, de valahogy mindig mintha direkt tíz perces szerepeket vállalna magának. Utoljára akkor láttam eleget vásznon, amikor az első Thomas Harris feldolgozásban, Az embervadászban - Manhunter (1986) eljátszotta a "Fogtündér" nevű sorozatgyilkost. Azután meg csupa pár perces szerep. A Robotzsaru 2.-ben felváltja egy robot. Az utolsó akcióhősben felismerhetetlenül el van maszkírozva, a Mérges pókokban pedig az első negyed órában becsomagolják a mutáns pókok.

Az nem lehet mondani a filmre, hogy ne lenne hangulata. Már a főcím és zene kombó is visszarepít minket kb. harminc évvel.

Hangulatkeltésből 10-es.
Mondanivaló és történet 4-es.
Erős közepes. Főleg a kiszámíthatóság miatt.
A zene kellemes és eléggé retró.
50%

Ha szeretnéd megnézni a filmet, egy kedvenc oldalamon megtalálod: T H E  H O U S E  O F  T H E  D E V I L

Víziók - Visions (2015)

Víziók - Visions (2015)

Rendezte: Kevin Greutert

A film Mafab adatlapja: Visions (2015)

Megtekintés: Thriller kedvelőknek kötelező, főleg, mert elég hideg-rázós a vége.

Isla Fishert megkedveltem, amikor a szexéhes kicsi bolond karaktert hozta az "Ünneprontók ünnepe - Wedding Crashers (2005)" című vígjátékban és azonnal letettem róla, amikor egyszerre tudtam meg, hogy Sacha Baron Cohen neje (Három gyermek!!!) és főszereplője a borzalmasan pocsék humorú "Lánybúcsú - Bachelorette (2012)" egyik főszereplője. Negatív véleményemen még a sikeres bűvészes thriller-akciófilm sem változtatott sokat, hiszen annak a filmnek annyi a "főszereplője", hogy a sok bába között elveszett ez a baby. Pedig a romantikus regényeket író anyuka kislánya a tetszetős külső mellé kapott drámai és komikai tehetséget egyaránt. Olyannyira, hogy gyakorlatilag egyetlen húzónévként elvisz a hátán egy egész filmet.

A thriller nehéz műfaj és sokszor a sikere a végében, a befejezésben rejlik. Lehet bármilyen ijesztő is az első nyolcvan perc, ha a lezárás bődületes baromság. A Visions ereje abban mutatkozik meg, hogy elaltatja a nézőt és elviszi egy irányba, hogy azután, jeges vizet fröcskölve arcunkba elüvöltse magát: Ébresztő!

Eveleigh és férje, David, az asszony szörnyű autóbalesete után meglépik amit korábban halogattak és egy vidéki szőlészetbe költöznek, hogy a férj kiélhesse szenvedélyét a borászat iránt. Evey kezdetben jól érzi magát a gyönyörű tanyaházban és a kies vidék megfigyelése közben, de ahogyan gyarapodik a pocakja születendő gyermekével, úgy keríti hatalmába valami misztikus erő, amely egyre durvábban igyekszik a tudomására hozni valami fontosat. Evey nem tudja, ki vagy mi akarja megfélemlíteni és egyelőre úgy tűnik, hogy a környezetében mindenki kétkedve fogadja ötleteit, történetét. A legfájóbb, hogy David sem nagyon áll ki mellette.
Evey végül enged a nyomásnak, és szedni kezdi a korábban elhagyott gyógyszereit, hátha akkor a rémálmok és a víziók, amelyek fizikai jelekkel is gyötrik, végre alább hagyjanak.
Nyomozásba kezd végül, hogy válaszokat kapjon és lassan kiderül, hogy a titok, ami után nyomoz, lehet, hogy valójában valami teljesen más, mint amit érezni vélt.

Greutert főleg vágóként öregbítette hírnevét és azzal, hogy bedolgozott a Fűrész sorozatba is. Negyedik nagyjátékfilmje nem mutat sokat, nem akar elkápráztatni, csak megborzongatni kicsit és mégis, a végén kellemesen csalódtam benne, mert jóval többet kaptam a mozitól, mint vártam. A korábbi horrorfilmjei - főleg kísértethistóriás vonulat mellé - egy kőkemény thrillert kapunk, amelynek utolsó öt perce - ha sikeresen el lettünk "altatva" a korábbi bő egy órában - rendesen meghökkenti a nézőt. Régebben az ilyen filmekre gondoltam, hogy körömrágós, leszámítva, hogy erről a rossz szokásról azért már bőven leszoktam.

A film szereplői közül egyértelműen a női főszereplő, Isla Fisher viszi a prímet. Kedves, szexi arca pont eleget látszik a vásznon ahhoz, hogy megkedveljük és vele együtt érezzük a misztikum erejét. A férje, David (Anson Mount) már sokkal papírmaséibb figura, bár, ha a végén egy elejtett mondatát vesszük, akkor kiderül, valójában korrekt karakter, aki ugyan elsőre a klisés "egy szavadat sem hiszem" figurából sikeresen vedlik át az "amúgy végig figyeltem rád" karakterbe. A színésztől már láttam pár munkát, de eddig várat magára, hogy arcát és nevét megjegyezzem.
A stáblistán bedobják Eva Longoria nevét, de őt nyugodtan felejtsük el, hiszen az összes műsoridőben talán négy percet kapott alakja, így ez a munkája csak számszerűleg növeli filmográfiáját, nem minőségileg.
A film hasonlóan mostohán bánik a másik, számomra ismert filmes névvel, a "Szárnyas fejvadász - Blade Runner (1982)" meztelenül lemészárolt replikáns nő szerepétől ismerős Joanna Cassidy-vel, aki hetven évesen sem néz ki rosszul, viszont figurájának túl sok időt nem hagynak, hogy megismerjük, pedig maga a karaktere érdekes és fontosabb is lehetett volna.
A háziorvos szerepében tetszelgő Jim Parsons inkább annak lesz ismerős, aki rendszeresen nézi az Agymenők sorozatot. Én nem.
John de Lancie meg tipikusan az a színész, akit meglátva tudom, hogy több filmben is volt hozzá szerencsém, de lehet, hogy utána kell néznem, pontosan miben is. Aztán amikor megláttam az imdb profilját, már egyértelműen beugrott, hogy ez a fickó játszotta egyik nagy kedvencemben kb. kettő percig a perverz nőgyógyászt: A kéz amelyik a bölcsőt ringatja - The Hand That Rocks the Cradle (1992) 160 filmszerep után csak így emlékszem rá. De ez is valami, ha azt vesszük, hogy emlékszem rá.
Gillian Jacobs-ra, pedig, aki Sadie szerepét kapta, majd jobban kell figyelnem ezután. Játéka talán az egyik legerősebb a filmben.

Greutert jó irányban halad. Remélem, még sok hasonló mozit fog összedobni, mint ez. A zenéje kellemes, szép a fényképezése, megtámogatva a széles vászonnal. A vágás meg evidens, hogy jól sikerült, hiszen a rendező korábban két tucatnyi filmnél tanulta ki a szakmát.

70%

Ha szeretnéd látni a filmet, feliratosan egyik kedvenc oldalamon megtalálod: V I S I O N S

Blog: Terjedő migráns hülyeség Vol. 1.

Borzalmas látni, hogy facebook ismeretségi körünk néha mennyire korlátolt az információ leellenőrzésében, ugyanakkor, mennyire serény, annak megosztásában. Fantasztikus találmány az Internet, de bizony, napról-napra látnunk kell, hogy az információ áramlásának gyorsasága és az ellenőrizhetetlen anonimitás mennyi tered enged a dezinformációnak és ostobaságok terjesztésének. Sikerült valakinek megint "robbantania" és már ismerőseim eseménylapján belebotlottam az alábbi baromságba:

Ennek szomorú aktualitása van, hiszen ami jelenleg, 2015 második felében legjobban foglalkoztatja az Európai lakosságot, az egyértelműen a bevándorló migránsok és a Párizsban elkövetett terrorakció és ezen események lehetséges lefolyása, esetleges kapcsolódása és a további kihatások az életünkre, stb. Nem kell elemezgetnem, mennyire frusztráló lehet sokunknak, hogy úgy érezhetjük, hogy az erőszak egy új fajtája - nekünk legalábbis, akik nyugodtan éltünk az elmúlt húsz évben kis országunkban - a szomszédban csap le és akár mi lehetünk a következő áldozatok.
Sajnos, nem elég, hogy a beérkező információkat a média sem feltétlenül tudja helyén kezelni, illetve akár önkéntelenül vagy tudatosan elferdítheti, ezért az átlagember nem nagyon képes érzékelni, mi is történik valójában körülöttünk.

Magam sem vagyok tisztában az események előrehaladásával és kihatásaival életemre, azonban az biztos, hogy ha a facebook oldalon migráns ellenes anyagokat látok, azokat megnézem és a belső félelmemet és ellenérzésemet táplálom vele. Tudatlanul és hiányosan.
A legújabb link pedig felhívta figyelmemet egy hírre, melyben egy gyönyörű Keresztény lányt megerőszakoltak és megöltek az "eltérő" kultúrájúak. Ennyi a megosztott oldalon a hír, amelyet megosztani lehet, kommentálni azonban nem. (Ez, mint korábban kifejtettem valahol, eleve gyanakvásra ad okot a hitelességet illetően, hiszen nem tudjuk véleményünket kifejteni, csak passzív továbbítóként szerepelhetünk, ami szerintem nem fér bele az információ áramlásának interaktív kontextusába.
De belinkelem a már a címében is negatív felhangú oldal megjelenő mentett képét, mert lehet, hogy később törlésre kerül:

Természetesen leszedtem minden egyéb infót, de ez látszott ezen az oldalon.

Az oldal másik fele, de lényegi információ semmi. Ki a lány? Hol történt?

Szóval, kapunk egy oldalt, semmilyen visszaellenőrizhető információról. Megnézhettem volna a cikk alján forrásként megjelölt Kulturní-t, de inkább az oldalamon korábban ismertetett fénykép ellenőrzést választottam és eljutottam egy külföldi oldalra, amely leleplezi a már pár éve keringő baromság titkát:

Egy Rémy Couture nevű úr agymenéséből elcsent képkockákkal éltek vissza. A 10 perces rövidfilm, az Inner Depravity alant megtekinthető.

A fényképre dobálja ki a találatokat, de ezek már 2013-as megjelenések, így most ismét ezekre hivatkozni csak felesleges ijesztgetés a migráns kérdés közepén: Félj csak paraszt, mert ez fog történni!

A lányról lehet, hogy találnék lényegi információt is, ha mélyebbre ásnék ebben a témában, de egyelőre beérem azzal, hogy van külföldi oldal, amely már előttem kielemezte a valóságtartalmát a hírnek és ahogyan magam is sejtettem, cáfolta hitelességét.

S1 Noticias igazságkeresése!

Jó tanács: Mielőtt megosztasz valami sokkolót, próbáld meg visszaellenőrizni. Legyél okos, mert hülyéből már sok van!

Tiszta lappal - I'll Follow You Down (2013)

Tiszta lappal - I'll Follow You Down (2013)

Rendezte: Richie Mehta

A film Mafab adatlapja: I'll Follow You Down (2013)

Megtekintés: Embert próbáló első óra után egy elég durva és érdekes lezárást kapunk. Időutazásos filmek kedvelőinek csemege.

Remek alapötlet, egy novellához. Érezni is, hogy mintha a játékidő kissé elnyúlna az első órában. Magát, az időkép készítését nem is nagyon látjuk, működésének sikertelenségét megkapjuk némi tudományos maszlag formájában - átlagnéző, vagyis én, nem is értem - míg az utolsó kb. húsz percre felébred a film Csipkerózsika álmából. Kőkeményen figyelni kell, hogy a kevésbé fogékonyak megértsék a felvázolt időutazási problematikát, melynek végén, a főszereplő Erol megmutatja, hogy mit is kell hasonló helyzetben tennünk, ha elég tökösek vagyunk és végletekig eltökéltek.

A film befejezése az, ami az egészet kirántja az unalom sarából, de addig el kell jutni. Nem könnyű ez, hiszen a néző kezét a film elengedi, miközben arra összpontosít, hogy jól és maradéktalanul fesse fel a karakterek motivációit. Végül azonban helyére kerül minden és egy nem túl nyálas befejezést kapunk. Szerintem korrekt ár, a korábbi eltékozolt egy óráért. Ezért lesz a film végül egyike az erősebben sikerült időutazásos témát boncolgató filmeknek. Bár rövidebb és szórakoztatóbb lenne.

Metha nem rossz rendező, csak sajnos nem sokat lehet stílusáról elmondani. Semmi jellemző rendezői manír, húzás, névjegy. Igaz, egyetlen film után - amit láttam - nehéz is lenne mindjárt megfejteni stílusjegyeit.
Rufus Sewell, az apa, mindig kellemes meglepetés számomra, mert kedvelem a srácot. Kifejezetten szeretem, ha véletlenül nem a sötét oldalt képviseli a filmben. Sajnos, ebben a moziban nem ő a főszereplő, így be kell érnünk annyival, hogy vele kezdődik és végződik a film.
Gillian Andersonnal faramucibb a szitu. Különösebben nem kedvelem - ezen az X-akták sem tudott változtatni - nem is veszem eseményszámba, ha a nevét látom a stáblistám és még a forgatókönyv sem segít megkedvelni a szerepében. Talán, mert a drámai szál elmélyítése miatt karakterét gyengének írták meg.
Victor Garber nekem Victor Garber. Bármiben láttam eddig az urat, legyen az Alias akció sorozat vagy Titanic katasztrófafilm, mintha ugyanabból a dobozból rántották volna ki a színészt. Mondjuk, ettől még az ő fizimiskáját kedvelem, de még a filmben elhelyezett almát a tanárnak az asztalra "Elveszett frigyláda fosztogatói" utalás sem hozott ki belőle többet, mint máskor. Egyszerűen skatulyából kihúzott úriember forma. Kéne már látni tőle valami durván komfortzónán kívüli produktumot.
A főszereplő Erol-t alakító Haley Joel Osment meg már rég nem az a viszonylag helyes kissrác, aki szellemekkel társalog, viszont még mindig remek színész és hihetetlen apróságokkal képes színesíteni a figurákat, amit elvállal.

A történet szerint Gabriel (Rufus Sewell), elutazik pár napra egy konferenciára, hogy kicsit kikapcsolódjon a tudomány oltárán. Felesége apjával még megbeszél egy ebédet, majd örökre eltűnik. Telnek az évek és a feleség, sajnálatos módon képtelen feldolgozni az eltűnést. Magát okolja és végül a halálba menekül a nyomasztó bizonytalanság elől. Gyermekük, Erol, lassan felnő, de nem kis mértékben nagyapja hatására, lassan életcéljának tekinti, hogy megfejtse apja titkát, amelynek az időutazáshoz is köze van.

70%

Megtekintés: T I S Z T A  L A P P A L

A filmet Continuum címmel mutatták be Angliában.

Mr. Holmes - Mr. Holmes (2015)

Mr. Holmes - Mr. Holmes (2015)

Rendezte: Bill Condon

A film Mafab adatlapja: Mr. Holmes (2015)

Megtekintés: Sir Ian McKellen rajongóinak feltétlenül, hiszen ez egy jutalomjáték az agg aktornak.

Látszik, hogy már kezdek kiöregedni a nagy filmbuziságomból, mert nekem Bill Condon neve az égvilágon semmit nem mondott. Azután égett a pofám, mert elolvasva a filmográfiáját, azért enyhén ciki, hogy ennyire figyelmetlen vagyok a nagy filmes dömpingben. Condon neve már a számomra is érdekes "Dreamgirls - Dreamgirls (2006)"miatt fel kellett volna kerüljön agyamban elhelyezett rendezői tabellára, vagy legkésőbb az Alkonyat sorozat kapcsán, melynek két részét is dirigálta. Mondjuk, tegyem hozzá, hogy nem kicsit felületesen szenteltem figyelmemet a tini-vámpír sorozatnak, amelyet, ha most újra néznék, biztos, hogy legalább fele teljesen ismeretlen lenne számomra. Elvileg, Condon még a "Szép és a szörnyeteg" mítoszát is öregbíti, elvileg 2017-re ígért filmjével, de az még nagyon messze van. (Zárójelben megemlítem, hogy szerintem, mostanában egyébként is túl sok figyelmet szenteltek ennek a történetnek és még mindig az egyik legjobb a Disney mese.)

A forgatókönyvíró, Mitch Cullin előző munkája, amit sikerült széles vászonra álmodni, a közönséget erősen megosztó "Tideland - Tideland (2005)" című dráma volt, amelyben elcsattan egy erősen pedofil csók is és Jeff Bridges egy halottat alakít...! Tudom, az én szegénységi bizonyítványom, hogy abból a Terry Gilliam filmből ennyi maradt meg bennem, meg, hogy Jodelle Ferland eszméletlen színésznő/kislány volt már akkor. Tényleg sajnálom, hogy őt nem hype-olják annyira, mint Abigail Breslin-t vagy Chloe Grace Moretz-et, annak ellenére, hogy jelenleg mindkettőjüknél több produkcióval van jelen az imdb oldalán.Pedig, bár szubjektív, még a trióból Ferland a legszebb külsővel megáldott színésznőpalánta. (Elkalandoztam.)
Míg az a forgatókönyv inkább felkavaró, addig a Mr. Holmes, egy sokkal nyugodtabb, egyfajta filmes búcsú egy olyan karaktertől, aki jócskán hozzátett a kultúrához. Hiszen a történet a megöregedett Sherlock Holmes öregkorának valószínűleg a vége felé jár.

Sherlock Holmes (Ian McKellen) visszavonultan él egy öreg tanyán, ahol méhészkedéssel foglalkozik és elszánta magát, hogy öregkorára megírja utolsó ügyének igaz történetét, amit Watson erősen kiszínezett korábban. Az öregembernek azonban meg kell küzdenie az öregkori szenilitással, amely mind jobban gátolja a logikus gondolkodásban és egyre inkább falat emel a jelen és múlt emlékei közé. Szerencsére, a házban rajta kívül még lakik egy házvezetőnő (Laura Linney) és annak kisfia, Roger (Milo Parker) akinek érdeklődése némi erőt ad az öreg detektívnek ahhoz, hogy maga is akarja fellibbenteni a fátylat arról, ami rég homályba borult. Közben pedig, ahogy a múlt szálait bogozgatjuk, még két rejtély megfejtése vár még ránk, amelyeken emberéletek is múlhatnak, köztük, akár a nyomozóé is.

De ne képzeljünk l nagy összeesküvéseket, világot behálózó, misztikus konspirációt. Ahogyan Holmes úr megöregedett, úgy rá váró feladatok is nagyságrendekkel kisebb titkokat fejtenek meg, még ha azok fontosak is lehetnek. Holmes ugyanis már nagyon öreg és mind a környezetének szereplői, mind, akikkel a regényeinek oldalain megvívta olykor csatáit, már rég nem léteznek. Egyedül, kóborló lélekként tévelyeg apró világában, miközben, talán már arra készül, hogy átadja a stafétabotot egy megfelelő személynek, akár Rogernek, ha az megfelel.
Az öregember és ifjú segítője között kialakul egyfajta nagypapa-unoka kapcsolat, melyben helye van az egymásra utaltságnak, egymás óvásának és megértésének mechanikája. Ezt kezdetben az anyuka nehezen viseli, sőt, félti gyermekét az amúgy fura és különc öregembertől, míg végül rá kell döbbennie, sokkal több a közös fiában és Mr. Holmes-ban, mint akár a fiában és benne.

75%

Érdekesség:
Holmes egyik visszaemlékezésében ellátogat egy filmszínházba, hogy megtekintsen egy Sherlock Holmes filmet. A filmvásznon a híres detektívet akkor éppen Nicholas Rowe alakítja, aki korábban, 1985-ben az "Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa" című kamasz-kalandfilmben már alakította a detektívet!

Ha szeretnéd látni a nagyon öreg Ian McKellen egyik legszemélyesebb munkáját, akkor: M R.  H O L M E S

Körben - Circle (2015)

Körben - Circle (2015)

Rendezte: Aaron Hann, Mario Miscione

A film Mafab adatlapja: Circle (2015)

Megtekintés: Részemről eléggé rá vagyok kattanva az ilyen témát boncolgató filmekre, de nem mindig tökéletes a végeredmény.

Ez a film is felcsigázott azért rendesen: 50 ember egy fekete helységben, középen valami fényekből álló jelző rendszer és durván két percenként meghal valaki. Tök jó indítás, mert, ugye a rejtélyek eléggé felcsigázzák az embert, meg bár a kamaradarab motívum az erősebb, hiszen egy, zárt térben vagyunk - akár a mostanában oly divatos szabadulós szobás közösségi programok - azért kapunk rengeteg karaktert, akikre ugyan nincs szinte semmi idő, de legalább sztereotípiák és elfilozofálgatnak kissé. A játékidő alatt bennem feltörő kérdések néhánya előkerült, néha csupán érintőlegesen. Azért jófajta gondolatjátékot kapunk, politikailag nem feltétlenül korrrekt befejezéssel, mégsem érzem, hogy teljesen elfecsérelt idő volt, annak ellenére, hogy kérdéseim bőven maradtak és ami választ kihámoztam magamnak, azzal nem vagyok maradéktalanul elégedett.

Nem lepődtem ezen meg. A "Kocka - Cube (1997)" évente készül néhány darab olyan mozi, amely horror, akció vagy sci-fi vonalon közelíti meg a témát, hogy emberek kis csoportját olyan misztikus, erőszakos vagy egyéb problémának tegyék ki, amelybe rendesen bele lehet halni.
Nem a kocka volt az első film, amely boncolgatja ezt a műfaji leágazást. Ha kicsit engedjük, hogy szellősre hagyjuk a besorolást, akkor pl. az olyan darabok is helyet kapnak itt, mint a "Menekülő ember - Running Man (1987)" ahol a titok helyett inkább az akción a hangsúly, ám ettől még roppant kicsi csoport igyekszik életben maradni, mostoha körülmények között. Ide sorolnám a Battle Royale filmeket is, ahol szintén dominál az erőszak és akció. De megfér még itt a "Vizsga - Exam (2009), a "Szellős szoba - Breathing Room (2008) vagy az "Emberfutam - The Human Race (2013).

Jelen darab leginkább az utolsó mozira hajaz. Sőt, akár testvérfilmje is lehetne, hiszen az alapszituáció és befejezés eléggé megközelíti egymást.
A rendezőpáros első filmje nem markol sokat, viszont végig kicsit olyan érzése van az embernek, hogy kezd kifulladni a műfaj és ezt is mintha láttuk volna már valahol.
Sajnos, az alapötlet, sokkal inkább a figurák közötti interakcióra és kapcsolati rendszerre fókuszál, mint magára a rejtélyes szituációra és ennek megfelelően, ahova tart a történet, így í befejezés is inkább bizarr és drámai, mintsem különösebben érdekes lenne. Avagy, fel vagyunk csigázva és végül nem vagyunk rendesen kielégítve.
Túl sok a potenciál a történetben és ezekre, értelem szerűen, egyszerűen nincs elég idő, ezért kicsit kapkodós, töredezett lesz a film. Belenyúlunk egy témába, hirtelen kapunk egy megoldást és bár, az adott rész még közel sem volt kivesézve tökéletesen, máris egy új, morális, etikai kérdést boncolgatunk.
Ettől kicsit felületesnek tűnik a mondanivaló.
Talán kevesebb karakterrel vagy több, etapok közötti idővel, lehetett volna árnyalni a figurákat, így viszont, ahogyan látjuk is, néha túl hirtelen elvágjuk a történet irányát és máshol folytatjuk.

Különvélemény: Teszem hozzá, hasonló helyzetben szerintem alig maradnánk páran a helységben, mire rájönnénk, egyáltalán hogyan befolyásolható a masina, ami középen, halott szemével reánk bámul. :)

60%

A színészek nem rosszak, de pont azért, mert olyan sokan vannak, alig kap valaki megfelelő időt.
Akadnak azért ismerős arcok.
A legismertebb egyértelműen - számomra - Julie Benz, aki valamikor az őskorban egy Dexter nevű sorozatgyilkos tragikus sorsú feleségét alakíthatta egy sikeres tévésorozatban. Julie Benz a dögös negyvenes nő, aki nem csinált azóta sem lehengerlő karriert, ám ellenben folyamatosan dolgozik és jó őt néha újra látni. Természetesen, a filmnek nem nagyon van főszereplője, így ő sem az.
Michael Nardelli, aki a végjátékban lesz fontos szereplő, de a film első felében szinte észre sem vettem.
Lisa Pelikan a Van Damme rajongóknak lehet ismerős az "Oroszlánszív - Lionheart (1990)" című akciófilmből, meg pár moziból a nyolcvanas-kilencvenes évekből. Nevével nem is találkoztam vagy tíz éve. Itt közepes szereplehetőséget kapott. Azért, hogy elmúlt hatvan, azt nem mondtam volna meg.
The Walking Dead kapcsolat: A koreai srácot alakító Lawrence Kao játszotta 2012-ben Tim-et, három epizódon keresztül a sorozatban.

Ha szereted a hasonló történeteket és ezt még nem láttad: K Ö R

Megjegyzésben írd meg nekem, mit gondolsz a filmről és melyik mozik azok, amelyek hasonló témájúak és tetszettek neked!

20 Érdekesség a Péntek 13 sorozat első részéről

20 Érdekesség a Péntek 13 sorozat első részéről

Ha eddig nem láttad, akkor itt az ideje: P É N T E K  1 3

1.) A filmben látható üdülő valójában létezik, csak a neve sokkal furább: Camp No-Be-Bo-Sco
New Jersey-ben található és 1927 óta folyamatosan üzemben tartják. A filmmel kapcsolatos relikviáknak külön pavilonja van és többek között fagerenda darabokat lehet venni Alice tábori házából, a tó vizéből és a homokból is, ami a partot fedi. Nagyon kedves termékcsalád a "Mama dühe" sorozat. A producerek adományt adtak a tábornak a forgatás lehetőségéért.

2.) Betsy Palmer, aki főleg színpadi színészként aposztrofálta magát, egyetlen okból írt alá a filmhez, amelyről később markánsan annyi volt a véleménye, hogy egy igazi szemét; új autót kellett vennie. Mellesleg egy 21 éves szünet után vállalta el ezt a filmszerepet. A kihagyott idő alatt csak televíziós produkciókban és színházban dolgozott. Ezt a szerepet, amellyel világhírű lett, Estelle Parsons elől happolta el.

A fiatal Betsy Palmer. Gondoltad volna, hogy nem egészen egy évig együtt élt James Dean-nel? :)

3.) Tom Savini, aki a film speciális effektusaiért felelt, a korábbi munkájának köszönhette ezt a munkát: Holtak hajnala. Elsőként őt szerződtették le a filmhez. Mellesleg Savini néha színészkedett is a filmjeiben. A Péntek 13 kígyós jelenetét azonban élesben vették fel, igazi kígyóval és annak igazi halálával. Nem túl korrekt.

4.) Tom Savini, néhány stábtaggal az éjszakákat a táborban töltötte a forgatás alatt. Sokszor ötleteltek trükkökről és film-klasszikusokat nézegettek.

5.) 1958.jún.13. Ekkor kezdődik a Péntek 13 sorozat, két táborlakó legyilkolásával. A legelső áldozata a sorozatnak, hasba szúrás által: Willie Adams - aki mellesleg a filmrendező asszisztense volt.

6.) Betsy Palmer 10.000.- dollárt keresett a tíz nap alatt, amíg részt vett a forgatáson. Az egész forgatás pedig egy hónap alatt lezajlott.

7.) Bármilyen hihetetlen, Sally Field is versenyben volt a főszereplő, Alice karakterének megformálására. Nem nyert. És tudod melyik az a filmes műfaj, amely szinte teljesen kimaradt Sally Field filmográfiájából? A horror!

8.) Eredetileg nem gondolkodtak folytatásban a sorozathoz és nem volt tervben, hogy Jason (Gondolkodtak a Josh neven is, de elvetették, annak lágy hangzása miatt) legyen a sorozat gyilkológépe.

9.) A film büdzséje kb. 550.000.- dollárnál állt meg és legalább 40 millió dollárt hozott.

10.) A rendező szerette volna a fiával, Noel-lel eljátszatni Jason rövid szerepét, de ebbe a felesége nem ment bele. Noel Cunningham ma is benne mozog a filmvilágban, ilyen-olyan szerepben, de nem színészként.

11.) A filmhez túl sok mindent nem kellett felépíteni, hiszen minden megtalálható volt a kempingben. A fürdőszoba kialakítását azért a stáb készítette el.

12.) A film egyik címterve az olcsó grindhouse filmeket idéző "Hosszú éj a vértáborban" lett volna. Végül a babona szerinti péntek 13.-ai napot választották, mert a nyolcvanas években lett divat valami eseményt megnevezni és ahhoz kötni a történetet. De nem ez volt az első "dátumos" horror. Korábban készült a "Fekete karácsony - Black Christmas (1974)".

13.) A film utolsó harmadában Mrs. Voorhees megpofozza Alice-t. Ezt Betsy Palmer ugyan nem tagadta meg, de mivel a szereppel ellentétben ő sosem volt erőszakos, nem tudta hihetően kivitelezni a vásznon. Végül a kamerabeállítással szórakoztak, hogy hihetőbb legyen a látvány.

14.) A főszerepet játszó Adrienne King nehezen mondott igent a filmre, annak erőszakos témája miatt.

15.) A forgatókönyv durván két hetet vett el a forgatókönyvíró Miller életéből, úgy, hogy ő maga életében nem volt hasonló intézményben korábban.

16.) A Voorhees által használt eredeti Bowie vadászkés/tőr egy Sabre Monarch 171. Német gyártmány.

Sabre Monarch 171 - Néha bele lehet futni aukciós oldalakon és 8e alatt nem nagyon lehet megúszni.

17.) A rendező Sean S. Cunningham és a forgatókönyvíró Victor Miller először 1977-ben találkoztak, amikor Cunningham megrendezte a kereskedelmileg sikertelen "Eljönnek a Tigrisek - Here Come the Tigers (1978) című filmet. Miller bemondót alakított a filmben. Az első rész rendezése után Cunningham segédrendezőként még részt vett a Péntek 13 második részének forgatásán.

18.) A film szereposztását egy New York-i színész-ügynökség szervezte ki: TNI Casting. Főleg színházi színészekkel dolgoztak és ez volt a cég első horrorfilmes casting-ja. A rendezőnek csupán annyi kérése volt, hogy a fiatalokat játszó színészek úgy nézzenek ki, mintha holmi kereskedelmi Cola reklámból léptek volna ki.

19.) Ha Amanda Voorhees a fia halálának első évfordulóján kezdett gyilkolni, akkor Jason 1957-ben fulladt a Crystal Lake-be. A Halloween sorozat Michael Myers-e pedig pont abban az évben született meg!

20.) A filmben 11 haláleset történik, beleértve a kígyót is, amit ténylegesen meggyilkoltak a jelent kedvéért.

+1

Kapható akciófigura:

Nagyon érdemes még elolvasni a filmrajongó oldalán található cikket: Péntek 13!

Filmtett oldala: Jason Voorhees története, első rész!

Ha szeretnéd látni ezt az alapfilmet: P É N T E K  1 3 .

Az idegen - The Stranger (2014)

Az idegen - The Stranger (2014)

Rendezte: Guillermo Amoedo

A film Mafab adatlapja: The Stranger (2014)

Megtekintés: Érdekes film. Kissé lassú, kissé elrugaszkodott a valóságtól és mégis, egyszeri alkalomra elég erős vámpír mozi. Vagy valami hasonló.

Amoedo, filmográfiáját olvasva, közeli barátja Eli Roth-nak, hiszen forgatókönyvíróként több munkáját is jegyzi. Rendezőként még nem olyan ismert a neve, köszönhetően annak, hogy spanyol ajkú a szentem, ami Amerikában pár kivételtől eltekintve, még mindig kicsit kívülálló. Második mozifilmje nem rossz alkotás, de közel sem annyira egyedi és felülértékelt, mint a korábbi sci-fi drámája a "Visszatérés - Retorno (2010). De érdemes mostantól figyelni a munkásságát.

A film elsőre misztikus, majd átmegyünk egy vámpír történetbe - leginkább annak tűnik - amely bosszú történettel keveredik. A főszereplőnek fogunk drukkolni, annak ellenére, hogy valójában egy szörnyeteg, bár ezen erősen próbál finomítani a forgatókönyv. A fő szál, amire a film épül, szerintem erőltetett és megkockáztatom, erősen logikátlan. Szpojleres az írás, úgy olvasd.

Martin (Cristobal Tapia Montt) sok-sok év után hazatér a kisvárosba, ahol egykor elhagyta szerelmét. A hölgy már nincs közöttünk ezért Martin a sírjánál tesz látogatást, ahol beleköt néhány punk és megkéseli. Elvileg belehal a szúrásba, ezért az egyik kemény-legény, Caleb (Ariel Levy - kiszőkítve a szerep kedvéért) apját hívja segítségül, hogy eltüntessék a holttestet. Persze, hogy az apuka (Luis Gnecco - az egyik legerősebb alakítás az övé a filmben) a helyi rendőri erők oszlopos tagja, aki annak ellenére, hogy véletlenül sem jön ki a semmirekellő fiával, azért szereti annyira, hogy ezt a mocsokságot is megpróbálja helyrehozni, törvény felett álló módszerekkel. Ebbe pedig belekeveredik a helyi kissrác, aki graffiti festéssel és kábítószer használattal tölti szabadidejét. Lassan összeérnek a szálak, kibontakozik ami a háttérben lappang és kapunk egy leszámolást is. Végig kimérten, lassan adagolva. Talán ez is a mozi egyetlen baja: eszméletlenül lassú. Nem nehéz végigülni a kilencven percet, amikor ezt hetvenben is el lehetett volna mesélni. Nagyjából.
Ettől függetlenül merem ajánlani, főleg téli estékre, mert elég borongós a hangulata.

A filmesek weboldala, ahol több információt találhatsz: S O B R A S

A filmet itt találod, feliratosan: A Z  I D E G E N

Egy korábbi filmje a forgatókönyvnek, amiről itt írtam: K O P P  -  K O P P

65%

Old 37 - Old 37 (2015)

Old 37 - Old 37 (2015)

Rendezte: Alan Smithee

A film Mafab adatlapja: Old 37 (2015)

Megtekintés: Elég nagy a dömping, amely közepén beúszik ez a film az érdeklődésünk körébe. Ha kihagyjuk sem vesszük észre.

Azért az beszédes, hogyha egy filmet az egyezményes leplező rendezői kredit alatt engednek forgalomba. Ilyenkor, a direktor valamilyen okból - többnyire kreatívra hivatkozva - úgy érzi, nem akarja gyermekét a nevére venni. Talán mert szégyelli vagy a producerek olyan szinten legyeskedtek a nyoszolya körül, hogy félő, a megszületett gyermek/termék, sokkal inkább az ő művük, mint a rendezőé.
Az "Old 37" filmterve Paul Travers rémálmára épül és előmunkálatai a filmnek már 2011-ben elkezdődtek. A rendezést az azóta Sport EMMY díjas vágó, Christian Winters kezébe helyezték és valahol félrecsúszott a dolog, hiszen az előmunkálatoktól a bemutatóig négy év telt el és Winters végül levetette a nevét a stáblistáról. Winters dokumentumfilmért kapta Sport Emmy díját a mi a két bokszoló felkészüléséről és összecsapásáról ( PACQUIAO-RIOS) szólt. A dokumentumfilm lényege, hogy folyamatosan a sportolók seggében vannak, és ebből vágják össze a hasznos anyagot.
Winters tehát még 2011 végén rábólintott a filmrendezésre és 2015-ben bemutatták a filmet. Közben ami lehet, elszaródott.

Winters kezdetben örült, hogy két filmes legenda került a kezei alá. Az egyik a Jason Voorhees alakját talán leginkább ismerten megformáló Kane Hodder lett, aki azóta is ebből a szerepéből él és ahol lehet, megjelenik. A másik pedig Bill Moseley, aki legalább akkora név horrorfilm berkeken belül, nekem mégsem maradt annyira meg az emlékezetemben. Moseley 1982 óta színészkedik és második filmje a Texas-i láncfűrészes mészárlás egyik idiótája volt. Csoda, ha benne ragadt a szerepkőrben?
Winters és Moseley nehezen jöttek ki egymással és elég bonyolult lenne kevés angol nyelvtudásommal kibogarászni, az eset részleteit a világhálóról, így nem teszem.
Mondjuk, az furcsa, hogy Moseley volt a lázadó és végül Kane Hodder alakjával a borítón jelent meg a film kiadása. Szegény Hodder, megint kapott egy szerepet, amiben csak legyűrnie kell az embereket, beszélni nem.

A film végül kikerült a világhálóra is - az USA-ban szeptember végén volt hivatalos bemutató. A történet elsőre a teljesen szokásos horrorfilmek vonalán halad előre. Őrült férfi mentősnek adja ki magát és megöl egy nőt, aki segítségre szorulna. Két fia a mentőautóból nézi végig az esetet.

Azután vannak kis változtatások, amelyek logikailag kikezdték az agyam és talán ez volt a kreatív oldala a dolognak, amely miatt volt feszkó. Ugyanis a történet sok részén, flashback meséli el, hogy mi történt a múltban, kb. 37 éve - talán innen a cím is - és a jelenben gyilkoló két testvér emlékeiből rakjuk össze, miért is teszik azt, amit.
Persze ez nem elég, mert a film fiatal szereplői szintén sok emlék jelenetet kapnak, amiből az derül ki, ők hogyan kapcsolódnak az eseményekhez. Végül a leszámolásnál elvileg összeáll a kép, mégis kissé zavaros marad.

A film úgy slasher, hogy néha elfelejti, hogy ahhoz többet kellene mutatnia. A fényképezése ettől függetlenül szép. A zene szinte végig aláfest, nem tolakodóan és amennyire hallatszik, korrekt munka. A színészek a szokásosak. Van persze karakter, aki klisés mint állat. Sosem értettem, hogy az ilyen filmekben miért kell erőltetni az egy ellenség figurát, aki elvileg kilóg a csoportból hozzáállása miatt. Mindegy. Itt is kapunk egy lányt, akit puszta kézzel fojtanánk meg... dugás után.

A főszereplő karaktere (Caitlin Harris) meg egyenesen egy seggfej csaj. A film elején fikázik egy társaságot, amelynek egyik tagjával végül csak össze szeretne jönni, még annak ellenére is, hogy korábban, mikor megtudja, hogy a csoport közvetlenül felelős egy idős asszony halálért, simán faképnél hagyja a srácot, aki részt vett a balhéban. Erre, hazamegy, műcsöcsöket (Komolyan!!!) csináltat a kiscsaj, átfesti a haját, hogy végül tiszta olyan lesz, mint a srác korábbi és utált barátnője. Ezek után randizik a gyerekkel. Normális?
Aki ezt írta, az normális?

40%

Ha szeretnéd látni: O L D  37

Kamu hirdetés: Karóra

Azért van humora egyes reklámozó oldalaknak. Most épp James Bondra hivatkoznak, hogy karórájukat még ő is megirigyelné.
Dehogy!
Ismerve a karaktert, az órája simán veri az összes kínai szart, amit a piacon látsz.
Talán még Brosnan idejében volt Omega órája. Most vajon mi lehet?

Biztos nem ez a kamu szar. :)

Mellesleg, miért is irigyelné, ha mondjuk létező személy lenne? Nincs a zsebében egy hitelkártya és nem bírja kifizetni? :)

Hú, az a Viagroll, mellette vajon mire lehet jó?

Fika: Az üreg - Átoksziget - The Hollow (2015)

Fika: Az üreg - Átoksziget - The Hollow (2015)

Rendezte: Sheldon Wilson

A film Mafab adatlapja: The Hollow (2015)

Megjegyzés: A bennem motozó kisördög azt mondja: Nézd meg! Egy szemét kis ördög az.

Azért, amikor a filmen belül ketten egy kocsiban ülve beszélgetnek egy harmadik emberrel az ablakon keresztül és közben a hátsó ülésről úgy kiszáll egy 16 év körüli lány, hogy arról a trió egyik tagja sem szerez tudomást, akkor elgondolkodom, hogy a forgatókönyvíró kit néz hülyének... Mert ez tipikusan olyan filmes húzás, amivel a nézőt akarják megvezetni. A film legnagyobb hibája, hogy tele van ilyesmivel, ami mostanra már cikinek számít egy filmben. Sheldon Wilson pedig nem kezdő amatőr, hogy ilyen olcsó húzásokkal fárasszon minket, mégis megteszi, és pont ez az oka, hogy a nevét eddig nem hallottam, filmjeit nem láttam. Mert nem nagyon éri meg.

Amikor a film eleji szereposztásban a legismertebbnek számító nevet a film első öt percében kiradírozzák a filmből, azért az intő jel: egy magára adó színész nem vállalta a szereplést a direktor keze alatt, aki meg igen, az eleve nem sok értékelhetőt tett mostanában bele a portfóliójába; bocsesz Deborah Kara Unger!

Amúgy magam sem tudom, mit várok valakitől, aki röpke hat év alatt tizenhárom filmes produkciót dirigál le? Még egy koraszülötthöz is kell legalább hat hónap, nem, hogy egy filmhez, egy igazi szerelemgyerekhez! Wilson futószalagon okádja ki magából a filmeket, ezért nem várható el, hogy eléggé koherens legyen, amit látunk.

Már az idegesítő volt számomra, hogy míg Cora (Deborah Kara Unger) vásárol a kisvárosi boltban, kutyusa megmorogja a zöld hátteret a kocsijuk hátsó üléséről. Na, gondolom, valamit lát az eb és mindjárt elkezdődik a mészárlás a kisváros főutcáján. De nem ám! Kimennek az autóval az erdőbe és nincs ráutalva, de utaznak is valamennyit, miközben a kutya egyre vadabbul ugat valamit az erdő fái között, míg végül kiugrik az ablakon - persze pont akkor áll meg a nő . és eltűnik a fák között. Anyucit nem zavarja, hogy valami kurvára nincsen rendben, ezért megy is utána. Mentségére legyen mondva, hogy biztos régen itt lakik, tehát nem fél a saját árnyékától és még világos nappal is van. A kutyus nem kerül akkor elő, viszont egy villámcsapás életre kelt egy fa odvában valami borzalmasan szar CGI effektet, ami megtámadja az egyetlen húzónevet és mire legközelebb látjuk, szarrá marcangolt testtel kapaszkodik a kocsija betört ablakkeretébe. Snitt.
Kérdés: Ha a villám akkor keltette életre a CGI nemtommit, akkor a kutya sokkal korábban mi az anyjára reagált olyan hevesen a városban?
Bízom benne, hogy ez kiderül később a filmből, mert ez így elsőre nem kicsit túl van erőltetve.

Hogy az első öt perc után nem töröltem a filmet, az annak köszönhető, hogy a főcímnek és a fényképezésnek azért van némi - szürkéskékes - hangulata, ami tetszetős.

Rögtön utána - akkor még ki sem derül Cora további sorsa - azonnal átmegyünk egy vizuálisan elég erőszakos rémálom képbe, amiről akkor derül ki, hogy a feltehetően főszereplő fiatal lány álma, mikor az autó hátsó ülésén felriadva belemarkol a sofőr lány mögött az ülésbe. Érdekes egy montázs, mert eleve olyan, mintha a filmben majd később történő eseményeket láttatnák a nézővel, ami nem rossz ötlet. Az, viszont kevésbé szimpatikus, hogy összemosták a szekvenciát a kezdő támadással. Legyen nekik, biztos rendezői húzás. Eszem.
Persze hirtelen fékezés, hiszen a hátsó ülésről rendesen a szívbajt hozta a sofőrre a kiscsaj. Erre az anyóülésről megszólal a harmadik női szereplő: - Azt mondtad, tudsz vezetni!
Különvélemény: Tudok is baszd meg, de nem úgy, hogy közben visítva rám riasztanak hátulról, te idióta!
Ennél kevesebb vehemenciával, ám hasonlóan összevesznek és csinálnak egy sofőr cserét, csak közben árnyalják a karakterek kapcsolati hálóját: Emma (Alisha Newton) a rosszakat álmodó kislány, ezért Marley (Sarah Dugdale "Dugd el"??? Érdekes, hogy születési adatot nem ad meg az imdb, bezzeg a magasság, 170cm, az fel van tüntetve.), és a merevebb nővér, Sarah (Stephanie Hunt) előtte nem ölik egymást. Fura, de mintha Sarah kezdte volna a beszólást... Egy ideig tengődtek a szüleik halálából - életbiztosítás - de mivel külső adottságaik ellenére mégsem a pornóiparban tevékenykednek, előző lakhelyüket hátra kellett hagyniuk és átköltözködés közben vannak Cora nagynénihez.

A két idősebb lány visszaül az autóba és mennek tovább. Azután itt jött az első rész, amikor már tudtam, hogy ha erről a filmről bármit írok, az fikázás lesz.
Nosza hát:
Elindulnak tehát a három lányok a komphajóhoz. Emma, aki pár perce felriadt álmából, most a bepárásodott ablakra rajzol két hatalmas macskaszem formájú ábrát és azon keresztül nézi az erdőt. A kamera perspektívát vált és most kívülről mutatja az ablakot és miközben a lány kifelé néz, felerősödik valami - akár motorhang szerű, akár farkasember morgás - és Emma hirtelen letörli a párát, vele együtt a szemeket, majd félve zihál.
Beszart a saját maga által felrajzolt két szemtől?
Na menjetek a picsába.

Ezt nevezem bazári ijesztgetésnek és az ilyen horrorfilmek simán pattannak le rólam. Ez azon kívül, hogy felidegesít - picit csak... - semmi más hatást nem vált ki belőlem. Szórakoztatnia kellene.
Tizedik perc és már tudom, hogy nem fog tetszeni az olcsó húzásai miatt.
De azért nézzük csak tovább. (Közben eltelt egy nap, megnéztem három másik filmet és egy Norvég-Magyar meccset, amelynek köszönhetően Magyarország ismét eljutott egy EB-re!)

A kislány előkerül, majd átmennek a komphajóval a szigetre. A kisváros elég csöndes, ám ott nem időznek, haladnak Cora nénihez. Közben elfogy a benzin és az erdőből is fura hangok szűrődnek ki. Természetes, hogy halálos pánikba esnek, hiszen három, erős nőről beszélünk. A kocsi viszonylag közel adja meg magát a nagynéni házához, ezért lehet futni.
- Gyorsabban! - kiáltja az egyik, és ezzel Emma megbotlik, majd azonnal lesántul. A kocsitól alig jöttek el 15 métert! Komolyan, sportosak ezek az amerikai tinilányok!
Ilyen gyorsan, ennyi klisét én még filmben nem láttam. (Az, hogy Emma figyelmezteti őket a hátsó ülésről, hogy világít az üzemanyag elfogyását jelentő lámpácska, csak hab a tortán.)

Azt hiszem, ennyi is elég, hogy megmutassam, miért nem szórakoztató film a "The Hollow" számomra. Nem kérek én tűéles logikát egy horrorfilmtől, de az elrugaszkodott történet mellett azért feleljen már meg az értelemnek egy film és hozzon egy szintet, ami valahol egy átlagos hatéves szintje fölött van. Az ilyen mozik pont olyan érzést keltenek bennem, hogy a forgatókönyvíró vagy füvet szívott az elmúlt húsz évben, vagy egy iskola udvaráról grundolták össze az alapanyagot.
2015-ben, habár a CGI is lehet bombasztikus vagy rettentő gagyi, nem biztos, hogy elveszi a kedvem, ha a történet amúgy rendelkezik szükséges plusszal.
A Syfy gyártó cégnek van még mit tanulnia. Biztos vagyok benne, hogyha összeszedettebb az egész, egy szórakoztató film is lehetett volna ez a televíziós produkció.
Sőt, biztos vagyok benne, van, akinek ez szórakoztató így is.

20%

Nézd meg ezt a rettenetet: Az üreg. (Talán célzás az író fejére.)
Vagy egyik kedvenc oldalamon: Á T O K S Z I G E T (Plusz sok minden más is van ám itt!)

Roger és én - Roger and Me (1989)

Roger és én - Roger and Me (1989)

Rendezte: Michael Moore

A film Mafab adatlapja: Roger and Me (1989)

Megtekintés: Dokumentum film Michael Moore-tól. Az első. Nem véletlenül, kötelező darabnak gondolom.

Michael Moore-ral az első találkozásom szerencsés volt, mindkettőnknek: ő egy Oscar-díjat kapott a filmjéért én pedig lehetőséget, hogy egy ideig jól működő filmes portál tagja lehessek, rengeteg filmbemutatóval a tarsolyomban. Ez a film volt a "Kóla, puska, sültkrumpli - Bowling For Columbine (2002)". (A magyar címhez tartozó linken Godzi álnéven publikáltam a kritikát, még 2003-ban!!!)

Azóta évek teltek el, láttam még Moore doksit és sajnos, rá kellett jönnöm, hogy bár a témák, amiket érint, tényleg fontosak, hogy jobban átlássuk, milyen bonyolult a világ, amelyben élünk, ugyanakkor egyértelmű, hogy Moore dokumentarista stílusa elítélhető módon mintha kissé egyoldalúan mutatná be a boncolgatott témát, pedig, ha valamit megtanulunk a világról - jobb esetben - az az, hogy semmi sem egyértelműen fehér vagy fekete.

Ennek ellenére nagyon örültem, amikor egyik kedvenc oldalamon végre belefutottam Moore korai gyöngyszemébe, hiszen, legyen bár kicsit/nagyon szubjektív a figura és látásmódja, az egyszeri néző, az átlag proli, mint én, természetes, hogy inkább az ő világnézetéhez érzi magát közelebbinek és nem a szemben álló, szivarozó, monoklit viselő nagyhatalommal, világcéggel és azok néha arctalan bürokratáival, ahogy egy élclap karikatúráin keresztül elképzeljük. Már a téma is és megközelítése mutatja a nézőpont irányát: Flint városában, több évtizednyi múltra visszatekintő pénzszerző gépezet felszámolás alá kerül. Az autógyárat bezárják, elbocsátják a lakosság nagy részét, akik eddig együtt éltek ezzel a vállalattal. Moore családját is érinti a téma, hiszen ahogy felnőtt, azt látta, mindenki itt dolgozik a környezetéből.

Már a film legelején húz egy egyenlőség jelet, amire épülhet a film: Ahogy Amerikában bezárnak tizenegy autógyárat, közben Mexikóban éppen akkor nyit a cég - General Motors - tizenegy másikat, ahol kb. hetven centes órabérrel számol a vállalat. Mi ez, hanem pofátlan haszonszerzési terv, hogy a részvényesek étvágyát kielégítsék? Moore gyakorlatilag arra építi az egész dokut, hogy személyesen tegye fel kérdéseit a General Motors aktuális igazgatójának, Roger Smith-nek, akinek Flint városa közvetlenül köszönheti, hogy gyakorlatilag koldusbotra jutott.

Moore a film alatt végig arra készül, hogy provokatív kérdéseit feltehesse Roger Smith-nek, de ebben nem kap segítséget a felvételek tanúsága szerint. Bárhol is keresi, ahol információi szerint összefuthat az igazgatóval, falakba ütközik. Közben, hogy ne egy szélmalomharcot nézzünk végig, színesíti a játékidőt a várost érintő gazdasági döntés hatásairól készült interjúkkal és monológokkal, melyben felváltva láthatunk érintett amerikaiakat, akik élete összeomlott és olyan embereket, akik valamilyen módon kapcsolódhatnak - sokszor esetlegesen és közvetve - a céghez. Rengeteg szempont ütközik a film során, ám a legtöbb ostoba közhelyek puffogtatásába fullad.

Moore ezzel a filmmel legalább egy tucat filmes díjat megnyert és elhintette a hírnevét a világban. Már ebben az első munkájában markánsan megjelennek a rá jellemző stílusjegyek, mint például a nyomulós és erőszakos stílusa, ahogyan igyekszik bejutni helyekre, a kis színes megjegyzések, amelyek viccessé tesznek szituációkat, a felváltott nézőpontok, és, hogy igyekszik a vélt igazát felnagyítani és nevetségessé tenni a másik oldal képviselőit. Néha egyszerűen hülyét csinál az interjúalanyaiból és talán ez az, amiért a legtöbb támadás éri munkássága során.
A filmmel kapcsolatban Moore-t fel is jelentette egyik "szereplője", amiért rossz színben tüntette fel a filmben és ez volt az egyetlen, amikor Moore elveszítette az ellen indított pert.
Ez persze talán nem éppen etikus dokumentumfilm készítés, viszont egyértelműen szórakoztató és befogadható darabokat ad a nézőnek.

A negatívumok ellenére is érdekes korképet kapunk Amerikáról, és néha bizony groteszk események tanúi lehetünk, miközben látjuk egy egykor szebb napokat megért város lassú pusztulását.
(A 100 dolláros beugrós, frissen nyitott börtönben zajló felavatási buli pl. nem semmi vagy amikor interjú közben a hölgy nyulat boncol.)
A film elején Moore nem nevez nevén egy magazint, amelyiknek alkalmazásába került, de kirúgták onnan egy címlap ötletének folyományaként. Ezt a pert a rendező megnyerte és többek között ebből, bingó játékok bevételéből és a házára felvett hitelből készítette a filmjét.

Rendkívül gyomorforgató a film utolsó tíz perce, amelyben felváltva láthatjuk a cég képmutatását támogató ünnepséget és egy fekete család kilakoltatását.
Mellékes tény, hogy mire elkészült a film nem tudták a filmet bemutatni Flintben, mert bezárt az összes mozi?

70%

Ha szeretnéd látni, akkor tessék: R O G E R  É S  É N