Rendezte: Peter Strickland
Főszereplők:
Toby Jones - Gilderoy
Cosimo Fusco - Francesco Coraggio
Próbáltam szeretni Peter Strickland hangulatos, némi werkfilm beütésű, sötét hangvételű munkáját, mégsem sikerült. Nálam a szórakozást nem az jelenti, hogy egy órán keresztül úgy érzem, épül valami, majd az utolsó percekre csak kérdéseim és tanácstalanságom marad.
Tobey Jones, törpeszerű külsejével, tökéletes választás az átlagemberek számára idegen, és ismeretlen filmes szakma, a hangmérnök szerepére. Jones 1992 óta forgolódik a filmes szakmában, jómagam mégis kb. 5 éve figyeltem fel a munkásságára - valójában Stephen King: A köd című filmjében nyújtott alakítása szerettette meg velem a töpszli angolt - de azóta szívesen látom őt, bármiben is. Nem is az ő karakterével, Gilderoy-jal van gondom. Sőt, a szereplők egytől egyik remekek, felidézik a hetvenes-nyolcvanas évek olasz giallo és horror műfajának impulzív, kissé komor figuráit.
 |
| A káposzta emberi testnek is megteszi... ha késsel csapkodják. |
A film azért volt számomra csalódás, mert nem szeretem, ha valaminek vége van és nemhogy érteném, amit láttam, de még össze is zavar, belök egy sötét szobába, ahol csak tapogatózva tudok előre bukdácsolni és közben a hangulatot és benyomásokat vihettem magammal. Én szeretem, amikor a film elkezdődik, van közepe és viszonylag megnyugtató lezárása. Lehet persze csavargatni a filmes relatív idő folyását, hogy meg legyek zavarva, de ha valami holmi Lynch-i agymenésbe megy át, arra nem vagyok kíváncsi. "Ha nem értem!" - azt meg azért nehéz...
Gilderoy, angol anyanyelvű hangvágó, effektes és audio-technikus művész, átrepül Európa egyik latinosabb szegletébe, hogy eleget tegyen néhány olasz producer és rendező meghívásának. Már az első pillanatokban kiderül, hogy nem lesz könnyű a munka, mert nagy a hang, de kicsi a zseb. Gilderoy meg nem csak a mérete okán nyámnyila, vagy inkább "kívülálló" figura. Valami más áll a viselkedése mögött. De mi?
 |
| Ha a vörös felirat ég az ajtó felett, akkor KUSS legyen! |
A Berberian sokat tesz hozzá filmes ismereteinkhez. A film révén megtudjuk, mivel kell imitálni hangsávon a vérengzést, ablakból kizuhanást és vaginába izzó piszkavas feltolást. Szerencsére a filmnek nem érdeke az explicit undorkodás, ezért teljesen kihagyják a filmet a filmből, csupán egy fake főcímet mutatva meg a nézőnek. A többi néma csend - míg Gilderoy és néhány másik hangtechnikus, fel nem kezdik tölteni a hézagokat. A hézagok kitöltésével pedig egyre többet veszítünk el mi nézők a film értelméből, mert... mert...
...mert valahol áttévedünk a bizonytalanságba.
Szögezzük le: Bármilyen filmes stílusjegy ellenére azt állítani a filmről, hogy horror; vicc. Nyomasztó thrillernek sem merném bélyegezni, mert kicsit félelmetes, oké, de a rejtély nem ilyen irányú. Nem egy nyomozás után leleplezős mozi, hiába látunk ismeretlen, bőrkesztyűs munkatársat, akinek csak kezét láthatjuk akcióban, hiába néhány közeli, sikító barna hajú nők barna szemére, hiába néhány pergő nyelvű, megnyerő arcú olasz szépfiú, hiába suhan be a képbe néhány Fellinis mellékszereplőre hasonlító, egyedi statiszta, ettől a film még nem karcolgatja a műfajt.
A Berberian egy hangulatfilm. Annak kiváló, csak mi van, ha nem vagyok túl fogékony hangulatban?
Akkor egyértelműen átverés.
A hangulat, környezet miatt egy 50%.
Figyeld:
- Mikor tetted fel magadnak a film során először a kérdést? Aha, akkor most mi is van?
Én, amikor a könyvelő a repülőjegy kifizetését megtagadja, mondván, az aktuális napon nem indult megfelelő járat. (Ha látod a filmet, érteni fogod)
- Tobey Jones átmegy olaszba...
- Még ma is lehet olyan nőket "beszerezni", akik olyanok, mintha valami Argento horror-ból léptek volna ki elénk.
- Nem is olyan könnyű ám sikítani!
Ha szeretnéd látni: B E R B E R I A N S O U N D S T U D I O
