2016. december 16., péntek

Hivatali karácsony - Office Christmas Party (2016)

Hivatali karácsony - Office Christmas Party (2016)


Rendezte: Josh Gordon, Will Speck

A film Mafab adatlapja: Office Christmas Party (2016)

Megtekintés: Feledhető darab és épp ezért, kihagyható.

Néhány munkatárs, hogy megnyerjen egy befektetőt, megrendezik számára élete karácsonyi partiját. Hogy ez sikerül, annak oka, hogy némi por kerül a gépezetbe, de mindegy is a végkifejlet, ha a lehetőség valójában végig előttünk volt és a felmentő seregnek meg nincs patronja a fegyverébe.
Kb. ennyi a film.

A szereplők közül néhányan ismertebbek, tehetségesek, a mellékszereplők nagyja eltalált figura, és megfelelő kezekben a film akár még jó is lehetett volna, de így egy pont olyan vígjáték, amiből 12 egy tucat, a poénok tök közepesek, elcsépeltek, vagy ötlettelenek. Igyekeztem hangosan felröhögni a filmen, mert akkor érezném, hogy valami betalált. A legközelebb talán akkor voltam ehhez, amikor a reptéren Carol (Jennifer Aniston) szabadjára engedi a kisördögét. Még a fő-mellékszereplő Clay (T. J. Miller) tudott felmutatni néhány értékesebb pillanatot. Jason Bateman végig asszisztálja a filmet, végszavazva a többieknek. Olivia Munn-ról szerettem volna többet tudni. Már az X-Men-ben is keveselltem a jelenlétét, pedig a legtöbb fórumon úgy írtak róla, mintha tudnának valamit, amit én nem. Több, mint tíz éve szakmázik, de most ismertem rá másodszorra, ami nekem kellemetlen, mert nagyon jó nő, érdemes figyelni. Kedvenc részem, amikor rátör a frász a kocsiban, ami épp kaszkadőr ugrást igyekszik végrehajtani: a félelmet jól adta vissza a lány, tetszett a játéka.
Tehát, még egyszer: Aniston hozza a baszatlant, de jól. Bateman színtelen-szagtalan. T. J. tipikus bohókás szomszéd srác, de kedvelhető. Munn a szexi dög, de nem erőltetik ezt a vonalat.

A baj, hogy a filmnek két rendezője van és egyikről sem derült ki, hogy sziporkázóan tehetséges lenne egy őrült vígjáték leforgatásában. Hozzák a kötelező seggfej karaktereket, mint munkatársak, mellékszereplők, van, aki még fontos is lesz a vége felé, de valahogy olyan az egész film, mintha a forgatáson nem lett volna mindenki meggyőződve róla, hogy jó ez neki, és talán a stábnak is szüksége lett volna egy ilyen csapatépítő jellegű ereszd el a hajamra, hogy a team, akik elvileg ezer éve dolgoznak együtt, azt a benyomást keltse, hogy össze vannak szokva, nem csak eljátszanak egy csokornyi irodistát, akik együtt dolgoznak és össze vannak szokva. A rendező páros "Sejtcserés támadás" című moziját eleve végig sem bírtam nézni. Annyira nem kötött le, hogy nem is emlékszem, miről szól.

Azért a Szellemirtókban dögösebb volt. 

A történet alapja is eléggé erőltetett. Értem én, hogy nem lenne film, ha egyből megkérik a milliomos tőkést, hogy bizonyos okokból válassza az ő cégüket - meg fogunk szűnni ember, tehát ha arról papolsz, hogy neked mennyire fontos egy boldog közösség, akkor gyere és a millióiddal tegyél minket boldoggá, mi meg megháláljuk azzal, hogy a legjobb tech-cég leszünk a földön. Milyen egyszerű lenne. De közben még az is kiderül, hogy akit annyira be akarnak vonni a cégbe, nem rendelkezik azzal a hatalommal, amit neki tulajdonítanak. Akkor miért is terjedt el az a hír, hogy ő kellene nekik a fennmaradáshoz??? Miért kéne nekem leülnöm egy asztalhoz tárgyalni egy lóti-futival?
Meg aztán odabent a cégnél, ahol épp mosolyszünet van a kiszivárgott infók miatt, miért csak annyit közlünk a közel kétszáz emberrel, akinek a jövője múlik a bulin, hogy: - Buli lesz!
Miért nem írják bele a memóba, hogy "Gyerekek, jön a bulira egy befolyásos seggfej és nekünk - mindannyiunknak - az az érdekünk, hogy elkápráztassuk őt, mert ha nem hozza a zsét, akkor megyünk a levesbe!"
Úgy vélem, ez lett volna a helyes döntés.
Ehelyett kapunk egy olyan felkészülést a bulira amit már az Amerikai pite és az Agglegény party is beelőzött. A Másnaposokról nem is beszélve.

A lényeg, hogy a film nem lett érdekes és még nagyon drukkolni sem akarunk a figuráknak. A végén a segítség meg nekem tök érthetetlen, Aniston karakterfejlődése meg nincs felvezetve, így totál légből kapott.

Olivia Munn tényleg jó!

A baj velem lehet: Nem szeretem a buli filmeket, mert általában arról szól, hogy mindenki iszik, mint a gödény, becuccozik, kefél és okádik. De azt is lehet szórakoztatóan csinálni. Tom Hanks Agglegény partyja kifejezetten kedvencem és százszor láttam, viszont a Másnaposok trilógiát már csak kötelességből tudtam végigszenvedni. Biztos azért, mert eleget dolgozom hangos zenében, részegek között, ezért filmen már nem őket keresem mint téma. A "Hivatali karácsony" nem karácsonyi film. A környezet talán az benne, meg a címbe is belecsempészték meg pár jelmezbe, de gyakorlatilag a karácsonyról, mint jelképről csupán három mondatot ejtenek egy pulóverhez kötve. (Jó, mondjuk abban van poén.)

Kifejezetten zavart, hogy a Szellemírtókban megkedvelt szöszi, Kate McKinnon, itt csupán árnyéka annak az energiának, amit abban a filmben bemutatott, és ez nekem fájt.
Hollywood kezd fáradni vígjáték fronton. Kellene vérfrissítés, de nem ez a polkorrekt brigád, amibe indiaitól koreain keresztül minden benne van, viszont poén, az nincs. Elhiszem, hogy ezek a színészek mind kiemelkedő tehetségű humoristák saját közegükben és nagyon tudják a dolgukat, ám, amíg a végeredmény ennyire vérszegény, addig inkább előveszem a Tom Hanks filmet.

30%

Ha megnéznéd:
- Hivatali karácsony (2016)
- Legénybúcsú (1984)

Spectral - Spectral (2016)

Spectral - Spectral (2016)


Rendezte: Nic Mathieu

A film Mafab adatlapja: Spectral (2016)

Megtekintés: Így kell jó arányérzékkel ötvözni a "Final Fantasy: A harc szellemét - Final Fantasy: The Spirits Within (2001)" "A bolygó neve: halállal - Aliens (1986)"

Itt olvashat néhány mondatot arról, amiről a filmben szó lesz: wikipédia (Hőmérsékleti sugárzás)

Volt Einsteinnek egy híres mondása arról, hogy ugyan nem tudja, hogy a harmadik világháborút mivel fogjuk megvívni, de a negyediket egészen biztosan kövekkel és botokkal, ami egy finom utalás rá, hogy az emberiség nagyon komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy hatékony gyilkoló eszközöket találjon ki és a zseni prognózisa szerint ezekkel a fegyverekkel előbb-utóbb olyan károkat okozunk magunknak, amelyek visszarepítik az emberiséget a fejlődésünk legkorábbi szakaszába, ergó lenullázzuk majd magunkat a fegyverversenynek köszönhetően. Mathieu filmje valami hasonló gondolatával játszik el és, hogy a filmre is mondjak valamit, nem is rosszul. Ian Fried és Mathieu ötletéből a végterméket George Nolfi írta meg és neki volt a legtöbb tapasztalata filmezésben. Többek között, mert írás mellett már rendezett is, pl. a nekem kifejezetten tetsző Sorsügynökséget!

Korábban olvastam valahol egy cikket a Netflix televíziós konszernről. Csupa pozitívat. Az egyik, hogy ha elkezdenek egy sorozatot, akkor nem a nézőszám alakulásától teszik függővé az évadokat, hanem, hogy mennyi fér bele a történetbe és azt leforgatják, de nem kívánják húzni, mint a rétestésztát. A másik pedig, hogy bár nem moziban mutatják be a filmjeiket, hanem tévéképernyőn, mégis igyekeznek igényes és nem olcsónak látszó produkciókat készíteni, amelyek megközelítik egy mozifilm kiállítását, minőségét.

A "Spectral" egy ilyen film. Először is, roppant kevés infóm van a rendezőről. A "Spectral" az első nagyfilmes munkája, azaz elsőfilmes direktorról van szó. Ennek ellenére a filmje nem tűnik olcsó fércmunkának és annak ellenére, hogy Mathieu adatlapja sovány, mint a zsírszegény tejpor, a moziját sok tapasztalat kollégája megirigyelhetné. Mert a "Spectral" néhány hibája ellenére hangulatos, izgalmas, van benne feszültség, a színészi játék megfelelő helyeken rendben van, a története a sablonok ellenére követhető és fogyasztható és tényleg csak hajszál választja el attól, hogy a mozikban is helyt álljon. Aki ilyen filmet ad ki a keze közül, elsőre, attól még biztos fogunk látni pár izgalmas filmet. Nagyon remélem.

Forgatási terület. 

Tegyük fel, vannak hibák a filmben. Akkor legyek szőrözős és tereljem össze pár mondatba:
Oké, vannak pillanatok, amikor nem pusztán hasonló az ajánlóban említett két korábbi filmhez, hanem egyenesen plágiumgyanús. De mondjuk, ha valaki "lop" egy másik filmből, akkor legalább jó filmből lopjon és stílusosan. (Egyértelmű jelenet, amikor az egyik kis túlélőre a katona ráteszi a sisakját. Mint amikor Hicks Newt fejére illesztette a sajátját. Vagy amikor a romok között a katona először tapasztalja a megjelenő ellenséget, az meg egyenesen a Final Fantasy animációs filmjéből köszön vissza, a gyilkosságokkal egyetemben, valamint a kommandósok reagálása az érkező tudósra.)
Vagy negatívum lehet a történet kiszámíthatósága, felépítése, ami persze minden hasonló témájú filmben ugyanez. Szóval az is megbocsájtható.
Még kicsit negatívum, hogy a főszereplőn kívül a kommandósok figurái nincsenek elmélyítve és amikor drukkolnunk kellene értük, elég arctalanok maradnak a rengeteg fegyverzetben, hogy szinte ne karakterként, hanem csupán díszletként gondoljunk rájuk. Talán lehetett volna még egy kicsit a személyessé tételre rágyúrni a mellékszereplőkkel kapcsolatban.
Ja, meg a lezárás szerintem még kaphatott volna néhány percet, nem kellett volna ilyen gyorsan befejezni.
Kb. ennyi ami a filmnek nem előnye.


A pozitívumok.
A főszereplő Clyne doki szerepében James Badge Dale egyértelműen telitalálat. Láttam már korábban és pl. a Vasember 3.-ban, mint Savin, szinte már jobban kedveltem, mint Tony Starkot. Csak idő kérdése volt, hogy Dale egymaga vigyen végig egy filmet és gondolom, olcsóbb volt, mint egy ismert név a szakmában, szerintem tökéletesen helytállt a szerepében.
Emily Mortimer halványabb, viszont öröm, ha néha látom. Bruce Greenwoodról ugyanezt tudom elmondani. Az az ürge bármikor megjelenhet egy moziban és elég jól választ szerepeket ahhoz, hogy A filmekből is rendszeresen visszaköszönjön a nézőkre.
A fényképezés amennyire megtudtam ítélni, egészen remek. A CGI effektek pedig szépen mutatnak. Velem elhitették, hogy nem Budapesten vagyunk, hanem a nem túl távoli jövőben egy szarrá lőtt idegen országban. Eltudom képzelni, mi munka lehetett elhitetni velem, hogy a Margit hídon gangolnak át a kommandósok bazi nagy terepjáróikkal, de nekem tetszett az összhatás. A szabadságszobrunk és a Budai vár helikopterektől terhes látképe is szememnek tetsző megoldás volt. Ha a végeredményből indulok ki, lehet, hogy a Spectral mivel nem kerül moziforgalmazásba, nem fog milliókat fialni a pénztáraknál, viszont a kész mű abszolút felülírja a fórumokon - és általam is hangoztatott - magyar átkot, ha Amerikai film, hazai környezetben való elkészítéséről van szó.
A Spectral nagyon kellemes szórakozás szombat estére.
Ha a Netfix és a rendező is tartja ezt a színvonalat, akkor nincs itt semmi hiba.
Az akciórészeket még lehetett volna kicsit kipofozni, egyedibbé tenni, de azért, amikor a házból menekülnek a kommandósok, ott volt rendesen para faktor.
Amikor meg a két menekítő jármű aknára futva cigánykereket hány, az külön gyönyörűen volt lassítva.

A film nagy részét nálunk forgatták még 2014 őszén, telén. Közel két évnek kellett eltelnie az utómunkálatokkal. Első körben 3D-s változatról is szó volt - a szellemek talán igényelték volna, de szerintem az nélkül is egészen nézhető a film - de az Amerikai forgalmazásról halvány gőzöm sincs, hogy végül mi valósult meg ebből.

Ha szeretnéd látni:
- Spectral (2016)

65%

2016. december 14., szerda

Súgd meg halálom - Tell Me How I Die (2016)

Súgd meg halálom - Tell Me How I Die (2016)


Rendezte: D. J. Viola

A film Mafab adatlapja: Tell Me How I Die (2016)

Megtekintés: Nagyon ráindultam a témák kevercse miatt, de az egyik műfajt elnyomta egy másik.

És innentől kezdve az érdeklődésem borzalmasan megcsappant. Pedig izgalmas a felütés és aki ismer, tudja, mennyire le tud venni a lábamról a jó fényképezés, a szélesvásznú látványvilág, a mozis hatás. Ehhez képest, az első fél óra erős kezdése után lassan a finom ötletek kivesznek a filmből és nem marad más, mint az unásig ismert, pszichopata és egyebek az épületben és kezdjünk szépen meghalni.

A film Viola első komoly mozis megmérettetése és annak azért nem rossz. Oké, a CGI hóvihar valami bűn-rossz lett, viszont nagyjából minden más egészen élvezhető. Így a film egy erős közepes, hiszen amúgy nem emlékszem, hogy lett volna benne bármi más kiemelkedő. mondjuk, engem általában a télies környezet, havazás, hideg kilóra megvesz filmen - egy-egy kivételtől eltekintve - itt azonban nem éreztem azt a zsigeri vonzódást, mint egyébként szoktam. (Még a "Vakító fehérség" volt hasonló hatással rám.)

Anna (Virginia Gardner, aki az Almanach tervből lehet ismerős, bár hiába láttam a filmet, nekem nem ugrott be. Ahhoz, hogy emlékezzem rá, ennél több - film - kell.), hogy kiegészítse egyetemista zsebpénzét, jelentkezik egy orvosi kísérletre. Valójában egy gyógyszerkészítmény tesztelése, azonban, mivel felléphetnek szövődmények, maradjunk annyiban, hogy valamennyi jelentkező egy kísérleti nyúl. Anna meg a legcsinosabb mind közül. (Nem mintha ez számítana...)

A csapat egyik fele placebót kap, a másik pedig valami agyserkentő tablettát. Az agyserkentés, meg mint már több hasonló filmből kiderült, néha együtt járhat a jövő ismeretével. Mintha az agyunk képes lenne olyan butaságra, hogy megfelelő anyagok segítségével stimulálható lenne annyira, hogy megismerhessük a lineáris idő folyásának azon részét, amely logikai úton még nem érkezett meg hozzánk. (Mi van? Te ittál???)

Amúgy de.
A film első felében megismerjük azokat, akikért majd később szurkolnunk kell. Mert amíg mi szurkolunk, addig valaki szurkálni fog.
Mi sem egyszerűbb, ha sci-fi horrort forgatunk, hogy vagy valamilyen idegen lényt helyezzünk a középpontba, vagy azzal dolgozzunk, ami a legkönnyebb horrorfilmes közegekben: teremtsünk egy gyilkost, aki levadássza a stáb többi tagját! Nem kell ide fifika és úri hancúr, amolyan szeretkezés az aggyal. Elégítsük ki az egyik legprofánabb emberi vágyat; vért! Vért forrón és sokat!


Az egyetlen, ami gyilkosunkat a többi killertől megkülönbözteti, hogy úgy tűnik, mintha az illető néha bizony előre gondolkodva, beelőzné a többieket.
Mint kiderül, a gyógyszer, amit dokink (William Mapother - Tom Cruise rokona) tesztel, nem friss készítmény. Egy korábbi tesztsorozatban részt vett egy fiatalember, aki a tablettákban lévő hatóanyagok hatását, amely szinte már isteni képességgel ruházta fel, a szokott módon nem megfelelően reagálta le és úgy vélte, a legegyszerűbb módja helyrebillenteni az agy kilengéseit, ha számára idegeneket, amúgy teljesen vétlen emberkéket kezd sorban legyilkolni. Innentől sajnos már nem is érdekes a mozi, leszámítva néhány időugrásos jelenetet, amikor szereplőink amolyan agybani időutazást tesznek a haláluk pillanatáig, de ez meg azért nem olyan nagyon érdekes, mert magát a szitut kimaxolta a Végső állomás sorozat vagy öt részben.

Szóval, bár bűnös élvezetnek merem a filmet ajánlani, sajnos nem lesz maradandó élmény és nem is az a történet, amit imádni fogok újranézni. A befejezés is kicsit összecsapottnak tűnt számomra, ami még ront az összképen.
A biztonsági őr halála a hóban volt a mélypont. De azért színészünk ráhajtott a legjobb egyedül szenvedő karakter díjára.

Erre mondom azt, hogy egynek jó.
Horrorkedvelőknek kötelező, sci-fi rajongóknak azonban kihagyható.

50%

Ha megtekintenéd:
- Súgd meg halálom (2016)

Azért van hasonlóság a Mapother fiúk között.

2016. december 10., szombat

Gólyák - Storks (2016)

Gólyák - Storks (2016)


Rendezte: Nicholas Stoller, Doug Sweetland

A film Mafab adatlapja: Storks (2016)

Megtekintés: Reakcióvideót ne csinálj közben, mert a befejezés utolsó perceit ciki lesz visszanézni, ha érzelmesebb beállítottságú vagy.

Avagy, pityeregtem, mint egy kölyök és ezért a fene egye meg az animációs filmek készítőit - főleg az írókat - mert tudnak valamit. Vagy túl szentimentális leszek, ahogy öregszem, vagy ők tolják túl néha a zsepifaktort. Pedig a mese alapjában véve még csak nem is jó.
Igen, ki merem jelenteni, hogy a gólyák sok újat nem tesz hozzá a mese mitológiához, hacsak azt nem, hogy majdnem meggyőzik a gyerekeket arról, hogy volt idő, amikor szex nélkül születtek a gyerekek és a gólyák ezt élvezték. De könyörgöm, a gyermeknemzés egyik legjobb pillanata - elnézést kérve persze a nőktől - az maga a nemzés.
Aztán, a szülésről pedig nekünk, önző férfiaknak halvány fogalmunk sincs és sovinizmus ide, feminizmus oda, pont ezért nem leszünk soha egyenlőek a nőkkel: A gyermekek kihordásának csodája egyedül az ő kiváltságuk, nekünk férfiaknak sosem adatik meg - természetes viszonyok között, ahogy az "úr akarja" legalábbis biztosan nem. És nincs ezzel semmi baj. Bocsássatok is meg nekem, kedves nők, de ennek ellenére, hogy valakinek - lehetsz az te saját magad is - mindig bizonyítani akartok és ezért férfias munkákban is jeleskedni kívántok, azt megértem, de ti is értsétek meg, hogy ha véletlenül ki kell engem menteni mind a közel 130 kilómmal egy lakástűzből, azt inkább bíznám rá egy közel ugyanekkora férfi tűzoltóra és nem egy 80-90 kilós fehérszemélyre. Sértődés nélkül.

A "Gólyák" nem fifikás és az alapszituációt is ismered már unásig, arról nem is beszélve, mennyi mesében kerültek már szóba a gólyák, mint szállítómunkások. (Pl. ha jól emlékszem, a Jumbo-ban is.) Főszereplők, küldetés, gyermeket vissza a szüleinek és még véletlenül sem vissza a "feladónak", pedig arra is lenne igény. A fő gonosz és ördögi terve sem új már a témában, te magad is emlékezni fogsz vagy tíz hasonló mesére az elmúlt húsz évből. Van vicces mellékszereplő is, aki genya, ahogy meg van írva.
A néhány problémája közül pont az egyike az a forgatókönyvnek, hogy a karakterfejlődés alig jelenik meg a filmben. Aki rossz, azt első pillanattól felismered és úgy is marad. Aki jó, az meg jó. Konfliktus a figurák között alig akad.
Ha nem jut eszedbe semmi, ami kb. ugyanez volt, akkor rendereld be a történetet a Szörny Rt. alapjaiba. Aha, leesett.


A gyermekcsináló masináról sem tudunk meg semmit, pusztán azt, hogy ha valaki levelet küld neki a baba kívánsággal, akkor azt teljesíti, ám nem feltétlenül megfelelően. (Nate öcsikét akar és a gép simán elcseszi a rendelést...)

Hogy az alapja a filmnek nem túl erős, ezt írtam. Elég csak megnézni a két rendezőt, akik korábban miket is csináltak. Stoller több filmet írt már és rendezett: Lepattintva, Felhangolva, Rossz szomszédság. Mi ezekben a közös? Korrekt filmek, el lehet rajtuk rötyögni, ám semmi több és pár nap múlva nem sok mindent fogsz tudni felidézni belőle. (Na jó, Jason Segel lógó farka azért sokkoló volt a Lepattintva elején.)
Sweetland már sokkal jobb produkciókban képviselte a filmes szakmát - bár ú meg nem volt ezekben elég fontos tényező: Hihetetlen család, Egy bogár élete, Toy Story.
Összefogásuk eredménye egy kedves mozi, ami nem tartogat sok meglepetést és nem elég bevállalós.

A poénok összességében rendben vannak, csak kevés. Az üvegvakság felhozása azonban zseniális, igaz nincs eléggé kihasználva. A farkasok transformers átlényegülése sem rossz ötlet, de a sokadik variációra már elcsépeltnek hat.
Junior a gólya (Andy Samberg) és Tulipán (Katie Crown), a szülők nélkül maradt felcseperedő lány párosa között van kémia, működik a történet, bár, miért ne működne, ha nem erőltették meg magukat benne.
Azért mennyivel érdekesebb lett volna a film, ha nem törekednek annyira a hepiendekre és mondjuk ott vége a mozinak, hogy Tulipán becsönget a sosem látott családjához, majd... ...snitt és szereposztás.
Nem kell mindig mindent a szánkba rágni.


Azért ez a gyereket a gólya hozza motívum is eléggé kisajátította a babák keletkezésének mitológiáját, hiszen más kultúrákba teljesen más a babák érkezésének kisgyerekek számára befogadott szinonimája a szex helyett. Érintőlegesen azért a film szóba hozhatott volna párat, mondjuk a káposztaföldeken talált gyermekek legendáját, akár lefitymálva azt, hiszen a szülők nem járnak a káposztaföldekre, ezért kell, hogy mi, a gólyák vigyük el a babát, házhoz! - mondhatta volna Junior.

Ettől függetlenül a "Gólyák" tökéletesen beleillik a Disney, Pixar és Dreamworks mozik filmjei közé, annak ellenére, hogy a Warner hozta tető alá. Egy csipetnyi fűszer azért hiányzik belőle.

60%

Ha megnéznéd:
- Gólyák (2016)
- Szörny Rt. (2001)


2016. december 9., péntek

Jajveszékelés - The Wailing - Goksung (2016)

Jajveszékelés - Kokszongi sirató - The Wailing - Goksung (2016)


Rendezte: Hong-Jin Na

A film Mafab adatlapja: The Wailing (2016)

Megtekintés: Embert próbáló feladat és bár jó hírét keltik a világban, szerintem erősen túlértékelt darab.

A film dél-Koreai darab. Dél-Koreáról pedig kb. annyit tudok, hogy "ferde-szeműek" és a Samsung legalább három gyárat működtet országunkban. A Samsung jelenleg a legnagyobb dél-Koreai konglomerátum.
Ezen kívül készítenek filmeket is, mint kiderült.
A "The Wailing" nem lesz soha a szívem csücske, mert bár próbáltam megkedvelni - tényleg sok jó kritikával találkoztam vele kapcsolatban - azért egyhuzamban végigülni a két és fél órát, még egy pörgősebb mozinál sem egyszerű. Ehhez képest ez a misztikus drámai horror meg lassan csörgedezik, épp, hogy csak nem zárul el a csapja.

Goksung - innen az eredeti koreai címe - városában mind több megmagyarázhatatlan és bestiális gyilkosság történik. Családi erőszakok, késelések, öngyilkosságok. A hatóság viszonylag hamar felfedezi a brutális eseteket, viszont azok megfejtéséhez semmilyen támpontjuk, segítségük nincs. Jong-Goo (Do Won Kwak) a helyi erők alacsony beosztású tisztje hamarosan személyesen is érintett lesz az esetek nyomozásában, mivel a kislányán is jelentkeznek azok a tünetek, amiket a korábbi gyilkosságok elkövetőin is észrevettek.

Mit lehet még elmondani erről a filmről, hogy ne nagyon szpojlerezzünk?

Egyfelől megjelenik benne az idegenektől való félelem. A japán férfit (Jun Kunimura) eleve ellenérzéssel fogadják, amikor még nem is tudják, hogy segíteni érkezett e vagy hátráltatni a nyomozást. Kunimura amúgy egy rendkívül foglalkoztatott Japán színész. Ugyan a lábát nem tudta megvetni Amerikában, de Tarantino Kill Bill-jébe még becsúszott.

A másik pontja a filmnek, a gyermekek felnőtté válása, elszakadása a szülőktől, amely itt "késsel fogható" formát ölt. (Gyilkolt...)
Itt jegyzem meg, hogy a kislányt, Hyo-Jin-t megformáló Hwan-hee Kim nagyon tehetséges gyerekszínész. Az ő erős játéka nélkül bukna az egész film. Ehhez még tudni kell azt is, hogy a kislány fél évig gyakorolt különböző táncstílusokat és testmozgást, hogy játékával hitelesebbé tudja tenni az ördögi megszállottságot. Method Acting, fiatalon.


Aztán, nem nehéz észrevenni, mennyire más a koreai színjátszás, mennyire színpadias az Amerikai horrorfilmekhez, sőt, a világ talán bármilyen színjátszásához képest. Ami nem valamilyen keleti. A keleti népek, azt kell észrevennem, néha túljátsszák, már-már ripacskodásik feszítik a mimikák, gesztusok és a szöveg visszaadását a nézőnek. Ez néha egészen zavaró is lehet és egy egyszerű Európai nézőt simán ki tud zökkenteni. A szinkronszínészeket sem irigylem, amiért ilyen filmeket kell magyarítaniuk.

A fényképezés szép, a hangulat nyomasztó. Hogy ne felejtsük el, mennyire a világ peremén történnek az események, gyakran megmutatják a helyszínül szolgáló hegyeket is.
Nem kiáltanám ki az év legnagyobb durranásának a filmet - megteszik ezt mások helyettem - és olyan kiemelkedőnek sem látom, mint a kiéhezett filmkedvelők, akiknek biztos felüdülés volt a sok kommersz munka után.
Azért Amerikában megvették forgalmazásra, ami nagy szó.

55%

Ha megtekintenéd:
- The Wailing (2016)


Sully - Csoda a Hudson folyón - Sully (2016)

Sully - Csoda a Hudson folyón - Sully (2016)


Rendezte: Clint Eastwood

A film Mafab adatlapja: Sully (2016)

Megtekintés: Clint Eastwood megkímélte a nézőit és pont annyi ideig tart a filmje, amíg nem válik unalmassá.

2009. január 15.-én, egy hideg, csütörtöki napon, miközben épp felszállt a Chesley Sullenberger (Tom Hanks) kapitány által vezetett Airways 1549-es járata, egy csapatnyi madárral ütközött, amik szerencsésen tönkretették mindkét hajtóművet. A kapitány lélekjelenlétének, rutinjának és gyorsaságának köszönhetően azonban a gépet sikeresen tette le a Hudson folyó közepén, megmentve ezzel mind a 155 lelket, aki a gépen utazott. Ezt sokan - főleg a túlélők - csodának tartják. Ez nem is csoda, hiszen nagyon kevés valódi esetet jegyeztek fel, amikor repülőgép szerencsésen és emberi élet elvesztése nélkül landolt vízen.

A film ezt a történetet igyekszik kalandosan elmesélni, kissé bemutatva a Sully kapitányt és a nyomozást, amelyet a landolás után lefolytattak "ellene". Elsőre tényleg boszorkányüldözésnek tűnik, ahogy a bizottság a kákán is csomót keres és igyekszik megállapítani a legénység és főleg a kapitány felelősségét a veszélyes helyzet - szerintük - nem megfelelően kezelésében. A nézőnek nincs is más választása, mint, hogy a szimpatikus ötvenes mellé álljon. Gyakorlatilag a film egy buksiveregetés, amiért egy férfi, aki egész életét a repülés bűvöletében töltötte, egyszer, egy nehéz szituációban helyt tudott állni és ezért hőssé magasztosult, még ha ő maga elhatárolódik ettől a kifejezéstől.

Az egész film úgy korrekt, ahogy van, de néha olyan érzésem volt, mintha a nem is olyan régen moziba küldött Denzel Washington mozi, a "Kényszerleszállás - Flight (2012)" alkoholmentes drámájának a lebutított változatát nézném, kevesebb drámával és téttel. Talán ezért sem húzta annyira el a játékidőt Eastwood mester, mert amit ebben a témában elmesélni érdemes, azt korábban Zemeckis megtette a saját filmjében. És valóban, ha a filmben nem emlegetnék fel sokszor és sok szereplő szájából, hogy mennyire lehetetlen küldetés volt a gépet a folyó felszínére egyben letenni, akkor úgy vélhetné az átlag polgár, aki talán egyszer ült repülőn, ellenben tucatnyi filmet látott a témában, hogy nem is olyan nagy etwas a művelet. Szégyellem magam, de én is hajlamos voltam többször elfelejteni a film megtekintése közben, hogy Sullenberger kapitány vérprofi, aki ha akkor nem ül a pilótafülkében, akkor simán elképzelhető, hogy 155 holttestet kell a jeges folyó szürke vizéből kiemelni. Megnéztem volna pl. hasonló szituban John Travoltát, akinek, mint tudjuk, van pilótaengedélye és maga is tapasztalt pilóta.


A lényeg az, hogy január 15.-én ezeket az embereket egy hihetetlen tapasztalat örökre összefűzte.

Tom Hanks remek, mint mindig. Sajnálatos mód, a másodpilóta szerepében, Aaron Eckhartnak már nem jut annyi szerep, tényleg eléggé másodpilóta. Majdnem annyira markáns része a díszletnek, mint amikor a filmen belül egy talk-show vendégeként teli szájjal mosolyog és igyekszik szimpatikus benyomást tenni Amerika nézőire. A zenéért Eastwood felelős, de hiába kellemes a képek alatt, eléggé felejthető a score.
A fényképezés nagyon szép, a CGI egészen rendben van.
Aki nem ismeri a hasonló esetek metódusát, annak kiábrándító lehet a felügyeleti bizottság működése, mert kezdetben tényleg olyan, mintha direkt bűnös keresnének és az nem lehet msá, mint pont az, aki az egész szituációt megfelelően kezelte. Azért szerencsére később kiderül, hogy a felügyelet valójában korrekt, csak végtelenül alapos és szőrözős.
Ettől függetlenül úgy vélem, egy szervezetnek könnyű irodákban, asztalok és gépek fölött görnyedve keresgélni a bűnöst, a felelőst, miközben a pilótáknak éles helyzetben sokszor másodperceik maradnak csak, hogy felmérhessenek egy helyzetet és annak a pillanatnyi állásnak megfelelően reagáljanak. Főleg akkor visszás az egész, ha tudjuk, hogy az eset végül szerencsésen zárult - igaz, anyagi károk jelentkeztek és a biztosítási pénzek is megcsappanhattak.
A hepiend borítékolt.

Talán az egyetlen hibájának azt rónám fel a filmnél, hogy nem eléggé Eastwood-os, hiányzik belőle a rendezőre amúgy jellemző némi plusz. Viszont néha kis szerepekre is jó színészeket sikerült mozgósítania és a mellékszereplők is egészen hitelesek a figurákban.


Azért az röhej, hogy 5 dollárt kóstál egy Snickers a hotel minibárjában. Mintha nem is eladásra lenne ott az a sok termék, hanem drága dekorációnak. Nem csoda, ha minden hoteles filmben elsütnek egy ezzel kapcsolatos poént, de úgy látszik, a szálloda ipar egyszerűen nem akarja venni a lapot!

Töfi:
- Az igazi Chesley Sullenberger el volt ragadtatva Hanks játékától. A forgatás előtt többször találkoztak, hogy a színész minél jobban megfigyelhesse a kapitányt.
- A filmbeli feleségével, Laura Linney-vel nincs közös jelenete a képernyőn Tom Hanks-nek.
- A filmben sok olyan plakát, tereptárgy benne maradt az utcaképekből, amik 2009-ben még nem léteztek. Pl. Boradway bemutató, a taxi, amivel Sully utazik, szórakozóhely külső, stb.

55%

Ha megnéznéd a filmet:
- Sully - Csoda a Hudson folyón (2016)
- Kényszerleszállás (2012)
- Airport  (1978)
- Airplane (1980)

Árnyékban - Under the Shadow (2016)

Árnyékban - Under the Shadow (2016)


Rendezte: Babak Anvari

A film Mafab adatlapja: Under the Shadow (2016)

Megtekintés: Akik úgy szeretik a horrort, hogy közben nem folyik patakvér, azoknak ez ideális lesz.

Babak Anvari nevét jó lesz megjegyeznem. Felteszem, hamarosan le fog csapni rá Hollywood. Lehet, hogy ezzel sokat veszít majd identitásából, de ez a munkája bőven megéri a ráfordított időt.
Első nekifutásra semmilyen fogalmam nem volt a moziról. Elkezdődött egy felirattal, amely rögtön történelmi kontextusba helyezte a történetet. 1980-tól elkezdődött az Irak-Iráni háborúskodás. Érdekel engem ez az időszak? Különösebben nem, mert úgy érzem, tőlem távol álló eseményeket dolgoz fel. (Ami baromság, hisz ezen a bolygón élünk mind és minden összefügg mindennel.) Engem valahogy jobban vonz a második világháború és Európa, mert az ebben az időszakban játszódó háborús filmek valahogy jobban tetszenek nekem.

Anvari filmje azonban - rosszul tippeltem - nem a háború poklára koncentrál, sőt, alig látunk katonákat a filmben, mégis jól kufárkodik a drámai szituációkkal.
Rögtön benne találjuk magunkat egy olyan beszélgetésben, amelyből kiderül, hogy a főszereplőnőnk nem ostoba, de egy botlás miatt egész jövője kérdőjeleződik meg. Shideh (Narges Rashidi) korábbi iskolájában egyezkedik az igazgatóval, hogy esetleg folytatná orvosi tanulmányait, de mivel korábban politikai kilengései voltak, a férfi központú társadalom egyik rostája - maga az igazgató - megtorpedózza törekvéseit és eltanácsolja az egyetem befejezésétől. Shideh ezek után nem találja a helyét. Jellemző, hogy mennyire elnyomottak a nők ebben a világban: Férje magára hagyja a problémáival a nőt és gyermeküket, hogy dolgozni menjen a háborúba, míg egyedül Shideh női szomszédjai igyekeznek együttérzésükről támogatni.

Lánya, Dorsa, (Avin Manshadi) megbetegszik. Shideh problémáikkal egyedül marad a kiüresedő házban, mert a háborús helyzet fokozódása miatt egyre több szomszéd pakol fel és költözik nyugodtabb vidékre. Dorsa és Shideh pedig amolyan mondvacsinált ürüggyel húzza az időt és nem költöznek el rohamtempóban a férje szüleihez.
Shideh-nek megvan rá az oka: Férje érzelmileg rátelepedett és a nő úgy véli, hogy ha az apósékhoz átköltözik lányával, akkor ez a szorongató kapcsolat megmarad, csak épp a férje helyett a szülők részéről. Shideh saját anyjához nem tud elmenni, mivel az anyukája fél évvel korábban elhunyt. Anya és lánya így inkább kivárnak az elnéptelenedő házban, amiben viszont megmagyarázhatatlan események veszik kezdetüket. Mivel Shideh "modern nő", igyekszik a lehetőségekhez mérten függetleníteni magát.

Lánya pedig simán csak azért akar a házban és azon belül megtépázott lakásukban maradni, mert elveszítette kedvenc babáját. Shideh, jó ürügyként ezt fel tudja használni az időhúzásra, azonban egyes jelek arra utalnak, hogy démoni erők kezdenek eluralkodni a csonka családon, amelynek egyik kulcs a baba.


Felesleges magyarázni, hogy a történelmi háttér egyfajta kivetülése a házban történő eseményeknek. Shideh és Dorsa kálváriája arról is mesél, hogy abban a történelmi közegben és időben, milyen reménytelen élete volt egy nőnek a lányával. Annyira más a szocializálódás, a szokások. Gyakorlatilag ebben a világban ha probléma van, a nő egyedül marad, segítséget alig kaphat. (Remek jelenet, amikor Shideh elmenekül Dorsával az éj leple alatt, mert az entitás rájuk támadt, nekik viszont azért kell remegniük, mert a helyi csendőrség begyűjtötte az anyát, fejkendő nélkül, ami náluk viszont egyértelműen szentségtörés.)

Az "Árnyékban" több szinten is remekül működik. Azért is élvezetes, mert stílusában leginkább egy társadalmi drámára emlékeztet a felütése és egyre inkább átmegyünk a misztikum, a pszicho-horror világába. Igaz, jut bele némi olcsó ijesztgetés, ám a félelem és rettegés egyre inkább rájuk telepedik, míg végül ha úgy vesszük, Shideh, ha meg is menekül, valahol mégis elbukik.
Ezt pedig remekül sugallják az utolsó képkockák, amelyeknek a démoni erőkkel kapcsolatban lesz jelentőségük.

Spojler:
Arra akartam kilyukadni, hogy eredetileg a démon azokon tudja hatalmát gyakorolni, akiknek elragadja valamilyen személyes tárgyát. Dorsa babáját pedig ugyan Shideh vissza tudja szerezni, de anyukájától kapott és tanulmányai elvégzéséhez szükséges könyvet a démon megszerezte. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bár a lányának van esélye egy jobb életben felnőni, Shideh lehetőségeit már feladta és inkább választja a kényszerű rokonlátogatást, ezzel feladva álmait és önállóságát.


A zene hangulatos a képek alatt. A fényképezés szintén magába szippantja az embert. A trükkök lehetnének jobbak is, de enélkül is működik a film. Shideh alakítója, Rashidi remek színésznő.

Az "Árnyékban" az év egyik meglepetésfilmje volt számomra és bár bizonyos szempontból a "A mumus - The Babadook (2014)" testvérfilmje is lehetne, annál jobban tetszett a visszafogott dramaturgia miatt.

75%