Néma bosszú – Acts of Vengeance (2017)

Néma bosszú – Acts of Vengeance (2017)

Rendezte: Isaac Florentine

A film Mafab adatlapja: Acts of Vengeance (2017)

Megtekintés: Kedvelem Antonio Banderas-t, de ez nem változtat azon a tényen, hogy mostanában ő is Nicholas Cage vírustól szenved: nagyjából vállalj el bármit, mert ahogy repülnek az évek, a mennyiség valamiért fontosabb lesz, mint a minőség.

Külön cikket érdemelne, hogy egyes színészek miért kezdenek egyszer csak futószalagon gyártani közepes, vagy rosszabb minőségű filmeket tömegével, ahelyett, hogy válogatnának inkább és évente egy, esetleg kettő, de nívósabb produkcióhoz szerződnének le. Jó, mondhatjuk azt, hogy elvileg lehet, hogy ők azt hiszik, a produkció nívós lesz, ezért vállalják be, de szerintem az ügynökeik is pontosan tudják, melyik rendezőkkel és filmgyártó cégekkel érdemes kooperálni és melyiket kell messzire kerülni. Bár, igaz, hogy tényleg komoly múltú nevet még nem láttam Asylum moziban, de az sem jobb, ha valaki húsz évig a legnagyobbakkal dolgozhatott, majd hirtelen évi öt filmben játszik, amiből jó, ha egy eljut moziba. A másik ok, meg amikor érzi az illető, hogy a nagyobb megkeresés ritkul, ezért a nyugdíjalapra gondolva, akár egy mókus, bezsákolunk minden felmerülő melót, azután meg lesz, ami lesz. Ha Banderas mondjuk ma még hatvan évesen rá lenne szorulva ilyesmire, akkor viszont megette a filmes szakmát a franc.

Bár miért pont Banderasnál kesergek ezen, hiszen most, 2020-ban jelölték Oscar-díjra egyik alakítását, ami azt jelenti, hogy kár temetnem a karrierjét. Nem is akarom, mert valahogy a mozijai igyekeznek a szórakoztatón belül maradni. (Nem úgy, mint pl. Michael Madsen, Eric Roberts vagy Billy Zane produkciói, úgy kb. az utolsó öt évben, melyek átlaga a pocsék és elhanyagolható közé tehető.)

Jelen darab némi álfilozófiával indít, melyben Szun Vu „Aháború művészete” érintőlegesen megjelenik, egyéb, ókori filozófusokkal együtt, hogy mélységet adjon egy szögegyenes és éppen csak szórakoztató bosszúfilmnek. Nem értem, hogy mennyiben fontos a filmet inzertes feliratokkal és bölcs idézetekkel széttagolni, ám vegyem úgy, hogy a rendező úr művészi hajlamait dicséri.

Banderas egy profi ügyvédet alakít, aki bűnözők tisztára mosásával szedte meg magát. Még pontosabban: Hírneve szerint bármelyik elvetemült szemétládát képes kidumálni a sittről. Egyik nap elkésik a lánya fellépéséről és mire legközelebb hírt kap róluk, akkora a kicsi lányát és bájos feleségét valaki hidegvérrel meggyilkolta, majd egy csatornába rejtette. Ügyvédünk kezdetben nem képes feldolgozni a tragédiát és Tyler Durden féle törést szenvedve lelkében szabadidejét azzal tölti, hogy hülyére veresse magát ketrecekben, ezzel vezekelve, amiért ígéretét, - hogy idejében odaér a fellépésre - , nem tartotta be.

Szokás szerint a rendőrség impotens az ügy felgöngyölítésében és főhősünk meg egész jó úton halad, hogy kiverjék fejéből a múltját, míg egy fiatal rendőr némi lelki ráhatással visszaterelgeti a helyes útra. Az útra, amit hősünk nem értelmez kellő alapossággal és hírtelen rádöbben, hogy valójában, ha a rendőrség tehetetlen, akkor neki kell a kezébe vennie az ügyét és leszámolnia az általa is ismeretlen gonosztevőkkel, és, hogy ne legyen olyan unásig közhelyes a folytatás, némaságot fogad, mert kell egyszer ilyen is. (Másrészt meg a sztoikus tanokon kívül ad egy kontrasztot önmagának, hiszen korábban a dumájából élt, most meg a némaságával hal, ha nincs szerencséje.)

Már kezdtem azon gondolkodni, hogy dramaturgiailag hogyan oldják meg, hogyha nem beszél, miként tudja meg az ellentől, amit akar, ám ezt a részét egészen jól megoldja a forgatókönyv. Többek között azzal, hogy nem nagyon kerül olyan helyzetbe, amikor fontos beszélnie. A hümmögés és metakommunikáció is megy neki rendesen. 

A nyomozós szál, ami a műfajnál elengedhetetlen néhány izgalmas pillanattal, már közel sem olyen erős és izgalmas, bár a férfihoz csapódó kutyus, az cuki.

Persze nem árulok el nagy titkot, hogy az ügyvéd úr lassan végül felgöngyölíti a gyilkosságok okait és elkövetőit, ráadásul, felépülése közben némán lezavar egy komplett harci kiképzést is, több tanárral, egyéb segítséggel, amiben végig az járt az eszembe, hogyha tényleg olyan fontos, hogy megtalálja a családja gyilkosát, minek nehezíti meg a saját dolgát ezzel a némasági baromsággal. Mindegy. A film elhiteti velünk, hogy viszonylag rövid idő alatt egy puhány ügyvédből egészen vállalható kidobóember legyen és halkan kuncogom, mert nem hiszem, de szeretném.

Közben a rendőrkapitány lassan félre tolja az ügyet, ami nem jó, viszont megjelenik egy önjelölt doktor néni – aki nővér – hogy egyrészt segítsen a bajban, másrészt, segítsenek rajta a bajban. Ezeket a szerepeket pedig olyan remek karakterszínészek alakíthatják, mint a rendőrkapitányt Johnathon Schaech, a támogató rendőr, Karl Urban és a nővér-doki Paz Vega. Egy jelenetben még Robert Foster is feltűnik, bár a szerepe szinte már cameo.

Egyikük sem hozza élete alakítását és az egész film olcsó kölnivíz szagától bűzlik. Kicsit dob rajta, hogy az a kevés akció egészen nézhető – persze ne számíts nagy dolgokra – és a némaságot kompenzálandó a narrátor funkció itt egészen jól működik együtt a nem lineáris történetmeséléssel. Egyedül a befejezés pofátlan profánsága zavaró, a csavarral együtt, ami sajnos nem üt akkorát, amekkorát üthetett volna, ha sokkal jobban használják a karaktereket. Most egyszerűen ennyi jutott. Banderas lassan azt hiszem, átigazol a B ligába, ha nem lesz óvatosabb. Ez több filmet és kevesebb szórakozást jelent. Hatvan évesen úgy látszik, ez jön. Jaj, és volt idén egy Dolittle is! (Pofázom itt a levegőbe, mikor pont ugyanúgy idén jelölték ezekkel együtt is Oscarra!)

Jonathon Schaech-t bármiben szívesen megnézem, mert ő az a színész, aki ezer filmben játszott és alig lehet tudni róla. Paz Vegát a „Solomia” óta imádom, amin a „Spangol” erősített, a „Spirit – A sikító város” meg nem rontott. Még a viszonylag borzalmas Rambo – Utolsó vér sem vette el tőle a kedvem, bár ez az új, rövid frizura nem előnyös szerintem neki. Talán a komolyabb szerepek miatt az image váltás. Karl Urban számomra totális rejtély, hogy mit keres itt, hiszen kora miatt kívánom inkább, hogy nagyvásznon Trekkerkedjen, vagy valami sci-fiben lövöldözzön (ami majdnem ugyanaz), csak ne támogató szerepre fecsérelje a fiatalságát. Inkább forgassa a „The Boys” második, harmadik, negyedik évadát, amíg jó a forgatókönyv.

A „Néma bosszú” egy átlagos mozi, tökéletes példája az egyszer-nézős kategóriának, mert a rendezésben annyira nincsen semmi, ami miatt emlékeznénk később rá, és kívánnák, hogy frissítsük az eltűnt emléket. Hacsak nem a tökös Banderas miatt, aki itt még hatvan alatt pár évvel is sportosabb, mint én és a cimboráim nagyja.

50%

Automata - Autómata (2014)

Automata - Autómata (2014)

Rendezte: Gabe Ibanez

Azért az gyanús, hogy ha a trailer teljesen felcsigáz, majd a kész filmet sokadik újrakezdésre bírom megtekinteni, mert többször bealszom rajta. Erre az sem mentség, hogy esetleg fáradt voltam . A jó film, persze hangulatfüggő is, de leköt. Ibanez filmje nem akciófilm, hanem egy poszt-apokaliptikus filmdráma egy lehetséges jövőről.
Ebben a jövőben robotok az emberek mindennapi társai. Modern gépek, letisztult, fényes készülékek, amik segítenek életben maradni, ha kell. Ugyanakkor ez a jövő mocskos, lepusztult, az égből mérgező savas eső esik, az emberek nagy része hajléktalanként tengeti a napokat, gyerekek végzik el a bérgyilkosok munkáját, stb.
Furcsa kontraszt.
Míg a gépek/robotok egyfajta tisztaságot jelentenek, kirínak ebből a világból, addig a világ maga lassú romlás útjára lépett.










A film elején egy korrumpálható, alkoholista zsaru, Wallace (Dylan McDermott) "megöl" egy robotot, mert az - szerinte - javította magát. Erre azonban csak a robotokat gyártó cég alkalmazottainak van jogosultsága. Nem véletlenül: Ha bárki belepiszkálhatna a készülékekbe, házilag barkácsolná azokat, nem kevés extra profittól esne el a befektető cég. Ezért a kérdéses ügyeket illetve a pereskedéseket megelőzendő egy biztosítási nyomozó foglalkozik a kényes ügyekkel, Jacq Vaucan (Antonio Banderas).

Vaucan érzi, hogy valami készül, ezért szeretne kihátrálni a nyomozásból és állapotos feleségével elköltözni a partra, amely a várostól messze van, jó a levegője, alkalmas egy gyermek felnevelésére. A cég azonban belekeveri az ügybe, melynek tétje, hogy a robotok, akik önmagukat tették képessé a reprodukcióra, eltűnjenek a közszférából. Vaucan rossz időben tartózkodik rossz helyen, az életéért menekül. Kikeveredik a sivatagba, ahol néhány fejlett robot segít neki életben maradni, miközben a cége bérgyilkosokat küld rá, nehogy beszéljen valakinek, mit sikerült kinyomoznia.

Látszik, hogy bealudtam és újra-újra néztem a filmet, mert nekem sehogy sem áll össze a koncepció. Igazából, egyre több kérdésem van, amikre talán majd kapok választ, ha egyszer elejétől végéig tudom nézni az amúgy kissé nyomott hangulatú sci-fi-drámát.

Azért, mert Jacq Vaucan rájön dolgokra, miért akarják rögtön kinyírni? Főleg, hogy ő a legjobb a szakmájában és amúgy a cég egyik legjobb nyomozója? Nem lenne elég, ha a felső utasítás szólítaná fel, hogy maradjon csendben?
Jacq főnökét, aki elvileg a cégen belül igen magas posztban van, miért áldozzák be ugyanúgy és miért nincsenek emberei, akik megvédenék, ha egy cégben ilyen magas posztban dolgozik? Vagy ennyire fos a cég, hogy elkendőzés helyett inkább vállalják, hogy a fő főnök alatti alkalmazottakat kiirtsák, biztonságtechnikai okokból?
Senki nem fog a gyilkosságok után nyomozni? Újságíró, pl. aki leleplezheti, hogy valamiért egyszerre gyilkolásszák meg a vezetést?
Az a misztikus part, ahová Jacq áttelepülne, merre van vajon és miért nem költözik mindenki oda ebből a halálra ítélt városból?
A város hogyan tudja fenntartani magát, ha körülötte csak sivatag van? Honnan jönnek a luxuscikkek? Az alapanyagok, minden, ami kellhet az élethez?
Jacq nem találkozik a pusztában emberekkel, csak a nyomaikkal. Vajon a városon kívül nem maradtak kolóniák, szervezetek, szabad csapatok, túlélők?
A Jacq-ra küldött bérgyilkosok sorsa vajon mi a nyomozó és főnöke kivégzése után? A bérgyilkosokat a megbízó nem akarja szintén elhallgattatni? Vagy ők olyan magasan állnak a cégen belüli hierarchiában?

Melanie Griffith megjelenésének örültem, távozásának kevésbé. Vajon Banderas közbenjárására kapta rövid és felejthető szerepét? (Bár, az egyik jelenetben, amikor a robot mellett áll a doktornő, esküszöm, azt hittem, az lesz a film poénja, hogy a robotok megszólalásig emberi androidokat képesek készíteni, akik beszivárogva az emberek közé, megfúrják azokat.
Sokkal érdekesebb lett volna, mint ez a maffiózós, leszámolós, öreg fiúk féle lövöldözés.
A robotok hova igyekeztek a pusztában? Oké, át akarnak menni a szakadékon, de mi vár ott rájuk? Mire számítanak?
Jópofa, ahogyan összeszereltek egy robot kiskedvencet, de minek? (Na jó, erre talán rájöttem magam is: Megtehetik, akár az ember velük. Akkor miért ne tennék?)
Ha ezek a gépek olyan rohadt drágák, hogy a javításukra ilyen gondot fordítanak, miért rendelkeznek vele olyan lepukkant és szemlátomást szegény emberek, mint a film eleji, biztosítási csalást előkészítő család?
Ha tényleg olyan drágák, a bérgyilkosok miért lövik őket szarrá, ahelyett, hogy kivennék a működésüket irányító chip-pet? (Arról nem is beszélve, hogy egy szétlőtt gépet nehezebb helyre hozni, megvizsgálni.)
Amikor Banderas elmenekül a ráküldött gyilkosok elől, hogy a picsába tud olyan messzire kimenni a városból, bele a sivatagba, ahonnan már egyedül nem képes visszagyalogolni? Hát meddig üldözték? 12 órát??? A jelentből nem ez jön le.

Szóval, ez a film hangulatilag számomra nyomasztó, sci-finek unalmas, akciónak lassú, drámának meg túl csinált.
Nem szórakoztam jól rajta.
Banderas játéka jó, a fényképezés szép, bár elég kevés helyszínen alakul a történet.

40%

Pozitív:
- A hangulat
- A zene
- A fényképezés

Nem ez lesz a kedvenc robotos filmem és a trailer is erősen átvert, mert figyelmetlenkedtem és csak azt kívántam, hogy jó legyen, ennek ellenére ha akarod, egyik kedvenc oldalamon például megnézheted: Automata film!

A filmről itt olvashatsz a filmdroid oldalán: Autómata koimbra-tollából

Hozzá teszem, a filmdroid koimbra nevű "szerkesztője" elég kicsinyes módon az oldalukon megvonta a hozzászólás jogát, miután ő elmondta nekem a véleményét. (Late Phases) Csak gratulálni tudok ehhez és, hogy törölted a kommentemet, melyben ezt a cikket betettem a facebook oldaladra. Kívánok neked sok sikert a munkádban, de az oldaladról nyugodtan leveheted a "Minden vélemény számít!" feliratot, mert köszönő viszonyban sincs a valósággal.