Pandorum (2009)

Pandorum - Pandorum (2009)

Rendezte: Christian Alvart

A film Mafab adatlapja: Pandorum (2009)

Megtekintés: Közel ezer év evolúciója képes, unatkozó űrhajósból, emberevő kannibált teremteni.

Intelligens sci-fi látszatát keltő, hangulatos, de mű-májer horrorfilm. Szarrá vágott, effektelt, szűrözött, fényezett. Az alapötlet, hogy a haldokló föld bolygót elhagyja egy nagy csoportnyi kiválasztott ember, hogy Elysium nevezetű űrhajójukon új élettért keressenek. Közben beüt valami komoly gebasz. Néhányan felébrednek a mesterséges álomból és szembesülnek a jármű éppen csak ketyegő, haldokló állapotával. Amíg az űrhajó az utolsókat rúgja, addig ismeretlennek tűnő lények birtokba vették a fedélzet homályos szövevényének nagy részét, ahol éhes tombolásuknak áldozatul esnek az újabb és újabban előkerülő túlélők. Habár az űrhajó neve a görög mitológiából eredeztethető és leginkább egyfajta paradicsomi helyet jelölne, sokkal inkább érezhetjük azt, hogy a pokolban járunk, szemét és mocsok között. Szerencsére, a film lezárásánál sejthető, hogy az igazi elízium is szerepet kap(hat). Az űrhajó, amolyan emberi Noé bárkája. Eljátszik a gondolattal, hogy szűk környezetben, ha elég idő áll rendelkezésünkre, az emberi faj milyen fejlődéseken mehet keresztül. Ki tudja, ha Noé bárkája elég ideig hánykolódott volna a hatalmas vizeken, talán az állatvilágunk is furcsább lenne ma. Vagy félrelökik a vadállatok szegény Noét és felzabálják a girhes növényevőket. Kb. ezt kapjuk a Pandorumtól.

A poszter egész jó lenne, de ha láttad a filmet, tudod, hogy csalóka; Dennis Quaid-del szemben nem Ben Foster áll, hanem Cam Gigandet, aki a filmben Gallo.

A jövőben, 2174-ben a föld végletekig megtelik élősködő emberekkel, gyakorlatilag lakhatatlanná téve a kék bolygót. Hatvanezer emberrel a fedélzetén egy Elysium nevű, hatalmas teherszállító űrhajó elindult a Tanis nevű bolygó felé, mert a tudósaink szerint ott új életet kezdhetünk. A tervezett utazás közel 120 évig fog tartani, melynek nagy részét az utasok álomban fogják tölteni, míg az irányító személyzet meghatározott sorrendben váltja egymást, hogy a magány ne kezdje ki az idegeiket. Valami félresikerül, mert amikor a négyes csoportból Payton (Dennis Quaid) és Bower (Ben Foster) magához tér - némi amnéziával megverve - egy kihaltnak tűnő fedélzetet találnak és egyáltalán, minden olyan, mintha elkopott volna. Nem tudják, merre járnak az űr végtelenjében, nem tudják, mióta bolyonganak, nem tudják, miért nem fogadták őket ébren az előző szolgálat emberei, és egyáltalán, az álom utóhatásának köszönhetően, mint egy puzzle játékot, úgy kell összeilleszteniük a tapasztalataikat, hogy választ kapjanak a kérdésikre. És mindezek mellett a sötétben az iszonyat ölt testet.

A "kezdő színésznők nevét nem rakjuk fel a poszterre" poszter!

Dennis Quaid ezzel a filmmel nem sokat tett hozzá a filmográfiájához. Kezd megélhetési színész lenni. Ben Foster tehetséges harmincas karakterszínész. Általában vagy azokba a filmjeibe csúszom bele, amikben őrült karaktereket hoz remekül, vagy csupa ilyen figurát vállal el. Mellettük szinte már a cameo határát súroló szerepben feltűnik Norman Reedus a nagy sikerű horrorsorozat a „The Walking Dead” egyik húzóneve és Antje Traue német színésznő, aki az „Acélember” című képregényfilmben alakította az egyik fő-gonoszt. A többiek is jók. Főleg európai aktorok.

A film végig feszült, van egy sötét hangulata. 2008-ban kezdtek a forgatáshoz, Németországban.

A főszereplők egészen jól hozzák az őrület formáit, az ellenség pedig remek maszkmesteri munka eredménye. A helyszínek hatásosak, eszméletlenül életszagúak. Valószínűleg a költségvetés – kb. 33 millió dollár – a díszletek felépítésére mehetett el. Vizuális szempontból így a film igen erősre sikeredett. Sajnos a cselekmény már sokkal zavarosabb, átlagos nézőnek – mint nekem – szinte követhetetlen, ki van, kivel, mi miért történik. Szerencsére, ha nagyon figyelünk, a végére azért valamennyire összeszedjük magunkat és tudunk saját véleményt formálni arról, miről szólt a film. Ebben nem sokat segít, hogy néhány szöveg, amit a szereplők szájába adtak, túl modoros, túl... fárasztó.

A befejezés ellenben egészen érdekes csavarral szolgál, sőt, van benne némi humor. Erős közepes. Eredetileg trilógiának szánt első epizód után nem várható folytatás, annyira alacsonyak lettek a bevételi mutatók. Kár. A „Pandorum” még hibái ellenére is kiemelkedik az átlag sci-fi felhozatalból. Sajnálatos, hogy a nézők nem voltak vevők a kissé elvont történetre. Talán kevésbé sötét képi világ, talán több szájba rágás. Nem tudjuk meg.

50%

Figyeld:

-          - a vérengzések

-          - Dennis Quaid öregségére kezd B horror sztár és masszív mellékszereplő lenni. (Beneath the Darkness 2011, Légió 2010)

-          - Ben Foster jelenleg az egyik leginkább pszicho színész. Nyög, köp, remeg, hebeg. Kész az a faszi. Mióta nem vígjátékokban poénkodik, azóta szisztematikusan választja ki ezeket az „elcseszett” szerepeket. Tehetséges.

Freezer (2014)

Freezer (2014)
Rendezte: Mikael Salomon

Kifejezetten átverős poszter, hiszen ilyen jelenet a filmben nincs, de így jól mutat: Mintha egy komoly akciófilmet néznénk.

 Már előre várom, hogy a magyar keresztségben milyen ötletes címmel fogják dvd-n bemutatni ezt a videótékás polcra való, rövid B thriller szerű összecsapott filmet. Találkozásom Salomon munkásságával egészen 1998-ig nyúlik vissza, amikor elkészítette vizes akciófilmjét, a "Vízözön-t - Hard Rain". Korrekt, szórakoztató akciózás, olyan filmek nyomdokain haladva, mint pl. Rés a pajzson, A szikla vagy A gyilkosok gyilkosa. (A Rés a pajzson hasonlóság nem véletlen, mivel ugyanaz a forgatókönyvíró: Graham Yost.)

Mostanában eléggé olyan, mintha jegelve lennék...

A főszereplő pedig egy tehetség másodélvonal beli, általában mellékszereplő: Dylan McDermott.
Ha lehet, McDermott még régibb ismerősöm. Először egy Flamex által bemutatott tévéfilmben láttam, ami nálunk moziig jutott, a Félelembe zárva című thrillerben, ahol a csinos Christine Lathi életét keseríti meg, enyhe "Született gyilkosok" stílusban. Azután fontos és markáns mellékszerepekben találkoztam vele, mint a "Célkeresztben" ügynöke, akit kilőnek Eastwood mellől, vagy pl. "Az ítélet eladó" ügyvédje, akit rögtön a film elején lő le egy bekattant radikális. Ott a neve még a stáblistán sem szerepelt.

Robert (Dylan McDermott) vacogva ébred fel egy hűtőhelységben. Nem tudja miért van ott, vagy legalábbis ezt igyekszik elhitetni azokkal, akik később bejönnek hozzá és nyolc millió dollárt követelnek rajta. Macska-egér játék veszi kezdetét, sok logikai hibával, sok klisével, sok baromsággal. A végére nagyjából összeáll a kép, sok kérdésünkre kapunk választ, ám marad, ami tovább lebeg majd és mi értetlenkedhetünk.
A filmet Dylan játéka viszi el a hátán és igyekszik egyensúlyozni a jó thriller és kamaradráma között, hiszen a szituáció, a kevés szereplő és a gyakorlatilag egyetlen helyszín elég szűkös keretet ad ahhoz, hogy egy igazán pörgős akciómozit lássunk.

Szép lány ez a Júlia, de sajnos ebben a filmben még kevesebbet látunk a testéből, mint a Die Hard 5.-ben. Ott is inkább a trailer mutatta meg, mi van a kabátja alatt.

Csöcsnek bekerült még az egyelőre kimondhatatlan nevű üdvöske, Yuliya Snigir, aki már a Die Hard 5. részében is dekorációs tárgyként volt jelen.

Yuliya Snigir amikor épp nem freezer alatt áll. 

Röpke másfél óra, erőtlen befejezés, nem túl érdekes csattanóval, kamu fordulatokkal, gyenge akciókkal. Kifejezetten tévéfilmes darab.

30%

Megtekintés: F R E E Z E R

Apa ég! - That's My Boy (2012)

Apa ég! - That's My Boy (2012)

Rendezte: Sean Anders
Todd - Andy Samberg
Donny - Adam Sandler

Nem fogok magammal harcolni, hogy jót írjak Sandler 2012-es faszságáról, mert nem értenék egyet azzal, hogy ebben a filmben bármi jó. Pedig de, csak azoknak az illetőknek semmi közük Sandlerhez.
James Caan, Susan Sarandon és Milo Ventimiglia.
Őket bármikor szívesen látom, ha filmről van szó. Sandlerrel együtt csak arra jók, hogy az amúgy trágya mozit kicsit feljebb emeljék fényükkel.

Donny Berger (Adam Sandler) 13 évesen olyan ótvar dumával környékezi meg bombázó tanárnőjét - Eva Amurri Martino, aki egyébként Susan Sarandon lánya - ,hogy az természetesen ráizgul a kölyökre és hagyja, hogy a pöcsös becsempéssze neki a lompost. Már itt elment a filmtől a kedvem, - nem az irigység miatt, persze - mert a pedofília és gerontológia témájának szerintem nem nagyon van helye komédiában, ilyen könnyed formában. Oké, van egy népcsoport, amelyik gerjed az ilyesmire és emlékszem, 13 évesen nekem is voltak romantikus képzelgéseim tanárnőkről, ettől még ezt filmben, vicceskedve ábrázolni, ízléstelen. Ennek ellenére vissza-visszaköszön a téma a hollywoodi filmgyárak darálói által kiköpött vígjátékoknak nevezett trágyákból.

Mondjuk ennek a tanárnéninek nem sok kisdiák akarna, merne, tudna ellenállni.

Egy túl energikus kefélés közben felszalad a színházi függöny és furcsa párosunk lebukik. Bíróság, tanárnéninek harminc év sitt. A dolgot tetézi, hogy kis lovagjától gyermeket vár. Miután szül, a kölyök apuhoz kerül, aki egy ideig nevelgeti, majd a srác öntudatra ébredés után elhagyja a családi koszfészket, nevet változtat és bedolgozza magát a vagyonos üzletemberek világába.

Donny hosszú évekig megélhetési celebként abból a pár kósza numerából próbál pénzt csinálni, amit gyerekként elkövetett. Mennek a talk show-k, celeb műsorok, de azért közben eltelt 25 év, megismertük Parish Hilton-t, az Internet ontja a sztárok home videóit, bármilyen perverzióba bele lehet futni, ezért Donny, az amorózó, mint hírforrás, elveszíti érdekességét. Az amcsi APEH pedig követeli a bevételek után neki járó jussát. Kb. 50 ficcs.

A kis Donny igaz Donny Juan de Marco.

  Donnynak pénze nincs csak egy egyszerű, pumpoló ötlete; fia házasodni készül és mivel egy pedofil botrány szerelemgyereke, el lehet adni a kiéhezett hiéna médiának. Donny csomagol és inkognitóban, hogy fiának ne okozzon túl nagy kellemetlenséget, bemutatkozik az apóséknál, mint legjobb cimbi. Fiacskája, alias Han Solo Berger, aki közben üzleti életben jobban használható nevet választott magának, nem nagyon örül. Nincs is miért, hiszen Donny sosem volt megfelelő társaság.
Most sem hazudtolja meg magát. Iszik, mint állat, ontja magából a szarabbnál szarabb "poénokat" és amit lehet, csípőből elbasz. Lehetne beilleszkedéséről vicces filmet készíteni, de ahhoz kellett volna némi munka. A forgatókönyvre sok mindent mondhatunk, de nem fifikás darab. Kiszámítható klisék, ameddig a szem ellát. Alpári poénok, ripacskodás határán egyensúlyozó alakítások, fárasztó mellékszereplők.
A végén pedig egy családi botrány majd hepiend.
Fantasztikus!

Adam Sandler jó ideje nem tartom humorosnak. Készített szórakoztató és értékelhető filmeket, ám mostanában valamiért Eddie Murphy félresiklott karrierje jut róla eszembe. Az eddigi mélypont a "Jack és Jill" című hulladék volt a "Nagyfiúk 2." című baromsággal megtámogatva. Azután láttam ezt a szart.
Sandler valamikor nevetésre tudott ingerelni egy egész klubot, amikor fellépett politikailag inkorrekt fellépéseivel, maszturbációról szóló haknijaival. Azután filmezni kezdett és bármilyen gyökér karaktert alakított is, valamiért az amerikai közönség zabálta a filmjeit, még akkor is, ha tudták, ez nem az igényes szórakozás. Nagyon nem az.

- Igen, mi jobban szórakoztunk a forgatáson, mint ti fogtok a nézőtéren!!! - What's up!, Yeah!

Sandler néha bevállalt pár komolyabb mozit is, hogy megmutassa, nem pojáca, hanem színész és el kell ismerni, akkor egészen fogyasztható produkciókban tud valamit nyújtani. Ettől függetlenül, az a sok fos, amit kihány magából a nevébe csomagolt egyszeri fogyasztású, mikrózható gyorskajaként dobozolt, hollywoodi gépezet, az értékelhetetlen. Eddig nem tudott meggyőzni róla, hogy jó színész, csupán elvan a kamera előtt és ökörködik. Meglepő számomra, hogy az imdb 5.6-ot adott jelen filmjére. Nem tudom, mi tetszett a nézőknek ennyire; vagy a rejszolás a nagymama fotóira - ebből az egyik jelenidejű, brrr - vagy a négycsöcsű rúdtáncos, vagy a kb. háromszor elsütött üveggel leütés poén, vagy a hotelszobában csúcspontként működő incest szex. Bocsánat, hogy szpojlerezek, de leszarom, másrészt, meg aki akarta és kedveli Sandlert, már látta a filmet. Aki meg nem, az ne olvasgasson mielőtt filmet néz, hanem tapasztaljon és csak utána kezdjen bele a kritikák tanulmányozásába. Hisz mi lenne, ha lehúzós véleményem hatására nem néznéd meg eme remekművet???
A puding próbája az evés, ebből a filmből meg elég a kevés...

Amit nem értek, hogy Sandler mennyit fizet a filmművészet még élő legendáinak, hogy lejárassák magukat ócska produkcióiban? Mivel veszi rá az igazi színészeket, hogy megkopott nimbuszukat tovább fakítsák?
A msáik, hogy Milo Ventimiglia ripacskodós 5 perce szórakoztatóbb volt számomra, mint a film összes többi része. Ez az ifjú színész, legyen bármilyen filmben - akár futurisztikus kamaradráma, vagy sci-fi sorozat, esetleg B krimi - élvezet figyelni. Azt azonban nem gondoltam, hogy ilyen sok humor van a gyerekben. Sandler biztos jól lökte a dumát, ám mostanában, ha a szövegelését figyelem egy filmben, az kimerül lagymatag poénkodásban és vicceskedésben, trágársággal körítve. Milo pedig pofákat vág, gizdul, ripacskodik és még így is jobb.

Valami hasonló poént már elsütöttek többek között a "Tökös tekés"-ben és a "Másnaposok 2."-ben is. Köszi, de eredeti. Azt hiszem, még a "Farkas - A kezdet" is dolgozott ezzel a poénnal.

Remélem, Sandler hamarosan eladhatatlan lesz, hiába van rá igény a tizenéves fiatal srácok és éretlen felnőtt férfiak körében. A lányok eleve nem hiszem, hogy célcsoportja a csávónak, olyan tiszteletlen a női szereplőivel. Többnyire. Itt teljesen.

20%, mert legalább kétszer felröhögtem - egyszer sem Sandleren - és a mellékszereplők között vannak kellemes csalódások. Vanilla Ice pl. Sokat nem tett hozzá, de legalább ön-ironikus és vicces.

Figyeld:
- A katona úr
- A pap úr
- A Sarandon lányok

Kultfilm: Pop, csajok satöbbi - High Fidelity (2000)

Pop, csajok satöbbi - High Fidelity (2000)

Rendezte: Stephen Frears

Főszereplők:
John Cusack - Rob Gordon
Iben Hjejle - Laura
Jack Black - Barry

Nick Hornby könyvéből készült életérzés kötelező olvasmány/filmélmény kell legyen nagyjából mindenkinek, aki bizonytalan az élet értelmét illetően, vagy akit már elhagytak, vagy aki már elhagyott valakit, vagy aki...
Hornby stilusa kicsit olyan, mint a szomszéd srác, akivel ha összefutsz a folyosón és dumálni kezdtek, belekezd valamibe és olyan színesen, szórakoztatóan mesél a legnagyobb közhelyekről, hogy csak félig eltátod a szádat és hallgatod, élvezed, elmerengve a hallottakon.

Rob Gordont villámcsapásként éri a hír, hogy barátnője, akire feltette életét, hirtelen ki akar lépni a semerre sem tartó kapcsolatból. Csakhogy Robnak van egy rossz szokása; bizonytalan és görcsösen kapaszkodik kapcsolataiba, képtelen függetlenként létezni. Ezzel nem lenne gond, de valójában Rob saját komplexusait partnereire vetíti ki és mikor végül szembesül önön tévedésivel, saját paráival, rálép a felnőtté válás rögös útjára. Erre szüksége van, hiszen harmincas férfi, nem kisiskolás.
A film gyakorlatilag Rob gondolatait és kétségeit jeleníti meg, humoros formában, monológokkal, életképekkel tarkítva. Folyamatosan válaszokat keres, mit ronthatott el, hogy élete legfontosabb női, sorban elhagyták. Válaszokat ugyan nem minden esetben kap megnyugtatót, de lassan kezd beérni.

Jack Black majdnem ellopja a showt. - Fogtok még nekem így tapsolni az Oscar-díj átadón...!

A film erőssége a rengeteg változatos helyszín és zene mellett a töménytelen mellékszereplő, akik kitöltik azokat a percek, amikor Rob éppen nem gondolkodik. Zeneboltjának két bedolgozója tipikus lúzer krapek. Egyikük Jack Black és ezzel elmondtunk mindent. A múltból előkerülő volt csajok pedig érdekes karakterek, akiket pár percnyi jelenlét után szinte magunk is megismerünk. - És a hátunk közepére sem kívánnánk. :)

Stephen Frears talán egyik legfogyaszthatóbb filmje. Már, ha lehet ilyet mondani Frears különleges munkásságáról. Cusack-kel már dolgozott együtt, most kihozta belőle amit lehet. Ez volt talán Cusack utolsó "kölyök" határeset karaktere. Innentől datálható felnőttsége a filmjeiben.

80%
Figyeld:
- Tim Robbins jelensége.
- Jack Black figurája
- A volt csajok...

Lisa Bonet fontos mellékszerepben

Catherine Zeta-Jones fontos mellékszerepben

Lili Taylor fontos mellékszerepben

- Cusack Ian monológja

Carrie (2013)

Carrie (2013)

Rendezte: Kimberly Pierce
Főszereplők:
Chloe Grace Moretz - Carrie White
Julianne Moore - Margaret White

Csak remélni tudom, hogy az amerikai átlagtini nem olyan, mint Kimberly Pierce King feldolgozásában, mert ha mégis, már értem, miért sétálnak be néha fiatalok fegyverekkel a suliba és azután lenullázzák osztálytársaikat. Amikor Sue Snell pasija amolyan kárpótlásként meghívja Carrie-t a sulibálra - amelynek biztos nagy szerepe lehet kis életükben, ha olyan balhét tudnak csapni, ha kimaradnak belőle - a háttérben látszik a többi sulis reakciója. Undorító. Tudjuk, hogy ez csak egy film, a háttér statiszták viselkedése tudatos rendezői koncepció, de... ha csak kis százalékában ilyen a valóság, akkor az amerikai tini, mint gyűjtőfogalom, szánalmas.

Carrie White Stephen King lényének része. Első - kukába dobott, majd kihalászott - kisregénye. Megjelenésével nem csak egy "horror hőst", adott az irodalomnak, hanem egy ikont a kultúrának. Később King ismét elővette a figurát, más környezetben persze, a "Tűzgyújtó" című regényében. Carrie több filmes feldolgozást megélt, sőt, folytatást is. Hiába, egy tűzcsináló, társasági perifériára szorult kislány figurája, érdekes játékokra ad lehetőséget.

Carrie White hamis vallási fanatizmus mögé rejtőző, enyhén bomlott elméjű édesanyjának egyetlen, törvénytelen gyermeke lenne, ha a mai társadalomban nem szarna mindenki az ilyen külsőségekre. De hol van már az negyvenes évek, amikor simán leírhatta magát egy gyermek, ha nem volt apu név a születési papírokon? (Sophia Loren tudna erről mesélni...) Mindenesetre Carrie különc, beilleszkedésre alkalmatlan fiatal lány, aki olyan elemi dolgokkal sincs tisztában, mint a menstruáció. Azért ez az oktatás hiányosságairól is elárul néhány dolgot. Még szerencse, hogy ez csak egy film! Elképzelhetetlen, hogy ilyesmi történjen egy amerikai iskolai intézményben.

Tényleg vele "égő" randizni???

A csajok, főleg egy kis gyökér, szívatják, anyja szintén nem túl egészséges lakótárs. A sok düh és sérelem felgyülemlik, kirobbanva felszínre tör és Carrie végül nem egy Internetről rendelt fegyverrel vesz a környezetén elégtételt, hanem a menstruációjával egyszerre megjelenő telekinetikus képességeit használja fel, hogy kő kövön ne maradjon. Suli-buli a javából.
A történetnek több forgatókönyvírója van, habár az alapokat már King lefektette és az új változat sem tud sok eredetiséget felmutatni. Szóval, nem értem, minek ehhez ennyi ember. :)
Néhány apróságot leszámítva hűen követi az 1976-os Brian De Palma klasszikus feldolgozás vonalát.

A film hangulatos, de nem sokkal erősebb, mint bármelyik utolsó tíz évben forgatott tini film, legyen az komédia vagy horror. Korrekt munka, semmi egyediség. A lassított, szélvédőn átfejelés, pár éve még új lett volna, de valahol a Wanted környékén már ellőtték ezt a puskaport is.
50%

Figyeld:
- Régen elég volt, ha csak meredt szemmel szuggerálta a kamerát a színésznő (pl. Sissy Spacek), most már Magneto-s mutogatás is jár a fellobbanó tüzek és repkedő tárgyak mellé.
- Carrie White vajon mire vitte volna az X-Men univerzumon belül???
- A kis rohadék főgenyó csaj tényleg olyan jól játszik, hogy belevernél abba a szeplős pofájába.
- Ki hiszi el, hogy Moretz egy lúzer és csúnya iskolás csaj? Még akkor is körüldongnák a pasik, ha úgy öltözne, ahogy a filmben. Túl cuki a kiscsaj, de legalább kivételesen nem felnőtt nő játszotta el a szerepet.
- A vége felé néha egészen olyan, mintha Moretz kisasszonyt kicserélték volna CGI-re.

- Moretz, ígérd meg, hogy nem aprózod el a tehetségedet olcsó tinifilmekben!
- Ígérem! Nem lesznek olcsók...

Figyelmeztetés: Az írás tökéletes megértéséhez szükséges látni a filmet.

Dögöljek meg, ha ez nem CGI... argh...

Berberian Sound Studio (2012)

Berberian Sound Studio (2012)

Rendezte: Peter Strickland
Főszereplők:
Toby Jones - Gilderoy
Cosimo Fusco - Francesco Coraggio

Próbáltam szeretni Peter Strickland hangulatos, némi werkfilm beütésű, sötét hangvételű munkáját, mégsem sikerült. Nálam a szórakozást nem az jelenti, hogy egy órán keresztül úgy érzem, épül valami, majd az utolsó percekre csak kérdéseim és tanácstalanságom marad.

Tobey Jones, törpeszerű külsejével, tökéletes választás az átlagemberek számára idegen, és ismeretlen filmes szakma, a hangmérnök szerepére. Jones 1992 óta forgolódik a filmes szakmában, jómagam mégis kb. 5 éve figyeltem fel a munkásságára - valójában Stephen King: A köd című filmjében nyújtott alakítása szerettette meg velem a töpszli angolt - de azóta szívesen látom őt, bármiben is. Nem is az ő karakterével, Gilderoy-jal van gondom. Sőt, a szereplők egytől egyik remekek, felidézik a hetvenes-nyolcvanas évek olasz giallo és horror műfajának impulzív, kissé komor figuráit.

A káposzta emberi testnek is megteszi... ha késsel csapkodják.

A film azért volt számomra csalódás, mert nem szeretem, ha valaminek vége van és nemhogy érteném, amit láttam, de még össze is zavar, belök egy sötét szobába, ahol csak tapogatózva tudok előre bukdácsolni és közben a hangulatot és benyomásokat vihettem magammal. Én szeretem, amikor a film elkezdődik, van közepe és viszonylag megnyugtató lezárása. Lehet persze csavargatni a filmes relatív idő folyását, hogy meg legyek zavarva, de ha valami holmi Lynch-i agymenésbe megy át, arra nem vagyok kíváncsi. "Ha nem értem!" - azt meg azért nehéz...

Gilderoy, angol anyanyelvű hangvágó, effektes és audio-technikus művész, átrepül Európa egyik latinosabb szegletébe, hogy eleget tegyen néhány olasz producer és rendező meghívásának. Már az első pillanatokban kiderül, hogy nem lesz könnyű a munka, mert nagy a hang, de kicsi a zseb. Gilderoy meg nem csak a mérete okán nyámnyila, vagy inkább "kívülálló" figura. Valami más áll a viselkedése mögött. De mi?

Ha a vörös felirat ég az ajtó felett, akkor KUSS legyen!

A Berberian sokat tesz hozzá filmes ismereteinkhez. A film révén megtudjuk, mivel kell imitálni hangsávon a vérengzést, ablakból kizuhanást és vaginába izzó piszkavas feltolást. Szerencsére a filmnek nem érdeke az explicit undorkodás, ezért teljesen kihagyják a filmet a filmből, csupán egy fake főcímet mutatva meg a nézőnek. A többi néma csend - míg Gilderoy és néhány másik hangtechnikus, fel nem kezdik tölteni a hézagokat. A hézagok kitöltésével pedig egyre többet veszítünk el mi nézők a film értelméből, mert... mert...
...mert valahol áttévedünk a bizonytalanságba.

Szögezzük le: Bármilyen filmes stílusjegy ellenére azt állítani a filmről, hogy horror; vicc. Nyomasztó thrillernek sem merném bélyegezni, mert kicsit félelmetes, oké, de a rejtély nem ilyen irányú. Nem egy nyomozás után leleplezős mozi, hiába látunk ismeretlen, bőrkesztyűs munkatársat, akinek csak kezét láthatjuk akcióban, hiába néhány közeli, sikító barna hajú nők barna szemére, hiába néhány pergő nyelvű, megnyerő arcú olasz szépfiú, hiába suhan be a képbe néhány Fellinis mellékszereplőre hasonlító, egyedi statiszta, ettől a film még nem karcolgatja a műfajt.

A Berberian egy hangulatfilm. Annak kiváló, csak mi van, ha nem vagyok túl fogékony hangulatban?
Akkor egyértelműen átverés.

A hangulat, környezet miatt egy 50%.

Figyeld:
- Mikor tetted fel magadnak a film során először a kérdést? Aha, akkor most mi is van?
Én, amikor a könyvelő a repülőjegy kifizetését megtagadja, mondván, az aktuális napon nem indult megfelelő járat. (Ha látod a filmet, érteni fogod)
- Tobey Jones átmegy olaszba...
- Még ma is lehet olyan nőket "beszerezni", akik olyanok, mintha valami Argento horror-ból léptek volna ki elénk.
- Nem is olyan könnyű ám sikítani!

Ha szeretnéd látni: B E R B E R I A N  S O U N D  S T U D I O

Just Add Water - Csak egy kis kurázsi (2008)

Just Add Water - Csak egy kis kurázsi (2008)

Rendezte: Hart Bochner

Jól sikerült minimalista poszter

Megtekintés: Hart Bochner szirupos blődlije, egy lúzerről, aki végül a sarkára áll és megszerzi álmai nőjét.

Hart Bochner... Hart Bochner... de ismerős! Hát persze, hisz ő játszotta az ellenszenves yupie középvezetőt, Ellist a "Drágán add az életedben!" És ez a csapnivaló-arcú csóka filmet rendez? Nem is olyan rosszat? Igen!

Bochner nem csak színészként foglalatoskodik a filmvilágban, hanem ír és rendez is. Amit nem tudtam róla, hogy az "Osztály, vigyázz!" című sulifilm paródiát is ő jegyzi. Ejha!

Erősen félrevezp poszterváltozat - Még véletlenül sem Danny DeVito a főszereplő.

A "Csak egy kis kurázsi" tisztességes keserédes filmalkotás. Kis ráfordítással - erősebb forgatókönyv, kevesebb "sületlenség" - komoly romantikus film lehetett volna. Egynek azért elmegy, néhány - számomra - logikai bakitól eltekintve. A felütése roppant erős, az első fél óra. Simán dráma kategória, csak sajnos a cselekmény - ami nem túl vaskos - elsétál kicsit a komédia irányába. Nem túl harsányan persze, ám arra képes, hogy kicsit kizökkentse a nézőt, megzavarva, mit is néz, hogyan dolgozza fel.

Dylan Walsh megint remek. Nem a kedvenc színészem, a szögletes fejével. Amúgy bajom nincs vele, amiben láttam, korrekt.

- Nos, fiacskám, melyik választod? - Apa, lehetne mindkettőt? - Majd ha befutott színész leszel és lefogysz...!

Mellé bekerült még Jonah Hill és Justin Long. A két humorforrás fiúra nem lett volna szükség, hiszen szerepeik elnagyoltak, teret sem kapnak eleget. Dicséretes, hogy Bochner megszerezte őket, csak, hogy pár év múlva ha kijön a dvd változata ennek a tévéfilmnek, legyen kivel reklámozni. :)
Danny DeVito vállalta a narrátor és Ray friss komájának, Merl-nek a szerepét. Rajta nem lepődöm meg, hiszen a film felépítése, abszurditása jól fekszik DeVito stílusához. Kis mellékszerepben lánya, Lucy DeVito szintén feltűnik. Le sem tagadhatja az apukáját. Szegény...!
A mostanában túl hype-olt Melissa McCarthy itt kezdte felépíteni az öntörvényű dózer imázsát.

Ray, unalmas, monoton, kisvárosi életet él. Felesége agorafóbiás, főzni sem tudó orvosi eset. Egyetlen fia... pedig nem a fia, hanem a bátyja gyermeke, mint 18 évvel később, egy korai hazatérés után, Ray végre megtudja. Amúgy is hitvány élete ekkor borul fel teljesen és anyukáját elviszi egy szívroham. Más világgá menekülne, Ray pedig változni kezd. A beletörődöm figura élni kezd, felébred. Végre másképp látja a világot. A csinos boltos lánynak (Tracy Middendorf) kezdi csapni a szelet és elhatározza, Trona városka kiskirályának letöri az agancsait. Ebben segítségére lesznek a szomszédai, akik egytől egyik elképesztő figurák.

Dylan Walsh, Hart Bochner

Hangulat: Keserédes. Zene, egészen kellemes
60%
Ha kicsit komolyabb, nem bugyuta, ez felkúszhatott volna egészen 70-80%-ig akár.

Ha szeretnéd látni: C S A K  E G Y  K I S  K U R Á Z S I

Vagy: Csak egy kis kurázsi (2008)