Lesújtó forróság - Heatstroke (2013)

Lesújtó forróság - Heatstroke (2013)

Rendezte: Evelyn Purcell

A poszter látványos, de Dorff, mint fegyveres
akciósztár, kurvára nincs jelen!

Szerintem, ez úgy nézett ki, hogy:
- Mr. Dorff, épp egy Afrikában játszódó akciófilmet készítünk elő és arra gondoltunk, hogy...
- Egy milla.
- Hát, annyit nem engedélyez a büdzsénk.
- Mennyit engedélyez?
- Kb. 100.000 dollárt...
- Nos, ennyiért maximum 20 percet vagyok hajlandó egy filmben szerepelni.
- Az nekünk pont elég!
- Mi van?








Paul (Stephen Dorff), hiéna kutató. Illetve nem a hiénákat kutatja fel, mert azok szabadon kórincálnak, hanem megfigyeli őket, természetes közegükben. Azután csupa olyan áltudományos dumát terít elénk és filmbeli lánya elé, amit még az a néző is ismer, akinek előtanulmánya ezidáig az Oroszlánkirály című rajzfilm volt. Hát kösz.

Paul nem minta apuka, hisz vagy az asszisztensét döngeti szabad idejében, vagy Afrikában dekkol, valahol a halál tökén. De keményen nyomja, mert egyedül kutatgat, vagy az asszisztensével, mindenféle rabszolga teherhordó kiegészítők nélkül. Kiépít magának néhány sátrat, fél napot henyéli, a másik felében meg kiautózik a még nagyobb halál tökére - mintha még lenne messzebb - és látcsővel, kamerával figyeli a hiénákat, hogy azután megfigyeléseit, - melyet mi magunk már összeszedhetünk akár két fél órás National Geográfus epizódból - leírja és különféle tanítási intézményekben terjessze.
Mellette Paul elég szar apa, így lányát többször nézi webkamerán keresztül, mint a vacsoraasztalnál. Pedig gáz van, hiszen Josie (Maisie Williams) tizenpár éves kamasz, akit a suli kevésbé, a drogos piálás annál inkább érdekel. Anyu rá is parázik a kölyökre és kitalálja, hogy Paul apu és Josie kis dög nyara akkor lesz személyiségfejlődésben a legerősebb, ha a nyarat együtt töltik. Afrikában.
Paul húzza a száját, hiszen akkor több vizet kell vinniük és mivel a kutatóbázis falai főleg vesszőfonatból állnak, vissza kell majd vennie a szexből is, amit amúgy nagyon szorgalmasan gyakorol gyönyörű, kelet-európai beütésű asszisztensnőjével, Tally-val/vel (Svetlana Metkina).
Ám, mivel Paul szeretné, hogy lázadó csimotája elfogadja a bájos gazellát, rábólint az amúgy eléggé hevenyészett ötletre és viszi magával apuci szeme fényét. Mindkettőt.
Ki, Afrikába. Aha.

Még teljes az idill.

Ott, azután kapunk néhány perc kezdő biológiát és megnézhetjük, milyen izgalmas a szavannákon egy nyaralás, két kutatóval. Hát, mit mondjak, kurva unalmasnak tűnik.
Josie lázad, amennyire csak egy filmes tini lázadni tud. A valóságban már rég elcsattan egy atyai, itt azonban az írók visszavettek a tempóból és a rettenthetetlen Afrika kutató átvedlik diplomatává, aki egyszerre szeretne megfelelni mindkét nőjének. Hank Moody a Kaliforgiából az egész szitut lerendezné két beköpéssel, míg Dorff színészi játékának legjavát beleteszi az első etapba.
Nem jön össze.
Josie olyan kiállhatatlan, hogy még úgy is nehezen szerethető a karaktere, hogy előtte végig néztük a teljes Trónok harca sorozatot. Míg ott Arya Stark-ot formázza a művészkisasszony és talán a sorozat egyik legszerethetőbb figuráját, addig itt különcnek tűnő - de nem az - kamaszt alakít, nem túl hihetően. Néz a boci szemeivel, beszólogat Tally-nak, éppen csak látszik, hogy ez a viselkedés nem a sajátja, idegen tőle. (Előbb nézem ki belőle, hogy leszúr egy hasonló korú fiút - mint ahogy tette azt a HBO nagy sikerű sorozatában.)

Josie tipikus lázadó tini. Már csak a piercing és tetkó hiányzik...

Paul feladja és összecsomagol vadóc lányának, hogy elvigye egy reptérre - vagy honnan lehet a kölykök a világ végéről hazateleportálni?
Tally pedig vár rájuk, de a köcsög hiénák betörnek az élelmiszer raktárba és tönkre teszik a vízkészletet. (Kötelező része az állatos filmeknek, hogy már-már intelligensnek tüntessék fel a simán csak kárt okozó állatokat és csupa olyasmit basznak szét, amire nagyon nagy szüksége lenne a szereplőknek.) A vízzel együtt odavész a rádió is, így Tally-nak nincs más lehetősége, mint, hogy megkeresi a legközelebbi lakott területet. Vándorlásai során belebotlik Paul fejre állt dzsipjébe, benne a rossz minőségű Paul-lal (Köszönjük, Mr. Dorff, tessék hazamenni!) és az élő kislánnyal. Josie persze rá van utalva az idősebb nőre és persze, ahelyett, hogy befogná a száját, utálva kóstolgatja a szerinte hibás nőt.
- Ha te nem vagy, apa még most is élne!
Ez mondjuk eléggé kifacsart forgatókönyvi gondolkodás, ha tudjuk, hogy pont Josie beilleszkedési képtelensége miatt kellett apjának kocsiba ülnie. Eh.
Ha a tragédia nem lenne elég, gyorsan kiderül, hogy Paul tartós fejfájását egy illegális ügyletekkel foglalkozó férfi fegyveréből kilőtt golyó okozta. Egy milliós üzlet forog kockán, ezért a férfi és társai vadászni kezdenek a kislányra és ha már van vele egy idősebb nő is, akkor arra is. Nem túl nagy elánnal, nem túl ügyesen.
Tally-ról kiderül, hogy egy született túlélő, hiszen ahonnan az államokba érkezett, ott mindennapos volt a harc a túlélésért. Ez szépen hangzik, csak valahogy Miss. Svetlana-ból nehéz kinézni, hogy fegyvert ragad és férfiakat aprít. Viszont a forgatókönyv szépen a csinibaba alá dolgozik, így szinte hihető, hogy miért ő öli meg az első vadászt és nem fordítva. Jaj, de butus...

- Apád már meghalt a hülyeségeid miatt, én nem fogok!!!

A továbbiakban a film menekülés és gyér akció keveréke, mely közben a két ember, kislány és szerető, kényszerűség hatása alatt megkedveli, megismeri egymást.

Nos, a film Afrikában játszódik, de dögöljek meg, ha a stáb eljutott a földrészre. Az egész helyszín, a tábor, mind olcsóság szagot áraszt. Szerintem valahol teljesen máshol kerestek külső helyszíneket, talán valahol Amerikában, hogy Mr. Dorff-nak ne kelljen sokat utaznia, ha már olyan kurvára mellőzik a film játékideje alatt. Végül is csak egy nagy név. Az Afrikai helyszín még annyira sem hihető, mint a Drew Barrymoore, Adam Sandler marháskodásban, a Kavarásban. Az egész, úgy ahogy van, túl csöves.

A film, Dorff szerepén kívül, klisés és kiszámítható. És unalmas. Talán pont ezért nem szórakoztató. Ezen még Peter Stormare - megélhetési színész, mostanában ott van mindenhol, vagy tíz éve - jelenléte sem segít sokat. Maisie, akit amúgy nagyon imádok, nem túl hiteles, még nem elég érett színésznő, ha pl. a rettegést kell a néző felé közvetíteni. Svetlana Metkina is inkább szép és dekoratív, mint tehetséges. Az akcentusa jó, ám az meg hozott áru.

Szódával elmegy:
35-40%

Evelyn Purcell azt hiszem nem lesz a kedvenc rendezőim egyike. Nem túl tehetséges rendező. Tévéfilmes körökben mozog és nem sok vizet zavar.
Műfajilag elég nehezen sorolom be. Drámának erőltetett, akciónak kevés. Természetfilmnek meg... hagyjuk.
Mondjuk, logikusan mit is várhatnánk egy sivatagban játszódó filmtől, melynek főhősei két nő?
Nyilván semmi Kung-Fu-s marhaságot. Ennek ellenére, ami marad, az is logikátlan, ötlettelen és unalmas. Egyszerűen nem tudtam izgulni a szereplőkért és ebben a dramaturgia, a rendező, a forgatókönyv írója mind hibás. Másfél órás nyögve nyelés.

Locke (2013)

Locke - Locke (2013)

Rendezte: Steve Knight

Steve Knight egyetlen autóban játszódó kamaradrámája szikár, akár egy éhező koldus. Semmi fényképezési túlkapás, zenei pátosz, sallang. Gyönyörűen fényképezett képek, finom second unit munka.
Meg egy sors. Ez a film, ha rászánod az időt, gyomorba bokszol és mikor lehajoltál, könyökhajlatába szorítja a fejed és kicsit megráz.

Locke (Tom Hardy) megbízható építész, gondos családapa. Azután kap egy telefonhívást és élete gyökeresen megváltozik. (És valahol kb. ezt a szinopszist olvastam el a filmmel kapcsolatban. Hú, gondoltam valami jó kis thriller, egy pasasról, aki az autójába szorult és megzsarolják, vagy megfenyegetik, ha nem tesz meg valamit.)
Mekkorát tévedtem. Ezt úgy a negyvenedik percnél kezdtem sejteni, de addigra már beszívott Locke és közvetlen környezetének párbeszédes élete. Kő kemény dráma. Semmi mellébeszélés. Minden telefonhívásnak szerepe van.
Locke meggyőződése szerint igyekszik tenni, hogy jobb ember legyen, viszont ennek köszönhetően, megjárja a purgatóriumot és elveszít mindent, amit már felépített, elért. Vajon mennyire erős indítékai vannak, hogy így tegyen?

Locke egy egész Európában egyedülálló nagyságú projeckt-ben vesz részt, mint főépítész. Sok száz tonnányi betont akarnak alapként elhelyezni a kiásott és előkészített talapzatba. A munka reggel kezdődne, estére végeztek már. Locke is ledobja munkás bakancsát, beül az autójába, hogy hazaérve megnézze az aktuális meccset és aludjon pár órácskát, mielőtt előkészíti az 55 emelet magas épület legalját. Precíz munka, nem lehet spórolni az alapanyaggal, mert akkor repedések jelennek meg a betonban, ami idő előtti öregedéshez vezethet, sőt, az épület leomlásához. Ez lenne a terv.

Locke történetébe azonban in medias res léptünk bele, így már csak onnan látjuk a következő másfél óra eseményeit, hogy Locke biztosít egy Bethan (Olivia Colman) nevű nőt arról, hogy maximálisan mellette áll és éppen hozzá tart. Bethan egy volt munkatárs, aki nem véletlenül állapotos Locke gyermekével, illetve már a szülőszobában van. Csupán egyetlen alkalom volt, egy félrelépés, egy egy-éjszakás kaland. Locke viszont felelősséget akar vállalni, hiszen egykor apja pont ezt nem tette meg vele; lelépett, magukra hagyva anyját és gyermekét. Locke nem szereti a nőt. Locke csupán a gyermek felé érez valami erkölcsi kapcsot, mely olyan erősen buzergálja a férfi lelkiismeretét, hogy képes érte mindennek hátat fordítani.
Locke következő másfél óráját utazzuk vele végig, szinte mintha magunk is a kocsiban ülnénk. Valahol jobbra mögötte, és a válla felett nézzük, kit hív, ki hívja.
Locke döcögősen bevallja feleségének, hogy egy korábbi fontos munkájánál félrelépett. Egy kolléganővel. Akibe még csak nem is szerelmes.
 Nem tudjuk meg, Katrina (Ruth Wilson) fel tudná ezt dolgozni, mert férje azt is közli, hogy a nő épp szül. Ez együtt sok(k).
Közben a közvetlen felettese, Gareth (Ben Daniels) is rászáll, amikor kiderül, hogy Locke nem kíván a reggeli feltöltésnél személyesen jelen lenni. Ez viszont, ennél a feladatnál, ennél a pontnál szinte lehetetlen. Túl sok ember, túl sok részlet, túl sok feladat. Hiába tartózkodik a helyszínen Locke jobbkeze, Donal (Andrew Scott) aki már szinte teljesen felkészült egy ekkora munka elvégzésére, a Chicagói felső vezetés nem így gondolja és hiába 10 makulátlanul leszolgált közös munkaviszony, Locke-nak mennie kell, hiszen a jelek szerint teljességgel megbízhatatlan. Locke viszont ígéretet tesz rá, hogy befejezi a munkát, igaz, csupán telefonon tud benne részt venni. Mert neki máshol van jelenése. Egy apró gyermek első tapasztalásait szeretné személyes megjelenésével megerősíteni, ha már ez neki egykor nem adatott meg.

Még a hallgatásnak is súlya van.

És miközben azon igyekszik, hogy ne legyen olyan, mint az apja - megfutamodni, hátra hagyni mindent - gyakorlatilag önkéntelenül is olyanná válik, hiszen amíg a gyermekre koncentrál, hátra hagyja mindenét, amit persze el is veszít: munka, otthon, család.
De Locke csak megy, mert menni kell...

80%

Mit lehet feladni, miért?

Szpojler alart, alant!!!

Tom Hardy hihetetlen fazon.
Nem vagyok erős angolból, de gondolom, a főszereplő neve is utal a történetre: Lock - zár.
Locke lezárja a múltját, egy új irányba indul.
A filmben egyszer elhangzik Samuel Beckett legismertebb színházi művére, a "Godot-ra várva"-ra egy utalás. A színmű enyhén emlékeztet a film felépítésére annyiban, hogy Bethan folyamatosan várja Locke-ot, aki a gyermek miatt nagyon fontos szereplője lett a nő életének, de Locke a játékidő során nem ér célba. A film elején már akkor látjuk először, amikor ő tudja, hogy "mennie kell" és a végén akkor válunk meg tőle, amikor még javában úton van.

Phillips kapitány - Captain Phillips (2013)

Phillips kapitány - Captain Phillips (2013)

Rendezte: Paul Greengrass

Tom Hanks szerintem az a színész, aki ahogyan öregszik és egyre bölcsebb lesz, nehezen tud mellé nyúlni, ha témaválasztásról van szó. Már nem az a kis muris képű ficsúr, akit megismertem az "agglegény party" című pofon egyszerű, mégis többször nézős, agyament komédiában, vagy a felnőtté válásról mesélő "Segítség, felnőttem" bohókás, felnőtt testbe bújt kölyke. Ahogyan, én mint néző öregszem, úgy öregszik velem együtt Tom Hanks, a színész. Bizonyítania, hogy kiváló művész, aki ezer karakter bőrét képes magára húzni, hiszen ő megcsinálta azt a bravúrt, hogy egymás utáni években produkálta magát Oscar-díjas alakításban. Túl van mindenen... szinte.

Ahogyan az évek járnak el felette, mind érettebb karaktereket keres magának, feladatot, amely kihívás. A megtörtént esetet feldolgozó, szomáliai kalózos, kontra Alabamai Maersk szállító hajó története kisujjból kirázott etap számára. Feszült, alkudozik, kiabál, izzad, sír és kétségbe esik. Valahogy mégis az az érzésem, hogy nem Phillips kapitányt látom, hanem Tom Hanks-et, aki eljátssza a kapitány szerepét. Talán, mert annyira eszköztelen a figura kialakítása. Annyira benne van. Tom Hanks maga Phillips kapitány?

Paul Greengrass, ha nem Matt Damon-nal akciózik, akkor megtörtént, drámai eseményekbe tolja bele a kameráját. Nekünk, más dolgunk nincs, mint hátra dőlni és követni az eseményeket, hiszen Greengrass tesz róla, hogy oda kerüljünk. A zrí sűrűjébe. Ezt tette velünk a "Véres vasárnap" alatt vagy az Amerika ártatlan szüzességének elveszítését fájón felidéző "United 93-ban". Most ismét olyan eseményeket tol elénk két órában, amely a közelmúltban címoldalra került. Ha nem is nálunk...

Az Amerikai teherszállító óceánjáró kifut a szomáliai vizekre. Már jó előre felkészítik a legénységet, hogy azokon a vizeken mi várható. Semmi extra: kalóztámadás. Az e-mail-es üzenet befut, a kalóztevékenységről a térségben, miközben az Alabamai Maersk hajó csak szeretne a legrövidebb  időn belül eljutni, A-ból B-be. A rossz hír, azonban, hogy a kalózok nem csak túl óvatoskodó, rémhír, hanem valóság. A hajó alig teszi meg útjának negyedét, amikor támadás éri. Kezdetben sikerül kivédeniük, kis szerencsével az attakot, azonban ez a szerencse kérész életű. A kalózok - alig maroknyi, girhes fegyveres - feljutnak a hajóra és birtokba veszik azt. Phillips kapitány (Tom Hanks), a történetünk egyik főszereplője, minden kurázsiját és bölcsességét latba veszi, hogy megfékezze a támadókat és megóvja legénységét. Ez lesz a veszte, mert a türelmüket vesztett fegyveresek, a kis zsákmány miatt végül túszként magukkal hurcolják, hogy a zsíros váltságdíjból fedezzék megélhetésüket.

Muse (Barkhad Abdi) minden reggel kimegy a partra, hogy munkát kapjon, amiből eltarthatja a családját a szomáliai sivatag közepén. A munkája pedig törvényen kívül helyezi őt, hiszen Muse, egyéb képessége nem lévén, kalózkodásból, rablásból tartja fenn magát. Adósságai, kötelezettségei vannak, ezért szükséges a törvényes utakat elhagyni. A leggyorsabb pénzszerzési lehetősége, hogy hatalmas teherhajókat fosztanak ki, hogy a zsákmányból néhány hétig elvegetáljanak. Nem túl okos ember, nem is gonosz. Egyszerűen a hazájának áldozata, ahol nincs elég élelem, víz és munka. Áldozat, a sok millió éhező afrikai között, aki fegyvert ragad és az erőszaktól sem riad vissza. Nem azért mert gonosz, hanem mert ebbe született és ebben él.

E két ember találkozik a Maerks teherhajón és életük rövid időre összefonódik. Véresen, erőszakosan. Muse és Richard Phillips párbaja a film, mely nem végződhet jól.
Végül kinek drukkoljunk. Morálisan és etikailag nem kérdés, hogy az amerikai tengerész az, akiért izgulnunk kell, ugyanakkor Muse állhatatossága és kitartása miatt végül az ő sorsát is feszülten izgulhatjuk végig és bizony, kicsit megsajnáljuk, az útja végén.

80%

Ettől függetlenül, mivel nem fiktív akciófilm és kevés benne a pörgős lehetőség, nálam nem a sűrűn megnézős kategória és lesz, akinek a sok kiabálás és terror nem fog tetszeni.

Különvélemény:
Barkhad Abdi, az 1985-ös születésű - mára színésszé avanzsált úr pedig egyenrangú partnere az Oscar-díjas színésznek.
A forgatás alatt, a tengerészek és a kalózok külön étkeztek, és nem nagyon találkozhattak Hanks-sel sem, hogy a köztük kialakuló feszült légkör még hitelesebb legyen.

Kín - Torment (2013)

Kín - Torment (2013)

Rendezte: Jordan Barker

Barker filmje azért nem akkora telitalálat címileg, hiszen az elmúlt öt évben sokkal több olyan filmet láttam, amelyekre inkább rá lehetett volna húzni ezt az egyszerű címet. Nem negatívumként említem ezt meg, csak úgy érzem, ezzel a következő időszakban készülő hasonló témájú filmek elveszítettek egy remek lehetőséget az olcsó hatásvadászatra. A "Torment" sokkal inkább a You're Next tematikáját követi és ha azt a pár kérdést megválaszolná, amelyet a film végén még feltettem magamnak, szinte tökéletes vállalás lenne. No, nem baj, majd a folytatásban. Mert sorozat gyanús. Csak remélni tudom, hogy hasonló style-ban folytatják.

A film, mikor elkezdődött, már félig meg is vett magának. Nekem számít a stílus, ezért a széles vászon, a finoman használt szűrők és szép fényképezés (Boris Mojsovski) azonnal lehengerelt. Szerencsére a külcsín mellé a tartalommal sem volt semmi bajom, ezért a másfél óra számomra izgalmas filmélmény volt, néhány logikátlanságot és apró dramaturgiai töréseket leszámítva. Persze egy horror-thrillerről beszélünk, ezért nem várhatjuk el a nagy katarzist, vagy, hogy egy hét múlva emlékezni fogunk a filmre. Azt, meg, hogy hány helyről lopkodták össze a történetet, elsorolni nem bírom.

Cory (Robin Dunne) és Sarah Morgan (Katharine Isabelle) friss házasok. Hogy legyen közöttük némi feszültség keltő forrás, melléjük csapta a forgatókönyv Cory előző házasságából a nyakán maradt gyereket, Liam-et (Peter DaCunha), aki már-már irritálóbb, mint kéne. Az, hogy igazi anyuval mi történt, számomra nem volt egyértelmű, mintha a film is lebegtette volna a karaktert, ami miatt a vége felé, kezdtem azt hinni, hogy az események mögött, valamilyen formában, az anyuka állhat. Végül nem lett igazam... Pedig lehet, hogy jobb lett volna.

Cory és Sarah... meg Liam, elmennek a Morgan család nyaralójába, ami valójában képes befogadni egy egész klánt. Az elvileg nyaraló tökéletesen és részletesen be van rendezve. (Gondolok itt például az ízlésesen falra helyezett családi fotókra, amely egy átlag családnál az igazi otthonukban sem túl sok. Bár, az amerikai más kultúra.) Ide érkeznek, hogy összecsiszolódjon az asszonyka és a sértődött kamasz. Nem mondanám, hogy pina-irigy az apjára, mert azt még nem érti, miért jó gyömöszölni egy lányt, ám annyit ő is érez, hogy apu és anyu már nem lesznek többé egy pár, mert itt van ez az új anyu, aki szeretne jó fej lenni, de én, Liam, a Morgan ház örököse, nem leszek hozzá kedves!
Sarah azért küzd. Cory pedig egyszerre igyekszik eljátszani a jó apu-rossz aput.
A házban viszont valaki járt, amíg lefutott a Morgan válás és házasság. Elvileg legalább fél éve nem volt itt a családfő. (Ennél a résznél nem értettem, hogy igazából első anyu meghalt esetleg valami balesetben vagy betegségben, vagy csak valamiért elhagyta őket. Ha viszont elváltak és lelépett, nem túl jó anya, mert bár a kiskölyöknek van telefonja, az anyja egyszer sem keresi rajta és később, az események sodrásában sem kerül szóba, hogy fel kellene hívni.

A helyi seriff (Stephen McHattie valójában csak szinte cameo szerepben, tehetségét méltatlanul nem kihasználva) persze megnyugtat mindenkit a picsába, hogy a fiatalok néha bepiálnak, kinézik a magányosan álló házakat és akár hetekre beköltöznek, bulizni meg azt a sok szart csinálni, amiben az Amerikai pite filmek olyan jók voltak.
- Deszkázza be a pincét! - ad még jó tanácsot, mielőtt lelép. - És hívjon az asszonyka, ha gáz van.

Persze, az atmoszférateremtő vágás és zene sugallja: Gáz van!!!

Éjjel felriadnak és mire kidörzsölik az álmot a szemükből, kiderül, hogy Liam eltűnt a házból. Ilyen ez az amerikai közbiztonság. Szépek azok a nagy házak, tele a sok lámpával, szobával, menekülésre és elbújásra alkalmas helységgel, azonban ha egy álarcos gyilkos be akar jutni, könnyen megteszi. Egyszerűen már bentre születnek.
Morganék egy kört futnak a ház körül, mert a gyerek biztos kint kóvályog, ezalatt Sarah meg is sérül. Itt már csak a seriff segíthet, akit, mielőtt elnémulna a telefon, felhívnak. Még le sem teszik a kagylót, a seriff már ott van a háznál. Megkötözve a saját kocsijában, fáklyaként végzi. (Az sem világos számomra, őt hogyan cserkészték be a "gonoszok". Egy biztos, az ilyen filmek elején mindig egy-két törvény őr lézeng, mikor meg lefutottak az események, egy városnyi rendőr, tűzoltó és mentős pakolja szét a helyszínt és viszi el az áldozatokat.)

A Torment elvileg innen kezdődik. A gyilkosoknak terve van és ebben nem az egész Morgan család vesz részt. Pszichológiailag nem tartom mondjuk az egyik fontos részt hihetőnek (mikor kisfiú olyan gyorsan szkeptikussá válik az apja felé, de ha megnézed, rájössz mire gondolok) és a leszámolások is el lettek nagyolva, összességében a film egy hatvan százalékot simán ér számomra.
És van benne sorozat lehetőség, csak azt ne csapják ennyire össze.

Konklúzió: Sarah anyu tökösebb, mint Cory apu.

Amikből lopikáltak, a teljesség igénye nélkül:

- Utolsó ház balra - The Last House on the Left (1972) és a Remake
- Hívatlanok- The Strangers (2008) és Francia eredeti
- Te következel - You're Next (2011)
- Furcsa játék - Funny Games (1997) és a Remake

És ez csak pár.

65%

Támadás a Fehér Ház ellen - Olympus Has Fallen (2013)

Támadás a Fehér Ház ellen - Olympus Has Fallen (2013)

Rendezte: Antoine Fuqua

Fuqua az a rendező, akinek láttam a filmjeit, de van bennük valami elemi komorság, amiért enyhén léleklehúzós filmélményként emlékszem rájuk. A nagyjára. Nem rosszak ezek a filmek, sőt, némelyikbe kerül annyi realizmus, amitől úgy véli a néző, hogy kellő hozzáértéssel nyúltak a témához, mégis, miután elég idő eltelt, az emlékezetben olyan filmélményként emlékszem Fuqua darabjaira, amit nem nézek meg évente, hanem sokkal ritkábban. A komor hangulat miatt? Vagy a témák lavírozna az ingerküszöböm határán? Nem tudom. Mégis, ha egy poszteren azt látom: Antoine Fuqua filmje, akkor tudom, hogy bár jó filmet fogok látni, nem lesz a kedvencem.






A "Kiképzés - Training Day" nem szégyellt az isteni Denzel Washingtonból gonosztevőt csinálni, mindezt úgy, hogy ő a rend derék őre. Ha vallatásról van szó, egészen biztosan ő lenne a rossz zsaru... Korrekt film egy újonc beavatásáról, mégis, az egy napot feldolgozó zsarufilm nem a kedvencem. A korábbi "Gyilkosok gyilkosa - The Replacement Killers" szórakoztató akciófilm, de kicsit túl sok, kicsit túl John Woo-s lett. Egyszer végig lehet ülni, ám inkább pergős kaszkadőr videóklipp, mint fontos darab. "A nap könnyei - Tears of the Sun" randifilmként nagyon nem jött be és mivel annyira emlékszem belőle, hogy szinte végig sötétben játszódótt, szintén nem nőtt a szívemhez. A témaválasztás sem volt annyira érzékeny számomra, mint mondjuk a Hotel Ruanda, pedig hasonlós feketéket vegzáló film az is. Az "Artúr királyt - King Arthur" az sem mentette meg számomra, hogy tele pakolták minőségi színészekkel. Annyi lovagos feldolgozás után ez nem tudott lekötni. A sok szűrő a lencsén... talán. Bealudtam rajta. Az "Orvlövész - Shooter" végre már belemászott az ízlésembe, igaz, nem ez volt az első, elnökös-merényletes-átverős film, így az alaptörténet nem túl eredeti, viszont Mark Wahlberg jó színész és lehetett izgulni. Fuqua még mindig él-hal a szűrőzésért, de legalább ez a filmje tetszett annyira, hogy többször megnézzem. És 2013-ban jött a "Támadás a Fehér Ház ellen".

Történelmi háttér:
A filmbe belekevert észak-Korea valós fenyegetés. Ha más nem, dél-Koreának egészen biztos. 2014-ben pl. rakétákat lődöznek, fenyítik a dél-Koreai hadsereget és amerikai turistákat tartóztatnak le, valószínűleg koholt vádakkal. Észak-Korea korábbi vezetője, Kim Dzsongil, közel húsz éves uralma alatt megtett mindent, hogy Amerika eltörölje a föld színéről, ha egyszer egy elnök rosszul ébred. Politikai nézeteit terrorcselekményekkel is megtámogatta, ha kellett, és hosszú uralkodása alatt szinte minden létező, befolyásos, politikai címet megszerzett magának. Aki gátolni próbálta... az valahogy rosszul járt. A szomorú, hogy miután meghalt, gyermeke vette át a helyét és ahelyett, hogy haladva a korral és civilizációval, virág gyermeke legyen és hamburgert zabáljon, élvezve apja megszerzett vagyonát, inkább folytatja a megfélemlítést és lebegtetést, hogy bizony, ha kell, megnyomja a gombot és akkor mindenki reszkessen. Bár elemzők szerint ez inkább csak egy nagy farkú páva násztánca és Kim Dzsongun egy fogatlan kopó, nagy étvággyal. Ha érdekel észak-Korea történelme, kutass a wikipédián:
Kim Dzsongil

Első öt perc: Megfelelő hátteret generálni a szereplők kapcsolata mögé. Pl. ügynök nem tudja megmenteni az első asszonyt, így apa csalódott és mérges, meg egyébként is, ha meglátja ügynökünket, eszébe jut az asszony...
(Bár, az asztalon álló fényképek is megteszik ezt.)

Történet:
Mike Banning (Gerard Butler), a jelenlegi amerikai elnök legjobb ügynöke, aki a személyes védelméért felelős. Még Mike is kevés azonban egy téli balesetben, hogy megakadályozza a First Lady halálát és hiába az elnök, Benjamin Asher (Aaron Eckhart) és Mike szabadidejükbe is átnyúló barátsága, a hőst parkolópályára teszik. Az adóhivatalnál koptatja a széket, amikor a dél-Koreai miniszterelnök tiszteletét teszi a Fehér Házban. A barátságos tárgyalás, néhány beépült terroristának köszönhetően hamar átfordul egy többlépcsős, ellenséges támadásba. Az elnök fogságba esik a védelmére épített bunkerben, az épületben szolgálatot teljesítő fegyveres erőket szétcincálják és egyedül Mike az, aki rendet tud teremteni, miután beszivárgott az épületbe. A film felépítése tökéletesen megfelel egy "Die Hard" kalandnak. Ha ez lett volna az ötödik Die Hard film története és nem a Moszkvai lövöldözős, Csernobili helikopterezés, most nem fanyalognának a rajongók, hogy Willis eladta McClane figuráját bagóért.
Butler legalább hasonlóan karizmatikus, mint Willis volt egykor és ha dráma kell, vagy őrült fény a szembe, akkor is jól teljesít. Kicsit pocakosodott a "300" óta, ám gondosan behúzza hasát, ha futni kell, vagy verekedni. Egyetlen hibája, hogy "túl cool". Oké, kommandós volt... meg egy igazi patrióta.

A túszdráma után lehet tiszta lappal indulni, avagy, még emlékeztetsz rá, hogy asszony meghalt, de mivel én meg élek, ismét barátkozhatunk. Nem csak az elnök sántikál, hanem a pszichológiai okfejtés is.

Aaron Eckhart szintén szimpatikus színész, ebben a filmben sajnos nem tud eleget mozogni - főleg, mivel a film játékidejének zömében kikötözik egy korláthoz. Azért, ha érzelmeket kell visszaadni, nagyon jól használja az arcát.
A First Lady nyúlfarknyi szerepében Ashley Judd hozza, amit öt percben lehet.
Ha már a fiatalabb generáció van az akció középpontjában, kívülre, a megfigyelő és töketlen szekcióba is kell néhány név. A házelnök szerepében: Morgan Freeman. Vannak mások is, ám a kamera figyelmét ez a közel hetvenes fekete színész vonja el.
Persze van kötelező töketlen katonai vezető és az elmozdított ügynökkel szimpatizáló fontos pozíciójú ember is, hiszen hasonló filmek miatt tudjuk, hogy ez a klisé.
Fuqua használja itt is a barnító szűrőt és nem kevés CGI füstöt küldd a néző szemébe, ettől függetlenül és a filmben maradt ilyen-olyan hibák ellenére a film élvezhető, izgulható és szerethető.

Se szűrő, se utólag befestett lövedékek és vérfoltok. Jól látszik, hogy a testőrség csak úgy "odadobja magát".

Kiemelném a Fehér Ház elfoglalását, mely húsz perc igazi akció csemege. A valóságban persze az ügynökök nem futkároznak ki a nyílt terepre a védett épületből, hogy agyaggalambként lőjék őket szarrá, ám akkor miről szólna a film? Egy átlagnézőt egyébként sem zökkent ki az olyasmi, hogy a délelőtti beszélgetésnél még frissen borotvált a Mike, de mire bejut a Házba, már tesztoszterontól vastag szőr van a képén. Az sem nagy gáz, hogy a légtérbe anélkül be tud repülni egy baszom nagy és névtelen repülőgép, hogy a légierő análisan szét ne vegzálná. Idejében. Amikor meg megjelennek, eléggé impotensen kezelik a helyzetet. Az is aranyos, hogy az áthelyezett Banning a korábbi kódjaival be tud lépni a Fehér Ház számítógépes rendszerébe és nem elég, hogy a kést forgatja jól, később a terrorista hacker lánnyal is kibabrál. Ja és Banning miután elkezdődik a támadás, munkahelyét gyalog és futva hagyja el, hogy barátja, az elnök segítségére siessen, ami Forrest Gump-nak is dicsőségére vált volna, hiszen Banning iroda ablakából látjuk, hogy az események, kissé arrébb kezdődnek. Ettől függetlenül még idejében odaér, hogy a falat berobbantó terroristákat végül leelőzze és eltűnjön a Fehér Ház bejárati ajtaja mögött.
De ez egy film.

Ha már támadás a Fehér Ház ellen, kell bele egy robbanás, ami után lesz munkája az ácsnak.

Majd elfelejtettem: A forgatókönyv azért vigyáz rá, hogy ne észak-Korea legyen az egyértelmű ellenség, hiszen a terrorista vezérről kiderül, hogy nem a kormánynak dolgozik, hanem szabadúszó.

70%

Fuqua, csak így tovább. Kevesebb komor fény szűrést.

Ha tetszett:
- Die Hard első két része
- Az elnök végveszélyben (Mely ráadásul egyszerre készült ezzel a filmmel.) - White House Down
- Az elnök különgépe - Air Force One

A visszatérők - The Returned (2013)

A visszatérők - The Returned (2013)

Rendezte: Manuel Carballo













Annyi vacak horrorfilm mellé csak becsúszik néha néhány szerethetőbb darab, al-műfajtól függetlenül. "A visszatérők" egy a jobban sikerült, igényesebb zombie-s munkák közül. Nem túl pörgős, nem túl véres, nem ugrik le a képernyőről a CGI, mert nem ez a lényeg, hanem a személyes dráma, amibe a végére csak bele tudod élni magad. Mire megszereted a szereplőket. Mire, lehet, hogy már késő...

Manuel Carballo spanyol ajkú rendező, ezzel a filmjével fog betörni az angol nyelvterületre. "A visszatérők" kicsit döcögősen indul, flashback-kel, melyben egy családi tragédiának lehetünk tanúi. Apuka zombul, támad, vannak áldozatok, végül sokkos kislány fejvesztve menekül keresztül mindenen (Becstelen brygantik, Shossana jelenete köszön vissza). Sok évvel később, Kate (Emily Hampshire) kórházban dolgozik és a zombi kórt úgy ahogy kordában tartják. Ez úgy történik, hogy a bezombult emberek gerinccsatornájából fehérjét különítenek el, amelyből beinjekciózható szérumot különítenek el, ami megakadályozza a fertőzöttek átalakulását. Az viszont a hátulütője, hogy a szérum hatása pusztán 35 óra, mindemellett pedig, mivel kordában tartják a fertőzést, a kivonható fehérje rohamosan fogy. A kormány és az egészségügy rohamtempóban keresi a végleges gyógyulás módszereit, illetve egy szintetikus fehérje kifejlesztésén fáradoznak, ami lehet, hogy későn készül el, hiszen a szérum utolsó adagjait osztogatják el a rászorulók között.

Kate benne dolgozik az egészségügyben, de még neki sem tiszta, mire számítson ő és fertőzött barátja, Alex (Kris Holden-Reid). Kate álomvilágban él, hiszi, hogy rendben lesz minden, és béke, és szeretet. A gondjaira bízott fertőzött gyerekek szüleit épp úgy becsapja rossz jóslataival, mint saját magát, amikor szemellenzősen ragaszkodik hozzá, hogy rendben van az ellátás. Kate azonban igyekszik eltitkolni az idegenek elől, hogy párja szintén fertőzött, aki ha nem kapja meg az adagját, átlépi a határt, és vérre szomjazó halottként tér vissza. Hogy ezt megakadályozza, Kate illegális úton szerez szérumot, betárazva a jövőre nézve.

Alex igyekszik fertőzés előtti életét élni. Legjobb barátjával is megosztja a titkát, hogy hat éve megharapta egy zombie. Ekkor ismerkedett össze Kate-tel, akinek figurája élő példája annak, miért nem szabad beteg és orvos között... na mindegy. A legjobb barát azonban szintén titkol valamit, ami később visszaüt rájuk. A cseresznye a tortán az a radikális politikai hátszéllel bíró, terrorista csoport, amely nem akarja kivárni semmilyen gyógymód elkészültét; simán pokolra küldenék azokat, akik visszatértek. Szomorú, de a közvélemény nagyja is lassan őket támogatja. A csoport támadásainak legjobb színhelye pedig mi lenne más, mint egy kórház, ahol visszatérőket kezelnek. Kate pedig a lőporos hordó tetején gubbaszt, miközben a szeme mind jobban felnyílik.

A kormány pedig mielőtt feladná a gyógymód kutatását, ami temérdek pénzt használ el, elkezdi begyűjteni a fertőzötteket, hogy ha elfogyna a szérum, alternatív megoldással állítsák meg a fertőzést...

75%

Nincsenek nagy és széles vászonra kívánkozó megoldások, mégis, valahogy minden szempontból szórakoztatóbb mozi, mint a legutóbb tárgyalt "Az elnémultak".

Azért egy cikis jelenet benne maradt, bár ez a karakter számlájára írható. Szpojler:
Miután Alex rejtett tartalékait legjobb barátja lenyúlja, mert neki is van kinek adnia, Jacob (Shawn Doyle) a legjobb cimbora felhívja Alexet, hogy elnézést kérjen a tettéért, ugyanakkor, amikor Alex legalább néhány adagot kér a szérumból, Jacob megtagadja a kérést és leteszi a telefont. A ciki, hogy elsőre nincs értelme, hogy felhívja a barátját, ha figyelmetlenül nézzük a filmet, de a lényeg a sorok között van. Jacob, az igazi féreg, leszarja, mi történik Alex-szel, pusztán csak azért telefonált és azért rebegi el a sajnálatát Alexnek, mert így kívánja magát elítélhető tette alól feloldozni. Ergó: szeretne a lopás és így közvetve Alex halálának okozása után nyugodt szívvel aludni. Nem Alex-től várja a feloldozást, hanem saját magától.
A köcsög...

Remek hangulatú, szépen fényképezett mozi.
A zombies témakört egy új, nem feltétlenül eredeti, de érdekes szemszögből dolgozza fel.

Rendőrsztori 2013 - Jing Cha Gu Shi 2013 (2013)

Rendőrsztori 2013 - Jing Cha Gu Shi 2013 (2013)

Rendezte: Sheng Ding

Ding filmje kissé tartozkodóan fényképezett, videótékás darab. Nem unalmas, de a közel két órás játékidő nem indokolt.

Jackie Chan megöregedett. Kár mit szépíteni ezen. Tisztességesen öregedett meg, millió sziporkázó, kedves pillanatot okozva nekünk. Már nem várhatjuk el tőle, hogy fiatalságának legjobb formáját felidézve pattogjon, akár egy gumilabda. Megöregedett, megráncosodott, kicsit lelassult. Viszont drámai színészként legalább olyan jó, mint akció sztárként és ha verekedni kell, még oda tud ütni.
Azoknak az időknek sajnos vége, mikor úgy indult egy Jackie Chan film, hogy kedvencünk falakon ugrált fel és alá, tucatnyi hasonlóan mozgékony figurával keveredett adok-kapokba és jobb esetben még valaki/valami fontosat is megmentett. Jackie most már a főbejáraton megy be a vipera fészkébe, inkább beszél, mielőtt pofozkodna és az is kérdéses, hogy akár saját magát képes e megmenteni. Még tíz évvel ezelőtt is Chan volt az egyik legjobb, ha akcióról volt szó, ám közben, ne felejtsük el, hatvan éves lett!
Ha egészségét megőrzi és isten is úgy akarja, simán elélhet akár kilencven éves koráig, megajándékozva minket pár drámai alakítással. Ha jól kufárkodik erejével, még hosszú évekig velünk marad. Ám fogadjuk el; a fiatal hősből nagypapa lett.

Aki azt várja el, amit 1985-ben a Rendőrsztoriban kaptunk, mélységesen csalódni fog. Aki azt várja el, nem fog azonosulni a ballagó idővel. Az igazi rajongók azonban élvezni fogják a filmet, nem a pörgős koreográfiák miatt, hanem Chan, a színész miatt. Én élveztem.
Ebben segített, hogy amit itt elvesz az élet, ott hozzátette a forgatókönyv. A Rendőrsztori 2013 fifikás darab. Nem állítom, hogy nem találkoztam hasonló felépítésű darabbal - sőt, keresgélek is az agyamban, mert valami nagyon hasonlót láttam nemrég - ám szórakoztatóan idézi meg az egyik nagy elődöt, a Kurosawa féle "A vihar kapujában"-t. Ezt nem lehet letagadni. Főhősünk egy gyilkossági/öngyilkossági? ügybe keveredik, melyet csak úgy lehet feloldani/megoldani, ha az összezárt szereplők felelevenítik a múltat és összerakják a mozaik darabkáit. Néha becsúszik egy-két pofon, a hangsúly azonban a drámán van.

Zhong Wen (Jackie Chan), törődött, megfáradt rendőr, akit meghívnak egy szilveszteri partira. Az egyetlen ok, amiért részt vesz a szórakozóhely kínálta mulatságon, az, hogy a tőle mind inkább eltávolodó lánya szintén hivatalos az eseményre. Apa és lánya egy családi tragédia miatt kissé eltávolodtak egymástól. Wen szeretné kapcsolatát rendezni lázadó leányával, amikor a bulinak helyet adó romos épületet hermetikusan lezárják és egy erőszakos banda terrorizálni kezdi a bent lévőket. Azután persze kiderül, hogy okkal vannak ott és akkor, csak ki kell bogozni a szövevényes múlt szálait. Közben telik az idő, a bomba pedig ketyeg.

Szépen fényképezett, bűnügyi dráma. Chan helyt tud állni a komoly szerepben, a többiek meg... mindegy, hiszen kedvencünkre fogunk figyelni és a történet csavarjaira.

75%

Figyeld:
- a narráció és a látott képek néha nem fedik egymást.
- Chan játékát.
- a lázadó ifjúság milyen butaságokat talál ki, hogy lázadjon...

Found Footage: Sújtva - Afflicted (2013)

Found Footage: Sújtva - Afflicted (2013)

Rendezte: Derek Lee, Clif Prowse

Mostanában a found footage filmek (nálam csak Fake Fuck) reneszánszukat élik. Bármilyen témában készülnek. Néha koherensen épülnek fel, akár egy puzzle, máskor meg őrült kapkodást láthatunk, ami jellemezheti a forgatókönyvet is. A két barát, Lee és Prowse munkája egy tökéletesen felmondott lecke a műfajról, azon belül pedig nagyon szépen építkezik a vámpír mondákra, így egy füst alatt kétféle műfajban tesznek élvezhető csemegét az asztalra. A Sújtva mind found footage mozi legalább kilencven százalékos és mint vámpír film is jócskán a hatvan százalék fölé osztályoznám. Együtt is megáll az egész mű nagyjából 75-80 százaléknál. Le a kalappal a fiúk előtt és ezek után csak várom a következő munkájukat.

Sokat hozzátesz a filmhez a "realitás" behozása, például azzal, hogy a karakterek magukat alakítják, saját nevükön szerepelnek. A Sújtva csuklóból hozza mindazt, amit a 2008-as "Harapás" például vért izzadva sem volt képes.A trükkök, amiket a képekbe csempésztek szépen simulnak a látottak alá. Az egész nagyon koherens és profi.

Derek megtudja, hogy agydaganata van. Ezzel együtt pedig, hogy ideje viszont alig. Barátja, Clif rááll, hogy utolsó heteit utazgatással töltsék és videón örökítsék meg a srácok barátságának a végét. Nem esik nagyon nehezükre a feladat, hiszen kölyök koruk óta együtt készítik videós vlogjaikat, melynek nézettsége viszonylag magas.
Telerakják a hátizsákjaikat és kalandra fel! A kamerák Derek pokoli utazásának lesznek tanúi, melyben végül már csak nem a szörnyű és gyógyíthatatlan halálos betegsége a legrosszabb. Valami más baj és sújtani kezdi, valami kívülállókat fertőző átok. Egy kicsi és titkos klub, melynek tagjai már nem emberek többé.

Nem ragozni kell, hanem látni.
80%

A vámpíros mítosz azok számára hevenyészetten összeáll egységes képpé, akik sok filmet néztek meg a témában. Tudjuk, hogy nem bírják a napfényt, hogy éjjeli baglyok, hogy vért isznak, inkább holtak, mint élők, esetleg rosszul tolerálják a vallási jelképeket, főleg keresztet és a foghagyma sem a kedvencük. Azután vannak már olyan részletek, amik nem minden műfaji filmben köszönnek vissza; az embert megfertőző vámpírt, ha megölik, áldozatai ismét emberként élhetnek, ha előtte megállták és nem fogyasztottak emberi vért. Vagy, képesek "köddé válni". Esetleg repülnek.

Egy félresikerült berúgós randi után, nem biztos, hogy csak fejfájás sújt majd minket...

A Sújtva nagyon szépen fogja a fontosabb mondai elemeket és stílusosan, tisztelettel egymásra rétegezi őket, akár egy palacsinta-tortát, hogy végül egy szép mesével legyünk gazdagabbak. Vámpír kedvelőknek teljes értékű szórakozás. Bárki is akarja legközelebb összekapcsolni a két műfajt, t.i. found footage és vámpírfilm, annak föl kell kötnie a gatyáját.

És mindeközben még némi turisztikai látványosságokat is kapunk.

A fiúk, a nagy utazás előtt.

Kérdés:

Spojler:

Amikor Derek próbából agyon lövi magát és a fél szürkeállomány a falon köt ki, majd a fiú feléled, akkor vajon gyógyította ezzel az agydaganatát???

15-ös eseményszint - Event 15 (2013)

15-ös eseményszint - Event 15 (alternatív cím: Alpha Alert) (2013)

Rendezte: Matthew Thompson

Pár cikkel odébb méltattam egy kamara darabot, a Cheap Thrills című thrillert, hogy milyen jó lenne, ha több ilyen filmet látnék. A 15-ös eseményszint ezen a nyomvonalon halad. Nem állítom, hogy nem tévedt el többször... kígyózott fel-alá, míg végül egy érdektelen drámát kaptunk, melynek csavarjait - nem a lift tetejéből kiszedett csavarokat - könnyen kiforgatjuk, ha sok hasonló filmet láttunk már.

Van három katonánk, aki pszichológushoz járnak, különböző problémák miatt. A problémák számomra homályban maradtak, csak az volt biztos, hogy poszt-traumatikus stressz lehet. Valami harctéri idegesség szerű. Egy nő, legmagasabb rangban és két férfi, akik közül egyikük rendkívül destruktív és mintha többet tudna a nőről, mint kellene.

White, (Jennifer Morrison) anya, aki haza szeretne jutni lányához. Morrison a legismertebb a három katonát játszó színész közül. Láthattuk a Dr. House sorozatban, a kezdő csapatot erősítve, a Star Trek-ben megszülte Kirk kapitányt és cukiskodott a "Kegyenc fegyenc" című baromságban. Többek között.

Diego, (Stephen Rider) egy katonatársáért érez aránytalanul nagy felelősséget, hiszen az illetőt kimentette a harckocsijukból, ám eközben olyan sérüléseket kapott be a társa, hogy rá van utalva a férfire, aki mint barát és sorstárs, otthon gondozza. Rider a produkció legkevésbé ismert tagja, habár olyan filmekben jelent meg, mint "A burok", vagy a "Védhetetlen". A nagy kiugrás nem ez a film.

Oldsman, (Josh Stewart) a leginkább kezelhetetlen. Téveszméinek köszönhetően több tucatnyi ártatlan nőt és gyermeket ölt meg egy elvileg el nem hangzott parancs mögé bújva. Neki főleg a saját démonaival kellene megküzdenie. Stewart titkos favoritom. Eddig kevés filmben láttam, de szomorú szemei és karakteres arca nagyon jól eladja a figuráit. Számomra szimpatikus, mióta a "The collector" című horrorfilmben szembe szállt a tömeg és sorozat gyilkossal. a nagy kiugrása még várat magára, ám nevét érdemes megjegyezni.

Ők hárman szorulnak egy liftbe, amely megreked valahol, hogy azután kényszerűen összezárva szereplőinket beleerőszakolja egy olyan szituációba, melyben ha helyt állnak, mondhatjuk, hogy gyógyuló félben vannak.
Vagy valami más van az egész mögött?
Nyolcvan perc klausztrofóbia, remek fényképezés - hiszen a kamerát a sok tükör ellenére sem vettem észre.
Morrison arcán nem sok sminket fedeztem fel. Bátor nő, mer "csúnya" lenni. A koránál kicsit többnek néz ki, pedig ha odateszi magát, tud dögös lenni. Gondolom, a karakter koncepciója volt, hogy katona lévén, minimális smink legyen rajta. A díszlet egészen pöpec, bár egy liftről beszélünk. Viszont az eredeti ötleteket és megoldásokat hiányoltam, rendesen.

Ezért hiába akartam szeretni, max. 40%.
De mint kamara-dráma, egynek jó.
Nem kétszer nézős...

Ha tetszett, vagy nem, tessék néhány liftes mozi:

- Ördög - Devil (2010) Hat utas egy liftben, egyikük maga az ördög.
- Szilveszter éjjel - New Year's Eve (2011) Több szálon futó érzelgősség, ebből egyik egy énekesnő és egy életművész, akik bent szorulnak a liftben.
- Elevator - Elevator (2011)
- A felvonó - Blackout (2008)

Sorozat: Mob City (2013) második méltatás...

Mob City (2013) Első évad. 1.-6. Rész

Frank Darabont szeret jó filmeket kiadni a kezei közül és szeret olyan témákba belenyúlni, melyekről úgy gondolja, jó filmanyagot adnak.
Készített már több sikeres Stephen King adaptációt, útjára engedte a kultikus zombie-dráma képregényt a televízióban és most ez.
Saját összeesküvés elméletem, de szerintem a Mob City azért rekedt meg csupán a hatodik epizódnál, mert Darabont emlékezett, mi történt a Walking Dead-del, hogyan túrták ki belőle és nem akart ismét abba a hibába esni, hogy elkezdi a sikeres sorozatot, majd a főnökök kirántják alóla a produkciót. Ezért lett olyan a Mob City, amilyen. Ez a saját szubjektív véleményem.

John Buntin regényéből Darabont rakta össze a tervezett első évad hat epizódját. A negyvenes évek Amerikájában játszódik a történet, amikor a Los Angeles-i rendőrség már nagyon szeretné lekapcsolni Bugsy Siegelt a rafinált és könyörtelen maffiózót. Néhány csavart leszámítva a sorozat tipikus bűnügyi filmes jegyeket visel magán. Van itt jó zsaru, rossza zsaru, szürke zsaru, zsarolás, bérgyilkosok, femme fatale, leszámolások, nyakkendős bűnözők, szocipaták, vér és halál. A sorozat erőssége pedig elsősorban a Darabont féle precizitás és finomságok. A hat rész megfelel egy hosszabb mozifilmnek. Egy hajnal alatt le lehet és érdemes darálni. Az első rész a ráhangolódás. Sokan nem szeretik a lassú, noir stílusú filmeket. Az első ötven perc az ilyen nézőket szűri meg. Aki itt feladja, egy remek filmélménytől kímélte meg magát. Aki viszont túl van az első ötven - és talán legvontatottabb ötven percet, míg megismerjük a főbb karaktereket - percen, jól fog szórakozni. Darabont főleg a kedvenc színészeivel dolgozik, sokukat egyenesen a Walking Dead stábjából emelte át, ám vendég sztárokat szintén foglalkoztat, így szinte mind a hat részre jut valami húzónév. Jó, nem De Niro, Pacino szintű aktorokról van szó, de Edward Burns, Simon Pegg és Ernie Hudson megjelenése kellemes pozitívum. Robert Knepper-ről már nem beszélve, aki sokaknak már csak örökre T-Bag marad a "Szökés" sorozatból.

Darabont biztonsági játékot játszott. Az első hat rész nagyjából egy kerek egész. A néző nem lesz bosszús, ha nincs folytatás, hiszen a fő történetszálat eléggé sikeresen elvarrták, és a megpedzegetett folytatást, ha nem kapnak támogatót a folytatáshoz - nem folytatták - akár el is lehet hagyni.

A főszerepre sikerült a Walking Dead feltörekvő sztárját, Jon Bernthal-t átemelni. Bernthal ott is zsarut játszik, megkérdőjelezhető morális és etikai hozzáállással. Amíg ott a nézők többsége ellene szurkolt, addig itt szimpatikusan hozza a szürke egyenruhást, aki a kavargó folyóban evickél, több part között, ahonnan kapja az áldást. Múltja homályos, vannak benne titkok, amiket lassan bont ki a sorozat. Azért hamar kiderül, hogy a kőkemény zsarunak a szíve puhább a vajnál, ha exnejére kell gondolnia. Mozgatórugójának a lényege a hűvös szépség, Alexa Davalos.

A történetről nem írok. Látni kell.
A díszletek tökéletesek, a városkép gyönyörű, a jazz néha kicsit sok, de atmoszférateremtő hatása van. Sok aktor jelent majd a rutinos sorozatnézőnek kellemes pillanatot. A film eléggé hozza a mozis hatást, amolyan "Gengszterosztag" stílusban.

Miló barátommal hajnalban ugrottunk neki a sorozatnak, mert korán értem haza, volt idő filmezésre. Miló nehezen hangolódott rá, sőt, az első rész végére némi bóbiskolást mutatott a monitor előtt, ám a második résztől figyelmesen követte a filmeket és nem kérdezett hülyeségeket. Illetve egyszer, hogy ehet e a süteményből, amit egy kedves barátosném sütött, de ez nem tartozik a filmhez.

80%

A filmről már írtam korábban itt: Mob City

Második megtekintésre is 80%-os nálam.

Kedvenc rész:
Amikor a szemtanút elkapják és a két zsaru is kap a golyókból, a védett házban.

Leggagyibb jelenet:
Ebben megegyeztünk Milóval; a banános ánusz bünti. Nem azért mert sok, hanem mert kicsit... gagyi.

Különvélemény:
Nem baj, hogy nem tudták folytatni a sorozatot. Magam nem rajongok a bünügyi noir műfajáért, hiszen amit el lehetett a témában mondani, azt számomra már elmesélték olyan filmek, mint a "Volt egyszer egy Amerika", a "Szigorúan bizalmas" és a "Gengszterkorzó" sorozat. Egy jó sorozatot a csúcson kell abbahagyni, hiszen utána már csak a hanyatlás várható. Annak ellenére mondom ezt, hogy bízok Darabont zsenijébe, ám úgy érzem, a sorozat, ha tovább nyújtják, hamar önismétlő és klisés lett volna. Legalább nem estek abba a hibába, mint "A szökés" készítői.

Olcsó játék - Cheap Thrills (2013)

Olcsó játék - Cheap Thrills (2013)

Rendezte: E.L. Katz

Az "Olcsó játék" egy kamaradarab a jobbik fajtából. Kevés helyszín, kellő feszültség, viszonylag okés szituáció. Miért adtam neki a címet? Mert a történetben felvázolt játék, olcsó játék, hülye gyerekeknek. Egy ideig.

Katz munkássága eddig főleg horrorokban merült ki, erős drámai beütéssel. Most inkább a drámán van a hangsúly és mire a végére érünk, erős lesz benne a horror faktor.

Craig (Pat Healy) totális csőd és le van csövesedve. Otthon az asszony és a gyerek sír, a munkahelyéről leépítés miatt kirúgják - nagyon finoman, hogy per ne legyen - és a végrehajtó papírja is a bejárati ajtón. Sürgősen kellene több ezer dollár. Egyetlen sörre ül be a törzshelyére, hogy kieressze a gőzt, amikor belebotlik egy volt iskolatársa, a hasonlóan legatyásodott Vince (Ethan Embry) és meghívja pár körre és múltidézésre. Javában lapogatják egymás hátát, hogy milyen fasza gyerekek, mikor hozzájuk csapódik egy elég valószínűtlen házaspár, akik kezdetben az italokat fizetik, majd elég gyorsan átveszik az este felett az irányítást.
Colin (David Koechner) és eléggé leszedáltnak tűnő asszonykája, Violet (Sara Paxton) unatkozó milliomosok, akik abban lelik szórakozásukat, hogy mindenre fogadnak, ami él és mozog. Szarul éreznék magukat egy eszkimó közösségben... Sok támpontot velük kapcsolatban nem ad a forgatókönyv, azt leszámítva, hogy nem félősek, nincsenek morális lelki kavargásaik, meg tudják védeni magukat és ha valamit mondanak, abban korrektek és következetesek. Ja, és tele vannak pénzzel.
Colin felhívja magához a két jómadarat és különféle fogadásokkal pénzt tol a zsebükbe. Kezdetben Jackass szintű marhulásokkal múlatják az időt, majd átsétálnak Morbid földjére, Mordor után, hogy megtudjuk, éj fekete a lelkük, ha feszültségkeltésről és adrenalinról van szó. A zöldhasúak marékszámra szórása után végleges és halálos játékba terelik az egykori két iskolás cimborát.

A forgatókönyv azonban egyértelműen megmutatja az irányt, hogy kinek kell szurkolnunk, végig tereli szimpátiánkat Craig irányába. Szükséges is, hiszen ha mindkét balféket megkedveli a néző, kevésbé tudja elfogadni a befejezést, vagy nem "jó oldalra" drukkol. Craig tipikus szerencsétlen karakter. Erősíti ezt olcsó inge és vastag, fekete keretes szemüvege. Enyhén emlékeztetett Gyuszi Bácsira (Koltai Róbert a "Sose halunk meg-ból" csak Gyuszi bácsi meg pont az ellentéte, a jég hátán is megélő típus.)
Vince a nagy dumás, balhés ficsúr forma - fiatalabbnak tűnik Craignél - olyan szisztematikusan vezeti bele egykori barátját a hülyeségbe, hogy egy időben a néző már gyanakodik, hogy nincs e benne a furcsa versengést kitaláló házaspár sleppjébe, és nem részese e Craig pokoljárását kikövező út egyik építőjeként.
De nem.





Colin és Violet valószerűtlen kettőse meg egy ideig irritálja az embert, annyira elütnek egymástól a karakterek, majd amikor Vince egy kis magánakcióra buzdítja Craiget, hogy lopják el a gazadagok pénzét, kiderül, hogy lehet, hogy egy dekadens párocskáról van szó, de azért képesek megvédeni magukat és minden téren jóval a főszereplőink felett állnak a társadalmi ranglétrán.

A film kellemes másfél óra. Jól, fokozatosan csepegtetik a feszültséget és fér a történetbe némi abszurd humor. Több ilyen, precízen felépített drámát kellene gyártani. A fényképezés pedig, a zárt terek ellenére, elég szépen sikerült.
Az "Olcsó játék" olcsó forgatás lehetett, ám ezzel ellentétben a film tartalmas, van benne mondani való és társadalom kritika, és futotta egy viszonylagos csattanóra is belőle.

65%

Figyeld:
- A Craiget játszó színészt. Pat Healy nagyon jó színész. (Debütálása a "Reszkessetek betörők 3. részéhez köthető, azután sokáig sorozatokban és rövid filmekben, független darabokban tűnt fel. Mostanra olyan produkciókban is feltűnik, mint az új Captain America mozi.)

Thor: A sötét világ - Thor: The Dark World (2013)

Thor: A sötét világ - Thor: The Dark World (2013)

Rendezte: Alan Taylor

Gyerekkoromban szerettem a képregényeket. Nem állítom, hogy minden(v)evő voltam, azt sem, hogy széles ismerettel rendelkeztem róluk, csak vettem, ahogy pénzem volt. Vagy vettem, ha olyan borítót láttam, ami tetszett. Persze azért hallottam a különleges nyugati csemegékről, néha még kezünkbe is került pár példány, kissé félre nyomott érdekességet, mint Hulk, Tarzan, esetleg Thor.

Olyan jól bírja a verést Thor, hogy egy idő után már nem izgulunk érte.

Nem ismerem Thor-t. A képregényben egy szarrá gyúrt, skandináv figura, széles állal és más öltözetben, mint He-Man (akit szintén nem nagyon ismertem.). Thornak volt egy hatalmas pöröly kalapácsa és azt forgatta. Kb. ennyi maradt meg bennem a nyolcvanas évek egyik kultikus képregényéből. Mármint úgy értem, hogy nálunk a nyolcvanas évek volt, amikor találkoztam vele.

A filmgyártás fejlődött. Már nem ciki szuperhősöket ábrázolni színes bugyikban, mert beért rá a trükktechnika és a néző. Ma már Batman nem csak egy farsangi ruhás vicc, Superman sem egy meleg bár fellépője, és Pókember sem egy hülyegyerek, akinek látványán sírva felröhögsz.

Tom Hiddleston nagyjából ellopja a show-t.

A kilencvenes évek elején néhány dinoszaurusz tipegett a vászonra és az 1-esek és 0-ák képessé tettek minket bármit ábrázolni, amit csak elképzelünk. A képregényfilmek is szépen fejlődtek, olyannyira, hogy mára már komoly rajongótáboruk lett akik milliókat hagynak a mozipénztárakban. Ha kijön egy új komik, hatalmas várakozás előzi meg, vagy pörgős filmes fórumokon alázzák porig, megelőlegezve, hogy nem lesz sikeres. Aztán van, amelyik kasszát robbant (Pókember), míg másik meg szépen eltűnik a süllyesztőben (Green Hornet). Nehéz kiismerni a nézők igényeit. Néha teljesen váratlanul robbannak be filmek (Blade), máskor, meg hiába a nagy név, a masszív rajongókon kívül teljes érdektelenség fogadja (Hellboy). Vagy értetlenség (The Watchmen).

Thor (Chris Hemsworth) és csapata parkolópályára állította Loki-t (Tom Hiddleton), aki bár tudja, hogy vér szerint nem járna neki, mégis erősen ragaszkodni álmához, hogy ő örökli Odin (Anthony Hopkins) után a trónt, Szerencsére Thor-t annyira nem izgatja az uralkodás, inkább csak verné az ellent és a földre látogatna, hogy újra lássa emberi szerelmét, Jane Foster-t (Natalie Portman).
Loki sitten rohad, Thor pedig figyelmetlenkedik. Közben a sötét Elfek, akiket valahogy nem vesz be a gyomrom, igyekeznek leigázni több világot is, amiben segítségükre van egy Aether nevű sötét anyag. Sötét Elfek... látszik, hogy ne vagyok rajongó.

Az egyetlen, ami nálam kicsit lehúzza a filmet, a sötét Elfek.

Történetesen a sötét anyag némi fizikai kísérletnek köszönhetően kézközelbe kerül Jane Fos
terrel, aki sikeresen magába szippantja ezt a halálos energiát. Thor pedig idejében érkezik hozzánk, hogy a halálosan megsérült nőt magával vonszolja Asgard-ba, hogy ott meg tudják majd védeni.
Ez nem egyszerű, mert a sötét elfek legalább olyan emberfeletti lények, mint Thor-ék. Megy is az adok kapok, melynek egyik áldozata Thor mamája és Loki nevelőanyja, Frigga (Rene Russo). Loki pedig hiába gyűlöli az egész univerzumot, Frigga szeretete kicsit visszarángatja Thor mellé, hiszen a gyűlöleténél erősebb motiváció ereje van a bosszúnak.

A Thor 2. tökéletes képregényfilm. Látványos, vicces, vannak benne kikacsintások, jó zene, remek színészek, jó alakítások, történeti csavarok és kellő mennyiségű akció. Ha kicsit is szereted a képregény műfaját és a képregény filmeket, nem fogsz unatkozni a filmen. Többször nézős.

A stáblista után is maradj ülve...

80%

Figyeld:
- Mijnir röpködése, amikor Thor-t keresi a világok között.
- Benicio del Toro cameoja.
- Loki játéka.