Blog: Média ember - Friderikusz

Olvasd el a cikket. A fórumban is véleményeztem, de úgy érzem, tovább marad meg a történet, ha blogolom.

http://www.origo.hu/teve/20140626-friderikusz-sandor-levelet-irt.html

A cikkel kapcsolatban két eset is eszembe jutott, ami szerintem a hitelességét csorbítja, mint pl. Frei Tamás és a statiszta bérgyilkosa, aki arccal vállalt egy interjút, melyben gyilkosságokról és bérekről beszélt. (Aztán persze kiderült, hogy csak bérelt színész a véreskezű gyilkos.)

Tehát, ha Friderikusz fikázza a bulvársajtót, nem felejtem el, hogy ennek a fajta, olcsó stílusnak ő is részese.

Első eset:
Tévés tehetségkutató.
Harmincas énekesnő. Énekel.
Fiderikusz, mint ítész, eléggé otromba módon megsérti a jelentkezőt, hogy ha ennyi idősen nem ért el valamit a választott "szakmájában", akkor nincs benne helye.
A hölgy persze igyekezett védeni magát, de Friderikusz cinikusan leoltotta.

Kérdés: Egy tehetség kutató műsorban, ahol 18-tól 100 éves korig lehet jelentkezni és ezt a reklámblokkok is megerősítik, miért véleményezi a zsűri bármely tagja a jelentkező korát? Hogyan lehet az téma, bármilyen formában?

Érted mit akarok ezzel???

Második eset, és ez a kedvencem:
Nagyon régen, mikor Szász Marci, az ország csodagyereke kb. 12-14 éves lehetett, (azért ő a példa, mert szerves része a történetnek) Fiderikusz egyik műsorában vendég volt a kis fürjtojás, egy politikusunk, azt hiszem a Horn Gyula és egy csapat kisgyerek, akik valamilyen keleti számológépes matematikai játék (nem számítógépes!!!) bemutatójának okán kerültek műsorba. A gyerekek produkálták magukat, majd szünet, reklám.
Visszatértünk.
Friderikusz megkérdezte a politikust, szerinte milyen elven működik a játék?
Találgatott.
Azután megkérdezte Friderikusz az okostojás Szász Marcit, aki rendkívül tudálékosan és precízen elkezdte felvázolni a logikai, matematikai játék összefüggéseit és szabályait, rengeteg "szerintem-mel" és "úgy gondolom-mal" tarkítva.
A válasz persze helyes lehetett és Friderikusz odafordult a gyerekekhez, hogy megkérdezze, mit gondolnak róla, hogy Marci így kitalálta az egészet?
Sosem fogom elfelejteni, ahogy az egyik kisgyerek megrántotta a vállát:
- Persze, hogy tudja, hiszen a szünetben elmagyaráztuk neki...
Mire Friderikusz nevetgélve megsimogatta a kissrác buksiját és mentve a helyzetet, beszólt: - Ejj, gyerekszáj! (Később ilyen címmel sikeres műsort is készített)

Szóval, SZERINTEM, én úgy GONDOLOM, hogy ha egy Friderikusz műsorba belefér az, hogy az átlagnézőt azzal hecceljék, hogy van egy tizenpár éves, 195-ös IQ.-val rendelkező kis csodagyerekünk, aki egy mindenki másnak, elsőre megoldhatatlan matematikai feladványos játékot képes kisujjból kirázni, akkor elvárom, hogy ez ne kacsa legyen, hanem a csodagyerek tényleg magától fejtse meg a "rejtélyt". Különben minek nézegessem, mint csodagyereket, vagy miért azt a "produkcióját - megmagyarázás", amelyhez nem volt semmi köze, éppen csak odafigyelt, mikor egy perccel korábban kioktatták.

Szóval, arra akartam kilyukadni, hogy a médiában mindenki elkurvulhat. Aki benne dolgozik, ne kárhoztassa...

Szász, az ász!

Szász Marci, te meg nyald ki a seggem... szerintem!

A szarvasvadász - The Deer Hunter (1978)

A szarvasvadász - The Deer Hunter (1978)

Rendezte: Michael Cimino

Pszichológiai látlelet a Vietnami háború, amerikai munkásközösségre gyakorolt hatásáról.

Cimino filmje egy három órás betekintést nyújt néhány Pennsylvania-i fiatalember életébe, akik szoros barátságot ápolnak, egészen a háború pokláig, amikor is a köztük lévő kötelék, különböző okokból meglazul és elszakad. Mert a háború megöli a lelket és semmi nem lesz már ugyanaz, mint azelőtt. Ehhez remek színészek asszisztálnak, akiknek azóta (ne felejtsük, a film 78-as) neve van a szakmában, sőt, sokan már itt hagytak minket.

Cimino maximalizmusát ennél a filmnél kezdte beépíteni rendezési stílusába (második rendezése a film, sok díjat kapott), hogy e stílus később a bukásra ítélt "A mennyország kapujában" csúcsosodjon ki. A filmről elmondtunk mindent egy mondatban, ami érdekes lehet, az Cimino és a színészek vesszőfutása a film elkészültéig.

A filmben forgatott orosz-rulett jeleneteknél De Niro javaslatára (a másik elmebeteg) igazi golyót tettek a fegyverbe, hogy a színészek feszültsége jobban átjöjjön a vásznon. Igaz, nagyon gondosan ellenőrizték elsütés előtt a fegyvereket, hogy még véletlenül se kerüljön a golyó a kakas alá..

Másik jelenet:
John Savage retteg a patkányoktól. Ez nem akadályozta meg a rendezőt, hogy annál a jelenetnél, amikor Savage fogoly egy vízbe állított ketrecben, bedobjon mellé egy dögöt.

Egy másik jelenetben:
Amikor Robert De Niro visszamegy Vietnam-ba Christopher Walken-ért, és a lelkére beszél, a rendező instruálta Walken-t, hogy köpje arcon De Niro-t. De Niro nagyon meglepődött, de benne maradt a szerepben, igaz, később fenyegetőzött azzal, hogy lelép a forgatásról. A jelenet az egyik változat szerint, amit néztem, a 2 óra 55 perces változatban kb. 2 óra 38 percnél látható. Cimino a felvétel után elismerését fejezte Walken-nek a bátorságáért.

John Cazale (aki De Niroval egy filmben játszott a Keresztapa 2.-ben bár közös jelenetük nem volt.) már nagyon gyenge volt a forgatás kezdetén, miután rákbetegségben haldoklott. Cimino tudott erről, azonban a stúdió fejesei a forgatás kezdete után jöttek rá és igyekeztek lecserélni a színészt. Ekkor Meryl Streep lépett közbe, aki simán megzsarolta a stúdiót: vagy Cazale marad, vagy ő is kiszáll. De Niro pedig zsebből fizette az ilyenkor szokásos biztosítási díjakat, hiszen kérdéses volt Cazale jelenléte a forgatás végéig. Természetesen azokat a jeleneteket forgatták le legelőször, amelyekben Cazale jelen volt. Sajnos, a fiatal művész a bemutatót már nem élhette meg.

Christopher Walken, hogy hitelesen játszhassa el a szinte csont és bőr orosz-rulett versenyzőt, hetekig csak rizst és banánt evett.
Axel szerepét Chuck Aspegren kapta. Róla azt érdemes tudni, hogy a forgatási helyszínen, a városban dolgozott egy gyárban, művezetőként, és miközben Cimino és De Niro kerestek forgatási helyszíneket, belebotlottak. A figura annyira tetszett nekik, hogy bekerült a filmbe. Nem forgatott több filmet.

De Niro fél évre a városba költözött a szerep kedvéért. 

Cimino mind a hat fontos karakternek a forgatás előtt szerzett egy-egy "családi" fotót, melyet a zsebükben hordtak és megfelelő Pennsylvania-i azonosítókat, jogosítványt, hogy jobban érezzék a kötődést.

Brad Dourif jelölt volt Steven szerepére akárcsak Roy Scheider.

Christopher Walken, Nick szerepében. A katona, aki később bekattan.

A filmben több olyan dal hangzik el, ami a történet idején még nem készült el... baki.

A filmet sokan támadták erőszakossága és történelmi hamisítással. Volt fesztivál, ahol a külföldi kritikusok simán kijöttek a filmről. Később sok országban nehéz volt eladni a vetítési jogokat. A politika azóta enyhült és a "Szarvasvadász" egy remek háború ellenes mozivá nőtte ki magát.

75%

Ha tetszett:
- Cimino más filmjei.
- Terrence Malick filmjei.

A visszatérők - The Returned (2013)

A visszatérők - The Returned (2013)

Rendezte: Manuel Carballo













Annyi vacak horrorfilm mellé csak becsúszik néha néhány szerethetőbb darab, al-műfajtól függetlenül. "A visszatérők" egy a jobban sikerült, igényesebb zombie-s munkák közül. Nem túl pörgős, nem túl véres, nem ugrik le a képernyőről a CGI, mert nem ez a lényeg, hanem a személyes dráma, amibe a végére csak bele tudod élni magad. Mire megszereted a szereplőket. Mire, lehet, hogy már késő...

Manuel Carballo spanyol ajkú rendező, ezzel a filmjével fog betörni az angol nyelvterületre. "A visszatérők" kicsit döcögősen indul, flashback-kel, melyben egy családi tragédiának lehetünk tanúi. Apuka zombul, támad, vannak áldozatok, végül sokkos kislány fejvesztve menekül keresztül mindenen (Becstelen brygantik, Shossana jelenete köszön vissza). Sok évvel később, Kate (Emily Hampshire) kórházban dolgozik és a zombi kórt úgy ahogy kordában tartják. Ez úgy történik, hogy a bezombult emberek gerinccsatornájából fehérjét különítenek el, amelyből beinjekciózható szérumot különítenek el, ami megakadályozza a fertőzöttek átalakulását. Az viszont a hátulütője, hogy a szérum hatása pusztán 35 óra, mindemellett pedig, mivel kordában tartják a fertőzést, a kivonható fehérje rohamosan fogy. A kormány és az egészségügy rohamtempóban keresi a végleges gyógyulás módszereit, illetve egy szintetikus fehérje kifejlesztésén fáradoznak, ami lehet, hogy későn készül el, hiszen a szérum utolsó adagjait osztogatják el a rászorulók között.

Kate benne dolgozik az egészségügyben, de még neki sem tiszta, mire számítson ő és fertőzött barátja, Alex (Kris Holden-Reid). Kate álomvilágban él, hiszi, hogy rendben lesz minden, és béke, és szeretet. A gondjaira bízott fertőzött gyerekek szüleit épp úgy becsapja rossz jóslataival, mint saját magát, amikor szemellenzősen ragaszkodik hozzá, hogy rendben van az ellátás. Kate azonban igyekszik eltitkolni az idegenek elől, hogy párja szintén fertőzött, aki ha nem kapja meg az adagját, átlépi a határt, és vérre szomjazó halottként tér vissza. Hogy ezt megakadályozza, Kate illegális úton szerez szérumot, betárazva a jövőre nézve.

Alex igyekszik fertőzés előtti életét élni. Legjobb barátjával is megosztja a titkát, hogy hat éve megharapta egy zombie. Ekkor ismerkedett össze Kate-tel, akinek figurája élő példája annak, miért nem szabad beteg és orvos között... na mindegy. A legjobb barát azonban szintén titkol valamit, ami később visszaüt rájuk. A cseresznye a tortán az a radikális politikai hátszéllel bíró, terrorista csoport, amely nem akarja kivárni semmilyen gyógymód elkészültét; simán pokolra küldenék azokat, akik visszatértek. Szomorú, de a közvélemény nagyja is lassan őket támogatja. A csoport támadásainak legjobb színhelye pedig mi lenne más, mint egy kórház, ahol visszatérőket kezelnek. Kate pedig a lőporos hordó tetején gubbaszt, miközben a szeme mind jobban felnyílik.

A kormány pedig mielőtt feladná a gyógymód kutatását, ami temérdek pénzt használ el, elkezdi begyűjteni a fertőzötteket, hogy ha elfogyna a szérum, alternatív megoldással állítsák meg a fertőzést...

75%

Nincsenek nagy és széles vászonra kívánkozó megoldások, mégis, valahogy minden szempontból szórakoztatóbb mozi, mint a legutóbb tárgyalt "Az elnémultak".

Azért egy cikis jelenet benne maradt, bár ez a karakter számlájára írható. Szpojler:
Miután Alex rejtett tartalékait legjobb barátja lenyúlja, mert neki is van kinek adnia, Jacob (Shawn Doyle) a legjobb cimbora felhívja Alexet, hogy elnézést kérjen a tettéért, ugyanakkor, amikor Alex legalább néhány adagot kér a szérumból, Jacob megtagadja a kérést és leteszi a telefont. A ciki, hogy elsőre nincs értelme, hogy felhívja a barátját, ha figyelmetlenül nézzük a filmet, de a lényeg a sorok között van. Jacob, az igazi féreg, leszarja, mi történik Alex-szel, pusztán csak azért telefonált és azért rebegi el a sajnálatát Alexnek, mert így kívánja magát elítélhető tette alól feloldozni. Ergó: szeretne a lopás és így közvetve Alex halálának okozása után nyugodt szívvel aludni. Nem Alex-től várja a feloldozást, hanem saját magától.
A köcsög...

Remek hangulatú, szépen fényképezett mozi.
A zombies témakört egy új, nem feltétlenül eredeti, de érdekes szemszögből dolgozza fel.

Az elnémultak - The Quiet Ones (2014)

Az elnémultak - The Quiet Ones (2014)

Rendezte: John Pogue

John Pogue közepes filmes iparos, rendezőként pedig bőven van mit tanulnia a feszültségkeltésről. Jelen filmje szerintem kifejezetten hanyag munka, alatta marad annak a határnak, amelynek ingerküszöbét azért a manapság folyó horror dömpingben illenék alulról karistolni.
Pogue operatőre - Erdély Mátyás, hazánkfia - komoly részt vállalt a hangulatban, kamerája benne van az eseményekben, hogy ne maradjunk le a lényegről, néha talán túl direkt is. A film egy szellemtörténet, ami összességében unalmas, ami 2014-ben, egy moziban bemutatott film esetében, szomorú. Az ijesztgetés néhány esetben olcsó, hatásvadász munka, pl. amikor egyik szereplőnk az épületen kívülről az ablakban ráhozza a frászt a társára, egy hangeffekttel - ami valóságban ugye nincs - és egy zseblámpával.

A film nem győzött meg róla, hogy szeretnem kellene. Talán azért, mert a témában már sokkal korábban készültek hasonló, érdekesebb, izgalmasabb darabok. Csak egyetlen cím: Ördögűző.
Abban is egy kislány áll a középpontban, őt is megszállta valami, őt is próbálják "meggyógyítani", és a későbbi részek ismeretében, felemás a történet kimenetele.

1974-ben, Joseph Coupland (Jared Harris) professzor egyetemi támogatást élvezve, egy fiatal nő testében menedéket kereső gonosz jelenést igyekszik kiirtani. Két egyetemista támogatja munkájában, talán a jobb jegy, talán a tudományos eredmények fontosságának köszönhetően, hogy nevük fennmaradjon a jövőben, és egy teljesen laikus fiatalember, akit operatőrként alkalmaznak, hogy dokumentálja a nem veszélytelen kísérleteket.

Brian, a kamerás fiú (Sam Claflin) így a néző álláspontját képviseli, az ő szemén keresztül csöppenünk bele az eseményekbe. Brian a kukkoló, kilesi a fontos pillanatokat és társai titkait is leleplezi, ha úgy hozza a sors. Az mondjuk a nézőnek nem titok, hogy a két segéderő, Krissi (Erin Richards) és Harry (Rory Fleck-Byrne) szabad perceikben egymásban lelik örömüket, ami már kevésbé hihető, hogy Krissi és a professzor között szintén munkál valami, de ezt a gyomrunk nem fogja bevenni. Oké, kicsit meglepődünk, de, hogy egy Krissi féle lány belebonyolódjon egy félig sarlatán, ötvenes tanerőbe, aki ráadásul sem eredményeket, sem kellő figyelmet, sem gyengédséget nem tud felmutatni? Köszönjük Pogue, ezt nem esszük meg.

Közben Jane Harper-t (Olivia Cooke) folyamatosan belülről ostromolja egy Eve nevű entitás, amelyről alig tudunk meg valamit, leszámítva némi ál-történelmi kavarást. A képességei is elég változatosak, céljai is a homályba vesznek. Brian persze, ahogy várható, a kísérletek alatt lassan szimpatizálni kezd a lánnyal és gyenge eszközeit kihasználva, igyekszik megvédeni. Ha a film abba az irányba sétál el, hogy mondjuk Brian-nak is van egy sötét entitása, sőt, ez valami módon Eve párja, még bőven az érdekes filmek közé tenném a produkciót. Sajnos, a film ennyire nem bátor, a félelem faktor eléggé kiszámítható, így az egész egy unalmas katyvasz lesz. A kormiliő sincs különösebben kidolgozva, mert a fakó képi világ, a gáz sérók és a romos helyszínek kevés ahhoz, hogy érezzük, ez bizony a hetvenes évek. Mennyivel jobban lehet ezt érezni a "Démonok között" című filmben, vagy az X-Men Az eljövendő múlt napjaiba. Igaz, a korhű háttér megfestése, nem olcsó mulatság.

Krissi szerepe egyébként is rejtély számomra, hiszen külsőleg tökéletesen hülye picsa a nő és a film alatt sem sokat tesz hozzá ahhoz a képhez, hogy ő bizony egy komoly kutatásban résztvevő, komolyan vehető, fiatal kutatónő. Inkább a dugáson és a szórakozáson jár az esze. Harry kicsit visszafogottabb figurája már hihetőbben adja az egyetemistát.

A film bár rengeteg kamerás felvételt használ, a klasszikus filmes nyelv miatt, bőven kívül esik a manapság divatos found footage hullámon. Egyszerűen egy korszerűtlen, unalmas darab, ami nemhogy megelőzte volna a korát, mint az "Ördögűző", hanem késett kb. 10 évet.

A film elején persze még húzó erőként megemlítik, hogy valós események alapján, ennek azonban nem szabad bedőlni. A filmet a teljes unalomtól az menti meg, hogy Jared Harris karizmatikus színész és amikor elbóbiskolnánk, kapunk egy ijesztgetős pillanatot, ami visszaránt minket az álom határáról.

30%

Ha ez tetszett, nézd meg ezeket:
- Démonok között - The Conjuring
- A gonosz háza - Insidious
- Ördögűző sorozat

Blog: A life.hu az origo ikertestvére

Milyen érdekes, hogy a cikkek beharangozó oldalán a kijelentést megtámogatják egy felkiáltó jellel, míg a megnyitott cikkben már nem ennyire biztosak, ezért csak egy kérdőjelre futotta.
Mikor szabályozzák be ezt a fajta faja médiát? A szólásszabadságra hivatkozva félre lehet vezetni az olvasót? És én elhiszem, hogy ez nem szándékos?
Vagy a life.hu cikkeit is amatőr firkászok vetik képernyőre?

Nem félreértés: Kiderült, tehát nem kérdés!

Maga a cikk azonban visszavesz 180 fokot és bizonytalanná silányul a cím.

A Grand Budapest Hotel - The Grand Budapest Hotel (2014)

A Grand Budapest Hotel - The Grand Budapest Hotel (2014)

Rendezte: Wes Anderson

Anderson filmjének sok köze nincs fővárosunkhoz, sem a magyarokhoz, habár, jobban belegondolva, a cím mellett még az egyik karakter neve is magyar vonatkozású. Talán a filmbeli kitalált ország (Zubrowka) egyfajta változata országunknak. (Már, ha az osztrák-magyar monarchián belül keresgélünk...) Igaz, nekünk nincsenek ilyen szép tájaink és patinás szállóink, és természetesen a Zubrowka egyértelműen egy lengyel vodkafajta, de azért mégis...! Szeretnénk, ha ez a mese nálunk vált volna egy történelem részévé. Végül csak visszakanyarodhatunk hazánkhoz, hiszen az inspiráló mű, ami alapján Anderson elkészítette tablóját, attól a Stefan Zweig-től ered, aki csak "hazánk fia", hiszen 1881-ben született Bécsben, az akkori Osztrák-Magyar hazában. Ma már természetesen Ausztria...

Anderson filmje egy hangulatot közvetít. Bohókás, agressziótól sem mentes, szórakoztató hangulatot. Képei, beállításai annyira egyediek, hogy semmivel nem téveszthető össze, története több mesélőn keresztül, flashback formájában jut el hozzánk, parádés színészi alakításokkal és eszméletlen zenei világgal, amely szinte végig él a hasonlóan egyedi képek alatt. Még a durva pillanatok is kapnak némi lágyságot a groteszk beállításoknak köszönhetően.

Talán ezért Anderson filmje nem mindenki számára könnyen emészthető, befogadható. Képei középre pozicionált fókusza egyeseknek fárasztónak tűnhet. Az egész film emlékeztet egy egyedi és precízen kreált színházi darabra. Díszletei vattacukor illatúak, karakterei súrolják az önparódia határát. Néha kikacsintanak más filmekre. (Ralph Fiennes, mikor a náci erőszak ellen fakad ki, megmosolyogtató azok után, milyen hihetően alakította Amon Goetz szerepét a Schindler listájában...) Sok remek színész szinte cameo szintjén jelenik meg, sok teret nem kapnak kibontakozni. Kár az olyanokért, mint Tilda Swinton, Edward Norton, Jude Law vagy Jeff Goldblum. Owen Wilsonért kevésbé. Valahogy a játékidő nem tud velük eleget foglalkozni.

Már azért megéri megnézni, hogy lássuk, Ralph Fiennes mennyire megállja a helyét egy komédiában.

Anderson filmje egy hotel port... concierge-éről mesél, látványosan, terjengősen. M. Gustave (Ralph Fiennes) kb. az 1900-as évek elején egy viszonylag híres múltú hotelben tesz vendégei kedvére. Olyan jól végzi a munkáját, hogy egyik idős hölgyvendége - a felismerhetetlen Tilda Swinton - rá hagyja családjának legfontosabb műkincsét, egy festményt. Az örökösök persze lázadnak, Gustave pedig egyetlen megbízható emberével, a háborús tevékenységű országából menekült Mustapha Zero-val (Tony Revolori) mindenre képes, hogy megmentse magának az értékes zsákmányt. Épp ezért talán ő sem túl szerethető karaktere ennek a színes és már-már marcipántól illatos tablónak. Az abszolút főszereplő a csendes Zero, aki felcseperedvén megosztja kalandjait a nézővel egy közvetítőn keresztül. Közben kapunk vicces párbeszédeket, abszurd humort és némi vért is. És mi nem fogunk unatkozni.

Felsorolni is nehéz, mennyi világsztárt zsúfolt rövid darabjába a rendező. Anderson filmjei annyiban hasonlítanak Woody Allen munkásságára, hogy ő is rengeteg nagy nevet tud rávenni a mókázására szerzői filmjeiben.
Képi világa azonban sokkal kimódoltabb. Filmjei inkább mozgó képes mesekönyvek, mint gördülékenyen, moziként értelmezhető darabok.

De ha van hangulat hozzá, nagyon szórakoztatóak.

80%

Figyeld:
- Eszméletlen jó színészek fognak felbukkanni.
- A képi világ fantasztikus.
- Kár a szóért: látni kell!!!

Blog: Öltöny, nyakkendő, agy nélküliség

Ha nem állok ott és nem látom a saját szememmel, nem hiszem el.

Könyvesbolt szerű stand az aluljáróban. Mellette, két méterrel, fotókészítő automata.
Van összefüggés?
Ki gondolná?

Az öltönyös, nyakkendős, aktatáskás gondolta.
A könyveket nyálaztam át - akkoriban volt pénzem könyveket venni, nem csak olyat, amit később elolvastam - mikor mellém állt ez a figura és belekezdett:
- Csináltam képeket magamról és kérek róla ÁFÁ-s számlát.
Félve néztem a hang irányába. A bolondok veszélyesek.
- Tessék? - kérdezte az eladó, hangjában benne volt a rejtélyek iránti értetlenség. Pl. egy olyan rejtély, hogy miért tőle kérnek számlát valamiről, amihez elvileg, öltönyösünk érkezéséig, köze sem volt.
- ÁFÁ-s számlát kérek.
- Tőlem?
- Maga van itt, nem?
- A fotóautomata nem tartozik hozzám.
- Hát akkor kitől kéne számlát kérnem? Maga dolgozik itt.

Valami ilyesmi. A beszélgetés elment az enyhe káromkodós beszólogatás irányába. Öltönyös lázadt, a könyves az értelmi képességeit kérte számon. Nem az én számon...
Én meg rökönyödve figyeltem a nyakkendőst és arra gondoltam, hogy a választékos ruhához és drága aktatáskához - amiben ezek után, akár késkészlet is rejtezhetett - nem feltétlenül árusítanak megfelelő agyat. Vagy ha igen is, tulajdonosuk nem biztos, hogy tudja azt megfelelően használni.

A könyves közben rám nézett, azzal a kérdéssel az arcán, amit leginkább "maga is hallotta ezt, vagy hallucinálok"-ként tudnék dekódolni.
Végül a nyakkendős távozott, de három perccel később, mint kellett volna.
Csak remélni tudom, hogy visszament egy alternatív valóságba, ahol a seggfejek számlát kapnak a pattogatott kukoricáról, melyet az állatkereskedésben kérnek.

Apropó, van egy történetem a pattogatott kukoricáról.