Pár sor a The Stand-ről/ról (1994, 2020-2021)

Pár sor a The Stand-ről/ról (1994, 2020-2021)

Ha van néhány nagyobb vállalása Kingnek, akkor azok közül az egyik egészen biztos a "The Stand", nálunk a keresztségben Végítélet címmel megjelent poszt-apokaliptikus fantasy dráma. Ennél nagyobbak a Setét Torony sorozat vagy az "AZ". Ráadásul, amennyire tudom, a Végítélet két különböző kiadást is megért, amiből az egyiket mostanában olvastam ki újra. Nem tudom, hogy ez melyik volt, de jobban belegondolva, nem is olyan nagy trúváj a könyv, mint ahogy emlékeztem.

A történetnek enyhe aktualitása van, a Covid miatt. Ha King ezt kb. 100 éve a spanyol nátha idején írta volna meg, egészen biztos, hogy levadássza a feldühödött tömeg, azt gondolván jövőbe látó boszorkány. Amerikában elszabadul egy katonai kísérlet által léttre hozott szuper influenza vírus, melynek a halálozási rátája majdnem 100%. Pár hónap alatt kiírtja a Föld lakosságát alig maroknyi túlélőt hagyva diadalútja után. Azonban, ha ez nem lenne elég, a túlélőket ezoterikus vallási fantasztikum rendereli két táborra, melynek egyik vezetője Isteni sugallatra igyekszik terelgetni a nyájat, míg a másik a megtestesült gonosz, ki arra használja fel erejét, hogy lehetőség szerint a maradék emberiséget is lenulázza.

A könyv eszméletlenül erős szórakozás volt számomra, nem véletlen, hogy kétszer is elolvastam. (Másodjára azonban nem ütött akkorát, ellentétben pl. a Dolores-szel, vagy a Holtsávval, amik eddig minden olvasásnál hozták a szintet.)

Egyelőre két feldolgozása készült és mindkettő mini-sorozat, hiszen a téma, a szövevényes cselekmény és rengeteg karakter miatt nem hiszem, hogy egész estés mozi változatban egyáltalán érdemes lenne-e belekezdeni. Azonban a sorozatok közül, annak ellenére, hogy a mostani technikailag tényleg eszméletlenül szép a képernyőn, mégis a régebbi változatot választanám, ha az élvezeti értéket nézem. 

A régi számomra sokkal jobban kezelte a karaktereit és mintha a színészek is jobban meg lettek volna válogatva a karakterekhez. Az új változat igyekszik politikailag korrekt lenni és mintha kicsit fiatalított volna a karaktereken is, összességében azonban jóval a régi, 1994-es sorozat szintje alatt maradt, legalábbis számomra. 

Nem emlékszem, hogy Frannie Goldsmith különösebben szép nő lenne a könyvben, de hogy Odessa Young egészen más, mint gondolnék róla, az biztos. 

Lloyd Henreid figuráját is kiherélték, mert 94-ben Miguel Ferrernél éreztem, hogy a korábban mindenre alkalmatlan fickó Flagg keze alatt egy megbízható segítő lett, míg az új filmben, Nat Wolff egy irritáló ripacsként hozza a figurát. Állítólag King egyik kedvenc figurája Henreid a könyvből. Szerintem egészen biztosan nem a 2020-as Henreid-re gondolt.

Trash, avagy a szemétláda ember szerepe is erősen le lett csupaszítva és Ezra Miller olyan szintre emeli benne a fullba nyomott kretént, hogy nekem kellemetlen.

Greg Kinnear, aki Glen Bateman vagy Henry Zaga, mint Nick Andros, totál mellékkarakterekké avanzsáltak, miközben a regényben Andros haláláig majdnem kulcsfigura. 

A mini sorozat pedig hiába több műsoridőben, ha pl. olyan apró, de szerintem fontos részleteket kihagy, mint a rádiós Rae Flowers (Kathy Bates) kiiktatása, vagy amikor a túlélők egy vakbéllel igyekeznek megküzdeni a vándorlásaik során. Azt gondolná az ember, hogy a közel dupla játékidő miatt sokkal alaposabban lesz idő kiemelni karaktereket, azonban végül nem éreztem így.

Mindezek ellenére szerintem érdemes egyszer megnézni ezt is, hiszen aki kedveli Kinget, az beissza vízióit, akár a homok, ám, ha a kettő közül egynek akarsz esélyt adni, akkor az 1994-es sorozatot ajánlanám!

A sorozat befejezése egyébként mindkét esetben kb. az, mint a könyvben és frissen nézve és olvasva, kicsit olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, mintha King hirtelen nem tudta, mit is csináljon a New Vegasba érkezőkkel és szerette volna gyorsan lezavarni az egészet, mielőtt eljutna oda, hogy Flagg karaktere megtámadhassa a túlélőket, mert az már tényleg nem tett volna hozzá a történethez. Így azonban, ez a kurtán-furcsa lezárás, Trash jóvoltából, valójában nem is feltétlenül rossz, még akkor sem, ha legelőször mindenre számítottam volna, csak erre nem.

2020-ban azonban valamiért úgy gondolták, hogy valamit még hozzá kell tenni a gonosz sorsához, ezért beleszőttek egy számomra teljesen értékelhetetlen lezárást is. 

Biztos vagyok benne, hogy a nosztalgia miatt kedvelem a régebbi változatot, ezen azonban nem hiszem, hogy érdemes rágódnom. 

Azért érdekelne olyanok véleménye, akik most látják esetleg mindkettőt,

Végítélet, 1994: 70%

Végítélet, 2020: 50%

Grizzly - Grizzly (2014)

Grizzly - Grizzly a.k.a. (Red Machine) (2014)

Rendezte: David Hackl

Megtekintés? - Ne viccelj. Esetleg, ha kicsit ittál.

Hackl rendezte az ötödik Fűrész filmet. Nem tudom, hogy ez pozitívum e, hisz bár a Fűrész sorozatot összességében kedveltem, sőt, az első rész kifejezetten erős thriller-horror szerintem, hibái ellenére is, a második résztől számomra a franchine egy torz, alaktalan vérfolyammá degradálódott. Nem jobb-rosszabb részekkel, hanem hatásos és kevésbé kreatív gyilkosságok egymás után pakolásával igyekezett megtartani az első rész rajongóit. Az ötödik részre önerőből nem is emlékszem, így Hackl rendezői zsenijét - ha van neki - méltatni elég képmutató lenne tőlem.

A forgatókönyv íróit megemlíteni szintén teljesen felesleges, mert a Grizzly című film egy részt félig simán lehetne Remake is - 1976-ban ezzel a címmel készült egy hasonló mozi - másrészt egyetlen igazán eredeti pillanata nincs azok számára, akik szoktak állatos horrorfilmeket nézni. Mert a műfajnak megvannak a kliséi, melyektől hemzseg a film.

Rowan (James Marsden) néhány éves börtönbüntetés után hazatér a kisvárosba, ahol történetesen a bátyja a helyi seriff. (Némi hasonlóság az Alien vs. Predator második részével) Van közöttük némi feszültség, aminek kibontására sok idejük nem marad, hiszen pont Rowan érkezésére időzítve kezdi véres működését egy halálosan hatalmas maci, aki az erdészházat nem bontja le, de annak ajtaja egy darab ostyalapként bomlik szét mancsai között. Beckett seriff, Rowan bátyja (Thomas Jane) nem örül a tesó felbukkanásának, mert első lépésben az összeverekszik egy helyi kisstílű stricivel. (Thomas Jane ismeri a zsánert, hiszen 16 évvel korábban részt vett egy hasonló felépítésű moziban, amely bár technikailag jelen filmünkhöz képest egy matuzsálem, már ami a CGI állatokat illeti, mégis, ki merem jelenteni, hogy maradandóbb és szórakoztatóbb alkotás, ha a B horrorfilmes palettán válogatunk. A film az egykor szebb napokat látott Renny Harlin cápás mozija a Háborgó mélység, melyben Thomas Jane szintén főszerepet játszott. És mennyivel jobban kedveltem. Ezt meg nem... Renny Harlin be nem váltott biankó csekké változott, mint rendező és Thomas Jane sem lett A listás színész, pedig néha sikerült a skála közelébe úsznia. Lásd. Megtorló 2004-ből.)

Van persze barátnő is, akiért lehet izgulni, mert bár csinos kis feleség az illető (Piper Perabo), a buzija az, hogy macikat számol az erdőben, miközben a karakter SÜKET! Ez komoly? Kimenni élvezni az erdőbe a csendet, nem rossz program, de süketen kimenni és élvezni egy másfajta csöndet, azért nem hiszem, hogy nagy buli. A macika meg egy bölcs mondás szerint nem játék, ezért süketen nem hiszem, hogy közéjük merészkednék, hiszen míg egyik oldalon a kis bocsokat simizem és csiklandozom, addig mama-maci hátulról basz majd tarkón. És ezen az sem nagyon változtat, hogy van nálam maci-spray.
Perabo ettül függetlenül csinos negyvenes és otthon van a hasonló felépítésű filmekben, mert egyszer eljátszott egy barlangászt a "Barlang - The Cave" című fostalicskában, amely csak alig lett végül izgalmasabb és igényesebb, mint ez a Grizzly-s varázslat. Ott a környezet más.

Lövésem sincs, miért kell gagyi számítógépes tűzzel megölni egy félig CGI medvét, ha nincs pénz pixelre.

Van persze egy igazi Pampalini (Billy Bob Thornton) is, aki maci-szakértő és mint ilyen, a falu többi tagja utálja és még arrogáns is mellé. (Bár elvileg ez nem függne össze, de tudjuk, a "Cápa - Jaws" óta, hogy akik otthonosan mozognak a természet titkai között, specifikusan egy állat témájában, azok kicsit elszállt figurák. (Ne felejtsük, hogy a Cápában a vadász Quint és a tengerbiológus Hooper is kicsit túl okosnak vélte magát, ami miatt kezdetben dagad közöttük némi versenyszellemre épülő versengés) Bobby fiú egy időben szinte már kultikus-színészi státuszig kapaszkodott fel, és csak bízom benne, hogy kvalitásai okán és nem azért, mert a sokak szerint agyon hype-olt Angelina Jolie második - ha jól számolom - férjecskéje volt egy rövid ideig. Azért nehéz követni ezt, mivel William úr Jolie-n kívül elfogyasztott már négy feleséget és jelenleg egy hatodikkal él. Nem akarom bántani, de vagy tíz éve nem emlékszem, hogy láttam volna tőle említésre méltó, a főleg mellékszerepek mellett, amiket viszont jól hoz, igaz, néha olyan, mintha ugyanazt a gazembert variálná. És egyelőre úgy látszik a sikersorozat Fargo sem rángatta ki ebből a másodvonalbeli posványból.

Szóval, Grizzly maci terrorizálja a környéket, mind kevesebb szereplőt hagyva életben, ezért sejthető, hogy hamarosan főszereplőink és barátnőik lesznek a célpontok. A férfiak ősi rítus szerint fegyvert ragadnak és irány a mélyzöld dzsungel, amely agyon van szürkítve és ködösítve. Nem maradhat ki egy lábtörés sem, hogy tovább lassítsa mind a cselekményt, mind a szereplőket. A végső és fájdalmas összecsapás pár perc alatt lezajlik a hegyi tó partján. Az utolsó negatív szereplők még macihalál előtt meghalnak, macimancs által. Többek között a kiöregedett seriff (Scott Glenn - ha mostanában megjelenik valamiben, kinyírják, az tuti: Kiképzés, Vakító fehérség), aki szemet hunyt a tilosban járó medvevadászok mészárlása előtt, némi plusz pénzért, hiszen mint egy fél mondatból kiderül, a nyugdíjba egy forint nélkül kellett volna bevonulnia. A helyettese, Beckett pedig mielőtt elmoralizálhatna a szituáción, vagy rá lenne kényszerítve, hogy egy öreg barátot juttasson a rács mögé, megmenekül a dilemma elől, hiszen a Grizzly maci, amolyan természeti bosszúállóként, igazságot szolgáltat és CGI harapással oltja ki saját vérszomját és az öreg seriff életét.

Ahogy a filmbeli maci megtépázta a Billy Bob Thornton által alakított vadászt, úgy tépázzák meg az ilyen fércművek a színész korábbi ázsióját.

Szóval egy unalmas és érdektelenül rendezett filmről van szó. Nem nagyon éri meg a másfél órát, mert ráadásul túl komolyan is veszi magát. Marsden és Jane sokkal jobb filmeket érdemelnének, nem mintha olyan nagyon tehetségesnek tartanám őket, de kellemes figurák. Billy Bob Thornton teljesen jól alakítja a karakterét, bár, mikor a végén, krízis helyzetben kiürül a puskája és ezért a hibája miatt veszíti életét, elgondolkodtam, hogy ezt a gyerek bakit elköveti e az életben egy igazi, nagybetűs vadász, vagy ez csak a forgatókönyvek gagyi lövöldözőinek privilégiuma. Perabo-t sem igényelte a szerep, így viszont, gondolom nem túl nagy pénzért, sikerült pár jól csengő nevet a stáblistába csempészni. Feleslegesen.

A film egy olyan ígéret, amely után kicsit keserű maradt a szám íze. Mosolyogva izgultam rá a filmre, bízva, hogy valamilyen formában meglépjük az olyan filmek szintjét, mint a "Madarak, Cápa, Háborgó mélység", de sajnos, csak egy biflázás fáradt visszaböfögését kapjuk, néhány kellemesen fényképezett erdei fotóval körítve.

40%
Vagy kevesebb.

Ha megnéznéd:
- A grizzly birodalma (2014)

Figyeld:
- Mindig szerettem, amikor embereket úgy közelítenek meg három méteres állatok, hogy azokról csak akkor vesz a szereplő tudomást, mikor már letépték a fejüket.
- Szóval, itt is gusztustalan húzásokkal tudnak operálni a kurvák. Nem szólunk, hogy fizess, csak majd a motel szobában, hogy ne tudj eltűnni, amikor rádöbbensz, hogy nem akarsz részt venni ebben a buliban.
- Szegény öreg seriff, vajon milyen körülmények miatt szorul az "árulásra", ha látjuk, hogy Beckett faháza pl. kifejezetten gyönyörű és nem tűnik rászorultnak.
- Az indián nyomkereső és két orvvadász között igen gyorsan elharapódzik az erőszak. Csoda, hogy korábban tudtak együtt dolgozni...