Nászkáosz (Avec ou sans enfants?)(2025)

 Nászkáosz (Avec ou sans enfants?)(2025)

Rendezte: Elsa Blayau

A film Mafab adatlapja: Nászkáosz (2025)

Megtekintés: A film nekem tipikusan az a kategória, amikor  már magam sem tudum, mivel csesszem el az időmet és az egymondatos szinopszis nem riaszt el attól, hogy elindítsam. Nem biztos, hogy a végignézésre ez elég, de legalább elindítottam.

Nászkáosz. A film, aminek a felütése nagyon mostani problémára hívja fel a figyelmet és nagyon nem egysdzerű a két oldal mellett egyértelműen állást foglalni. Nem szopjleres történet, mert a sztori annyira profán, hogy különösebb bonyulúltságot nem is várhatunk tőle, hanem azt a tipikus európai vígjátékot, amikor sok szereplő kellemetlenkedik végig másfél órát és a legerősebb pont, hogyan kerüljenek el szereplők, másik szereplőket. Remélem, nem voltam túl bonyolult, mivel a mozi sem az. A szereplők neveinek megjegyzése, a memóriámnak ellenállt, ezért a színészek neveit sem erőltetem rád. Valamennyien Európai színészek és mivel nálunk nincs olyan erőltetett sztárkultusz, mint amerikában, ráadásul nem is fogyasztok francia filmeket olyan vehemenciával, mint az USA mainstream vackait, lehet, hogy többségükkel nem is fogok találkozni, vagy nem fogok emlékezni. Bevallom, már a film első húsz percében nehéz volt megjegyeznem, ki kicsoda, és mivel különösebben szimpatikusak sem voltak, később sem igyekeztem kiválasztani azt, akiért szurkolhatok.

És nem is nagyon lehet kiért. Ez főleg azért lehetséges, mert azonnal a mélyvízbe dob a film, valamennyi karaktert egyszerre a nyakunkba zúdítva, hogy utána egy olyan generált problémávak szembesítsen, amely mindkét irányból necces. Pio és Anais végre késznek érzik magukat elköteleződni a házasságra. Ennek azért is ideje volt, mert montázsokból megtudjuk, hogy kis baráti csoportjuknak ők az utolsó tagjai, akik nem köteleződtek el teljesen a családi normatívák mellett, mert míg a többiek villámgyorsan szülőkké váltak, addig ők a karrier mögött loholva csak most érzik késznek párosukat. Persze azt is hamar megtanulják - hiszen a film eleje zanzásítva vág hozzánk éveket - hogy amíg korábban együtt ökörködhettek goindtalanul, mostanra valahogy minden a gyerekek körül kell forogjon. Párocskánk azonban még nem kész elengedni a szórakoztató múltat. Kitalálják tehát a legostobább, másrészről érthető tervet, hogy megtartják az esküvőt, de az a nap szóljon róluk és a megbonthatatlan barátságukról, ezért az esküvőt mindentől távól, gyerekmentesen rendezik meg. (Hiszen azt már mostanra megértették, hogy csak akkor fog róluk szólni az esemény és nem a taknyos nózikról és pisis pelusoktól.)

A társaság meg nem olyan karakán, hogy az ifjú pár szemébe mondja, mit gondolnak erről, hanem a hátuk megett puffognak és végül, ahogyan az várható, valahogy minden apróság odakerül az ünnepségre.

És ez a film kissé felbaszott. Ne gondold, hogy szar ember vagyok, de elfogadom a pár kérését és ha megyek, eszembe nem jutna szembemenni az óhajukkal, ami persze, ha akarom, az egyik legönzőbb tett, amit barátaiktól kérhetnek. Hogy kinek van igaza, azon meg rendesen el lehet moralizálni. Eleve senki ne kerüljön egy ilyen szituációba, hogy választania kelljen gyerek és barát között, hiszen egyikkel egy szoros múltad van, a másikkal azonban egy szoros jövőd lesz. A család intézménye mostanra lehet, hogy felhígult a múlthoz képest és az ember is önzőbb lett, ha a céljaikról van szó, azonban azt is el lehet fogadni, hogy egyszer a jóvilágnak vége szakad és akkor meg kell komolyodni. Borzasztó nehéz a döntés és épp ezért az azonosulás is a karakterekkel. Mert minden boldog pillanat ellenére, amit a gyerekeiddel tölthetsz, ugyan ki nem vágyna néha csak 10 perc néma csendre vagy arra, hogy anélkül elszopogasson egy pohár bort, hogy legoba lépjen, vagy feleljen olyan kérdésekre, amiken sosem gondolkodott el és nem is akart. (Vajon a zoknimanók csak elviszik vagy meg is eszik a fél pár zoknikat?)

Szóval, mikor elkezdődik a főszereplők előtt a gyerekek dugdosása, már tudtam, hogy ezt sokáig nem tudja eljátszani a film, mert csak egy viszonylag elzárt területen van egy tucatnyi ember elzárva és a gyereke, ha valamit tudhatunk róluk, az az, hogy nem képesek nyugton megülni a seggükön. 

A film végig meg izgulhatunk azon, hogy vajon véget vet-e a barátságnak, ha egy nyomatékosított kérést senm képesek a cimborák betartani, kinek kell engednia és nem sérül-e meg valami, ami korábban olyan magától érthetődő volt és olajozottan működött. A Nászkáosz egy nem túl érdekes mozi és nincs igazán szerethető főszereplője sem. A forgatókönyv, annak ellenére, hogy az alapsztori kifejezetten erős kérdésbe nyúl bele, nem igazán veszi komolyan magát és a jó poénok is rendre elmaradnak, ezért picit egy óra után már kicsit untam magam. Egy karácsonyi délutánra azonban jó lehet, bekuckózva, sütivel és forralt borral és néhány baráttal, akik majd szólni fognak, hogy tegyetek be inkább valami pörgősebbet, valami akciósat.

50%

A film ugyanúgy a barátság próbájáról szól, mint az olasz remekmű, és több országban remakelt "Teljesen idegenek". Na, az valóban komolyan foglalkozik kényes dolgokkal és a barátságok természetével és a ragaszkodásról, összetartásról.