A jövő hírnöke - The Postman (1997)

A jövő hírnöke - The Postman (1997)

Rendezte: Kevin Costner

Megtekintés? - Costner fan-oknak kötelező.

Nem tudom nem szeretni Costner filmjét. Annak idején moziban láttam. Nem voltunk felkészülve a három órára, mégis sikerült egy ültemben végig néznem, mert lekötött. Még nem felejtettem el a világsikerű, több Oscar-díjas mesterművét, a "Farkasokkal táncolót". Ez a film legalább annyira amerikai, pop-art, kalandfilm, mint amaz volt, igaz, az némi történelmi cukormáz mögé rejtette a piskótát. Ez a darab viszont - rengeteg hibájának ellenére - simán csak egy szórakoztató, poszt-apokaliptikus kalandozás, mely nem mentes a nárcisztikus etűdöktől, amiket megbocsátok a rendezőnek. Mert élveztem a játékidőt. Engem, mint célközönséget, tökéletesen eltalált a film. Mondom ezt úgy, hogy vannak hibái, látom őket.

Jellemfejlődés:
Amikor először találkozunk főhősünkkel, Shakespeare-rel, vagy ahogy később fogják hívni, a postással (A könyvben van neve is: Gordon Krantz) egy magányos figura, aki öszvérével járja a kietlen világot, lehetőleg kerülve a népesebb településeket, városokat. Gyűjtögető életmódot folytat, csak magában bízik. Mikor néha mégis lakott területre téved, olyankor színészi játékával, vagy annak hiányával szórakoztatja a nagyérdeműt. Egyik ilyen kaja felhajtó előadása után önkényesen besorozza csapatába Amerika nagy mumusa, Bethlehem tábornok (Will Patton), aki kihasználta az infrastruktúra összeomlását és vérengző hadseregének élén terrorizálja a megmaradt, impotens közösségeket. A postás pedig végig a szökésen töri a fejét. Amikor végül sikerül neki, önös érdekből, szökés közben egy halott postás holmiját veszi magához. Mégis csak jobb kenyérkereső lehetőség a kiégett világban, mint színészkedni, habár, amikor az első városkában bemutatkozik, minden színészi képességére szüksége van, hogy elhiggyék a meséjét a helyreállt rendről, új elnökségről. Eszik is rendesen, miközben ő lassan összeszedi a leveleket és tovább áll. Kezdetben csak magára gondol, mikor önkényesen ellátja ezt az amúgy felemelő feladatot, viszont, némi kényszerpihenő után - pár hónapot sérülten a hegyekben tölt, sebesüléséből lábadozva - rádöbben, hogy a világ, neki köszönhetően, megváltozott. Amikor ezzel szembesül, ő is változni kezd. A felelőtlen, osonó férfi, merész parancsnokká növi ki magát, aki kezdetben védené az övéit, sőt, később háborúra is kész értük.

Konklúzió: Egy apró porszem, egyetlen ember, hozhat békét. Egy olyan ember, aki kibújik a felelősség alól, lehet hős. Bethlehem pedig az ellentéte: egyetlen ember is lehet, önerőből, véres kezű diktátor.

Mellékalakok:
A film másik pozitívuma, hogy képes néhány jelenetből, pár mondatból, egész karaktereknek három dimenziót adni. A legjobb ilyen háttér karakter, Bethlehem jobb keze, Getty ezredes (Joe Santos), aki néma szereplő, így még nehezebb élővé varázsolni, mégis sikerül, néhány róla szóló monológnak és pár, a háttérben lejátszódó pillanatnak köszönhetően. Getty vérbeli katona, aki a végsőkig tartja magát a parancsokhoz. Egyszer fellázadt, kiállt Bethlehem ellen, de veszített és azóta hű csatlósként teljesíti kívánságait. Getty ugyanakkor érző szívű ember, aki talán azért igyekszik Bethlehem közelében maradni, hogy annak pusztító hatását amennyire tudja, enyhítse. Erre legjobb bizonyíték, amikor az egyik kivégzés kirendelt csoportjából személyesen húz ki egy tizenéves fiút, hogy a fiatalember ne végezze a város főterén, vérbe fagyva. Getty az, aki végül pontot tesz Bethlehem karrierjére, amikor végül lelövi a tábornokot, miután a postás legyőzte őt fair küzdelemben, de a tábornok megszerezve egy pisztolyt, erkölcstelenül igyekszik cselekedni, a saját törvényei, a nyolcas ellenére. Getty egyrészt lehet, hogy csak arra várt, hogy megölhesse a tábornokot, ugyanakkor, ha úgy vesszük, csak betartatta a törvényt, amelyet magára valónak is érzett.

Egy másik ilyen mellékalak Pineview seriffje, Briscoe (Daniel Von Bargen) aki elsőre kiszúrja a postás meséjének hiányosságait, és meggyőződése ellenére, a város nyomására támogatja, egészen a haláláig, mert ha nincs is meggyőzve róla, hogy postásunk igazat mond, azért a seriff is érzi, hogy ha ennyire le akarják vadászni a holnisták - Bethlehem magánhadserege - akkor az az ember igenis fontos. Briscoe első jelenete egészen pofás, ahogy reflexből puskát emel a magányos postásra. A film egyik leghumorosabb jelenete.

Will Patton remek gonosz.

A humor:
A filmben végig érezhetően jelen van a Costner-re jellemző szikár, egyszerű humor. Ezek főleg beköpésekből állnak és ha párosítani akarnám, akkor talán Stallone pléhpofával előadott poénjai mellé sorolnám. Ugyanakkor a filmben a postás mondakőr összes vicces kliséje helyet kapott. A postás első kérése a városkában, hogy kössék meg a kutyákat, amíg ő ott van. Azután egy csöpögős részben előkerül mint téma, hogy a "postás csinálja a gyereket". Ezer vicc épül erre az unásig koptatott poénra, itt viszont teljes értékűen helye van. Azután amikor a postás egy végtelen lépcsőn tud csak feljutni egy kis faluba, szóvá teszi, hogy a postahivatal a továbbiakban a lépcső aljában lesz..., stb.

Visszaköszönő Costner:
Az alaptörténet, szegről-végről, a Vízvilág variációja. Anti-utópia, csak víz helyett szeméttel. Van benne Farkasokkal táncoló is: magányos hős, idegen környezet, jellemfejlődés, megmentésre váró nő, barátság, bizalom, a hadsereg, mint ellenség.
Az a jelenet, amikor a postás emberei halomra lőnek egy csapatnyi holnistát, míg végül az utolsót egy folyó szélén, körbeállva mészárolják le, már megtörtént a Farkasokkal táncolókban, mikor Wes Studi harcos indiánját mészárolták le.
Amikor a postás a végén elüget a holnista sereg előtt, felfedve a vállába égetett nyolcas jelét, az pedig rímel arra, amikor Costner katonája a Farkasokkal táncoló elején körbeüget az ellenséges csapat előtt, igaz, ott lőnek rá rendesen és végül hatalmas csata kerekedik a magánakcióból.
A látcső, ami több Costner filmben megjelent már, humorforrásként is, itt is előkerül, többször, igaz, a vele való játék elmarad.

Egy nyálas jelenet. Abby szerelmet vall. Legyezi a Costner a hiúságát...

A fényképezés grandiózus, máskor meg tévéfilmes. Néha szép panorámaképeket váltanak nem teljesen jól beállított közeliek.
A zene viszont sokkal zseniálisabb, mint maga a film. James Newton Howard egyik legjobb munkája. Kár, hogy a film "buktája" miatt kevesen élvezhették. Az akció jelenetek kicsit talán összecsapottak, sok nincs is bennük. Érdekes, a három óra alatt alig látunk klasszikus akciót, mégsem hiányolom a filmből, hogy több legyen.

Will Patton tábornoka igazi rohadék, de megkülönbözteti a szimplán gonosz ellenségtől az, hogy gondolkodik, filozofál. Amikor pl. rádöbben, hogy a postás, mint személy kinőtte magát egy hitvallássá és ő, ezzel a hitvallással már nem képes megküzdeni, mert olyan, mintha egy szellemmel küzdene, remek pillanata a filmnek.
Ford Lincoln Mercury (Larenz Tate) karaktere pedig azt a témát járja körbe, hogy mi történik, ha valaki hinni kezd valamiben és önmaga gerjeszti tovább a hitet, míg végül már nem lesz többé hatalma az embernek a hite felett, az önálló életre kell. Ford egy idő után, saját szakállára verbuvál postás hordát, mert hisz abban, amit Costner karaktere összehord neki. Ford ugyanazt a trükköt alkalmazza követőinél, amit rajta is gyakoroltak: kamu leveleket olvas fel a csoportnak, melyben az állítólagos Starkey elnök megköszöni a munkájukat. Ford hite és csalása nélkül a postás nem lenne senki. Gyakorlatilag a fekete fiú épít köré "mitológiát", ő csinál belőle hőst. (Másrészt miatta kell végül felvennie a kesztyűt is.)

Costner, akárcsak a magányos oroszlán, egyedül barangol a kihalt világban. Azért, hamar kiderül, hogy a homokos, poszt-apokaliptikus világban bőven van hely zöldellő erdőknek és nyüzsgő közösségeknek. Pedig az első percek után egy Mad Max világot képzelnénk el.

Hibák:
A film kissé túl patrióta. Azután van benne nem kevés nyálaskodás. Amikor a film végén Costner gyermeke másodszor jelenik meg, hogy felidézzen egy korábbi momentumot, amikor a levelét a postásnak adja, az kellemetlenül giccses. A film amúgy is folyamatosan egyensúlyozik valami hurrá optimizmus mentén, ami csak sokadik megtekintés után tűnik fel.
Nyálas az a rész, amikor a postás Abby-vel (Olivia Williams) táncol, közben andalító country szól és egy montázsban láthatjuk, amint egy postást levadászik egy holnista. Jaj!
Egy másik ilyen jelenet, amikor Abby sírva vall szerelmet a postásnak, holott, eredetileg nem akart érzelmeket táplálni iránta. Juj!
De ennyi azért belefér.
Ha bukott - én nem tekintem buktának, max. nem hozott elég bevételt - akkor abban nagy szerepe lehetett a lobogó égetős jelenetnek. Azt az amerikai nagyon utálja.
Maga a történet is erősen sántít:
A végén kiderül, hogy a postás 2043-ban, hetven évesen szenderedett örök álomra. Ebből kivonunk harmincat, mert kb. negyvenes lehet a történet idején és kiderül, hogy 2013 körül játszódik a film. Nos, nem tudom, mikor írták, de 1997-ben rendezték és azt a fajta "leépülést", amelyről szól, nehezen tudom elképzelni 5-10 év alatt. Hogy az állami apparátus, infrastruktúra, tömegkommunikáció, és a sok egyéb, ami hiányzik a filmből, szerintem nem tudna ilyen gyorsan végbemenni. Kellene hozzá vagy 30-40 év.
Azután meg, amikor a végén van az a szobor avatás, az megint olyan, mintha visszacsöppentünk volna a kilencvenes évekbe. Színes lufik, rikító pólók, stb.
Szóval, kicsit gyorsan végigfutunk az eseményeken, ami, véleményem szerint, azért sokkal lassabb folyamat.

A Waterworld-ben a karaktert csak matróznak hívták - vagy mutónak - itt pedig ő a postás, vagy Shakespeare. Egyik névtelen figura sem hozott szerencsét a kasszáknál...

Ettől függetlenül nagy kedvenc.
Jobban szeretem, mint a két másik Costner kalandot.
90%
De megértem, ha neked nem tetszett.

Különvélemény:
Szerintem Costner a nagy stúdiók áldozata.
A "Farkasokkal táncoló", mint független film, egy rakat díjat és nem kevés pénzt hozott. Elképzelésem szerint, a nagy stúdiók (értsd: pénzes producerek, akiknek baszta a csőrét Costner sikere), a továbbiakban, hátulról lobbiztak Costner ellen, amikor az nagy fába vágta a fejszéjét. Így, kritikusok (értsd.: bértollnokok) segítségével, folyamatosan lehúzták a készülő nagy filmjeit, hogy mire végre moziba kerültek, már elkönyvelték őket bukásnak. Fórumon beszéltem olyannal, aki utálta a Waterworld-öt, de később, faggatás után, bevallotta, hogy sosem látta. Ebből kiindulva, a "kritika" és bulvár sajtó, jó munkát végzett.

A filmcím magyarítása, ha úgy vesszük, kivételesen jól sikerült, hiszen a történet esszenciája. A postás, reményt hoz, egy olyan jövőről regél, amely pozitív és áldásos. Mennyivel szebb és magasztosabb ez, mint a profán: A postás?

Ha szeretnéd látni:
- A jövő hírnöke (1997)

Automata - Autómata (2014)

Automata - Autómata (2014)

Rendezte: Gabe Ibanez

Azért az gyanús, hogy ha a trailer teljesen felcsigáz, majd a kész filmet sokadik újrakezdésre bírom megtekinteni, mert többször bealszom rajta. Erre az sem mentség, hogy esetleg fáradt voltam . A jó film, persze hangulatfüggő is, de leköt. Ibanez filmje nem akciófilm, hanem egy poszt-apokaliptikus filmdráma egy lehetséges jövőről.
Ebben a jövőben robotok az emberek mindennapi társai. Modern gépek, letisztult, fényes készülékek, amik segítenek életben maradni, ha kell. Ugyanakkor ez a jövő mocskos, lepusztult, az égből mérgező savas eső esik, az emberek nagy része hajléktalanként tengeti a napokat, gyerekek végzik el a bérgyilkosok munkáját, stb.
Furcsa kontraszt.
Míg a gépek/robotok egyfajta tisztaságot jelentenek, kirínak ebből a világból, addig a világ maga lassú romlás útjára lépett.










A film elején egy korrumpálható, alkoholista zsaru, Wallace (Dylan McDermott) "megöl" egy robotot, mert az - szerinte - javította magát. Erre azonban csak a robotokat gyártó cég alkalmazottainak van jogosultsága. Nem véletlenül: Ha bárki belepiszkálhatna a készülékekbe, házilag barkácsolná azokat, nem kevés extra profittól esne el a befektető cég. Ezért a kérdéses ügyeket illetve a pereskedéseket megelőzendő egy biztosítási nyomozó foglalkozik a kényes ügyekkel, Jacq Vaucan (Antonio Banderas).

Vaucan érzi, hogy valami készül, ezért szeretne kihátrálni a nyomozásból és állapotos feleségével elköltözni a partra, amely a várostól messze van, jó a levegője, alkalmas egy gyermek felnevelésére. A cég azonban belekeveri az ügybe, melynek tétje, hogy a robotok, akik önmagukat tették képessé a reprodukcióra, eltűnjenek a közszférából. Vaucan rossz időben tartózkodik rossz helyen, az életéért menekül. Kikeveredik a sivatagba, ahol néhány fejlett robot segít neki életben maradni, miközben a cége bérgyilkosokat küld rá, nehogy beszéljen valakinek, mit sikerült kinyomoznia.

Látszik, hogy bealudtam és újra-újra néztem a filmet, mert nekem sehogy sem áll össze a koncepció. Igazából, egyre több kérdésem van, amikre talán majd kapok választ, ha egyszer elejétől végéig tudom nézni az amúgy kissé nyomott hangulatú sci-fi-drámát.

Azért, mert Jacq Vaucan rájön dolgokra, miért akarják rögtön kinyírni? Főleg, hogy ő a legjobb a szakmájában és amúgy a cég egyik legjobb nyomozója? Nem lenne elég, ha a felső utasítás szólítaná fel, hogy maradjon csendben?
Jacq főnökét, aki elvileg a cégen belül igen magas posztban van, miért áldozzák be ugyanúgy és miért nincsenek emberei, akik megvédenék, ha egy cégben ilyen magas posztban dolgozik? Vagy ennyire fos a cég, hogy elkendőzés helyett inkább vállalják, hogy a fő főnök alatti alkalmazottakat kiirtsák, biztonságtechnikai okokból?
Senki nem fog a gyilkosságok után nyomozni? Újságíró, pl. aki leleplezheti, hogy valamiért egyszerre gyilkolásszák meg a vezetést?
Az a misztikus part, ahová Jacq áttelepülne, merre van vajon és miért nem költözik mindenki oda ebből a halálra ítélt városból?
A város hogyan tudja fenntartani magát, ha körülötte csak sivatag van? Honnan jönnek a luxuscikkek? Az alapanyagok, minden, ami kellhet az élethez?
Jacq nem találkozik a pusztában emberekkel, csak a nyomaikkal. Vajon a városon kívül nem maradtak kolóniák, szervezetek, szabad csapatok, túlélők?
A Jacq-ra küldött bérgyilkosok sorsa vajon mi a nyomozó és főnöke kivégzése után? A bérgyilkosokat a megbízó nem akarja szintén elhallgattatni? Vagy ők olyan magasan állnak a cégen belüli hierarchiában?

Melanie Griffith megjelenésének örültem, távozásának kevésbé. Vajon Banderas közbenjárására kapta rövid és felejthető szerepét? (Bár, az egyik jelenetben, amikor a robot mellett áll a doktornő, esküszöm, azt hittem, az lesz a film poénja, hogy a robotok megszólalásig emberi androidokat képesek készíteni, akik beszivárogva az emberek közé, megfúrják azokat.
Sokkal érdekesebb lett volna, mint ez a maffiózós, leszámolós, öreg fiúk féle lövöldözés.
A robotok hova igyekeztek a pusztában? Oké, át akarnak menni a szakadékon, de mi vár ott rájuk? Mire számítanak?
Jópofa, ahogyan összeszereltek egy robot kiskedvencet, de minek? (Na jó, erre talán rájöttem magam is: Megtehetik, akár az ember velük. Akkor miért ne tennék?)
Ha ezek a gépek olyan rohadt drágák, hogy a javításukra ilyen gondot fordítanak, miért rendelkeznek vele olyan lepukkant és szemlátomást szegény emberek, mint a film eleji, biztosítási csalást előkészítő család?
Ha tényleg olyan drágák, a bérgyilkosok miért lövik őket szarrá, ahelyett, hogy kivennék a működésüket irányító chip-pet? (Arról nem is beszélve, hogy egy szétlőtt gépet nehezebb helyre hozni, megvizsgálni.)
Amikor Banderas elmenekül a ráküldött gyilkosok elől, hogy a picsába tud olyan messzire kimenni a városból, bele a sivatagba, ahonnan már egyedül nem képes visszagyalogolni? Hát meddig üldözték? 12 órát??? A jelentből nem ez jön le.

Szóval, ez a film hangulatilag számomra nyomasztó, sci-finek unalmas, akciónak lassú, drámának meg túl csinált.
Nem szórakoztam jól rajta.
Banderas játéka jó, a fényképezés szép, bár elég kevés helyszínen alakul a történet.

40%

Pozitív:
- A hangulat
- A zene
- A fényképezés

Nem ez lesz a kedvenc robotos filmem és a trailer is erősen átvert, mert figyelmetlenkedtem és csak azt kívántam, hogy jó legyen, ennek ellenére ha akarod, egyik kedvenc oldalamon például megnézheted: Automata film!

A filmről itt olvashatsz a filmdroid oldalán: Autómata koimbra-tollából

Hozzá teszem, a filmdroid koimbra nevű "szerkesztője" elég kicsinyes módon az oldalukon megvonta a hozzászólás jogát, miután ő elmondta nekem a véleményét. (Late Phases) Csak gratulálni tudok ehhez és, hogy törölted a kommentemet, melyben ezt a cikket betettem a facebook oldaladra. Kívánok neked sok sikert a munkádban, de az oldaladról nyugodtan leveheted a "Minden vélemény számít!" feliratot, mert köszönő viszonyban sincs a valósággal.

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - X-Men: Days of Future Past (2014)

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - X-Men: Days of Future Past (2014)

Rendezte: Bryan Singer




Előre bocsátom:
Az írás hiányosságaiban szerepet játszik, hogy nem volt szerencsém a legtöbb X-Men képregényhez.



































Singer visszatért a Marvel univerzumhoz és eddigi filmjeit tekintve, itt a helye. Promóciózni már nem tudta a filmjét, egy gusztustalan szexuális botránynak köszönhetően, de nekem, mint nézőnek, ezt igazából nem kéne tudnom...

Singer egy képregényhez nyúlt hozzá, igaz eléggé megváltoztatta az eredeti koncepciót, mi pedig örülünk ennek, hiszen Logan-Rozsomák-Farkas megint főszerepet kapott egy remek akciófilmben. Érdekes, hogy ha Logan saját történeteit nézzük, azok valahogy sokkal súlytalanabbak lettek a többiek nélkül. Hiába, egy jó X-Men történethez réteges építkezés szükséges. A rajongók hiába lojálisak, nem örömködnek, ha csak két óra zúzást és karmokat látnak. Egy rajongó kielégítéséhez összetett cselekmény szükséges. (A képregények közül is azoknak van nagyobb sikere, amelyek története az érdekes, nem az, amelyikben alig akad szövegbuborék, csak szépen megrajzolt fázisrajzok. Nem véletlen, hogy a rendkívül bonyolult, fizikai mélységekbe alámerülő Watchmennek olyan masszív olvasói rajongótábora alakult ki.

A mese felütése a sötét, komor és vállalhatatlanul pesszimista jövő, amelyben egy speciális fejlesztésű robothadsereg szisztematikusan és könyörtelenül levadássza az X-Men-eket. Azt gondolnánk, hogy kedvenc mutánsaink bármilyen támadást képesek kivédeni génjeiknek köszönhetően, azonban a hetvenes években fejlesztésnek indított őrrobotok kifognak rajtuk. A robotok atyja, Dr. Bolivar Trask (Peter Dinklage) maga is mutáns, ha a törpe növést ide számítjuk. Nem mellesleg szuper intelligens tudós, aki kísérletezik a veszélyes mutánsokon és képességeiket beleépíti modern Gólemeibe. Trask saját félelmei miatt dolgozik a robotok fejlesztésén, lévén, hogy retteg a mutánsoktól és, bár nem térnek ki rá, nagyon nem kedveli a következő generációs embereket. Ettől gonosz lenne? Nem hinném. Trask tökéletesen átlátja a lehetséges jövőben rejlő veszélyeket, amelyek az emberiségre nézve kötelezőek, hiszen a történelem őt igazolja. A következő fejlettségi szint miatt az előző elkorcsosul, az enyészetté lesz. Szóval, mint ember, Trask álláspontját kellene védenem, viszont az X-Men történetek, nem kevés jellemrajz és karakter bemutatásával sikeresen a mutánsok felé dönti a kedvelési mutatót. Ezért az átlag néző nekik drukkol, velük rokonszenvezik.

Egy gyönyörű - Mátrix-ot és "Túl a sövényen-t" idéző jelenet elkezdődik...

Az őrrobotok már csupán egy tucatnyi mutáns hagytak életben. Őket keresik, hogy megtisztítsák a bolygót a következő evolúciós lépcsőfoktól. A maroknyi x elrejtőzik a föld gyomrában és Kitty Pryde (Ellen Page) segítségével (nem tudom, hogy ez a képessége miért csak most került elő a filmekben) felvillan számukra egy halvány reménysugár, melynek segítségével megszabadulhatnának gyilkosaiktól. Érezhető azért, hogy az x-ek felszámolása felér egy futurisztikus Holocausttal. Ellen Page színésznő pedig nem régen vallott szexuális identitásáról egy fellépésén, ahol beismerte, hogy saját neméhez vonzódik. Bejelentése jól reflektál a filmre, hiszen a másságot még most is kevesen tolerálják, jelenleg ez a témakör, amely a föld népességét a vallás és abortusz mellett a legjobban megosztja. A neve, hogy Pryde természetesen nem szójáték az évente megrendezett melegfelvonulásokra, hiszen a képregény karaktere nem leszbikus...

Amikor az erő már nem velük van...

Szóval, Kitty a jövő kulcsa. Új képessége - amely a képregény olvasók előtt biztos nem titok - hogy egy személy tudatát képes visszajuttatni annak saját testébe, de időben korábbra. Így az ember kiváltja magát a testében és képessé válik megváltoztatni a múltat. Elegáns megoldás, csak felvet pár problémát: akit visszaküldenek, az az időnek megfelelően a fiatalabb testébe ér vissza. Ezzel szinte a mutánsok nagyját ki is lőttük, hiszen Trask kísérleteinek idején még fiatalok, cselekvésképtelenek. Némi hezitálás után csak Logan (Hugh Jackman) marad, aki mint tudjuk, legalább kétszáz éves, így a hetvenes években az ereje teljében találja majd az idősebb egója. Viszont sietnie kell, mert az "oroszok" már a spájzban vannak.

És ez még csak az első húsz perc.
Jane Goldman ötlete és Simon Kinberg forgatókönyve pörgős, fifikás. Első megtekintés után a benyomásom, hogy egészen jól illeszkedik az eddigi részek közé, ha nem foglalkozunk olyasmivel, hogy Xavier professzor miért él a jövőben, mikor Jane Grey már atomizálta... Másrészt, felülírták az X-men 3. Piócájának véréből készült szérumot is, hiszen Magneto visszanyerte a képességét, hiába szólt a film arról, hogy a szérum végleges gyógymód. Egy képregény filmben eléggé lazán kezelik a linearitást és én, mint képregényfilm kedvelő, hasonlóan lazán veszek ilyen kisebb-nagyobb logikátlanságokat. Főleg, hogy ismerve a képregények világát - már amennyire - tudom, hogy szinte bármi megtörténhet illetve újra definiálható. Nem véletlen, hogy Nick Fury hol fehér, hol fekete, hogy Pókember egyik filmben a csuklójából a másikban meg apró gépezetből lövi a hálót, vagy, hogy filmgyártó vállalattok szerződései alapján ugyanazt a karakter több színész is eljátszhatja. Ezek felett át kell siklani, hiszen fantasztikumot nézünk - enyhe tudományos beütéssel. Bármi megtörténhet.

Logan pedig visszamegy a gyönyörűen megidézett hetvenes évekbe, hogy megakadályozza a másik kedvelt karaktert, Raven, (Jennifer Lawrence) első gyilkosságának elkövetésében, hogy átlépve egy határt, a könyörtelen Mystique-é változzon. Ez persze nem egyszerű, így fel kell keresnie a tíz évvel korábbi kubai válság miatt összekülönböző Xavier-t (James McAvoy) és Magneto-t (Michael Fassbender), hogy együttes erővel, egymást kiegészítve írják át a sötét jövőt, ami nem egyszerű, hiszen mindig lesznek tudós Trask-kek, Kelly szenátorok vagy Stryker őrnagyok, akik ilyen-olyan indokok - lehet irigység, frusztráció, közösségi érdekek vagy bosszú - miatt kötelességüknek érzik a mutáns kérdés nem túl lojális megoldását. Amúgy ki róhatja ezt fel nekik? A félelem és kellő információk hiánya néha drasztikus lépésre ragadtat befolyásos embereket. Nem véletlen, hogy Magneto egyenesen egy zsidó haláltáborból kerül ki bontakozó képességeinek birtokában. Ennél egyértelműbb utalás talán nincs is az x-men univerzumban és ez legalább egy komoly érv a karakter mellett, hogy miért gyűlöli annyira az "embereket".

Logan a hetvenes években szembesül azzal a problémával, hogy az adamantium vázat még nem kapta meg. Balhézni azonban a csontkinövés is bőven elég.

A film két órácskája maga szintén időutazás. Alig egy órának éreztem...
A legtöbb karakterre nem jut elegendő játékidő. Az öreg Xavier (Patrick Stewart) és Magneto (Ian McKellen) fájóan keveset van vásznon, az új mutánsok csak a díszlet legyilkolható kellékeivé silányulnak, de legalább itt van nekünk Logan, Raven és a fiatal Xavier és Magneto. Mellettük még viszonylag sokat szerepel a Bestia és egy etap erejéig behozzák a fiatal Quicksilvert (Evan Peters), akinek viszont a film legjobb akció jelenetét köszönhetjük, amely sokkal drasztikusabb példát mutat a "Túl a sövényen" mókusának energiaital fogyasztós ámokfutására. Ennél a résznél szó szerint végig röhögtem. Még Quicksilvert!!!

A fanyalgásra tényleg csak az adhat okot, hogy remek színészek szinte csak cameozni tudnak a játékidő alatt. Rengeteg utalás van a korábbi részekhez igazítva és Singer ebben a filmben stílusilag sokkal közelebb mozog a Matthew Vaughn féle X-Men elsőkhöz, mint saját két X-men filmjéhez.
Megtekintésre csak ajánlani tudom. Mindenképpen a sikerültebb mutáns kalandok közé sorolnám.

75%

Figyeld:
- Quicksilver fergeteges akciója a Pentagonban.
- Jennifer Lawrence egészen jó. Egyedül is elvinne a hátán egy Mystique filmet.
- A mutánsok levadászása. Túl jó az ellenfél, van benne para-szint.
- A rengeteg cameo, amikor a régi karakterek feltűnnek, sokszor pillanatokra.
- Trask a törpe óriás szerepében. Színészzseni.

Cyborg - A robotnő (1989)

Cyborg - A robotnő (1989)

Rendezte: Albert Pyun


De jó volt ez a film abban az időben, amikor még fekete műanyag dobozokon tároltuk a néznivaló filmeket, amiken a minőség a tűrhető és a fos között ingadozott. Néha sikerült egyik-másik filmet szinkronosan megcsípni, volt amit narrátorosan. Attól függ, milyen gyorsan jutott el hozzánk, legális vagy fekete csatornákon. A Cyborg pl. nálam sosem volt a robotnő, már csak azért sem, mert ha egy robotnak emberi a formája és megtévesztésig nőt formáz, akkor az szerintem android és nem robot. Apró kifejezési különbség, de annyi baj legyen. A cyborg meg valami, ami valamikor emberi volt és egy részét géppel helyettesítették. De lehet, hogy rosszul tudom. Meg nem fontos...





Szóval, még Jean-Claude Van Damme be sem futott igazán, a Golan-Globus Productions meg éppen becsődölt. A legjobb pillanatban találkoztak.
Menahem Golan és Yoram Globus (állandóan azt hittem, köze van hozzájuk a mustárgyártó cégnek, de nem) két Tiberias-i úr, akik között ugyan volt 12 év korkülönbség, ám ennek ellenére rendesen összekovácsolta őket a filmipar szeretete, melyet abban tudtak legjobban kiélni, hogy több tucatnyi B filmet szponzoráltak, producereltek. Közben néha becsődölt egy-egy cégük, mégis, újra és újra talpra bírtak állni. Egyik jellegzetes üzletpolitikájuk az volt, hogy húzó nevű színészeket "vásároltak fel", mondjuk 5-10 évre és ezalatt az idő alatt, orrba-szájba dobálták moziba az adott színész filmjeit. Charles Bronson tudna mesélni erről a feszített tempóról, amelynek köszönhetően a filmjei a minőségből átcsúsztak a mennyiségbe. Ennek ellenére G-G rengeteg ma már nagy nevet indítottak el a pályán, vagy tartottak a vászon közelében. A filmjeik minősége meg ugyan megkérdőjelezhető, de a többsége ezeknek a produkcióknak, szórakoztató, kellemes időtöltés volt.

Egyik legendás darabjuk a Cyborg, melyet Albert Pyun rendezett, aki az alacsony költségvetésű akciófilmek egyik királya. Ha lenne ilyen titulus. Pyun első filmje egyáltalán nem vetítette előre, hogy a direktor később fércmunkákba fog temetkezni. A nálunk kevéssé ismert - pedig bemutatták - "Talen kardja" című fantasy nem váltotta meg a világot, sőt, mára szinte nyomtalanul eltűnt. Ettől még egy szórakoztató darab volt. A második filmje enyhén kultikus státuszba emelkedett: Rádióaktív álmok.
Ezután meg jött a sok agyatlan lövöldözés és hentelés. Pyun kamerájához fűződik a "Captain America" 1990-es megfilmesítése. Nos, arról elég ennyi...

"Nem örülnél, ha beköltözne a szomszédba..."

A Cyborg valamikor a közeli jövőben játszódik. A világ egy nagy rakás kartondoboz és autóroncs. A díszlet egy része felhasználásra került volna a He-Man 2.-ben, csak mivel gyengén muzsikált az első rész és Dolph Lundgren sem erőltette a szerepet, így mielőtt a sok elő-munka füstbe ment volna, G-G kimentette amit lehet és leforgatták ezt a fél trash, akció szemetet.

A He-Man szál eltűnt a fenébe, maradt egy poszt-apokaliptikus világ, melyben gyilkos hordák tartják rettegésben a túlélők még kisebb csoportjait és fizetett szabad szerencsevadász harcosok vágnak utat az utazó helyett, ha el kell jutni A-ból, B-be. Ilyen megfizethető zsoldos Gibson, akit egy android nő, felkér, hogy vigye el Atlantába, ahol a benne rejlő információk kinyerése után elkészíthetnek egy ellenszert az adott világ legveszélyesebb vírusos halálos járványa ellen. Gibson motivációja a pénzről nagyon gyorsan átvált a bosszúra, hiszen pár flashback elárulja, van közös múltja a kalózok névre hallgató pribékekkel és az nem kellemes. Gibson Duracell nyuszi üzemmódba kapcsolva lohol az ellen után, egy nagy csöcsű barnával az oldalán, akit állandóan leütnek akció közben, így még őt is védenie kell. Hogy végül egyszemélyes harcát siker koronázza, abban sokat segít, hogy a kalózok vannak olyan hülyék, hogy mikor végre egyetlen tör döféssel elintézhetnék, inkább Jézust faragnak belőle és felhúzzák egy keresztre. Azután meg pislognak, mikor Gibson valahogy elébük kerül és felkészülten, harcra készen várja őket a célállomáson.
Mindezt szép lassításokkal és zavaróan gyors és sok vágásokkal vászonra festve.

Vál lövés.  Csak két vágásnyi időt fáj.

Érdekességek:
A karakterek nagyjának hangszer vagy hangszergyártó cég a neve.
A "Gibson" név egyértelmű főhajtás a "Mad Max" trilógia előtt. Hasonló a két főszereplő múltja.
Ralf Moeller első mozifilmje. Vaskos német ajkúsága miatt kénytelenek voltak szinkronizálni a színészt.
Albert Pyun a főszerepre Chuck Norrist szerette volna, ami tudjuk, hogy hülyeség, hiszen Norris az első jelenetben hazavág mindenkit és személyesen az ölében viszi a célállomásra az androidnőt.
A film első perceiben leleplezik az androidnőt, amit ma már valószínűleg meglepetésként a film végére időzítenének. A kilencvenes évek még nem volt olyan fifikás.
Nem hagyták kiteljesedni Pyun művészi vénáit a film elkészítése közben, mert a rendező egy szarrá lassított, fekete-fehér, töredékes félművész filmben gondolkodott.
Ami megmaradt a He-Man forgatásából és elkészült az esetleges folytatáshoz, sőt, egy előkészítés alatt álló Pók-ember film jelmezeit szintén felhasználták ehhez a filmhez.
A büdzsé hozzávetőlegesen millió alatti összeg, amit a bemutató hétvégéjén visszahoztak, hiszen nagyjából 3 milliót fialt az első hétvége.

Deborah Richter: Kacsaszáj, nagy cici, puha popsi.

A film még mai szemmel is szórakoztató. Sok egyéb akciófilmhez képest annyit nem romlott az összkép. Ellentétben azzal a sok olasz produkcióval, amelyek ebben az időben jöttek ki - nyolcvanas évek - és igyekeztek a Mad Max sikerét meglovagolni.

60%

Figyeld:
- A zene. Később sok Magyarországon bemutatott film alá bekeverték a szinkronstúdiók.
- Deborah Richter segge, ahogy fityeg, miközben, Nady a tengerbe rohan. Kiábrándító. A melle az nem rossz.
- A film enyhén megelőlegezi az "Ember gyermekét", bár közel sem annyira, mint a "2019", ami szintén nagy poszt-ap kedvenc.
- Pyun nagy nőgyűlölő.

Valahol a neten találtam egy videókazetta borító gyűjteményt, sok ritkasággal. Ezúton is köszönöm a feltöltőnek!!! A VICO kiadó az egyik legnagyobb lopós cég volt Magyarországon. Rengeteg filmet adtak ki videón, élvezhetetlen szinkronnal. Volt jogi problémájuk rendesen, mert nem minden esetben volt biztos, hogy fizettek a jogdíjakért.

Ha megnéznéd a filmet, ugorj át ide: C Y B O R G

A fiú és a kutyája - A Boy and his Dog (1975)

A fiú és a kutyája - A Boy and his Dog (1975)

Rendezte: L.Q. Jones

Megtekintés: Kultuszfilmmé ért az évek alatt, talán pesszimista világlátásának köszönhetően. A befejezés mindent visz.

Hiába voltam a nyolcvanas években igazi videómániás, hiába szedtem össze a világ létező összes amerikai filmjét, amire csak rá tudtam tenni a kezem, mai szemmel már látom, mennyi mindenről maradtam le. Többek között a híres sci-fi író, Harlan Ellison, már-már kultikus poszt-apokaliptikus művéről: A fiú és a kutyája című szatirikus drámáról.

2024. A fiú, Vic (Don Johnson - még bőven a Miami Vice sorozat sikeres befutása előtt) egy különleges kutyával bóklászik a IV. világháború után felperzselt amerikai kontinensen. A kutya, Blood, képes a fiúval telepatikusan kommunikálni. Ennek köszönhetően kalandozásaik közben hallgathatjuk maró gúnyolódásaikat. Miközben ételt és csöcsöket hajkurásznak, féligazságokat pufogtatnak el egymás felé, az emberi természetről. Vic mindenáron dugni szeretne, néha belemondja az arcunkba, Blood, a kutya pedig örökké éhes. Véletlenszerűen futnak bele embercsoportokba és hol elvegyülnek, némi mozizás reményében, máskor támadóan lépnek fel, hogy megszerezzenek pár doboz élelmiszert. Mert ez a világ káosz, por és hamu.

A régi városok, komplett temetőkkel, épületekkel, valahogyan a föld alá kerültek. Míg odafent szürke homok tenger lepi el a teljes horizontot, addig a földbe ásott lyukakon néha hatalmas "barlangokba" lehet lejutni, ahol akár városnyi túlélő tengeti a napjait. Egy ilyen város kiveti hálóját Vic-re, bízva abban, hogy spermája megtermékenyítheti a csoport szülni képes hölgy tagjait, de Vicnek nem fűlik a foga a lekötözős szexhez, ezért egy belevaló túlélő lánnyal együtt menekülnek el a totális diktatúrát képviselő apró birodalomból. Végül Vic dönt a lány és a kutyája között, hogy kalandjait kivel folytassa.

Vic messziről figyeli az erőszakoskodókat és kivárja, míg ő is támadásba lendülhet... a nő ellen.

Vic története egy átlagos egyetemista kifacsart életébe - erős ferdítéssel - enged bepillantást:
Blood, a kutya a legjobb gyerekkori pajtás. Vic-et csak a csajozás hajtja, tanulni nincs kedve. Az ellenségek a többi egyetemista, akik szintén a dugásra hajtanak. A föld alatti város egy campus, míg a fennhéjázó öreg városi tanács, maga a tanári kar és a dékán megfelelője. Vic pedig nem nagyon akar tanulni, inkább hagyná a fenébe az egészet...
De Ellison története ennél sokkal többrétegűbb, csak talán L.Q. Jones rendezői zsenije nem túl erős, hogy a sokkal erősebb alapanyagból többet tudjon kihozni, ennél az amúgy korrekt drámából, melyre fanyar fekete humor jellemző.

A föld alatti civilizáció egyedei egységes bohóc vagy inkább játékbaba arcot viselnek. Ezzel talán kihasználhatóságukat erősítik fel? Hiszen, végülis csak egy háromtagú testület bábui.

Vic nem a tipikus jófiú. Van benne kicsit Mad Maxből, de még több a későbbi "Vízvilág" mutáns matrózából: Főleg a saját sorsa érdekli, nem fél bepiszkolni a kezét, akár egy nőt is képes megütni. Vic például olyan éhes a testiségre, hogy adott pillanatban az sem érdekli, ha a lehetséges női partnert, előtte megerőszakolta egy csapat túlélő. Vic szintén rámozdul a lehetőségre, de a hátra hagyott női holtest azért nem vonzza az aktusra. Legalább nem teljesen aberrált. Habár, a befejezés ismeretében... ilyet kijelenteni...

A föld alatti világban egy tárgyalás, egy perc. Az ítélet általában halál.

L.Q. Jones öreg profi a szakmában. Rendező és színész. Filmben emlékszem rá "A vadon foglyai" című drámából, ahol Anthony Hopkins házigazdáját alakította a vidéki faház hotelben. Ott sem volt fiatal. Jelenleg Jones közelebb van a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz. Életében eddig háromszor rendezett, ebből ez az egyetlen mozifilmje és ez egyfajta kultikus státusznak örvendő darabbá nőtte ki magát.
Ez talán a furcsa hangvételű párbeszédeknek és az abszolút Hollywood ellenes befejezésnek köszönhető.

65%

A testület jobb szélső tagja: Jason Robards

Nem egy tökéletes rendezés. Nem tökéletes a színészvezetés sem. Ettől függetlenül van hangulata.

Figyeld:
- A föld alatti város védelmét ellátó robot halálos mosolya.
- Don Johnson fiatal és színészkedik. Később hasonló hangulatú filmet hozott össze Kevin Costner "A jövő hírnökében" csak az nem ilyen elcseszetten pesszimista mozi.
- Ez kőkemény dráma. Nem komédia, hiába írják róla sok helyen. Lehet rajta mosolyogni, de ez pesszimista mosoly, keserű szájízt hagyva maga után. Enyhén a Monthy Python humorára lehet ráismerni belőle. Az ilyen fekete néha.

Ha megnéznéd, itt keresd:
- A fiú és a kutyája (1975)

Remake: Legenda vagyok - I Am Legend (2007)

Legenda vagyok - I Am Legend (2007)

Rendezte: Francis Lawrence

Kissé félre magyarázott poszt-apokaliptikus dráma, direkt az átlagfogyasztó - főleg itt az amerikai nézőkre gondolok, igen, lenézően - kedvére formázva.

Robert Neville (Will Smith) katonai kutató orvos, egyedül maradt élő ember New Yorkban. A kulcsszó: ember. Rajta kívül még sokan élnek a felszínen kihaltnak tűnő városban; a kutyája, Sam, őzek, oroszlánok, valószínűleg a New York-i állatkert teljes kiszabadult állománya, és a fertőzöttek. A fertőzöttek valamikor ugyanolyan emberek voltak, mint Robert Neville. Egy balul elsült orvossági mellékhatásának következményei ők, akik/amik miatt végül az egész várost evakuálták és elzárták a külvilágtól. Robert a káosz közepén hagyta volna el a várost, de mivel a mentőakció közben a családja odaveszett egy szerencsétlen balesetben, a fertőző és mutáns vírusra immúnis orvos végül jobb ötlet híján a városban marad egy viszonylagos védett épületben és folytatja kutatásait, hogy kiküszöbölje a gyógyszerből eredeztethető, vírusként terjedő kórt. Közben éli a magányos "hős" mindennapjait. Eszik, iszik, elüti az időt. A városban autókázik vörös sportautóján  - egy Ford Shelby GT500 Mustang (amúgy a film egyértelműen Ford reklám... - dvd tékába jár, házakat kutat át, miközben élelmet szerez és néha befog egy-egy fertőzöttet, hogy a kutatásokkal is haladjon. Miközben lassan kezd beleőrülni a magányos mindennapokba, rá kell döbbennie, hogy a fertőzöttek, akiket gyakorlatilag agyatlan hordaként képzelt el, sokkal "okosabbak", mint tudni vélték a káosz előtt. Vagy egyszerűen a vírusnak köszönhetően ők egy következő evolúciós lépés az ember fejlődésében. Legyen számunkra ez a fejlődés bármilyen leírhatatlanul alkalmatlan.

Sajnos, az 1970-ben leopciózott regény ezen forgatókönyv változata szinte teljesen elfelejti az eredeti Richard Matheson regényének koncepcióját. A filmből nem derül ki - sőt, a végével kapcsolatban egy elég leegyszerűsített magyarázatot kapunk arra, Robert Neville miért lett végül maga a legenda... Matheson 180 fokkal arrább keresgélte a választ és mennyivel érdekesebb az ő verziója; gyakorlatilag a fertőzött emberek - akik egy idő után előlépnek az uralkodó fajjá, mivel Neville egyedüli képviselője a homo sapiensnek - közösségi életet kezdenek élni, és az éjszaka mélyén, tábortűz mellett, mesélni kezdenek kölykeiknek egy lényről, aki módszeresen vadászik rájuk, gyilkolja őket. Neville így lesz rémálom mesék mumusa, ahogy telik az idő és az egyéni tudat kollektív emlékezetté alakul, a mumus legendává érik. Maga lesz az ördög, ha úgy vesszük.

Apuci azért betolta kicsi csillagát a filmbe...

Azért ez érdekesebb hozzáállás, mint ami végül a 2007-es verzióra maradt. Ne felejtsük el, hogy a történetnek már készült korábban két kevésbé kommersz változata, majd egy Asylum szar verzió:
1964-ben Vincent Price-szal a főszerepben elkészült a történet első filmes adaptációja "Az utolsó ember a földön - The Last Man on Earth". Technikailag talán nem túl erős változat, fekete-fehér, szinte kamaradráma, erős világvége hangulattal. Látni kell, már csak Vincent Price játéka miatt is, hiszen az úr gyakorlatilag harminc éven keresztül képviseltette magát az amerikai filmművészet legfontosabb horror filmjeiben.
Az 1971-es "Az omega ember - The Omega Man" sokkal populárisabb, már csak főszereplő választása okán is; Charlton Heston közel hetven éves mozis pályafutása alatt a Ben-Hur című ál-történelmi dráma hatására Amerika egyik üdvöskéje lett, majd szinte minden műfajban kipróbálta magát. Talán ebben a verzióban emelik ki legjobban azt, amit Matheson mondani akart...
És a cseresznye a tortán - bár kukacos és savanyú - az ugyancsak 2007-ben forgatott Asylum fos, az "Omega vagyok - I Am Omega" című Mark Dacascos nevével eladott trágya, mely csak gyakorlatilag az alapszituációt vette át és talán egy tucat zombivá maszkírozott kaszkadőrt. Megtekintésre nem ajánlom, még akkor sem, ha a jól sikerült ajánló poszter igazi mészárlást ígér.

Este a páros a kádban fekszik le... majd milyen érdekes, az ágyban, párnák között ébred.

Szóval, a "Legenda vagyok" kissé egyszerűsítette a filozófiai mondani valót, hogy ne kelljen rajta sokat moralizálni, ami szerintem nem tett túl jót az egyébként érdekes alapötletnek. Helyette kapunk egy fele részben hangulatos poszt-apokaliptikus drámát, amit azután (szerintem) átemelnek egy bűn rossz CGI munkával beoltott akció filmbe.

Fikázós rész:
CGI. Valamikor a kilencvenes években a számítógépnek köszönhetően a széles vásznat elöntötte a generált figurák garmadája. Nem csak űrhajókat készítettek vele, hanem őslényeket, idegen fajokat, űrlényeket, fantázia szörnyeket, majd végül akár embereket, tereptárgyakat, hátteret, füstöt, repedést, szakadást, robbanást. Vagy csak szájmozgást... malacoknak. Eltelt 15 év az első komoly felbukkanástól és 2007-ben Francis Lawrence drámájában olyan gagyi munkát kapunk - mind az animált állatok, mind a lények figurájának kidolgozása terén - ami nem válik a film előnyére. Itt igaz lett volna a mondás; a kevesebb, több.
A film első 5 percében már azt kell látnunk, hogy silány minőségű négylábú csorda cikázik egy sportautó elől, fedezéknek használva a csúcsforgalomban leragadt autók között. A sportkocsi sem lassú, de amit ezek a szarvasok és őzek véghezvisznek, az azt sejteti, hogy a trükktechnikusok vagy nem láttak szaladó patást, vagy véletlenül kétszeres sebességgel vizsgálgatták a referencia anyagot.
Azután jön egy oroszlán támadás. Ez is villámcsapás gyorsaságú. Persze, hogy az őz nem tud menekülni. (Mondjuk furcsa, hogy a vírus terjedése óta eltelt három év alatt ezek az állatok a természetes közegük helyett, a vadontól távol, gépkocsik között cikázva érzik jól magukat. Beleértve az állatkertből valahogy megszökött vadállatokat.

Azért hangulata van a filmnek. Köszönjük neked: New York!

Végül megismerjük a fertőzötteket. Sok fórumon lezombizzák New York új lakóit, de szerintem ők inkább a fertőzött filmes mumus kategóriát képviselik. Amikor például csoportban állva "lihegnek" kifejezetten fenyegető. Amikor támadnak az viszont a valóságtól és a fizikai tényezőktől, szabályoktól teljesen elrugaszkodott látványosság. Oké, a vírus miatt gyorsabbá mutálódtak. Oké, szomjazzák a friss húst, vért. Oké, ipari alpinistákat megszégyenítő testmozgást visznek véghez bármelyik jelenetükben. Oké.
De azért, hogy a vírus még biológiailag is elbassza őket... Példa: Néha üvöltés közben akkorára tátják szájacskájukat, amit utoljára nyolc évvel korábban "A múmia" című kalandfilmben láttunk Imotephtől. Csontozatuk ugyancsak erősen megnyúlik. A CGI miatt teljesen átmennek emberből gibbonba. Jó, írjuk ezt a vírus számlájára. Nem csak viselkedésüket, hanem külsejüket is mutációnak teszi ki.
Majd ott vannak a CGI kutyák. Már öt évvel korábban a "Resident Evil"-ben jobban néztek ki a kutyák, mint itt.
De azt is baromságnak tartom, amikor a kutyusok a fénytől félve, mintegy sorompóként tekintenek a lenyugvó nap utolsó sugaraira. Szerintem egy ösztönlény kutya nem sokat szarozik, ha ellenséget lát. Ugrik egyet és máris túl van a "napfordulón" (Ha láttad a filmet, tudod, mire gondolok.)
Oké, a fertőzöttek vezére tanul Neville módszereiből és felhasználja ellene a saját csapdáját. Neville meg vakon sétál bele... És ha ilyen okosak vagy ravaszak ezek a fertőzöttek, miért nem csillan meg ez a ravaszságuk egyéb jelenetekben? Vagy csak a vezér volt aggyal eleresztve?

Neville három évig, minimum hetente ad le vészjelzéseket a rádión, mikor végül két túlélőt talál - illetve azok találnak rá - hisztis gyerekként ragaszkodik álláspontjához, miszerint nincs több túlélő.
És tényleg, amikor beütött három éve a szar, mi történt, miután lezárták a várost?
Hova lett az a rengeteg ember?
Lebombázták a hidakat... Hogyan jutott be a városba sértetlenül a két idegen, Anna (Alice Braga) és Ethan (Charlie Tahan). (A kivágott jelenetekből kiderül, hogy az egyik híd amolyan utolsó hátvédként sértetlen maradt, de ezt csak akkor tudom meg, ha látom a kivágott részeket... nem abból kéne megtudni, hanem a mozi változatból, nemde?)
Hova lett az a rengeteg ember, katona, repülőgépek pilótái, kormányzás, a röpke három év alatt?
Egyáltalán, hogyan ette be magát a kusza növényzet és enyészet röpke három év alatt a nagyváros falai közé?

CGI szarvas: Amíg nem mozdul, tűrhető.

Egy egyértelműen félig feka nő , hogyhogy nem ismeri, nem hallott Bob Marley-ről??? Talán ez rasszista megjegyzés tőlem, de milyen hiteltelen már? Ez olyan, mintha egy fehér nem hallott volna Elvis Presley-ről!
Ha Neville immúnis volt a fertőzésre, miért csak az utolsó pillanatokban jött rá a megfejtésre? A vérében biztos ott volt minden a gyógyuláshoz, ő meg kutató orvos volt. A három év alatt még egy házat is össze tudott kapirgálni, amiben a kutatásait elvégezhette. A fali képek alapján, nem egy fertőzöttet szedett már össze, hogy meglelje a gyógymódot. (Oké, filmes klisé)
A kísérleti patkányok hogyhogy még nem szabadultak ki a plexi ketrecekből, amikor az alatt az egy perc alatt, amíg Neville vizsgálgatta őket, kettőt is megrepesztettek?
Anna és a gyerek - egyik sem tűnt nagy túlélőnek - mit csinált a három év alatt, hogyan éltek mindent túl?
Anna honnan tudta, merre keressen túlélőket? A fiolában lévő vérrel vajon tudtak mit kezdeni a túlélők?
A túlélők városkáját alig 5-10 méter magas fal védte. Oké, a hideg a fertőzöttek ellensége, de komoly védelemnek gondolták azt a kb. 10 méteres falat olyan lények ellen, akik a mennyezeten is képesek négykézláb mászkálni?
Ha Neville kivételével a város összes lakója fertőzött lett a három év alatt, miért voltak olyan kevesen?
Ha nem, akkor hova tűnt a többi kimenekített ember?
Neville miért nem erősítette meg a három év alatt módszeresen a ház falait is? Miért csak a nyílászárókat? Az ajtót például miért csak keresztzárral toldotta meg, ami kb. egy nyomorult galerit tartana kint, nem a fertőzötteket?

CGI fertőzött: Bármit csinál, ciki. Egy ilyen drága filmtől ez kevés.

Ha nem erősítette szarrá a falakat, miért telepítette a bombákat a házhoz olyan közel, hogy krízis helyzetben majdnem ő is otthagyja a fogát?
Amikor a fertőzött vezér ráengedi a kutyáit Neville-re, miért nem támad az embereivel? (Vagy már akkor arra várt, hogy majd Neville elvezeti az elrabolt Alfa nőstényhez?
Anna és a kölyök az éjszakában hogyan tudta megközelíteni Neville-t a stégen, ha közben ezer fertőzött szabadult a sötétséggel a városra? A kocsi lámpái megállították őket, de a film végén a reflektorok már nem?
Neville a pincében "elrejti" Annát és Ethan-et egy elvileg szenes gödörben. Azután robban minden. A két ember, hogy éli túl a forróságot és a levegőtlenséget? Egyáltalán, amikor kijönnek, hogyan hagyják el a várost, hiszen Neville gyakorlatilag szarrá robbantotta a teljes utcát, ezzel elpusztítva a saját járművüket is, fertőzőtek meg biztos maradtak elegen a városban, hogy a két ember ne nagyon tudjon mihez kezdeni.
Anyway...

Az 1971-es "Az omega ember" posztere

'7 1964-es "Az utolsó ember a földön" posztere

A 2007-es Asylum fostalicska posztere

A "Legenda vagyok" érdekes film. Már többször megnéztem, több esélyt adtam neki, hogy szeressem ezt a filmet, de sosem sikerül, mert hibái vagy számomra vélt hibái kiragadnak a fantázia világból, melyben játszódik.
Will Smith első közel órás self marketingje szerintem egészen jó lett. Hihetőek a megmozdulásai, van kellő feszültség, annak ellenére, hogy nincs kivel megosztania a vásznat. Az utolsó fél óra túlságosan összecsapott katyvasznak tűnik. Mintha sietve akarták volna befejezni a mozit, hogy valamiért gyorsan kerüljön bemutatásra.
Kár, hogy végül ez lett belőle. Kár, hogy Ridley Scott-nak nem sikerült a saját változatát elkészítenie Arnold Schwarzenegger-rel, bár nem ez az első eset, hogy egy hollywoodi kacsa röppenjen fel, majd essen alá. Valószínűleg Schwarzenegger legendája sem nagyon sokat hagyott volna meg Matheson kettős, tudathasadásos befejezéséből.

Érdekességek, az imdb felhasználásával:
A Warner Bros. már 1970 óta ült a könyv filmjogain, ennek ellenére a forgatás előbb kapott zöld utat, minthogy a forgatókönyv végleges változata a stúdió fejesei elé került volna.
Will Smith a forgatás után szerette volna megtartani a német-juhász kutyust, a Sam-et játszó Abbey-t, de a trénere nem vált meg tőle.
Sam-et két kutya alakította a filmben: Abbey és Kona.
A film elején a doktornő, aki a stúdióban a gyógyszerről tart előadást, Emma Thompson.
A film visszatérő motívuma a pillangó, ami talán bújtatottan visszahozza Matheson értelmezését:  a változás nem feltétlenül rossz, vagy legalábbis, nem mindegy, honnan nézzük...

50%
Ehhez képest az imdb: 7,2 2014. februárjában. Szerintem sok érte...

Pandorum (2009)

Pandorum - Pandorum (2009)

Rendezte: Christian Alvart

A film Mafab adatlapja: Pandorum (2009)

Megtekintés: Közel ezer év evolúciója képes, unatkozó űrhajósból, emberevő kannibált teremteni.

Intelligens sci-fi látszatát keltő, hangulatos, de mű-májer horrorfilm. Szarrá vágott, effektelt, szűrözött, fényezett. Az alapötlet, hogy a haldokló föld bolygót elhagyja egy nagy csoportnyi kiválasztott ember, hogy Elysium nevezetű űrhajójukon új élettért keressenek. Közben beüt valami komoly gebasz. Néhányan felébrednek a mesterséges álomból és szembesülnek a jármű éppen csak ketyegő, haldokló állapotával. Amíg az űrhajó az utolsókat rúgja, addig ismeretlennek tűnő lények birtokba vették a fedélzet homályos szövevényének nagy részét, ahol éhes tombolásuknak áldozatul esnek az újabb és újabban előkerülő túlélők. Habár az űrhajó neve a görög mitológiából eredeztethető és leginkább egyfajta paradicsomi helyet jelölne, sokkal inkább érezhetjük azt, hogy a pokolban járunk, szemét és mocsok között. Szerencsére, a film lezárásánál sejthető, hogy az igazi elízium is szerepet kap(hat). Az űrhajó, amolyan emberi Noé bárkája. Eljátszik a gondolattal, hogy szűk környezetben, ha elég idő áll rendelkezésünkre, az emberi faj milyen fejlődéseken mehet keresztül. Ki tudja, ha Noé bárkája elég ideig hánykolódott volna a hatalmas vizeken, talán az állatvilágunk is furcsább lenne ma. Vagy félrelökik a vadállatok szegény Noét és felzabálják a girhes növényevőket. Kb. ezt kapjuk a Pandorumtól.

A poszter egész jó lenne, de ha láttad a filmet, tudod, hogy csalóka; Dennis Quaid-del szemben nem Ben Foster áll, hanem Cam Gigandet, aki a filmben Gallo.

A jövőben, 2174-ben a föld végletekig megtelik élősködő emberekkel, gyakorlatilag lakhatatlanná téve a kék bolygót. Hatvanezer emberrel a fedélzetén egy Elysium nevű, hatalmas teherszállító űrhajó elindult a Tanis nevű bolygó felé, mert a tudósaink szerint ott új életet kezdhetünk. A tervezett utazás közel 120 évig fog tartani, melynek nagy részét az utasok álomban fogják tölteni, míg az irányító személyzet meghatározott sorrendben váltja egymást, hogy a magány ne kezdje ki az idegeiket. Valami félresikerül, mert amikor a négyes csoportból Payton (Dennis Quaid) és Bower (Ben Foster) magához tér - némi amnéziával megverve - egy kihaltnak tűnő fedélzetet találnak és egyáltalán, minden olyan, mintha elkopott volna. Nem tudják, merre járnak az űr végtelenjében, nem tudják, mióta bolyonganak, nem tudják, miért nem fogadták őket ébren az előző szolgálat emberei, és egyáltalán, az álom utóhatásának köszönhetően, mint egy puzzle játékot, úgy kell összeilleszteniük a tapasztalataikat, hogy választ kapjanak a kérdésikre. És mindezek mellett a sötétben az iszonyat ölt testet.

A "kezdő színésznők nevét nem rakjuk fel a poszterre" poszter!

Dennis Quaid ezzel a filmmel nem sokat tett hozzá a filmográfiájához. Kezd megélhetési színész lenni. Ben Foster tehetséges harmincas karakterszínész. Általában vagy azokba a filmjeibe csúszom bele, amikben őrült karaktereket hoz remekül, vagy csupa ilyen figurát vállal el. Mellettük szinte már a cameo határát súroló szerepben feltűnik Norman Reedus a nagy sikerű horrorsorozat a „The Walking Dead” egyik húzóneve és Antje Traue német színésznő, aki az „Acélember” című képregényfilmben alakította az egyik fő-gonoszt. A többiek is jók. Főleg európai aktorok.

A film végig feszült, van egy sötét hangulata. 2008-ban kezdtek a forgatáshoz, Németországban.

A főszereplők egészen jól hozzák az őrület formáit, az ellenség pedig remek maszkmesteri munka eredménye. A helyszínek hatásosak, eszméletlenül életszagúak. Valószínűleg a költségvetés – kb. 33 millió dollár – a díszletek felépítésére mehetett el. Vizuális szempontból így a film igen erősre sikeredett. Sajnos a cselekmény már sokkal zavarosabb, átlagos nézőnek – mint nekem – szinte követhetetlen, ki van, kivel, mi miért történik. Szerencsére, ha nagyon figyelünk, a végére azért valamennyire összeszedjük magunkat és tudunk saját véleményt formálni arról, miről szólt a film. Ebben nem sokat segít, hogy néhány szöveg, amit a szereplők szájába adtak, túl modoros, túl... fárasztó.

A befejezés ellenben egészen érdekes csavarral szolgál, sőt, van benne némi humor. Erős közepes. Eredetileg trilógiának szánt első epizód után nem várható folytatás, annyira alacsonyak lettek a bevételi mutatók. Kár. A „Pandorum” még hibái ellenére is kiemelkedik az átlag sci-fi felhozatalból. Sajnálatos, hogy a nézők nem voltak vevők a kissé elvont történetre. Talán kevésbé sötét képi világ, talán több szájba rágás. Nem tudjuk meg.

50%

Figyeld:

-          - a vérengzések

-          - Dennis Quaid öregségére kezd B horror sztár és masszív mellékszereplő lenni. (Beneath the Darkness 2011, Légió 2010)

-          - Ben Foster jelenleg az egyik leginkább pszicho színész. Nyög, köp, remeg, hebeg. Kész az a faszi. Mióta nem vígjátékokban poénkodik, azóta szisztematikusan választja ki ezeket az „elcseszett” szerepeket. Tehetséges.