Viszonylag ritkán foglalkozom sorozatokkal, mert a legritkább esetben tudják az érdeklődésemet végig fenntartani vagy pont érdekelnének, de elkaszálják őket én meg ott maradok dühöngve, mert az utolsó részben volt egy cliffhanger és sosem fogom megtudni, hogy akkor a felrobbanó autóból idejében kiesett a nyomozó vagy bennégett?
A Lucifer alapfelállásában nem tudom mennyire eredeti - ahhoz nem nézek elég sorozatot - de annyit hamar sikerült kitapasztalnom, hogy nagyjából követi az amerikai sorozatok valószínűleg mára már írott szabályait: Van egy fő szála a történetnek, egy karakteríve, de epizódonként egy bűnügyet göngyölítenek fel és nagyjából sosem a leggyanúsabb gyanúsított a tettes. Sőt, nagyjából az első fontosabb szereplő lesz a negatív szereplő, néha nyakatekert indokok alapján. A valóságban általában aki a leggyanúsabb az is az elkövető.
A Lucifer főszereplője (Tom Ellis) a címszereplő ördög, aki a földön egy szórakozóhelyet vezet és belekeveredik egy nyomozási ügybe. Mivel hamar kiderül számára, hogy különleges képességei a nyomozást folytató rendőrnőn hatástalanok, mellé csapódik és a továbbiakban úgy megy minden, mint pl. a Forever sorozat esetében, amelyben meg egy halhatatlan került azonos szituba. A sorozat gerincét a két főszereplő, az ördög és a nyomozónő (Lauren German) közötti kémia viszi előre és a helyzet- illetve szöveges komikum, amely többnyire arra van kihegyezve, hogy Lucifer az ördög és ez manapság mennyire nem kelt félelmet sokakban.
Az első öt rész után egyelőre úgy vélem, unalmas estére egészen jó lehet a sori, egyébként meg pont olyan, mint tematikailag a hasonló, ellentétes pólusú karaktere épített nyomozósdi.
Bízom benne, hogy ezt nem fogják elkaszálni olyan gyorsan, mint a legalább nagyjából lezárt Forever-t, amelyben hasonlóan működött a két főszereplő közötti dinamika és teljesen megegyezett a dramaturgiája a sorozatnak.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide tessék írni, ha van mit: