Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Megtekintés: Kissé nyögve nyelős, a végére leül, de egynek elmegy.
Evan (Lou Taylor Pucci) jelen esetben közel sem mindenható. Anyukája örökre elhagyja, a munkahelyi zaklatás kikészíti a rendőrség pedig beszélgetni szeretne vele. ehhez annyira nincs kedve, hogy barátja tanácsára, minden mindegy alapon, nyúlcipőt húz, hogy idegenbe utazva, Olaszország legkiesebb, legkiesőbb szegletében új életet kezdjen egy titokzatos helyi kisasszonnyal (Nadia Hilker), aki nem az, aminek látszik. Történet, amely valahol Lovecraft és a Rómeó és Júlia határán egyensúlyozik, viszálykodó rokonok nélkül, viszonylag kevés vérrel.
A cím pedig mindkét főszereplőnkre igaz...
Nem egy tökéletes film, ellenben gyönyörűen van fényképezve és van benne némi optimizmus, ami a sok pesszimista hasonló darab között kicsit eltereli a néző figyelmét róla, hogy mindezt rövidebben is el lehetett volna mesélni, vagy izgalmasabban. A film első 10-20 perce nehezen talál magára, viszont amikor megjelenik a női főszereplő, onnantól már sínen vagyunk. Gondolom, a film eleje pusztán azért kellett, hogy ne egy rövidfilmet kelljen végignézni, hiszen a két angol srác karaktere és helye a filmben, pusztán időkitöltő szkéna.
Azután kellő rejtélyt kapunk, nem elég vért és horrort és egy korrektül felépített eredettörténetet, mely egy kicsit giccses szerelmes drámában csúcsosodik ki.
Nem rossz film, de nagyon egyenetlen, néhol kapkodó, máshol szinte unalomig leül.
1986 Meglógtam a Ferrarival. A képen Matthew Broderick fülét láthatjuk...
Mia Sara hamar kedvencem lett gyerekkoromban. Tiszta, üde jelenség, törékeny alkat. Első filmje, a Legenda egy dark-fantasy, melyet a legendás (szóismétlés) Ridley Scott készített és habár legalább annyira igényes műfaji film, mint az Alien vagy a Szárnyas fejvadász, valahogy nem találta meg a közönségét. Ettől függetlenül Sara első filmszerepében, mint a törékeny Lili hercegnő, aki csodálatával kergeti a pusztulás szélére varászlatos birodalmát - megsimogatja az egyszarvút, pedig nem kéne piszkálni! - sok tini fiú álma lehetett, akár az enyém és még Tom Cruise is érte epekedik az erdei legény, Jack szerepében.
A film, hiába a tökéletese környezet vagy a remek filmzene (Amerikában a Tangerine Dream formáció akusztikusabb, Európában pedig Jerry Goldsmith klasszikus nagy-zenekari műve) és szép fényképezés, a film a pénztáraknál valószínűleg bukhatott, mert valahogy sosem éreztem a neten kialakult kultikus imádatot iránta, ami egy ilyen filmnél elengedhetetlen.
Sara második filmjével pedig belegyalogolt az amerikai tinik örökös panteonjában, mint Ferris Bueller enyhén koravén gondolkodású barátosnéja, akivel együtt Meglógtak egy Ferrarival. (Meglógtam a Ferrarival)
Fura, de ez a két film elég volt hozzá, hogy a színésznő nevét csont nélkül megjegyezzem. Meg talán az is, hogy olyan könnyen megjegyezhető.
Ezek után a sikerek után viszont valami félresiklott, mert apró mellékszerepek és tévés produkciók sora következett.
A csupa B film között még egy sikere volt, ami szélesebb körben ismerhetünk: Jean-Claude Van Damme akció sci-fije az Időzsaru.
Sajnos azóta Sara eléggé eltűnt a filmvilágból. Talán a tehetsége nem volt elég, vagy az ártatlan szépsége kopott meg (2006-ban egy igen komolytalanul apró szerepet játszott egy Stephen King rövidfilmben, mint a "gyönyörű utas" egy repülőgépen.)
Mia Sara egy be nem váltott biankó csekk a filmbizniszben, de mégis úgy érzem, megérdemli, hogy boldog születésnapot kívánjunk neki!
Megtekintés: Már a marketinges felhajtás miatt is eleve várós volt nálam a film. Megérte. Szórakoztató, érdekes, profi munka.
Vélemény:
A Liza, egy enyhén horrorba hajló komédia. Ezt a két műfajt nagyon nehéz megfelelően vegyíteni, ezért elég komoly bravúr, hogy ebben a filmben mégis tökéletesen sikerült. A nézőnek csak enyhén lehet kínos, hogy tud mosolyogni, miközben, szereplők halnak meg, egy ártó, gonosz szellem átka miatt.
Az utolsó, hasonlóan műfaj idegen produkció, amit láttam, volt mondanivalója, profi volt a megvalósítása és keverte a humort a vérrel, "A hangok" című Ryan Reynolds film volt. De ott valami félre siklott és összességében nem tetszett a kész mű.
A Liza viszont végig ügyesen kerülgeti azokat a csapdákat, amibe a magyar közönségfilmek bele szoktak sétálgatni. A film humora sem egyértelműen "magyar", hogy csak mi értsük meg. (Sőt, az utóbbi évek egyik legjobb j-horror filmes paródia pillanatot ehhez a filmhez merem kötni.)
Vannak feleslegesebb pillanatok, nem túl erős jelenetek vagy kissé elnagyolt karakterek. Talán nem is feltétlenül követhető teljesen mindig, hogy mit is látunk, ami persze azért is lehetséges, mert a szellemvilág és keleti kultúra ilyetén bedolgozása hazai filmbe számunkra szokatlan, nem része hiedelemvilágunknak. A végére azonban egy többé-kevésbé megbízható és nyugodt lezárást kapunk, elég színvonalas trükkökkel felturbózva.
A film remek!
A főszereplőnk remek!
A filmzene remek!
A képi világ, fényképezés, vágás, hangulat, környezet, mind remek!
A film másik komoly erénye, amiben nagyon sok munka lehetett az a poénok és információk elrejtése illetve összekötése az időzítéssel. Két példa csak:
A narrátor már majdnem elszólja magát Tomy Tani-val kapcsolatban, amikor a szellem képen kívülre jelezve leállítja a monológot, mielőtt valószínűsíthetően megtudnánk valami fontosat a történet kimeneteléből. Másik, amikor Károly falatozik és megkérdezi Lizát, hogy a lány tudja e, Károly miért kultiválja ezeket az ízharmóniában az átlagostól teljesen eltérő fogásokat, majd, mielőtt a nézőket is foglalkoztató kérdést megfejelné, félrenyeli a szálkát. Ezek az apróságok mutatják meg, mennyire precíz munka lehet egy forgatókönyv, ha a mesélő jól kufárkodik a törénettel.
A Liza egyáltalán nem kelt olcsó benyomást, vagy, hogy nálunk készült. Bármikor felveszi a versenyt a külföldi, kevesebb pénzből összehozott produkciókkal.
Nem szeretem a büszkeséget, mint fogalmat, de a Lizára büszke lehet mindenki, aki részt vett benne.
Szerencsére, az a melankolikus hozzáállás sem érhető benne annyira tetten, ami oly jellemző a hazai filmtermésre.
Kivéve...
Kivéve, magát a főszereplőt, hiszen Liza, hiába egy imádni való harmincas hölgy, ha nehezen hagyja el a komfortzónáját kitöltő képzelt álomvilágát. Liza az a szingli, aki nem azért szerelmes, mert megszereti a kiválasztott férfit, hanem azért választja ki a férfit, mert úgy érzi, ideje, hogy szerelmes legyen.
Talán ez az egyetlen hibája a filmnek, ha hibának tekintjük, hogy vannak nők és férfiak, akik sajnos, szinte bárki karjaiban képesek keresgélni a boldogságot, ha éppen egyedül vannak.
Vannak szarkalábak, mégis, ez egy gyönyörű nő. Azután felveszi a függönyt és kész...
Balsai Mónika egyszerűen imádni való. Mind gesztusai, mind arcmimikája, rezdülései, hangja, komoly hangsúlyt kap a moziban, hiszen ő a címszereplő. Erre azért is szükség van, mert ha nem értünk egyet szerelemhajszolásával, akkor is meg kell szeretnünk a karaktert, hiszen a történet lényege, hogy szorítsunk érte és az esetleg megjelenő megfelelő férfiért, és, hogy megtörje az átkot, melyet nem érdemel meg.
(Másrészt, lehet, hogy pont az átok az, amelyre szüksége van a karakternek ahhoz, hogy kiszakadjon a képzelgésből és észrevegye a valódi világot, szerelmet.)
És nem utolsó sorban kifejezetten csinos nőről van szó.
Balsai Mónika kap is lehetőséget rá, hogy megmutassa magát a kamerának, hogy ne csak a férfi szereplők, de a férfi nézők is kicsit belezúgjanak a magányos, szeretetéhes lányba.
Balsai Mónika pedig eléri ezt.
Férfi legyen a talpán, aki nem csábul el a hölgy játékát nézve.
Tomy Tani (David Sakurai) a szellem motivációi megkérdőjelezhetőek, hiszen ha valóban szerelmes lenne a lányba, miért keseríteni még az életét? Mert féltékeny? Ezek szerint a szellemek legalább annyira kisstílűek, mint egy ember? Ezen lehetne moralizálgatni... Viszont a Koppenhágai születésű színész jól hozza a karaktert és üdítő egy nem olyan ismert, fontos szerepben látni a filmben. Meg azért, reklám célok miatt sem mellékes, hogy nemzetközi legyen kicsit a stáb. Meg szükséges is volt a történet szempontjából, hogy egy keleti arc alakítsa a démoni erőt. A "kémia" pedig működik a két szereplő között.
Rengeteg remek jelenetet tettek bele nektek!
A halottakat alakító színészeink meg többnyire extravagáns, nem átlagos karakterek. Néhányuknál legalább kicsit igyekszik a forgatókönyv valami pluszt hozzátenni, hogy lássuk, mennyire nincs Lizának szüksége rájuk. Pl. Cserna Antal, aki egy igazi lúzer, úgy eszik, akár egy disznó és egyszerűen nem képes kiszakadni az előző kapcsolatából. És azok a kaják. Atyaisten...
Sajnos Molnár Piroskának egy sokkal hálátlanabb szerep jutott, ami teljesen megszokott színész világban, ahogy az évek rátelepednek az emberre. Tanaka néni szerepében egy ágyhoz kötött matrónaként kell élveznünk, amit rá rótt a forgatókönyv. Még az oly jellegzetes és kellemes hangját sem nagyon tudjuk élvezni, annál sokkal hamarabb elköszönünk tőle. Viszont, legalább látható a vásznon és egy igazán remek filmben, aminek örülni kell. Nekem mégis a gyermekkorom kedvenc meselemezeim hallgatása közben maradt meg, a néni, akinek olyan kellemes a hangja.
A film másik fontos férfi figurája pedig a burleszk filmek világából érkező Zoltán zászlós (Bede Fazekas Szabolcs), aki talán elsőre nem tűnik egy hősszerelmes típusnak, a film végére mégis el tudjuk fogadni, mint az átok megtörőjét. Szív is vele eleget. Nála végig nem lehet tudni, hogy akkor most vagy szerelemes első pillanattól Lizába, vagy ennyire szerencsétlen, vagy ennyire szerencsés, hisz túléli a filmet. Azért, a legjobb Tarantinos B pillanatokat idézi, amikor sikeresen átlövi a saját tenyerét.
A finn western kultúra üti a japán szellem világot?
Figyeld:
- Liza el van átkozva. Zokog a rendőrségen, majd benne találjuk magunkat egy "Átok" szintű filmben... vagy nem?
- A film zenéje nagyon kellemes és Tony és Liza duettje szeretni való.
- Korrekt a rókatündéres átkot bemutató szál.
Megtekintés: Észre sem veszed, ha észre sem veszed...
Vélemény:
Az ezredik a költözünk az új házba és ott rémisztő események történnek, erre bekattan a főszereplő, de senki nem hisz neki, miközben a szomszéd furcsán viselkedik, az apja furcsán viselkedik és a lehetséges barátja is furcsán viselkedik, amiből persze azonnal rájövünk, hogy csak igaza lehet a kiscsajnak és még a néző is félre van vezetve...
A valóság sokkal szürkébb. A Betolakodók - cím félrevezetés, hiszen végül egy betolakodóról van szó, a többihez meg nem elég költői a forgatókönyv - című film kiszámítható és totál érdektelen. Annyira unalmas, hogy az első pillanat, amikor kicsit felriadtam, amikor a szereposztás alatt felcsendült a Menalon és Robyn Dell'Unto közös kooperációja a +Megölsz engem" című nóta. (Amelyet még véletlenül sem találtam meg a neten)
A bajom, hogy unásig koptatták ezeket a paneleket.
Történet, nagy vonalakban:
Rose (Miranda Cosgrove) és apja, Jerry (Donal Logue) Rose anyukájának halála után kiköltözik egy kisvárosba, hogy nyugodtabb életük legyen. Sikerül is egy olyan házat szerezniük, amelyben titokzatos és rémisztő események történtek. Szokás szerint. Mindezt úgy, hogy Amerikában az ingatlanközvetítőt kötelezi a törvény, hogy felhívja ilyesmire a vásárló figyelmét. A filmekben mégis, újra meg újra áthágják ezt a szabályt, azt sugallva, hogy az ingatlanközvetítés egy igazi troll szakma. Leszámítva Leo Getz-et, aki viszont mindenre felhívja vásárlói figyelmét és még ő a troll. (Lásd Halálos fegyver sokadik része, mikor Getz árulja Murtaugh házát.)
Rose szinte azonnal érzékeli a "jelenlétet" a házban. Úgy is reagál, ahogy elvárható: szép lassan becsavarodik és még a környezetét is elmarja maga mellől, hogy véletlenül se legyen senki, aki hisz neki.
Jerry, műfajon belül maradva, nem hisz a lányának, temetné a múltat, feledné az asszonyt és az orvosi kezelés csodáiban bízik, ha lánya lelki üdvéről van szó.
Jerry amúgy építész és SPOJLER ALERT!!! - és ennek ellenére sem veszi észre, hogy az épület, amelybe beköltöztek, mintha kicsit több lehetőséget rejtene magában - szó szerint - mint elsőre az látszik. Ejj, Jerry, hol szerezted a diplomád, ha még egy átlagos kecóról sem vágod le azonnal, hogy tele van meglepetésekkel???
Rose megismerkedik a szomszédokkal, akik egyértelműen azért lettek beleírva a forgatókönyvbe, hogy a nem létező rejtélyeket bővítsék és a gyanúnkat növeljék. Aki viszont tapasztalt néző, pontosan tudja, hogy a szomszédságban történő események nem vezetnek sehova. Igaz, kissé sután, de sehová. Persze, lehet, hogy sikeresebb lett volna inkább kedvessé tenni a szomszéd apukát, akkor jobban lehetett volna rájuk építeni a filmben, de ez kihagyott ziccer. Így Tom Sizemore szerepeltetése alig lép túl a cameo fogalmán. Mindhárom mondatával és a végén elfelejtett lezárással. Biztos kell a zsé kokainra, hogy jobban pörögjön a házi-mozis, felnőtt-filmes biznisz.
Az egyetlen fürdéses jelenet vérszegény. A medencés buli nem számít...
Az ügyeletes barátnő és haversrác szál is elnagyolt, erőltetett. Ennek ellenére még Noah (Austin Butler) karaktere a legérdekesebb és őt keverik a legjobban gyanúba. Ezért is tudjuk, hogy nem ő a "megoldás".
Jerry aput is igyekeznek befeketíteni, ami mondjuk, egy jó magyarázattal még érdekes lezárás is lehetett volna. Elképzelhető, hogy volt a forgatókönyvnek egy ilyen sötétebb tónusú befejezése is, hiszen a sorozatoknál bevett klisé szerint - azaz egy mellékes esemény később kiderül, hogy jelentős információ volt - tucatszor nézhetünk végi egy videó részletet, anyuról, melyben a párbeszéd szerint, ha ő nem lenne apa és lánya valószínűleg kinyírnák egymást. De a PG-13 nem bírta el a görög drámát.
- Szóval a te apád a leggyanúsabb az utcában? - Igen, de ez csak azért van, mert egyébként húsz perccel rövidebb lenne a játékidő, ha nem kevernénk bele a filmbe.
A film az egyik leggyengébb a témán belül. Unalmas másfél óra. Kerüld el ha teheted.
Rose karaktere meg egyáltalán nem érdekes fiatal nő, hiszen első perctől érezni, hogy van baja. Ilyen filmeknél jobban szeretem, ha a szereplő kedves és imádni valóból, lassan süllyed elviselhetetlenbe és paranoiásba. Donal Logue titkos kedvenc, mégis, csak mellékszerepekben lehet látni filmekben, sokszor teljesen felesleges és méltatlan szerepekben (pl. Szellemlovas, ahol szinte mellékesen ölik meg a figuráját). Végre kapott egy második szerepet egy thrillerben, ám nem tud vele mit kezdeni, mert karaktere nem kerül közel a nézőhöz, sőt, igazán megkedvelni sem lehet. A kontraszt miatt is írhatták ilyenre a szerepet, de manapság szerintem ennél már több kellene.
Ha egyik főszereplő sem igazán szerethető, miért izgulnánk értük?
Hacsak akkor nem, ha amúgy a befejezés is annyira unalmas, hogy az izgalom szót nem is kapcsoljuk a filmhez.
Részemről nem kérek többet Jason Juravic ötlettelen agymenéseiből.
40%
Sose adj egy önjelölt tollnok szavaira, hanem dönts magad! Ha megtekintenéd a filmet, egyik kedvenc oldalam segít ebben: Életedbe feleslegesen Betolakodó című film helye és ha már ott vagy, akkor sok minden más is van itt!
A filmet egy másik kedvenc oldalamon is megtalálod, ha úgy érzed, kétszer is megnéznéd: Betolakodó című film egy másik oldalon.
Ma már bárki blogolhat. Teheted ezt igazi tudás birtokában, színesen, szórakoztatóan vagy csak mert szereted a filmeket és szeretnél róluk írni pár sort, a magad kis suta módján. Ez lennék én pl. sok más blogolóhoz hasonlóan.
Azután, ha sikerül összerittyenteni egy viszonylag elfogadható vélemény szerűséget, úgy gondolod, hogy azért azt ahol lehet, ingyenes médiumokon keresztül, igyekszel terjeszteni.
Gyakorlatilag Internetes kiskapukat kihasználva "reklámozod" az oldaladat, más oldalak fórumában.
Hogy elítélhető ez?
Nem hiszem, hiszen minden link egy vélemény és a legtöbb oldal arra sarkalja olvasóit, hogy írjanak véleményt.
Megtettem én is, szórtam is a szemetem a világhálóra és már két helyről is kaptam visszajelzést, hogy nem kéne...
Az egyik udvariasan megkért rá, bár, jeleztem neki, hogy egy ingyenes facebook modult használ a fórumnál és mivel a facebook nem korlátozza a blogok linkkel való reklámozását, és ők is használják azt, elég visszás, hogy engem ebben kérés útján akadályozni kívánnak. Válasz nem jött azóta, egy héttel később még fent volt a linkem, de azért igyekszem a továbbiakban kerülni ezt az oldalt, mind reklámozásban, mind követésben. Nem lesz aktivitásom hiánya nagy érvágás oldalukon, mint ahogy reklámom sem hiszem, hogy elszipkázta volna olvasóik tömkelegét...
A másik oldal, melynek nevét nem fogom kiírni a továbbiakban, hiszen a kölcsönösség elve alapján nem érdemlik meg, a filmdroid volt.
Egy régebbi cikkükhöz kapcsoltam egy frissebb írásomat, mire hamarosan egy kioktató üzenetet kaptam az oldalam aljához csatolva, amire a továbbiakban semmilyen módon nem tudtam reagálni, mert az ügyeletes "főnök" nem tette számomra lehetővé.
Finoman megkérdezte, hogy ha ő is kitenné a linkjét az én oldalamon, az nekem, hogyan esne?
Természetesen azt írtam neki, hogy szívesen kiteszem a linket akár a cikkemben is, mert én, részemről nem vagyok irigy más oldalakra és szeretem a kölcsönösséget ha már egy ilyen nagy piacra dolgozunk hobbiból. Meg egyáltalán, ha már én felrakom az ő oldalukra a linkem, akkor miért ne tehetnék fel ők is hozzám?
Szerintem ennek így kellene helyesen működnie.
Teszem hozzá, az oldal a cikkek alá gondosan odabiggyeszti: Minden vélemény számít!
Nos, ezek szerint ez egyértelmű hazugság.
Bár, nem tudom, valójában miért fájt az illetőnek, hogy reklámozom magam az oldalukon, hiszen úgy vélem, minden média egymást támogatja nem közvetve az Interneten, ami egy nagy, közös játszótér.
A filmdroid pedig kizárt a saját kis homokozójából, mert nem úgy reagáltam, ahogy szerették volna. Az én véleményem nyilván nem számít nekik és a kölcsönösség elvében sem hisznek.
Biztos, zavaró volt, hogy ők sok pénzt tolnak oldaluk munkájába, míg én a kis forintot nem érő, ingyenes blogspotomon játszom az agyam.
Néhány virtuális "ajtót" bezártak előttem...
Mivel nem bírtam válaszolni koimbra úr kérdésére a cikk alá helyezett linkekről, gondoltam, rájuk keresek a facebookon és majd ott reagálok valamit, ha már olyan kurtán-furcsán belém lett fojtva a szó.
Egy régebbi cikkemet linkeltem be a facebook oldaluk aktuális cikkéhez, lévén, ugyanarról a filmről van szó és, hogy megmutassam, részemről mi a kölcsönösség elve, feltettem a cikkük linkjét az én véleményem alá. Nehezemre nem esett és ha csak egy valaki megy át tőlem hozzájuk, már megérte.
A filmdroid grafomán vezetője pár nap késéssel letörölte linkemet a facebookról és azt is észrevettem, hogy a továbbiakban csak lájkolni vagy megosztani tudok az oldalon.
Köszönöm szépen!
Kedves koimbra, ön akart kioktatni engem valamiből, de levizsgázott emberségből.
Kívánok önnek jó munkát, de itt jegyzem meg, hogy a továbbiakban semmilyen formában nem fogom önöket reklámozni, olvasni és követni.
Tudom, kis hal vagyok a nagy zavarosban ön meg több ezer cikket tett már le az asztalra, szóval maga a nagy filmes médiacézár.
Az oldalukat letiltottam a facebookon, hiszen ha a véleményem nem számít önnek, annak ellenére, hogy képmutatóan ezt hirdetik oldalukon, akkor én sem vagyok önökre kíváncsi, még említés szintjén sem. Nem akarom, hogy oldalukat, nevüket bármilyen formában látnom kelljen, mert minek.
Ahogy írtam, nagy az Internet, sok oldal van. Ismertebbek, kevésbé ismertebbek meg olyan alacsony követésűek, mint az enyém is.
Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek mag van a helye és piaca.
Én olyanok között érzem jól magamat, akik nem irigyek, hanem támogatják egymást, nem támadnak rögtön, hanem kölcsönösen segítik egymás munkáját.
Szóval, megkérem minden ismerősömet, hogy ha engem kedvelnek - mindhárman! - akkor a továbbiakban nem látogatjátok a filmdroid oldalt.
Köszönöm!
Még akkor is, ha most hallotok róla először.
Nem ezek azok a droidok, akiket keresünk...
Valójában nem is tudom, mi nem volt annyira szimpatikus a filmes oldal gazdájának. Talán zavarta a reklám, talán érezte a konkurenciát, esetleg úgy vélte, hogy ha ő pénzt fektetett az oldalába, más, aki nem fizetős oldalról érkezik, minek kapjon teret rajta keresztül. Talán csak elolvasta az adott cikkemet és olyan szarnak találta, hogy még.
Volt már egyszer hasonló tapasztalatom egy filmes oldallal, de az ő nevükre már nem is emlékszem. Ott is rengeteg filmről volt adatlap, minimális információval. Volt, ahová belinkeltem a saját kritikámoat, pár helyen jeleztem, ha elírás illetve poszter elcserélés volt. Azután kiderült, hogy a linkeket automatikusan törlik a filmek alól.
Kérdeztem is, hogy mi szükség akkor az oldalra, ha az olvasók nem tudnak egyfajta fórumként tekinteni rá és megosztani véleményeiket, akár linkeken keresztül is?
Valami olyasmi választ kaptam, hogy a linkek törlésével a vírusokat igyekeznek szűrni.
Meg is köszöntem az oldal állhatatos munkáját, de még megjegyeztem nekik, hogy ha a linkek szűrését elsődleges célnak tekintik, akkor az egyszeri netezőnek semmilyen pluszt nem adnak olyan oldalakkal szemben, mint a már megszokott és ismert imdb, így meg akkor mi szüksége lenne rá az embernek, hogy egy sokkal kisebb adatbázisú, kevesebb információval működő oldalt látogassunk?
Ma már az oldal nevére sem emlékszem és helyette továbbra is az imdb-t használom.
Nem fenyegetésként, de az iwiw-nek is írtam egyszer, hogy rengeteg kamu adatlapjuk van. Nem reagáltak és tudjuk, hol van ma az iwiw...
Egyszer Damu Roland beszólt nekem, hogy forró a leves... pár napra rá ment a börtönbe...
Hát így megy ez.
Megtekintés: Ne kérdezz hülyeséget csak ülj be rá és élvezd!
"Élek! Halok! Újra élek!"
A Mad Max trilógia a túlélésről és főleg a bosszúról szólt. Nagyjából. És nem ebben a sorrendben. Max karaktere pedig fokozatosan és koherensen teljesen háttérbe szorult, míg az új filmben, mely megvalósításában olyan friss, hogy nem érződik, hogy rendezője egy hetvenes öregúr, Max gyakorlatilag egy fontos mellékszereplővé lett visszaminősítve. Ez valójában nem baj, mert a főszereplőnk is elég erős karakter és még a történet szempontjából sem mellőzött körülmény, hogy Mad Max simán csak alásegít a jó oldalnak, félretéve saját egoját és törekvéseit. Ezért lett végül a film egy feminista kiáltvány, amely férfi nézőknek is éppen olyan szórakoztató, mintha csupa férfi harcolna egymás ellen, holott gyakorlatilag a nők harcolnak a férfiak ellen és ebben kis segítséget kapnak két férfitól. Egyikük kívülálló, aki gyakorlatilag melléjük áll törekvéseikben, talán a benne dolgozó lelkiismerete miatt, míg a másik (A harcifiú szerepében a mostanában nagyon felkapott Nicholas Hoult) simán megvilágosodik és ezért érzi kötelességének, hogy a nőket segítse.
Hogy mennyire feminista a film?
Elég annyit tudnunk, hogy Miller a Vagina monológok köztudottan harcos amazon íróját, Eve Ensler-t is felkérte némi diszpozícióra, hogy kerekebb legyen a történet női oldala.
Ezen a poszteren egyértelműsítik, ki a film igazi főszereplője.
A film elég lassan készült el. Gyakorlatilag azóta foglalkozott vele George Miller, mióta a harmadik résznél elengedte a gyeplőt. Rengeteg filmes fordult meg a tervek körül és még arról is szó volt, hogy animációs film - rajzfilm - készül a történetből, mint pl. a Pitch Black esetében. Végül harminc évvel a harmadik rész után Miller végre tető alá hozta a filmet, sőt, vannak elképzelések, hogy talán egy sorozat ismét van a karakterben.
A karakter:
Azért mostanra az eredeti Max, Mel Gibson rendesen megöregedett. Volt róla szó, hogy cameózik a filmben, arról is, hogy többek között Heath Ledger lesz a befutó, végül Tom Hardy játszhatta el az utópia magányos lovasát. Ez azért már nem feltétlenül ugyanaz a Max, akit megismertünk az első három filmben és aki kezdetben a törvény őréből avanzsált a bosszú angyalává, hogy végül egy magányos, kiégett pária legyen belőle, aki főleg saját érdekeit tekintve harcol a sötét oldal ellen, amolyan mindentől távol álló kívülállóként. Ez a Max kezdetben szinte jelen sincs. Az események nélküle kezdődnek el és mintegy mellékesen keveredik bele. Azért a film kezdő képsoraiban megismerhetjük őt, hiszen ha nem így lenne, nem tudnánk, hogy egy Mad Max filmet nézünk, annyira mellékes az ex-zsaru figurája.
Egyes fórumokon még azt is felvetették, hogy valójában amit látunk, az a valódi Max "után" történik és a karakter nem más, mint a második filmben megismert kisfiú, a Feral kölyök, aki miután felnőtt, átvette a magányos hős igazságot kereső és osztó szerepét, belebújva az egyetlen, általa csodált férfi bőrébe, aki, ha rövid időre is, de amolyan apafiguraként jelent meg életében.
Ha történetesen így lenne, akkor sem érezném magam becsapva, hiszen a Mad Max filozófiájába simán belefér ez a fajta felépítés, hiszen az egész olyan, akár egy képregényfilm, ott meg, ugye, simán előfordulhat, hogy egy karakter több személyen keresztül épít maga köré legendát. (Lásd a Fantomot, vagy a Zorro-t, amelyben az idősebb átadta a fiatalabbnak a staféta botot. (Totál semmihez nincs köze, de mindként megemlített filmben szerepel Catherine Zeta-Jones!) :)
Szóval, ha Max az a bizonyos Feral kölyök, akkor már tudjuk, honnan ered az a szűkszavúság, ami a filmben jellemzi.
Miller azonban nem erősített rá eddig erre a teóriára.
Az ellenség:
A futurisztikus moziknál elvárható, hogy a főhős ellenpontja legalább olyan karizmatikus legyen. Ezt nem mindig sikerül hozni. Hol a főhős túl markáns, máskor a gonosz játszik le mindenkit a vászonról. Itt viszonylag erős az ellenfél oldala is, hiszen, a vezéren kívül több karakter harcol hőseink ellen, sőt, megtámogatták a sötéteket egy magánhadsereggel, illetve a címszereplő mivel nem elég hangsúlyos a szerepében, így az ellenségének sincs nehéz dolga legalább annyira jelen lenni, mint főszereplőnknek. (Aki, mint írtam, inkább mellékszereplő!) Haltatlan Joe (Nem halhatatlan) szerepében az első film bütyökvágója jelenik meg, azaz Toecutter, aki közben szépen hozzáöregedett a bandavezérséghez. Amolyan törzsi király ő, akinek hosszú élete egyfajta mitikus színezetet ad hozzá pluszban figurájához. Hugh Keays-Byrne-nel azonban kicsit mostohán bánik el a rendező, mert végig olyan testmaszkokat kell viselni, amelyek felismerhetetlenné teszik a színészt, így megkérdőjeleződik, hogy valóban szükség volt e rá, hogy ismét Max filmben játszhasson. Arcát például félig egy olyan maszk takarja el, amelyet pont Hardy viselt korábban a Nolan féle Batman filmsorozat utolsó fejezetében, Blaine-ként. (A karakter nevét elírtam, de Horváth Ákos, aki valszeg az egyetlen, aki elolvasta a cikket, jelezte, ezért javítok: Bane a karakter neve! Látszik, hogy nem vagyok nagy Batman-es) Ijesztővé teszi a karaktert, viszont eltakarja a színészt.
Az mellékes, hogy az első közel negyven percben maga Max is egy vasból kovácsolt álarcot kénytelen viselni, hiszen legjobban ezzel tudják elkülöníteni a foglyot a többiektől.
Ha Haltatlan Joe nem lenne elég, még megjelenik a filmben néhány igazi féreg, akik egyéb kolóniák vezetői. Egyikük eléggé emlékeztet a rothadó Harkonnen báróra a Dűne filmből. Rájuk talán csak azért volt szükség, hogy ne legyen túl monoton végig a fehérre meszelt harci fiúk ellen harcolgatni. Kellett némi változatosság. Ahogy megszokhattuk, az ellenség egyre ijesztőbb vagy/és extrémebb külsőt kapott. A negyedik Max filmben mindkettőre akad példa.
Valójában az ellenség nem más, mint egy sok tagból álló, organikus massza, amely igyekszik megállítani hőseinket. Hogy egyenként is egyéniségek, azt főleg azzal igyekeznek megmutatni, hogy a legtöbb korábbi Max filmmel ellentétben, ahol a bandatagok alig szólaltak meg, itt azért viszonylag sok a párbeszéd a támadók között.
A segítők:
Egyértelműen Max az...
Meg a harci fiú, akinek a béranyák felnyitják a szemét, hogy mennyire tévedésben élt eddig. A fiú persze nem tehet erről, hiszen ebbe született és ebbe nőtt bele. Ha úgy vesszük, karaktere erősen vallásos, majd megkérdőjelezi hitét és elfordul tőle.
A Vuvalini-k csoportja, a Valkűr (Megan Gale) és a magok őrzője (Melissa Jaffer).
A főhős:
A nők.
A három csoportba osztható nők.
Az első az egyetlen tagot számláló Imperator Furiosa (Charlize Theron). Pár elejtett mondatból áll össze a karaktere. Valamikor a gonosz keze alá került, megsérült, felépített egy komoly karriert, mint a gonosz egyik jobbkeze, ami nem lehetett könnyű a férfiak világában. Végül, mikor adódott egy lehetőség, megragadta azt és igyekezett a gonosz markából kimenekíteni néhány ágyasát, hogy ne úgy nőjenek fel, mint azok gyermekei. Céljait akár egyedül is eléri, ha kell, de azért mint kiderül, az sem baj, ha kap némi segítséget. Az igazi női akcióhős, aki úgy nőies, hogy közben nem a szexualitásra építik a karaktert, hanem egyenrangú félként a férfiak világában. Hogy történetesen nő, az csupán állapot. Furiosa olyannyira elfogadtatta személyét a többiekkel, hogy viszonylag sokáig nem is gyanakodnak rá a társai, hogy amikor letér a főútról, akkor valójában szökik HaltatlanJoe elől és így ellenséggé vált.
A második csoport az ágyasok, akik fiatalok, szülni képes egyedek és halvány fingom sincs, hogyan kerültek Haltatlan Joe karmai közé. Mindenesetre mind különböző karakter és mintha lengedezne körülöttük némi misztikus erő is.
Valójában nem is értem, mi motiválja őket abban, hogy csapot-papot hátra hagyjanak és a bizonytalanba kövessék Furiosa karakterét.
Talán, mert így lázadnak egy patriarchális társadalom ellen.
Míg Furiosa esetében megértem, hogy végül szökni kényszerül, hiszen neki vannak halvány emlékei a múltjáról, az ágyasok már valószínűleg ebbe születtek, így biztos kellett valami plusz motivációjuk, ami talán majd akkor áll össze bennem, ha még párszor megnézem a filmet. Pirítós a tudó (Zoé Kravitz), Angharad a kedvenc (Rosie Huntington-Whiteley), Képes (Riley Keough), Az Albínó (Abbey Lee) és a Törékeny (Courtney Eaton).
A harmadik csoport pedig a Furiosa gyermekkorából visszamaradt öreg harcos amazonok. Ők a múlt őrei. A sok anyák. Egy letűnt világ írmagjait hordozzák magukban. Azonnal a lányok mellé állnak egy utolsó harcban. Gondolom, őket már direkt annak jegyében keltette életre a rendező, hogy koherens maradjon a filmben a nőkkel szemben. Más okát nem tudom elképzelni, hogy létezik ebben a világban egy csapat öregasszony, akik motoroznak és fegyvereket használnak, hiszen, amit a többi poszt-apokaliptikus filmben már megtanultunk, hogy a nők csupán erotikus díszítőelemek vagy a történetet mozgató kulcsfigurák, akiket meg kell menteni. Viszonylag ritka, hogy egyetlen, jól működő közösségben életben tudjanak maradni. Általában megerőszakolásra és legyilkolásra használják őket a férfiak ebben az amúgy férfias tematikájú műfajban. (Persze néha akadnak kivételek is, hiszen a Gwendoline című amerikai-francia akciófilmben egy egész falkányi amazon éli világát a sivatag közepén, férfi nélkül. De az a ritkább.)
A történet:
Ha eddig nem derült ki, akkor röviden, A-ból B-be szöknének szereplőink, kevés közjátékkal, gyakorlatilag egy road movie, amelyben a karakterfejlődést két látványos kaszkadőrtrükk közi rejtik el. Így akár unalmas is lehetne a film, hiszen a vizuális orgiákat már kimaxolták olyan filmek, mint a 2012 vagy a Transformers sorozat, viszont Miller old school filmesként nem a CGI-t erősíti, inkább a klasszikus kaszkadőr munkát vegyíti tökéletese operatőri munkával. A film épp ezért lett egy vizuális orgia. Tele olyan finomságokkal, mint a Max-et a barlangban üldöző harcifiúk hömpölygő áradata, az akciók belassításai vagy a járművek szépsége. Ezt a filmet még azok is élvezhetik, akik nem rajonganak a kocsis filmekért. Olyan ötletek vannak benne, amitől simán leesett az állam. Pl. Amikor égni kezd a kocsi, Furiosa meg egy egyszerű módszerrel oltani kezdi. Vagy a támadók kreatív megoldásai, hogyan jussanak egy idegen járműre.
Ezért a film inkább a látvánnyal operál. Viszont ez nem lesz sem unalmas, sem önismétlő. Mindezt viszonylag kevés vérrel, mégis, olyan érzésünk lesz, hogy komoly hírigeket látunk.
A fényképezés csodás, csak pár apró jelenetben lett olcsó a megoldás.
A zene bár nem emlékeztet egyik korábbi Max filmre sem, - sajnos mind Brian May, (Nem a Queen együttes tagja, bár sokáig ebben a tévedésben éltem) mind Maurice Jarre zeneszerzők elhunytak már - itt teljesen jól teljesít a képek alatt. Külön meghallgatni már sokkal embert próbálóbb feladat.
A jelmez, maszkok, kellékek mind tökéletesek. Ha az ember figyel, sok apró utalást vehet észre a korábbi filmekkel kapcsolatban. iustizmord-nak az utalásokról:
Furiosa a váltóban egy tört rejtett el. A Mad Max 3.-ban Max egy hasonló fegyvert rejtett el az ostorában, amellyel a tevéit irányította.
Az egyik autó összetörő jelenetben - amelyikbe CGI is került azért rendesen, - a szétforgácsolódó kocsiban ülő sofőr arca egészen a szemguvadásig bekerül a néző látóterébe, ami pillanatot már a korábbi epizódokban is elsütöttek párszor, amikor Max befosatót játszott az ellenségeivel.
Az egyik figura hasonló nyelvöltögetéssel riogat csata közben, amit már bütyökvágó is csinált az első részben.
Azt olvastam, hogy az egyik totemszobron feltűnik a pilóta bőr sapkája és szemüvege.
Pirítós az egyik jelenetben egy hasonló apró zenedobozzal játszik, mint amit Max talált a második részben és végül a Feral kölyöknek ajándékozott.
A meglepett Max a második részben szembesül vele, hogy a csurig töltött tartályban nincs más, mint homok. Itt a meglepett Max szembesül vele, hogy a tartály csurig van anyatejjel.
Max és Furiosa is meghekkelte a gépét, hogy ne tudja más használni és egyik kést rejtett mellé, míg a másik egy pisztolyt. Meg még vagy egy tucatot köré...
A pilóta, miután Max elkapta a második részben, hirtelen nagyon haverkodó lesz és bekínálja, hogy szerezzen benzint a kis túlélő csoporttól és az Maxnek jó lesz. Itt a harcifiú kezd bután alkudozni vele, hogy ha együtt visszaviszik Furiosát, jutalmat kapnak.
Ilyen kis apró finomságok, de ha jól odafigyelsz, biztos észreveszel te is valamit.
Érdekességek:
A leghosszabb epizód a sorozatból.
Az első, amelyben kiírják Max teljes nevét a főcímben.
A film teljesen elhagyta a narrátor szöveget és Max alig beszél, ellentétben az ellenséggel, akik viszont végig dumálnak.
A film nem is Remake, nem is egyértelmű folytatás. Inkább amolyan alternatív epizód. Ha Millert kérdezik, ő valahova az első rész és a második közé helyezné... Max az egész film alatt látomásokkal szembesül, melyek a múltjában meghalt emberek szemrehányásából áll. Olyan embereket lát, akiket az első három részhez nem lehet visszavezetni. Többek között egy kislányt és egy maori bennszülöttet, akik a korábbi epizódokban nem jelentek meg. Max-nek az első részben pl. fia volt, de még beszélni sem tudott, így a kislány nem lehet a lánya, pedig elég szemrehányóan viselkedik vele a kis szellem.
Viszont néha, mikor megjelenik, egyenesen az életét menti meg Max-nek. Miller koncepciója volt, hogy a film kissé túl színes legyen, hogy elüssön stílusban az egyébként elég szürkésre hangszerelt antiutópiáktól. Ennek ellenére úgy véli, hogy a képi világ és a megfestett jövő nihilizmusa legjobban fekete-fehérben érvényesül, ezért a megjelenés Blue-Ray-ben egy ilyen változat elérését is lehetővé teszi. Miller legerőszakosabb filmjei a Mad Max mozik. Ezeken kívül filmdrámát és főleg családi filmeket készített. Színes figura.
A film torzszülött látcsőfigyelője, Corpus Colossus (Quentin Kenihan) a valóságban megbecsült ausztrál humorista és többek között Russell Crowe jó barátja. Mel Gibson a bemutatón látta a filmet és Miller örült a reakciójának, mert Gibson állítólag élvezte a mozit. Ez a pozitív visszajelzés azért volt fontos az öreg rendezőnek, mert nem szerette volna, ha több évtizedes barátsága Gibsonnal rámegy arra, hogy nem őt hívta meg a főszerepre a filmbe, még akkor is, ha ebben a formában, Mel Gibson már nem lett volna hihető Max-ként.
Rövid szerepben feltűnik az egykori akciósztár is, Richard Norton, aki több filmben volt Jackie Chan ellenfele!
Miller igyekezett elkerülni a CGI-t, ezért a filmben látható akciójelenetek több, mint 80% realisztikus.
Ha érdekel a film, akkor egyik kedvenc oldalamon meg is nézheted: Mad Max Fury Road
A film első 10-20 perce nehezen talál magára, viszont amikor megjelenik a női főszereplő, onnantól már sínen vagyunk. Gondolom, a film eleje pusztán azért kellett, hogy ne egy rövidfilmet kelljen végignézni, hiszen a két angol srác karaktere és helye a filmben, pusztán időkitöltő szkéna.
