2014. július 26., szombat

Floki a papírkutya

Flokit egy kisfiú teremtette.
Balázs, volt az a gyermek, és azzal múlatta az időt, hogy origami segítségével készített magának barátokat.

Balázs egy speciális kórház ˝vendége˝ volt. Olyan gyerekek osztályán lakott lassan egy hónapja, akik ilyen-olyan tüzesetekben megégtek.
A kis Balázs jó gyerek volt. Nem az ő hibája miatt gyulladt ki a lakásuk, de történetesen ő lett a tűz szenvedő alanya.



Apró testének csaknem a fele égett meg a ráeső, égő függöny alatt. Belegondolni is rossz, mi történik a gyermekkel, ha nincs otthon a szomszéd bácsi, a mellettük lakó Suhanc úr.

A jó öreg megérezte a füst kellemetlen és összetéveszthetetlen szagát és elindult, hogy megkeresse annak forrását.
Balázs édesen aludt, amikor egy felettük lakó hanyag fiú cigarettacsikkje meggyújtotta az a fránya függönyt.


Anyuka közben mélyen aludt a másik szobában, egészen addig, amíg a bejárati ajtót be nem rúgta a szomszéd. Hiába, a túl sok bor mély álmot sző.

A tűzoltók is furcsállták az esetet, de hát, csodák is vannak, meg Kába-kő.
(Azt persze senki nem tudta, hogy Balázs anyukája a baleset előtt egy nappal egy csúnya festékfoltot hígítóval próbált eltávolítani a függönyből és még nem vette le az anyagot, hogy kimossa, de tervezte. Balázs anyukája roppant figyelmetlen anyuka volt.)
A csikk leesett, egyenesen…

De hagyjuk is a mese fonalát itt cérnaként lógni.
A kellemetlen eset megesett, Balázs, mivel aludt, nem emlékezik, nekünk sem kell hát. Ne szórakozzunk az apró gyermek kínjain.

Balázs az egy hónap alatt megbarátkozott a személyzettel és kis társaival, akik tőle jobbra is, balra is hasonló okokból kaptak ágyat.
Egyikük, egy máskülönben szőke, de most tar kopasz kislány, megmutatta Balázsnak az origami rejtélyeit.
Balázs gyorsan tanult.
Pár nap múltán már egész kis állatseregletet terelt az éjjeliszekrényére.
Akár egy kiskorú Noé.
Az állatsereglet közepén pedig egy nagyfülű eb állt őrt a terem valamennyi lakójának álma fölött; Floki, a papírkutya.

Ha akarod egyszer mesélek neked Flokiról.
De addig elég annyit tudni róla, hogy Floki egy papírkutya és Balázs hű társa lett.

2014. július 25., péntek

Gimiboszi - Election (1999)

Gimiboszi - Election (1999)


Rendezte: Alexander Payne


Ezt a filmet egészen mostanáig nem láttam, köszönhetően a magyar keresztségben kapott bugyuta, inkább komédiát sejtető cím miatt. 14 év után, kedvet kaptam egy buta vígjátékhoz, amelyben, sejtésem szerint, egy iskolás lány varázslatai által felforgatja a suli mindennapjait. Fel is forgatja, csak nem úgy, ahogyan vártam. Az én hibám. Ha tudom, hogy jelen filmet ugyanaz az ember rendezte, aki a "Kerülőutakat" biztosan előbb lettem volna túl rajta.
A film alatti monológok, melyeket a szereplők a nézővel osztanak meg, agészen a kb. negyvenedik percig elhitették velem, hogy egy középszerű komédiát nézek, ami kicsit sok egy gyereknek. Azután Reese Witherspoon belebúgja a kamerába, így az arcunkba, hogy "Dugj meg!" és akkor már tudtam, hogy nagyot tévedtem.
Ez a film műfajilag keserédes, valahol a dráma és a komédia határán, tragikomédia... Nálam keserédes, és ahogy látom, sokan definiálják ezt a fajta filmes műfajt ezen a néven.


Van itt pedofília határát súroló, tanár-diák szerelem, sőt, inkább testiség. Enyhe leszbikusság, törtetés, bosszú, csalás, megcsalás, válás, új élet kezdés.
Eszméletlen rossz választás a magyar cím.



Választás. Ennyi lett volna...
Jó film?
Hát... érdekes. Vannak sorsok, meg karakterek.
Benne van az 50 legjobb főiskolás moziban. Nem nálam... Amerikában.
Witherspoon cuki, de idegesítő, Broderick szerencsétlenkedik. Pedig annak idején, fiatalon, csupa tökös fiatal srácot játszott, azután, ahogy a húszasból átlábalt a harmincasba, negyvenesbe, a kölyök képével, egyre inkább a töketlen pasas karaktert nyerte meg magának.
Ige, töketlen.
Töketlen volt a "Meglesni és megszeretni"-ben, és töketlen, de szerencsés volt a "Godzillában". Nem úgy, mint a "Meglógtam a Ferrarival"-ban. Ott egy tökös srác volt...



Tracy Flick (Reese Witherspoon) egy eminens, de főleg stréber diáklány, akinek egyetlen célja, kitűnni a többiek közül. Közben azt sem veszi észre - kezdetben - , hogy sem diáktársai, sem tanárai nem kedvelik. Az egyetlen, aki odafigyelt rá, az később olyan szituációba kerül, akár ha Vénusz légycsapója ölelte volna keblére. A suli irodalomtanára, Jim McAllister (Matthew Broderick), alig leplezi ellenszenvét a lány felé, főleg, miután a ledér kis hölgy miatt kellett legjobb tanár cimborájának elhagyni az iskolát. A lány viszont, szinte bármire képes, hogy elérje a célját. Ez a cél jelenleg a diákönkormányzat vezetői posztja. Jim pedig egy bárgyú ötlettől vezérelve igyekszik megvétózni a lehetséges győzelmet. Egyetlen ötlete, hogy indítja a sportbalesetet szenvedett, mindenki kedvencét, a nem éppen gyors észjárású Paul Metzler-t (Chris Klein).

Amikor egy tanár szexuális fantáziájában megjelenik egy diákja, komoly gond van.

Közben Metzler húga kicsit leszbikuskodik, Jim elhidegül feleségétől és volt tanártársának elhagyott felesége után koslat, Tracy pedig átmegy hárpiába.
Végül minden elszaródik és mindenki megkapja a jutalmát.
Vajon ki járt jól és ki veszített el mindent?
Vajon ki az áldozat és ki az ellenség?
Vajon minden iskolában vannak Tracy Flick-kek, akiknek a neve a Fuck-ra rímel, nem véletlenül???

- Dugd fel!

60%

Csak az a szar magyar cím ne lenne...

2014. július 24., csütörtök

Halálsoron - The Green Mile (1999)

Halálsoron - The Green Mile (1999)


Rendezte: Frank Darabont

Vannak rendezők, akik vissza-visszatérnek Stephen King munkásságához. Közülük a legtehetségesebb adaptáló, a magyar származású, Franciaországban született Frank Árpád Darabont. (Egyetlen oka, hogy nem itthon született, hogy szülei az 56-os forradalom alatt elmenekültek hazánkból. Darabont annyiban nem felejtette el a gyökereit, hogy filmjeiben néha visszaköszön a magyar vonatkozása, ilyen-olyan formában.)

A "Halálsoron" King azon művei közé tartozik, amely kifejezetten nem sorolható a horror kategóriába. Akik pusztán azért nem néznek King filmeket és nem olvassák könyveit, mert elkönyvelték őt a "Horror mesterének", komoly drámai művektől vonják meg magukat. Talán az sem véletlen, hogy az imdb szerint a legkedveltebb film, jelen állás szerint, a "Keresztapával" egymást előzgető "A remény rabjai", szintén King művéből készült, szintén Darabont rendezése és szintén nem horrorfilm, hanem egy csodálatos dráma a férfibarátságról.

A "Halálsoron" egy fantasy-dráma. Szegről végről, ha úgy vesszük, egy X-men Spin Off, ami egy hatalmas néger férfiről, John Coffey-ról (Michael Clarke Duncan - 2012-ben hunyt el a művész, 54 évesen!) szól, akinek különleges képessége, hogy a betegséget és néha a halált képes "eltávolítani" az emberből. (Mi ez, ha nem egy x-men történet.)

Másrészt a film Paul Edgecomb (Tom Hanks) börtönőr és büntetés-végrehajtó drámája, aki közelébe kerül egy isteni csodának és valamilyen formában elátkozottá válik, azáltal, hogy nem tud mindent megtenni a csoda birtokosáért. Isten akarata? Nem tudjuk meg.

Michael Jeter és Csengettyű úr

Darabont, aki a rendezés mellett sokszor a forgatókönyvírást is magára vállalja, elég hűen adaptálta át a magyarul hat, vékony kötetben megjelent kisregényt. Egyedül talán Edgecomb Coffey utáni nyomozását nem emelte át elég részletesen a filmbe a rendező, de ez nyilván gyakorlati okokra vezethető vissza: míg könyvben könnyen elmagyarázható, mit nyomoz ki a börtönőr, addig a filmben ez felesleges zsákutca, tudván, hogy végül nem kérnek per-újrafelvételt. Talán azért maradt ki a csavaros oknyomozás a filmből, hogy az egyszeri mozinéző ne érezze úgy, hogy a szereplők nem tettek meg mindent a halálraítélt férfiért, azután, hogy kiderült, semmi köze a kislányok haláláért. Másrészt, ha szigorúan vesszük, John Coffey végül mégis csak gyilkol, még akkor is, ha a gyilkos eszközzé egy Percy Wetmore (Doug Hutchison) nevű, végtelenségig unszimpatikus börtönőrt használt fel. Másrészt, mikor megöleti Vad Bill-t (Sam Rockwell), csak kezébe vette az isteni igazságszolgáltatást. (Amihez, gondolom, emberi jogvédők szerint, még ennek az adománynak a birtokában sem volt joga.)

Michael Clarke Duncan

A karakterek közül, bármilyen furcsa, szerintem a negatív szereplők vitték el a képzeletbeli pálmát. Mind Hutchison, mind Rockwell a színészetük legjavát tették bele a figurákba. A sok arc közeli felvétel engedi, hogy a legapróbb rezdüléseiket is lássuk. Kár, hogy Hutchison ennek ellenére sem lett elég ismert név a szakmában és tenyérbemászó arca miatt főleg negatív szereplőként láthatjuk. Talán ő a legjobb a filmben.
A többiek, a börtönőrök és egyéb rabok, szépen asszisztálnak a drámai játéka alá.
Tom Hanks, mint főszereplő, kissé háttérbe szorul, de mivel az ő szemén keresztül látjuk a történteket, sokunknak ő fog megmaradni.

Sam Rockwell

A film keretes. Edgecomb meséli el történetét egyik idős hölgytársának az öregek otthonában, rajta keresztül pedig a nézőnek - mivel a hölgy még a történet befejezése előtt elhalálozik. Edgecomb, Coffey adottsága révén roppant hosszú életet élt meg. Közben látta gyermekeit és feleségét is meghalni. Gyakorlatilag így az isteni adottság átokként ütött vissza rá, talán azért, mert nem tesz meg mindent, hogy Coffey-t kiszabadítsa. Erre kapunk pár érzelgős választ a film vége felé, mivel Coffey menti fel, arra hivatkozva, hogy belefáradt a csodatevésbe és világba, amely még a csodáit is megmérgezi.

Doug Hutchison

Kiket láthatunk:
Brutál szerepében - mivel ő a halálsor legnagyobb őre - David Morse, aki karakterszínész és már játszott King filmben: A Langolierek - az idő fogságában és Az Atlantisz gyermekeiben.
Bonnie Hunt, aki Edgecomb feleségét játssza. A Jumanji-ból lehet ismerős.
Darabont egyik kedvenc színésze szintén börtönőr, Jeffrey DeMunn. Ő már csak a Darabont melletti munkakapcsolat miatt is több King filmben volt látható, hol kisebb (A remény rabjai), hol komolyabb (A köd) szerepben.
A börtönigazgató fontos szerepében, James Cromwell, aki öregségére rengeteg moziban kapott, főleg negatív szerepet. Neki 2004-ben csúszott be King film, egy televíziós munka: Borzalmak városa, ami ha egy korábbi adaptációt veszünk, akkor Remake...
Eduard Delacroix, a cajun fogoly szerepében az eszméletlenül jó Michael Jeter tesz hozzá a filmhez. Szegény, már ő sincs velünk. 2003-ban halt meg, 50 évesen. Hihetetlen tehetségét sok b filmben aprózta el, sajnos.
Barry Pepper szintén egy börtönőr szerepében látható. Mesterlövészt alakított Speilberg "Ryan közlegény megmentésében". Pepper-t már csak azért is kedvelem, mert egyáltalán nem szépfiús alkat a szabájtalan arcával, hangsúlyos szájával. Ő is igyekszik az imázsát valahol a karakterszínészek szintjén tartani, különös szerepvállalásaival. A csúcs a borzalmas "Háború a földön".

A zene pedig Thomas Newman, aki ugyan nem a kedvencem, de nagyon érzéki score-t tud komponálni.


80%


A könyvváltozat nálunk először hat hónapon keresztül, hat kötetben jelent meg. A teljes történet hat részre osztva.

Blog: Lumbágó

A lumbágó egyfajta ízelítő az öregségből. Megmutatja az embernek, hogy milyen az öregség.
Te is akarsz valami, a tested is akar valamit és a tested az erősebb. Én tegnap tapasztaltam meg, milyen az, amikor tele vagyok tervekkel, de a testem másképpen gondolja a napomat.

Amíg lefürödtem és öltözni kezdtem, nem volt semmi bajom. Azután lehajoltam, hogy felhúzzam a gatyám, vagy megigazítsam - nem emlékszem - és hátba basztak. Erősen. Így éreztem. Mintha gerincen rúgtak volna egy acél betétes csizmával. (Persze nincs viszonyítási alapom, hiszen sosem rúgtak hátba acélbetétes bakanccsal. Csak seggbe.  Cipővel.
Ami a kezemben volt, azonnal elejtettem és igyekeztem megkapaszkodni bármiben, amit elértem. Nem csuklottam össze, viszont eszméletlenül fájt. A telefonomat még magamhoz vettem és tárcsáztam a melót. A fogaim között szűrtem a mondandómat, koncentráltam, hogy ne haljak meg.
Nem tudok bemenni. Állni sem.
Megértették én meg beestem az ágyba, ahonnan másnap kb. ugyanaddig fel sem keltem.
Közben kaptam injekciót, gyógyszert és minimális instrukciót. Fogyjak le.
Köszi. Még jó, hogy két hete dolgozom az ügyön. Előbb is kezdhettem volna. Talán vagy 10 évvel...




Cic feljött segíteni és Zoli is kéznél volt.
Hú, de utáltam azt az egy napot. Csak feküdni.
Az olvasás és a mobil telefon sem segített.
Nincs bajom a semmit tevéssel, de ez!






Ma már éreztem, hogy enyhült a görcsöm, vagy mim. Egyedül kitámolyogtam a vécébe. Új élmény volt így használni. A neten utána néztünk, mire számítsak. Ismerősök is biztattak. 3-4 nap...
Kurva jó!
Mindezt akkor, amikor még a Forma'-es stáb is itt van a Hiltonban. Idén nem fogok találkozni a srácokkal.
Jó, nélkülem is meg tudnak inni pár korsó sört...
A kollégáimat viszont sajnálom, mert most míg én itthon szívok, ők odabent, helyettem, miattam.
Nem jó ez...
Lassan bevehetem az aktuális tablettámat. Napi öt szem. Görcsoldó és fájdalomcsillapító. Felváltva szedem. Hogy egyenletesen legyen bejuttatva a szervezetbe.
Enni egy napig nem ettem.
Ma betoltam egy kis dinnyét, némi tölteléket káposztából és borsó levest. Rántás nélkül.
Néha kimegyek a konyhába vízért. 3 perces program.
Az a 6 lépés. Meg a hűtő kinyitása, az üveg tartása, stb.
Hihetetlen, mennyi idő megy el egy kis ivással, ha az ember dereka a padlóra akar szakadni.
Nem merek előre dőlni, mert olyankor fáj. Hátra sem. Imbolyogva tántorgok, akár egy zombi.
A köhögés sem segít.

Nem azért, de ez helyett inkább lennék valami nyaralóban. Tenger mellett.
Így elbaszni napokat az életből...
Gondolom, erről szól az öregség.

2014. július 23., szerda

Zene: Proclaimers - I'm Gonna Be (500 Miles) (1988)

Zene: Proclaimers - I'm Gonna Be (500 Miles) (1988)

Nem feltétlenül szeretek bele betétdalokba, de vannak kivételes esetek.
Egyik ilyen a Proclaimers - I'm Gonna Be (500 Miles) című dala, amely egy dal az összetartozásról.


Történetesen ez a klip első filmes megjelenése 1993-ra datálható, a Benny és Joon című romantikus komédiában. Főszereplők Johnny Depp és Winona Ryder.
Az együttes dala videoklipként 1988.08.16.-án mutatkozott be és John Booth rendezte.

Egy másik nagyon jó filmes feldolgozás, flash mob beütéssel pedig Dexter Fletcher romantikus filmjéből lett kiemelve, a "Sunshine on Leith"-ből. Fletcher inkább színészként lehet ismerős, olyan darabokból, mint "A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső" vagy az új "A három testőr".
Ha viszont rendezőként ilyen hangulatos darabokat tud összehozni, akkor kívánom, hogy inkább csak rendezzen!

Sunshine on Leith.
Főszerepben George MacKay és Antonia Thomas.

Enjoy!

2014. július 22., kedd

Szabotázs - Sabotage (2014)

Szabotázs - Sabotage (2014)


Rendezte: David Ayer

Beszélgessünk a bosszúról...
A bosszú, szerintem egy emocionális érzés. Nehéz leküzdeni, nehéz felülírni. Bárkiben életre kelhet, akár egy tábortűz, amit könnyű etetni. A bosszú néha elvakít és cselekedeteinket olyan irányba tereli, amely elvileg nem fért volna bele értékítéletünkbe. A bosszú lehet aljas, tiszta, apró vagy minket is elpusztító. A lényege, hogy a lélek nem tud, nem akar megbékélni magával egészen addig, amíg nem hat vissza valamilyen formában a kiváltó okra. Megtehetné, hogy figyelmen kívül hagyja, néha azonban, erősebb az érzés, hogy viszonozzuk a minket ért sérelmeket.
Ez néha elvisz minket az útról. Rossz irányba.

John Zúzó Wharton (Arnold Schwarzenegger) egyedül ül lakásában és egy felvételt néz. A képeken egy nőt kínoznak brutálisan, végül megölik. Wharton feleségét.
Elrabolta egy kábítószer kereskedő, miután fény derült Zúzó kilétére és felkutatták, hogy elégtételt vegyenek rajta, néhány, Zúzó által vezetett, jól sikerült lebuktató akció után.

Zúzó összetört és igyekszik talpra állni. Nehéz. Egyetlen dolog tartja benne a lelket: további akciók. Az egyik túl jól sikerül. Sikeresen bevesznek egy kábítószer lerakatot, ahol több száz millió dollárt találnak. Mivel Zúzó és csapata előre számított erre, kiürítés közben meglovasítanak némi készpénz a lerakatból, ám később, mikor visszamennek a rejtekhelyre, onnan már az egész pénzes csomag eltűnt. A csapat tagjai egymásra mutogatnak és a belső elhárítás is nyomoz utánuk. Sokáig.

Zúzó csapata a legkeményebb DEA csoport, csupa válogatott, kemény tökű legény és egy még keményebb ügynök nő, akik családias, testvéries kapcsolatban dolgoznak. Ezt az "idill"-t teljesen szétzilálja az eltűnt pénz. A csoport nem tudja, hogy egy bűnöző vagy saját maguk között kell keresniük azt, aki eltüntette a zsákmányt. Végül a belsősök nem találnak értékelhető bizonyítékot a lopásra, ezért a csapat megkapja a szabad utat, további feladatok elvégzésére. Egyetlen esemény nehezíti mindezt meg; valaki sorban elteszi őket láb alól.

A rendőrség is beavatkozik a nyomozásba míg végül Zúzó és egy gyilkossági nyomozó hölgy, Caroline (Olivia Williams) együtt fut versenyt az idővel, hogy felkutassák, ki áll a bestiális leszámolás mögött.

Megjegyzések:
A film lehetett volna egy brutális akciófilm, sajnos azonban inkább átmegy krimibe, az unalmasabb fajtából. A kemény tökű csávók mégsem elég kemények, hullanak, mint a legyek. Lizzy, a csapat egyetlen női tagja aki igazából számít a filmben valamit. Alakítója, Mireille Enos nem szép nő, viszont eszméletlenül jó karakterszínész. Ezután az alakítása után érdemes lesz figyelni rá. Ő játszotta Brad Pitt feleségét a "Zombi világháborúban".
Néhány flashback montázs közelít az izgalmashoz.
A film megoldása azonban olcsó és kiszámítható.
Az utolsó öt perc pedig egyenesen vicces, főleg annak fényében, hogy ezt az öt percet nagyjából már feldolgozta Schwarzi egy korábbi akciófilmjében, "Az igazság nevében". Csak ott valahogy ez működött.
Itt a lényeges rész össze lett csapva.
Elég nehéz a végén egyértelműen állást foglalni a szereplők mellett, hiszen az egész vérengzést, gyakorlatilag a főszereplőnk kulminálta.
A színészek jók, láthatunk pár ismert arcot is.


50%

Szpojler:
Lehet, hogy csak nálam nem fér bele az értékítéletembe, de Zúzó indoka illetve az út, amit bejár, szerintem erőltetett. Értem én, hogy feltett mindent a bosszúhadjáratra, de az emberei életét is?
Tényleg az volt az egyetlen módja, hogy bevégezze a tervét, hogy előtte hagyja, hogy a csapata szétzilálódjon?
Nem lett volna egyszerűbb leülni velük és megbeszélni, hogy bosszú hadjáratra indulna egy kokain báró ellen és aki akar, vele jöhet?
Mindannyian nemet mondtak volna? Nem támogatják ebben a helyzetben?
A felettesei sem érezték úgy, hogy bizony, illenék megvédeni az érdekeit, ha már a családját lemészárolták?

Másrészt, minek kellett az öt perces végső leszámoláshoz a 10 millió dollár?
Tényleg ennyit kell kitenni egy helyi rendőrfőnök elé az asztalra, hogy megmondjon egy nevet?
Nem lett volna elég egy köteg, meg az ígéret, hogy a fickó nem okoz több gondot az utcákon?
Az egész kavarás elég mondva csinált ügy. Szerintem.

Tegyük hozzá azt is, hogy öröm látni a legendát a vásznon, de nincs mit szépíteni, megöregedett. A régi akciófilmjeinek tetemes részét képezték a fizikai összecsapások, verekedések, ökölharcok, amit most már csak nyomokban tud produkálni. Inkább a fegyvereket részesíti előnyben, hiszen sokkal egyszerűbb meghúzni a ravaszt, mint felemelni és falhoz csapni egy támadót.

Azért, kíváncsi leszek, mit hozna ki az öregből, hiszen tervben van egy Conan film a barbár szenior kalandjairól és bármilyen hihetetlen, ötlet szintjén Hollywood pedzeget egy lehetséges "Ikrek" folytatást, amiben kiderül, volt egy eltitkolt harmadik Benedict testvér, akit az előzetes tervek szerint Eddie Murphy formálhat meg. Nos, ezt a romantikus marhaságot várom!

2014. július 21., hétfő

Átemelés: Szellemhajó - Ghost Ship (2002) Ha megnéznéd:

Szellemhajó - Ghost Ship (2002)

Rendezte: Steve Beck

Erről a filmről néhány napja már leírtam jelenlegi gondolataimat. 2003-ban, a moziplussz.hu oldalán is megtettem. Összehasonlíthatjuk, mennyivel szöszölősebb voltam régen...


A szinte már kedves főcím hamar átmegy hentelősbe...

A horrorfilm a sokkolás művészete és a félelemkeltésé. Az ember szeret félni. Én is szeretek félni, persze csak a fotelemben ülve. Önmagunkban gerjesztjük a félelmet. Gyermekként mumusokat képzelünk a sötét gardróbszekrénybe. Láthatatlan barátokat teremtünk magunknak és harcolunk velük. Fantáziánkban ezernyi rémség tanyázik.
1928-ban sokkolta a közönséget egy rövidfilm. Ebben egy borotvapenge átmetsz egy szemgolyót. Az Andalúziai kutya megosztotta a közönséget. Szerették, gyűlölték, de kevesen értették meg. Bevallom, én sem. Akkor mindenki azt gondolta, hogy ennél nem lesz durvább! 1976-ban az Ómen című filmben egy elszabaduló üveglap levágja egy térdelő férfi fejét. David Warner a fotós extrém halála emlékezetes maradt. Aztán a második részben ismét olyat mutattak, amit előtte még senki. Egy afroamerikai tudóst kettészel egy liftsodrony. És lett még durvább!
Mára elszabadult a pokol. A Péntek 13 filmekben válogatott kegyetlenségeket mazsolázhattunk. A sejtben az üveglap lovat szeletel fel, míg a 13 kísértetben csupán csak kettévág egy ügyvédet. A kockában vasrács aprít rögtön a kezdő képsorokban, a Kaptárban pedig lézernyalábok teszik meg ugyanezt egy négyfős kommandós egységgel. És lehet-e durvább?
Ezt is lehetett fokozni.

Emily Browning, még az "Álomháború" előtt, Julianna Magulies a "Vészhelyzet" után


A 2002-ben készült Kísértethajó olyan látványos trancsírozós effektussal kezd, hogy még az én zombi filmen edződött gyomromat is megdolgozta. Le a kalappal a rendező, Steve Beck és a forgatókönyvíró, Mark Hanlon előtt! Hogy mi történik az első öt percben, inkább nem mesélném el, mert mint a film végignézése után megtudtam, hogy sajnos az első kőkemény öt perc maradt a csúcspont. A továbbiakban ezt a hihetetlenül látványos adrenalin bombát nem tudták fokozni a filmben, de állítom, ez a végéig kitart.
A különleges hajómentő csoportot egy érdekes ajánlattal környékezi meg egy szimpatikus fiatalember: a tengeren hajó hánykolódik, de miután a közös vizeken imbolyog és senki sem ad róla életjelet, aki kapja, marja állapot lépett fel. Ha sietnek, és persze találnak rajta valamit, akkor az övék a zsákmány, legálisan méghozzá. Az ajánlat csábító, így nem teketóriáznak soká rajta. Kalandra fel!  Amint megpillantják a hajót, amely szó szerint a semmiből bukkan eléjük, vérszemet kapnak, hisz egy rég elveszett luxus óceánjáróba botlottak, a hatvanas években eltűnt Antonia Grazia-ba.  Innentől előtérbe kerülnek a klisék, és minden olyan lesz, mint bármely más horrorfilm. Egy nagyon kellemes Flashback jelenetet még láthatunk, ami közben a főszereplő nőnk Julianna Margulies megvilágosodik és megtudja, hogy mi történt a hajó eltűnésének napján, de itt azonnal eszembe jutott, hogy ilyet, láttam, már a Törjön ki a frász!-ban, ezért ez sem túl eredeti. Ettől függetlenül mindenféleképpen ajánlom!
Gabriel Byrne, mint Murphy nagyon jó, bár szerepe nem sok teret enged neki, hogy kibontakozzon és vitathatatlanul nem a Kísértethajó a pályája csúcsa. Julianna, mint Epps, a csapat egyetlen női tagja nagyon kemény karaktert játszik, kissé már túl belevaló. Mint tyúkanyó védi az övéit, és bizony rátermettebb társainál, akik hozzá képest nyeretlen kétévesekként viselkednek. Feltűnik a Vészhelyzetből ismert Ron Eldard, aki a sorozatban éppen a barátját alakította Hathaway nővérnek, akit véletlenül szintén Julianna Margulies alakított. Tehát ezt tekinthetjük valami jutalomjátéknak. Greer teljesen mellékes szerepében a könnyen elcsábítható Isaiah Washington szenved. Őt láthattuk a Mocskos pénzben (Dead Presidents) és az Öld meg Rómeót!-ban (Romeo Must Die). A hajómentő csapatot a kísértethajóra csábító szerencsevadász, Ferriman szerepében pedig Desmond Harrington szerez nekünk kellemetlen perceket. Legismertebb filmjei között megtalálható a Katonák voltunk (We Were Soldiers) és a Luc Besson film, a Jeanne d‘Arc.
Amiért érdemes megnézni a filmet.
A rendezőt már fentebb említettem. Mint művészeti rendező részt vett olyan filmek munkálataiban, mint a Mélység titka (The Abyss), valamint a kultuszfilmmé avanzsált Vadászat a Vörös Októberre (The Hunt for Red October). Első rendezése a 13 kísértet (Thir13en Ghosts) szintén “szellemesnek” bizonyult a kivégzéseket illetően. A forgatókönyvírók közül Mark Hanlon az 1999-es Buddy Boy-t jegyzi, míg társa, John Pogue már ismertebb a szakmában. Pogue tollából került ki a Koponyák (The Skulls) az Életre-halálra (U. S. Marshals) valamint a Rollerball 2002-es feldolgozása, ami csúnyán megbukott. A zene John Frizzell. Tisztességes munka, de sajnos nem elég erőteljes. Frizzell nem új a filmszakmában. A teljesség igénye nélkül néhány munkája: Dante pokla (Dante‘s Peak), A végső megoldás a halál (Alien: Ressurection), Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron (I Still Know What You Did Last Summer), Hivatali patkányok (Office Space). A helyszínek nyomasztó világát hűen adja vissza Gale Tattersall, és a vágások is egészen jók, pergőek.
Ez a film a Dark Castle sokadik kísértet históriája. Remélhetőleg ennél egyre jobb filmekkel jelentkeznek a jövőben, mert a mércét technikailag nagyon magasra tették ezzel a művükkel. Kellemes szórakozást kívánok mindenkinek, aki beül arra a röpke másfél órára, de a pattogatott kukoricával és sajtszószos tachoval várjatok a tízedik percig!

Ha megnéznéd:
- Szellemhajó (2002)