Rendezte: George A. Romero
A film Mafab adatlapja: Land of the Dead (2005)
Lehet, hogy Romero a felelős, hogy a mostanra klasszikus zombie elterjedjen a filmművészetben, de ő is verte bele abba a koporsóba az első szögeket, amellyel azután az egész horror-műfaji leágazást végül eltemethetjük majd.
Ha az első három epizód egyetlen trilógiaként kezelendő, akkor a kétezres években elkészített újabb három rész szintén egy trilógiát tesz ki, csak sokkal groteszkebb formában. A "Holtak földjében" pl. már megjelenik a gondolkodó zombie, aki akaratát továbbítja és ráerőlteti társaira. A gondolkodó - persze erősen korlátolt formában - élőhalott már megjelent 1985-ben is Romero filmjeiben, de akkor csak töredékekben mutatott öntudatfoszlányokat a vizsgált zombie karakter. A 2005-ös moziban viszont a "Big Daddy" névre keresztelt és feltehetően amíg élt, benzinkutasként tengődő hatalmas afroamerikai karakter már egyértelmű és hátborzongató jelét adja annak, hogy képes komplexebb gondolkodásra, főleg, ami a fegyverhasználatot illeti.
Szükség volt erre? Romero szerint igen, mert meg akarta mutatni, milyen veszélyt rejthet, ha az elvileg agy nélkül létező emberevő testek végül mégsem olyan ösztönszerűek és automatikusak, hanem célirányosak lehetnek, ami feltételezi, hogy az agyuk azért képes irányítani őket és ez nem jelent jót ebben az elképzelt univerzumban a többi emberre nézve.
Nézőként mit gondolok erről?
Hogy azért egy agy nélkül, automatikusan létező és megmagyarázhatatlan viselkedést mutató holttest nekem jobban fekszik, mintha ezek a lények ugyan elveszítették az emberi tulajdonságaikat, mégis mutatnák emberekre jellemző viselkedésformákat és tevékenységeket. Nekem akkor jó a zombi, ha "csak úgy" létezik. Ha már gondolkodik, akkor hajlamos vagyok nem zombieként kezelni, hanem idegen lényként, vagy a fene tudja. A tudatosság szerintem nem lehet a zombie lét sajátja.
Nem tudom, mennyire számítanak Romero kétezres zombie agymenései sikeres mozinak, de, hogy hangulatban modernebbek, történetben meg sokkal gyengébbek, az egészen biztos.
Az egyik számomra legbanálisabb része a történetnek a Holtak földjében, hogy meg akarnak győzni róla, hogy egy ilyen erősen képességhasznú társadalomban a főmufti még mindig a pénz bűvöletében él. Ezt ki hiszi el? Megszűnik a társadalom, mint olyan és még mindig egy mesterséges tárgy - pénz - irányít embereket? Miért? Hogyan?
Ez nem logikus. A pénz itt már csupán egy papírdarab, vagy fémapróság. Értéke, egy ilyen világban, ahol a termelés szinte a nullával egyenlő és anyagi javakat gyűjtögetéssel lehet szerezni, mire kezdenénk a pénzzel?
Egy jól működő társadalomban egyértelmű, hogy alkalmazható a pénz, mint fizetőeszköz, de egy olyan világban, ahol az értékünket az határozza meg, hogy mire vagyunk képesek és mit tudunk megszerezni a köz vagy saját javunkra, ott ez nem fog működni.
A város vezetője, Kaufman (Dennis Hopper), amolyan képregény gonosz és szinte már a figura karikatúrája. Egy gazdag ember, akinek nincs megfelelő személyes testőrsége sem és a piszkos munkára arra kapható zsoldosokat, mint Cholo (John Leguizamo) és Riley (Simon Baker) bérel fel. Kaufman egy hatalmas felhőkarcolóban szállásolta el magát, miután kitört az élőhalottak járványa és gazdag embereket engedett beköltözni maga mellé, nem kevés pénzért. Igyekszenek az épületkomplexumban egy olyan életteret kialakítani maguknak, amely fényűző és emlékeztet a múltra, amely még biztonságos volt. Ezt a kérész életű biztonságot biztosítja Cholo is, akit végül Kaufman, ahelyett, hogy maga mellé emelne, hiszen Cholo képességei és kvalitása értéket képvisel, inkább igyekszik megszabadulni tőle, ami viszont pont, mert inkompetens emberek veszik közül, nem sikerül, így tarthat egy kis bosszútól, amelyet Cholo igyekszik is prezentálni, oly mód, hogy a város környékét átfésülő harci járművükkel rakétatámadást akar végrehajtani Kaufman birodalma ellen.
Eléggé nem átgondolt lépés tehát Kaufmantól, hogy Cholo tyúkszemére lépve megtagadja tőle azt, hogy a férfi beköltözhessen a gazdagoknak fenntartott lakosztályok bármelyikébe. Az a Cholo, aki lehetővé teszi beszerzőkörútjaival, hogy egyáltalán legyenek luxuscikkei a gazdagoknak, amivel talmi színházként eljátszhatják, hogy minden a régi.
Az a Cholo, aki fizetséget remél a pénzharácsoló Kaufman-tól, miközben egyet kellene csupán tennie, hogy a.) vagy bevásárolja magát az épületbe b.) vagy ráébreszti Kaufman-t, hogy a pénz, mint olyan, mostanra teljesen elvesztette az értékét.
Hogy ezt, hogyan lehet elérni?
Ne legyél butuska!
Cholo simán kimehetne kommandójával a környék bankjaiba is összerabolni több millió dollárnyi haszontalan papír és fémpénzt, ahelyett, hogy szivarokat és pezsgőket hord be magával a városba, hogy azzal szúrja ki Kaufman szemét.
A forgatókönyv teljesen átgondolatlan és sokszor a látvány és cselekmény maga alá rendeli a logikát.
Ott van mondjuk a majdnem elkurvult túlélő heroika, Slack (Asia Argento), akit simán bedobnak a szegény negyedben egy ketrecharcba két élőhalottal, hogy azután a tömeg fogadásokat köthessen a lányra. Zseniális egy olyan világban, ahol elvileg az emberélet a legnagyobb érték és mivel a ring a mellőzött szegénynegyedben lett felállítva, még azt is nehezen hiszem, hogy a népnyomás nem szabadítja ki a lányt szorult helyzetéből, hiszen amikor az ellenség egy olyan lény, mint a zombiek, nem engedhetjük meg, hogy akár egyetlen embert, történetesen egy szülni is képes nőt ilyen banális módon elveszítsünk. (Ha esetleg mondjuk a forgatókönyv tett volna célzást rá, hogy Slack meddő és nem akart kedvére tenni Kaufman-nak, még oké, megeszem a lány feláldozását, de így arra gondoltam, hogy a többi ketrecen kívüli szurkoló miért olyan biztos a dolgában, hogy nem e ők lesznek a következők, akiket szemrebbenés nélkül odavetnek ebek harmincadjára?
Szerencsére Slack igazi túlélő és még Riley és országos cimborája, Charlie (Robert Joy) is időben érkeznek, hogy rendet vágjanak a fogadóiroda háza táján, ezzel másvilágra küldve néhány egyébként befolyásos szegénynegyed lakót, akikért ugyan nem kár, viszont mint említettem, a pénzzel szemben az emberélet a legnagyobb érték, amit ebben a filmben mellékesen dobálnak jelenetről jelenetre.
Ami még elég zavaró, hogy a karakterek néha teljesen a logikának ellentmondva cselekszenek. Az egyiket Cholo kiküldi egy találkozási pontra, ahol elvileg majd Kaufman embere jelenik meg némi zsarolt pénzzel - ismétlem, semmibe nem telt volna Cholo bandájának kirámolnia Amerika valamennyi bankját - és csak át kell vennie. Emberünk, egy ilyen veszélyes világban mit tesz az éjszaka közepén?
Nem találod ki!
Fülhallgatón zenét hallgat!
A sötétben egyébként nem lát, de még a hallását is kilövi ezzel az apró játékszerrel. Egy zombiktól hemzsegő világban a túlélés kulcsa, hogy figyeljünk a környezetünkre. Ha egy karaktert úgy írnak meg, hogy az olyasmit tesz, ami szembe megy egy feltételezett logikával, ott úgy véle, a forgatókönyvíró nem volt képes kellően feltérképezni az emberi viselkedés módozatait.
És mi történik a karakterrel?
Hát sikeresen meglepik és fel is falják.
Az, hogy évekkel a zombie apokalipszis után honnan tudott még működő elemeket szereznie magának és azokat ilyen ostoba módon elhasználni, az számomra rejtély. Mert teszem azt, feladat elvégzése után, a meleg és biztonságos táborban elalvás előtt zenét hallgat, azt aláírom, belefér. De ez, így, csak a néző hülyítése és a buta szerepek halmozása.
Kaufman három fős kommandója is megér egy misét, akiket Riley segítségére bocsájt. akiből a legtöbbet néztem volna ki, az a legbeszaribb és szinte perceken belül feldobja a pacskert, miután egy élőholt olyan módon sebesíti meg, ami a valóságban nehezen elképzelhető, ellenben egy CGI megálmodta világban simán bevállalható, habár a röhögés garantált mellé.
Azért ne tűnjön úgy, hogy fikázni akarom a mester munkáját, hiszen azért az magáért beszél, ha filmnézés közben végig mosolyogsz a mozi. Nem is fiatal már a rendezőnk és csak szívügye a téma, így amiket a hosszú évek alatt csak elképzelt, igyekezett beleszuszakolni a másfél órába. Jutottak remek karakterek (Charlie figurája elég érdekes) és fölösleges figurák is (a milliomos öltönyös brigád egyetlen arcot leszámítva csak biodíszlet.)
Az akció is néhol rendben van (jók a statiszták, ahogyan vonulnak), máskor sántít (rendesen idegesítő, hogy a túlélők mennyire bénák menekülésben és közelharcban, pedig a zombie képességek még csak ki sem teljesedtek)
Az is érdekelt volna, hogy a korábbi filmekben miért képtelenek a gondolkodásra az élőhalottaink és miért gondolta úgy Romero öregségére, hogy jó ötlet olyan zombiekat bemutatnia, akik még a bosszúállás zavaros fogalmát is képesek végigvinni?
Ha már tényleg zombi filmet néznél, akkor ajánlom a korábbi trilógiát. Ott van miről gondolkodni. A második trilógia inkább egy rossz vicc. Annak ellenére is, hogy amúgy véresen szórakoztató!
65%
Ha szeretnéd látni: Holtak földje
Töfi:
- Simon Pegg és kedvenc rendezője, Edgar Wright cameozik zombieként a filmben. Róluk lehet ijesztő közös képet készíteni.
- Romero először használ CGI-t zombifilmben. Korábban nem volt ez a technika, amikor az első trilógiát készítette.
