Kate - Kate (2021)

Kate - Kate (2021)

Rendezte: Cedric Nicholas-Troyan

A film Mafab adatlapja: Kate (2021)

Megtekintés: Az egyetlen ok, amiért minél gyorsabban látni akartam, az Mary Elizabeth Winstead. Méghozzá úgy, hogy nem is tartom a kedvenceim között.

Megöregedtem. Ahogy ez megtörtént, szép lassan, előkerült egy teljesen új generációnyi filmrendező, akiknek munkásságát, nevét, egyáltalán nem ismerem. Nincs ezzel baj, hiszen a legtöbb stílusban egyébként sem ér fel azokhoz a nevekhez, akiket korábban megjegyeztem. Nicholas-Troyan szintén egy ilyen név. Előző filmjéről már csak azért sem tudom megítélni - A Vadász és a Jégkirálynő - mert egyszerűen nem néztem még meg a filmet. Végig... Sejtésem szerint a film legalább vizuálisan rendben lehetett, hiszen Troyan (ez nem egy óvszer márka???) korábban pont ilyesmivel foglalkozott a filmiparon belül. Vizuális effektekkel.

Winstead-et pedig a Végső állomás 3. részében memorizáltam, hogy azután, sok kisebb szerep után eljusson John McLane pikírt lányának szerepéig a Die Hard 4. és vizuálisan talán legerősebb részében. Hatalmas szemei és nőies alakja miatt - értsd, nem volt vékony, hanem inkább husi - kifejezetten tetszetős hölgynek tűnt. Az évek elrepülte, Winstead kicsit megnyúlt, megerősödött és mostanra, mintha női akcióhősként érezné jól magát. (Néha ruházata és testfelépítése enyhén emlékeztet Sigourney Weaver Ripley karakterére.)

A "Kate" tökéletesen beáll abba a vonalba, amely címében egyetlen női nevet tartalmazó, erős női karakter erőszakos kalandjait meséli el. Nem tudom, ki volt az első, de szerintem Luc Besson "Nikitájával" eredeztethető ez, bár visszaszívom. Mintha a blaxploitation idején előkerült volna néhány fekete nővér, akik hasonló alapú mozikban igázták le a férfiakat. (Foxy Brown, Cleopatra Jones) Besson talán inkább egy új szintre emelte ezeket a hölgyeket azáltal, hogy néha a férfiakat megszégyenítő akaraterővel és végsőkig, önmagukból kifacsart energiával zárták rövidre a kalandjaikat, amelyben a legtöbbször kifejezetten erős, maszkulin férfiakat amortizáltak le, néha már komikus képekben. A "Nikita2 talán még komolyan vehető változata volt ennek az alműfajnak, de pl. a 2019-es Anna már-már paródiája annak, amit az akciófilmekről megszoktunk. Ebben madárcsontú, törékeny modell lány gyilkolja halomra a közelharcra szakosodott, kőkemény férfiakat, néha balett-táncosi koreográfiákra. Mondjuk, mintha Anna tényleg valami hasonló miliőből érkezett volna.

Winstead-nek nem ez az első akciófilmes figurája, hiszen a Will Smith sci-fi, Gemini emberben már hozott egy tökös női katonát és Vadásznőként a képregényfilmes "Ragadozó madarakban" meg mintha a mostani film főszereplőjének közeli rokonát személyesítette volna meg.

A történet alapja, hogy a főszereplő egy kőkemény bérgyilkos, aki rádöbben, hogy megmérgezték és napjai sincsenek hátra, ezért utolsó óráit azzal tölti, hogy igyekszik felkutatni azt, aki hamarosan bekövetkező haláláért felelős lehet. Ha ismerős a történet, nem véletlen, mert Jason Statham már készített erre az alapra egy elborult akciófilmet (Crank - Felpörgetve (2006), és ott már kimaxolták a témában fellelhető őrületet, főleg, mivel megtámogatták egy folytatással is.

Troyan mozija közel sem olyan szürreális, Winstead pedig sokkal sérülékenyebb és empatikusabb karakter. Ettől függetlenül, elbírt volna még néhány szépen megkomponált harci jelenetet, bár, az is igaz, hogy amit beletettek, az tetszetős és le a kalappal a színésznő előtt, hogy végigcsinálta a forgatást, még akkor is, ha sok jelentben kaszkadőrök helyettesíthették. Ha így is történt, akkor is jobban tetszett a női amazon ilyen megközelítése, az Angelina Jolie féle műmájerkodással szemben, mert Winstead alkatánál fogva egy picit maszkulinabb, vastagabb. No, nem sokkal, csak egy pöttyet fiúsabb, mégis inkább elhiszem, amit itt látok, azzal szemben, amit pl. a Tomb Raider filmek vagy a Salt ügynök akart letolni a torkomon. (Bár, a Salt ügynök egy kifejezetten kellemes akciófilm, még így is.)

Szóval, korábban Kate (Mary Elizabeth Winstead) elvégzett egy munkát, aminek köszönhetően valakik később halálos sugárzással fertőzték meg. Főnöke, Varrick (Woody Harrelson) szerint az ázsiai hatalmi harcok áldozata lett a lány, de komoly segítséget nem tud neki nyújtani, lévén, egy árnyéktársaságnak dolgoznak mindketten. Kate a minimális információkkal igyekszik lépésről lépésre kinyomozni, ki áll a közelgő halála mögött, mely során közeli kapcsolatba kerül a korábbi munkája miatt elárvult fiatal lánnyal, Ani-val (Miku Patricia Martineau). Ani ráadásul nem elég, hogy lelkiismeretfurdalást okoz a bérgyilkosnőnek, még a rokona is a feltételezett gyilkosának. Ketten kötnek tehát dacszövetséget, hogy Kate elérje a célját, ám ez közel sem egyszerű, hiszen egészségi állapota óráról órára romlik.

Néhány pici csavar és jól elkészített akció végén kapunk egy korrekt lezárást.

A film gyenge pontja azonban, hogy a történet miatt, ahogy romlik Kate állapota és egyre nehezebben tud talpon maradni, az akciók értelem szerűen az ő esetében nem egyre grandiózusabbak lesznek a filmidő előre haladtával, hanem kicsit megúszósabbak, hiszen, ha a hölgy még haldokolva, vért köhögve is olyan elánnal ütné az ellent, mint az első órában, nem lenne hihető az állapotára felhúzott karakter viselkedése. Egy haldokló ugyanis csak a szamuráj-filmekben képes méh leszámolni egy hadsereggel. Valahogy egyébként is az ázsiai és környező népek sajátossága a szereplők halálának pátoszossá tétele. Néha, mintha sosem lehetne őket legyőzni. Lásd a török és indiai filmeket is mellé, amikben szintén képes a karakter halálában is megváltani a világot.

A forgatókönyv azonban egészen jól fel lett építve, hogy ahogy haladunk, mégse kelljen átmenniük abszurdba és akcióra is maradjon idő.

Összességében tehát a Kate nem is feltétlenül új, nem is grandiózus, azonban egyszer mindenképpen érdemes megnézni. Winstead tényleg kellemes jelenség.

A fényképezés remek, a zene ugyan nem kiemelkedő, de a képek alatt kellemesen tesz a hangulathoz. Troyanra meg érdemes figyelni, mert kicsit több pénzből és jobb forgatókönyvből egészen biztos, hogy kifejezetten ajánlott akciófilmeket tud majd még összedobni.

65%

Édes kislányom - Sweet Girl (2021)

Édes kislányom - Sweet Girl (2021)

Rendezte: Brian Andrew Mendoza

A film Mafab adatlapja: Sweet Girl (2021)

Megtekintés: Nem ez az első akciófilm, amit a Trónok harcával befutott Jason Momoa főszereplésével megnézek, de egyre inkább az az az érzésem, hogy ha nem húznak bele nagyon, nem lesz értékelhető akciósztár belőle. Ahhoz az Aquaman szerepe nem lesz elég.

Az "Édes kislányom" nagyjából úgy indul, akár a legtöbb bosszúfilm, amelyben van a magányos hős, aki egy legyőzhetetlen ellenséggel veszi fel a verseny, legyen az egy árnyékszövetség, társulás, esetleg komplett hadsereg, bármi. A lényeg: a jó nagyjából egyedül, a rossz meg sok-sok emberrel. Aztán had szóljon az izomerő, technika és szerencse. Mehet ez kicsiben, mint a Die Hard-ban, egy kis csapat ellen, vagy nagyban is, mint mondjuk a Marvel filmekben, a Hydra szövetség. Azután pedig, jobb eseteben, a jó legyőzi a legyőzhetetlent.

Itt csúnya politikai erők szövetkeznek a gyógyszergyártókkal és a végeredmény jó néhány halott. Ez az érdekszövetség szerint járulékos veszteség, míg az érintettek szerint szimpla gyilkosság. Egy férj pedig odáig merészkedik, hogy egy betelefonálós műsorban, élő adásban fenyegeti meg az egyik lehetséges főkolompost. Azután... valahogy az egész film olyan buta lesz.

Az eleve fura volt számomra, hogy Ray Cooper (Jason Momoa), miután megfenyegette akit kellett, két évig - ha jól olvastam a feliratokat - semmi olyasmit nem tesz, ami alátámasztaná, hogy márpedig a fenyegetése be lesz tartva. Ahhoz, hogy végül elinduljon a bosszú útján, végül az kell, hogy egy oknyomozó újságíró pont őt keresse fel, hogy van néhány bizonyítéka (Nem tudom, de részemről elég ergya újságíró lennék, ha tudok valami fontosat, de nem befolyásosabb körök felé venném az irányt vagy az olvasószerkesztőhöz, hanem az ügy egyik egykori érintettjéhez, aki kb. 2 éve nagyjából semmi érdemlegeset nem tett az ügy előrehaladásában.) Ray sem szívesen veszi rá magát a találkozóra, ráadásul, a legklisésebb lehetőség is megtörténik: az újságírót pont a találkozó kellős közepén késeli halálra egy ismeretlen támadó.

Ray igyekszik megállítani az illetőt és olyat verekszik vele, ami egyrészt, sokkal hosszabb azok után, amiket adnak egymásnak és arra a test reagálna. Nem tudom, hányszor fejeltetik meg egymással a metrószerelvény különböző részeit, de valamiért, a harci jelenetekben ha csak egy-egy a felállás, sosem sikerült az egy ütéses kiiktatás. Eleve mutatják korábban, ahogyan Momoa edz és azért az látszik, hogyha nekiáll, az ellen nem fogja sokáig bírni az ütéseit. A bérgyilkosunk nem is egy masszívabb forma, mégis, elég jól állja a sarat, ami miatt megint úgy érzem, nem akarják, hogy Momoa olyan kérlelhetetlen státuszú harci gép legyen, mint korábban a Schwarzi. Mert ő a kisebb srácokat egy sallerral intézte el és azokkal verekedett kicsit többet, akik a súlycsoportjában, vagy picit felette voltak. Igen, arra akarok kilyukadni, hogyha a főszereplő akciósztár minden ellenségével percekig küzd, akkor az nekem fárasztó. Elhiszem, hogy ez áll közelebb a realitáshoz, de lehet, hogy mégsem. Valahogy, az egész filmben, a legtöbb összecsapás - nincs is túl sok - túl steril, ötlettelen. Hiányzik belőlük az a kraft, ami mondjuk ma már elvárható a John Wick filmek után. Én legalábbis azt várom.

Miután a metrón őt és lányát is eldádázza a bérgyilkos, eltelik röpke két év, hogy tovább haladva az időben bakugrásokkal, végre elkezdődjön Cooper bosszúja. Első körben, bár elvileg tapasztalata nincs hozzá - a film nem árnyalja a figurát annyira, hogy utaljon rá, hogy a család előtt mivel foglalkozott, pedig, bosszú filmeknél nem árt, ha tudjuk, ki fia borja a főhős, és egyszerű pék volt korábban, vagy egy katonai alakulat tizedese - eljut ahhoz a személyhez, akit egykor az élő adásban megfenyegetett. És persze, hogy az úriember félelmében besároz másokat és egyértelmű az is, hogy a találkozás rosszul sül el és az úr meghal. Valahogy mindig így van.

Innentől a Cooper család menekülni kénytelen, mert apu amúgy roppant okosan építette fel bosszútervét. Lánya, Rachel (Isabela Merced) nagyon nem érzi, hogy jó felé haladnának, de egyelőre az apja a családfő és az erősebb, így kénytelen vele maradni, pedig két oldal küzd benne. Az egyik segítene és bosszút állna, ám a racionálisabb nem akar élete végéig menekülni, hiszen, szinte még gyerek.

A bérgyilkos, Amos (Manuel Garcia-Rulfo) pedig folyamatosan a nyomukban van és bár hullanak körülötte az emberek, Cooperrel nem bír. (Ami a film végén lévő csavar miatt eleve fejtörésre adott okot.)

Szóval, Cooper és lánya menekül, a társaság legjobb gyilkosa a nyomukban, a farvízen meg az FBI is igyekszik lecsapni a családra, hogy az utolsó húsz percben kapjunk egy teljesen butus és mostanra kicsit elkoptatott fordulatot, ami sokat nem tesz hozzá a filmhez, hacsak nem terelgeti inkább az abszurd és vicces irányba, ha jobban belegondolunk.

Momoának szüksége lenne végre egy tökös mozira, amiben nem szuperhős, de mégis szétcsap mindenkit. Az az ember közel 2 méter és ha pár hónapot edz, akkor, mint egy állat. Nekem ne futkározzon egy moziban, meg szarakodjon, birkózzon. Puszta kézzel hányja kétfelé az ellent!

Isabela Merced, korábban Isabela Moner minden évvel gyönyörűbb kis latina nő lesz. Szinte félévente jönnek ki filmjei és már az is látta szerintem, aki nem is sejti, hogy látta. Kívánom, hogy sok, izgalmas moziban legyen ő a csini hősnő. Habár, így, húsz évesen még mindig olyan, mint egy kislány, azért, ebben a filmben, amikor edzés közben látjuk, azért nem olyan rossz az összkép róla.

A forgatókönyv szerintem nagyon ostoba. A karakterek néha totál logikátlanul viselkednek, a csavar felesleges és kicsit (lófaszt, nem kicsit) nevetségessé teszi a cselekményt. Akciófilmnek vérszegény, más kategóriába meg nem könnyű belőni. 

(Vicces volt, hogy az újságíró milyen körülményesen találkozik Cooper-rel és mégis, milyen könnyen és gyorsan levadásszák. pl.) Több apróságot nehéz kiemelni a szpojler nélkül, így inkább nézd meg te is. A film alig érződik többnek egy költségesebb tévéfilmnél, ezért nem értem, miért láttak fantáziát a mozibemutatóban bárhol is. A logikátlanságok a forgatókönyv hibái. A témából többet ki lehetett volna hozni. Ha hasonló mozit néznék, akkor inkább megint elővenném a "A szökevényt", Harrison Forddal. Tudom, csak hasonló, de kb. megfelel ennek a sztorinak.

Kivétel, ha a "Sweet girl" egyfajta eredettörténet, a korrupt szervezeteket felszámoló hőst bemutató első felvonás volt. No, nem azért, mert ha ebben a szellemben folytatják, nagyon érdekes lehet a nézőnek. De Cooper akciója nem sokban különbözik pl. a Megtorló motivációjától, csak egyelőre kisebb durranásokkal. Szóval, ha egyszer elkészül egy folytatás vagy mini-sorozat, nem fogok meglepődni. Rachel Cooper karaktere megérdemelne egy megfelelő folytatást.

45%

Lőpor turmix - Gunpowder Milkshake (2021)

Lőpor turmix - Gunpowder Milkshake (2021)

Rendezte: Navot Papushado

A Mafab adatlapja: Gunpowder Milkshake (2021)

Megtekintés: Nem tudom, mire számítottam Papushado harmadik mozijával kapcsolatban, főleg, hogy korábban csak a "Csúnya, gonosz bácsikat (2013)" láttam és az egy kifejezetten rétegfilmnek tűnik ma visszagondolva, erősen kamaradráma jellege miatt. Az azonban biztos, hogy erre a első ránézésre tecsó gazdaságos James Gunn stílusra emlékeztető akciófergetegre nem számítottam. Csak ott csúszott el nekem a dolog, hogy végig úgy éreztem, hogy sokkal többnek akar látszani, mint ami.

A James Gunn hasonlat behozását már az elején tisztáznám: Ez a film is erősen képregényes stílusú beütésű, mint a képi világban, mind a története szerint. Néha itt is kifejezetten nagy hangsúlyt kap, hogy a díszlet, fényezés, operatőri munka, az egész összkép rendben legyen, amolyan színes-szagos érzést nyújtott, főleg, amikor a harsányan színes jelenetekkel dolgoztak. Mondhattam volna, hogy Argento képi világ, a néhol stilizált árnyalatok, meg az erős vörös szín árnyalata, de mivel az egész filmen keresztül vonul a szivárvány kavalkád és az akció jellege meg inkább Gunn-ra volt kicsit jellemző - ő jutott eszembe róla, na, lehet, hogy mostanában nem láttam elég hasonló filmet - így végül ezért mertem őt felhozni, összehasonlítás miatt. Plusz, a negatív szereplők bemutatása, elhullása, a humorvilág, mind erre mutatott. Egy másik hasonló mozi, ami eszembe jutott kb. húsz perc után, az a "Golyózápor (2007)", amiben Giamatti, aki itt is fontos szereplő, szerepelt. Igaz, abban jobban hullottak a srácok és az akció is lehet, hogy leheletnyit elborultabb volt. Már, ha emlékszünk a répára...

Azonban, Papushado filmje kicsit olcsóbb, kicsit visszafogottabb, épp, hogy nem olyan elborult - bár az erőszak szint igen közeli egy-egy harcban - mégis, úgy érzem, ez még nem az "igazi", ha van olyan. A "Lőpor turmix" nem egy rossz akció film, mégis, van ami miatt talán nem lesz klasszikus.

A film elején már eleve kapunk olyan két harcos jelenetet, amik egyszerűen nem kerültek a filmbe. Igen, az esemény képen kívül történik és gondolkodni kezdtem, hogy azért úgy indítani egy akciómozit, hogy a szereplők elvileg beleugranak a csatába, de nem mutatjuk meg, az nekem nem fog tetszeni, ha így folytatódik. Értem ez alatt, amikor kinyílik az ajtó és Sam (Karen Gillan) üvöltve felemeli lövésre pisztolyait, illetve utána, amikor anyja, Scarlet (Lena Headey) az étteremben legyakja az ellent és menekülésre kényszerül (amit a forgatókönyv szintén nem nagyon magyarázott el nekem eléggé értelmesen.) hátrahagyva a kislányát.

De utána a film felpörög és közel két órában egy női Joan Wick-et fogunk nézni, akinek combja vékonyabb, mint a karom és szerencsére annyi nőismerőse akad a szakmáján belül, hogy egy kifejezetten emanci-mozi lett a végére a darab. Először is romantikus szállal nem bolygatják meg egyik női karakter figuráját sem. Ami szerencse, hogy leszbikusság sem opció. Az első komolyabb adok-kapok egyszerre emlékeztetett egy Jackie Chan jelenetre, ugyanakkor, mivel Paul Giamatti is tiszteletét tette - az a pasas remek színész, de mostanában főleg olyan szerepekben kapom el, amik nem méltóak a színészi teljesítményéhez lásd pl. a napokban látott Dzsungeltúrát is, amiben hasonlóan mellékes szerepben van a vásznon kb. 5 pernyi játékidővel.

Lena Headey, Karen Gillan, a filmben anya lánya, a valóságban csak 14 év a korkülönbség.

Karen Gillan remek komika, kifejezetten nőies színésznő, de ha azt kell látnom, hogy egyedül legyilkol egy teljes bűnszervezetet, akkor vagy fel kell kicsit gyúrni a szerepre szerintem - amúgy gyúrt ő rendesen, de nem tehet róla, hogy madárcsontú a drágám - vagy a kaszkadőröknek úgy meg kell tanítaniuk a szakmájukra, hogy a végeredmény kifejezetten tetszetős és ugyanakkor hihető is legyen. A legtöbb hasonló mozi pedig ott siklik félre kicsit, hogy a főhős nem mindig meggyőző a karakter bőrében. Én eleve már rosszul voltam, amikor Angelina Jolie a Tomb Raiderben leszkanderozza a gyakorló robotot, vagy amikor egy horoggal - ha az volt - földre küldi a kommandóst, akin még maszk is van, meg minden. A törékeny Jolie meg odabasz egyet, a fickó meg szaltót dob. Tudom, hogy imádnom kellene az ilyesmit, de nekem teljes vizuális-anomália. Ismerek olyat, akinek pl. Gal Gadot lett tökéletes félre-casting a Wonder Woman-re, ő nekem mégis telitalálat, pedig pár évvel korábban, amikor keszeg-popsiját megmutatta az egyik Halálos iram moziban, azt hittem, sosem látom többet. Erre ma nem tudok elképzelni jobb Wonder Womant. (Kivétel talán Linda Cartert) Nos, Gillan itt ugyanez, ami azért fura, mert ezt például nem éreztem annyira, amikor Nebulaként karcolta a harcot. Vagy például, Johansson Fekete özvegye is olyan kaszkadőrnőket szerzett a színésznő testdublőreinek, akiknek a mozgáskultúrája, jelenléte nem tette kérdésessé, hogy azok a lányok a szakmájuknak legjobbjai. Nem véletlen hívta fel őket Johansson egy gálán a színpadra a helyetteseit és mutatta be őket a világnak, ami kifejezetten szimpatikus gesztus volt tőle. Valahogy mindig szimpatikus, amikor a világerős szupersztárok felvállalják, hogy azért a vásznon látott sebezhetetlenség nagyrészt a mozimágia része. (Lásd pl. Jackie Chant, amikor erről beszél vagy Jet Lit, aki nevetve mesélte, hogy egyik filmje akciójelenete közben úgy verekszik egy tucat ketrecharcossal, hogy nagyjából bármelyikük ketté tudná törni, mint a ropit. Ez jól hangzik a szájából, de esetében lehet, hogy kicsit túl szerény is.

Gillan tehát cuki, a női brigád, a tündér keresztanyák, akik még ruházatuk színében is megidézték a Csipkerózsikát, három olyan hölgy, akik szintén letettek már ezt-azt az asztalra, különös tekintettel Michelle Yeoh-ra, aki konkrétan Jackie Chan mellett tanulhatta ki első kézből a szakma csínjait és csínyeit. Ha ő nem lenne elég, a másik könyvtáros Angela Bassett, aki szintén volt már női akciósztár, ha emlékezünk a Strange Days-re, ahol folyamatosan ő menti meg Ralph Fiennes seggét. Az mondjuk egy Bigelow mozi, így lehet, hogy azért is került be a kemény női karakter fontos szerepbe. Pályája során azért alakított már néhányszor kemény női karaktereket. (Fekete Párduc, Támadás a Fehér Ház ellen) Igen, a keményet úgy értem, hogy befolyásos karakter, nem feltétlenül verekedős.

A harmadik pedig hármójuk közül Carla Gugino, aki bőven a legfiatalabb közülük, és akibe picit a Jet Li "Az egyetlen" óta vagyok belezúgva, így mindig örülök, ha egy filmben fontosabb szerepet kap. Bár, az "Álomháború" madámja nem volt túl értékelhető figura, azért a "The Watchmen" és a Stephen King adaptáció, a "Bilincsben (2017)", már sokkal izgalmasabb. Mellesleg, augusztus 29.-én lesz kerek ötven! És milyen dögös!!! 

A film tehát, nekem túl sokat nem mutatott. Elbagatellizál egy apagyilkosságot, kiherél egy teljes bűnszövetkezetet, mutat néhány pörgő, de nem túl fifikás akció-jelenetet, de ha nem a te világod az a fajta száraz, kicsit angol humor, ami a filmben végig jelen van, talán nem is fogod teljesen érteni, hogy mit látsz. Az imdb pl. jelenleg nem sorolta a filmet műfajilag a komédiák közé, pedig, néhány jelenet és beköpés miatt simán oda is befér. Csak nem a harsány, Deadpool féle humoros akciómozik közé, hanem, és tudom, hogy nem jó példa, mégis eszembe jutott a film nézése közben ez az angol film is: Bosszúállók. Annyi a különbség, hogy azt a filmet nem bírtam egyben még soha megnézni. (Sőt, nagyon kevés filmről jöttem ki a moziból, de ennél konkrétan megtörtént.)(Pótlás: Természetesen minden filmnél kijövök a moziból... csak itt vetítés közben tettem meg.)

Michelle Yeoh, Angela Bassett, Carla Gugino

A rövid történet sem bonyolult.

Sam-et anyu korábban egy maffia-munka miatt elhagy. A lány, ahogy felnő, maga is a családi bizniszt viszi tovább, esetünkben bérgyilkos lesz. Nem írom, hogy profi, mert a filmekben általában csak addig amatőrök, amik elkezdik a szakmát, és a filmben Sam, mikor felnőtten látjuk, már túl van a tanuló éveken. Egyébként is ritka az olyan film, amiben a karakterre a profi bérgyilkos helyett azt mondják, hogy ő Carl, a kezdő-bérgyilkos. Vagy amatőr-bérgyilkos Fred. Az milyen hülyén hangzik már. Bájdövéj.

Sam legutolsó megbízatása, hogy kapjon el egy pasast, aki lopott a bűnszövetkezettől. Olyan sokat ráadásul, ami ugyan belefér egy guruló bőröndbe, de a szervezet minden áron vissza kell szerezze, mert... másnap nem lesz csokis tej a verőemberek briósa mellé, vagy mi a tököm? Szóval, a film kifejezetten kiemeli, hogy egy olyan összegről beszélünk, ami komoly érvágás a csoportnak. Erre elfér egy gurulós bőröndben. Aztdekurvaszarul csináltok valamit, ha egy bőröndnyi pénz hazavágja a rendszert...

Sam pedig, nem tudni miért, de ahelyett, hogy agyonlőné a pasast és vinné a táskát, felajánlja neki, hogy szökjön el. A hapsi nem akar, dulakodás, Sam lő és nagyon gyorsan egy olyan mentőakcióban találja magát, ami miatt a teljes brigád egyik leágazásával találja magát szembe. Vagy várj, nem is. Egy másik ügy miatt kinyírt valakit, akinek az apja bosszút üvölt, de közben a saját megbízója is a nyakára küld embereket. Azután, meg mintha már a megbízója emberei lennének azok is, akik egyébként egy másik banda, akinek a vezetője amúgy bosszúért kiált... A tököm sem tudja már, most akkor ki vert át kit és ki áll a tápláléklánc csúcsán, de a lényeg, Sam menekül, és vagy kinyír mindenkit, vagy nem.

Ahogy ilyen filmeknél megszoktuk.

Igyekeztem nem szpojlerezni.

60%