A következő címkéjű bejegyzések mutatása: michelle yeoh. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: michelle yeoh. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. augusztus 21., szombat

Lőpor turmix - Gunpowder Milkshake (2021)

Lőpor turmix - Gunpowder Milkshake (2021)



Rendezte: Navot Papushado

A Mafab adatlapja: Gunpowder Milkshake (2021)

Megtekintés: Nem tudom, mire számítottam Papushado harmadik mozijával kapcsolatban, főleg, hogy korábban csak a "Csúnya, gonosz bácsikat (2013)" láttam és az egy kifejezetten rétegfilmnek tűnik ma visszagondolva, erősen kamaradráma jellege miatt. Az azonban biztos, hogy erre a első ránézésre tecsó gazdaságos James Gunn stílusra emlékeztető akciófergetegre nem számítottam. Csak ott csúszott el nekem a dolog, hogy végig úgy éreztem, hogy sokkal többnek akar látszani, mint ami.

A James Gunn hasonlat behozását már az elején tisztáznám: Ez a film is erősen képregényes stílusú beütésű, mint a képi világban, mind a története szerint. Néha itt is kifejezetten nagy hangsúlyt kap, hogy a díszlet, fényezés, operatőri munka, az egész összkép rendben legyen, amolyan színes-szagos érzést nyújtott, főleg, amikor a harsányan színes jelenetekkel dolgoztak. Mondhattam volna, hogy Argento képi világ, a néhol stilizált árnyalatok, meg az erős vörös szín árnyalata, de mivel az egész filmen keresztül vonul a szivárvány kavalkád és az akció jellege meg inkább Gunn-ra volt kicsit jellemző - ő jutott eszembe róla, na, lehet, hogy mostanában nem láttam elég hasonló filmet - így végül ezért mertem őt felhozni, összehasonlítás miatt. Plusz, a negatív szereplők bemutatása, elhullása, a humorvilág, mind erre mutatott. Egy másik hasonló mozi, ami eszembe jutott kb. húsz perc után, az a "Golyózápor (2007)", amiben Giamatti, aki itt is fontos szereplő, szerepelt. Igaz, abban jobban hullottak a srácok és az akció is lehet, hogy leheletnyit elborultabb volt. Már, ha emlékszünk a répára...

Azonban, Papushado filmje kicsit olcsóbb, kicsit visszafogottabb, épp, hogy nem olyan elborult - bár az erőszak szint igen közeli egy-egy harcban - mégis, úgy érzem, ez még nem az "igazi", ha van olyan. A "Lőpor turmix" nem egy rossz akció film, mégis, van ami miatt talán nem lesz klasszikus.
A film elején már eleve kapunk olyan két harcos jelenetet, amik egyszerűen nem kerültek a filmbe. Igen, az esemény képen kívül történik és gondolkodni kezdtem, hogy azért úgy indítani egy akciómozit, hogy a szereplők elvileg beleugranak a csatába, de nem mutatjuk meg, az nekem nem fog tetszeni, ha így folytatódik. Értem ez alatt, amikor kinyílik az ajtó és Sam (Karen Gillan) üvöltve felemeli lövésre pisztolyait, illetve utána, amikor anyja, Scarlet (Lena Headey) az étteremben legyakja az ellent és menekülésre kényszerül (amit a forgatókönyv szintén nem nagyon magyarázott el nekem eléggé értelmesen.) hátrahagyva a kislányát.

De utána a film felpörög és közel két órában egy női Joan Wick-et fogunk nézni, akinek combja vékonyabb, mint a karom és szerencsére annyi nőismerőse akad a szakmáján belül, hogy egy kifejezetten emanci-mozi lett a végére a darab. Először is romantikus szállal nem bolygatják meg egyik női karakter figuráját sem. Ami szerencse, hogy leszbikusság sem opció. Az első komolyabb adok-kapok egyszerre emlékeztetett egy Jackie Chan jelenetre, ugyanakkor, mivel Paul Giamatti is tiszteletét tette - az a pasas remek színész, de mostanában főleg olyan szerepekben kapom el, amik nem méltóak a színészi teljesítményéhez lásd pl. a napokban látott Dzsungeltúrát is, amiben hasonlóan mellékes szerepben van a vásznon kb. 5 pernyi játékidővel.

Lena Headey, Karen Gillan, a filmben anya lánya, a valóságban csak 14 év a korkülönbség.



Karen Gillan remek komika, kifejezetten nőies színésznő, de ha azt kell látnom, hogy egyedül legyilkol egy teljes bűnszervezetet, akkor vagy fel kell kicsit gyúrni a szerepre szerintem - amúgy gyúrt ő rendesen, de nem tehet róla, hogy madárcsontú a drágám - vagy a kaszkadőröknek úgy meg kell tanítaniuk a szakmájukra, hogy a végeredmény kifejezetten tetszetős és ugyanakkor hihető is legyen. A legtöbb hasonló mozi pedig ott siklik félre kicsit, hogy a főhős nem mindig meggyőző a karakter bőrében. Én eleve már rosszul voltam, amikor Angelina Jolie a Tomb Raiderben leszkanderozza a gyakorló robotot, vagy amikor egy horoggal - ha az volt - földre küldi a kommandóst, akin még maszk is van, meg minden. A törékeny Jolie meg odabasz egyet, a fickó meg szaltót dob. Tudom, hogy imádnom kellene az ilyesmit, de nekem teljes vizuális-anomália. Ismerek olyat, akinek pl. Gal Gadot lett tökéletes félre-casting a Wonder Woman-re, ő nekem mégis telitalálat, pedig pár évvel korábban, amikor keszeg-popsiját megmutatta az egyik Halálos iram moziban, azt hittem, sosem látom többet. Erre ma nem tudok elképzelni jobb Wonder Womant. (Kivétel talán Linda Cartert) Nos, Gillan itt ugyanez, ami azért fura, mert ezt például nem éreztem annyira, amikor Nebulaként karcolta a harcot. Vagy például, Johansson Fekete özvegye is olyan kaszkadőrnőket szerzett a színésznő testdublőreinek, akiknek a mozgáskultúrája, jelenléte nem tette kérdésessé, hogy azok a lányok a szakmájuknak legjobbjai. Nem véletlen hívta fel őket Johansson egy gálán a színpadra a helyetteseit és mutatta be őket a világnak, ami kifejezetten szimpatikus gesztus volt tőle. Valahogy mindig szimpatikus, amikor a világerős szupersztárok felvállalják, hogy azért a vásznon látott sebezhetetlenség nagyrészt a mozimágia része. (Lásd pl. Jackie Chant, amikor erről beszél vagy Jet Lit, aki nevetve mesélte, hogy egyik filmje akciójelenete közben úgy verekszik egy tucat ketrecharcossal, hogy nagyjából bármelyikük ketté tudná törni, mint a ropit. Ez jól hangzik a szájából, de esetében lehet, hogy kicsit túl szerény is.

Gillan tehát cuki, a női brigád, a tündér keresztanyák, akik még ruházatuk színében is megidézték a Csipkerózsikát, három olyan hölgy, akik szintén letettek már ezt-azt az asztalra, különös tekintettel Michelle Yeoh-ra, aki konkrétan Jackie Chan mellett tanulhatta ki első kézből a szakma csínjait és csínyeit. Ha ő nem lenne elég, a másik könyvtáros Angela Bassett, aki szintén volt már női akciósztár, ha emlékezünk a Strange Days-re, ahol folyamatosan ő menti meg Ralph Fiennes seggét. Az mondjuk egy Bigelow mozi, így lehet, hogy azért is került be a kemény női karakter fontos szerepbe. Pályája során azért alakított már néhányszor kemény női karaktereket. (Fekete Párduc, Támadás a Fehér Ház ellen) Igen, a keményet úgy értem, hogy befolyásos karakter, nem feltétlenül verekedős.
A harmadik pedig hármójuk közül Carla Gugino, aki bőven a legfiatalabb közülük, és akibe picit a Jet Li "Az egyetlen" óta vagyok belezúgva, így mindig örülök, ha egy filmben fontosabb szerepet kap. Bár, az "Álomháború" madámja nem volt túl értékelhető figura, azért a "The Watchmen" és a Stephen King adaptáció, a "Bilincsben (2017)", már sokkal izgalmasabb. Mellesleg, augusztus 29.-én lesz kerek ötven! És milyen dögös!!! 

A film tehát, nekem túl sokat nem mutatott. Elbagatellizál egy apagyilkosságot, kiherél egy teljes bűnszövetkezetet, mutat néhány pörgő, de nem túl fifikás akció-jelenetet, de ha nem a te világod az a fajta száraz, kicsit angol humor, ami a filmben végig jelen van, talán nem is fogod teljesen érteni, hogy mit látsz. Az imdb pl. jelenleg nem sorolta a filmet műfajilag a komédiák közé, pedig, néhány jelenet és beköpés miatt simán oda is befér. Csak nem a harsány, Deadpool féle humoros akciómozik közé, hanem, és tudom, hogy nem jó példa, mégis eszembe jutott a film nézése közben ez az angol film is: Bosszúállók. Annyi a különbség, hogy azt a filmet nem bírtam egyben még soha megnézni. (Sőt, nagyon kevés filmről jöttem ki a moziból, de ennél konkrétan megtörtént.)(Pótlás: Természetesen minden filmnél kijövök a moziból... csak itt vetítés közben tettem meg.)

Michelle Yeoh, Angela Bassett, Carla Gugino



A rövid történet sem bonyolult.
Sam-et anyu korábban egy maffia-munka miatt elhagy. A lány, ahogy felnő, maga is a családi bizniszt viszi tovább, esetünkben bérgyilkos lesz. Nem írom, hogy profi, mert a filmekben általában csak addig amatőrök, amik elkezdik a szakmát, és a filmben Sam, mikor felnőtten látjuk, már túl van a tanuló éveken. Egyébként is ritka az olyan film, amiben a karakterre a profi bérgyilkos helyett azt mondják, hogy ő Carl, a kezdő-bérgyilkos. Vagy amatőr-bérgyilkos Fred. Az milyen hülyén hangzik már. Bájdövéj.
Sam legutolsó megbízatása, hogy kapjon el egy pasast, aki lopott a bűnszövetkezettől. Olyan sokat ráadásul, ami ugyan belefér egy guruló bőröndbe, de a szervezet minden áron vissza kell szerezze, mert... másnap nem lesz csokis tej a verőemberek briósa mellé, vagy mi a tököm? Szóval, a film kifejezetten kiemeli, hogy egy olyan összegről beszélünk, ami komoly érvágás a csoportnak. Erre elfér egy gurulós bőröndben. Aztdekurvaszarul csináltok valamit, ha egy bőröndnyi pénz hazavágja a rendszert...
Sam pedig, nem tudni miért, de ahelyett, hogy agyonlőné a pasast és vinné a táskát, felajánlja neki, hogy szökjön el. A hapsi nem akar, dulakodás, Sam lő és nagyon gyorsan egy olyan mentőakcióban találja magát, ami miatt a teljes brigád egyik leágazásával találja magát szembe. Vagy várj, nem is. Egy másik ügy miatt kinyírt valakit, akinek az apja bosszút üvölt, de közben a saját megbízója is a nyakára küld embereket. Azután, meg mintha már a megbízója emberei lennének azok is, akik egyébként egy másik banda, akinek a vezetője amúgy bosszúért kiált... A tököm sem tudja már, most akkor ki vert át kit és ki áll a tápláléklánc csúcsán, de a lényeg, Sam menekül, és vagy kinyír mindenkit, vagy nem.
Ahogy ilyen filmeknél megszoktuk.
Igyekeztem nem szpojlerezni.

60%

2016. december 21., szerda

Morgan - Morgan (2016)

Morgan - Morgan (2016)


Rendezte: Luke Scott

A film Mafab adatlapja: Morgan (2016)


Megtekintés: Nyugodtan leülhetsz a film elé, mert szórakoztató, még akkor is, ha csupa ismert panelből épült is fel.

Az emberiség egyik örök problémája, hogy ha létrehoz valami nagyszabásút, akkor lesznek olyanok, akiket ez félelemmel tölt el. Mert a teremtés isteni adottság és ha az ember teremt - legyen az egy jármű, atomerőmű vagy egy élő organizmus, lélegző lény - akkor felébred az ősi félelem, hogy a teremtmény az őt etető kézbe harap és a találmány visszaüt a feltalálóra, vele együtt az emberiségre.
Ebből kiindulva a "Morgan" nem más, mint egy teremtéstörténet, egészen pontosan visszamehetünk Mary Shelley Frankenstein történetéig, amely az egyik legkorábbi irodalmi megjelenése a teremtő és teremtménye konfliktusának, ha kihagyom a Bibliát és Éva almás kalandját a Paradicsomban.

A film egy csoportnyi tudósról szól, akik a világtól távol, egy kies környezetben felépített kutatólaboratóriumban létrehoztak egy látszatra ember(i)nek tűnő élőlényt, amely "krízishelyzetben" - egyik teremtője apró, mellékes kérdésben nemet mondott neki - rosszul reagált. Morgan (Anya Taylor-Joy) nekiugrik Kathy (Jennifer Jason Leigh) doktornőnek és gondolkodás nélkül kitépi az egyik szemét. Persze az esetet nem lehet titokban tartani, ezért a kormányügynökség, amelyik a labort pénzeli, azonnal kiküld egy amolyan rendfenntartó ügynököt, Lee-t (Kate Mara) és egy neves pszichiátert, Dr. alan shapiro-t (Paul Giamatti) akiknek a feladata, hogy kiértékeljék a helyzetet és megmondják, mi lehet a kísérletsorozat további sorsa.
Ezt a laborban dolgozó tudósok nem nézik jó szemmel.
Hogy több nézőpont is megjelenjen a filmben, a dokik csoportja mind más szemszögből vizsgálja a szituációt és annak megfelelően reagál rá.
Amy (Rose Leslie) a kislány külsőt viselő Morgant félti. Doktor Ziegler (Toby Jones) sokkal inkább a kutatását félti, amire feltette az életét és most az egész munkája veszélybe kerül, beleértve a jövőbeni kutatások patronálását. Cheng doki (Michelle Yeoh) miután rádöbben, hogy elszabadult kezeik közül a kísérlet, szakmai hírnevét félti és mindenkit, aki a kísérleti alany útjába kerülhet.

Gondolom, sikerült kitalálni, hogy ami elbaszódhat, az a kiértékelés alatt el is baszódik. Morgan, legyen külsőre bár emberi és kb. 15 éves kislány formáció, valójában egy gyilkológép, amely nem ismer könyörületet és igyekszik a hasznát keresni a lehetőségekben. Hamar kiiktatja a pszichiátert, amitől Lee beindul és csak a kutatók jóindulata és reakcióideje az, ami megakadályozza az ügynököt a tesztalany, azaz Morgan likvidálásában. Azután felülkerekedik rajtuk a logika és az előírt kísérleti rutinnak megfelelően előkészítik az alany likvidálását.
Morgan azonban élni akar és nem válogat az eszközökben, hogy elérje a célját.

Bármennyire is hangulatos volt a film eleje, bármennyire érdekesek a karakterek, a helyszínek és a dramaturgia, egy ponttól már a tiszta akció-horrorba sétálunk bele, mert a felütés után hamar kiderül, hogy ez a film egy szimpla Frankenstein horror, csak pepitában.

Anya Taylor-Joy tökéletes választás a humanoid teremtmény szerepére.

Itt nem robotok őrölnek meg a teszt alatt egy villámtól és mészárolják le a technikusokkal együtt egy áruház személyzetét, mint az "Áruházi robotokban". Nem egy mutáns lány-rágcsáló keverék gondolja azt, hogy ideje a saját útját járnia, mint a Hibrid-ben. Nem egy cyborg kel öntudatra, hogy mestere ellen fordulva a szabadságot válassza, mint az "Ex Machina"-ban. És nem is egy - bár erősen emlékeztet rá - Dean R. Koontz megfilmesítésben vagyunk, amelyben egy gyönyörű kutyát követ egy gyilkos szörnyeteg, míg azt egy még veszélyesebb ügynök követ, hogy amit a szörny esetleg életben hagyott, azt az ügynök takarítsa el. Vagy várjunk csak?
De!
Tiszta olyan, mintha a forgatókönyvíró, Seth W. Owen elolvasta volna Koontz "Leselkedők" című horror-regényét és átdolgozta volna, kissé prequel formában. Kicserélte a szörnyet és a férfit nőre és lányra, hogy szexisebb, titokzatosabb legyen a végeredmény. Annyira szembeötlő az alaptörténetek hasonlósága, hogy ha ebből nem lesz plágiumper, annak annyi az oka, hogy Koontz nem látta a filmet vagy már nincs energiája fellépni a film ellen.
Mondjuk sok hasonlóság feltűnt az idei zombi kalandfilmmel kapcsolatban is, a "Kiéhezettekkel".

A film jól indul, érdekes, minimálisan logikátlan csupán. (Pl. Morgan az adottságaival miért nem jött rá, amire Lee, és szökött meg korábban az őrzött terméből?)
A színészek jók a bőrükben, bár Jennifer Jason Leigh kiválasztása erre az apró és amúgy felesleges szerepre - mert karakterét simán játszhatta volna bárki, aki utána Morgan közelében marad. Elpocsékolták a tehetségét, de legalább van egy film a filmográfiában pluszban.
Toby Jones-t kedvelem, mert egyáltalán nem a tipikus Hollywood-i színész kategória, de kezd unalmas lenni, hogy apró termete és troll arca ellenére egyre többször alakít őrült tudósokat, befolyásos embereket. Kezd beleragadni a szerepkőrbe, pedig olyan karakterekre lennék tőle kíváncsi, mint "A köd" boltvezetője. Michelle Yeoh szintén a neve miatt került a filmbe, mert tehetségét egyáltalán nem aknázza ki az az 5 perc, amiben szerepel.

A film leginkább Kate Mara-nak reklám, hogy tessék, a korábban törékeny csaj simán lehetne akciósztár is. És tényleg egészen jó, de ehhez az kellett, hogy a másik főszereplő, Taylor-Joy remekeljen. Taylor-Joy pedig remekel. Sminkje és arcjátéka néha olyan jól hozza a túlvilágit, az idegent, hogy frankón azt figyeltem, nem e CGI-jal oldották meg a színésznő fejét és arcát. Taylor-Joy előző filmjében sem volt egyszerű helyzetben, mert akkor meg az egész Amerikába települt, vallási bigottságba menekült családját áldozta fel az ördögi erőknek, mint boszorkány ("The VVitch"), itt meg egy humanoid lényt alakít, aki nem hagyja, hogy beskatulyázzák a konvenciókba és ráerőlteti akaratát a környezetére. Félelmetesen jó színésznő, még ilyen fiatalon is és alig néhány jelenetben tűnik csak fel, hogy egy törékeny, fiatal lányt látunk. (Főleg csak akkor, amikor épp az a dramaturgiai szükség, hogy eljátssza a törékenyt, sebezhetőt.)

Kate Mara főszerepben.

Ami hibának felróható, az a kiszámíthatósága a történetnek.
A hangulat, zene, képek, mind rendben. Ebben biztos benne volt Ridley Scott keze, aki producerként bábáskodott a film felett.

70%

Ha megnéznéd:
- Morgan (2016)
- Hibrid (2009)
- Ex Machina (2015)
- Mary Shelley: Frankenstein (1994)
- Kiéhezettek (2016)

A film soundtrackjéből szemezgetés: Morgan (2016)