Midnight Special - Midnight Special (2016)

Midnight Special - Midnight Special (2016)

Rendezte: Jeff Nichols

A film Mafab adatlapja: Midnight Special (2016)

Az E.T.-ben egyértelmű volt, hogy a szerethető kis lényt vissza kell juttatni oda, ahonnan jött. Itt nem vagy benne biztos, hogy az milyen hatással lehet az emberiség jövőjére és az a másik világ, elég pontosan hol is helyezkedik el.

Megtekintés: Végre olvasod, hogy van egy jó sci-fi, remek színészekkel és akkor megnézed és csóválod a fejed.

Fejtegetésem szpojleres lesz.

Az események több szálon futnak, melyek a film végére lassan, de tökéletesen elkopnak. Az egész film egy monoton, lassú hangulatú mozi, amely leginkább, ha választani kellene, több szálon is emlékeztet John Carpenter "Csillagember - Starman (1984) című hasonlóan építkező mozijára. Ha az a film valamikor tetszett és egyébként is kedveled a nyugodtabb felépítésű mozikat, akkor ez is a te filmed lesz.

Hasonlóság: A főszereplő/főszereplők "mentenek" egy titokzatos karaktert, amely nem e világi. A hatóság a nyomukban, alig lemaradva. Közben történnek megmagyarázhatatlan "csodák". Elérnek a végcélhoz. A "mentett" személy a helyére kerül. A mentett és mentő/mentők között van valamiféle "családi" kapcsolat. A fényképezés kimért, az operatőri munka szép, egységes. Kevés a gyors vágás. A zene minimalista szintetizátor muzsika.
Ez azért elég sok hasonlóság, szerintem.

Nichols mégis, egy sokkal profánabb okot állított fantasztikus környezetbe: amikor apa és fia között a kapcsolat elvékonyodik, uram bocsá' amikor egyik elhagyja a másikat, lásd esetleg egy válást, amikor apuci lelép. A történetben ott a csavar, hogy itt apuci bármit megtenne a gyerekért és a gyermek az, aki következő szintre emelkedik.

Alton vajon mennyire tekinthető embernek és ennek függvényében milyen jogok illetik meg őt?

Kezdetben tanúi lehetünk, ahogyan egy vallási vezetőt és nyáját FBI ügynökök vegzálnak, keresve rajtuk egy gyermeket, akit valamiért szeretnének személyesen kivizsgálni, mivel csodatevő híre messzire megelőzte. De elkéstek. A fegyverkező fanatikusokat a gyermek és kísérői már elhagyták, hogy bizonyos jóslatoknak megfelelően elvigyék egy találkahelyre, ahol a két világ felfeslő szövedékén keresztül hazatérhessen.

Érdekesen hangzik, de megzavarodtam, mert felmerült néhány kérdésem, amire nem kaptam választ: Alton (Jaeden Lieberher) ha tényleg egy másik világ szülöttje, miért nevezi segítőjét, Roy-t (Michael Shannon) apjának, míg másokat következetesen a nevükön szólít? Ha Roy az apja, akkor Alton miért is akarna egy másik, addig számára idegen világban éldegélni, a szülei nélkül? Mitől lett ő különleges?
Roy vajon valóban önzetlenül segít a gyermeknek, vagy rajta ugyanolyan késztető ráhatás vesz erőt, mint az idegeneket vizsgáló meghívott FBI tanácsadó, Sevier (Adam Driver), akit Alton feltételezhetően elmetrükkel vesz rá, hogy kimentse a támaszpontról, ahol ideiglenesen vizsgálgatni kezdik.
Ha Alton ilyen képességekkel rendelkezik és tényleg embereket irányít, nevezhető e barátságos identitásnak ennek dacára, még-ha egy gyermek testében is létezik? (Nagyjából igen, mivel segítői végig igyekeznek nem kioltani emberi életeket a menekülés során.)
A vallási közösség és vezetője Calvin (Sam Shepard) a film szerint vakon bízik a fiú jóslataiban és alárendelik magukat. Ez az alárendeltség mennyi idő alatt alakulhat ki egy ekkora csoport tagjai között? Milyen csodákat tudott nekik Alton korábban mutatni, hogy Calvinék mellé álljanak és követni kezdjék?
Tudjuk, hogy Alton elvileg Roy fia és kb. tíz éves - a filmben talán elhangzik a kora is. Roy hogyan keveredett a vallási szekta karmai közé és hogyan és miért akar később megszabadulni tőlük, ha tudjuk, hogy Calvin még arra is képes, hogy verőlegényeket küldjön a menekülők után, felfegyverkezve.
A csodák bemutatása gondolom Jézusnak sem percekbe telt és nem egy-két év alatt gyűjtötte maga köré híveit, követőit, apostolait és utánzóit. Harminchárom éves volt, mire twitter és like-ok nélkül végre elég ember figyelni kezdett tevékenységeire. Itt Altonnak erre sokkal kevesebb ideje lehetett. Hogyan volt mégis képes az apján kívül egy egész szektát magába bolondítania és miféle csodákkal tette mindezt, ha a filmben később csak főleg fényeffekteket és földrengés produkál.

A film egyik legjobb poénja, mikor a képregényt olvasó Alton rákérdez a Kryptonitra és Michael Shannon, aki Zod tábornokot alakította két Superman filmben, letorkolja a gyermeket.

Szóval, ami valójában zavar, hogy nem tudom behatárolni, mikor kezdődött az egész és hogyan épült fel, mire Roy úgy vélte, lelépnek és egy helyi rendőr, Lucas (Joel Edgerton) melléjük állt, egészen a végsőkig.
Így viszont annak ellenére, hogy a film kezdetben egy erős drámának indul, amelyik túszdrámában csúcsosodik ki, azért kissé zavaros is lesz számomra.

A legtöbb főszereplő viszont remek a szerepében, még Kirsten Dunst is, a gyermek feltételezett anyjaként - vagy félreértettem valamit. Nem ez az első filmje, amelyikben egy teljesen beszívott idegen világban találja magát: Emlékezzünk az "Upside Down-ra - Upside Down (2012), ahol szintén komoly dilemmát okozott, hogy ki, melyik világhoz is tartozik, csak más formában...

A film sci-fi szeretne lenni, de ahhoz kevésnek és zavarosnak éreztem. Inkább egy road movie, meneküléssel, üldözéssel, a komorabb fajtából.
A befejezés meg tiszta olyan, mintha a Tomorrowland promóciós kisfilmjébe csöppentünk volna, azaz nem pont ezt vártam, de azért tetszett. Amúgy a stílus olyan filmeket idézett meg számomra, mint pl. a Drive vagy az Országúti bosszú.

Sokaknak nem fog tetszeni a komótos cselekményvezetés, de aki marad, az egy érdekes és elgondolkodtató filmmel gyarapodik.

65%

Ha látni szeretnéd: M I D N I G H T  S P E C I A L

2001 Mániákus - 2001 Maniacs (2005)

2001 Mániákus - 2001 Maniacs (2005)

Rendezte: Tim Sullivan

A film Mafab adatlapja: 2001 Maniacs (2005)

Megtekintés: Az egyetlen oka, hogy végignéztem ezt a filmet, hogy belebotlottam egy a filmből kiemelt gif-be és érdekessé tette számomra.

Pedig aztán sok mindent lehet mondani a kész műre, de, hogy különösebben eredeti lenne, azt nagyon nem. Tipikus néhány karakter elmegy a vidéki életbe, hogy azután majd ott jól legyilkolják őket. A vidéki élet lehet egy kietlen földrész, egy világtól elzárt városka vagy falu, esetleg a térképen is alig megtalálható bizonytalan pont, vagy mint jelen esetben, egy apró közösség, amelyik főleg illúzióban utazik.

Robert Englund horrorfilm berkekben igazi kultikus színész, míg azoknak semmit nem mond a neve, akik szűrve nézik a filmeket és abból is inkább a populárisabbakat kedvelik. Nálam mindig is a "B" filmes Englund volt, mert talán Wes Craven Freddy filmjeit leszámítva nem sok igazi nagyszabású moziban lehetett belefutni a nevébe. A "Ford Fairlane kalandjai" pl. kifejezetten nálunk volt a kilencvenes évek fontos filmtörténeti eseménye és benne vigyori a bérgyilkos, mert a Renny Harlin féle akció-komédia Amerikában csúfosan megbukott. Korábban még láttam Englundot egy a nyolcvanas években készült horror-sci-fiben, ahol az űrhajó legénységének egyik tragikus sorsú tagját alakította, azon kívül meg tucatnyi kisebb-nagyobb produkcióban, de ő az a színész, aki hiába vált a neve eggyé a horror műfaj egyik kiemelkedően ismert és kedvelt figurájával, attól még örökre a "B" filmes maradt. Több, mint 150 produkció után is nehezen kaparnék össze tőle egy tucatnyi olyat, amelyik valóban érdemes a nagy-vászonra. A kétezres években meg eljutott odáig, hogy egy-egy szerep kedvéért akár mán önmagán is képes nevetni vagy kitekinteni a nézőire.

Ez a film erős közepes a filmográfiájában és hiába igyekszik sokat hozzátenni - teszem hozzá, eléggé ripacs üzemmódban - neki sem és partnernőjének, az ugyancsak főleg "B" filmekben megjelenő Lin Shaye-nek nem sikerül kirángatnia a mozit a horrorfilmes középszerből. Englund mentségére szóljon, hogy a folytatásban, ha lehet még igénytelenebb második részben már nem vállalta önön karikatúráját, míg Shaye megjelenik benne, pedig nem hinném, hogy neki a gázsi kenyérre kell. Főleg, mivel az elmúlt tíz évben sikerült néhány olyan moziba is bejutnia, amelyik jobban csilingel a mozipénztáraknál, mint egyéb, futószalagon szállított társaik.

A film története elég szimpla, egyedül a végére tartogat két apró csavart, amelyeket nem akarok lelőni, hogy legalább maradjon valami, amiért érdemes megnézni a filmet.
A színészek miatt nem nagyon.

A szereplők kapcsolati rendszere eléggé kusza - pl. ki van kivel, ki-kivel fog dugni. Aztán az is eléggé illogikus, ahogyan a forgatókönyv felépíti a történetet és elmagyarázza, miért is maradnak főhőseink végig a helyszínen és miért nem menekülnek az első intő jelekre.
A kivégzések viszonylag ötletesek, a kivitelezések már kevésbé.
Egy erősen közepes darab, egyszeri szórakozásnak, besörözve, tökéletes.
Cici fronton lehetett volna bevállalósabb.
A beteg humora pedig nem elég szórakoztató.

A film producere Eli Roth, aki rövid cameo-val és egy tatuval jelentkezik. A karakter már korábban megjelent első saját rendezésében, a Kabinlázban. Roth, gondolom, azért engedte át a rendezést másnak, mert a forgatókönyv nem sikerült túl eredetire és alig csillan meg benne a Roth-ra jellemző beteg stílus. De hiába tűnik a film egy főhajtásnak a nyolcvanas évek olcsó mészárlós videói előtt - a film tényleg olyan, mintha akkor forgott volna - hiszen valójában egy nem is túl friss mozi Remake-je; Kétezer mániákus! - Two Thousand Maniacs! (1964)
Roth munkásságára jellemző, hogy sokszor, akire először főszereplőként tekintenél, az esetleg hirtelen elhalálozik, hogy megzavarja a nézőt, vagy bizarr pillanatokkal mutat meg olyasmit, amire nem vagy felkészülve és nem számítasz rá. (A Green Inferno maszturbálós vagy hugyozós jelenete pl.) Ezeket a "finomságokat" azonban itt keresve sem lehet fellelni. A film egyenletesen halad, beosztva a karaktereket, hogy megfelelő ütemben hulljanak el és az utolsó pár percet leszámítva, sok meglepetést nem tartogat.
Roth végül elzárkózott a folytatástól, csak a rendező gondolta úgy, hogy érdemes még egy bőrt lehúzni a történetről. Ebben már Englund sem követte, így a végeredmény olyan is lett. Azért Sullivan-ben benne volt a tisztelet, hiszen mind Roth-nak, mind Englund-nak köszönetet mond a második rész stáblistáján.
A többi színész nem kívánom méltatni, mert nincs miért.

50%

Megtekintés: 2 0 0 1  M Á N I Á K U S

Az ajtón túl - The Other Side of the Door (2016)

Az ajtón túl - The Other Side of the Door (2016)

Rendezte: Johannes Roberts

A film Mafab adatlapja: The Other Side of the Door (2016)

Megtekintés: Nem túl fifikás és érdekes horror, de rajongóknak tetszeni fog.

Én nem rajongók a pillanat-paráért, amellyel ezek a mozik ijesztgetni próbálnak. Számomra sok értéke nincs egy jump scream-nek, amikor attól riadok fel a félálomból, az amúgy unalmas mozi alatt, hogy egyszerre ugrik a vászonra egy démon vagy szereplő és közben hangeffekttel robbantják be a fülembe a pillanatot, mondjuk egy hegedűtussal. Olcsó, bazári ijesztgetésnek tartom ezt. Mint amikor egy kisgyermek felnéz rád a babakocsiból, mosolyog, te közel hajolsz és rákiáltasz, hogy; "Búúúúúú"! - lehet, hogy a vérnyomásod megugrik egy pillanatra és a szíved talán két szinttel hangosabbat dobban, de ha csak ennyit tud egy film felmutatni érzelmek kiváltása terén és a történet sem tesz hozzá, akkor a filmet olyan gyorsan fogod elfelejteni, mint ahogyan megnézted: kb. másfél óra múlva. (Vagy szenilis vagyok...)

A másik, amit a filmmel kapcsolatban még megemlítenék, hogy a két kedvenc sorozatom színésznői folyamatosan igyekszenek a szűk képernyőről a mozi mainstream világába átvándorolni - több-kevesebb sikerrel - amit arra is merek alapozni, hogy az elmúlt pár hónapban négy filmet is láttam - és ki tudja mennyit nem - amit mostanában készítettek - miközben még a sorozatuk is fut és van, amelyik még benne van - és nagyjából mindegyik valahol a horror műfajban teljesedett ki és megtekintés után - finoman szólva - nem voltam elájulva sem a teljesítményüktől, sem a mozik minőségétől.

Natalie Dormer az Éhezők viadalában inkább dekoratív félstatiszta volt, de "Az erdő - The Forest (2016)" már egyértelműen főszerepet hozott és egy sablonos, unalmas és egy nem túl erős csavart a film végén. Pozitívum, hogy Dormer arca kedves és a bokája többször kivillant a mozi során. Ha már először a Trónok harcát hoztam szóba, akkor említésre érdemes még a szintén ebben megjelent Rose Leslie kamarahorrorja, amely végül elmegy a sci-fi vonal felé: A nászút - Honeymoon (2014)
A "The Walking Dead" csajai közül pedig a Maggie-t alakító Lauren Cohant sikerült észrevennem "A fiú - The Boy (2016), de itt szomorúan vallom meg, hogy a film annyira nem kötött le, hogy az első hetven percet gyakorlatilag áttekertem. A vége hozott némi izgalmat, csak mivel a "Fekete karácsony - Black Christmas" című horror és Remake-je már ellőtte számomra a film egyik fordulatát, annyira nem vonzott be magába a film, a remek hangulat ellenére sem. (Lehet, kezdek kiöregedni kedvenc műfajom rajongói tömegéből?)
Most pedig Sarah Wayne Callies igyekszik megfelelni a zsáneren belül egy kísértetes moziban, amelyben férjét az amúgy remek és mostanában alig látott - magam nevében jelentem ki - Jeremy Sisto-val van együtt, akit évekig nem láttam, viszont ideje korán befejezett sorozatába, a The Returned-be sikerült belecsúsznom.

Wayne Callies-t "A szökés" sorozatban kedveltem meg, mert számomra új arc, fiatal és gyönyörű szemű volt, ráadásul a sorozat az első felében elég jól pakolászta a thriller és akció paneleket, plusz a börtönorvos karaktere is elég jól el lett találva. Utána, valahogy, ha belefutottam Wayne Callies-be, sikerült olyan mozikat választania, amelyek vagy érdektelenek voltak a számomra, vagy olyan negatív figurát alakított, hogy direkt örültem, mikor végre - 35 epizód után - megszabadultunk tőle. Mostanra már szemének csillogása sem tud annyira elvarázsolni.

A film egyik legkamubb ijesztése.

Jeremy Sisto-t korábban ismertem meg. Már első megjelenése elég volt számomra, hogy emlékezetes maradjon, mivel egy brutális sorozatgyilkost alakított Stephen King után Amerika talán második legismertebb horrorgyárosának egyik horrorfilmjében, Dean R. Koontz "A rejtekhely" című horror-thrillerében, amelyben a főszereplők nem csupán idegesen kiabálva menekülnek, hanem fegyvert ragadva erednek a gyilkos nyomába, pedig egy középosztálybeli házaspárról van szó csupán, akiknek tini lányát elrabolta az akkor még maga is nagyon fiatal Sisto. Később komédiákban és horrorfilmekben találkoztam a nevével, majd eltűnt és most, hogy beért negyvenes lett, ismét belebotlottam. Telik az idő...

A film elején Maria (Sarah Wayne Callies) és férje, Michael (Jeremy Sisto) boldogan élnek valahol Indiában, majd hat évet ugrunk az időben, hogy tanúi legyünk, mennyire elromlott minden. Pszichológiailag elég hiteles a jelenet - okát később tudjuk meg - mikor Maria hajnalban egy rossz álomból felébredve a mellette békésen alvó Michael kiabálva felveri: "- Hogyan tudsz ilyen békésen aludni?" - vágja a fejéhez, hiszen fiúgyermekük megfulladt egy szerencsétlen autóbalesetben és ezen Maria nem volt képes túltenni magát. Michael és lányuk az apró Lucy (Sofia Rosinsky) igyekeznek eltemetni a fiú emlékét, viszont Maria még nem békélt meg az elvesztésével.

Házvezetőnőjük, Piki (Suchitra Pillai) - a színésznő az első megjelenésében kísértetiesen emlékeztetett engem az Ómen első részében látott házvezetőnőre, Mrs. Baylockra, de később már nem annyira - aki egy kis Indiai faluból költözött a nagyvárosba, miután Maria sikertelen öngyilkossági kísérlete miatt kórházba kerül, felajánlja neki utolsó lehetőségként, hogy lelke megnyugodjon, hogy elárulja neki, hogyan tudna még egyszer beszélnie a gyermekével és örökre elbúcsúzni tőle, ha már a baleset alatt erre nem volt lehetősége. Csupán egyetlen kikötése van a procedúra alatt; Maria nem nyithat ajtót a templomban, ahova utaznia kell, miután a gyermeke megszólította őt az ajtó túloldaláról, mert azzal megnyílik a világ a gonosz előtt.

Találd ki, mi fog történni!

Igen. Kinyitja... (De aki negyvenes, nem lepődik meg ezen. A "Ne tedd!" alapkonfliktusi helyzetet teremtő erű akármelyik filmműfajban. A horrorban kiváltképp. Vegyük például a Szörnyecskéket. Ott három szabály is volt és persze a főszereplők mindhármat sikeresen megszegték. Vagy emlékezünk még a Tarantino, Rodrigez páros filmjeinek egyik kamu trailer-ére, amelynek már a címe is csak nemes egyszerűséggel "Don't!" volt?)

A film innentől pedig lassan átmegy a klisés, rémisztgetős horrorfilmbe. Ha esetleg a rendező meghívta volna akár csak egy rövid szerepre a korábbi kedvenc színészét, Dominique Pinon-t, feltételezem, még az is sokat dobott volna a film megítélésén, hiszen Pinon ugyan nem nézőmágnes, de filmes jelenléte elég erős és életre kelti a karaktereit, ha más nem azzal, hogy vág néhány fura grimaszt.

Szóval, a kapu megnyílik és ezzel elszabadul valami gonosz. Amennyire tetszett a hajnalban felriadó és férjverő Maria, olyannyira volt hiteltelen számomra, hogy egy ilyen egyértelműen mágikus és világon túli kaland után Maria hazatérve kijelentse, hogy végre megnyugodott. Ezt akkor hinném el, ha szépen elbúcsúzik Oliver szellemétől, majd reggel felébred és megtisztulva hazamegy. Nem úgy, hogy felzaklatja a gyermek hangja - aki olyan, mintha csak az ajtó túloldalán sírdogálna - és végül az intelem ellenére feltépi azt, hogy azután egy helyi törzs barbár törzs tagján kívül senkivel ne fusson össze a hajnali csendben. Mert Maria, aki eddig labilis volt, majd pont ezek után nyugodna meg.

Mindenesetre hazatér és kész új életet kezdeni. Az új élet azonban pusztulással érkezik és kb. három percenként egy ijesztgetéssel. Volt sikerültebb pillanat is és kiszámítható is és olyan is, amelyik nem fut ki sehova. Pl. amikor a tévét néző Lucy mellett megjelenik a halott gyermek szelleme és egy hangot is tolnak alá, hogy te, a néző összeszard magad. De Lucy még csak rá sem pillant - pedig húsz centire van az arcától - és egy vágás után már fürdeni látjuk. Hát, ha ennyire tellett a szellemnek, hogy beletolakodjon egy kislány aurájába, hogy azután ne hozza rá a sikítófrászt, legalábbis abban a jelenetben, akkor elgondolkodom, most kit akarnak helyzetbe hozni? A szereplőket, akikkel elvileg az esemény történik, vagy a nézőt. Úgy vélem, hogy a nézőt úgy kell ijeszteni, hogy azért a jelenet benne maradjon a karakterek világában. (Egy horrorfilm felénél pl. a gyilkos kiszólna a nézőknek, hogy meg fogja ölni a következő szereplőt, az eléggé kirángatná a nézőt a hangulatból, nem igaz, kivétel, ha ez a fajta kikacsintás végig jelen volt a mozi alatt. Nos, itt a szellem megjelenése a kislány mellett, de annak reakciója nélkül, üres pufogtatás csupán.)

Aztán van még rengeteg utalás más filmekre, amik hasonló témákról szólnak. Van utalás a Dzsungel könyvére is, ha már India. Gondolom, hogy Amerikai átlagnéző be tudja magának helyrajzilag lőni, hogy kb. merre is játszódik a film. A gonosz Myrtu istenség materiális megjelenését az a pantomimművész Javier Botet alakítja, aki több tucat filmben alakított ijesztő figurákat, nem egy esetben akár női alakot is. Itt is remek, ahogy kinéz, csak valahogy olyan már, mintha a hasonló történetű filmekben mindig ugyanaz a megjelenés riogatná a jónépet, esetleg más öltözetben. De kapkodnak a kezek, idegesítő morgás és hosszú haj jellemzi ezeket a gonosz identitásokat. Így viszont semmi nem különíti el őket a többi hasonló rémségektől és így elég nehéz nívósnak, egyedinek lenni. Freddy Krueger sikerének egyik oka, hogy teljesen egyedi, jól megkülönböztethető volt a többi gyilkos rémség között. Nem véletlen, hogy ha esetleg a gyilkos alakjából nem tudnak valami nagyot kihozni - mert esetleg egy ember az - akkor a minimum, hogy legalább a maszkja legyen eltérő, ijesztő, maradandó.
Ebből a szempontból a film elég átlagos. Csak most japán helyett Indiában járunk. A lényeg nagyjából ugyanaz.

Azért, hogy ne csak a szellemektől kelljen tartanunk, bár, végig sejtettem, hogy csak terelés, de megjelenik egy titokzatos bennszülött törzs is, akik annak ellenére, hogy Indiában járunk, inkább tűntek Ausztrál őslakosoknak és igyekeznek elhitetni velünk, hogy Maria több oldalról támadható. Azonban tapasztalt nézőt nem lehet ilyesmivel átverni.

Aztán ott van a gyilkosságok kérdése is. Van aki a slashert kedveli és a filmenként meghal mondjuk harminc színész és statiszta. Másnak elég, ha kb. fél tucatnyi áldozat van. Van akinek meg már az is elég a hajnali ágybavizeléshez, ha kb. egy embert bír a forgatókönyv kinyíratni. Én valahol a középutat szeretem, ezért az ijesztgetős-szellemes filmek nem a szívem csücskei. Ez sem varázsolt el azzal a pár áldozattal, főleg, hogy volt, amelyik nem is biztos, hogy az volt. Talán csak hallucináció, emlékvillanás vagy álomtöredék. Ez a vérhez szokott szervezetnek édeskevés.

Ettől függetlenül van hangulata, szép a fényképezés. A befejezés meg kiszámítható, mégis van benne csavar.

65% - Bár, műfajon belül.

A cinegore oldal kritikája: A Z  A J T Ó N  T Ú L

Ha szeretnéd megnézni: A Z  A J T Ó N  T Ú L

Sorozat: Lucifer (2015)

Sorozat: Lucifer (2015)

Viszonylag ritkán foglalkozom sorozatokkal, mert a legritkább esetben tudják az érdeklődésemet végig fenntartani vagy pont érdekelnének, de elkaszálják őket én meg ott maradok dühöngve, mert az utolsó részben volt egy cliffhanger és sosem fogom megtudni, hogy akkor a felrobbanó autóból idejében kiesett a nyomozó vagy bennégett?

A Lucifer alapfelállásában nem tudom mennyire eredeti - ahhoz nem nézek elég sorozatot - de annyit hamar sikerült kitapasztalnom, hogy nagyjából követi az amerikai sorozatok valószínűleg mára már írott szabályait: Van egy fő szála a történetnek, egy karakteríve, de epizódonként egy bűnügyet göngyölítenek fel és nagyjából sosem a leggyanúsabb gyanúsított a tettes. Sőt, nagyjából az első fontosabb szereplő lesz a negatív szereplő, néha nyakatekert indokok alapján. A valóságban általában aki a leggyanúsabb az is az elkövető.

A Lucifer főszereplője (Tom Ellis) a címszereplő ördög, aki a földön egy szórakozóhelyet vezet és belekeveredik egy nyomozási ügybe. Mivel hamar kiderül számára, hogy különleges képességei a nyomozást folytató rendőrnőn hatástalanok, mellé csapódik és a továbbiakban úgy megy minden, mint pl. a Forever sorozat esetében, amelyben meg egy halhatatlan került azonos szituba. A sorozat gerincét a két főszereplő, az ördög és a nyomozónő (Lauren German) közötti kémia viszi előre és a helyzet- illetve szöveges komikum, amely többnyire arra van kihegyezve, hogy Lucifer az ördög és ez manapság mennyire nem kelt félelmet sokakban.

Az első öt rész után egyelőre úgy vélem, unalmas estére egészen jó lehet a sori, egyébként meg pont olyan, mint tematikailag a hasonló, ellentétes pólusú karaktere épített nyomozósdi.
Bízom benne, hogy ezt nem fogják elkaszálni olyan gyorsan, mint a legalább nagyjából lezárt Forever-t, amelyben hasonlóan működött a két főszereplő közötti dinamika és teljesen megegyezett a dramaturgiája a sorozatnak.

70%

Sherlock Holmes variációk

Mióta film a film, készülnek adaptációk Sir Arthur Conan Doyle leghíresebb figurájának kalandjaiból. Közel 250!!! feldolgozás színészeiből szemezgetünk, melyek között megtalálható tv sorozat, fantasy és vígjáték is, annak ellenére, hogy Doyle történetei önmagukban krimik.

1. Az első Sherlock Holmes Maurice Costello volt, 1905-ben. Az "Adventures of Sherlock Holmes" még rövidfilm, abból a korból, amikor alig pár percesek voltak a vetített filmek. A filmje olyan régi és annyira rövid, hogy még az imdb gyűjtésében sem szerepel. Viszont nehezen hihető, de ő Drew Barrymoore dédapja! Filmes dinasztia.

Maurice Costello

(1877.Feb.22. - 1950.Okt.28.)

2. Eille Norwood a húszas években egy híján ötven rövidfilmben alakíthatta a briliáns nyomozót.

Eille Norwood
(1861.Okt.11. - 1948.Dec.24.)

3. Korosztályunk a Barrymoore színészklán hölgytagját, Drew-t ismeri a moziból, de nagypapája, John Barrymoore a húszas években óriási népszerűségnek örvendett.
1922-ben eljátszotta a Baker Street-i magánkopót. A film címe beszédes: Sherlock Holmes.
Mi más lehetne?

John Barrymoore

(1882.Feb.15. - 1942.Máj.26.)

4. Basil Rathbone 1939-ben vette először ajkai közé Holmes ikonikus pipáját, "A Baskerville-i kutya" című filmben. Valamiért "A sátán kutyája" címfordítás mellett még rengeteg változattal magyarították Holmes egyik legismertebb történetét. 46-ig legalább egy tucat adaptációban Holmes-kodott.

Basil Rathbone

(1892.Jún.13. - 1967.Júl.21.)

5. Peter Cushing neve ismerősen csenghet a klasszikus horrorfilmek kedvelői között. Akkor is ismerheted az urat, ha Star Wars fan vagy, mivel az eredeti sorozat első részének Mof Tarkinjaként domborított és kapott fél percet a kultikus "Top Secret!" című paródiában, ahol hatalmas szemével és nagyítójával kapott egy felejthetetlen cameo-t.
Cushing 1959-ben alakította először Holmes-t, majd 1968-ban visszatért egy sorozatban is a nyomozóként. Érdekesség, hogy annyi fantázia szülött mellett (Van Helsing, Frankenstein) egyszer 1976-ban még Holmes megalkotóját is eljátszhatta egy tv filmben, Conan Doyle-t!

Peter Cushing

(1913.Máj.26. - 1994.Aug.11.)

6. Ha már horrorveteránok, akkor itt a helye Christopher Lee-nek is, aki Cushing-gal együtt a "Hammer studió" védjegyének számított. Ha Cushing volt Van Helsing, akkor Lee volt Dracula. És mindketten játszottak a "Csillagok háborúja" filmekben, hisz Lee lett az új sorozat Dooku grófja. Meg nem mellesleg játszott együtt Chuck Norris-sal és TÚLÉLTE! - igaz, kicsit megfojtogatta a harcos színész (Szemet szemért). Ja, és Lee volt Szarumán a "Gyűrűk urából". Ehhez képest a tény, hogy néhány tévés produkcióban Sherlock Holmes lehetett, teljesen eltörpül.

Christopher Lee

(1922.Máj.27. - 2015.jún.7.)

7. John Neville neve ismerősebben csenghet egy másik ismert irodalmi figura megformálójaként, mivel Terry Gilliam nem túl sikeres fantasy mozijában ő játszotta Münchausen bárót. Neville 1965-ben volt Holmes és azóta olyan filmekben, sorozatokban tűnt fel, mint "A napfény íze", X-Akták, "Rémségek könyve" vagy "Az ötödik elem".
Neville nevénél érdemes megemlíteni, hogy egyszer, 1971-ben a "Sherlock Holmes riválisai" tévésorozatban Dr. Thorndyke bőrébe bújt, mi mást alakítva, mint Holmes riválist. Szomorú, hogy a cikk írása után napokkal elhunyt ez a remek színész.

John Neville

(1925.Máj.02. - 2011.Nov.19.)

8. Miért maradna ki az angol humor egyik óriása, a nyakigláb Mr.Waczak, alias John Cleese? Nem marad ki. 1973-ban a "Comedy Playhouse" sorozat egyik epizódjában felvette a deduktív módszer olimpikonjának házikabátját.

John Cleese

(1939.Okt.27.)

9. 1976-ban Sherlock Holmes egy ügy erejéig átruccant New Yorkba. Roger Moore aki nagyobb sikert aratott ügynökként, egy tévéfilmben alakította Holmes szerepét. A címe beszédes: Sherlock Holmes New Yorkban. Egy angol gentleman Amerikában...

Roger Moore

(1927.Okt.14.)

10. 1977-ben "Ezüstragyogás"-ban, tévéfilmben pöfékelt Christopher Plummer, aki idén, 2011-ben még John Barrymoore-t is megformálta. Vajon Barrymoore bőrébe bújva, belebújt Sherlock Holmes bőrébe? Ki tudja ezt követni??? Mindenesetre Plummer is játszott Van Helsinget, mikulást, amerikai elnököt.

Christopher Plummer

(1929.Dec.13.)

11. (Fer)Nando Gazzolo 1968-ban több tv filmben és egy mini sorozatban alakította a nyomozót. Gazzolo remek olasz szinkronszínészként több tucat idegen nyelvű színész hangjához kölcsönözte a sajátját, így játszotta is a nyomozót, de volt, hogy csak a hangját adta.

Nando Gazzolo
(1928.Okt.16. - 2015.Nov.16.)

12. Egy olasz után legyen egy német Holmes-unk is: Erich Schellow Berlinben született és hunyt el, nyolcvan éves korában. Azon kívül, hogy alakította a nyomozót (1967-1968 körül) is, állandó szinkronhangja volt Peter Cushingnak, aki mint tudjuk, ugyancsak játszotta a híres szerepet.

Erich Schellow
(1915.Feb.27. - 1995.Nov.25.

13. A szerep Európát teljesen körbe utazta, nem kerülte el Franciaországot sem. Henri Virlojeux a francia magánnyomozó, Arséne Lupin sorozatában játszotta a deduktív módszer kialakítóját, igaz, mivel egyfajta vígjátékról van szó, kicsit kifacsart módon. Már a neve is egy fricska: Herlock Sholmes!

Henri Virlojeux (Virlogeux)
(1924.Márc.22. - 1995.Dec.19.)

14. Rolf Becker úgy került a képbe, hogy 1975-ben készült egy tévésorozat a világ nagy nyomozóiról, amelyben ő alakította a nyomozót. Volt gyakorlata, mivel 74-ben már felvette a nevet egy tévéfilm erejéig. Becker még ma is aktív színész.

Rolf Becker
(1935.Márc.31.)

15. Miért pont az oroszok maradtak volna ki? Az egykori Szovjetunió karakterszínésze, Vaszilij Livanov (Vasili Livanov) aki a szovjet nemzeti színház tagja és Boris Paszternak drámaíró géniusz személyes jóbarátja, majdnem tucatnyi tévéfilmben lett bűnüldöző 1979-től egészen 1986-ig.

Vasili Borisovich Livanov
(1935.Júl.19.)

16. Frank Langella még közel sem volt Oscar-díjas színész, amikor már egy rakat filmben eljátszotta a rosszfiút (Drakula, Szfinx, He-Man, stb.) és néha becsúszott egy-egy nyomozói szerep is. Természetesen a világ leghíresebb nyomozója is... Egy 1981-es tévés feldolgozásban, melynek a címe egyszerűen "Sherlock Holmes" Langella alakította a címszereplőt. Azóta olyan filmek öregbítették a nevét, mint: Tőzsdecápák 2., A doboz, Frost/Nixon.

Frank Langella
(1938.Jan.1.)

17. Listánkon nem az első név Jeremy Brett, de egy nagy sikerű televíziós sorozatnak köszönhetően talán az ő arca, amit a legtöbben Holmes szerepéhez kapcsolnak. A legtöbb eddig felsorolt színésztől az különbözteti meg, hogy az ő kalandjait rendszeresen adta a magyar tévé is. Nálunk szinte eggyé forrt az elálló fülű, átható tekintetű aktor a legendás nyomozó alakjával.

Jeremy Brett
(1933.Nov.3. - 1995.Szept.12.)

18. 1988-ban az angol színészóriást, Michael Caine-t is megtalálta a szerep, de az ő változatának érdekességét az adta, hogy a történetben míg Sherlock Holmes valójában egy tehetségtelen ripacs (Caine), addig az igazi ész a párosban a háttérben dolgozó Watson (Ben Kingsley), aki csak a nyugalma miatt tolja előtérbe társát, így maradva inkognitóba. A film nálunk nem lett nagy siker, de a Hungarovideó annak idején kiadta.

Michael Caine
(1933.Márc.14.)

19. Az egyik legfiatalabb Sherlock Holmes a fiatal Nicholas Rowe megformálásában még azelőtti időkbe vezet minket, amikor Holmes és Watson egyetemistaként összebarátkoznak és kinyomoznak egy szövevényes ügyet. Az 1985-ös filmben használtak először bizonyos CGI trükköket, aminek akkor nagy füstje volt, a film mégsem teljesedett ki sorozattá, pedig az összes jellegzetes Holmes-i klisét felvonultatta a pergős kalandfilm. Előkerül a pipa a hegedű, megtudjuk, hogyan veszítette el szerelmét a nyomozó és kicsoda lehetett a titokzatos ősellensége, Moriarty professzor.
Rowe egyik legkomolyabb szerepe volt ez, utána szinte eltűnt a süllyesztőben. Epizód szerepben feltűnt még az azóta kultikus "A ravasz, az agy..." című bűnügyi komédiában, de mára inkább csak tévés munkákat vállal.

Viszont 2015-ben, a Mr. Holmes című moziban ismét képletesen a nyomozó bőrébe bújhatott, hiszen egy mozielőadásban ő játssza a filmen belül Sherlock Holmes-t.

Nicholas Rowe
(1966.Nov.22.)

20. Ebből az illusztris felsorolásból miért pont egy amerikai színészlegenda maradna ki? A valamikori Ben-Hur, aki később a fegyvertartás mellett tette le voksát és ezzel legalább annyi ellenséget, mint követőt szerzett, Charlton Heston 1991-ben, az "Ötös szövetség" című, fia által rendezett misztikus krimiben eljátszotta Holmes-t. A film a "Hasznos holmik" előtt készült, televízióra, ezért nem is lett visszhangja.

Charlton Heston
(1923.Okt.4. - 2008.Ápr.5.)

+ 1

Ha már szóba került Rowe-nél a Mr. Holmes, akkor megemlíthetem Sir Ian McKellen nevét is, hiszen a színészlegenda, akit viszonylag öregen fedeztem fel magamnak az 1995-ös III. Richard-ban, 2015-ben az idős és beteges, nyugdíjba vonult Sherlock Holmes-t alakította egy drámában.

Sir Ian McKellen

(1939.Máj.25.)

.

Angry Birds - A film - Angry Birds (2016)

Angry Birds - A film - Angry Birds (2016)

Rendezte: Clay Kaytis, Fergal Reilly

A film Mafab adatlapja: Angry Birds (2016)

Megtekintés: Nehezen tudtam elképzelni, hogy egy játékra, amelyik puszta rombolásra épül, sikerül ráhúzni egy igazán komplex történetet. Nem tévedtem.

Ez nem azt jelenti, hogy a filmet ne lehetne megnézni és félmosollyal élvezni is egy felnőttnek, mert az nem lenne igaz. Az Angry Birds pontosan az az amerikai mesefilm, amelyet már unásig láttunk Walt Disney-től kezdve a Pixarig, elejétől a végéig. Végy egy karaktert, aki nem tud beilleszkedni, mert...csak...és akaszd a nyakába, hogy ő az egyetlen a közösségben, aki viszont tovább lát a csőrénél. Hozz be egy ellenséget, aki azért ne legyen teljesen véresszájú és riasztóan gonosz, hogy a kicsik ne bőgjék végig a vetítést, ezért bennük is kell legyen humor és bumfordi báj. Főszereplőnket vedd körbe hasonló karakterekkel, de ne hagyd, hogy elnyomják, ezért inkább csak viccesen háttér-hülyéskednek vagy feldobálják a labdát, hogy alájátszanak a hősünknek. Legyen benne akció - a játék, amelyből a film készült gyakorlatilag egy logikai akciójáték, amennyiben a rombolást annak számítjuk. Ha nem, akkor szimplán logikai játék, platform játékra hasonlító beütéssel - de ne nyomja agyon a teljes filmet. A végén a gonosz kapja meg méltó büntetését és a kívülálló karakter-hőst pedig fogadja be a közösség, elismerve érdemeit; hogy velük szemben neki volt agya.

Az Angry Birds ennyi és nem több.
A főhős, Vörös (Jason Sudeikis) mivel a többieknél lényegesen gyorsabban gurul dühbe és cselekszik ösztönösen, kap egy beutalót a dühkezeléssel foglalkozó ülésre, ahol megismerkedik néhány hasonlóan illusztris jómadárral. Azért fura, hogy külön dühterápiás kezelést tud a kis sziget biztosítani lakóinak, hiszen, ha jól figyelünk, a film első negyedórája főleg arról szól, mennyire idegen érzés lakói között a düh. Azután kiderül, hogy terapeutája is van, aki érti a csíziót. Szóval Vörös eljár a kezelésekre és lassan összebarátkozik a többiekkel. Megy is flottul, alig van a filmben komoly drámai jelenet, habár néha megcsillannak olyan képkockák, amelyek azt sejtetik, Vörös azért a magánynál kicsit többre vágyik és esetleg fészket is rakna önként felhúzott kalitkája helyett, ha lenne hozzá megfelelő gerle párja.
Egy nap, sok évi trillázó szabad szárnyalás után madártávlatból feltűnik egy sötét vitorla és a szigetre érkezik néhány malac, akik hamar megkedveltetik magukat a szigetlakókkal és Vörös figyelmeztetésének ellenére is beletörődő barátságot kezdenek kialakítani az elsőre nem, de második percre már gyanús sertésekkel.

Míg Vörös igyekszik elkerülni, hogy gyanúját tollas bálba költöztessék, a malacok belekezdenek mindent átfogó manőverükbe, melynek célja, hogy a madárkolónia tojáskészletét egyszerűen elemeljék. Mikor végül főmadarunknak igaza lesz, meghajolnak a felsőbb madárerők és nemes egyszerűséggel akár egy ivó-madár az asztalon, meghajolnak Vörös tudása/sejtése előtt és tőle várnak megoldást a tojás-törés elkerülésére.
Persze, amit eddig is tudtunk, hogy Vörös nem csak a vörös-köd képződésben erős, hanem harcászati és taktikai ismeretei is kiterjedtek, hamarosan hajóra állítja az egész fészekalját, csőröstül-tollastul és felkerekednek, hogy a korábban tőlük messze röfögő telepet felkutassák és visszaszerezzék ki sem kelt fiókáikat.

Nem bonyolult, nem nagy truváj és ezért a legkisebbek is érteni fogják. Kikacsintás is akad, hogy idősebb nézők szintén találjanak benne pár kedvelhető pillanatot - A Ragyogás utaláson felsírtam - és a végén nem fogjuk sajnálni az ellenséget, mert... vigyáztak, hogy egy esetleges folytatásra is maradjon karakter.
Ha úgy vesszük, egy fordított fejlődéstörténetet látunk, hiszen eredetileg Vörös célja pont a dühkezelése lenne, ám végül pont emiatt az adottsága miatt lesz ő a megfelelő vezetője madárseregének.
A mellékkarakterek kellően viccesek és a játék karaktereit egészen jól építik bele a történetbe.
Szirmai Gergely korábban jelezte, hogy bár nem rajong a szinkronért, azért egy felkérésnek ő sem tudott ellenállni, ezért Bumeráng-madár pár soros szerepét elvállalta. Ha nem látjuk korábban a youtube csatornáján, hogy Gergő az, talán sosem jövünk rá, így viszont a rajongóinak és a szerkesztőségi tagoknak kellemes másodperc tört részét jelentheti kedvencünk hangja. Én élveztem.

A film egyetlen felróható hibája, hogy nem tud több lenni, mint korábbi, hasonló felépítésű társa, pedig azért, megfelelő csapattal, sokkal több humoros pillanatot lehetett volna még belecsempészni a közel száz percbe. Ilyen meséknél pedig szükséges is, hiszen annak ellenére, hogy ez ma az egyik legkedveltebb letölthető játék applikáció, azért nem ismeri mindenki. Szerintem sokkal több játékos kikacsintást elbírt volna a film vagy egyéb, a jelen popkultúrára utalást. Hogy egy személyesebb mozi legyen, ne amolyan kötelező "amit egy egész estés meséről tudni kell" legyen.

A figurák hangjait adó színészeket jelen esetben nem érdemes méltatnom, hiszen a szinkronban nagyon remek magyar művészek adták a karakterek hangjait.
A két rendező ha nem számítjuk korábbi háttérmunkájukat nem kevés animációs moziban, csak elsőfilmes. Ez a munkájukon talán meg is látszik annyiban, hogy érezhető, hogy baki nélkül felmondják a leckét, de nem nagyon tesznek hozzá semmi eredetit. Azért kár, hogy összességében négy írótól és ötletgazdától ennyire futotta. Ma már, szerintem ennyi kevés, hogy maradandó értéket képviseljen egy családi mozi. Egyediség. Több eredetiség!

Mondjuk az durva poén, hogy Sean Penn egy olyan figurának adta a hangját - Terence - aki az egész mese alatt meg sem szólal. Annak idején George Clooney csinált hasonló bravúrt, amikor a South Park egyik epizódjában egy meleg kutya hangját kölcsönözte, amelyik nem beszélt, csak vakkantott, ugatott.
Ha ebből indulunk ki, Szirmai Gergő még sokat is szerepelt! :)

60%

Ha szeretnéd látni: A N G R Y  B I R D S

Gondoltad volna, hogy a játék, amelyet mostanra már több tucat - főleg amerikai - filmben említenek meg, utalnak rá valamilyen humoros formában, alig hét éve indult hódító útjára, 2009-ben? Mostanra, hét évvel később, népszerűségének talán első csúcsán, több, mint három milliárd (!) letöltést tudhat háta mögött, az összes változattal és egyéb járulékos programokkal együtt.
És, hogy miért pont sertések ellen megy a harc? Hát, mert akkoriban tele volt a média a sertésinfluenza veszélyeiről szóló híradásokkal. Szóval, a koncepció annyi, hogy egy hatalmas csúzlival szárny nélküli madarakat lődözünk sertésekre, akik ingatag épületekben bujkálnak a támadóik elől.

Bővebben az Angry Birds wikipédia oldalán.

Töfi:
- A spanyol változatban Red hangját Santiago Segura adja Vörösnek.

Jane-nek puska kő - Jane Got a Gun (2016)

Jane-nek puska kő - Jane Got a Gun (2016)

Rendezte: Gavin O'Connor

A film Mafab adatlapja: Jane Got a Gun (2016)

Megtekintés: Obi Van Kenobi csúnyán kurvának adná Padmét, de Owen bácsi résen van.

Kedves "Star Wars" rajongók: Ebben a filmben mindjárt három ismert színész is megjelenik, akik, amennyire emlékszem, együtt játszottak korábban a Saga II. és III. részében. (Közös jelenet talán csak a kettőben volt, de nem emlékszem.) Hogy ettől jobb lett a film? Nem.

Mindhárom színész a korosztályának nagy kedvence. Ettől sem lett jobb a film.
Az sem segített, hogy az eredetileg felkeresett rendezőnőt, Lynne Ramsay-t korábban hitegették a stúdiótól mindennel, majd mikor végül ez a technika sem tette a művészt elégedetté - kreatív nézeteltérések - végül menesztették és vele többen kihátráltak a produkcióból, többek között a méltán híres operatőr, Darius Khondji is. Khondji elég egyedi látásmódú operatőr, akinek ízlése és stílusa legalább - számmal kifejezhető ez? - 20-30%-kal megnövelte volna a mozi értékét. Érdemes munkásságának utána menni. Lynne Ramsay zsenijében közel sem vagyok biztos, habár drámai fronton nem kétséges, hogy hatásos a munkája. Khondji távozása egyértelműen nem tett jót a filmnek.

Meg az sem, hogy közel három évig készült és tologatták a bemutatót, mert azt lassan még egy laikus filmnéző is tudni fogja, hogy amikor egy mozit - bármilyen okból - pakolgatnak, akkor a legritkább esetben lesz a végeredmény kielégítő az egyszeri néző számára. Jelen esetben is így történt és még a műfaj sem tipikus nézőcsalogató, hiszen western-dráma, amiért nem állnak az emberek sorba, még akkor sem, ha az utolsó 3-4 évben ritka erős darabokat is sikerült készíteni a műfajon belül. (Főleg Európában.)

Gavin O'Connor rendezőként közel azt az ismertségi szintet képviseli, mint Ramsay. Filmográfiájukat olvasva legalábbis hasonló habitusú rendezőnek tűnnek, csak, míg Ramsay valószínűleg jobban kiemelte volna a címszereplő Jane női oldalát, addig O'Connor, szerintem, nem közelített ennyire érzékenyen a feminin részekhez és így egy sokkal profánabb, egyszerűbb mozit adott ki a kezei közül. A végeredmény, ha egyetlen szót aggathatok rá, akkor a nem túl hízelgő, korrektet kapná. Mert egy közepesen erős filmdráma, semmi nagy pillanattal, semmi lezáró katarzissal és még az akció is eléggé szűken van mérve, ami miatt azok is elpártolhatnak tőle, akik szeretik a pörgősebb western történeteket. A közel száz percet egyszer végig lehet ülni, de ami fájó, hogy kb. csak annyiszor is érdemes, mert hiába világsztárok a főszereplői, ha olyan papírízű a végeredmény.

Történet:
Jane (Natalie Portman) férje (Noah Emmerich) egy hosszabb utazásbó úgy érkezik haza, hogy rendesen kilyuggatták a bőrit. Mielőtt ráhűlne, épp hazaér és arája megfótozza. Bill, az ura, elrebegi, hogy előkerültek azok a kurafiak, akiktől egyszer már sikeresen mentette meg az asszonykát, mireföl Jane kénytelen meglátogatni a legközelebbi szomszédjukat (Joel Edgerton), hogy segítséget kérjen tüle, bízva abban, hogy közös múltjukra való tekintettel a férfi nem fog neki nemet mondani, akirő tunnya, hogy háborút megjárt, viharedzett és valami okbúl érzelmileg kötődik az asszonykához őjis.
Nemezisük (Ewan McGregor - nem ismertem meg) lassan érkezik a vidékrű, marcona patkányseregével, hogy leszámoljanak Bill-lel, közben nem számolnak a szomszéddal, aki az életét is képes Jane-ért áldozni, ha mán muszáj. Mert van ott sötét mút és van ott rejtelmezett titkok.
A végire meg mindenre fény derül.

Azért igyekeztek végig lassan adagolni a háttértörténetet, hogy legyen azért meglepi. Szerintem, azért aki már látott pár hasonló filmet, nem sokáig marad homályban, ám ettől függetlenül egy jó pont, hogy igyekeztek kicsit csavarni egyet a történeten. A befejezés - a leszámolással együtt - nekem kicsit gyors és összecsapott.

Ahogy már írtam, semmi extra, csak simán korrekt.

50%

Fura érzés látni, hogy Natalie Portman is öregszik és hova jutott a Leon, a profi Mathildája óta.

Ha szeretnéd látni: J A N E  G O T  A  G U N

Töfi:
- Tucatnyian fordultak meg a produkció háza táján a főszerepek reményében. Csak néhány név, a lehetséges karakterek jelölése nélkül: Bradley Cooper, Michael Fassbender, Karen Gillan, Tobey Maguire, Jake Gyllenhaal, Joseph Gordon-Levitt, Jude Law, Tom Hiddleston
- A film elvileg egy 1971-es western enyhe remek átirata: Hannie Caulder
- A befejezés a gyermekkel korábban már visszaköszönt nekem egy thrillerből. Mintha a "Halálkanyar - Switchback (1997)" című filmnek lett volna hasonló vége.
- A Hideghegyben Portman már alakított egy nagyon hasonló karaktert - magányos nő, várja a férjét haza, egyetlen gyerekkel és idegen férfiak támadnak rá. Ott sokkal rövidebb és drámaibb volt az egész.

Ha szeretnéd megtekinteni:
- Jane a célkeresztben (2016)