Elrabolva 3. - Taken 3 (2014)

Elrabolva 3. - Taken 3 (2014)

Rendezte: Olivier Megaton

A film Mafab adatlapja: Taken 3 (2014)

Megtekintés: Elvileg uccsó Elrabolva etap. Még szép, hogy megnézed!

Azután persze nem enyhén fogsz csalódni, mert az elrabolva harmadik része már közel sem olyan szórakoztató, mint az első volt. Az első rész nem csak megidézte a zsigerig feszült akciófilmeket, melyeket annyira szerettünk a nyolcvanas, kilencvenes évekbe, de adott nekünk egy öregedő akciósztárt és kellemes, videóklippes akció orgiát. Az első rész egy kellemes film, jó beköpésekkel, egy perc üresjárat nélkül. Szinte végig logikus a felépítése. Nehéz nem kedvelni.

A harmadik részre megtört a varázs.
Először is, számomra bosszantó volt megtenni ellenségnek azt, aki az első részben még elvileg "barát". Persze fel lehetett húzni rá egy másfél órát, csak túl közhelyesnek véltem. Talán elég lett volna szimplán belekeverni, nem mindjárt az ő kezébe összpontosítani a szálakat.
Azután kiírtak egy kulcsszereplőt. Mintha emelni kellett volna a motiváció tényét.
Csak így a lényeg maradt ki; ez már nem a csodálatos megmenekülésre van kihegyezve, hanem szimpla bosszúfilm.
Oké, biztos Bryan Mills, a karakter ezt tenni, hasonló helyzetben, de mennyivel könnyebb volt azonosulni vele, amikor még tisztán a megmentés miatt szállt harcba, nem azért, mert le akar vadászni valakit.

Az akciók...
A pár év alatt ennyit öregedett volna Liam Neeson. Sajnos, úgy látszik, igen.
Mag az első részben elég korrekt koreográfiák is becsúsztak verekedések közben, mostanra a vágások miatt felpörgött ugyan a tempó, ellenben sokkal unalmasabb az egész. Nyolc vágás, kb. 3-4 másodperc és az első két rendőr, akit harcképtelenné tesz, már fekszik a földön. Ez a stílus végig megmarad.
Amikor végre örülhetnénk, hogy megfelelő ellenfelet kap és lehet verekedni, akkor is rosszul exponált beállításokon, villámgyorsan kellene a szemeinknek befogadni a látványt. Hasonlóan élvezhetetlenre vágott akciókat utoljára, amennyire emlékszem, "A Quantum csendjében - Quantum of Solace (2008)" volt nem szerencsém látni.

A karakterek:
Famke Janssen hamar kiesik, szerintem indokolatlanul. Kellett emelni a téteket, de így?
(Belsős poén, hogy a színésznő imdb-s fotóját felhasználták a filmben is. Ezen keresztül keresi Liam Neeson, hogy adott időben látták e valahol.)
Maggie Grace-ről mostanra elég nehéz elhinni, hogy apuka kicsi lánya... (Harminc elmúlt, mire forgatták a filmet!)
Xander Berkeley elvileg nem ért rá, hogy másodszor eljátssza a mellőzött második férj, Stuart szerepét, ezért Dougray Scott ugrott be a helyére. Elvileg minőségi csere lenne, csak van egy bibi; mostanában Dougray Scott annyi filmben alakította a negatív karaktert, hogy megjelenése borítékolta a film befejezését. És tényleg! Berkeley szerintem olvashatta a forgatókönyvet és nem értett egyet a figura pálfordulásával, így kibújt a hurokból, hogy bemocskolja az aggódó, segítőkész mellékszereplő besározott, de fontos karakterré alakulását. Simán elhiszem a színészről.
A három egykori ügynök barát most kapta a legtöbb szerepet és most sem sokat tudunk meg róluk, leszámítva, hogy tűzbe mennének Mills-ért, aki általában visszautasítja a felkínált munkáikat, de mikor neki kell segítség, ami még csak nem is fizet, a srácok jönnek, némán.
Egyikük, Sam (Leland Orser) meg is sérül, ennek ellenére a film végén nincs rá játékidő, hogy legalább megnyugtató levezetésként együtt lássuk a fiúkat és ez nagy hibája a hasonló filmeknek.
Pszichológiailag fontos a nézőnek az azonosulás miatt, hogy a szereplőket ne csak akcióban, hanem lehetőleg utána is lássa együtt, hogy velük tudjon örülni, hogy megnyugodjon: - Na, ez is túlélte!
Leland Orser karakterénél ez sincs meg. Meglőve hagyjuk hátra a furgonban és a film végén már nem is látjuk újra, sem a többieket. Ennyire ne legyen már funkcionális egy szerep...
Liam Neeson megöregedett. Sokkal lomhább, mint eddig, mégis, mintha egy drabális verekedőgépet akarnának belőle formázni. A legtöbb embert egy-két öklössel leküldi, minimális a közelharc, a kézitusa. Pedig sokkal jobban izgulok egy olyan emberért, akinek van ellenfele, mint egy olyannak, aki végigmegy mindenkin és meg sem inog. Tudom, ez akciófilm. Csak akkor meg több akció kellene.
Az autós üldözések is ötlettelenek és a pörgő CGI konténertől sem lesz izgalmasabb a jelenetsor vége. Hagyjuk már. Tízet forgó, autókat ledaráló konténer? Mikor szoknak már le erről a baromságról a filmesek?
Forest Whitaker meg sokkal jobb színész, hogy a vértelen Tommy Lee Jones utánzatként kelljen látni, ahogy mindig le van maradva egy lépéssel. A Tommy Lee Jones-os utalás nem véletlen, hiszen a film alapszituációja egyértelműen megidézi Harrison Ford egyik legnagyobb, nem sorozat sikerét, "A szökevény - The Fugitive (1993)"! (Úgy értem, nem Indiana Jones, nem Star Wars. Az, meg, hogy készült folytatás a filmhez, nem számít, mert nincs benne a Ford)
Csak a szökevény fifikásabb, nyomozósabb darab volt. Itt a karakterrajzokat és nyomozást felcserélték az akcióra. Az egyszerű, buta akciókra.

Eddig úgy néz ki, hogy az Elrabolva franchise megáll a harmadik résznél és jobb is ez így.
Mivel már közel sem volt olyan szórakoztató, mint az első. A másodikat sem veri, mert az meg egyenesen szinte a mesefilm határait karcolgatta. A legjobb esetben is csak egy emészthető lezárás.

60%

Ha szeretnéd látni a filmet, klikkelj csak ide és nagyon gyorsan megnézheted!
Esetleg itt megtalálod a második részt!
Né'dda, itt meg az első mozi!

Sam Spruell, mint Oleg az orosz maffiózó, nem kap nagy figyelmet. Az Elrabolva sorozatban nem volt fontos egy markáns ellenfél beiktatása, hiszen Mills mindenkit ledarál 2 perc alatt, ha végül szemtől szemben állnak.

R.I.P.: Elhunyt Wes Craven

Freddy Krueger kesztyűjével. Akik addig nem ismerték munkásságát, innentől már tudták a nevét. Sokan.

Egy filmes legenda ismét eltávozott. Persze, nem biztos, hogy te is kedvelted, hiszen amiben főleg alkotott - horrorfilm - annak ellenére elég mostohán kezelt műfaj, hogy évente több tucatnyi produkció készül a keretein belül...

Wes Craven 1939.-ben született, augusztus 2.-án, az Usában, Ohio állam, Cleveland városában.
Elhunyt 2015. aug. 30.-án.

Isten vele!
Most nem méltatnám, mennyit tett hozzá a horrorfilmek világához, csak összeírnám az öt kedvenc filmemet tőle.

1. Rémálom az Elm utcában - A Nightmare on Elm Street (1984)

Ebben az évben megszületett a pop-kultúrális és horrorfilm ikonná váló karakter, Freddy Krueger, aki sorozatgyilkosként kezdte pályafutását, később pedig misztikus gyilkossá vált, hogy az álmaikban ölje halomra azokat a fiatalokat, akiket életében még nem tudott megkaparintani. A karakter köré komplett mitológia épül és sikerült Remake-t is készíteni belőle. Szerintem fölöslegesen. Freddy Krueger a bennünk bujkáló félelemre épít; mi lenne, ha álmunkban meg tudnánk halni és soha, senki nem tudná meg, valójában mi történt velünk. Az évek során tucatnyi folytatást élt meg a franchise és sokkal humorosabb irányt vett fel, mint pár évvel idősebb elődje, Jason Voorhees vagy Michael Myers. Freddy-nél az öldöklést néha abszurd humor oldotta fel, így sokaknak nem is horrorfilmként funkcionált végül, hanem véres mulatságnak.

2. Halálos barát - Deadly Friend (1986)

Nálunk kevésbé ismert - vagy nem hozzá kötött - filmje, melyben egy iskolai géniusz diák mickrochipet épít be halott barátnője fejébe, hogy az öntudatra ébredve gyilkolni kezdje azokat, akik megkeserítették az életét. Sansz történet, hangulatosan megoldva. Az álom motívum visszatér és a női főszereplő bája eladja a darabot. Gyerekként tucatnyi alkalommal néztem meg és szerettem bele Kristy Swanson-ba, hogy később se ő, se a főszereplő srác ne vigyék sokra Hollywoodban. Nem azért kedveltük, mert fifikás darab. Zsigerileg hat a nézőre és az egyik legjobb filmes gore gyilkosság még most is, amikor a vénasszony szipirtyó szomszédnak a fejét szétkeni cyborg-zombi-droid lányunk egy keményre pumpált kosárlabdával.

3. Sokkoló - Shocker (1989)

Na, ez már igazi bűvésztrükk. Egy kalapba annyi filmes zsáner, hogy végül el sem fér. Az álomvilág, misztikum és valóság ötvözete ez a sorozat-gyilkosos történet, melyben egy Horace Pinker nevű tévészerelő egy kisvárosban aprítja a népet, hogy végül a harcot vele egy sportos diák vegye fel, először még fizikálisan a valóságban, majd a valóság szövetén átlépve, materiális síkon is, amolyan Freddy Krueger parafrázisként. A férfi főszereplő, Peter Berg, miután színészi képességeivel csak mérsékelten volt elégedett, olyan filmeket forgatott le, mint az Amazonas kincse, A királyság és a Csatahajó. A film nálunk belefért egy "Legendák" sorozatba is dvd-n, azonban hazájában nem tudták komolyan venni és nem lett kereskedelmi siker. Sőt, mintha innen már mélyrepülésbe kezdett volna a direktor karrierje, egészen a Sikoly-ig, ami viszont ismét felrepítette a horror panteon tetejére, ideiglenesen.

4. Sikoly - Scream (1996)

Az egyik legtisztább tini-horror, amely néha már a paródia határát súrolja, viszont valójában nem lépi azt át. Woodsborough városkában néha kinyírnak tinédzsereket. Sidney Prescott úgy érzi, valamiért ő a következő kiszemeltje a gyilkosnak és nem is téved. Halálos macska-egér játék végén a szerepek újra leosztásra kerülnek és sokan közben kihullanak a rostán. Rengeteg klisét és sztereotípiát építettek bele a filmbe, ami miatt könnyen komolytalan darabnak lehetne tekinteni, de legalább ennyi társadalomkritika van a műben, és az ötlet végül sorozattá duzzadt, nagyjából egyenletes minőségben, néha meglepő dramaturgiai húzásokkal. Abszolút kedvenc!

5. Éjszakai járat - Red Eye (2005)

Craven nem csak horrort készített, hanem belenyúlkált más műfajokba is, mint zenés dráma, vagy ez a thriller. Alig nyolcvan perces, szinte real time-ban forgó mű, melyben a csinos hotelmenedzsert belekeverik egy politikai merényletbe és csak talpraesettségén múlik, hogy megfelelően kezelve a helyzetet hőssé válik, pedig eléggé vesztes szituációból kell talpra állnia. A filmben alig van üresjárat, végig pörög. Kiszámítható a cselekmény, de néha meglep minket és annyira kedves a főszereplő, hogy szemet hunyunk a logikai bakik felett és csak szurkolunk, hogy sikerüljön a végén mindenkinek megmenekülni. Nem jellemző a film Craven-re, viszont kellemes mellékvágány, aminek talán egyetlen negatívuma, hogy kicsit összecsapottnak tűnik.




A klasszikusait, amivel kezdte, szándékosan hagytam ki.
Később filmjei sorra fognak kerülni véleményezés formájában, hiszen, sajnos, most már egy befejezett életműről van szó.

Isten veled Mr. Craven! Hiányozni fogsz, sőt, már hiányzol!

Ghostface. Nem mintha nem lenne elég Freddy a halhatatlanságához, de még mellé tehetjük a titokzatos gyilkos félelmetes maszkját is, amely sosem tudni, kit takarhat.

Jóleső nosztalgiával tekintek vissza a Videa kiadásának egyszerű borítójára. 

Az önjelölt nyomozónő - Citizen Jane (2009)

Az önjelölt nyomozónő - Citizen Jane (2009)

Rendezte: Armand Mastroianni

A film Mafab adatlapja: Citizen Jane (2009)

Megtekintés: Kénytelen voltam, mert Ally Sheedy ritkán készít filmeket.

Tucatkrimi, ahol végül a hangsúly nem a csavaros nyomozáson és a gyilkos személyének leleplezésén van. Nem. A film életrajzi elemeket mutat be egy Jane Alexander (nem a színésznő) hölgyről, aki belekeveredett egy gyilkossági ügybe és nyomozásai során felgöngyölített egy a családját is érintő bűntettet, majd sikere után tehetségét hasonló ügyek tisztázására használta fel.

Meghalt Jane Alexander...

A fentebbi linken pár sort olvashatunk a hölgy haláláról. A film elkészítése előtt hetekkel hunyt el.

Ally Sheedy kedves arcú színésznő, akit én inkább tini-filmekkel és komédiákkal, vígjátékokkal ismertem el. Eladható arca van egy olyan krimiben, melyben az élettársa, akit szinte gyermekkora óta ismer, hirtelen átmegy gyilkosba. Ebből a szempontból a színésznő jó választás, igaz, a kor megkoptatta szépségét. Viszont a valódi Jane Alexandernél jóval fiatalabb, mivel az eseményeket a kétezres évekhez igazították. Így kicsit olyan érzésem lett, hogy a karakter fiatalon hunyt el, nem sokkal, hogy saját ügyében olyan jól védte meg magát... de ez részletkérdés.

A Hallmark filmjei sajnos nagyon egy tévéfilm keretei között mozognak. Nem várhatunk érdekes kameramozgást, drága jelenetsorokat - bár, a történet most nem is követeli meg. Egy idilli családi történet fordul nem túl véres krimibe, mely egy tudatos és okos nő magánnyomozására fókuszál. Egyszeri szórakozás.
Én is csak a két főszereplő miatt néztem végig.
Már maga a levezetés sem túl fifikás.
Egy hetvenes évekbeli európai krimisorozat epizód csavarosabb cselekménnyel operál.

Ha valamit ki kellene emelnem, az Meat Loaf szokatlanul intelligens nyomozója. Az ő és a főszereplő között működik a "kémia" és eleget megtudunk karaktereikről. A film megtörtént esetet dolgoz fel, abszolút nem szolgai módon.
A negatív szereplő pedig Sean Patrick Flanery, aki ma már nem olyan erős húzónév, mint lehetett volna, ha jól választ filmeket. A valamikori 20 éves Indiana Jones mostanra B filmeket erősít. Nevét látva enyhe nosztalgiát éreztem.

Szomorú látnom, hogy akiért rajongani tudtam kis tökösként, most aprópénzre váltotta tehetségét (nem tudom, valóban tehetséges színésznő e) és olyan platformon igyekszik helytállni, aminek keretein belül esélye sincs szélesebb közönséghez eljutni.
Nincs illúzióm; ezt a filmet azok fogják látni, akik tévéznek.
A mozit preferáló közönség talán soha nem fogja ezt a darabot látni.

Ezen még az sem segít, hogy direkt módon megidézik a címben Orson Welles kultikus filmjét, az Aranypolgárt. (Eredeti címe: Citizen Kane)
Olcsó szójáték, ami nem viszi el hátán a filmet.
A történet meg semmilyen formában nem idézi fel az eredeti filmet.

40%

Tévéfilmnek oké, szórakozásnak kiszámítható.

Gyakorlatilag az egyetlen oka, amiért a filmet letöltöttem, hogy az aloldalon nem a megfelelő posztert láttam kitéve, hanem egy későbbi akciófilmét, melyben a bájós hősnő egy bazi nagy rakétavetővel pózol. Aztán el is felejtettem ezt, míg újra nem futottam bele a poszterbe a neten.
Át vagyok verve!

Blog: Szakadár - Szabad lovat baszni

Cikktől függetlenül, itt tudod elérni a Ki Mit Tube 2015 youtube-os oldalát!
Ki Mit Tube 2015

Nem véletlen, hogy nem nagyon követem a magyar volgger társadalom életét, egy-két kivételtől eltekintve. A legtöbb csatorna, az önkifejezés olyan olcsó módjait kínálja a készítőknek és olyan sekélyes szórakozást a megtekintőknek, hogy simán nem rabolom ilyesmivel az időm. Nem mintha, más szarságokkal - pl. facebook játékok - ne tenném meg ugyanezt.
Csak akkor legalább magamat vélem kreatívnak, már amennyire a játék engedi és nem mások agyszüleményeivel baszom el az időm.

Szakadár vlogját sosem ismertem volna meg, ha nincs a 2015-ös ki mit tube, Magyarországi vlogger verseny, amelynek van 10 tagú zsűrije és ezer indulója, akik megmutatják magukat. Egy igazi látleletet kapunk értékelhető és égetni való munkákból. Van, amire a munka szó egyenesen túl pozitív kifejezés.

Szakadár - a nevét nem jegyeztem meg, pedig azt hiszem, bemutatkozott -  a mai fiatalok azon szegmensét fedi le, akik - mint én - főleg a négy fal közötti, barát nélküli életet preferálják. Mindenről van - szerintük - véleményük, holott, ez sokszor kimerül egy vakkantásban, egy baszdmegben és böfögésben.
Mert milyen vélemény alakulhat ki valakiben, aki a világot a négy fal mögül fedezi fel?
Milyen világ az, amiben szinte csak az Internetnek és a játékoknak van helye?

Szakadárral van egy másik probléma is: Humortalan és pöfeteg karakter.
Kesereg mások szar teljesítményén - legyen az egy nyílt csoport facebookon vagy egy Spar áruház - fikáz mindenkit, miközben, amit videóként felhány az Internetre, egy unatkozó, utálkozó fiatal monológja, melyben ha van saját gondolat, az is csak pesszimizmusból és a magányosságból táplálkozik.
Hogy lenne benne bármi építő?
Semmi.
Csupán rombol.

Ha soha nem látom a bemutatkozó videóját és a "produkcióját" akkor sem történik semmi, annyira nem ér semmit a fiú belefektetett munkája.
A produkció?
Beteszem azt is, mert csak így lehet érteni, amiről beszélek.

Az nem produkció, amikor egy számomra ismeretlen reakció videónak titulál egy szemlátomást humoros kiborulásnak szánt, de összeollózott videót, amelyen talán két ember derülne. Aki elkövette és annak anyukája. Apu már nem, mert felrúgná a fiát, hogy takarodjon valami hasznosat kezdeni az életével.
A reakció videó nálam az, amikor pl a Trónok harca vérnászánál sokan rögzítették párjuk arcát, mikor a Stark családot lefelezték.
Az őszinte döbbenet és harag. Az reakció.

Az, amit szakadár olcsó poénként igyekszik eladni, az nem humor, hanem vásári bohóckodás legalja. Három percig nézni, ráadásul mocsok szar minőségben, hogy már egy amúgy is röhejes videót túlreagál, az nem vicces, sőt, olyan, mintha magyarázná a poént.

A srácnak van 360 feliratkozója és lesz is még pár, a verseny miatt. Nem olyan rossz szám ez, ehhez a tartalomhoz!
De Dancsó Pétertől és Szirmai Gergőtől messze van.
Mit messze? Másik univerzum!

És az a sok erőltetett politikai kinyilatkoztatás. Valakitől, akinek fogalma nincs, miről beszél, hiszen sosem élt benne.
Meg az a rengeteg trágárság. Mikor jönnek már rá a fiatalok, hogy azért, mert valami trágár, még nem lesz igaz. Mintha minden isteni igazság lenne, ha belefűzzük a baszdmeget.

Sajnos nem. Amit közel negyed óráig kellene hallgatnunk a videóban, - nem bírtam végignézni - az közhely gyűjtemény és konyhapszichológia.
Eredeti gondolatot sokat nem sikerült hallanom belőle, amivel nincs baj, csak azt az energiát, hogy valaki meggyőzzön arról, hogy van mit mondania, inkább arra kellett fordítani, hogy tényleg elmondjon nekem valamit.

A címválasztás meg egyenesen megfelel a mai bulvár újságírás kritériumainak.

Bal alsó sarokban az én reakcióm, videó nélkül...

Hogy miért is szabad lovat baszni, az gondolom a videó azon részéből derül ki, amit már nem bírtam végignézni.

Kedvencem, a videót indító mondat:
"Próbálom magam megkímélni a beszólásoktól, ezért általában letiltom a kommenteket. Nem azért, mert nem bírnám, hanem azért, mert elbassza a napomat..."
Ha bírnád, akkor, hogyan baszhatná el a napodat, cicafiú?
Nem bírod. Te se, ők se, más se.
Miért?

Mert a másokat fikázó trollnak is fáj, ha őt fikázzák.
Nálam sem véletlen, hogy csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzám. Kinek hiányzik, hogy névtelen senkik sértegessék, ha még a trollokat is zavarja ez?

Amúgy minél igénytelenebb egy vlog, annál hevesebb ellene a támadás.
Akik minőséget képviselnek, azokat csak páran támadják, főleg trollok. Nem azért, mert képesek szakmai tanácsokat adni, hogy a készítő tanuljon belőle, csak szimplán zavarja őket, ha valakit néznek a neten és esetleg sikeresebb, mint az átlag.

Lehet védekezni, hogy ez nem irigység, de ha tényleg nem az, akkor csak az üres rosszindulat marad meg oknak a létezésükre és ugye, az sem tetszetős, mint gyűjtőhalmaz.

Én nem azért támadom szakadárt, mert irigy vagyok. Azért támadom, mert amit képvisel, az se nem minőségi szórakoztatás, se nem minőségi tevékenység.
Nem szórakoztat, nem gondolkodtat el.
Így, mint vlog, számomra értéktelen és értelmetlen.

Pedig ő is csak egy átlagos srác, aki otthon ül és szeretne híres vagy ismert lenni, akire figyelnek, aki ér valamit. Nyilván szüksége van visszaigazolásra, amit talán a közvetlen környezetében nem kap meg, vagy nem úgy, ahogy igényelné.
Ezért menekült fel a világhálóra, ahol kiöntheti a szívét és tehet valamit, amiről úgy véli, segít neki.
Talán terápiás céllal.
Szóval, nem akarom bántani, hiszen ezzel gyógyítja fájó lelkét.

Ide is eljutottunk.

Fika: Fogtündér - The Tooth Fairy (2006)

Fika: Fogtündér - The Tooth Fairy (2006)

Rendezte: Chuck Bowman

A film Mafab adatlapja: The Thoot Fairy (2006)

Megtekintés: Hát persze. Borzalmas, de van célközönség. Pl. én, mert szeretem az olyan horrorfilmeket, amiben valamilyen össznépi, mitológiai figura hozza rám a frászt.

Lehet az bohóc, madárijesztő, aligátor a csatornából, egy vietnami veterán vagy maga a fogtündér! Ebben a filmben egy öregasszony az elsődleges veszélyforrás, aki a negyvenes években, miután a rákos kelései miatt nem lehetett óvónő, sokkal profánabb módon hozta a környék kölykeire a frászt: fogukért cserébe ajándékokat ígért nekik, de mivel gonosz volt, miután a fogakat megszerezte, simán szétbaltázta a kölyköket, akiket előtte azért kifaggatott róla, hogy egyedül jöttek e a házába.

Nos, hogy is van ez?
Gyerek odacsal, fogat elszed, balta elő, fej szétbasz.
Oké, és ebből lett ott a környéken egy városi legenda.

Már megint egy történet, amely szembe megy a logikával.
Ha elvileg titokban érkeznek a gyerekek, akkor hogyan terjedhet tovább a pletyka az egyáltalán nem előnyös csereüzletről?
Ha tényleg tűntek el kölykök a környéken, akkor a terjedő pletyka után a rendőrség miért nem cincálta szét a helyet, ahol elvileg mindez történik?
Vagy az összes kölyök aki eddig lépre ment, nem hiányzott otthonról anyunak?
A boszorkány - mert később így is nevezik - amolyan kényszerű és időben megkésett "fogamzásgátlásként" funkcionált?

Arról már nem is beszélve, hogy ha a gyerekek eltűnnek, miután elindulnak az ajándékokért és mint tudjuk, hogy egy ilyen információ azért el kell, hogy terjedjen, hogy városi legenda legyen, akkor kérdezem én, hogy a gyerekek minek próbálkoztak fogukért cserébe nekik tetsző ajándékot kicsikarni, ha tudják, hogy az üzlet a vérükkel lesz megpecsételve?

Mindez azért történhetett meg, mert olyan koherensen lett összerakva a forgatókönyv.

A film elején mindjárt két kis idiótát láthatunk, akik a fák között óvakodnak a házig, de mielőtt egyikük belépne utolsó tejfogát a magasba tartva, még megbeszélik, mennyire nem örülnének a szülők, ha itt a direkt marketing végül üzletté kovácsolódna.
Ezek után az egyik seggfejet lezúzzák odabent egy baltával, míg a másik istenbarma, hugyos gatyában elszalad. Mindezt 1949-ben - korhű díszletek között, amibe csak a bejárati ajtó zárszerkezete nem illik bele, bár mindegy.
A fiú nem tér vissza a korábban még mumusként emlegetett apukával sem a rendőrséggel, hogy ugyan Móriczka bement a házikóba bizniszelni, ám ki már nem jött.
Szóval lebegtették itt nekünk a prológust, nekem meg el kell hinnem. A menekülő fiú nyílván azért lett így beépítve a történetbe, hogy dramaturgiailag a párbeszédükön keresztül ismerjük meg a film alapjait. Szájbarágósan tehát - mint a cikkem - és logikátlanul.

De ennyi a felvezetés és utána a jelenbe kerülünk, ahol ezt az öreg házat - amit az enyészet nem evett meg - valaki épp felújítja panziónak.

Ugyan még van egy hét kb. a nyitásig, máris beköltözne egy mini-bombázó a sulija miatt. A kerti munkát egy izmos fiatalember végzi és ahogyan kell, érdeklődése nyílik a hölgy felé. A házigazda meg várja asszonykáját, aki kislányával érkezik, és még út közben belefut abba a Manson családba, akik korábban a házban laktak, de jogi úton kiebrudalták őket onnan és most egy benzinkutat üzemeltetnek és ott vertek tanyát.

- Hölgyem, hajnalban ne hozza ránk a frászt, hogy megossza velünk, milyen rossz döntés volt ideköltöznünk! Jöjjön nappal, mint más szomszédok és igyunk teát!

A találkozás egy röhejes menekülési jelenetbe torkollik, mert a két redneck ostoba és erőszakos módon úgy véli, hogy az ismeretlen nő megerőszakolásának eltervezését a gyermeke előtt, fényes nappal ültetik át a valóságba. A két seggfej végül beéri azzal, hogy betörik a menekülő asszony egyik hátsó ablakát. Már nem az asszonyét, hanem annak kocsijának az ablakát.
Ezek után a hölgy és a volt Megasztáros Tóth Lüszire megszólalásig hasonló kislány megérkezik pótapuhoz és az incidens simán félreteszik.

Ez is logikus.
Az erőszakos barmokat korábban hatóságilag kiebrudalják és ez nyilván csak karhatalmi erővel sikerülhetett. De megtették.
Most viszont csupán egy legyintéssel elintézik az atrocitást, melynek végén a nő valószínűleg hátulról sem lett volna szűz többé és gyermekének meg végig kellett volna azt néznie. Hát milyen logikus, nem igaz?

- Szívem, idefelé majdnem faszra húzott két paraszt a benzinkúton!
- A 34-es Balwini úton.
- Azt hiszem ja.
- Igen, azok olyanok.
- Akkor semmi baj, menjünk enni.

Valahogy így. Komolyan tudtam venni a filmet...

Amit másnap még lerendeznek a vontatás után - látni kell!
A két redneck és panzió tulaj, anyuka kombó.
A köztük lezajló verekedést tanítani kellene minden televíziós produkciós irodának. Így soha!
Nem vagyok az erőszak híve én sem nagyon, de amit ott lenyomnak egymással, azt simán felül voltam volna magam is. Ha hasonló helyzetben eljutunk addig a pontig, míg önjelölt panziósunk végül visszaüt, az biztos, hogy még most is a kerékkulccsal ütöm a két szarházit és nem itt írogatok.

Azután izmos fiút beáldozza a forgatókönyv, mint jelen idejű első áldozat.
Ott már nem is nagyon figyeltem.
A srác javítgat egy faforgácsoló gépet. Hátulról leütik, rákötözik egy deszkalapra, majd beküldik a nyíláson, mert a gép is elkészült. Vérfröccs és csk a közben kiszabaduló keze marad a gép oldalfalába kapaszkodva. A rendőrség simán megállapítja, hogy baleset volt.
Javítgatta, belefeküdt, elindult, meghalt.

Mivel így a szerelmi szál a friss lakó és a mindenes fiú között nem lett kibontva, új szereplők kellenek, akik meg is érkeznek másnap, olyan háttértörténettel, ami megint viszi a pálmát.
Panzió tulaj régi barátja, zenész. Fellépnek lépten-nyomon. Még a cédé is fogyogat a hakni alatt.
De pénz kéne a további példányok kiadásához, nyomtatásához, stb.
Segíteni nem tudnak, bár megígérték, viszont kéne 700-800 dollár a további zenei élethez. Igazi jóbarát, csak azt nem értettem, ha ennyire emelkedik az ázsió, meg a cédé is fogy, mint állat, minek is kell kölcsön számukra? Ha ennyire nem hozza ez a biznisz a pénzt, ki ölne bele egyetlen dollárt is?
Ha meg akkora nagy a siker, mint a meséből kiderül, mi ez a kunyerálás?

Ez a film egyik nagy baja, hogy úgy építkezik a történet, hogy egyetlen hiteles jelenete nincsen.

Egy másik gyöngyszemet még leírok.
Lüszi alszik, de felriad rá, hogy mintha valaki a szobájában bujkálna. És tényleg. Felverik a házat, az alak elmenekül vagy átmegy a falakon.
Másnap anyu és pótapu elviszik fagyizni, hogy egyen szépen, amíg ők beszélnek a seriffel. Azt mondjuk nem ártana a két faszfej miatt sem, de nem jut el addig a történet, mint később kiderül.

Az egyik legrosszabb szójáték, amit filmben láttam: - Hogy van a fejed? - Melyik! 

Lüszi nyalogatja a fagyit és belefut az egyik asztalnál valakibe, aki ránézésre pont olyan, min az éjszakai látogatója. Felsikkant és nézi és a kamera miatt mi is nézzük az elég lepukkant, ijesztő nőt.
Majd vágás.
Később Lüszi a napszemüvegeket próbálgatja.
Érted!
Feltehetően szembetalálkozott az éjszakai látogatóval és nem a szülőhöz rohan, eldobva fagyit és lófarkat, hanem csak... megy napszemüveget válogatni, szemlátomást kb. ugyanott, ahol félelmei tárgya egy asztalnál ül és csúnya.
Nem logikus. Vagy a dramaturgia vagy a vágás, vagy a karakter.

A vágástechnika hiányosságai a szellemlány megjelenésénél sincsenek kihasználva, hiszen gyakorlatilag a kamera és vágás elsőre lebuktatja a szellemlány figuráját, holott azt szoktuk meg az ilyen filmeknél, hogy későbbi csattanónak szánják az olyasmit, amikor egy szereplő nem létezik, csak egy másik képzeletében. Itt rosszul kufárkodnak ezzel, így a meglepetés-faktor egyetlen percig nem áll fenn.
Egy horrorfilmnél pedig erre szükség lenne.
És mindezek alatt valahol még csak az ötvenedik percben járunk.
Elnézést, ha nem szedtem eléggé lineárisan össze a látottakat, de szerintem ezzel nagyjából a film tempóját is sikerült visszaadnom.

Chuck Bowman rendező félszáz rendezésében nem véletlenül nincs mozifilm. Erősen meglepődnék, ha munkáinak bármelyike debütált volna széles vásznon.

A szereplők közül néhány ismerős lehet más filmekből, de a legnagyobb húzónév Lochlyn Munro, aki szinte soha nem játszott főszerepet, viszont alig van műfaj, amiben nem próbálta ki magát.
A főszereplő kislány, Nicole Muñoz, annyira hasonlít a mi Tóth Lüszink-re, hogy újra kellett néznem annak korábbi és sikeres klippjét:

Eszméletlen nehéz végignéznem és még hátra van a vége.

De, hogy írjak pozitívumot is:
Az első képsorok, nagyon hangulatosak a mezőről.

30%

Közben besötétedett.
Borzalmas ennyi időt ilyesmire pazarolni, még jó, hogy csak magamat hibáztathatom.

Végefelé:
Azért még tartogatott meglepetést a mozi, pedig igyekeztem lassan nézni.
A film utolsó harmadában eljuthatunk egy temetőbe is, ahol a fogtündér áldozatai vannak eltemetve, névvel, születési dátummal egy temetőben. A szellemgyerekek feloldozást kérnek Lüszitől, hogy végre szabad legyen a lelkük.
Külön temető!
Érted?
Mintha a szülők úgy döntenének, hogy ha egy sorozatgyilkos nyírja ki a gyerekeket, akkor őket egy gyűjtőhelyen kellene eltemetni, nem a család többi tagja mellé, szerte az országban. Zseniális húzás!

És igen, aki arra gondolt, hogy milyen morbid húzás lenne, ha a zenész csávó és az első panzió vendég szexelni akarna, miközben az emeleten a szétbaltázott gruppie holttestét még le sem vakarták a falról, az nyert! :) Tényleg félrevonulnak egy szobába, hogy a feszültséget alkalomhoz illő módon vezessék le.
Ki ír ilyen szarokat?
Csak meg kéne néznem, ki volt a forgatókönyvíró...

Végül, miután hőseink legyőzik az ellent, mi más maradhatna befejezésnek, mint, hogy erősebben összekovácsolódva, mint valaha, de megfutamodnak a panzióból és elhatározzák, inkább eladják azt. Ej, de ingatlanközvetítő legyen a talpán, aki értékelhető áron értékesíti majd a házat, ismerve az amerikai jogszabályozást a hasonló helyszínekre vonatkozóan.
- Kérem, tessék, olcsó ez a ház, lehet nézelődni.
- Miért adják áron alul?
- Semmi extra, egy sorozatgyilkos szellem gyerekeket ölt itt a negyvenes években, utána egy elmebeteg családé lett a közelben egy temető van, a sorozatgyilkos kis áldozataival, a múlt hónapban pedig három gyilkosság történt itt, kettő az épületben egy meg a fészerben, hogy az se maradjon ki.
- Megvesszük!
- Itt írja alá... vérrel, ha kérhetem!

Ha tök véletlenül felcsigáztam az érdeklődésedet ez iránt a remekmű iránt, egyik kedvenc oldalam segít a megtekintésben!
Tooth Fairy a fogalmatlan borzalom!

Rendőrautó - Cop Car (2015)

Rendőrautó - Cop Car (2015)

Rendezte: Jon Watts

A film Mafab adatlapja: Cop Car (2015)

Megtekintés: Bár nem voltunk teljesen elragadtatva tőle, azért a 86 perces játékidőt kibírtuk.

Amikor említettem Milónak, hogy hajnalban egy új Kevin Bacon filmet fogunk megnézni, szóvá tette, hogy nagyjából a "Hetedik érzék - Stir of Echoes (1999)" óta nem készített saját okán emlékezetes filmet. Ez azért nem teljesen igaz, másrészt tényleg nem kápráztatott el minket nagyon az elmúlt tizenöt évben, igaz, nekem a "Halálos ítélet - Death Sentence (2007)" kifejezetten bejövős volt. Azon kívül vagy nem láttuk a filmjeit, vagy ő a negatív karaktert és a mellékszerepet kapta meg, amire ráerőltetni, hogy Kevin Bacon filmről van szó, kicsit necces. Pedig dolgozik ő, csak valahogy nem jól választ.

Ebben a filmben viszont ő az abszolút főszereplő!
Ekkorát hazudni.
A film két főszereplője, két tizenpár éves töki, akik annyira segg-hülyék, hogy mindent megbeszélnek egymással - hogy a nézőnek legyen halványa fogalma róla, mit miért tesznek - amiből az átlagnéző is leszűrheti, hogy két igazi kis égetni való gyöksziről szól a film, akiknek gyakorlatilag egyetlen helyes döntést nem sikerül kierőszakolniuk magukból illetve egymásból. De szó szerint, két ilyan égetnivalóan barom gyereket még nem láttam együtt filmben.

Olyanok, mint Beavis és Butt-head, idegesítő nevetés nélkül. Ennek ellenére, mindketten Midász király ellenpólusai: amihez nyúlnak, szarrá válik.

A film elején Tarr Béla közeli felvételeken vándorolgatnak a kies amerikai pusztaságban, hogy végül (lehet félrefordítás is) vagy hetven mérföldre az otthonuktól ráakadjanak egy elhagyott rendőrautóra. A gazdi nem tudni, épp merre jár, ezért a kölykök, ahogy elvárható, finom kisegér üzemmódban becserkészik a járművet, hogy végül azzal száguldozzanak a sztrádán. Közben eltelik fél óra, mire végre megjelenik az isteni ám öregedő Kevin Beacon...

Kretzer seriff (Kevin Bacon) tilosban jár. Nem tudjuk meg, mennyire, igaz, később a film ad némi támpontot, viszont teljes és kimerítő magyarázatot a látott eseményekre nem fogunk kapni, hiszen nem része a történetnek, hogy mindent tudjunk. Nekünk a két kisgyerek a lényeges, így főleg az, ami velük történik vándorlásuktól a befejezésig.

Travis (James Freedson-Jackson) és Harrison (Hays Wellford) nem tökéletes családi idillből sétál el otthonról, hogy kalandozzanak egyet, mint Tom Sawyer és Huck Finn. Csupán két kiskrapek, akik unják magukat otthon. Csúnya szavakat kántálnak, nagyot álmodnak és belefutnak egy rendőrautóba. Mielőtt a gazdi, a környék seriffje visszatérne kocsijához - közben hullát rejtett el - a srácok meglovasítják a járművet, így a dráma magasabb fokozatba léphet. Bacon persze, nem szeretné, ha bárki megtudná, hogy a.) miket csinál munkaidőn belül b.) két pöcs, akinek a heréje sem szállt még le, leléptek a szolgálatival.

Pofon egyszerű történet, pofon egyszerű befejezéssel és még talán némi tanulságot is kapunk. No, nem sokat, csak egy kicsikét. Majd rájössz.

Jon Watts tavalyi filmje is hasonló bűnös szórakozás volt. Talán emlékeztek rá, mert írtam pár sort a "Bohóc - Clown (2014) című horrorfilmről.
Ez meg thriller és dráma keveréke és elég erős szanészi játékot sikerült belepakolni, mind a gyerekek, mind Bacon, mind a másik felnőtt szereplő, Shea Whigham részéről.

A filmet belengi egy számomra kedvelős fekete humor. Kicsit olyan érzésem volt, hogy a Fargo kistestvérét nézem, kevesebb karakterrel.

55%

A filmet az alábbi linken mindjárt meg is nézheted: Rendőrautóbaconbegönygölve!

Véres igazság - Prime Cut (1972)

Véres igazság - Színhús - Prime Cut (1972)

Rendezte: Michael Ritchie

A film Mafab adatlapja: Prime Cut (1972)

Megtekintés: A valamikori kult-közeli bűnözői mozi mára teljesen nevetségesen idejétmúlt darab.

És ezen az sem segít, hogy a főszereplő Lee Marvin, ellenlábasa Gene Hackman és első hivatalos nagyfilmje Sissy Spacek-nek.

Főszereplők:

Lee Marvin szerintem a csúcsra a "Piszkos 12 - Dirty Dozen (1967)" című háborús drámával ért. Imádom azt a filmet és alakítást. Személyes szégyenem, hogy Marvin munkásságának ismerése gyakorlatilag nálam ki is merül ebben, meg néhány rosszabb akció mozi ismeretében, pedig volt ott más is bőven. Pótolni fogom. 1985-ben, halála előtt két évvel még visszatért a Piszkos tizenkettőhöz, amely addigra teljesen feleslegesen sorozattá terebélyesedett. Marvin sorozatban hozta a kemény öklű hősöket, néha nem feltétlenül pozitív formában. Két feleséget fogyasztott el és rossz nyelvek szerint homoszexuális kalandjai is akadtak. Spielberg első választása volt "A cápa - Jaws (1975) Quint kapitányának főszerepére. Amerikai elnökök leszármazottja volt és mindhárom lányának C betűs nevet választott. Bármilyen hihetetlen, a legnagyobb sikerét a pénz miatt választotta és gyűlölte, mert hamisnak tartotta.

Gene Hackman ázsiója egy évvel korábban emelkedett az égig, a "Francia kapcsolatnak - The French Connenction (1971) köszönhetően. Ehhez képest a Prime Cut gonosz maffia főnökének szerepe (nem a hivatalos olasz maffia persze, csak hasonló módszerekkel éri el céljait, más környezetben) még inkább mellékszerepnek tekinthető. Hackman a nyolcvanas években lett igazán híres és népszerű, pedig legismertebb sikerei a hetvenes évekre tehetőek. (Dominó-elv, Szuperman, Magánbeszélgetés, A híd túl messze van, stb.
Az alapokat tehát a hetvenes években fektette le és később kasszírozott. Igazán népszerű pedig valamikor a nyolcvanas évek végén lett, végig a kilencvenes években. Sajnos, az 1930-ban született színész 2004-ben visszavonult a szakmától, így több, mint tíz éve alig hallani róla. Utolsó filmje egy érdektelenül közepes komédia, mely a "Szeretünk Raymond !" sorozat főszereplőjét revideálta volna, ha érdekelte volna a kutyát is. (Az elnök emberére talál - Welcome to Mooseport (2004)

Egyértelmű hadüzenet délről. 

Sissy Spacek egy igazi trashban jelenik meg először, még kislányért, hogy két évvel később, fura és érdekes arcát ebben az akció drámában ismerhesse meg a világ. 23 éves volt, amikor eljátszhatta a tizenéves Poppy szerepét. Spacek amúgy nem utoljára alakít valódi koránál fiatalabb lányokat, nőket. 27 évesen alakítja Carrie White-ot a "Carrie (1976)" című Stephen King - Brian De Palma moziban és még nagyobb bravúr, hogy elmúlt harminc, amikor elvállalta Loretta Lynn country-énekes szerepét "A szénbányász lánya - Coal Miner's Daughter (1980) amiért megkapta az Oscar-díjat, plusz Golden Globe, meg az apró!
Személy szerint a Carrie óta kedvelem a művésznőt és sajnálom, hogy mostanában alig kap tehetségéhez méltó munkát.

Michael Ritchie sorozatokkal kezdte és főleg komédiákat, vígjátékokat forgatott 2001-es haláláig. Meglepő lehet, de véres horrorfilmet is forgatott Michael Caine-nel a főszerepben "Rémségek szigete - The Island (1980)" és nem a Prime Cut volt első közös munkája Gene Hackman-nel "Verseny a lejtőn - Downhill Racer (1969)". Felsorolni is nehéz, mennyi hírességgel dolgozott együtt, míg végül visszatért halála előtt a tévézés világába. A Prime Cut a komolyabb munkái közé tartozik, és bár humort ebben is találhatunk, az inkább abszurd formában jelenik meg.

Történet:
A Chicago-i maffia szeretné behajtani bevételeit a kinnlévőségekből. Ez nagyjából zökkenőmentesen megy, kivétel a Kansas City-ben működő "leányvállalatot", ahol Mary Ann (Gene Hackman, beszédes név abból a szempontból, hogy mintha a gengszterfőnök és testvére között lenne valami meleg, testvérinél erősebb ragaszkodás...) a helyi vezető és egy ideje, ahelyett, hogy a nyereségéből utalna a központba, inkább a postásokat küldi haza, virsliként szervírozva, amivel gyakorlatilag beint egykori kinevezőinek, mint az USA tette Angliával. Az eléggé heréltnek tűnő konzorcium egyetlen lehetőségként legjobb ám független verőemberét bízza meg a feladattal, hogy tanítsa móresre a gengsztert és az eszköz vagy végeredmény alakításában szabad kezet kap. Nick Devlin (Lee Marvin) és jobb keze vállalják a feladatot és kapnak segítségként néhány tehetséges verőlegényt, hiszen bármilyen hihetetlen, a törvényeket a pénz motiválja, így a férfiak háborúba indulnak, nem hazai terepen, ahol segítséget nem remélhetnek senkitől
A mellékszereplő segédek annak rendje és módja szerint hullanak, mint a legyek, míg végül, egy western film befejezését imitáló leszámolásban Devlin érvényesíti morálisan ingoványos jogait. Közben megment egy tucat gyermekprostitúció közeli kislányt, Poppy (Sissy Spacek) segítségével.

Van, akinek mindegy, hogy szarvasmarha vagy nő, csak áruként tekint a testre.

A film 1972-ben viszonylag véresnek és témájának köszönhetően meredek alkotásnak számított. Mai szemmel nézve idejét múlt és röhejesen komolykodó. Tele van kisebb-nagyobb logikai hibákkal, viszont a színészek hozzák a maximumot.

Jó a kontraszt a nagyváros embertelensége és zsúfoltságának ellentéteként ható szellősebb Kansas-szel. Másik környezet, másfajta bűnözés és megoldások. Itt, a rendőrség és a lakosság sztoikus nyugalommal figyeli az eseményeket és nem kezdenek sikítva menekülni, ezerfelé, miközben fegyveres emberek számolnak le egymással. Elég abszurd például az első komolyabb összecsapás a vásáron, ahol a lakosság tényleg komolyan veszi a "szöveg nélküli statiszták" kitételt, hiszen blazírt figyelemmel követik az eseményeket, éppen csak nem mutatva a menekülők után, hogy "arra fut, lődd le!"

Mary Ann egy igazi szociopata, de mi is lehetne más egy olyan ember, aki bedaráltat valakit virslinek másokat meg gyermekkorban kényszerít prostitúcióra. Szükséges is a karakter "mocskolása", mert először is Hackman kisugárzása még így is pozitív és a színész kedvelése elbillentené a mérleget irányába, másrészt, akárhogy szépítjük, a főszereplők is tilosban járnak, gyilkosok és verőemberek, akikkel csak akkor tudunk némiképp azonosulni, ha jobban utáljuk az ellenséget, mint őket.

A filmet szinkronosan, "Véres igazság" (Ezzel a magyar címmel egy 2014-es Dolph Lundgren film van magyarítva az imdb szerint) címmel láttam, de olvastam, ahol "Színhús" címmel írtak róla. A "Prime Cut" szerintem inkább amolyan "első vágás"-ként aposztrofálható, amikor elvágják a marha torkát és elkezdik kivéreztetni. Másrészt jelentheti azt is, amit elsőként vágnak ki az állatból, a legfontosabb részét, ami viszont akkor már színhúsként tényleg megfogalmazható. (Gondolom, a marha legértékesebb darabjait igyekeznek minél előbb eltávolítani az állatról és megfelelő körülmények között eljuttatni a vásárlóhoz, míg a lábszár például akár hegyekben állhat, míg összegyűjtik...) De ez csak szőrözés, ne vedd komolyan... A cím simán lehet a szűz lányok megnevezése, akiket eladnak szexre, így a cím még szójátékként is funkcionálhat.

A kezdő képsorok kellemes hangulatú zenére - Lalo Schifrin munkája a filmzene - mutatják be, eléggé visszafogottan, hogy néz ki az élet a vágóhídon, miközben, utalás szinten, láthatjuk, hogy az egyik verőember hogyan kerül egy sztaniol papír csomagba, mint hot-dog virsli. A jelenetsor nagyon finoman érinti az állatgyilkolás témáját, így nem láthatjuk, amikor a szarvasmarhát a bénító lövéssel leterítik - csak a pisztolyt mutatják - és azt sem, amikor az állatot először megvágják, csak, mikor már feldolgozás alatt áll, így aki undorodik az állatok legyilkolásától, nehezen kap támadható felületet a film során.

Van, hogy némi farokméregetés szükséges, mielőtt elszabadul a pokol.

A film logikátlanságai között olyan baromságokat láthatunk, mint a vásárról menekülő Devlin, nyomában Polly-val és egy tucat puskás krapek, akik a búzamezőn feladják a pár keresését - azok lefeküdve elbújtak - és visszamennek a gazos fák közé, mert biztos ott vannak a menekültek, míg egyetlen farmer, akit egy kocsiból instruálnak egy perccel korábban, elkezdi a párost üldözni. Kapunk egy öt perces bukdácsoló menekülési jelenetet, ami egy percig félelmetes, utána már röhejes, aminek végén a vidék kontra város összecsapás vesztese a főszereplők autója lesz, amely, hogy a végzetes fogakat megállítsák, egyenesen belehajt és szegről-végről "megeteti" a kombájnt.
Ha csak egyetlen redneck úgy dönt, hogy a búzamezőt is átfésüli, más lett volna a jelenet kimenetele, de acél az volt, hogy némi izgalom után Devlinék időt nyerjen a leszámoláshoz.

A befejezésnél még megemlíthetjük, milyen cinikus, amikor Devlin eltérít egy kamion, hogy lezúzza Mary Ann portáját és megint ki szívja meg? A kisember kamionsofőr, akit belekényszerítenek egy ámokfutásba. Tudom, az én baromságom, de nem szeretem, amikor a kis gyalogok esnek el a "királyok" csatáiban. Vagy legalább legyen egy jó jelenetük előtte.
A film lezárása egyértelműen western. De mi is lenne, hiszen délen járunk, cowboyok őshazájában. (Felszisszent egy indián.)

65%

Pár perc kósza nézelődés után simán elsétálunk és hagyjuk a picsába az egész keresősdit. Nyomolvasás, vadászat: jeles.