A káosz birodalma - Southland Tales (2006)

A káosz birodalma - Southland Tales (2006)

Rendezte: Richard Kelly

Megtekintés: Elbizonytalanodtam!

"A káosz birodalmát" viszonylag korán láttam. Volt hozzá felirat, végig is ültem, mégsem értettem, valójában mit látok. Azután kijött nálunk szinkronnal, aminek az egyetlen oka szerintem, hogy a magyar megjelenés felett bábáskodó kiadó úgy vélte, annyi világsztár és ismert arc van a filmbe nyomva, hogy megéri megjelentetni, még akkor is, ha esetleg a tesztvetítésen végig ülve a két és fél órát, csak álltak leesett állal. Biztos vagyok benne, hogy a filmnek van értelme. Nem tudtam megfejteni, mert ahhoz Kelly géniusza kell vagy az, hogy elfogyjon az antidepresszáns. A film egy hosszú katyvasz, amely ad valamiféle történeti gerincet ennek a félig sci-fi, félig Monty Python-ra emlékeztető szkeccses-szerűen összetákolt folyamatos extasy túrának. Mert ez bizony kőkemény narkós kaland. Az már mindegy, hogy fű, gomba vagy csak serkentők hatása alatt állsz. Ahhoz, hogy megértsd, nem árt, ha te vagy a rendező vagy valamilyen parti drogot dobáltál be magadba a megtekintés előtt. Rosszabb esetben a hatás már rég kiállt belőled, amikor a film még mindig tart. Jómagam többször belekezdtem, volt, hogy talán - nem biztos - végig is ültem. Maradtak bennem emlékfoszlányok, ám összességében azt tudom írni, hogy valójában nem egy lineáris mozit láttam, amit elsőre meg is értettem, profánsága okán, hanem inkább képsorokat, amelyek érzéseket ébresztenek a nézőben.

"Soha többé nem kell felgyújtanunk halottaink lelkét!" - és én keresem a logikát és értelmet a filmben és a mondanivalóban...

Az egyetlen oka, ami valójában kettő, hogy bemutatták nálunk is: Stifler és a Szikla ismét egy filmben aprít és a másik ok, hogy a Donnie Darko - időközben szinte kultikus státuszba emelkedő - rendezőjének agymenéséről van szó. Mert ez szimplán az.
Tele van pakolva scifis és politikai utalásokkal. Van benne társadalomkritika, olcsó és mélyebb változat. Akció, vér, erőszak. Csupa, egykor jól csengő név a művészvilágból. Olyan az egész, mintha Tarantino nem a western és a szamuráj film, hanem a poszt-apokaliptikus fantasy előtt tisztelegne.

Még számomra is érthető volt a kb. másfél perces zenei betét. Legalább volt valami, amire évekkel később is emlékezhettem!

Nem mondom, hogy "A káosz birodalma" egy rossz film. Nem, mert van hangulata, stílusa. Még akkor is, ha nem nagyon tudok benne elmerülni, azonosulni. Ettől függetlenül néha nekikezdek és vagy sikerül átrágnom magam rajta, vagy elveszítem az érdeklődésem közben, hogy később ismét elő lehessen venni. Most, legutóbb, ismét értő nézőként kezdtem neki, de a narráció állandóan kiragadott a képek varázsából. Nem biztos, hogy nem direkt.

Boxer Santaros (Dwayne Johnson) híres sportoló, aki nyitna a filmek világába. Ehhez van is egy forgatókönyve, amely elég elborult egy darab lehet, már ha abból indulunk ki, amit a film közben tudunk meg róla. Másrészt, mivel önjelölt színész is, felbérel egy fiatal rendőrt, Roland Taverner-t (Seann William Scott), aki majd kicsit bevezetheti a készülő film főszereplőjének karakter-világába, míg a rendfenntartóhoz csapódik, annak munkája során. Taverner meg vagy az, akinek mondja magát, vagy csak megszólalásig hasonlít egy rendőrre, akit félre tettek addig az útból, amíg az imposztor elég belső információt tud meg Boxer-ről, hiszen neki van némi érdekeltsége a politikai elit berkein belül is. amiről lehet, hogy nem is tud...
Boxer aktuális barátnője Krysta Now (Sarah Michelle Gellar), aki pornószínésznő volt eddig, azonban mostanra világmárkává szeretné kinőni magát, ezért minden pénzét a saját reklámjába fekteti és hátulról jövősen még egy puccsot előkészítő brigádnak is besegít titokban.
A politikai elit meg szimbiózisban él egy olyan energetikai fejlesztést használó céggel, amelyik egyszeri beruházás után, gyakorlatilag ingyen energiát juttat a világ lakosságának, viszont ez egy füst alatt egyfajta béklyót is jelent a társadalomnak.
És a többi.
A film ezer szálon fut, három filmnyi a cselekmény, a mellékszereplők garmadájáról és üresjáratokról már nem is beszélve. Rengeteg humorista és vígjáték színész kapott lehetőséget, hogy drámai oldalát megmutassa. Ez persze nem sikerül maradéktalanul, hiszen egy részük zsigerből ripacs, míg mások fizimiskája eleve képtelen komolysággal megtámogatni az adott epizódot.
Van még azt hiszem kettős identitás, időutazás, isteni hatalom. Meg ami nem jut eszembe hirtelen!

Kiváló pillanat, amikor kiderül, hogy Boxer izgatott ujjremegtetésének elég komoly funkciója van! :) Kár, hogy ehhez két és fél órát kell végigülnünk.

Richard Kelly korábbi mozifilmje, a Donnie Darko sem volt egyszerűen dekódolható mese. Ott is volt féregjárat, kiskorú megrontása, repülőgép baleset, vétlen gyilkosság, stb. Viszont legalább igyekezett az átlag néző tűréshatárain belül mozogni, mint filmélmény-értésben, mind a játékidőt tekintve. A káosz birodalma minden határt feszeget. Valahol, merem állítani: művészfilm. Másrészt meg egy saller az egyszeri fogyasztónak.

"Azt hitted, látsz majd egy jó kis akciófilmet, az ügyeletes jó fejekkel? Aha! Tévedsz! Itt, ha nem gondolkodsz, azonnal elmerülsz ebben a dramaturgiai katyvaszban! (És ha figyelsz, akkor is...)

Kösz Richard Kelly. Ha az volt a szándék, hogy kultikus híredet elmélyítsd, szerintem kicsit célt tévesztettél. A Donnie Darko viszonylag koherens agymenés. Jelen filmed pedig csupán egy módosított tudatállapotú szereplő válogatás.

50%

Érdekességek:

- Dwayne Johnson ennél a filmnél dobta el magától először a pankrátoros művésznevét a "The Rock"-ot.
- Justin Timberlake jeleneteit egyetlen nap alatt leforgatták. A táncos dalbetét szerintem egészen zseniális. Ott Timberlake pólóján a vérfolt nem véletlenül emlékeztet a Donnie Darko nyúlfejes poszterére.

- Ha nem áll össze benned a film teljes mondanivalója az azért is lehetséges, mivel a teljes film mellé még ismerni kellene a Kelly által írt képregényt, amely gyakorlatilag a történetek másik felét meséli el. Elég merész próbálkozás egy filmhez, hiszen a nézők nagy részéhez lehet, hogy el sem jut a bővítmény!
- Boxer forgatókönyvének főszereplőjének a neve: Jericho Cane. Így hívták Arnold Schwarzenegger zsaruját az "Ítéletnap" című horror-akcióban.
- Nem véletlen, hogy a történet kicsit olyan Philip K. Dick-es...

Tökéletes hang - Pitch Perfect (2012)

Tökéletes hang - Pitch Perfect (2012)

Rendezte: Jason Moore

 Megtekintés: Aranyos, ezért igen. Kell, hogy legyen rá időd, egy uncsi vasárnap.

Nem sokat tudtam erről a filmről. Valami a capellás baromság, főszerepben Anna Kendrick. Ez nem sok, ugye? Azután jött, hogy készül a második rész. Na, gondoltam, biztos egy Disney's hercegnős, énekes baromság. Animációs betétek, vásárlás a plazában, rivális testvérek, stb. Elég nagyot tévedtem.
Kendrick meg aranyos csajszi, az átlagos, nyers, görbe orrú szépségével, ám annak ellenére nem győzött meg, hogy imádtam az Egek urában. És már ott is énekelt, igaz karaoke-t. Elég szarul. Szóval, volt egy markáns véleményem erről a zenés filmről, annak ellenére, hogy kevés volt az érdemi információm. Le is írtam. Nem is tudom, miért kezdtem ma bele. Talán, hogy ne kelljen őrizgetnem többé a vinyón. Janó is tiszteletét tette és gondoltam, ha nem horrorral fogadom, hamar feladja, pedig ha valaki, őt érdekli az éneklés, beat-boxolt is egy időben, és rendszeresen beleénekel, ha elkezdek valamilyen nótát. Mert néha énekelünk is. Mostanában ritkábban.

A film elindul és a felütés sem rossz: a capella intro zene, az universal logójára. Mi ez, valami Edgar Wright mozi? Neki mániája, hogy indulásból kicsit belepiszkál a logo zenéjébe. De nem.

A "Tökéletes hang sztorijában semmi új nincs. A teljesen átlagos amerikai nyálas baromság, egyetemistákról, akiket harmincasok keltenek életre, akiknek negyvenesek a szüleik és tanáraik, akik versengenek, mert valamiben jók, akiknek van amolyan ellenségük is, egy rivális csapat személyében és akik a belső konfliktusok ellenére összecsiszolódnak és végül a mennybe mennek. Vagy elbukják a versenyt, viszont erkölcsileg lesznek hatalmasok, viszont ez a ritkább, hiszen Amerika hepiend függő és csak az egyértelmű befejezésben hisz, abban látja a pénzt. Ha pedig bejött, kell egy folytatás. Az első rész ismeretében bátran kijelentem, hogy csak a kasszáknál csilingelő pénztárgépek miatt készülhetett egy ennyire egyszerű mozinak második része. Aranyeső hulljon nékünk!

Beca (Anna Kendrick, azt hittem először, hogy a karakter neve, ha már zene, akkor rímel a nagy nevű Becca zenekiadó nevére, de ott két c-t használnak...) egyetemre megy tanulni, ahol az apja is dolgozik és miközben a tanulmányait tömködi a fejébe - ebből a filmben azt hiszem kb. egyetlen percet sem látunk - hobbi szinten számítógéppel rakosgat össze zenéket, mint amolyan kezdő DJ. Közben random bekerül egy csapat acapellás lány közé, csak mert véletlenül elénekel egy tucatslágert a zuhany alatt. A "The Bellas" formációra rájárt a rúd, hiszen tavaly a csapatkapitány a taco-t egyenesen az első három sorra pakolta ki a verseny fináléjában, gyomorgörcsök miatt. Beca tehetsége kapóra jön és mivel a csapat tagjainak nagy része a blamázs után inkább kijárta a sulit és élni kezdett, a két megmaradt csapattag, a viszonylag laza és barátságos Chloe (Brittany Snow) és az arisztokratikusabb, hidegebb és kissé féltékeny Aubrey (Anna Camp) rendez egy gyors válogatást, melynek végére, nagy szerencsével, egy tucatnyi tehetséget olvasztanak a formációjukba. Persze, van aki elsőre csak egy kifejezetten buta vígjátékban kerülne bele egy ilyen csapat tagjai közé - mivel kell némi humor is - viszont a végére, ahogy az lenni szokott, nagyjából mindenkinek előjön a burkolt tehetsége, hogy végül, egy egésszé kovácsolódva, gyakorlatilag lesöpörjenek mindenki mást.
Meg sem lepődöm az ilyesmin.
Sok film készült a témában, felsorolni sem kezdem. Hol sportolókról volt szó, máskor táncosokról, tánckarról, esetleg egy együttesről. A "Tökéletes hang" szinte semmit nem tesz hozzá ehhez a vonulathoz. Egyetlen oka, amiért sikeres lehetett, hogy 1.) Anna Kendrick elég bájos kishercegnő 2.) a többi lány is aranyos figura 3.) hogy az Internetnek köszönhetően, manapság tucatnyi hasonló, hangszer nélkül fellépő formációt láthattunk a neten és kialakult köréjük egy masszív, zene kedvelő, rajongói tábor.
Nem azért lett a film sikeres, mert a zene első osztályú, habár tényleg nem rossz. Egyszerűen a készítők jó időben tömtek be egy hiányos piaci rést, valahol az unalmas zenekari dokumentumfilmek és a karaoke-s produkciók belterjes világa között.
Elszórakoztat, de el nem fogsz ájulni tőle.

Cukiságfaktor: 10/10, egy átlagos pasi nagyjából a csapat nyolcvan százalékát azonnal berántaná az ágyba. Tehetségtől függetlenül...

Amit kihagytam volna, az a film elején megvillantott kellemetlen közjáték a hányással - miért erőltetik ezt a fajta humort a vígjátékokba, sosem fogom megérteni - és a vége felé elsütött, szintén erre építő poént. (Bár, eddig nem láttam hányásangyalt, csak hóangyalkát.) Ezek helyett inkább kreatívabb megoldást erőltettem volna a filmbe és pár ütősebb verbális vagy szóbeli poént. Talán, ha kicsit realisztikusabb a film, komolyabban tudnám venni.

Elizabeth Banks meg nem csoda, hogy ontja magából a sikeres filmeket, ha elvállal mindegyikben ilyen pár perces kalandozásokat. Jó lenne ismét főszerepben látni, valami romantikus komédiában, mert az a zsánere, amiben tetszik. Oké, örültem, hogy láthattam megint, mint műsorvezető, de ennél jóval többet tud a színésznő.
Rebel Wilson meg biztos istenáldotta komika, viszont ezt ebben a szerepében sem éreztem annyira. Nekem egyelőre ő az a duci csaj, akit beesznek az ilyen filmekbe, hogy a jogvédők ne ugorjanak neki a filmkészítőknek, amiért az átlagos nőket olyan színésznőkkel kívánják prezentálni, akik valójában az átlag-amerikai tinik nagyon kis részét teszik ki. (Értsd: dögös, vékony, gerjesztő csajszik.)

Persze jól szórakoztam és a libabőr sem hiányzott egyik-másik dal felcsendülése közben, a boldogságomhoz azonban több kell. Valahogy, az egész kicsit felszínes darab lett számomra.
Szórakoztató, de kicsit felszínes.

A szerelmi szálat meg még a forgatókönyvíró is annyira gyengének és erőltetettnek érezhette, hogy nem is nagyon bonyolította meg, csak amolyan főiskolás vizsgafilmesen, hozta belőle a kötelezőt.

65%

Recept: Pikáns zöldségkrémleves

Felejtsd el, hogy írok olyat, hogy hozzávalók. Abból meg mi sülne ki?

Csináltam ma egy krémlevest. Zöldségest. Elmesélem és találd ki, csinálsz e te is ilyet.

A lasagne-hoz főztem - hogy ne csak a darált hús legyen benne - némi vegyes (sárgarépa, brokkoli, karfiol mix) mirelit zöldséget. Az eredeti terv rakott kel káposzta volt, de ki gondolná, hogy ha kiesz a franc a tecsóba, ott szembesülök vele, hogy a nemes zöldség hiánycikk. Náluk. Máshová meg menjen a tököm ennyi vásárolgatás után. Ki kellett találnom valami más kaját. Maradt a húsos-zöldséges lasagne.
De én leveses is vagyok, ezért néha megkívánom azt is. Meg is volt a terv.
Otthon egy korábbi vásárlásból maradt nem kevés sárga és fehérrépa. Ezt feltettem főni. A mirelit zöldséget átszedtem a tésztára, ám még így is maradt valamennyi a főzőlében. Ezt bekevertem tejföllel és sóval. El is sóztam.
Azonban a sárgarépa lébe már nem tettem semmit. Amikor a zöldségek megpuhultak, - a fehérrépa miatt kicsit tovább tart, de a zeller és sárgarépa hamar megvolt - az egészet összekevertem a sósabb alaplével. Végül tettem bele egy kis mustárt, tormát és keményítőt, hogy amikor beforralom, sűrűsödjön.
Ez a pikáns leves. Az illata remek, az ízét még nem tudom...
Valami zsemlekockával lehet tárolni.
Az alaplé zöldes volt, a sárgarépás sárga. Valami egységes pasztell sárgás trutyi lett a vége.
És finom!
Mostanra megkóstoltam...

Blog: A rosé bor szépségei

Csak hajnalban jönnek a gondolatok. Ebben mindig segít egy finom pohár - üveg - rosé bor. Most is bontottam egyet, hiszen kellett valami, ami plusz erőt, kedvet, ihletet ad, hogy a.) írjak egy hölgynek pár kedves bókot, mert úgy érzem, ketten, együtt, egészen jól tudnánk érezni magunkat b.) gyorsan lerendezzem a facebook marhaságaimat c.) egy blogbejegyzés elkészítésénél jól jön némi folyékony szőlő.
Sosem voltam az a borissza fajta. Például, pár héttel ezelőttig azt sem tudtam, hogy a minőségi rosé-nak nem lehet a kora idősebb mondjuk úgy kb. 1-1,5 évnél. Igen, te is tanuld meg, hogy ha egy bolt polcán nagyjából két éves rosé bort látsz, akkor ott valami komoly baj lehet, hiszen a rosé bor, jellegét tekintve, egy friss borfajta, amit fiatalon kell élvezni. (És ezt nem büntetik!!!) Most sem érzem magam törzsgyökeres kultúr- bor-sznobnak. Egyszerűen csak rá kellett döbbennem, hogy egyetlen üveg bor megivása eltompítja, más irányba tereli agyam tekervényeit és nem szükségképpen rossz irányról beszélünk. Nem az a sötét, ökörnyáltól terhes, erdei irány, amikor a fák lombkoronái között, nemhogy napfény nem sejlik át, de még egy levelet sem tudsz kivenni az árnyas tömegben, akkora vöröses masszává olvad össze az egész.
Nem.
Egy finom, szűz hós, (bebaszcsiztam, hiszen mind tudjuk, hogy a helyes szócska itt a "havas"), ropogós irányba kalandozom el.
Szóval, felbontottam egy üveg 2014-es, száraz Merlot rosét. A szekszárdi borvidék napsütötte lankáin kucorogva (ez itt kérem részeg, hiszen a helyes szó a kuncogva!) végigszánkázó, orgazmus utáni mosolytól kedves napfény érlelte szőlőn hizlalt rosét.
Rosé, melynek ízében a kacarászó szőlőtaposó lányok bokájának vastagságát érzem, amely keveredik a hollywoodi filmkészítés legjavának, klisés forgatókönyvi csavarjainak lezárásával és az afrikai gyermek gerillák halálfélelmével, amikor gépfegyverük az ellenségre fogva üresen kattan.
Fura, de lassan kortyolva érezni lehet a gyümölcsös aromát, amely csak az alfa centauri eldugott gázfelhőinek legtávolabbi sarkában realizálódott halon gáztól terhes csillag-ösvényein érezhető még ennyire tisztán, ha véletlenül szkafander nélkül szeretnénk elnyammogni némi holdközetet.
Ebben a roséban egyszerre van jelen a százötven év török elnyomás, a közel ötven év orosz felügyelet és némi giccses Andy Warhol féle tizenöt perc lecsengése is.
Ez a rosé tisztán képviseli mindazt, amit ember a szőlőtermesztésről és a borkészítésről csak tudhat.
Ez a rosé az a fajta gyermeki varázslat, amelyet akkor érezhetünk, amikor a földön ülve felnézünk azokra a hatalmas bútorokra, melyeket évekkel később egyetlen kézzel tudunk a sarokba dobni.
Ez a rosé olyan élményekkel gazdagítja a magyar embert, amelyeket sem a Grand kanyon átúszásával, sem a Góbi sivatag megmászásával nem lehet elérni. Pedig az nem kicsi.
Amikor a dugót kihúzom a Danubiana KFT által palackozott üvegből, a szobámban hirtelen szétárad a japán kertek tiszta fehér zamata, Iluska hajának illata a János vitézből - vagy hogyan hívták a némbert , és megcsap kicsit a Balatoni hétvégék házi kolbászos sütögetése is, amiben legközelebb akkor lesz részem, ha nyerek a lottón és rászánok némi pénzt egy hétvégére, valami bezárásra ítélt, egykori SZOTT üdülőben, ahová az összes számomra kedves ismerősömet meghívom.
A félretett dugó koppanása egyszerre hajaz egy lökhárító hangjára, amely lágyan megpendít egy a fényszóró elől menekülő mókust és egy royal flösch-re, melyet büszkén dobunk a másik játékos elé.
A pohárba zúduló bor egyszerre idézi meg a Niagara vízesés kanadai oldalát és Józsi bácsit, amikor a kert végében könnyít magán. Gyorsan, de csöndesen... csak a holtak és vakondok kelnek tőle fel.
És mindez benne van ebben a borban.
Amit mindig érzek, amikor nem húzom fel kólával.
De felhúzom, mert tisztán igya meg a faszom.

Mert amikor a kólát felnyitom, annak erőszakos szisszenése felidézi a tradicionális dzsessz zenei alapjait, melyet egyenesen New Orleans utcáiról hoz felém a...

Blog: Facebook zárt csoportok, 2. rész

Pár napja úgy gondoltam, hogy mindent leírtam a facebook-on belül szerveződő, komoly háttérmunkával és széles felhasználói kőrrel rendelkező, Doczi Sanya markában összeérő zárt társkereső csoportokról.
A facebook azonban úgy gondolja, hogy nekem látnom kell a Doczi program többi részét is, ezért folyamatosan kínálgatja a kép jobb oldalán a semmire sem jó, jelölgetős, "barátkozós" csoportokat.
Ismét két gyöngyszem. A szokásos, komolytalan helyesírással.

Szinte már puritán a "Szexi csajok jelolj". Valójában miről is szól? Hát, hogy érezzétek jól magatokat! Tehát ez egy baráti csopi és hívjatok még ismerőst? Azután hogyan tovább? Gondolom aki felkel reggel, az majd beírja, hogy jó reggelt, aki meg lefekszik, az elköszön. Tartalmas beszélgetések, hatalmas cimboraságok melegágya. Nem tudom miért érzem úgy, hogy Doczi úr felesküdött rá, hogy az összes facebook csoport "domain" nevet le stipi-stopizza magának. El nem tudom képzelni, pl. erre a csoportra mi szükség ebben a formában, de közel 2000 tagot számlál, ami azért hiánypotló.

A "Minden szabad amitt csak akkarsz" (Igen, a helyesírást ne keresd) már nyíltan szexualitást megcélzó csoport. Nem találod ki, ki a fő adminok egyike: Doczi úr. Ha mást nem is tud az úr felmutatni, azért kocsmai sörözgetés közben biztosan büszkén tudja lobogtatni a tablet-et, hogy ő bizony Magyarország magányos szíveinek komoly támogatója. Valamelyik televízió igazán behívhatná egy hajnali műsorba, hogy közelebbről is megismerjük, ki ez az úr.

A facebook-nak külön köszönöm, hogy oldalt dobálja kifelé a csoportokat, de úgy érzem, elég belterjes a dolog, így nem érdekel.

Szoktam javítgatni, pótolgatni a cikkekhez, ha nem akarok egy új bejegyzést szentelni a témának. Ezt a fotót már 2015.04.14.-én töltöm a cikk mögé és:

Amit érdemes figyelni, hogy Doczi Sanya nagyon a markában tartja ezt az oldalt. Mostanra megnéztem az úriember fotóit, adatlapját és nem olyan ember benyomását kelti, mint akire rábíznám a "titkaimat". Kicsit emlékeztet Darnel Krisztiánra, aki "birodalmat" épített egy külföldi önsegítő programra, amelyet itthon a sajátjaként mutatott be. Volt is ebből kisebb botránya, míg mostanra a szélesebb médiából neve teljesen kikopott. Hozzá teszem, hogy wikipédiás oldalát valószínűleg valaki olyan személy szerkesztette, aki közel áll hozzá, vagy kedveli, mert a nagy humanista filozófus hajnali műsorát annak idején néztem és nem egy intelligens, humanista ember képét vetítette elém. (De ez szubjektív, saját megjegyzésem)

Doczi Sándor ugyan egyelőre kicsiben csinálja, de azért így is több száz ember felett bábáskodik, ha komolyan vesszük admin tevékenységeit. Ha levonjuk a tagok közül a fake adatlapokat és azokat, akiknek I.Q.-ja a száz alatt konvergál, még akkor is lehetséges, hogy bele tud piszkálni pár ember életébe, amire így, ebben a formában a facebook jogot adott neki.
Szóval, csak tessék megfigyelni az urat és ennek szellemében létezni alatta.

Ami már sokk...

Szerintem elmondtam mindent.

És végül az egyik csopiból elcsípett "önvallomás", amely rávilágít, hogy Sándorunk nagyon kívánja ezt a fajta hatalmat, hiszen "nem tűri" a kamusokat. Abban már kevésbé finnyás, hogy néha bizony, ha nem feltételezzük, hogy adott adatlap fake, akkor kiskorúak vagy fiatalkorúak is becsúsznak az ismerkedős körbe, ami morális szempontból bizonytalan.

Ilyen, amikor olyan ember kap "hatalmat", akinek nincs egy helyesen leírt mondata. Mert bizony, néha az intellektussal kevésbé rendelkező emberek is megkeresik a kiskapukat, hogy önön kisszerűségüket valahogyan kompenzálják. Ez az egyik oka, amiért nem akarok ingyenes Internetet.

Blog: Facebook ismerkedős zárt csoportok és a lehetőségek az ismerkedésre.

Egyetlen szóban? Semmi! (Szinte...)
Egy rakás kamu (fake) identitás, egy másik rakás, figyelmetlen figura, akik annyit sem képesek észrevenni, hogy a fotók alatti kommenteket végignézzék, hátha, akiket ők századiknak lájkolnak és tört magyarsággal szexre buzdítanak, egyáltalán létező személy e.
Másik érdekesség, hogy mintha egyes emberek sportot űznének abból, hogy tucatnyi zárt csoportot hozzanak létre - sokféle témában - hogy rajtuk és admin hatáskörükön keresztül folytatódjon az ismerkedés.
Nem az a baj, hogy a facebook lehetőséget biztosít arra, hogy emberek, nem feltétlenül nyíltan ismerkedjenek, ha mondjuk a választott témájuk az orális szex. Erre van lehetőség. ennek lehet nyitni teret.
A baj, hogy kétes figurák teszik ezt, akik a minimális helyesírási szabályokat sem ismerik. A nyelv ismerete meg azért összefügg egy bizonyos intelligenciával. Egy fórum vezetőtől pedig nem csak elvárom, de meg is követelem, hogy érthetően, intelligensen tudjon fogalmazni, írni.
Valaki, aki egy mondatot nem képes helyesen leírni vajon milyen pluszt tehet hozzá egy ilyen csoport működéséhez?
Elárulom: Semmit, csak egyszerűen ő volt az az ember, aki lefoglalta a nevet és ráépített egy csoportot. De akarok e olyan csoport tagja lenni, akit egy suttyó vezet?

Más:
Ezekbe a zárt csoportokba elvileg ilyen-olyan moderálási elvek alapján kerülhetnek be a tagok, mégis, hiába látod, hogy ki van írva - 18 éven felüliknek - a tagok között (legalábbis a fotóik alapján) vélhetően sok a fiatalkorú, szinte még gyerek.

Ha ezek kiszűrésére egy moderátor nem fordít kellő figyelmet, az nem azért van e, mert moderátorunk, hogy fogalmazzunk jogilag korrekten (?), esetleg vonzódik a kislányokhoz?

Eleve nem tartom jó ötletnek, ha egymástól nagyon eltérő korú emberek nyilvános oldalak segítségével keresik egymás társaságát. Ha keresik. Általában az idősebbek keresik a fiatalabb korosztályét. Nem feltétlenül egészséges ez. Főleg, ha olyan témák kerülnek szóba, amik eredendően felnőttekre tartoznak. 16 éves kishölgyek ne írogassanak negyvenes férfiaknak és fordítva. Tudom, Chaplin, Woody Allen, Faludy György, Roman Polanski. Közös pont, a vonzódás a fiatalokhoz. A "múzsához". Azért, néhány esetben, ezen férfiúk elég komoly balhét generáltak maguk körül.

A kislányok nagy része azonban már nem is biztos, hogy kislány. Lehet, hogy unatkozó fiú, vagy harmincas, esetleg ötvenes anyuka, aki így szerez magának apró, lopott perceket.
A fényképen látható kis lolitát megdicsérik a fiú felhasználók, az adatlap gazdája meg talmi boldogságot érez, mintha az ő érdeme lenne a sok pozitív visszajelzés.

Lehetne a témát vesézgetni napestig, ezért inkább csak megosztanék néhány ilyen csoportot, amelyek közül egyiket sem ajánlanám jó szívvel.

Már a csoport neve sokat elárul: Beválalos. A készítő tudja, mitől döglik a légy, mire ugranak majd a férfi felhasználók, de helyesen leírni, az már luxus. Bevállalós. Egyetlen szócska, két elírás. Gondolom, a moderálási feltételekbe nem fér bele, hogy szépen fogalmazzunk és anyanyelvi szinten. (A két admin adatlapját nem néztem meg)

Doczi úr nem rajong az írásjelekért. orális szexre buzdító oldalát az egész Doczi Sanyi klán moderálja. Felvetődik a kérdés, hogy több rokonról van szó, vagy csak egy ember, több adatlap. (Az adatlapokat nem néztem meg.) A Zárt csoport alatti szöveg rászorulna némi fazonírozásra.

A Privát szex huncut kis lányok 18 (Ez nem tudom pontosan így mit jelent. A lányok számát? Korát? Alatt? Felett? Doczi úr itt is képviselteti magát és nem tudom, ki hogy van vele, de ebben a szövegkörnyezetben eléggé specifikus csoportról lehet szó. A tagok száma elenyésző. Nagyja pasi. Akik nem, azok kérdésesek. Roma Magda mindjárt két adatlappal is felel, hogy minden rendben menjen.

Szingli Társkereső: Doczi úr komoly talentum lehet, ha társkeresésről van szó, hiszen ez már a harmadik hasonló tematikájú csoport, amiben részt vesz. Kíváncsi lennék, hány boldog párt hozott össze közvetve emberünk. Magdika pedig a fotók tanulsága szerint háromszoros hurrát érdemel az oldal működéséért. 2500 tag, nem kevés.

Társkereső azoknak, kik nem kamusok. Doczi úrnak nagy érzéke lehet ezek kiszűrésére, mindenesetre megpróbálja, hiszen itt is admin, három íziglen. :)

Ezek után feladtam és nem keresgéltem több Doczi féle zárt ismerkedős csoportot. Egyszerűbb, ha sajátot indítok, mert bár nem néztem utána, valószínűleg az összes általa vezetett csoportban nagyjából ugyanaz a 2000 ember pörög. Ezek nyolcvan százaléka férfi. A maradék 5-10 százaléka nő. A többi fake. Vagy több. :)
Ezek leellenőrzését rád bízom!

A folytatást itt találod!

Remake: A kukorica gyermekei - Children of the Corn (1984, 2009)

Remake: A kukorica gyermekei - Children of the Corn (1984, 2009)

Kukorica gyermekei, 1984, rendezte: Fritz Kiersch
Kukorica gyermekei, 2009, rendezte: Donald P. Borchers

Megtekintés: Az eredetit inkább. Talán annak kicsit jobb a hangulata és érdekesebb a vége.

Stephen King novelláját már 1983-ban feldolgozta egy kisfilm, még más címmel: Night of the Crow. (Ami majdnem corn, de mégse...)
A történet szerint, egy fiatal pár, esküvő után nem sokkal, egymás vérét szívva eljut egy kihalt kisvárosba, melyben a gyerekek az urak és fura vallási dogmákat követve lemészárolták a felnőtteket. Alig egy évvel később egész estés mozivá turbózták a filmet. Nem sikerült maradéktalanul, érezni a filmen, hogy kevés volt az ötlet. Borchers már akkor részt vett a project-ben, így nem csoda, ha a Remake elkészítése után személyes szívügyének tekintem a vérengző kölykökről szóló mesét.

1984-ben Kiersch első filmesként elkészítette a felduzzasztott novella első egész estés változatát. Kiersch neve nem cseng túl jól filmes berkekben, mivel nem termékeny és egyedi rendező, viszont a VICO filmes korszak egyik gyöngyszemét a Gor-t neki köszönhetjük. Emlékszik még rá valaki? (A filmre én sem, csak a címére, meg a borítóra.)

A 84-es változat egyetlen pozitívuma a Terminátoros Linda Hamilton, még akkor is, ha nem színészi játéka miatt nézős a film, hanem mert Sarah Connort gyerekek vegzálják. Burt szerepében Peter Horton, aki közben nem lett híresebb. Korrekt tévéfilm lett a vége, még akkor is, ha moziba tervezték bemutatni. Két apróság miatt maradt meg az emlékezetemben: Az Isaac-.ot játszó színész, John Franklin pofija és a főcímdal miatt, ami egészen hátborzongató. Hogy lényegében tudjam véleményezni, újra kéne néznem, amit kihagyok. Inkább jóleső szentimentalizmussal emlékezem rá, hogy annak idején többször megnéztem és tetszett. Ma nem így lenne. Szóval inkább maradjanak az emlékek.

A 2009-es verziót Borchers már nem csak producerként jegyzi, hanem beleült a rendezői székbe. Minőségi változás nem nagyon érezhető - kb. ugyanazt a tévéfilmes érzést hozza - viszont több lett a gore (véres jelenet, bár abból a finomabb) és a góré: egyrészt néhány jelenetben főszereplőnk, Burt, gyerekeket öl meg, ami sok nézőnél nem fog piros pontot kapni, másrészt a film közel egyharmada futkározás a kukoricásban, ami már majdnem unalmas lesz, mikor végre kapunk némi, Burt múltjára reflektáló Vietnam-i flashback-et és víziót, illetve néhány kisgyerek elég közel jut hozzá, hogy őket gyorsan és viszonylag véresen ártalmatlanná tegye.

Nem emlékszem nagyon, de azt hiszem, 1984-ben a két főszereplő között annyiban működött a kémia, hogy nem oltották egymást folyamatosan. A 2009-es változatban már az első percekben látható, hogy Burt (David Anders) és Vicky (Kandyse McClure) között valami végérvényesen megromlott. Lehet, hogy a veterán vietnami hős és egykori bál szépe korábban szenvedélyesen szerették egymást, de mire erre az autóútra sor került, addigra már éppen csak elviselik egymást. A történet szerint kb. 1975-ben járunk és az ifjú pár, egymást kóstolgatva, halad A-ból, B-be. Közben - ahogy lenni szokott - Burt egy pillanatra nem figyel és sikeresen maga alá gyűr a kocsival egy kisfiút. Tüzetesebb vizsgálat és kb. 5 perces vita után kiderül, hogy nem egyértelműen a férfi a hibás a gyermek halálában, azért magukkal viszik a holttestet és be kívánják vinni a legközelebbi városba. (Ami a beszélgetés tanulsága szerint gyalog igen derék túra, a srácok elvileg mégis gyalog tették meg a távot.)

A legközelebbi városka Gatlin és valami nagyon nincs rendben a kiürült utcákkal. Vicky menekülne, Burt pedig, teljesen logikusan (?), ha már veterán katona, személyesen akar a dolgok végére járni. Teszem hozzá, Vicky-vel értek egyet. Meg sem állni, míg nem találok olyan várost, ahol a populáció nagyságát csak egy tábla feliratból tudom felmérni. Abban a pillanatban, hogy a főutca fodrászüzletében három tata ül, ott kezdek a fékre lépni. Persze miről szólna a film, ha szereplőink logikusan és okosan cselekednének? Kb. nyolc percig...
A további egy órában pedig Burt kálváriáját ismerjük meg és végül a gyerekek győzelmét. Az első változat misztikus lezárása itt sajnos csak tényleg nyomokban van jelen, kellő magyarázat nélkül: Burt lábára rácsavarodik a kukoricaszár, ezzel lassítva menekülését, ám választ az eseményre nem kapunk a 2009-es verzióban, így elkönyvelhetjük a felfokozott idegi állapot okozta képzelgésének is.

A filmet Iowa-ban forgatták, Tipton-ban. Kerüld el!

50%

Pozitívumok:
- A két főszereplő. A csaj csinos, Anders-et meg a hősök sorozat óta kedvelem.
- Azért nem finomkodnak, ha már erőszakról van szó.
- A fényképezés korrekt, de semmi kiemelkedő.
- A főcímzene az eredeti változatból lett átemelve. Ami működik azon nem szabad változtatni és Jonathan Elias eredeti muzsikája telitalálat volt már akkor is!
- őőő

Negatívumok:
- Semmit nem tesz hozzá az eredeti filmhez.
- Néhány kérdést felvet a kialakult hierarchia, amire nem kapunk választ.
- Túl sok a menekülés a kukoricásban. Szinte már unalmas, hogy a film egyharmada ezt mutatja.
- Pesszimista befejezés.

Ha ez tetszett:
- Volt egy spanyol vagy milyen horrorfilm, amelyben szintén gyerekek gyilkolásznak és az még King novellája előtt készült, így lehet, hogy az író onnan vette kölcsön az ötleteit: Ki képes megölni egy gyereket? - ¿Quién puede matar a un niño? (1976) (Stephen King munkássága valamikor ekkor indult a Carrie című regénnyel, így simán lehet, hogy látta a filmet és utána írt erről egy novellát. A spanyol film a horror műfajon belül kultikus rangra emelkedett az elmúlt harminc évben és 2012-ben Remake-je is készült: Aki bújt... - Come Out and Play
Ha érdekel a téma, itt ajánlom egyik kedvenc oldalamat a HORROR-MIRROR-t, mely foglalkozott a horrorfilm-kölykökkel: TOP10 filmes kis rohadék!

A város ahová soha be nem teszem a lábam. (Hiába az 542 zenei csatorna...)

Nagy kedvencem John Wyndham története egy kisvárosról, melynek lakói egyszerre ájulnak el, majd miután fél napig kómáznak, végül egyszerre is ébrednek. Közben, valami földöntúli erő az összes asszonyt, aki képes szülni, állapotossá tette. Ebből a filmből is több változat készült.
a.) Elátkozottak faluja (1960) Village of the Damned
b.) Elátkozottak gyermekei (1964) Children of the Damned
c.) Elátkozottak faluja (1995) Village of the Damned (John Carpenter mozi)