eXp tollából: Érzelemre-éhezve

Az érzelem nem valós

Egy átlagos napnak indult, átlagos ébredés átlagos érzelemváltozással.
A mézédes álomból ébredve, soha nem jó ráeszmélni egy új szürke nap kezdetére.
Gondolkodtam, és abban a pillanatban elhessegettem a szomorú érzéseket,
és reménykedtem valami jobb kezdetben. Reggel mégis vidáman, életkedvvel
ébredtem, habár tisztában voltam vele, hogy ez az érzés nem belőlem ered, és
nem lesz hosszú életű. Az vidámság oka a reggeli merevedésem volt, és a
kedvem hamarosan le is lankadt.

Visszatérő múlt sikolya

A kedvetlen énem újra előtört, és a színek nélküli világ újra magába fogadott.
Az ébredés és a felkelés vontatott folyamata után a reggelizés gondolata körvonalazódott
ki bennem. -És ha most kivételesen nem reggeliznék? Pattant ki a kérdés abban
a pillanatban fejemből. Talán akkor máshogy alakulhatna ez a nap, nem
ugyanúgy, mint mindezek előtt. Ezzel irányt is változtattam az első cél felől
a szobámon törve a fejem. A gondolat nem csak felvetődött, értelmet és
megvalósítást is nyert tőlem.


Unalmas nappal volt

A reggelit mellőzve mivel kezdődne a reggel, ha nem televízió bámulással
és netezéssel? -Ennyire mégsem hanyagolhatom el magam.
Irány mosdani, majd minden tevékenység ideje eljön idővel. Úgy is lett.
Mindezek mellett mégis végig untam az egész napot. Ha nincs értelme a
napjainknak, és nincs kivel töltenünk, akkor a játék is lehet unalmas
vagy bármilyen izgalmasnak megírt és eljátszott film.
Én a 18. életévem reggeleit már nem a semmire gondolva akartam eltölteni,
azt szerettem volna, ha lenne célom, vagy valakim.


Az este reménytelen kezdete

Több tíz órának tűnő nappal után végre beesteledett. Olyan bús képpel vágtam
neki az estének, mint amilyenné vált az arcom a reggeli vidámság elmúlása után.
Kivéve, hogy volt egy "talán." Talán holnap máshogy alakul minden.
Ezzel el is kezdtem felkutatni valami számomra megfelelő felnőtt filmet,
hogy kedvet kapjak a manuális önkielégítéshez. A start gombon a kurzor,
végre okozok egy kis örömet magamnak. Gondoltam én, DE NEM!
Az élet még azt a kicsiny örömet is elvette, ami csak pár másodpercig tartott
volna, munkabefektetés hatására. Megcsörrent a mobilom.....


A titokzatos hívó

-Igen tessék? eXp vagyok.
-Szia. Boróka vagyok, nincs kedved kicsit kipolírozni a jogosítványod?
-Szia, hát az attól függ, miben tudnék segíteni?
-Este mennénk a "Future"-be oda kéne elfuvarozni kocsival, persze ha nem tervezted, hogy alkoholt fogyasztanál.
-Szerencsétek van, nem szívesen iszom alkoholt. 5 perc és ott is vagyok.
-Ok rendben, Szia. És köszönjük szépen.


Baktattam a szomszédba

Kissé összekaptam magam, nem számítottam jóformán semmire. Elviszem őket bulizni,
hazavezetek, és ha telefonálnak, akkor értük megyek. Szimpla sofőr meló,
túlontúl egyszerű. Este csekély a forgalom, főleg egy kisvárosban.
Emellett csináltam már ilyet, nekik nem is egyszer. Átlagos öltözet, kabát,
alatta melegítő. Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy velük tartok
bulizni, meg ugye józanul nem a legésszerűbb bulizni, de ha nem vezetnék, akkor sem szívesen innék
szeszes italt. Boróka barátja Papó már várt. -Nem most megyünk rögtön,
maximum 1-2 óra. És azzal a lendülettel meg is kínált mindenféle finomsággal
és üdítővel. Olyan este 9 óra fele járhatott az idő. Leültem és vártam.


Egy rejtélyes 4. fél

Boróka említette, hogy lesz még velünk egy lány, ő nemsokára érkezik.
Nekem teljesen mindegy volt, úgy is azt fuvarozom, akit beengednek az
autójukba. Boróka máris kiszúrta egy bicikli jellegzetes kattogását, és a
kapu záródását, a rejtélyes lány megérkezett. Aloának hívták.
Amint betoppant egyből rálátásom nyílt bársonyos vörös arcára. Először,
azt hittük, hogy a hideg hatására de az első rákérdezőnek adott válaszából kiderült,
hogy csak kicsit túl sokat tartózkodott a szolárium csövek közelében.


Megismerkedés közelebbről

Már első látásra is sokkal lehengerlőbb volt, mint a legtöbb lány a
közelben. A sapkája levételekor kiszabadultak gyönyörű göndör barna fürtjei
és hallatta finoman csengő hangját is egy "Sziasztok!" erejéig.
Borókának feltűnt, hogy még nem ismerjük egymást és kicsit sem habozva kezdte
Aloa bemutatásával.
-Aloa, eXp, ... eXp, Aloa.
-Szia, Aloa vagyok, zengtek újra az angyalok hangszerei. (És az a mosoly. :)
-Szia, én eXp. ,köpni nyelni alig tudtam.
És ezzel a lendülettel lehettem aznap újra vidám másodjára.


A szépség kivirágzik

Ahogy vetkőzött, egyre többet beszélt, és egyre jobban kezdett kibontakozni.
Kezdtem egyre jobban megérteni, és lassan az egész átfordult csodálattá.
Csupán annyira történt, hogy ez a lány röpke negyed óra alatt több
érzelmet ébresztett fel bennem, mint amennyi egész nap keresztbe kasul
cikázott rajtam. A nap utolsó pár órája teljesen beleégett a fejembe.

Az aznapi előzmények akár törlődhetnének is, 'gondoltam' és teret engedhetnének teljes mértékben
e kifinomult érzelmek elhelyezéséhez, agyam legeldugottabb zugaiban.

Grizzly - Grizzly (2014)

Grizzly - Grizzly a.k.a. (Red Machine) (2014)

Rendezte: David Hackl

Megtekintés? - Ne viccelj. Esetleg, ha kicsit ittál.

Hackl rendezte az ötödik Fűrész filmet. Nem tudom, hogy ez pozitívum e, hisz bár a Fűrész sorozatot összességében kedveltem, sőt, az első rész kifejezetten erős thriller-horror szerintem, hibái ellenére is, a második résztől számomra a franchine egy torz, alaktalan vérfolyammá degradálódott. Nem jobb-rosszabb részekkel, hanem hatásos és kevésbé kreatív gyilkosságok egymás után pakolásával igyekezett megtartani az első rész rajongóit. Az ötödik részre önerőből nem is emlékszem, így Hackl rendezői zsenijét - ha van neki - méltatni elég képmutató lenne tőlem.

A forgatókönyv íróit megemlíteni szintén teljesen felesleges, mert a Grizzly című film egy részt félig simán lehetne Remake is - 1976-ban ezzel a címmel készült egy hasonló mozi - másrészt egyetlen igazán eredeti pillanata nincs azok számára, akik szoktak állatos horrorfilmeket nézni. Mert a műfajnak megvannak a kliséi, melyektől hemzseg a film.

Rowan (James Marsden) néhány éves börtönbüntetés után hazatér a kisvárosba, ahol történetesen a bátyja a helyi seriff. (Némi hasonlóság az Alien vs. Predator második részével) Van közöttük némi feszültség, aminek kibontására sok idejük nem marad, hiszen pont Rowan érkezésére időzítve kezdi véres működését egy halálosan hatalmas maci, aki az erdészházat nem bontja le, de annak ajtaja egy darab ostyalapként bomlik szét mancsai között. Beckett seriff, Rowan bátyja (Thomas Jane) nem örül a tesó felbukkanásának, mert első lépésben az összeverekszik egy helyi kisstílű stricivel. (Thomas Jane ismeri a zsánert, hiszen 16 évvel korábban részt vett egy hasonló felépítésű moziban, amely bár technikailag jelen filmünkhöz képest egy matuzsálem, már ami a CGI állatokat illeti, mégis, ki merem jelenteni, hogy maradandóbb és szórakoztatóbb alkotás, ha a B horrorfilmes palettán válogatunk. A film az egykor szebb napokat látott Renny Harlin cápás mozija a Háborgó mélység, melyben Thomas Jane szintén főszerepet játszott. És mennyivel jobban kedveltem. Ezt meg nem... Renny Harlin be nem váltott biankó csekké változott, mint rendező és Thomas Jane sem lett A listás színész, pedig néha sikerült a skála közelébe úsznia. Lásd. Megtorló 2004-ből.)

Van persze barátnő is, akiért lehet izgulni, mert bár csinos kis feleség az illető (Piper Perabo), a buzija az, hogy macikat számol az erdőben, miközben a karakter SÜKET! Ez komoly? Kimenni élvezni az erdőbe a csendet, nem rossz program, de süketen kimenni és élvezni egy másfajta csöndet, azért nem hiszem, hogy nagy buli. A macika meg egy bölcs mondás szerint nem játék, ezért süketen nem hiszem, hogy közéjük merészkednék, hiszen míg egyik oldalon a kis bocsokat simizem és csiklandozom, addig mama-maci hátulról basz majd tarkón. És ezen az sem nagyon változtat, hogy van nálam maci-spray.
Perabo ettül függetlenül csinos negyvenes és otthon van a hasonló felépítésű filmekben, mert egyszer eljátszott egy barlangászt a "Barlang - The Cave" című fostalicskában, amely csak alig lett végül izgalmasabb és igényesebb, mint ez a Grizzly-s varázslat. Ott a környezet más.

Lövésem sincs, miért kell gagyi számítógépes tűzzel megölni egy félig CGI medvét, ha nincs pénz pixelre.

Van persze egy igazi Pampalini (Billy Bob Thornton) is, aki maci-szakértő és mint ilyen, a falu többi tagja utálja és még arrogáns is mellé. (Bár elvileg ez nem függne össze, de tudjuk, a "Cápa - Jaws" óta, hogy akik otthonosan mozognak a természet titkai között, specifikusan egy állat témájában, azok kicsit elszállt figurák. (Ne felejtsük, hogy a Cápában a vadász Quint és a tengerbiológus Hooper is kicsit túl okosnak vélte magát, ami miatt kezdetben dagad közöttük némi versenyszellemre épülő versengés) Bobby fiú egy időben szinte már kultikus-színészi státuszig kapaszkodott fel, és csak bízom benne, hogy kvalitásai okán és nem azért, mert a sokak szerint agyon hype-olt Angelina Jolie második - ha jól számolom - férjecskéje volt egy rövid ideig. Azért nehéz követni ezt, mivel William úr Jolie-n kívül elfogyasztott már négy feleséget és jelenleg egy hatodikkal él. Nem akarom bántani, de vagy tíz éve nem emlékszem, hogy láttam volna tőle említésre méltó, a főleg mellékszerepek mellett, amiket viszont jól hoz, igaz, néha olyan, mintha ugyanazt a gazembert variálná. És egyelőre úgy látszik a sikersorozat Fargo sem rángatta ki ebből a másodvonalbeli posványból.

Szóval, Grizzly maci terrorizálja a környéket, mind kevesebb szereplőt hagyva életben, ezért sejthető, hogy hamarosan főszereplőink és barátnőik lesznek a célpontok. A férfiak ősi rítus szerint fegyvert ragadnak és irány a mélyzöld dzsungel, amely agyon van szürkítve és ködösítve. Nem maradhat ki egy lábtörés sem, hogy tovább lassítsa mind a cselekményt, mind a szereplőket. A végső és fájdalmas összecsapás pár perc alatt lezajlik a hegyi tó partján. Az utolsó negatív szereplők még macihalál előtt meghalnak, macimancs által. Többek között a kiöregedett seriff (Scott Glenn - ha mostanában megjelenik valamiben, kinyírják, az tuti: Kiképzés, Vakító fehérség), aki szemet hunyt a tilosban járó medvevadászok mészárlása előtt, némi plusz pénzért, hiszen mint egy fél mondatból kiderül, a nyugdíjba egy forint nélkül kellett volna bevonulnia. A helyettese, Beckett pedig mielőtt elmoralizálhatna a szituáción, vagy rá lenne kényszerítve, hogy egy öreg barátot juttasson a rács mögé, megmenekül a dilemma elől, hiszen a Grizzly maci, amolyan természeti bosszúállóként, igazságot szolgáltat és CGI harapással oltja ki saját vérszomját és az öreg seriff életét.

Ahogy a filmbeli maci megtépázta a Billy Bob Thornton által alakított vadászt, úgy tépázzák meg az ilyen fércművek a színész korábbi ázsióját.

Szóval egy unalmas és érdektelenül rendezett filmről van szó. Nem nagyon éri meg a másfél órát, mert ráadásul túl komolyan is veszi magát. Marsden és Jane sokkal jobb filmeket érdemelnének, nem mintha olyan nagyon tehetségesnek tartanám őket, de kellemes figurák. Billy Bob Thornton teljesen jól alakítja a karakterét, bár, mikor a végén, krízis helyzetben kiürül a puskája és ezért a hibája miatt veszíti életét, elgondolkodtam, hogy ezt a gyerek bakit elköveti e az életben egy igazi, nagybetűs vadász, vagy ez csak a forgatókönyvek gagyi lövöldözőinek privilégiuma. Perabo-t sem igényelte a szerep, így viszont, gondolom nem túl nagy pénzért, sikerült pár jól csengő nevet a stáblistába csempészni. Feleslegesen.

A film egy olyan ígéret, amely után kicsit keserű maradt a szám íze. Mosolyogva izgultam rá a filmre, bízva, hogy valamilyen formában meglépjük az olyan filmek szintjét, mint a "Madarak, Cápa, Háborgó mélység", de sajnos, csak egy biflázás fáradt visszaböfögését kapjuk, néhány kellemesen fényképezett erdei fotóval körítve.

40%
Vagy kevesebb.

Ha megnéznéd:
- A grizzly birodalma (2014)

Figyeld:
- Mindig szerettem, amikor embereket úgy közelítenek meg három méteres állatok, hogy azokról csak akkor vesz a szereplő tudomást, mikor már letépték a fejüket.
- Szóval, itt is gusztustalan húzásokkal tudnak operálni a kurvák. Nem szólunk, hogy fizess, csak majd a motel szobában, hogy ne tudj eltűnni, amikor rádöbbensz, hogy nem akarsz részt venni ebben a buliban.
- Szegény öreg seriff, vajon milyen körülmények miatt szorul az "árulásra", ha látjuk, hogy Beckett faháza pl. kifejezetten gyönyörű és nem tűnik rászorultnak.
- Az indián nyomkereső és két orvvadász között igen gyorsan elharapódzik az erőszak. Csoda, hogy korábban tudtak együtt dolgozni...

Ouija - Ouija (2014)

Ouija - Ouija (2014)

Rendezte: Stiles White 

Megtekintés? - Teljesen felesleges.

White egy rakat filmben dolgozott már (Képlet, Démoni doboz, Jurassic park III., Bigyó felügyelő) íróként és effektusok háttérmunkásaként, ennek ellenére is csak annyit tud felmutatni, hogy filmje egy unalmas és közhelyes produkció legyen. Az Ouija legnagyobb hibája, hogy olyan, mintha már láttuk volna valahol és sokszor és egy hét múlva már nem is emlékszünk rá.

A főszereplők aranyos fiatalok, semmi kisugárzással. Ismert név egyedül talán Lin Shaye, a félőrült testvért játszó színésznő, aki kihozza magából a legtöbbet.

A történet unásig ismert, vagy csak én láttam sok ilyen filmet: Előkerül egy démoni Ouija tábla, amely használat után halálos erőket szabadít a szereplőkre, hogy módszeresen, egymás után elhalálozzanak. Ennél több szót kár is a filmre fecsérelni.

A film 5 millióból készült és viszonylag sokat hozott, mikor bemutatták. A több mint kétszáz HASBRO produkció közül ez az első horror, amennyire visszanéztem. De nagyon sovány. Furcsa, hogy 2016-re beígérték a folytatást.

30%
Mert néhány CGI pofásan sikerült.

Kérdés:

Ha hülye vagy, ne csodálkozz később!

Ha a főszereplő és a szöszi, aki elsőnek hal meg, akkora nagy barátnők, akkor a főszereplő miért később szinte found footage-nak számító, számára addig titkos felvételekből tudja meg, hogy barátnője talált egy Ouija táblát? Az országos cimbi csajok az ilyesmit egyetlen percig sem tudnák eltitkolni egymás elől.

A befejezés meg a szokásos: már azt hitted megúszta, de...

A kevés hatásos ijesztő jelenet egyike.

A Seth.hu Ouija tábláról szóló része: itt olvashatod!

2015: 87. Oscar-díj Legjobb film!

Legjobb film:

Amerikai mesterlövész - Amercian Shooter - Clint Eastwood, Robert Lorenz, Andrew Lazar, Bradley Cooper, Peter Morgan

Birdman, avagy (A mellőzés meglepő ereje) - Birdman - Alejandro González Iñárritu, John Lesher, Arnon Milchan, James W. Skotchdopole
Végül a Birdman nyert. Nem tudom, mennyire megérdemelten, mert három filmet nem láttam a jelöltek közül. Az Amerikai mesterlövésznél fényévekkel jobb. A Grand Budapest Hotel meg annyira specifikus munka, hogy nehéz összehasonlítani a többivel. :)
A Whiplash pedig nagyon erős filmdráma, maradandó élmény, de nem biztos, hogy feltétlenül a legjobb a hét filmből.

Sráckor - Boyhood - Richard Linklater, Jonathan Sehring, John Sloss, Cathleen Sutherland

A Grand Budapest Hotel - The Grand Budapest Hotel - Wes Anderson, Jeremy Dawson, Steven M. Rales, Scott Rudin

Kódjátszma - The Imitation Game - Nora Grossman, Ido Ostrowsky, Teddy Schwarzman

Selma - Selma - Christian Colson, Dede Gardner, Jeremy Kleiner, Oprah Winfrey

A mindenség elmélete - The Theory of Everything - Tim Bevan, Lisa Bruce, Eric Fellner, Anthony McCarten

Whiplash - Whiplash - Jason Blum, Helen Estabrook, David Lancester, Michel Litvak

A Whiplash-nek szurkolok.

2:40: J. K. Simmons megnyerte a legjobb férfi mellékszereplő díját.
Ez volt a lényeg, részemről. :)

Whiplash - Whiplash (2014)

Whiplash - Whiplash (2014)

Rendezte: Damien Chazelle

Közhely, de a "Cél szentesíti az eszközt?"

Megtekintés? - Kötelező. Hangulatfüggő, de rákattanhatsz.

Chazelle nevét érdemes megjegyeznünk, mert a 2015-ös Oscar-gálán a filmje egészen biztos, hogy be fog söpörni valamilyen díjat. Nem állítom, hogy sokat, hiszen erős lesz a mezőny, de ez a film nem távozhat díj nélkül. Olyan nincs.

Emlékszel legalább egy olyan filmre, amelyben a kiképző őrmester szarrá szívatta a katonáját, hogy végül a kezdetben elvileg lúzer figura kinőve magát, a hadsereg szeme-fénye legyen? Tudod, amikor a tiszt keze alatt, akár az agyag, formálódik a karakter, erősödik, hogy végül bebizonyítsa, a kiképzőtisztnek volt igaza; az a fiú egy igazi harcos. Vannak ilyen filmek.

A Whiplash - hangzása ellenére nem egy vízbe csobbanást imitáló szó, hanem az ostorcsapásra utal, amely egy jazz szám címe, ami körül a film "bonyolódik". A bonyolódik nem jó szó, mert a másfél órás film teljesen követhető, érthető, átélhető, szerethető és a többi...

J.K. Simmons néha kísértetiesen emlékeztet az "Acéllövedék" című Kubrick film kiképzőtisztjére.

Andrew (Miles Teller - nem vagyok dobos, de amit mint átlagnéző látok a vásznon, az alapján a srác zseniális színész) egy viszonylag előkelő zeneakadémián tanulgatja a dobolás művészetét. Szemet vet rá a suli legegocentrikusabb zenei zsenije, aki a suli berkein belül egy zenekart üzemeltet és azzal rendszeresen fellép, különböző zenei megmérettetéseken, Fletcher, a karmester (J.K. Simmons - aki szintén zseniális ebben szerepben, amelyben valósággal lubickol!) és behívja másod dobosnak egy próbára.
Fletcher-nél ez úgy néz ki, hogy egy részt gyakorolnak egy adott számot, másrészt, Fletcher szarrá aláz valakit a zenekarból. Megteheti? Talán igen, ha tudjuk a motivációit, amelyek legbelül teljesen jogosak és tiszták. Csak megérteni, az a nehéz és az utat követni, amit az öntörvényű zseni kijelöl, az lehetetlen... szinte.

Andrew szeretne kiváló zenész lenni. Meg is van erre minden esélye, hiszen képes orr/kézvérzésék gyakorolni és még a frissen megszerzett barátnőjét (Melissa Benoist) is simán és logikusan beáldozza, hogy terveit valóra váltsa. Egyetlen akadály az útjában maga Fletcher lehet. Fletcher barátkozik, Fletcher példát statuál, Fletcher maga az ördög. Verejtéket iszik és trágárságot köp. Megalázza Andrewt. Gyakorlatilag porrá zúzza a fiú egoját, akár azt a bizonyos agyagot a korongon. Lassan formálja a saját képére. Mert, amit Andrew, tapasztalatlan tizenkilenc éves suhancként nem tudhat, az az, hogy a mestere színjátékot játszik, melynek egyetlen célja, hogy a legtöbbet és a legjobbat hozza ki a fiú játékából. Ehhez nem által gusztustalan húzásokat is bevetni. Először kedvesen faggatja a fiút a családjáról, hogy azután a legváratlanabb pillanatban a megszerzett információ birtokában visszaszúrjon a fiú szívébe. Amit egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi. Mesél neki a zene nagyjairól, hogy az arcába fröcskölje: - Te sosem leszel az!
Andrew, pedig naív és egyre dacosabb. Nem akarja, nem tudja észrevenni a jeleket, amiket a mentor sugároz magából. (Pl. elmeséli egy zenész életéből a motivációt, hogy miért akart és lett kiváló muzsikus az illető, hogy utána rögtön hasonló helyzetbe hozza a fiút a színpadon.) Andrew csak annyit érzékel mindebből, hogy Fletcher bár egészen magas szintű zenei géniusz, mint ember egy köpedelem.

Teller gyerekként tanult dobolni, de a film miatt fel kellett frissítenie az ismereteit. Eszméletlen színész, érdemes figyelni rá.

Azután kiborul a bili. Fletcher egyik volt diákja öngyilkos lesz és a tanári és szülői közösség fejeket követel. Kapóra jön, hogy Fletcher és Andrew egy fellépés alatt végül a tettlegességig eljutnak. Andrew úgy érzi, elege lett és feladja álmait, Fletcher pedig kereshet magának más munkát.

Véletlenül keresztezik egymás útját ismét, aminek folyománya, hogy Fletcher meghívja a tehetséges srácot egy fellépésre. Ezer néző, reflektor, komoly feladat. Andrew boldog, hogy színpadon állhat. Fletcher pedig, aki még mindig mentora, megadja a végső lökést, amelynek a végén a fiú vagy a mennybe megy, vagy örökre elhullik. Minden azon múlik, hogy a tanár jól mérte fel a fiú képességeit és tudását és jól kufárkodott az agyag formázásával.
Andrew, már csak rajtad múlik!!!

Ez a film zseniális!
Látnod kell, ha szereted: J.K. Simmons-t (Pl. ő volt J. Jonah Jameson a Pókember sorozatban - A Sam Raimi féle változatban)
Látnod kell, ha: valaha is tanultál valamilyen hangszeren és mára vagy zenész lett belőled, vagy feladtad, mert nem voltál kitartó.
Látnod kell, ha: szereted a zenét, azon belül pedig rajongsz a jazz-ért. (Ami azért elég réteg zene és hangulat függő, még nekem is, pedig én szeretem.)
Látnod kell, ha: már találkoztál ezzel a témával katonai vagy sportfilmben, mert a zenei világon belül viszonylag ritka az ilyen film. (A táncos filmeket, mint Flashdance vagy Step Up, most felejsd el.)
Látnod kell, ha: van másfél órád és azt egy drámára szánnád, amelyiknek a költségvetése nem hollywoodi, ellenben a megvalósítása komoly tehetségről, tudásról és precizitásról tanúskodik. (Chazelle jól ragad meg pillanatokat, a csöpögő verejtékről, a hangszerből kifolyatott nyálról, a kották soraiba berajzolt plusz információkról.)
Látnod kell, ha: úgy gondolod, hogy egy dobosról szóló film csak unalmas lehet, mert számodra a dobolás puszta ricsaj és egyáltalán...
...meg fogsz lepődni.

Simmons arcjátéka lenyűgöző. Az utolsó percekért érik neki egy díj.

Néha már izgatottabban fészkelődtem a fotelben, mintha egy horrorfilm utolsó perceit néztem volna. Teller engem tökéletesen meggyőzött, mint elborult zenész és Simmons sem egyszerű figura.

Kedvenc pillanatok:
 - a montázsok
- Simmons káromkodásai
- Teller gyakorlásai
- A pillanat, amikor a vége koncerten, ami kb. tíz perc puszta zene és háború, Teller cintányérja félre billen, így mintegy megadja magát és félő, hogy a fiú kiesve a ritmusból, feladja sajátos párbaját a karmesterrel, mire Simmons mellette terem, megigazítja a cint és aprót bólint a fiúnak. Akkor már Andrew is tudja és a néző is, hogy Fletchernek volt igaza és tanításai célba értek: a színpadon tanúi leszünk, ahogy Andrew-ból egy zseniális zenész születik meg.
Innentől pedig vége a versengésnek, mert nem marad más, mint a kölcsönös tisztelet és a zene szeretete. Gyönyörűen fejezik be, egymást támogatva a koncertet.
- Paul Reiser, mint apuka, aki nem kezeli túl jól a fia kirohanásait és tehetségét sem ismeri el. Kezdetben.
- Amikor kiderül, hogy Connelly behozása harmadik dobosnak csupán a "kiképzés" része.

Negatívumok:
- Talán pár perccel lehetne hosszabb.
- Több Simmons, több Teller.
- Megnéztem volna egy jelenetet, amelyben mondjuk tíz évvel később, a két főszereplő egy koncerten együtt tolja, figyelve a másik apró rezdüléseire, mert egyszerűen kiváncsi vagyok a karakterek további sorsára.
- A szerelmi szál tőlem lehetett volna kicsit nyálasabb.

Mester és tanítványa: Vajon ki bírja tovább és mi lesz a konklúzió?

100%
Nem kérdés!

2015, február 22.-én, a 87. Oscar-díj átadáson a film három díjat nyert, köztük J.K. Simmons megkapta a legjobb férfi mellékszereplő díjat. Gratulálok neki!

Blog: Nőn merengve

Él valahol. Tudom… Érzem. A lány, aki az életem értelme. A boldogságom. Nem tudok róla semmit, nem láttam még sosem, de megszületett. Bolyong a földön, az utat kutatva, fejét álomra nélkülem hajtva. Tán álmodik, meglehet… Keresve egy jobb életet. Az alkony, amely eljött, Borzongató hideget hozott, magamba merülve kódorgok, mint kiátkozott.
Nem bánt, nem fáj, nem érdekel. Megyek tovább, a sötét földön, míg a nap fel nem kel, és meleg sugaraival körbe ölel. Finoman, lágyan, mint a lány, ki megszületett, de még nem találom. Álmaimban meztelen fekszik a vörös ágyon, ezer virág kelyhe temeti be, sebtibe. Illata bódít, ott is érzem, ahol csak friss levegő járja át, a határt.
Él valahol, mert élnie kell! Én ezt hiszem, hiszen, ha nem így lenne, jómagam pár nélkül létezne, egyedül lenne az úton, mely a semmibe menne…
Annak meg mi értelme lenne?

Novella: Érte sírni

Érte sírni

A takarítónő a pultban csörömpölt. A fiú szinte nem is hallotta. A pultnál ült, maga elé bámult, de nem látott semmit. Elmerült a tegnapban. Hajnali négy volt. Tegnap péntek, ma már szombat.
Egy nap telt el azóta, hogy Gréti elmondta, amit akart és amit a fiú nem szeretett volna hallani.
Péntek délután egy kávézóban ültek. Előttük egy hamutartó, két pohár üdítő és egy tejeskávé. A tejeskávé kihűlt, az üdítőben elolvadt a jég a beszélgetés végére. Elfogyott egy csomag cigaretta is.
- Azt szeretném mondani, hogy úgy néz ki, összejöttünk a Gáborral. Tetszik nekem. Olyan fiú, akire vágytam. Tudod, sportol, már nem akar bulizgatni és tényleg úgy érzem, lehet belőlünk valami.
A fiú keserű ízt érzett a szájában. Ő akart Gábor lenni. Nem szó szerint, persze, de pár hónapja, mióta együtt koptatták a padokat a téren és kétnaponta összejöttek beszélgetni, inni, komolyan érezte, megtalálta az igaziját.
A lány nem biztatta. Sőt. Igyekezett meggyőzni róla, megértetni vele, hogy bár nagyon kedveli, nem tudja vele elképzelni a közös jövőt. Ezt mondta, amikor józanok voltak, amikor kicsit berúgtak, amikor elszívták a füvet, vagy miután pettingeltek a lány lakásán.
A fiú most némán nézte a lány arcát, amely boldogságtól ragyogott.
Összeszedte magát, hogy az övén ne könyököljön ki a keserű csalódottság.
- Most úgy érzem, szeretem! – közölte vele a lány.
- Akkor most szerintem már nem fogunk annyit találkozni. – mondta a fiú. Ez egyszerre volt találgatás és egy kérés. Furcsán hangzott, de ez járt a fejében. A lánynak barátja lett, ezért inkább vele kell, hogy töltse az időt.
A fiú azt akarta, hogy Gréti boldog legyen, még akkor is, ha ő közben nem lesz az. Hogyan is lehetne. Egy világ omlott össze benne, amolyan közhelyszerűen. Belekortyolt a hideg kávéba. Nem ízlett neki, de lenyelte, akár a tehetetlen keserűségét.
Még egy órát beszélgettek mindenféléről. Főleg a lány álmairól, amikkel a jövőbe tekintett. Mikor elváltak, megpuszilta az arcát. Közel a szája csücskéhez, amit alig egy hete még csókolt.
Most szombat hajnal volt. A munkának vége, kollégái hazamentek. Ő maradt ma, hogy bevárja a takarítónőt és a reggeli váltást.
Előtte egy könyv hevert, becsukva, félretolva. Próbálta olvasni, de nem kötötte le. Egyszerűen átfutott a sorok felett, anélkül, hogy bármit értett volna belőle. Hiába a kedvenc írójának új könyve. Van, ami fontosabb…
A takarítónő egy óra múlva végzett. Elköszönt, némi dörmögés után. Mindig volt miért elégedetlenkednie. A fiúnak nem volt hozzá türelme, így inkább úgy tett, mint aki nagyon elfoglalt.
Amikor egyedül maradt bezárta az üzlet ajtaját. Leült az egyik asztalhoz, amelyet már letörölt. Kényelmesen elhelyezkedett, már amennyire tudott – ezek az asztalok nem kényelmes pihenésre lettek kitalálva, csak, hogy a fenekükön tartsák az iszogatókat – és a lányra gondolt.
Elképzelte maga elé az arcát. Az édes arcát.
Azután amiket a lány a barátjáról mondott.
Az első könnycsepp olyan némán érkezett, és olyan lassan csorgott le az arcán, akár az első hó.
Nem törölte le.
Válla megremegett és kitört belőle a sírás.
Siratta magát, az elveszett jövőt és a csodálatos napokat, amelyekből soha többé nem lesz már.
- Én… talán nem… érdemlem meg a… boldogságot? – sírt az üres terem neszező csendjébe. – Miért nem lehetek… én is boldog?
Nem tudta hirtelen, saját magát siratja-e, vagy a világot. Magát nem akarta, mert egoizmusnak érezte volna. Annak ellenére, hogy csalódott, azt akarta, hogy a lány élete sínre kerüljön, boldog legyen.
Hülyeség, de így érezte.
Lassan megnyugodott, letörölte az arcát.
A terem végében állt egy falitükör. Odacsoszogott, akár egy öregember. Kicsit megrázta magát, kívül és belül is.
A fásultan visszabámuló tükörképére mosolygott. Erőtlen mosoly volt, de többre nem futotta hajnalban.
- Hát akkor, azt hiszem, isten veled!

Még hosszú hónapokig tartott, mire végül elengedte a szép emlékeket.
Élete végéig szerette Grétit és egy apró fészket csinált neki a szívében, ahol jól megfért az mellett a lány mellett, akit első szerelmének hívott, és az mellett a lány mellett is, akit a hajnali sírás után ismert meg fél évvel, majd elvett feleségül.
Többé nem sírt Grétiért. Csak egyszer, akkor, ott és egyedül.