Foxcatcher - Foxcatcher (2014)

Foxcatcher - Foxcatcher (2014)

Rendezte: Bennett Miller

A film német posztere.

Megtekintés: Csak a remek színészek miatt.

A "Foxcatcher" megtörtént elemekre épülő film. Hogy mennyire hiteles, azt nehéz megállapítani, mert amikor a megtekintése arra ösztönzött, hogy utána olvassak kicsit az eseményeknek, máris sikerült ellentmondásokba botlanom a filmen látott jelenetekkel és az olvasott anyaggal kapcsolatban.
Életrajzi filmnek roppant kevés, hiszen, amit feldolgoz egy különc milliomos és két birkózó életéből, az viszonylag kevés időt ölel át. (Valójában nem, de ezt a filmben annyira nem érzékeljük. Szerencsére, néha megjelenítenek dátumokat, hogy fogalmunk legyen, mennyit rohant közben az idő.)

Bennett harmadik mozifilmje - dokumentum munkáit nem számolva - keserű, letisztult filmdráma, amely tényleg csak nagy vonalakban vezet végig minket egy szörnyű gyilkossági ügy végig, melynek végére egy pisztolycsőből kilőtt három halálos golyó tesz pontot. A pisztoly egyik végén a milliomos John du Pont (Steve Carell) a másikon pedig a sikeres olimpiát nyert birkózó és edző, David Schultz (Mark Ruffalo) áll. Hogy mi vezetett a véres eseményekhez, azt kell két órán keresztül végigülnünk és ami szomorú, hogy mára már könyv is jelent meg az esetről és sokan kielemezték, mi történt valójában, a film ehhez képest viszonylag puritán módon közelítve, szinte a nézőre hagyja, hogy boncolgassa a látottakat, belemagyarázva, amit gondol. Azt gondolom, hogy ez a téma, ha már megérte, hogy vászonra kerüljön, egy sokkal feszesebb változatot érdemelt volna, amelyben a rendező kézen ragadja a nézőt és koherensen végig vezeti az eseményeken, nem engedve, hogy az letérjen az egyenes útról.
Valójában nem tudom, mit rugózom ezen, hiszen a film nem rossz, Carrel egészen kiválóan hozza a figurát és a két óra is eltelt valahogy. Csak többet vártam...

A film nagyon jól mutatja a testvérek közötti összhangot, még du Pont érkezése előtt.

Nem nagyon tudtam meg kik azok a du Pontok (Habár pár jelenetet szentel "történelmüknek" a film is.), mi körülöttük a felhajtás és most sem tudom. Persze, azt láttam, hogy du Pont egy beteg ember, akinek hatalma van emberek felett, ám szinte csak ez a függőségi viszony az, amit képes kialakítani másokkal és nem erre éhezik. Látom, hogy du Pont azért is sajnálatra méltó ember, mert bár gazdagabb bárkinél, mégis egy apró senkinek érzi magát. Komplexusait a pénztárcájába rejti, barátokat, kapcsolatokat és ami a legszánalmasabb, sikereket vásárol magának. Néha tudatosan - mikor könyveket jelent meg, melyben ornitológusi munkáját mutatja be, de valljuk be:, ez a téma, vajon mennyi embert érdekel rajta kívül?
Vagy máskor tudomása nélkül vásárol sikert, mikor egy hasonló korú birkózót jobbkeze, Jack (Anthony Michael Hall) stikában lefizet, hogy a főnöknek sikerélménye lehessen új hobbijában.

Az új hobbi a birkózás. du Pont megkörnyékezi a sikeres, ám egyről a kettőre nehezen lépő fiatalabb Schultz testvért, Mark-ot (Channing Tatum). Mark túl van egy olimpiai aranyérmen, viszont nincs megfelelő anyagi háttere, amely biztosíthatná neki a nyugodt és szakszerű felkészülést a következő olimpiára. Testvére ugyan mindenben mellette áll, ez azonban nem elégíti ki a fiatalabb testvért, így keresgéli a lehetőségeket. Kapóra jön, hogy du Pont felkeresi és felkarolja.
A kezdeti szoros baráti kapcsolatot azonban kikezdi a csalódás, csalódottság.
Először du Pont meggyőzi Mark-ot, hogy végre legyen a saját ura. Azután, egy vita folytán, gyakorlatilag visszarántja a földre, emlékeztetve rá, hogy ki is az úr a háznál. Mark-ban ez olyan visszhanghatást kelt, amely egyre fodrozódik, érlelődik benne és megromlik a két férfi viszonya.

"Mester" és "tanítványa".

Ezen már az sem segít, hogy du Pont végül az idősebb testvért is maga mellé vásárolja, hátha akkor még tud némi hatalmat gyakorolni a fiatal tehetségre. Mark azonban önnön démonaival küzdve egyetlen megoldást abban lát, hogy legyőzze őket, ha elszakad a du Pont istállótól a rókafogóktól "Foxcatcher" és máshol kezdi újraépíteni magát.

Míg szakmai kapcsolatuk vége Markra, addig az elválás van du Pontra romboló hatással. Mark hátán mászott fel és tetszelgett a tehetséges birkózó edző képében, viszont, miután elhidegült tőle a fiú, nem volt kire igazán büszkének lennie, és nem volt ki mögé beállni amikor megjelennek a fotósok. Mivel megszokta, hogy a dolgok úgy haladnak, ahogy ő képzeli el, amikor a valóság kiragadja álomvilágából, személyisége és lelke torzulni kezd. Ez végül olyan változásokat okoz benne, melyek belehajszolják egy valójában teljesen felesleges gyilkosságba, hogy sikertelennek érzett életét egy börtönben végezze be, megtörve, szánakozástól kísérve.

Steve Carrel-t teljesen megérdemelten jelölték tucatnyi díjra, melyekből - talán a film nehezen fogyaszthatósága miatt - roppant keveset nyert el. Nem Carrel-en múlt a film sikere. Megjelenése, gesztusai és a forgatókönyv rá vonatkozó része egységesen mutatja meg, milyen ember lehetett du Pont, a milliomos. Állítólag, igyekezett a képen kívül is a figurában maradni, ezért kollégái kissé tartottak tőle.
Egészen kiváló jelen, mikor édesanyja (Vanessa Redgrave) teljesen kiszámíthatatlanul úgy dönt, hogy egy nap meglepi fiát az edzésen, hátha meg tudja John győzni arról, hogy a birkózás egy érdekes, tiszteletre méltó valami. Aztán, pár perc múltán távozik az öreg matróna és du Pont csalódottan kénytelen tudomásul venni, hogy még mindig nem tud megfelelni a mama elvárásainak. Abban a pár percben tökéletesen benne van a bizonyítási vágy, a tetszeni akarás és a csalódottság, amit érezhetett ez az ember, egész életében és amiért, akik nála alacsonyabb "szinten" mozogtak, azokkal miért bánt olyan lekezelően.

Ez a kép jól mutatja a főszereplők közötti ellentétek egyik forrpontját. du Pont elveszíti a gyeplőt, amit személyes sérelemnek vesz, amit dédelget magában, hogy végül robbanjon, akár egy bomba.

Channing Tatum egyelőre kevésbé tűnik számomra nagy eszköztárral operáló színművésznek, de amikor elcsattan a pofon, amitől nagyjából számíthatjuk elhidegülését a már-már homo-erotikus környéki barátságtól, nagyon jól sikerült. Tatum azonban bár, elsőre úgy tűnik, nem a főszereplője a filmnek, így a végére szinte megválunk tőle, hogy helyét átvegye a bátyja.

Mark Ruffalo értelem szerűen a film első felében nincs annyit jelen, hogy a végén, kissé talán össze is csapva, du Pont pontot tegyen életére.
Hogy miért?
Mert du Pont talán úgy érezte, hogy elégtételt kell vennie valakin, aki boldog és közel van hozzá. Valakin, aki talán nem tett meg mindent, hogy du Pont sikeres edzőként tegyen szert nagyobb hírnévre. Valakit, akit talán ő barátnak tekintett - bármit jelentett neki a szó - és aki nem viszonozta ezt a közeledést. (Gondoljunk a jelenetre, amikor du Pont hirtelen ötlettől vezérelve vasárnap látogatja meg David-et és családját, de a "másod" edző figyelmezteti a főnökét, hogy a vasárnap az családi nap, ezért, hát, mondjuk ki, nem szívesen látott vendég, az amúgy a milliomos földjén álló házában, hiszen nem munkáról van szó.
Talán ez a rideg elutasítás, amely végül katalizátora a gyilkosságnak.

A gyilkosságnak, melyet a film úgy mutat be, mint egy sértett férfi, gyerekes, ám annál véresebb bosszúját.

60%

A valódi John du Pont.

Jupiter felemelkedése - Jupiter Ascending (2015)

Jupiter felemelkedése - Jupiter Ascending (2015)

Rendezte: Andy Wachowski, Lana Wachowski

Megtekintés: Ha rajongója vagy a tesóknak, akkor persze.

Mire végignéztem a filmet nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy a Mátrix című film felmelegítését kellett végignéznem, amit ugyan kicsit feljavítottak némi fűszerrel, zöldséggel és egy kis ecettel, de ettől ez még ugyanaz a leves, a hagymás alappal, a kockára vágott sertéshússal és a hangsúlyos curry-s ízesítéssel együtt.
Bocs, az élelmiszeres hasonlatért, de ha mindkét filmet láttad, érteni fogod.

Jupiter Jones (Mila Kunis a csini punis - tiszta Neo) unalmas életét éli, mint takarítónő egy orosz rokonsági és munkakapcsolati közösségben. Utálja a hétfőket, utálja a munkáját, utálja az életét. (Kb. mint Neo az unalmas irodaházában.)
Nem igazán tudja, mi lakozik benne, túl nagy elvárásai sincsenek az élettől, hiszen családi múltjában egy meggyilkolt angol apuka és egy orosz anyuka szerepel, akivel együtt sikálják a gazdagok mellékhelységeit.
Amiről nem tud, hogy a föld bolygónak van egy, szabad szemmel, átlagos emberek számára nem látható arca, melyet egy idegen faj tart az uralma alatt. Egy nagyon gazdag faj, kiknek tagjai szinte örökké élnek és mikor végül mégis meghalnak, Buddhához hasonlatosan, lelkük átköltözik egy másik testbe. Már aki: jelen esetben az öreg anyakirálynő.
Jupiter, aki egy tökös csaj, gyakorlatilag az anyakirálynőnek az új... nem tudom, valójában milye, hiszen Jupiter egyáltalán nem emlékszik előző életéből semmire, nem kell tudatának egy királynőjével osztoznia és semmilyen formában nem érzi azt, hogy ő nem a kicsi, de belevaló Jupiter Jones, hanem egy idegen faj által tokként használt porhüvely.
Szóval, amikor az emberre rásütik, hogy ő egy messiás, aki mondjuk megszünteti a világ fájdalmát, az még oké, rendben van. Fenő lassan a feladathoz és megmenti a világot. De mi van akkor, ha nem egy meghatározhatatlan jótevőt tisztelnek benned, hanem azt állítják, hogy te valójában nem is te vagy, hanem egy egykor élt és elhalálozott valaki más.
Azért azt már nehezebb feldolgozni, hiszen, te, fejben, nem érzed magadat a kikiáltott személynek, hanem saját magadnak.
Hú, de zavaros... ám, a film sem sokkal érthetőbb ebből a szempontból.

Talán nem az legjobb választása Channing Tatumnak, de Caine Wise figurája legalább egy igazi tökös gyerek. (Nem mintha egyébként nem azokat alakítana.)

A királynőnek volt három gyermeke, akik ilyen-olyan módszerekkel igyekeznek megkaparintani a hata... van amelyik több hatalmat akar, van, amelyik Jupiter halálát, ami gyakorlatilag családon belüli erőszak az ő vallásuk/véleményük szerint, és egymás között is nehezen osztják fel az uralmuk alatt sínylődő univerzumot.
A leggázosabb figura a családból, Balem Abrasax (Eddie Redmayne - Smith ügynök) aki homályos okok miatt igyekszik eltörölni a föld felszínéről az elvileg anyját. Mikor végre már úgy tűnik, hogy sikerül neki megszabadulnia Jupitertől, Balem csak kinyögi, hogy azért igyekszik legyilkolni a dögös orosz gyevocskát, mert eredeti anya megkérte rá, hogy ölje meg!
Aha!
Hát, ebből az irányból megközelítve Balem nem egy igazi akarnok gyökér, aki magának akarja a hatalmat, hanem egy szeretni való elsőszülött! Ajjaj!
Egyetlen bajom volt Balem figurájával, ami, más, hasonló témákkal foglalkozó netes társaimnak is eszébe jutott: igazi gyökér képregény gonosz.
Végletekig le van szedálva. Egy girnyó majom, aki szenvelegve tud csak beszélni és néha a Tourette-szindróma kirobbanva belőle, bődül egy hatalmasat. az egész filmben van jelen van masszív nyolc percet, de egyetlen gesztusa sincs, ami miatt szerethető lenne, vagy amiért, esetleg az ő szemszögéből nézhessük az eseményeket. 2015-ben, egy esetleges főgonosztól azért jóval többet várunk egy unalmas, álmosító karikatúránál. Pedig Eddie Redmayne egyáltalán nem rossz színész. Jól alakítja a figurát, akinek viszont nem értem valódi szerepét. Tényleg arról szól Balem Abrasax, hogy trónuson ülve, majd elalszik, embereknek szól be, senkihez egy jó szava és lenéz mindenkit? Senkit nem enged közel magához? Akiket mégis, azokat úton-útfélen figyelmezteti hatalmára és, hogy félni kell tőle? (Miközben akkora egyszál bél, hogy kap egy sallert és elsírja magát.) Nos, ha ez egy uralkodó faj egyik legbefolyásosabb tagja, akkor komoly bajok vannak. Balem egyetlen előfordulási helye a mostani világban, valami homoszexuális klub sajtóreferenseként képzelhető el.
A család két másik tagja sem sokkal jobb. Szépnek szépek csak nem elég karakteresek.
(Ki tette az Abrasax családot ilyen hatalmassá? Hol vannak a külső ellenségek? Hol van egy igazi, tökös trónbitorló, egy olyan idegen faj, amelyik szét akarja gyalázni őket?)
Ők az elvileg ellenségek.
Se nem tűnnek elég erősnek, sem elég karizmatikusnak. (De megfelelnek a számítógépnek, aki az embereket felügyelik a Mátrixban)

Érdemes az arcát figyelni... Eddie Redmayne ettől függetlenül egy jó színész.

Jupiter mellett a másik főszereplő Caine Wise (Channing Tatum - Trinity) a "farkasember", akit azért bérelt fel egy másik Abrasax családtag, hogy keresse meg Jupitert és vigye az anyabolygóra, hogy majd elvehesse feleségül. (Az elvileg reinkarnálódott saját anyját?)
Caine nagyon jól dolgozik. Az űrseregtől ugyan leszerelték, némi fegyelmi problémák miatt, minek köszönhetően legjobb barátját (Sean Bean) egyenesen a földre száműzték, ennek ellenére Caine egyszemélyes hadsereg, akivel komolyan kell számolni. (Nem is értem, hogy harci képességei alapján miért nem az egyik főcsaládtag legközelebbi személyi testőre. A filmben bármikor elkezdődik egy random csata, Caine szinte egyedül tesz pontot rá.)
Közben lassan felvilágosítja Jupitert is a világ mögötti világról. Pl. hogy az idegen lények ha szarrá lőnek egy várost, akkor azt villámgyorsan újjá építik és a szemtanuknak törlik a memóriáját. Azt mondjuk nem fejtik ki, hogy az áldozatoknak mi a további sorsa egy ilyen csatajelenet után, de ha tényleg az emberek memóriát csesztetik, ugyancsak sok hozzátartózóban kell kitörölni emberek emlékeit, beleértve a rájuk utaló holmik éltüntetését is. Ez a rész számomra nem volt teljesen tiszta.
Rendben, hogy a földi népeket valamiféle aratásra tenyésztik a földön - a Mátrixban egyenesen bió-elemek voltunk - de úgy gondolom, hogy logikátlan az ilyen tenyésztés, amely folyamatos agymosással és korrekciós munkákkal jár. (Igaz, nem tudjuk, mennyit ér meg az aratás az idegen fajnak, hogy ekkora macerát bevállaljanak.)
Látunk persze pár nyomi idegent munka közben - Jupiter első találkozása velük, miközben munkaadójának és utána az ő emlékeit is törlik jelenetre gondolok, amikor Jupiter fotót készít - de ezt városnyi méretben elképzelni számomra teljesen befogadhatatlan.
Caine persze megjegyzi, hogy akiknél nem sikerül a törlés, azoknak úgy sem hisznek a többiek, csak bedugják a sárga-házba, ettől függetlenül, nem érzem eléggé kidolgozottnak ezt a vonalat annyira, mint a Mátrix esetében, ahol teljesen jól követhető volt a felépített fantáziavilág.

Mila Kunis szép és hatalmas őzike szemei vannak. Jó választás volt főszereplőnek. Majdnem olyan tökös, mint Caine, bár, miután "elhagyja" a földet, kissé halványul.

Mi van még?
A filmben van némi humor is. Ezek egy része alig karcolja az ingerküszöböt, viszont volt olyan is, ami kifejezetten irritált.
Amikor Bob személyi segítő megjelenik, hogy végigkísérje Jupitert a szinte átláthatatlan bürokrácián, míg végül megkaphatja a hivatalos királynői-reinkarnáció titulust, az egy sci-fi vígjátékban tökéletesen illeszkedő jelenetsor lehetett volna. Itt viszont, valahogy nem érzem, hogy működik, hiszen feltételezném, hogy ha már egy évezredek óta élő, univerzum leggazdagabb, legbefolyásosabb lényeiről beszélünk, nem fér bele, hogy sorba álljanak. Nem tudom tökéletesen kifejezni magam, de valahogy, elveszik az egész "hatalmas, királynői, stb." súlyát.
Sokkal hatásosabb lett volna egyetlen helyszín, mondjuk valami szent templom, amelyben - akár Arthur király mondakörében az Excalibur - egy kegytárgy csak arra vár, hogy megérintse, magára húzza, vagy ráüljön és akkor izzani kezd, kidob egy piros golyót 42-es számmal, vagy csak fingik egy embereset. És a jelenlévők meghajolnak és tudjuk: Jupiter tényleg a királynői sarj-utód-előd.

Azért, mert a Harry Potterből átemelünk karaktereket "Rémszem Mordon", még nem lesz humoros egy jelenet. (Persze, tudom, hogy nem ő az, gy.k., csak lehetne...)

Azután van egy kiszámítható és erőtlen szerelmi szál.
Meg a végén egy leszámolás, amely nem elég grandiózus, viszont legalább szétrobban minden, ami a közelben van, ahogy szokott.
A főgonosz elnyeri méltó büntetését, bár, mivel a faj királynője Jupiter testében jött vissza elvileg, nem vagyok benne biztos, hogy Balem nem fog így járni. Amennyit szenvedett haláláig szerencsétlen, megérdemelné.

Végül kapunk egy cuki hepiendet, meg a filozófiai kérdést:
Ha miénk az egész világ, de erről nem szólunk a világon senkinek, annak mi értelme van, abból mi a hasznunk???

Esténként egy felhőkarcoló tetejéről nézegetjük a kis hangya embereket és elképzeljük, hogy felettük állunk?
Azt így is megtehetjük, csak nincs értelme sem.
Mint Jupiter felemelkedésének, ha nem használja semmire.

A végén még egy komplett "Star Trek" brigád is előkerül...

50%

A Mátrixban már sokkal jobban és érdekesebben, logikusabban - már amennyire egy ilyen film logikát tartalmazhat - megmutatták nekünk a Wachowski tesók, hogy mire gerjednek. Ez a film, ha a felesleget leszedem, ugyanaz a film.

Megjegyzés:
Channing Tatum rajongóinak, főleg ha nők, kötelező darab. Van olyan harci jelenet, amelyben kedvencük meztelen felsőtesttel aprítja az ellenséget.

Ami meglepő, hogy néhány közelharcban nem elég, hogy Caine szinte legyőzhetetlen, de még a felszerelése is erősen rásegít harci tapasztalataira. Nem is értem, ha ekkora híre van a harcosnak, minek próbálják bármiben megakadályozni... :)

New Jack City - New Jack City (1991)

New Jack City - New Jack City (1991)

Rendezte: Mario Van Peebles

Megtekintés: "Habkönnyű" akciófilm, szinte már gyermeki naivitással megálmodva. Érdemes megnézni.

Mario Van Peebles apukája meghatározó tagja volt a black-cinemának. Melvin Van Peebles ott volt, amikor az első, igazán fontos, kifejezetten a fekete fiatalokat megcélzó filmek elkészültek. Amerika a hatvanas-hetvenes években rádöbbent, hogy komoly fogyasztója a filmnek a fekete fiatal. Másrészt, a filmen keresztül lehetett tágítani a tudatukat, ráébreszteni őket, hogy éljenek a világban, ne csak létezzenek. Mario, apja örökségét tovább hordozva, elvárt volt, hogy kivegye részét a filmezés világából és ne csak mint színész, hanem mint direktor is. A "New Jack City" így lett az első mozis rendezése és sajnos ezt a magasságot később már nem tudta megugrani, pedig a film nem drámaiságában és mondanivalójában hordozza az erejét, hanem mert kisujjból hozza mindazt, amit egy ilyen témájú filmnek hoznia kell. Annak idején a hetvenes években volt nagy keletje az ilyen témának, bár, ott többnyire a fekete volt a jó fiú és a rossz mindenki más. A kilencvenes évek után is készültek bűn filmek, feketékkel a főszerepben, de egy két, kiváltságos rendezőt leszámítva, vagy jól megírt történetet, nálunk ezek nem vertek nagy hullámokat. A New Jack City, mind hangulatban, mind fényképezésben a Tresspass-hoz áll szerintem közel, igaz, témájában már annyira nem. Ott a "főhős" két fehér tűzoltó, akik rossz útra tévednek, ám rossz helyen, rossz időben. Hamarosan egy csapda szituációban kell megküzdeniük egy halom fekete bűnözővel. De ismétlem, ott a hangulat nagyon hasonló, a történet nem.





A "New Jack City" egyenesági leszármazottja "A sebhelyesarcú-nak". Egy nem fehér, Amerikában élő bűnöző felemelkedése és bukása. Intrika, rendőrök, árulás, erőszak. Minden, amit megkaptunk korábban pl. "A keresztapa-tól". Nem annyira összetett persze, nem olyan bonyolult. A főhős, Nino Brown (Wesley Snipes) a hatalom rabja lesz, ezzel feláldozva kapcsolatait és barátait. Egy idő uán a pénz annyira fontos része lesz az életének, hogy megrészegedve önnön hatalmától, szinte kiharcolja, hogy legközelebbi ismerősei ellene forduljanak. Hiába a halomban álló pénz és kábítószer, ha nincs, akiben megbízzon az ember.

Most ugrik a majom a vízbe... 

Hogy ne csak a negatív oldalt kelljen látnunk, másik szálként megismerjük Scotty Appleton-t (Ice-T), aki gyermekkorában drámai körülmények között elveszítette édesanyját és ez volt a katalizátora, hogy végletekig a bűnözők ellen forduljon, holott, elvileg, közöttük nőtt fel. Eredetileg egy félresikerült akció miatt parkolópályára helyezték, de annyira fontos lesz, hogy Nino kezén bilincs kattanjon, hogy visszakerül az öntörvényű zsaru egy akcióba, miközben hol az olasz-amerikai zsaru társával mennek szinte ökölre, máskor a feletteseivel anyázik egy sort. Viszont aranyból van a szíve, mely néhány jelenetből kiderül a számunkra: lehozza Pookie-t (Chris Rock) a narkóról, igaz ebben van némi önös érdek, hiszen a srác be tud épülni Nino kábítószer tanyájába, megment egy öreg papot a lincseléstől, amikor az fegyvert fog Ninora (Addigra már Scotty is beépült a bandába), és egy tűzharcban inkább egy kislányt ment ki, mint, hogy fedezékben lapuljon, ellenben Nino-val, aki korábban ugyanazt a kislányt élő golyóálló mellényként cipelte magával, míg el nem tudott bújni.

Bár Pookie szerepe nem is túl sok, nem is túl hálás, Chris Rock élete egyik legjobbját nyújtja, mint drogfüggő nepper.

Természetesen Nino kalandjai sokkal részletesebben vannak elmesélve, mint a zsaru oldal, hiszen a zsaruk csak a rajtaütések alatt mutatnak komoly aktivitást, míg Nino minden percben csinál valami suttyósságot. Először gyakorlatilag túszként tart fogva egy egész lakótömbnyi embert, hogy az épületben, a lakók között álcázva teríthesse a drogot. Másodszor, önfejű és ostoba módon beleköt az olasz maffiába, mert megteheti. Ezzel sikerül komoly ellenségeket szereznie, akik még a rendőrség felől is támadhatják. Gusztustalanul viselkedik a rokonaival, megalázza a barátnőjét. Egy igazi par... nem, az sértő a földművelőkre. Egy igazi ... na találjunk ki rá egy jó szót. Szóval, a forgatókönyv tesz róla, hogy a szélhámos, kezdetben belevaló fickó, a film végére egy undorító szemétláda legyen.
Aki film végén mégis vele azonosul, annak komolyan el kell egy szakemberrel beszélgetnie. Ettől függetlenül Snipes kiválóan alakítja a rossz fiút. Egyik legjobb jelenete, amikor volt barátnőjét megalázza és végül a hátán végiglocsolja a pezsgőt. Persze, amíg nem az ő faszával verik a csalánt, addig hawaii, napfény, simán megdugja az uncsitesó barátnőjét, de amikor kiderül, hogy ezért beárulták, mindjárt adja a sértettet.

Nem bonyolult film. Egy hibája talán, hogy kicsit túl rövid is és nincs rá mód, hogy pl. megismerjük a zsaruk magánéletét, múltját. Néhány gesztusra és monológra kell hagyatkoznunk, pedig Nick Peretti (Judd Nelson) figurája több figyelmet érdemelt volna a kezdetben arrogáns, később Scotty legjobb cimborája szerepében. Scotty-t is megnéztem volna mondjuk, miközben egy nővel flörtöl, mert így, kicsit egysíkú a karakter.

Ez a baj a maffiózókkal: Dollár ezreket költenek a kábítószeres pénzből baromságokra, de nincs az az isten, hogy esetleg az egyik munkásuk hazavihessen némi "munkát".

A filmből tehát hiányzik az a mélység, ami a Keresztapa sorozatban még benne van és jutott belőle a Sebhelyesarcúba is, amit én a játékidő rövidségének tulajdonítok. Ettől függetlenül kötelező darab, ha szereted az ilyen témájú filmeket.

A vége pedig egyszerű, akár egy pofon.

A film nehéz szülés volt, nagyon kevés pénzt adtak rá. Pl. a film elején a kerékpáros futásos üldözés autós ralli lett volna. Viszont, úgy vélem, a karakterekhez ez a verzió jobban illett. Van Peebles a maximumot hozta ki magából szerintem. Sajnos, később nem készített olyan markáns filmet, ami az utamba került volna.

70%

Score: Curious Case of Benjamin Button, The – Score (2008)

Score: Curious Case of Benjamin Button, The – Score (2008)

Zene: Alexandre Desplat

Az első, amit tudtam Alexandre Desplat albumát hallgatva, az volt, hogy a témaválasztás eltér az eddigi David Fincher Ars Poetica-tól!
Mind a filmé, mind pedig a score-é!

Egyszerűen érezni, már magán a zenei anyagon – természetesen tévedhetek is, de nem hiszem – hogy most egy másféle stílusú filmet kapunk a rendezőtől. Talán azért is várom némi izgalommal, mert a sci-fis-dráma, legalábbis ami elvileg vértelen, nem olyan jellemző Fincherre. Amiket eddig csinált, azok mind feszült darabok lettek. Még a Játsz/Ma is, pedig abban ugye, komolyan senki nem halt meg. De mit is akarok mondani?

Desplat eddig nem lett a kedvencem, igaz, munkásságával vagy nem nagyon találkoztam, vagy egyszerűen nem tett rám mély benyomást. Most sem…

Láttam a Syriana-t, de figyelmetlen lehettem, mert nem is emlékszem, volt-e score zenéje… Bár, most mintha távolról hallanék valami kis… mindegy!

A Queen (tudod te, hogy nem a brit zenekarról van szó) című filmnek is szerzett zenécskét, de az a film sem kötött le nagyon, így kevésre emlékszem belőle.

Aztán van még itt: Színes fátyol, Arany íránytű, Túszdráma, Lány a gyöngyökkel, egyebek… Tehát egy féltucat zene és semmi emlék. Pedig már a Fantasy kompasz már eleve valami nyomott kellett volna hagyjon bennem, mivel szeretem a kalandos felnőtt/gyerek meséket.

De semmi…

 

Az első szám, – Postcard – felvezeti a főtémát, ami nem túl bonyolúlt, kicsit misztikus, kicsit múltba révedő, de halk, ereje alig.

A második, – Mr. Gateau – ismét a főtémából táplálkozik, és a kezdése, az alap, kicsit szintis effektusos, felizgat, de nagyon hamar el is hal. Pedig már azt hittem, lesz valami. Azért kellemes.

A New Life – mint negyedik track, csak címében emlékeztet egy nagyon remek akciózenéhez… De ez nem Jerry Goldsmith muzsikája a Totális recállishoz, így csak a fuvolák szaggatása emlékeztet a nagy elődre. De ez a nóta is olyan bájos.

Meg a következő… És utána.

A 12 Tracknál azért már vártam egy kis akciót, hiszen a cím ezt sejteti: Submarine Attack. Nos, felkészültek egy pörgős akciózenére? Igen, fel! Nem fognak azt kapni! Köszönjük! Egy kis reszelőcsapkodás, egy kis felemelkedés… Ilyen lanyha tengeralattjáró támadást még nem hallottam. Talán mert volt egy Vadászat a Vörös Októberre… De az is lehet, hogy a filmbeli tengeralattjáró simán csak egy hörcsög neve, aki kiszökik a terráriumából és felmászik a főszereplő ágyára.

Az egész album ilyen: Kellemes, harmónikus, lágy.

Egész éjjel ment a gépen, amíg aludtam, és más score-okhoz nem hasonlíthatóan, egyszer sem riadtam fel arra, hogy odavertek a zenészek az ütősökre. Tulajdonképpen egy nagyon finom altatódalt kapunk – szöveg nélkül.

Néha mintha hópelyhekkel játszanánk (Love Returns), mintha a gyermekkorunkba vágynánk vissza, de semmi maradandó…

 

Tracklista:

1…Postcards (2:51)
2…Mr. Gateau (3:02)
3…Meeting Daisy (1:22)
4…A New Life (3:39)
5…Love in Murmansk (3:53)
6…Meeting Again (2:41)
7…Mr. Button (2:05)
8…”Little Man” Oti (2:02)
9…Alone At Night (2:33)
10.It Was Nice to Have Met You (1:43)
11.Children’s Games (4:10)
12.Submarine Attack (2:40)
13.The Hummingbird (2:35)
14.Sunrise on Lake Pontchartrain (3:33)
15.Daisy’s Ballet Career (2:03)
16.The Accident (2:38)
17.Stay Out of My Life (1:44)
18.Nothing Lasts (2:54)
19.Some Things You Never Forget (4:36)
20.Growing Younger (2:14)
21.Dying Away (2:58)
22.Love Returns (1:44)
23.Benjamin and Daisy (2:32)

A sorrend változhat, de elvileg 23 track!

Teljes játékidő: Egy kerek óra, meg egy majdnem kerek perc!

 

40% vagy kevesebb

Humor: Cell boy

Áruházi robotok - Chopping Mall (1986)

2009 január 31. | Szerző: Tyll Alien-spiegel ? (Ki a faszom az a Tyll Alien-Spiegel? (Tyll Eulenspiegel szójáték, ennyit vágok én is!)

Áruházi robotok (videó kazettás fordítás) - Chopping Mall (1986) 

Rendezte: Jim Wynorski

 Megtekintés: Ha szereted a horrorfilmeket, inkább ezzel próbálkozz, mint Wynorski mostani munkáival!

A "Chopping Mall" akkor volt nagy film, amikor… Sosem volt az. A nyolcvanhatos horrorkomédia szerűség a Robotzsaru és a Rövidzárlat környékén került moziba. Nem nálunk, mert a rendszerváltás után vagyunk pár évvel és még lassú a filmek bemutatási rendszere, meg fenemód cenzúrázott, mi került legálisan a vászonra.

Pontosabban ez a robotos, gyilkolós szösszenet egy évvel a "Rövidzárlat" után és egy évvel a Murphy rendőrt felváltó "Robotzsaru" előtt készült el.

Hozzánk a kalózvideózás révén kerülhetett videólejátszó közelbe és aki “szerencsés” annak bele is került. Jómagam tizen-pár lehettem, mikor a markáns szinti-zenével megspékelt horrorkomédiát először láttam egy agyonnézett kazettán. A narrátor minden második mondatot fordított le, ha gyorsabb párbeszéd volt, csak minden harmadikat magyarított. De ez sem vette el a kedvünket, hogy élvezzük, hiszen nem a szövegen volt a hangsúly.

Tucatszor láttam, de azután elkallódott a kaceta és vele együtt ez a szösszenet.

A szereplők főleg tiniszínészek (ami azt jelenti, hogy inkább a harminc felé kacsintgatnak, mint a húszhoz), ahogyan egy jó slasherben, kell. Vagy miben… Igazi Gore effekt nem sok(k) volt benne emlékeim szerint, de egy fejlövés elég emlékezetesre sikerült. Egy hölgy buráját telibe kapja egy sugárnyaláb (hiába, technika volt a javából) és ez olyan jól sikerült effekt lett, hogy még a szereposztásba is bevágták. Amikor a színésznő nevét kiírják, ez a képkocka – robbanás közbeni – merevedik ki a filmen.

  Talán már látszik is az érkező lézersugarat imitáló fényeffekt. (Javítás: Ezt nem is értem, miért írtam, hiszen a képen a főszereplő látszik és az ő fejét senki nem lőtte szét. Egy teljesen másik szöszi koponyája repült szerte-szana.)

Igazából három arcot ismertem meg a filmben, ebből kettő nálunk teljesen ismeretlen, míg a takarítóbácsi nyúlfarknyi szerepében John Landis rendező (Mostanra teljesen kikopott a mozifilmek világából és televíziós produkciókkal égeti magát)kedvenc színésze, Dick Miller szerepel”. Millerről azt érdemes tudni, hogy olyan filmekben játszik masszív mellékszereplőt, amiket a legnagyobb rendezők készítettek. Néhány filmje: Terminátor (A boltos, akit Arnie lelő a fegyverekért), Szörnyecskék (A szomszéd, akihez a mogwai hordák hókotróval mennek háztűznézőbe), A Vérbeli hajsza (taxisofőr). Mellékes, de szerepelt a Ponyvaregényben is, mint “Szörny Joe”, de jelenetét kivágták. Talán majd egy rendezői rendezői változatban láthatjuk majd…

Visszatérve a fimre, a tartalom pár mondatban: Egy igen jól menő plazában újítják a belső védelmi rendszert – magyarul, néhány hadsereg által fejlesztett robotgépet helyeznek üzembe, hogy zárás után felügyeljenek a rendre. A melósok, nem emlékszem jól, nem kapnak teljes körű felvilágosítást, illetve a takarító személyzet egyetlen tagja megpróbálkozik a ruhájára szerelt személyzeti kártyával igazolni magát, feleslegesen. Miután mindenki hazatért, és bezárt a bazár sor, néhány fiatal eladó visszamegy egy kis etye-petyére. Tipikus…

A takarítószemélyzet szintén gyanútlanul takarítja a követ.

A robottokból egy villámcsapás miatt (annyi filmben elég egy villámcsapás, pl. a már említett Rövidzárlatban is) megtébolyodik a gépek irányítórendszere és szisztematikusan mészárolni kezdik az üzletközpontban tartózkodó embereket.

Annak idején ez a film elég igényesen sikerült. Ma valószínűleg, hiába a pénz és CGI technika, biztosan csak elbarmolnák. Az ilyen B filmek miatt sírom vissza a nyolcvanas éveket!!! Legalábbis ami a filmművészetet jelenti.

Jim Wynorski, a mai napon kerek 100 filmmel büszkélkedhet - de inkább nem - mint rendező az imdb oldalán. Sajnos, a kétezres években, az elvileg olcsó, ugyanakkor igénytelen CGI trükköknek köszönhetően, csupa élvezhetetlen holmit pakolászott az asztalra. A Chopping Mall egy hangulatos, feszes horrorfilm, amilyet akkor nagyon tudtak csinálni. Ma már nem sikerülne ilyen élvezetesre, ezt ki merem jelenteni.

Ha nincs kedved nyolcvan percig nézni a filmet, az alábbi videóban benne van a lényeg! :)

70%

Blog: A filmzenegyűjtők fajtáinak fázisai, szintekre osztva

A filmzenegyűjtők fajtáinak fázisai, szintekre osztva

2009 február 1. | Szerző: Tyll Alien-spiegel

 Nem tehetek róla(m), de ilyen vagyok. Van olyan örömködésem, melynek lényege a türelem, hobbi és szerencse. A filmzene gyűjtés pont ilyen számomra! Kíváncsi lennék, hány hasonló rajongó van az országban, mint én. Egy kisteremnyi? Megtöltenénk egy lakótelepi házat? Elegen lennénk egy kultúrház levegőjének elszívására?

A filmzene gyermekkori szenvedélyem. Már akkor is gyűjtöttem a score-okat, amikor csak kazetta és hanglemez virított a boltok polcain, azok is kis darabszámban. Amiket én szerettem, egészen a cd begyűrűzéséig nem lehetett beszerezni legálisan, de mivel kölyökkoromban Net sem volt, még illegálisan sem sikerült semmi izgit megkapnom… (Az első punci nem ide tartozik)

Most pedig, kitartásomnak köszönhetően lassan eljutok a 6. szintre.

1. Hallottál filmzenét már. Nem tudod, hogy Indiana Jones, vagy Star Wars, de azt érzed, hogy valószínűleg ugyanaz a zeneszerző. Saját albumod nincs.

2. Szoktál filmzenéket hallgatni. A film alatt… A csengőhangod is egy ismert filmből van, épp csak nem jut az eszedbe már a címe. Az egyetlen, amelyiket képes vagy visszaénekelni, a Cápa főmotívuma. Azt is hamisan és kiesve az ütemből. Talán van 1-2 darab albumod.

3. szint: Filmzenék szeretete. Annyira nem, hogy vegyél is, de mivel néha szerencséd van, azt kapsz ajándékba. 5-20 darab.

4. szint: Filmzenék szeretete, gyűjtése, hallgatása. Néha kölcsön kérsz másoktól, de nem adod vissza. Ha kérdezik, azt mondod, elfelejtetted… De hazudsz! 20-50 darab.

5.szint: Kis gyűjtemény filmzenékből, rendszeres hallgatás, értékelés. Esetleg lopása. 50.-200 darab.

6. szint: Viszonylag komoly filmzene gyűjtemény, ritkaságok, érdekességek. Hallgatás, akár elalvás előtt is. Ha végtelenítve játssza le a gép, akkor zenehallgatás alvás alatt és ébredés előtt. Crescendo esetén ébredés a filmzenére… 200-500 darab.

7. szint: Oltár emelése a filmzeneszerzőknek, rendszeres vallásos imádság a még jobb zenékért, Jerry Goldsmith nevének a mellkasra tetoválása. Szex közben filmzeneszerzőnők nevének sikoltása. Nincs olyan sok, de aktuális párodat biztos nem úgy hívják. 500-1500 darab.

Jerry Goldsmith (1929-2004)

8. Szint: Saját filmzenék készítése, vagy ha nincs ilyen képzettséged, folyamatos dúdolása, mp3 mobil segédeszköz használata nélkül ill. helyett! Zenegyűjteményed 1000 darab felett van. Inkább 2000 felett. Még azokat a filmzeneszerzőket is ismered, akiknek egyetlen filmzene készítése van a repertoárjukban.

9. Szint: Annyi a filmzenéd, hogy már nem boltban veszed, mert annyi pénzed nincs. Saját programod kering a Neten, ami automatikusan összeszedi azokat a zenéket, amik még nincsenek a merevlemezeden. Már nem listázod mi van meg, mert kevesebb van, ami nincs meg. Ha valaki megkérdezi: – Megvan a zenéje a …? – Nem várod meg, míg befejezik a kérdést, mert mondhatod, hogy: –  Igen! Jóval 3000 darab felett van a kvótád.

10. Szint: A neved Ennio Morricone. Több mint 10e album van a gyűjteményedben és magad is készítettél közel 600-at!

Ennio Morricone (1928- )

Utóirat:

Valamelyik nap beléptem egy blogolós közösségbe, facebook azonosítóval. A Tyll-Alien Spiegel nevet rendelte mellém az oldal, sőt, a 2009 írásomhoz is, mint szerzőt, pedig soha nem használtam ezt a "művészevet". A Net nyilván jobban tudja...

Érdekes.