A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ray liotta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ray liotta. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 21., vasárnap

Azonosság - Identity (2003)

Azonosság - Identity (2003)


Rendezte: James Mangold


Az "Azonosság" egy jó thriller, ha azt is számításba veszem, hogy jelen véleményemet sokkal korábban írtam és tettem fel egy azóta megszűnt oldalamra és annak ellenére, hogy a filmet nem mostanában láttam, szívesen újra nézném, pedig nagyjából élénken emlékszem a cselekményre. Ez pozitívum.

Szóval, hogyan is gondoltam akkor, amikor megjelent a dvd kiadvány a filmhez:

A jó thrillerhez nem kell más, mint néhány egymástól teljesen eltérő karakter, egy lehetőleg érdekes vagy félelmetes helyszín, és némi feszültségteremtésre való hajlam a forgatókönyvírók részéről.
Az Azonosság tipikusan az a film, aminek legjobb jelenetei egy igazán ínycsiklandó trailert képesek megfelelő vágással és zenével kiadni. Egy kellemes mély bariton közben elejt néhány reszelős mondatot és mi máris, nyálat csorgatva várjuk a következő, horrorba hajló, szürke köpenybe bújtatott filmet. Amikor először láttam Az azonosság beharangozóját, összébb húztam magamat az addig kényelmes fotelben, kimeresztettem a szemeimet, és igyekeztem egyetlen másodpercet sem pislantani, nehogy kihagyjak valami fontos momentumot. Az üdítő és kukorica elfelejtve árválkodott a két oldalam mellett és bár szomjas voltam, nem nyúltam az italért.

Felcsigáztalak?

Sajnos leírva közel sem tudom olyan érzékletesen bemutatni, hogy a film marketingjének milyen kiemelkedő bástyája a mozis kedvcsináló, ha meg esetleg annak idején láttad, akkor a filmet utána természetesen megnézted, és akkor meg minek tépjem a szám (ujjam)?

Alfred Hichtcock (Alfred Hitchcock a wikipédián) legjobb hagyományait követi a film, némi lineáris ugra-bugrával, mely szerencsére cseppet sem zavaró, sőt, némi ízt ad a történetnek, elterelve a gondolatainkat, nehogy könnyen megfejtsük a feladott rejtvényt. A másik hangulat ami az embert magával ragadja erősen emlékeztet az izgalmas és csavaros krimik királynőjének, Agatha Christie-nek szellemiségére, és erre utalást is tesznek a filmben. A lepukkant szálló helyettesíti a „Tíz kicsi néger” szigetét, és ebben is „meghal” valaki, hogy később visszatérjen, de botorság, és pofátlanság lenne lelőni a poént. Főleg, hogy ő nem is játszik ebben a filmben! Mindegy…

Pruitt Taylor Vince, mint skizó gyilkos

Azért a szereplőket érdemes kicsit bemutatni, már csupán azon okból is, mivel nagyon jó karakterek és nagyon jó színészeket sikerült a megformálásukra megnyerni.
De előbb bekapcsolnám az ablaktörlőket, hisz szakad az eső.
A szakadó esőben kuncsaftokra vár az elhagyott motel. Neonfényei szinte elvesznek a távolban. Külsőre cseppet sem emlékeztet a legendás Bates motelre, mert az néhány rendezett szobából, és a felettük őrködő komor házból állt, itt pedig a gazdasági épületek kusza összevisszaságban fogják közre a hálóhelyeket egy erősen lepusztult benzinkút és üdülő amorf keverékeként, de a légkör teljesen megegyezik. Az esőzés hermetikusan lezárja a környező földterületet, és a motel mintegy mágnes, magába szippantja mindazokat, akik az elárasztott környéken rekedtek. Különböző emberek, más és más karakterrel, ám hamarosan kiderül, van egy „apró” kapocs, ami összeköti őket, van bennük azonosság.
 
Larry (John Hawkes) idegesen tesz-vesz az előcsarnokban. Keresgél, kutat és valami rejtélyes okból nem találja a helyét. Vagy a rágcsálókkal gyűlhetett meg a baja, vagy csupán utálja a motelt és azon tűnődik, hogyan álljon tovább a pokol e homályos szegletéből. Larry a motel vezetője, de az út, amit megtett idáig ugyancsak rögösre sikeredett. Az ajtón berobban az életébe néhány ideges ember, aki a zuhogó esőben futottak egymásba, és a kényszerű találkozás vége egy csúf gázolás lett. George (John C. McGinley) feleségével és fogadott fiával érkezett, meglehetősen bepánikolva, mivel a durrdefektüket még tetézte az is, hogy a nejét elcsapta egy bérelt limuzin. Ed, (John Cusack) a sofőr elismervén hibáját, hátrahagyja utasát, a lecsúszott ám annál vérmesebb színésznőt, (Rebecca DeMornay) és egyedül indul, hogy valahonnan segítséget hozzon. A gyors sprint folyóba torkollik, de itt belefut a félig prosti, félig markecoló Call girl-be, (Amanda Peet) és egy ifjú házaspárba, akit csak a papír tart össze, meg némi mondvacsinált indok. Együtt térnek vissza az utolsó menedékbe, és közben befut még egy rendőr (Ray Liotta) és az őrizetére bízott sorozatgyilkos (Jake Busey) aki ugyan hamar megszökik, de butaságának köszönhetően hasonló gyorsasággal előkerül.

A szakadó eső nagyon jó hangulatfokozó "környezet" a hotel mellett.
 

Az éjszakát sikolyok verik fel, és nem tudni, hogy ki és miért akar minden kellemetlenséget tetézve még jobban alátenni szereplőinknek. A logikai feladvány megoldása végre nem kézenfekvő, de szemfülesebb nézők azért kiismerhetik magukat a szövevényben.
A zene remek (Alan Silvestri), a képek kellően hidegek és félelemkeltők. A rendezés finom, precíz és átgondolt. James Mangold sokat fejlődött a Copland óta. (Mondom én!)
A szereplők nagyon jók, bár néhol kissé elhúznak a ripacskodás határáig. Játszik még Alfred Molina és Clea DuVall.
A dvd lemezen megtalálható egy alternatív verzió is, de a különbség csak 2 perc, meg a végén néhány képkocka. Láthatunk még kihagyott jeleneteket, amik sajnos nem sok pluszt mutatnak a filmmel kapcsolatba. A trailerek között négy filmet találunk, köztük magáét az Identity-ét.
Annak, aki szereti, sőt, imádja a thrillereket és a szinte arcon csattanó befejezéseket.

Identity (2003)    
 
Angol és magyar nyelv, + több felirat.


Különvélemény:
Talán ma már nem számít spojlernek, ha leírjuk, hogy maga a film magva, ahogyan gyilkosunk személyiségei "megküzdenek, legyőzik" egymást, az egészen közel áll egy eredeti koncepcióhoz. Az egyetlen hátránya, hogy nem sokban különbözik azoktól a filmektől, melyeknek csattanója a végén kimerül abban, hogy a film gyakorlatilag egy álom szekvencia. Itt pedig egyfajta fantáziáról beszélünk. Minden rejtély, akció, gyilkosság végül kulminál abban a tényben, hogy amit láttunk, nem létezik, csupán egy sérült elme beteg képzelgése. Ami mégis eladja ezek után a filmet - értsd úgy, hogy akár többször nézhető - az az, hogy hihetetlenül jó és ismert szereplőgárdát sikerült szinte minden fontosabb szerepre megnyerni. Volt, aki akkor volt a csúcson, volt, aki már túl is haladt rajta, volt, aki nem tudta megugrani eddig ezt a filmet. Mégis, csupa olyan nevet láthatunk, akik abban az időben elég rendesen pörögtek. Egymást kiegészítve tették hozzá tudásuk legjavát a filmhez, hogy jól szórakozzunk.

90%

2014. november 30., vasárnap

Gyilkos folyó - The River Murders (2011)

Gyilkos folyó - The River Murders (2011)


Rendezte: Rich Cowan

A film posztereinek néhányán nem túl szerénytelenül ezen thrillert David Fincher "Hetedik" című horror felé kacsintgató noir-os thriller drámájához hasonlítják. Ez azonban erős túlzás. A "Gyilkos folyó" annyira közelíti meg színvonalban a Hetediket, mint az Amerikai pite első részéhez mérhető mondjuk a videóforgalmazásra kijött kb. 5. rész. Vagy még annyi sem, hiszen ott azért van szereplő azonosság, meg egyfajta "közös múlt". Jó, hiszen el kell adni a dvd lemezeket ebben a nagy és egyre sorvadó piacon. Cowan krimije nem rossz történet, csak középszerű a megvalósítása és az a bizonyos, nyomasztó hangulat sem jön át a képkockákon, kivétel, amikor gyilkosunk épp erőszakot alkalmaz valakin, ám az ilyen képsorok természetüktől fogva nyomasztják az átlagos nézőt.

Miről van szó:
Jack Verdon (Ray Liotta) középkorú nyomozó, aki többnyire sikeres rendőrnyomozó, egy gyönyörű asszonykával (Gisele Fraga) az oldalán, aki viszont sajnos meddő, ezért gyermekkacagás nélküli házukban tengetik napjaikat. Néha felszínre tör némi feszültség a gyermektelenség miatt, egészen addig, amíg sokkal komolyabb probléma keresztezi életüket. Sorozatgyilkos munkásságára derül fény, aki valami homályos okból Jack múltjának női szereplőit gyilkolja le szisztematikusan, bizarr nyomokat hagyva maga után. Jack persze normális esetben nem nyomozhatna egy őt érintő ügyben - főleg, hogy az FBI egyik szakértője (Christian Slater) is ráállva az ügyre, folyamatosan, kamaszfiút meghazudtoló lelkesedéssel mászik bele Jack érzéseibe, hátha kiderül, a főszereplőnk társ a gyilkosságokban - ennek ellenére Jack főnöke (Ving Rhames), azon kívül, hogy elveszi Jack jelvényét, gyakorlatilag szemet huny afelett, hogy Jack szinte előbb ér a tetthelyekre, mint bárki más. A hullák száma szépen emelkedik, míg végül már sokkal nagyobb léptékkel kell vizsgálódniuk az ügyben. Egy biztos: Bárki áll az események mögött, túl sok eltemetett titkát ismeri a Verdon családnak.

A fiatal rendőrnő (Sarah Ann Schultz) intelligens szerepe egészen addig jól működik, amíg olyan banálisan ki nem írják. Pedig szurkoltam neki.

Oké.
Jack belekotnyeleskedik az ügybe, ahelyett, hogy amíg hitelt érdemlően nem tudja tisztázni magát, házi őrizetbe, vagy hasonló megkötés szenvedő alanya legyen.

Oké.
A gyilkos eszméletlennel precizitással tudja lenyomozni mindazon személyeket, akikkel Jack fiatalabb korában szexuális kapcsolatba lépett. Ez azért is fura, mert saját tapasztalatom, hogy az ember néha még maga előtt is eltitkol ilyen-olyan emlékeket, itt meg előkerül jó néhány, amit csak úgy felfedni, szinte lehetetlen...

Oké.
Az FBI nyomozójának megértem, hogy Jack-et is kötelessége átvilágítani, hiszen akár társsal is megoldhatná, hogy néhány nőt leamortizáljanak, mégis visszás néhány megnyilvánulása. Főleg, amikor előkerül Jack és az anyja között egy lehetséges vérfertőző kapcsolat, mint kérdés. Csoda, hogy a karaktert nem veri agyon a főszereplő ott, rögtön a kihallgató szobában. Persze nem tudhatom, mit ír elő vallatásnál az FBI kézikönyve és simán belefér egy gyanúsított ilyetén vegzálása és ne felejtsük el, szükség van a filmben egy ilyen szereplőre is, aki a hősünk útját megnehezíti, hiszen a környezetében élők egyértelműen kiállnak mellette, hogy megbíznak benne.


Sokat ront még - számomra - film hangulatán és megítélésén, hogy szinte az elejétől látjuk magát a gyilkost is. Semmi titokzatoskodás. Sőt, egy idő után, mintha maga a gyilkos akarna minél inkább szem elé kerülni. Könnyen megteheti mindezt, hiszen a történet egyik "csavarja", hogy miért nem ismeri rendőrünk őt a múltjából. Sajnos azonban ez a "csavar", nem olyan nagy durranás annak, aki valamennyire odafigyelt a film során.

Befigyel még egy kis orvosi csoda is a vége felé, hogy nagyobb legyen az egész ügynek a tétje. (A meddő asszonyka gömbölyödni kezd.) Ez is csak mellékes, hiszen a film alatt nem sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Hirtelen derül ki. Talán ha lettek volna utalások, hogy dokihoz járnak, gyógyszer szednek, vagy bármi, amivel nagyobb súlyt helyeznek erre a szálra.

Az alapötlet nem rossz - igaz, ezer ilyen témájú film porosodik már a polcok alsó soraiban - a megvalósítás kicsit tévéfilmes, olcsó. Ettől függetlenül szeretjük Ray Liottát és örülünk, ha filmben van. Slaternek már kevésbé, mert vele kapcsolatban az ember azt érzi, hogy egy jó színész érdemtelenül elpocsékolja tehetségét, olyan filmekben, mint pl. az unalmas "Árnyék nélkül 2.". Ving Rhames meg nagydarab állat, aki ilyen kis szerepekből építgeti masszív B filmes karrierjét.

50%

Egyszer nézős darab. Hiányzik belőle az a plusz, ami miatt szívesen újra nézné az ember. Egyszer viszont, ha kifogod valamelyik csatorna éjszakai kínálatában, végig lehet ülni.
A "Hetedikhez" hasonlítani viszont erős túlzás...
Csupán, mert a gyilkos egy tucatnyi embert kinyír a játékidő alatt, még nem lesz mitikus ellenség. A stílus hiányzik belőle.

Még azt a ziccert is kihagyják, hogy a végig ellenséges FBI ügynök, amúgy jó klisésen, de a gyilkos keze által vesszen el. Ej, pedig de kívántam.