Rendezte: Tim Sullivan
A film Mafab adatlapja: 2001 Maniacs (2005)
Pedig aztán sok mindent lehet mondani a kész műre, de, hogy különösebben eredeti lenne, azt nagyon nem. Tipikus néhány karakter elmegy a vidéki életbe, hogy azután majd ott jól legyilkolják őket. A vidéki élet lehet egy kietlen földrész, egy világtól elzárt városka vagy falu, esetleg a térképen is alig megtalálható bizonytalan pont, vagy mint jelen esetben, egy apró közösség, amelyik főleg illúzióban utazik.
Robert Englund horrorfilm berkekben igazi kultikus színész, míg azoknak semmit nem mond a neve, akik szűrve nézik a filmeket és abból is inkább a populárisabbakat kedvelik. Nálam mindig is a "B" filmes Englund volt, mert talán Wes Craven Freddy filmjeit leszámítva nem sok igazi nagyszabású moziban lehetett belefutni a nevébe. A "Ford Fairlane kalandjai" pl. kifejezetten nálunk volt a kilencvenes évek fontos filmtörténeti eseménye és benne vigyori a bérgyilkos, mert a Renny Harlin féle akció-komédia Amerikában csúfosan megbukott. Korábban még láttam Englundot egy a nyolcvanas években készült horror-sci-fiben, ahol az űrhajó legénységének egyik tragikus sorsú tagját alakította, azon kívül meg tucatnyi kisebb-nagyobb produkcióban, de ő az a színész, aki hiába vált a neve eggyé a horror műfaj egyik kiemelkedően ismert és kedvelt figurájával, attól még örökre a "B" filmes maradt. Több, mint 150 produkció után is nehezen kaparnék össze tőle egy tucatnyi olyat, amelyik valóban érdemes a nagy-vászonra. A kétezres években meg eljutott odáig, hogy egy-egy szerep kedvéért akár mán önmagán is képes nevetni vagy kitekinteni a nézőire.
Ez a film erős közepes a filmográfiájában és hiába igyekszik sokat hozzátenni - teszem hozzá, eléggé ripacs üzemmódban - neki sem és partnernőjének, az ugyancsak főleg "B" filmekben megjelenő Lin Shaye-nek nem sikerül kirángatnia a mozit a horrorfilmes középszerből. Englund mentségére szóljon, hogy a folytatásban, ha lehet még igénytelenebb második részben már nem vállalta önön karikatúráját, míg Shaye megjelenik benne, pedig nem hinném, hogy neki a gázsi kenyérre kell. Főleg, mivel az elmúlt tíz évben sikerült néhány olyan moziba is bejutnia, amelyik jobban csilingel a mozipénztáraknál, mint egyéb, futószalagon szállított társaik.
A film története elég szimpla, egyedül a végére tartogat két apró csavart, amelyeket nem akarok lelőni, hogy legalább maradjon valami, amiért érdemes megnézni a filmet.
A színészek miatt nem nagyon.
A szereplők kapcsolati rendszere eléggé kusza - pl. ki van kivel, ki-kivel fog dugni. Aztán az is eléggé illogikus, ahogyan a forgatókönyv felépíti a történetet és elmagyarázza, miért is maradnak főhőseink végig a helyszínen és miért nem menekülnek az első intő jelekre.
A kivégzések viszonylag ötletesek, a kivitelezések már kevésbé.
Egy erősen közepes darab, egyszeri szórakozásnak, besörözve, tökéletes.
Cici fronton lehetett volna bevállalósabb.
A beteg humora pedig nem elég szórakoztató.
A film producere Eli Roth, aki rövid cameo-val és egy tatuval jelentkezik. A karakter már korábban megjelent első saját rendezésében, a Kabinlázban. Roth, gondolom, azért engedte át a rendezést másnak, mert a forgatókönyv nem sikerült túl eredetire és alig csillan meg benne a Roth-ra jellemző beteg stílus. De hiába tűnik a film egy főhajtásnak a nyolcvanas évek olcsó mészárlós videói előtt - a film tényleg olyan, mintha akkor forgott volna - hiszen valójában egy nem is túl friss mozi Remake-je; Kétezer mániákus! - Two Thousand Maniacs! (1964)
Roth munkásságára jellemző, hogy sokszor, akire először főszereplőként tekintenél, az esetleg hirtelen elhalálozik, hogy megzavarja a nézőt, vagy bizarr pillanatokkal mutat meg olyasmit, amire nem vagy felkészülve és nem számítasz rá. (A Green Inferno maszturbálós vagy hugyozós jelenete pl.) Ezeket a "finomságokat" azonban itt keresve sem lehet fellelni. A film egyenletesen halad, beosztva a karaktereket, hogy megfelelő ütemben hulljanak el és az utolsó pár percet leszámítva, sok meglepetést nem tartogat.
Roth végül elzárkózott a folytatástól, csak a rendező gondolta úgy, hogy érdemes még egy bőrt lehúzni a történetről. Ebben már Englund sem követte, így a végeredmény olyan is lett. Azért Sullivan-ben benne volt a tisztelet, hiszen mind Roth-nak, mind Englund-nak köszönetet mond a második rész stáblistáján.
A többi színész nem kívánom méltatni, mert nincs miért.
50%
Megtekintés: 2 0 0 1 M Á N I Á K U S
