A következő címkéjű bejegyzések mutatása: john cusack. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: john cusack. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. július 11., hétfő

Cell - Cell (2016)

Cell - Cell (2016)


Rendezte: Tod Williams

A film Mafab adatlapja: Cell (2016)

Megtekintés: John Cusack és Samuel L. Jackson már játszottak együtt korábban egy Stephen King adaptációban, amelyik kapott hideget és meleget, de összességében az író sikerültebb filmes feldolgozásai között tartják számon az 1408-at. Ezt nem fogják.

Nem tudom, mi volt a célja azzal King-nek, hogy megírta a Cell című (Várom a magyarítást, mert a "cell" szónak többletjelentése van és azt King bele is építette a könyvbe, megjelenik a filmben is, így egy az egyben átfordítani magyarra nem egyszerű, hiszen valami kis információ vagy utalás biztosan el fog veszni.) agymenést. A mű egyértelműen hajaz kissé Romero zombie-s filmjeire és ha a dühvírust kicserélem a 28 nappal később-ben, akkor az is erősen emlékeztet erre a horror zsáneren belüli darabra. A felütésre nem lehet panaszom, az egészen jól sikerült. Nem itt, hanem a könyvben. Főhősünk, aki mobiltelefon nélkül létezik a világban, egyszerre egy apokalipszis közepén találja magát és csak pislog körbe.
Itt Clay (John Cusack) mobilja lemerül és annyi a szerencséje, hogy analóg vonalon hívja fel az asszonyt, majd másodpercekkel korábban teszi le a készüléket, minthogy elszabadul a pokol.
Az történik, hogy valami homályos külső erő hatására a telefonok egy olyan szignált juttatnak a használóik agyába, amely felülírja az ego-t és dühöngő őrültté változtat mindenkit, megspékelve egyfajta kaptárszellemmel.
Clay jobbnak látja elmenekülni a repülőtérről és miközben a metrón keresztül menekül lakásába, hogy összeszedje a gondolatait, mellé csapódik Tom McCourt (Samuel L. Jackson) egy idős metróvezető - akit bárki eljátszhatott volna, annyira nincs "benne szerepe" Jacksonnak.
Közben másokkal is találkoznak, akiket a műfajnak megfelelően - egy rész katasztrófafilm, egy rész horror - elveszítenek, mert áldozatokká vállnak ebben az erőszakos környezetben.

Clay, habár a józan ész az diktálná, hogy a családja, akitől egy fél világ választja el, már régen halott, mégis utánuk indul, főleg, mivel a fiát lassan egy éve nem látta kézközelből, lévén, hogy bizonytalan, apákra jellemző okokból lelécelt anyuka mellől. Tom persze végig mellette marad és követi az öngyilkos küldetésre.

Ezt is már láttuk...

A film elkészítéséről legalább öt éve cikkeznek. A youtube rajongók már 2010 körül elkezdték fake/hamis trailerekkel feltölteni a világhálót. Lassan alakult ki a film végső változata, néha plusz forgatást kellett tartani, máskor a bemutatót halogatták a vágás variálása és egyéb okok miatt. A film végül moziba került és nem mondható el róla, hogy sikerült darab. A World War Z után erős visszaesés A listás színészekkel ilyen mozit összecsapni.

Negatívumok:
- Már a főcím sem győzött meg. A képbe beúszó fekete háttérbe írt szereposztás állandóan kizökkentett a filmből, mert a háttér olyasmiket is kitakart, amit megfigyeltem volna. A tucatnyi executive és egyéb producer szintén riadalomra adott okot. Amiben ennyien vesznek részt, az elvileg egy jó munkának kellene lennie, de csak vessünk egy pillantást azokra a futószalag slágerekre, amelyeknek szövege kimerül három sorban és hasonlóan sok művész áll az elkészülésük mögött és igazi fércmunkákat fogunk találni. Hogy Stephen King nevét nem tolják az arcunkba hatalmas betűkkel, az is arra engedett következtetni, hogy a szerző azért nem állt ki mellszélességgel a project mellett, Cusack ide vagy oda. Az imdb 5 csillag alatti jelenlegi kritikai megbélyegzése sem túl biztató.
- Az akciójelenetek túl gyorsra lettek vágva és néhány eset kivételével követhetetlenül zavarosak. A kamera szinte sosincs a megfelelő helyekre rakva. Hol nem a lényeget mutatja, máskor meg olyannyira belemászik az eseményekbe, hogy a sok sötét jelenetnek köszönhetően semmit sem értesz.
- Míg a könyvben van némi idő a karakterekre, itt a rossz arányérzék miatt néha túl gyorsak az események és elvileg érdekesebb karakterek ágyútöltelékként funkcionálnak. (Lásd pl. a fiúiskolánál az igazgató rövid szerepét játszó Stacy Keach-et. Az ő esetében mondjuk már annak is örül az ember, hogy filmben látja.)
A padlástéren lezavart verekedés kivételesen kritikán alulira sikerült fényképezésben.
- A befejezés. Nem írnék konkrétumot, mert ennél a filmnél a szpojler megöli azt a kis érdeklődést is, amit érdemel, de a könyv megváltoztatása egyértelmű jele annak, hogy nem kívántak a történet mélyére ásni - már amennyire King megtette a könyvben, pedig rá sem jellemző, hogy jó abban, ha meg kell magyarázni a rejtélyes események kiindulópontját, de a Mobil című könyvben azért valamelyeset sikerült neki a komplexitást hozni - és csak a felszínt sikerült a forgatókönyv írójának karcolgatnia. Mintha az lett volna a lényeg, hogy gondolkodni nem kell, csak nézni az eseményeket. Így persze a befejezés - amely szerintem kb. olyan hangulatú lett, mint mondjuk a "Sorvadj el! esetében - olcsó és hatásvadász lett, mint pl. a Fekete ruhás hölgy esetében. Csak hát ezt a "poént" mintha mostanában már túl sokan lőtték volna el, túl sok moziban.
- Az egész történet a levegőben lóg, nem túl koherens. A könyvet olvasva már erősen éreztem, hogy King mesélőkéje kezd felhígulni és olyasmiket is elmesél, amelyeket előtte már mások és jobban elmeséltek. A Mobil volt az egyik első King könyv, amelynek elolvasása után már éreztem azt, hogy ha most kezdenék és az új könyveivel ismerkedni King-nek, nem ő lett volna a kedvenc szerzőm.

Jelenet, ami ebben a formában nincs is a filmben.

Pozitívumok:
- A filmzene szerintem egyértelműen a sikerültebbek közé tartozik. A főcím elején már megvan a hangulat a borzongáshoz és abban a jelenetben, amikor a sejt az iskola udvarán álmodik és újraindul, Eduard Anatolyevich Khil előadásában az erősen letompított "I Am Glad, Cause I'm Finally Returning Back Home" nagyon hátborzongató és nyomasztó. Ha megnézzük hozzá a videóklippet, akkor az is segít a film szörnyeinek "megértésében", hiszen Khil dala a boldogságról szól, a hazaúton és a Cell agy-mosott fertőzöttjei hasonlóan üresen vonulnak nem ismert céljaik felé. Igaz, náluk mint érzelem nem az öröm dominál.
- A misztikus szál meglebegtetése Clay a képregénykészítő és az álmokban látott "vezető" között, amely azt sugallja, hogy Clay lehet egy megoldása az eseményeknek. De sajnos ez a vonal itt ki is merül, szóval zsákutca lesz.


- Hirtelen más nem jut eszembe.

Erősen egyszer nézős kategória. Ilyen nevektől az ember azt várná, hogy olyan filmekben bukkannak fel, amelyek elgondolkodtatnak és érdekesek lesznek. A Cell azonban több kérdést vet fel, mint amire válaszol, de mire vége lesz, nem fog minket érdekelni, hogy megvilágosodjunk. Elfelejtjük pár nap alatt, mint ahogy az áldozatok agya törlődik.

Ha szeretnéd látni: C E L L

40%

2015. július 8., szerda

Mondhatsz bármit - Say Anything... (1989)

Mondhatsz bármit - Say Anything... (1989)


Rendezte: Cameron Crowe

A film Mafab adatlapja: Say Anything... (1989)

Megtekintés: Bár, szerintem mostanra kissé idejét múlt a történet, ha eddig kihagytad, érdemes egyszer megtekinteni.

Kedvelem Cameron Crowe munkásságát. Nem, mintha mélyen beleástam volna magam a filmjeibe, de azért, amit láttam tőle, azok szórakoztattak. Főleg, mert a történet mellett még egy életérzést is erősen tudott közvetíteni számomra, a karakterein keresztül. Szóval, ha jobban odafigyelt rá az embert, többet kapott, mint a vásznon pergő száz perceket.

Crowe első filmje is hordozza magán a rendező kézjegyeit, igaz, közel sem olyan markánsan, mint a későbbiek és még egy olyan pillanatot is fel tud mutatni (Felmutatni... John Cusack egy magnót emel a magasba barátnője házánál, hogy a hangos zenén keresztül közvetítse számára az érzéseit.) amit később filmek idéztek meg. Gyakorlatilag olyan, mintha Nick Hornby "Pop, csajok, satöbbi..." című keserédesének előzményfilmjét néznénk.

Amúgy, nem vagyok olyan nagy Crowe fan, hiszen a "Facérokat" ezer éve láttam és alig emlékszem rá. A két ismertebb filmjére meg nem lehet rajongást építeni: Jerry Maguire és Majdnem híres.
A "Vanília égbolt, ugye egy Remake, így kiesett, legyen bármilyen sikerült is, az Elizabethtown meg úgy volt számomra unalmas, ahogy volt. Szóval, nem biztos, hogy valójában megfelelő vagyok egy Cameron Crowe film véleményezéséhez.

John Cusack a nyolcvanas években jól hozta a sebezhető, érzelmes kamaszfiú image-t. Mire bemutatták a "Mondhatsz bármit", addigra már legalább négy filmje jutott el a hazai videósokhoz, amelyben szinte ugyanazt a kissé felelőtlen, egyszerre vicces és sebezhető figurát hozta magával, amit a jelen tárgyalt filmben is. Negyedik filmje, a "Tuti dolog" tette egy generáció hősévé, a nyurga fiút, aki némi kényszerűségből egy enyhén nyársat nyelt lány (Daphne Zuniga) társaságában kénytelen a nyári szünetben Kaliforniába utazni, ahol várja őt a tuti dugás, egy csinos bombázóval, akit nem is ismer. Persze, ahogy az várható, a road movie alatt belehabarodik az útitársába és viszont. Mire célhoz érnek, már nem is számít a kitűzött cél...

A "Mondhatsz bármit" kicsit átvert. Eredetileg azt gondoltam, hogy valamelyik tini szereplőnk hitvallásából egy töredék, hiszen a felszín alatt egy fiú és egy hozzá nem nagyon illő lány szerelméről szól a film. Aztán tévedtem, mert az alakuló kapcsolat mellett apa és lánya közötti kötelék is erősen jelen van és benne a dráma. Apa, ugyanis, mivel mindent a lánya sikereinek rendel alá, némi kis pénzmagot sikkaszt az üzletéből, egy nyugdíjas otthonból. Szép a cél, mely szerint ezt a gyermekére akarja testálni, meg minden kis titkukat megosztják egymás előtt, leszámítva azt, hogy apu tilosban jár, hiszen ha a lányka megtudná, összetörne a benne kialakult makulátlan világkép és apai ideál.
A cím ehhez a töréshez kapcsolható.


Lloyd Dobler (John Cusack) nagyjából egy semmirekellő fiatalember. Nem rosszabb, mint az átlag, épp csak sodródik az árral és semmi nem érdekli. kivéve Diane Court (Ione Skye), aki iskolatársa, lány és meglehetősen kívülállónak tűnik Lloyd komfortzónájához viszonyítva. Amiben a barátok nem bíznak, azonban valósággá válik: a két fiatal összeismerkedik és még egymásba is szeretnek.
Kezdetben egyetlen árnyék vetül a kapcsolatukra; a társadalmi különbözőségük.
Majd az, hogy Diane ösztöndíjat kapott Londonba, ahová értelem szerűen nem biztos, hogy nihilista hozzáállású barátja követni tudná.
Végül, már apu (John Mahoney) is a kapcsolat ellen kezd áskálódni, hiszen félti a lányát, nehogy feladja a gyermekkori álmokat a tinédzserkori álmokért.
Közben pedig mintha nem lenne apu üzlete teljesen tiszta...

Mai szemmel nézve a film eléggé idejét múlt és talán nem is olyan mély-filozófiai darab, mint mondjuk a már említett "Pop, csajok, satöbbi..." igaz, ebben tinik játszanak, abban pedig már harmincas korosztály.

Érdekesség, - hogy mindkét filmben játszik Joan Cusack, John Cusack nővére és mellékszerepben feltűnik Lily Taylor is.
- hogy Don "The Dragon" Wilson első amerikai munkáját tisztelhetjük a filmben és egy rövid jelenet végén mindjárt orrba is rúgja a főszereplőt...
- A film egyik romantikus mondata 2007-ben bekerült a 100 legjobb filmes idézet közé: "A szívemet adtam neki, ő pedig cserébe adott egy tollat!"
- A forgatókönyv egyik fontos történeti szála a producertől származik, James L. Brooks-tól, aki a bűnöző apát találta ki, akinek stiklijéről a lánya mit sem tud.
- Színészek, akik végül nem kapták meg a főszerepet, pedig volt róluk szó: Robert Downey Jr., Christian Slater, Kirk Cameron, Loren Dean (De ő végül Joe szerepét kapta meg), Todd Field, Peter Berg (aki akkor még inkább színészi ambíciókat vallott.) Végignézve a gárdát, szerintem Cusack jó választás volt.
- A film címe ismert "Mondhatsz bármit" és "Mondhatsz akármit" formában is.

60%

Nem rossz első randis film, de azért, abban az időben készültek sokkal erősebbek is a témában.
Szerelemről, felelősségről, felnövésről.

Ma már valószínűleg egy flash mob-bal keltenénk fel a hölgy figyelmét, de régen, jóval a szonettek és trubadúrok ideje után, megtette egy sztereó magnó is, valami nyálas, romantikus számmal.

Peter Gabriel - In Your Eyes


Ha esetleg anélkül néznéd meg, hogy velem randiznál, itt keresd és nézd meg!

2015. január 15., csütörtök

Hír: Mobil - Cell - Az utómunkálatoknál tart Stephen King világvége regényének megfilmesítése

King Mobil című könyve nem tartozik a legsikerültebb munkái közé: Röviden, egyfajta zombie szerű állapotba kerül bárki, egy rejtélyes, valamennyi telefont érintő hívás után. Akinek van mobilja és fogadja a hívást, enyhén meglittyen agyilag. Főszereplőnk, a könyvben illusztrátor, ha jól emlékszem, Clay (John Cusack) kénytelen menekülni a városból, mert nem használ telefont, viszont körülötte az emberek fékezhetetlen vérengzésbe kezdenek. Néhány túlélővel vándorolják keresztül a vidéket, miközben választ és megoldást keresnek az agybajra.
A rendezőnek, Tod Williams-nak talán ez lesz a legnagyobb megmérettetése. A filmben még olyan nevekkel találkozunk, mint Samuel L. Jackson és Stacy Keach.

2014. december 21., vasárnap

Azonosság - Identity (2003)

Azonosság - Identity (2003)


Rendezte: James Mangold


Az "Azonosság" egy jó thriller, ha azt is számításba veszem, hogy jelen véleményemet sokkal korábban írtam és tettem fel egy azóta megszűnt oldalamra és annak ellenére, hogy a filmet nem mostanában láttam, szívesen újra nézném, pedig nagyjából élénken emlékszem a cselekményre. Ez pozitívum.

Szóval, hogyan is gondoltam akkor, amikor megjelent a dvd kiadvány a filmhez:

A jó thrillerhez nem kell más, mint néhány egymástól teljesen eltérő karakter, egy lehetőleg érdekes vagy félelmetes helyszín, és némi feszültségteremtésre való hajlam a forgatókönyvírók részéről.
Az Azonosság tipikusan az a film, aminek legjobb jelenetei egy igazán ínycsiklandó trailert képesek megfelelő vágással és zenével kiadni. Egy kellemes mély bariton közben elejt néhány reszelős mondatot és mi máris, nyálat csorgatva várjuk a következő, horrorba hajló, szürke köpenybe bújtatott filmet. Amikor először láttam Az azonosság beharangozóját, összébb húztam magamat az addig kényelmes fotelben, kimeresztettem a szemeimet, és igyekeztem egyetlen másodpercet sem pislantani, nehogy kihagyjak valami fontos momentumot. Az üdítő és kukorica elfelejtve árválkodott a két oldalam mellett és bár szomjas voltam, nem nyúltam az italért.

Felcsigáztalak?

Sajnos leírva közel sem tudom olyan érzékletesen bemutatni, hogy a film marketingjének milyen kiemelkedő bástyája a mozis kedvcsináló, ha meg esetleg annak idején láttad, akkor a filmet utána természetesen megnézted, és akkor meg minek tépjem a szám (ujjam)?

Alfred Hichtcock (Alfred Hitchcock a wikipédián) legjobb hagyományait követi a film, némi lineáris ugra-bugrával, mely szerencsére cseppet sem zavaró, sőt, némi ízt ad a történetnek, elterelve a gondolatainkat, nehogy könnyen megfejtsük a feladott rejtvényt. A másik hangulat ami az embert magával ragadja erősen emlékeztet az izgalmas és csavaros krimik királynőjének, Agatha Christie-nek szellemiségére, és erre utalást is tesznek a filmben. A lepukkant szálló helyettesíti a „Tíz kicsi néger” szigetét, és ebben is „meghal” valaki, hogy később visszatérjen, de botorság, és pofátlanság lenne lelőni a poént. Főleg, hogy ő nem is játszik ebben a filmben! Mindegy…

Pruitt Taylor Vince, mint skizó gyilkos

Azért a szereplőket érdemes kicsit bemutatni, már csupán azon okból is, mivel nagyon jó karakterek és nagyon jó színészeket sikerült a megformálásukra megnyerni.
De előbb bekapcsolnám az ablaktörlőket, hisz szakad az eső.
A szakadó esőben kuncsaftokra vár az elhagyott motel. Neonfényei szinte elvesznek a távolban. Külsőre cseppet sem emlékeztet a legendás Bates motelre, mert az néhány rendezett szobából, és a felettük őrködő komor házból állt, itt pedig a gazdasági épületek kusza összevisszaságban fogják közre a hálóhelyeket egy erősen lepusztult benzinkút és üdülő amorf keverékeként, de a légkör teljesen megegyezik. Az esőzés hermetikusan lezárja a környező földterületet, és a motel mintegy mágnes, magába szippantja mindazokat, akik az elárasztott környéken rekedtek. Különböző emberek, más és más karakterrel, ám hamarosan kiderül, van egy „apró” kapocs, ami összeköti őket, van bennük azonosság.
 
Larry (John Hawkes) idegesen tesz-vesz az előcsarnokban. Keresgél, kutat és valami rejtélyes okból nem találja a helyét. Vagy a rágcsálókkal gyűlhetett meg a baja, vagy csupán utálja a motelt és azon tűnődik, hogyan álljon tovább a pokol e homályos szegletéből. Larry a motel vezetője, de az út, amit megtett idáig ugyancsak rögösre sikeredett. Az ajtón berobban az életébe néhány ideges ember, aki a zuhogó esőben futottak egymásba, és a kényszerű találkozás vége egy csúf gázolás lett. George (John C. McGinley) feleségével és fogadott fiával érkezett, meglehetősen bepánikolva, mivel a durrdefektüket még tetézte az is, hogy a nejét elcsapta egy bérelt limuzin. Ed, (John Cusack) a sofőr elismervén hibáját, hátrahagyja utasát, a lecsúszott ám annál vérmesebb színésznőt, (Rebecca DeMornay) és egyedül indul, hogy valahonnan segítséget hozzon. A gyors sprint folyóba torkollik, de itt belefut a félig prosti, félig markecoló Call girl-be, (Amanda Peet) és egy ifjú házaspárba, akit csak a papír tart össze, meg némi mondvacsinált indok. Együtt térnek vissza az utolsó menedékbe, és közben befut még egy rendőr (Ray Liotta) és az őrizetére bízott sorozatgyilkos (Jake Busey) aki ugyan hamar megszökik, de butaságának köszönhetően hasonló gyorsasággal előkerül.

A szakadó eső nagyon jó hangulatfokozó "környezet" a hotel mellett.
 

Az éjszakát sikolyok verik fel, és nem tudni, hogy ki és miért akar minden kellemetlenséget tetézve még jobban alátenni szereplőinknek. A logikai feladvány megoldása végre nem kézenfekvő, de szemfülesebb nézők azért kiismerhetik magukat a szövevényben.
A zene remek (Alan Silvestri), a képek kellően hidegek és félelemkeltők. A rendezés finom, precíz és átgondolt. James Mangold sokat fejlődött a Copland óta. (Mondom én!)
A szereplők nagyon jók, bár néhol kissé elhúznak a ripacskodás határáig. Játszik még Alfred Molina és Clea DuVall.
A dvd lemezen megtalálható egy alternatív verzió is, de a különbség csak 2 perc, meg a végén néhány képkocka. Láthatunk még kihagyott jeleneteket, amik sajnos nem sok pluszt mutatnak a filmmel kapcsolatba. A trailerek között négy filmet találunk, köztük magáét az Identity-ét.
Annak, aki szereti, sőt, imádja a thrillereket és a szinte arcon csattanó befejezéseket.

Identity (2003)    
 
Angol és magyar nyelv, + több felirat.


Különvélemény:
Talán ma már nem számít spojlernek, ha leírjuk, hogy maga a film magva, ahogyan gyilkosunk személyiségei "megküzdenek, legyőzik" egymást, az egészen közel áll egy eredeti koncepcióhoz. Az egyetlen hátránya, hogy nem sokban különbözik azoktól a filmektől, melyeknek csattanója a végén kimerül abban, hogy a film gyakorlatilag egy álom szekvencia. Itt pedig egyfajta fantáziáról beszélünk. Minden rejtély, akció, gyilkosság végül kulminál abban a tényben, hogy amit láttunk, nem létezik, csupán egy sérült elme beteg képzelgése. Ami mégis eladja ezek után a filmet - értsd úgy, hogy akár többször nézhető - az az, hogy hihetetlenül jó és ismert szereplőgárdát sikerült szinte minden fontosabb szerepre megnyerni. Volt, aki akkor volt a csúcson, volt, aki már túl is haladt rajta, volt, aki nem tudta megugrani eddig ezt a filmet. Mégis, csupa olyan nevet láthatunk, akik abban az időben elég rendesen pörögtek. Egymást kiegészítve tették hozzá tudásuk legjavát a filmhez, hogy jól szórakozzunk.

90%

2014. január 9., csütörtök

Kultfilm: Pop, csajok satöbbi - High Fidelity (2000)

Pop, csajok satöbbi - High Fidelity (2000)

Rendezte: Stephen Frears

Főszereplők:
John Cusack - Rob Gordon
Iben Hjejle - Laura
Jack Black - Barry



Nick Hornby könyvéből készült életérzés kötelező olvasmány/filmélmény kell legyen nagyjából mindenkinek, aki bizonytalan az élet értelmét illetően, vagy akit már elhagytak, vagy aki már elhagyott valakit, vagy aki...
Hornby stilusa kicsit olyan, mint a szomszéd srác, akivel ha összefutsz a folyosón és dumálni kezdtek, belekezd valamibe és olyan színesen, szórakoztatóan mesél a legnagyobb közhelyekről, hogy csak félig eltátod a szádat és hallgatod, élvezed, elmerengve a hallottakon.



Rob Gordont villámcsapásként éri a hír, hogy barátnője, akire feltette életét, hirtelen ki akar lépni a semerre sem tartó kapcsolatból. Csakhogy Robnak van egy rossz szokása; bizonytalan és görcsösen kapaszkodik kapcsolataiba, képtelen függetlenként létezni. Ezzel nem lenne gond, de valójában Rob saját komplexusait partnereire vetíti ki és mikor végül szembesül önön tévedésivel, saját paráival, rálép a felnőtté válás rögös útjára. Erre szüksége van, hiszen harmincas férfi, nem kisiskolás.
A film gyakorlatilag Rob gondolatait és kétségeit jeleníti meg, humoros formában, monológokkal, életképekkel tarkítva. Folyamatosan válaszokat keres, mit ronthatott el, hogy élete legfontosabb női, sorban elhagyták. Válaszokat ugyan nem minden esetben kap megnyugtatót, de lassan kezd beérni.

Jack Black majdnem ellopja a showt. - Fogtok még nekem így tapsolni az Oscar-díj átadón...!


A film erőssége a rengeteg változatos helyszín és zene mellett a töménytelen mellékszereplő, akik kitöltik azokat a percek, amikor Rob éppen nem gondolkodik. Zeneboltjának két bedolgozója tipikus lúzer krapek. Egyikük Jack Black és ezzel elmondtunk mindent. A múltból előkerülő volt csajok pedig érdekes karakterek, akiket pár percnyi jelenlét után szinte magunk is megismerünk. - És a hátunk közepére sem kívánnánk. :)

Stephen Frears talán egyik legfogyaszthatóbb filmje. Már, ha lehet ilyet mondani Frears különleges munkásságáról. Cusack-kel már dolgozott együtt, most kihozta belőle amit lehet. Ez volt talán Cusack utolsó "kölyök" határeset karaktere. Innentől datálható felnőttsége a filmjeiben.

80%
Figyeld:
- Tim Robbins jelensége.
- Jack Black figurája
- A volt csajok...
Lisa Bonet fontos mellékszerepben
Catherine Zeta-Jones fontos mellékszerepben
Lili Taylor fontos mellékszerepben
- Cusack Ian monológja