Kőkemény család - The Family Stone (2005)

 Kőkemény család - The Family Stone (2005)

Rendezte: Thomas Bezucha

A film Mafab adatlapja: The Family Stone (2005)

Megtekintés: A "Kökemény család" mindenképpen egy ajánlott karácsonyi mozi. Kezdetben azt gondolnád, hogy egy komédia, de Thomas Bezucha szeretne valamit elmesélni a történettel és ezért igyekszik ízlésesen lavírozni a humor és dráma között. Olyan tökéletesen sikerül ez a művelet, hogy a film ezért lett számomra többször nézős darab.

Valójában, ez az egyetlen olyan mozi, amiben kifejezetten tetszik Sarah Jessica Parker... játéka. A színésznőt nem azért nem kedvelem, mert Kim Catrall miatta nem volt hajlandó a Szex és New York rebootban szerepelni, bár, ez is egy lehetséges ok lenne. Ha választanom kellene, egyértelműen Catrall! Ám Parkert már akkor sem kedveltem, amikor először találkoztam vele. (Árral szemben - Stirking Distance (1993) Igen, tudom, hogy már feltűnt a Gumilábban (Footloose (1984)) és valójában az 1991-es L. A. - Az őrült város (L. A. Story) tette fel a térképre, de azt hiszem, amiket én láttam tőle akkor, ebben volt talán a legfontosabb szerepe. Mások szerint meg a Hókusz-pókuszban (Hocus pocus (1993)) mint Sarah boszorkány (Állítólag néha a forgatásokon is hozza a boszi attitűdöt).

Néhány filmben láttam persze utána is, de sosem kerestem a filmjeit, nem lettem követője. Ellenben a "Kőkemény család" valahogy elém került és kifejezetten tetszett. Talán, mert toronymagasan kiemelkedik a középszerű ünnepi mozik közül. Ez főleg annak köszönhető, hogy a film a rendező, Bezucha szerelemgyereke volt és a siker érdekében mindent megtett, hogy a filmben látható családról elhigyjük, hogy valódi. Ezt azzal érte el, hogy a forgatás előtt közel egy hónapra összezárta a színészeit egy házba, ahol megszokták és ráhangolódtak egymásra, hiszen a film fontos része, hogy a szereplők között meglegyen a kémia, amibe azután egyikük barátnője kívülállóként csöppen bele, hogy a nő, Meredith (Parker) élesen kilógjon a sorból.

A Stone család pedig nem nagyon könnyítik meg a nő dolgát, mert az anyuka, Sybil (Diane Keaton) és a legfiatalabb gyermek, a kezdetben kifejezetten irritáló Amy (Rachel McAdams) zsigerből elutasítják az erkező üzletasszonyt, mondván, hogy nem lesz soha képes beilleszkedni a családba és a legidősebb fiú, Everett (Dermot Mulroney) érezhetően nem is szerelmes belé igazán, pusztán valamiféle személyes dacból akarja elvenni, hogy így elszakadhasson végre az anyja köténye mellől. Meredith ráadásul nem elég, hogy karót nyelt és kissé tartózkodó, valójában egy sérülékeny nő, aki görcsösen küzd azért, hogy elfogadják és megszeressék, miközben, úgy nőhetett fel, hogy ez a megfelelési kényszer az élet minden területén meggátolta a kapcsolatok kialakításában. Amikor végül néhány kellemetlen közjáték után már-már elmenekülne a család nehéz természete elől, amin a leendő hitvese sem sokat tompít, utolsó ötletkét Meredith az ünnepre hívja a hugát, aamerika másik végéből, hogy belőle merítsen erőt, hiszen Julie (Claire Danes) mindenben szöges ellentéte: laza, kedves és azonnal képes elfogadtatni magát másokkal. 

A történet azonban lassan a dráma és a romkom határán kezd ügyesen egyensúlyozni és bár van benne egy karakter, akinek viselkedése számomra kissé hiteltelen, ha ettől eltekintek, kifejezetten kellemes a mozi és karaktereinek kapcsolati hálója. Pofátlan lennék, ha nem mondanám el, hogy ami kicsit zavar, az Everett viselkedése, mert elvileg ő viszi oda Meredith-et a farkasok elé, nem elég, hogy a támogatásáról sem biztosítja megfelelően, amikor Julie megérkezik, hát, hogy úgy mondja, egy nem túl szép gesztus tőle, hogy gyakorlatilag beleszeret a hugicába. De, ha alszom rá egyet, akkor elfogadom azért, mert valójában Everett nem szereti igazából Meredith-et és, hogy senkinek ne legyen az ünnepe teljesen elrontva, azért a család középső gyereke és egyben a középső fiú, (öt gyerek van, 2 lány, 3 fiú) Ben (Luke Wilson) valamiért azonnal megkedveli a kimért és karót nyelt Meredith-et és bár első körben nem éppen ügyesen közelít a lányhoz, lassan kiderül, hogy társaságában az egyébként merev üzletasszony, aki sehol sem érzi biztonságban magát és szinte képtelen megnyílni mások előtt, hirtelen megváltozik és az a laza csaj lesz, akit Julie természetéből fakadóan állandóan mutat.

A film az elfogadásról mesél és 2005-ben már ízlésesen foglalkozik a meleg szerelemmel (a család legfiatalabb fiú tagja, Thad (Tyrone Giordano) ugyanis homoszexuális és afroamerikai párjával érkezik az ünnepekre) kényesen ügyelve arra, hogy azoknak se legyen kellemetlen és tolakodó a páros kapcsolata, aki kifejezetten nem nyitott erre. A film legerősebb jelenete talán pont az, amikor Meredith, az egyik vacsora alkalmával igyekszik a meleg fiúval kapcsolatban néhány kényes kérdésre választ kapni, de mivel pont a kapcsolatok feltérképézésében és az önkifejezésben nem túl erős, félreértik, hogy végül a családfő, a máskülönben nyugodt és talán legtoleránsabb férj és apa, Kelly (Craig T. Nelson) fojta csúnyán a szót a nagyvárosi lányba. Azonban, ha jobban belegondolunk, a kérdés, amivel Meredith kissé felzaklatja a családot, teljesen jogos lehetne más körülmények között, pusztán félreértik, hiszen a két álláspont, a család, aki ebben él és Meredith, aki most csöppent csak ebbe, egyszerűen túl naiv és tájékozatlan. A film igyekszik a karakterek közötti beszélgetésekbe és gesztusokba csomagolni a humort, hogy ne erőltesse a profán viccelődést, bár, a reggelire előkészített étel sorsa azért miközben a két idősebb tesó épp kvázi megvív Meredith kezéért, kissé burleszk szerű és nem feltétlenül illik az összképbe, igaz, nem is zavaró és talán pont ez az a pillanat, amikor végül a felgyülemlett feszültés kissé oldódik a család és a nagyfiú által oda citált merev Meredith között.

A film lezárása egyszerre hepiend és kicsit drámai, de ezt inkább meghagyom a nézőknek. Ha tetszett pl. Az "Igazából szerelem" vagy kedveled az elgondolkodtató család ünnepekkel foglalkozó szerethető mozikat, ez a te filmed. És sokadik megtekintés után végre megértettem a címben rejlő kettősséget is, ami egyszere a család, másrészt pedig egy fontos apróság, amely jelképezi a generációk közötti erős kapcsolatot és szeretetet.

80%

Töfi: - A színészek tanárral tanulták meg a jelbeszéd alapjait, de a rendező koncepciója az volt, hogy nem baj, ha nem sajátítják el tökéletesen, mert állítólag felmérések szerint sok családban, ahol hallássérült is él, a többi családtag sem feltétlenül tanulja meg professzionális szinten a jelelést, hanem csak annyira, hogy azért elboldoguljanak egymással.

- Tyrone Giordano valóban halláskárosult.

Holtak földje - Land of the Dead (2005)

Holtak földje - Land of the Dead (2005)

Rendezte: George A. Romero

A film Mafab adatlapja: Land of the Dead (2005)

Megtekintés: Aki rajong a zombie filmekért, annak nem kérdés, de ha egyfajta kicsavart műfaji filmnek nézed, úgy is működik.

Lehet, hogy Romero a felelős, hogy a mostanra klasszikus zombie elterjedjen a filmművészetben, de ő is verte bele abba a koporsóba az első szögeket, amellyel azután az egész horror-műfaji leágazást végül eltemethetjük majd.

Ha az első három epizód egyetlen trilógiaként kezelendő, akkor a kétezres években elkészített újabb három rész szintén egy trilógiát tesz ki, csak sokkal groteszkebb formában. A "Holtak földjében" pl. már megjelenik a gondolkodó zombie, aki akaratát továbbítja és ráerőlteti társaira. A gondolkodó - persze erősen korlátolt formában - élőhalott már megjelent 1985-ben is Romero filmjeiben, de akkor csak töredékekben mutatott öntudatfoszlányokat a vizsgált zombie karakter. A 2005-ös moziban viszont a "Big Daddy" névre keresztelt és feltehetően amíg élt, benzinkutasként tengődő hatalmas afroamerikai karakter már egyértelmű és hátborzongató jelét adja annak, hogy képes komplexebb gondolkodásra, főleg, ami a fegyverhasználatot illeti.

Szükség volt erre? Romero szerint igen, mert meg akarta mutatni, milyen veszélyt rejthet, ha az elvileg agy nélkül létező emberevő testek végül mégsem olyan ösztönszerűek és automatikusak, hanem célirányosak lehetnek, ami feltételezi, hogy az agyuk azért képes irányítani őket és ez nem jelent jót ebben az elképzelt univerzumban a többi emberre nézve.
Nézőként mit gondolok erről?
Hogy azért egy agy nélkül, automatikusan létező és megmagyarázhatatlan viselkedést mutató holttest nekem jobban fekszik, mintha ezek a lények ugyan elveszítették az emberi tulajdonságaikat, mégis mutatnák emberekre jellemző viselkedésformákat és tevékenységeket. Nekem akkor jó a zombi, ha "csak úgy" létezik. Ha már gondolkodik, akkor hajlamos vagyok nem zombieként kezelni, hanem idegen lényként, vagy a fene tudja. A tudatosság szerintem nem lehet a zombie lét sajátja.

Nem tudom, mennyire számítanak Romero kétezres zombie agymenései sikeres mozinak, de, hogy hangulatban modernebbek, történetben meg sokkal gyengébbek, az egészen biztos.

Az egyik számomra legbanálisabb része a történetnek a Holtak földjében, hogy meg akarnak győzni róla, hogy egy ilyen erősen képességhasznú társadalomban a főmufti még mindig a pénz bűvöletében él. Ezt ki hiszi el? Megszűnik a társadalom, mint olyan és még mindig egy mesterséges tárgy - pénz - irányít embereket? Miért? Hogyan?
Ez nem logikus. A pénz itt már csupán egy papírdarab, vagy fémapróság. Értéke, egy ilyen világban, ahol a termelés szinte a nullával egyenlő és anyagi javakat gyűjtögetéssel lehet szerezni, mire kezdenénk a pénzzel?

Egy jól működő társadalomban egyértelmű, hogy alkalmazható a pénz, mint fizetőeszköz, de egy olyan világban, ahol az értékünket az határozza meg, hogy mire vagyunk képesek és mit tudunk megszerezni a köz vagy saját javunkra, ott ez nem fog működni.

A város vezetője, Kaufman (Dennis Hopper), amolyan képregény gonosz és szinte már a figura karikatúrája. Egy gazdag ember, akinek nincs megfelelő személyes testőrsége sem és a piszkos munkára arra kapható zsoldosokat, mint Cholo (John Leguizamo) és Riley (Simon Baker) bérel fel. Kaufman egy hatalmas felhőkarcolóban szállásolta el magát, miután kitört az élőhalottak járványa és gazdag embereket engedett beköltözni maga mellé, nem kevés pénzért. Igyekszenek az épületkomplexumban egy olyan életteret kialakítani maguknak, amely fényűző és emlékeztet a múltra, amely még biztonságos volt. Ezt a kérész életű biztonságot biztosítja Cholo is, akit végül Kaufman, ahelyett, hogy maga mellé emelne, hiszen Cholo képességei és kvalitása értéket képvisel, inkább igyekszik megszabadulni tőle, ami viszont pont, mert inkompetens emberek veszik közül, nem sikerül, így tarthat egy kis bosszútól, amelyet Cholo igyekszik is prezentálni, oly mód, hogy a város környékét átfésülő harci járművükkel rakétatámadást akar végrehajtani Kaufman birodalma ellen.
Eléggé nem átgondolt lépés tehát Kaufmantól, hogy Cholo tyúkszemére lépve megtagadja tőle azt, hogy a férfi beköltözhessen a gazdagoknak fenntartott lakosztályok bármelyikébe. Az a Cholo, aki lehetővé teszi beszerzőkörútjaival, hogy egyáltalán legyenek luxuscikkei a gazdagoknak, amivel talmi színházként eljátszhatják, hogy minden a régi.
Az a Cholo, aki fizetséget remél a pénzharácsoló Kaufman-tól, miközben egyet kellene csupán tennie, hogy a.) vagy bevásárolja magát az épületbe b.) vagy ráébreszti Kaufman-t, hogy a pénz, mint olyan, mostanra teljesen elvesztette az értékét.
Hogy ezt, hogyan lehet elérni?
Ne legyél butuska!
Cholo simán kimehetne kommandójával a környék bankjaiba is összerabolni több millió dollárnyi haszontalan papír és fémpénzt, ahelyett, hogy szivarokat és pezsgőket hord be magával a városba, hogy azzal szúrja ki Kaufman szemét.
A forgatókönyv teljesen átgondolatlan és sokszor a látvány és cselekmény maga alá rendeli a logikát.

Ott van mondjuk a majdnem elkurvult túlélő heroika, Slack (Asia Argento), akit simán bedobnak a szegény negyedben egy ketrecharcba két élőhalottal, hogy azután a tömeg fogadásokat köthessen a lányra. Zseniális egy olyan világban, ahol elvileg az emberélet a legnagyobb érték és mivel a ring a mellőzött szegénynegyedben lett felállítva, még azt is nehezen hiszem, hogy a népnyomás nem szabadítja ki a lányt szorult helyzetéből, hiszen amikor az ellenség egy olyan lény, mint a zombiek, nem engedhetjük meg, hogy akár egyetlen embert, történetesen egy szülni is képes nőt ilyen banális módon elveszítsünk. (Ha esetleg mondjuk a forgatókönyv tett volna célzást rá, hogy Slack meddő és nem akart kedvére tenni Kaufman-nak, még oké, megeszem a lány feláldozását, de így arra gondoltam, hogy a többi ketrecen kívüli szurkoló miért olyan biztos a dolgában, hogy nem e ők lesznek a következők, akiket szemrebbenés nélkül odavetnek ebek harmincadjára?
Szerencsére Slack igazi túlélő és még Riley és országos cimborája, Charlie (Robert Joy) is időben érkeznek, hogy rendet vágjanak a fogadóiroda háza táján, ezzel másvilágra küldve néhány egyébként befolyásos szegénynegyed lakót, akikért ugyan nem kár, viszont mint említettem, a pénzzel szemben az emberélet a legnagyobb érték, amit ebben a filmben mellékesen dobálnak jelenetről jelenetre.

Ami még elég zavaró, hogy a karakterek néha teljesen a logikának ellentmondva cselekszenek. Az egyiket Cholo kiküldi egy találkozási pontra, ahol elvileg majd Kaufman embere jelenik meg némi zsarolt pénzzel - ismétlem, semmibe nem telt volna Cholo bandájának kirámolnia Amerika valamennyi bankját - és csak át kell vennie. Emberünk, egy ilyen veszélyes világban mit tesz az éjszaka közepén?
Nem találod ki!
Fülhallgatón zenét hallgat!
A sötétben egyébként nem lát, de még a hallását is kilövi ezzel az apró játékszerrel. Egy zombiktól hemzsegő világban a túlélés kulcsa, hogy figyeljünk a környezetünkre. Ha egy karaktert úgy írnak meg, hogy az olyasmit tesz, ami szembe megy egy feltételezett logikával, ott úgy véle, a forgatókönyvíró nem volt képes kellően feltérképezni az emberi viselkedés módozatait.
És mi történik a karakterrel?
Hát sikeresen meglepik és fel is falják.
Az, hogy évekkel a zombie apokalipszis után honnan tudott még működő elemeket szereznie magának és azokat ilyen ostoba módon elhasználni, az számomra rejtély. Mert teszem azt, feladat elvégzése után, a meleg és biztonságos táborban elalvás előtt zenét hallgat, azt aláírom, belefér. De ez, így, csak a néző hülyítése és a buta szerepek halmozása.

Kaufman három fős kommandója is megér egy misét, akiket Riley segítségére bocsájt. akiből a legtöbbet néztem volna ki, az a legbeszaribb és szinte perceken belül feldobja a pacskert, miután egy élőholt olyan módon sebesíti meg, ami a valóságban nehezen elképzelhető, ellenben egy CGI megálmodta világban simán bevállalható, habár a röhögés garantált mellé.

Azért ne tűnjön úgy, hogy fikázni akarom a mester munkáját, hiszen azért az magáért beszél, ha filmnézés közben végig mosolyogsz a mozi. Nem is fiatal már a rendezőnk és csak szívügye a téma, így amiket a hosszú évek alatt csak elképzelt, igyekezett beleszuszakolni a másfél órába. Jutottak remek karakterek (Charlie figurája elég érdekes) és fölösleges figurák is (a milliomos öltönyös brigád egyetlen arcot leszámítva csak biodíszlet.)
Az akció is néhol rendben van (jók a statiszták, ahogyan vonulnak), máskor sántít (rendesen idegesítő, hogy a túlélők mennyire bénák menekülésben és közelharcban, pedig a zombie képességek még csak ki sem teljesedtek)

Az is érdekelt volna, hogy a korábbi filmekben miért képtelenek a gondolkodásra az élőhalottaink és miért gondolta úgy Romero öregségére, hogy jó ötlet olyan zombiekat bemutatnia, akik még a bosszúállás zavaros fogalmát is képesek végigvinni?

Ha már tényleg zombi filmet néznél, akkor ajánlom a korábbi trilógiát. Ott van miről gondolkodni. A második trilógia inkább egy rossz vicc. Annak ellenére is, hogy amúgy véresen szórakoztató!

65%

Ha szeretnéd látni: Holtak földje

Töfi:
- Simon Pegg és kedvenc rendezője, Edgar Wright cameozik zombieként a filmben. Róluk lehet ijesztő közös képet készíteni.
- Romero először használ CGI-t zombifilmben. Korábban nem volt ez a technika, amikor az első trilógiát készítette.

2001 Mániákus - 2001 Maniacs (2005)

2001 Mániákus - 2001 Maniacs (2005)

Rendezte: Tim Sullivan

A film Mafab adatlapja: 2001 Maniacs (2005)

Megtekintés: Az egyetlen oka, hogy végignéztem ezt a filmet, hogy belebotlottam egy a filmből kiemelt gif-be és érdekessé tette számomra.

Pedig aztán sok mindent lehet mondani a kész műre, de, hogy különösebben eredeti lenne, azt nagyon nem. Tipikus néhány karakter elmegy a vidéki életbe, hogy azután majd ott jól legyilkolják őket. A vidéki élet lehet egy kietlen földrész, egy világtól elzárt városka vagy falu, esetleg a térképen is alig megtalálható bizonytalan pont, vagy mint jelen esetben, egy apró közösség, amelyik főleg illúzióban utazik.

Robert Englund horrorfilm berkekben igazi kultikus színész, míg azoknak semmit nem mond a neve, akik szűrve nézik a filmeket és abból is inkább a populárisabbakat kedvelik. Nálam mindig is a "B" filmes Englund volt, mert talán Wes Craven Freddy filmjeit leszámítva nem sok igazi nagyszabású moziban lehetett belefutni a nevébe. A "Ford Fairlane kalandjai" pl. kifejezetten nálunk volt a kilencvenes évek fontos filmtörténeti eseménye és benne vigyori a bérgyilkos, mert a Renny Harlin féle akció-komédia Amerikában csúfosan megbukott. Korábban még láttam Englundot egy a nyolcvanas években készült horror-sci-fiben, ahol az űrhajó legénységének egyik tragikus sorsú tagját alakította, azon kívül meg tucatnyi kisebb-nagyobb produkcióban, de ő az a színész, aki hiába vált a neve eggyé a horror műfaj egyik kiemelkedően ismert és kedvelt figurájával, attól még örökre a "B" filmes maradt. Több, mint 150 produkció után is nehezen kaparnék össze tőle egy tucatnyi olyat, amelyik valóban érdemes a nagy-vászonra. A kétezres években meg eljutott odáig, hogy egy-egy szerep kedvéért akár mán önmagán is képes nevetni vagy kitekinteni a nézőire.

Ez a film erős közepes a filmográfiájában és hiába igyekszik sokat hozzátenni - teszem hozzá, eléggé ripacs üzemmódban - neki sem és partnernőjének, az ugyancsak főleg "B" filmekben megjelenő Lin Shaye-nek nem sikerül kirángatnia a mozit a horrorfilmes középszerből. Englund mentségére szóljon, hogy a folytatásban, ha lehet még igénytelenebb második részben már nem vállalta önön karikatúráját, míg Shaye megjelenik benne, pedig nem hinném, hogy neki a gázsi kenyérre kell. Főleg, mivel az elmúlt tíz évben sikerült néhány olyan moziba is bejutnia, amelyik jobban csilingel a mozipénztáraknál, mint egyéb, futószalagon szállított társaik.

A film története elég szimpla, egyedül a végére tartogat két apró csavart, amelyeket nem akarok lelőni, hogy legalább maradjon valami, amiért érdemes megnézni a filmet.
A színészek miatt nem nagyon.

A szereplők kapcsolati rendszere eléggé kusza - pl. ki van kivel, ki-kivel fog dugni. Aztán az is eléggé illogikus, ahogyan a forgatókönyv felépíti a történetet és elmagyarázza, miért is maradnak főhőseink végig a helyszínen és miért nem menekülnek az első intő jelekre.
A kivégzések viszonylag ötletesek, a kivitelezések már kevésbé.
Egy erősen közepes darab, egyszeri szórakozásnak, besörözve, tökéletes.
Cici fronton lehetett volna bevállalósabb.
A beteg humora pedig nem elég szórakoztató.

A film producere Eli Roth, aki rövid cameo-val és egy tatuval jelentkezik. A karakter már korábban megjelent első saját rendezésében, a Kabinlázban. Roth, gondolom, azért engedte át a rendezést másnak, mert a forgatókönyv nem sikerült túl eredetire és alig csillan meg benne a Roth-ra jellemző beteg stílus. De hiába tűnik a film egy főhajtásnak a nyolcvanas évek olcsó mészárlós videói előtt - a film tényleg olyan, mintha akkor forgott volna - hiszen valójában egy nem is túl friss mozi Remake-je; Kétezer mániákus! - Two Thousand Maniacs! (1964)
Roth munkásságára jellemző, hogy sokszor, akire először főszereplőként tekintenél, az esetleg hirtelen elhalálozik, hogy megzavarja a nézőt, vagy bizarr pillanatokkal mutat meg olyasmit, amire nem vagy felkészülve és nem számítasz rá. (A Green Inferno maszturbálós vagy hugyozós jelenete pl.) Ezeket a "finomságokat" azonban itt keresve sem lehet fellelni. A film egyenletesen halad, beosztva a karaktereket, hogy megfelelő ütemben hulljanak el és az utolsó pár percet leszámítva, sok meglepetést nem tartogat.
Roth végül elzárkózott a folytatástól, csak a rendező gondolta úgy, hogy érdemes még egy bőrt lehúzni a történetről. Ebben már Englund sem követte, így a végeredmény olyan is lett. Azért Sullivan-ben benne volt a tisztelet, hiszen mind Roth-nak, mind Englund-nak köszönetet mond a második rész stáblistáján.
A többi színész nem kívánom méltatni, mert nincs miért.

50%

Megtekintés: 2 0 0 1  M Á N I Á K U S

Véreső - Blood Rain - Hyeol-eui-noo (2005)

Véreső - Blood Rain - Hyeol-eui-noo (2005)

Rendezte: Dae-seung Kim

Véleményem nem lesz túl hosszú.

Nem azért, mert erről a thrillerről nem lehet mit írni. Nem. Inkább azért, mert én nem tudok sokat mondani róla. Nem vagyok otthon dél-Koreában. Nem ismerem történelmüket. Számomra idegen az egész, főleg a színészi játék. Mert más kultúra.

A "Véreső" nem rossz film. Egy papírgyártásra felesküdött, viszonylag kis közösségről szól a film, ahol felgyújtanak egy hajót, majd megtalálnak egy karóba, nádba húzott holttestet. Azonnal nyomozóért küldenek, akinek a feladata, hogy igyekezzen pontot tenni a titokzatos gyilkosságok végére - mert a nádas fickó csak az első a sorban - mert többek között ezt diktálja a politikai érdek. ...is.

A koreai színészi játék nagyon eltér az európaitól. Legalábbis nekem tűnik úgy. A koreai sokkal közelebb áll a színházi játékhoz, mint amit nem keleti földtekéken művelnek. Valószínű, hogy a film szereplőinek nagy része inkább Szent Genesius oltárán szokott megmerítkezni a siker tengerében. Izé, színházi színészek...

Játékuk néhol, számomra, fájón átsétált a ripacskodás mezejére. A másik, ami idegen számomra, hogy a keleti népek szocializálódásába belefér, hogy a magasabb rangú karakter simán nyakon bassza az alacsonyabb kaszt figuráit, akármilyen okból.: - Hol a sapkád? Puff!

Történetünk nyomozója is néha bizony odacsap a hajlongó pórnépnek, ha arról van szó.

Azután az sem segít, hogy az én rossz szememnek a keletiek, nagyjából, egyformák. Még jó, hogy volt pár női szereplő, így azokat el tudtam különíteni a többiektől.

Azután az sem segített a film könnyen emészthetőségében, hogy Tarantinot megszégyenítő módon ugrálunk az idősíkok között és támpontot, segítséget nem sokat kapunk.

Meg merem kockáztatni, hogy ha nincs felirat a filmhez, talán ha 10%-ot tudtam volna dekódolni a filmből. Volt felirat, de így is csupán azt merem állítani, hogy a filmet félig értem. Nekem kellemetlen.

Másrészt a film kicsit emlékeztet Agatha Christie munkásságára, sőt, más fórumon valaki okosan felvetette, hogy megidézi a mozi, Umberto Eco méltán legismertebb munkáját, a Sherlock Holmes-i alapokra felépített, középkor végi, kolostoros drámát, "A rózsa nevét".

A "Véreső" nyomozója nyomoz, igaz közel sem olyan kifinomult agymunkát kapunk, mint Sean Connery esetében. Néha kiveri a választ a nyomorultból, máskor két tárgyat nézeget és rátör a felismerés, amire azután komplett vélemény-várat húz fel. Nem tudom, hogy jut adott esetben a végkövetkeztetésre, de bánja a fene.

Egy idő után kiderül, hogy szigetünknek sötét a múltja és bárki lehet áldozat vagy a gyilkos. Aki vagy egy szellem... vagy ki?

A legfontosabb női szereplő persze gyönyörű...

A kulturális különbözőségek ellenére a Véreső szórakoztató darab. Igaz, befogadni nem biztos, hogy mindenki képes.

Figyeld:
- A gyilkosságok ötletesek, szépek kivitelezettek. Kellően betegek, ahogy a keletiektől elvárható.
- A filmet. Ha nem figyelsz, elveszel a sok részletben.

65%

Novella: A hídon (2005)

A lány a híd közepén állt. Lefelé bámult, az alant kavargó fehér ködbe. A fiú az autóban maradt. Zavartan dobolt a kormányon. A zene erőteljesen dübörgött a hangszórókból. Senki sem tartózkodott a közelben.

      A fiú sértetten bámult előre, keresztül a szélvédőn, bele a semmibe. Sötétedett.

A híd két végén álló szürke póznákon bekapcsolták a lámpákat. A halogén halkan duruzsolt.

A lány, fázósan magába karolt. Amit közölt a fiúval, cseppet sem volt ínyére a másiknak, sőt, kihozta sodrából. A lány a legféltettebb titkát osztotta meg a társával, ám az ahelyett, hogy vele örült volna, kikelt magából és megsértődött. A lány finoman tudatta a fiúval; terhes. Támogatást és szeretetet áhított, de értetlenséget és ellenségességet kapott. Már bánta a pillanatot, hogy szóba hozta.

A fiú kétségbe esett. Alig múlt húsz. Mindenre éretlen volt. Apaságra, családi életre, és még a kapcsolatára is. A feje lágya nem nőtt még be. Az ágyba bújni, ahhoz értett, de azon felül semmit nem ért.

A lány mind jobban elkeseredett. Benne pozitív gondolatok kavarogtak, de mivel már ismerte a másik véleményét, elhagyta a jókedv. Alig egy perce még az autóban üldögéltek, nevetve, vidáman.

Rick megállt a híd közepén. A rádióból kemény rock áradt ki, megtörve a szürkület csendjét. Sarah mosolyogva nézte a fiú profilját. A sápadt fényben idegennek tetszett a fiú arcának határozott éle. Sápadt bőre szinte világított. Orra hegye csillogott, száját beharapta. Abban a pillanatban a lány nagyon szerette. Három hónapja jártak.

Rick elfordította a kulcsot a zárban. A motor dohogva leállt, a zene elnémult.

Sarah felé fordult. Szemében mohóság játszott a kéjjel.

• Itt sosem jár senki. Megtennéd nekem?
• Tessék? - kérdezte a lány zavartan. Tett már ilyet, és élvezte, de nem a szabadban, ahol bárki megláthatja őket.
• Úgy érted, tegyem meg.

Rick bólogatott. Keze az övére csúszott. Kioldotta a szíjat, két ujjal, és kikapcsolta a gombot.

• De előtte mondani szeretnék valamit. - szólt a lány.

Rickkel megfordult a világ. Mintha a lány veséjébe látott volna, megfeszült, gyomra pedig görcsbe rándult.

A lány ebből semmit sem vett észre. Folytatta, amit elkezdett mondani.

• Azt hiszem, kicsit komolyabban kellene kezelnünk a kapcsolatunkat. Terhes vagyok.

Rick vágyai olyan gyorsan lohadtak le, mint egy tehervagon, amikor leszaladva a sínről az árokba fordul. Heréi összezsugorodtak, mint két apró mazsola. Egyetlen, durva kérdésre futotta elfúló tüdejéből.

• Megörültél?

Sarah arcán rózsaszín pír futott végig. Ha pofon vágják, az sem fájt volna jobban.

Feltépte a kocsi ajtaját és egy lendülettel a híd korlátjánál termett.

Rick nagyon rosszul lett. Ezer kérdés villant az agyába, és a felére sem tudta a választ. Alig múlt húsz, és nem érezte magát érettnek. A jövőjét olyan homályosan képzelte el, mint a szélvédő előtt elterülő látványt. Amiben biztos volt, az annyi volt, hogy nem érezte magát készen egy gyermek felnevelésére.

Még gyerek volt ő maga is. Visszakapcsolta a zenét, hogy elnyomja a gondolatait.

Sarah vékony ujjai rákulcsolódtak a korlát hideg fémjére. Vastag zománcréteg simult alulról a kezének. Sokszor átfestették már a vasat. A rozsda itt-ott kikezdte. A szél szemtelenül az arcába vágott. Haja zabolázatlanul kavargott ovális arca körül. A könnyek csípték a szemét.

Rick koncentrált a rádióra. A zene néha segített, hogy ne vesszen el a gondolatok áradatában. Eddig azt hitte, szereti a lányt, de amikor az kiugrott a kocsiból, tudta, hogy gyűlöli. Tanácstalanul verte az ütemet a műszerfalon. Nem tudott hideg fejjel gondolkodni. Menekülni akart a világból, a lehetséges felelősség elől. Nem tudta, mit akar Sarah, de abból, ahogyan közölte vele a hírt, úgy vélte, a lány meg akarja tartani a kicsit. Rick ezt nem akarta. Minden porcikája tiltakozott az események sodra ellen.

Három hónapja jártak. Sarah nagyon kedves volt, de Rick inkább csak a kedvét lelte benne. Kettejük közül a lány ragaszkodott jobban. Szülei elváltak, és alkoholista anyjával élt együtt. Rick szülei tehetőseknek voltak mondhatók, bár a gazdagtól messze álltak. A városban mindenki ismerte őket.

Sarah-t nem. 
Fél éve költöztek a városba, apja elől menekülve. A férfi, anyjához hasonlóan szerette az italt, csak ő verte is a lányt, az anyjával ellentétben. Az anyja legalább nem lett erőszakos, ha ivott.

Rick a lány felé fordult. A hátát látta. A kabátot cibálta a húzat, ugyanúgy, mint a lány haját. Máskor szívesen túrt a gesztenyebarna fürtökbe. Szerette szagolgatni a lány haját, vagy csak egyszerűen az ölére húzta a fejét.

Sarah ujjai elfehéredtek, olyan erővel markolta a korlátot. A csalódottság legyűrte, megtörte. Eleredtek a könnyei. Elhagyta az ereje. Összecsuklott.

Rick szenvtelenül nézte a lányt, amíg az leroskadt a földre. Még csak meg sem próbálta vigasztalni. Az egoizmusa legyőzte. Csak magára tudott gondolni. Végül, mivel a nap már eléggé elbújt a látóhatár szélén, kilépett a kocsiból.

A lány mellé sétált, aztán mellé guggolt. Keze bizonytalanul a lány térde felé tévedt, de nem merte megérinteni, mert tudat alatt ezzel is azt remélte, hogy meg nem történté teszi az eseményeket. Ostoba gondolat egy húszéves fiú elméjéből.

• Jól vagy, Sarah?
• Hagyj békén.
• Hazaviszlek.
• Nem kell.
• Hazaviszlek.
• Nem. Hagyj békén.

Rick kifogyott a mondandóból. Felállt és beült a kocsijába. Beindította a motort. Savanyú arccal bámult körbe.

Gyorsan sötétedett.

Letekerte az ablakot, és utoljára kiszólt a lánynak.

• Ne csináld ezt. Gyere velem. Meg kell beszélnünk a dolgokat.

Sarah ráemelte könnyáztatta arcát.

• Olyan vagy, mint a többiek. Nem szeretsz. Sohasem szerettél. Nincs miről beszélnünk.
• Megérthetnél engem is. - könyörgött a fiú. - Fiatal vagyok egy család alapításához. Nekem nem kell gyerek. Élni akarok.

Sarah elnevette magát.

• Élni? Na, tűnj el innen.

Rick nem tudta, mi a helyes ebben a pillanatban. Legszívesebben felhívta volna az apját, hogy tanácsát kérje. Az öve még mindig kioldottan tekeredett a derekára. Megigazította.

Sarah kiegyenesedett. Leseperte ruháját, majd megigazította a ruháját. Dacosan bámult a fiú arcába.

• Hord el magad.

Rick lenyelte, amit mondani akart. Elfordítva a kulcsot beröffentette a motort. Elgurult a lány mellől. Kopott autóját elnyelte a sűrűsödő köd. A zene foszlányait még vissza-visszahordta a szél.

Sarah megfordult.

• Élni akarsz? - kérdezte a semmibe üvöltve. - Adok én neked életet.

Ezzel átemelte lábait a korláton, és a mélybe vetette magát.

2005 - Kedvenc filmjeim

10 filmet szedtem ki a 2005-ös termésből, amik nekem tetszettek. Többet láttam, sőt, volt, amelyik sikeresebb is volt, mint amiket csokorba szedtem, de nekem ezek tetszettek a legjobban. Nincs százalékolás, mert lehet, hogy adott film kevesebb csillagot kapna tőlem, mint a sikerfilmek, de lehet, hgy azokat nem szeretem újra nézni, amit meg itt felsorolok, szívesen indítom el.
Tessék, beszámozva, de sorszám nélkül:

1. Fantasztikus négyes - Fantastic 4

Igazi sci-fi-képregény-akció baromkodás. Stan Lee zsebe dagad, a négy szuperhős pedig megküzd a sith lovaggá avanzsált ötödik szuperhőssel. Jessica Alba szőke és kék szemű, az ité pedig elveszítette egy ujját. Ja, ahhoz, hogy tüzeskedj, nem árt ha kiabálsz: "Tűz be!" - úgy látszik, hangkapcsolós a képesség, nem mentális...

2. Serenity - Serenity

Joss Whedon sci-fi western sorozata egy évad után kifújt - sokan nem értették, nem érezték a koncepciót - de az évek múlásával masszív rajongótábora lett a történetnek. Egy moziváltozatra még éppen futotta a Han Solóba oltott űrhajós kapitánynak és elcseszett legénységének. Kedvenc Summer Glau-val, aki egyedül kipakol egy kocsmát vagy lekaszabol egy rakat marcangolót. Folytatást akarok!!!
Lehetne a címe mondjuk: Serenity: The Dark Identity... Majd később megírom az ötleteimet.

3. Négy tesó - Four Brothers

Négy örökbefogadott, öntörvényű őstulok hazatér a téli kisváros hóforgatagába, hogy kivégzett mostoha anyunak igazságot szolgáltasson. Nem szaroznak, lőnek akit érnek, közben fityiszt mutatnak rendőrnek, ellennek, vérnek. Mark Wahlberg kurva laza és Chiwetel Ejiofor a Serenity után másodszor alakít egy éveb belül pofán baszni való karaktert. Csipázom az ürgét! A végén kiöntik...

4. Világok harca - War of the Worlds
Ambivalens érzéseket keltő sci-fi posztap. akció movie, legendás filmrendezőtől, színész-árucikktől, tele bakikkal, következetlenségekkel, hülyeséggel, de mégis hangulatos. John Williams leggyengébb filmzenéinek egyike. Spielberg leggyengébb rendezéseinek egyike. Tom Cruise legnagyobb faszságainak egyike - hiába a vallás... Mégis szeretem nézni. Ennyit számít a hangulat és a stílus.

5. Match Point - Match Point

Az egyre inkább pedofil Woody Allen "Tehetséges Mr. Ripley"-be hajló szinte már horror filmje, egy feltörekvő kis geciről, aki eléri célját, csak közben kinyírja a stáb nagyját. Woody Allen forgatókönyve leginkább Patricia Highsmith "Ripley" regényeire emlékeztet. Akár beismeri a mester, akár nem. Nincs hepiend és ez jó!

6. Fegyvernepper - Lord of War

Nicolas Cage kétféle filmet csinál: szar vagy jó. Ez jó! Fegyverkereskedés trollkodással, költségcsökkentés, családcsökkentés, és agy eszméletlenül kitalált és kivitelezett főcím. Ami a szerencsejátéknak a "Casino" az a fegyverkereskedelemnek a "Fegyvernepper".

7. A remény bajnoka - Cinderella Man

Russell Crowe félálmos bokszoló. Családja éhezik, amíg ő újra nem verekszik. Kell a pénz, mert beütött a gazdasági válság. Nincs munka, nincs élelem, nincs gáz. Ez gáz... A történelmi hűséggel csínján bánó múltidézés, későn érkezik, amúgy viszont megelőzi "korát", és Rocky Balboát.

8. A barlang - The Descent

Eszméletlenül hangulatos kamara horror. Néhány csajszi alászáll a barlang mélyébe, hogy megküzdjön érzéseivel és egy csapat undorító lénnyel, akik ki tudja miként és mióta mutálódtak a hegy gyomrába. Egy második részt még megért a koncepció, de sajnos, azóta semmi.

9. Erőszakos múlt - A History of Violence

David Cronenberg kultikus hírnevű kanadai bio-horror rendező talán leginkább közönségbarát, képregényből tallózott erőszakos drámája egy önmagát "tanúvédelmi-program" alá helyező nem átlagos csirkefogóról, akinek addig jár a múltja a kútra, míg el nem törik a mécses. Két család közül melyiket választja? Egyetlen dolgot nem tudtam csak meg a filmből: Miért is lépett ki az egészből, mi elől menekült és miért?

10. Carter edző - Coach Carter

Samuel L. Jackson megirigyelte Denzel Washington szerepét az "Emlékezz a titánokra" című sportfilmben, amely a játék helyett inkább a toleranciáról és barátságról szólt és megcsinálta a saját változatát. A "187" című dráma után megint egy erős jellemű tanár ember, megint izgága fiatalok, de belül a lelkek mélyén még van némi remény a változásra.

Hát ez az első 10 film, ami eszembe jutott 2005 kapcsán. Tudom, készült egy Nolan féle Batman film is, meg egy tucat sikeresebb, látványosabb film, de nekem ezek a kedvenceim, tetszőleges sorrendben. Ez változhat.

Amik nem kerültek be, de eszembe jutottak:

Sin City - mert annyira azért nem kápráztatott el
A sziget - mert összecsapottnak érzem
King Kong - mert csak látványos, de sok újat nem mesélt el
Cukorfalat - mert eszméletlen dráma, de egyszer nézős
München - mert kicsit kommersz a végeredmény
Ha igaz volna - mert túl limonádé, hiába szeretem
Capote - mert az íróról nem tudtam meg sokat, csak azt, hogy Seymour Hoffman zseniálisan alakítja R.I.P.
Kőkemény család - mert karácsonyi filmnek majdnem kiváló, csak kicsit komor
Kőkemény Minnesota - kicsit száraz lett, Jenkis monológja a végén eszméletlen

és így tovább...

The Descent - A barlang (2005)

Röviden: Descent - A barlang (2005)

Neil Marshall klausztrofóbiás csajfilmje.

Salvador Dali egyik munkáját idéző filmposzter

Sarah (Shauna Macdonald) és Juno (Natalie Mendoza) jó barátnők, de kicsit eltávolodtak egymástól, amikor egy hegyi rafting után, hazafelé tartva, Sarah elveszíti a férjét és kislányát. Juno ösztökélésére, Sarah nővérének, Beth (Alex Reid) közvetítésének köszönhetően, végül ráveszik a fásult lányt, hogy néhány barátnővel együtt kicsit kalandozzanak Észak-Karolina egyik ismert barlangrendszerében. Azt nem sejthették, hogy Juno több izgalmat akar, ezért egy másik, feltérképezetlen barlanghoz irányítja őket, ahol életük legvéresebb kalandjába csöppenek. Először elzáródik előlük a külvilágba vezető út, majd megjelennek a barlang igazi lakói.

És ez még nem a legdurvább rés, amin át kell préselődni.

A filmet moziban láttam és azóta is maradandó filmélményként emlékszem rá. Már a főcím alatt érezhető a feszültség, főleg Sarah drámája miatt. Ha kicsit jobban figyelünk, már láthatjuk jeleit annak is, ami végül a barátnők közötti konfliktus kirobbanásához vezet.

Tolkien Uruk-hai serege életre kelt.

A filmesek barlangokat nem tudtak a természetben használni a forgatáshoz, annak veszélyes volta miatt. Még tapasztalt hegymászókkal, barlangászokkal sem egyszerű filmet készíteni akció közben, főleg nem színésznőkkel. Hat nagy díszlet készült el, melynek falai között rögzítették az eseményeket. A jó rendezésnek és fényképezésnek köszönhetően, néha egészen fenyegető a film atmoszférája.

Juno még a film végére is dögös maradt.

A hat főszereplő mind jól alakít. Persze van kötelező nagyszájú és van a szokásos viszonylag kezdő karakter. A szörnyek pedig nagyon jól néznek ki. A horrorfilm történetének egyik legjobb kamu élőlényei. (Ha nem számolom ide a fantázia teremtményeket, csak az elvileg "létező" lényeket.)

 Talán a '76-os Carrie-t idézi? 

Kicsit zavaró volt számomra, hogy a kötelező gyenge karakterek mellett a két főszereplő a film végére gyakorlatilag átment terminátor üzemmódba, ellenben a film vége csattanója - az európai változaté, ami sokkal pesszimistább, mint az amerikai finomítás lett - adott annyi pluszt, hogy a "Barlang"-ot egy remek túlélő horrornak tekintsem.

Sarah, miután elveszített mindent, élni akar és gyakorlatilag megszüli a föld...

A zene David Julyan munkája. Tényleg nem sok jellegzetes momentum van benne, de a film képei alatt eszméletlen erős a hatása, főleg, ha nincs letompítva a hangfal. Julyan erőssége a hangulatkeltésben teljesedik ki. Egy ismert zenei tételt nem tudok a nevéhez párosítani, ennek ellenére emlékszem, hangulatilag sokat tett pl. "A tökéletes trükk" című misztikus drámához.


80%



Figyeld:
- Néhány lyuk, amin átmásznak, tévén keresztül nézve sem gyere be.
- Marshall nyers vérkezelése.
- Hangulat

A végére pedig álljon itt két poszterváltozat és egy részlet David Julyan erős filmzenéjéből.

Ha szeretnéd megnézni ezt a hangulatos horrort, itt megtalálod!!!