Intelligens sci-fi látszatát keltő, hangulatos, de mű-májer
horrorfilm. Szarrá vágott, effektelt, szűrözött, fényezett. Az alapötlet, hogy a
haldokló föld bolygót elhagyja egy nagy csoportnyi kiválasztott ember, hogy
Elysium nevezetű űrhajójukon új élettért keressenek. Közben beüt valami komoly gebasz.
Néhányan felébrednek a mesterséges álomból és szembesülnek a jármű éppen csak
ketyegő, haldokló állapotával. Amíg az űrhajó az utolsókat rúgja, addig
ismeretlennek tűnő lények birtokba vették a fedélzet homályos szövevényének
nagy részét, ahol éhes tombolásuknak áldozatul esnek az újabb és újabban
előkerülő túlélők. Habár az űrhajó neve a görög mitológiából eredeztethető és
leginkább egyfajta paradicsomi helyet jelölne, sokkal inkább érezhetjük azt,
hogy a pokolban járunk, szemét és mocsok között. Szerencsére, a film lezárásánál
sejthető, hogy az igazi elízium is szerepet kap(hat). Az űrhajó, amolyan emberi Noé bárkája. Eljátszik a gondolattal, hogy szűk környezetben, ha elég idő áll rendelkezésünkre, az emberi faj milyen fejlődéseken mehet keresztül. Ki tudja, ha Noé bárkája elég ideig hánykolódott volna a hatalmas vizeken, talán az állatvilágunk is furcsább lenne ma. Vagy félrelökik a vadállatok szegény Noét és felzabálják a girhes növényevőket. Kb. ezt kapjuk a Pandorumtól.
 |
| A poszter egész jó lenne, de ha láttad a filmet, tudod, hogy csalóka; Dennis Quaid-del szemben nem Ben Foster áll, hanem Cam Gigandet, aki a filmben Gallo. |
A jövőben, 2174-ben a föld végletekig megtelik élősködő emberekkel, gyakorlatilag lakhatatlanná téve a kék bolygót. Hatvanezer emberrel a fedélzetén egy Elysium nevű, hatalmas teherszállító űrhajó elindult a Tanis nevű bolygó felé, mert a tudósaink szerint ott új életet kezdhetünk. A tervezett utazás közel 120 évig fog tartani, melynek nagy részét az utasok álomban fogják tölteni, míg az irányító személyzet meghatározott sorrendben váltja egymást, hogy a magány ne kezdje ki az idegeiket. Valami félresikerül, mert amikor a négyes csoportból Payton (Dennis Quaid) és Bower (Ben Foster) magához tér - némi amnéziával megverve - egy kihaltnak tűnő fedélzetet találnak és egyáltalán, minden olyan, mintha elkopott volna. Nem tudják, merre járnak az űr végtelenjében, nem tudják, mióta bolyonganak, nem tudják, miért nem fogadták őket ébren az előző szolgálat emberei, és egyáltalán, az álom utóhatásának köszönhetően, mint egy puzzle játékot, úgy kell összeilleszteniük a tapasztalataikat, hogy választ kapjanak a kérdésikre. És mindezek mellett a sötétben az iszonyat ölt testet.
 |
| A "kezdő színésznők nevét nem rakjuk fel a poszterre" poszter! |
Dennis Quaid ezzel a filmmel nem sokat tett hozzá a
filmográfiájához. Kezd megélhetési színész lenni. Ben Foster tehetséges
harmincas karakterszínész. Általában vagy azokba a filmjeibe csúszom bele,
amikben őrült karaktereket hoz remekül, vagy csupa ilyen figurát vállal el.
Mellettük szinte már a cameo határát súroló szerepben feltűnik Norman Reedus a
nagy sikerű horrorsorozat a „The Walking Dead” egyik húzóneve és Antje Traue
német színésznő, aki az „Acélember” című képregényfilmben alakította az egyik
fő-gonoszt. A többiek is jók. Főleg európai aktorok.
A film végig feszült, van egy sötét hangulata. 2008-ban kezdtek a forgatáshoz, Németországban.
A főszereplők
egészen jól hozzák az őrület formáit, az ellenség pedig remek maszkmesteri
munka eredménye. A helyszínek hatásosak, eszméletlenül életszagúak.
Valószínűleg a költségvetés – kb. 33 millió dollár – a díszletek felépítésére
mehetett el. Vizuális szempontból így a film igen erősre sikeredett. Sajnos a
cselekmény már sokkal zavarosabb, átlagos nézőnek – mint nekem – szinte követhetetlen,
ki van, kivel, mi miért történik. Szerencsére, ha nagyon figyelünk, a végére
azért valamennyire összeszedjük magunkat és tudunk saját véleményt formálni
arról, miről szólt a film. Ebben nem sokat segít, hogy néhány szöveg, amit a
szereplők szájába adtak, túl modoros, túl... fárasztó.
A befejezés ellenben egészen érdekes csavarral szolgál, sőt,
van benne némi humor. Erős közepes. Eredetileg trilógiának szánt első epizód
után nem várható folytatás, annyira alacsonyak lettek a bevételi mutatók. Kár.
A „Pandorum” még hibái ellenére is kiemelkedik az átlag sci-fi felhozatalból. Sajnálatos, hogy a nézők nem voltak vevők a kissé elvont történetre. Talán kevésbé sötét képi világ, talán több szájba rágás. Nem tudjuk meg.
50%
Figyeld:
- - a vérengzések
- - Dennis Quaid öregségére kezd B horror sztár és
masszív mellékszereplő lenni. (Beneath the Darkness 2011, Légió 2010)
- - Ben Foster jelenleg az egyik leginkább pszicho
színész. Nyög, köp, remeg, hebeg. Kész az a faszi. Mióta nem vígjátékokban
poénkodik, azóta szisztematikusan választja ki ezeket az „elcseszett”
szerepeket. Tehetséges.
