Mielőtt felébredek - Before I Wake (2016)

Mielőtt felébredek - Before I Wake (2016)

Rendezte: Mike Flanagan

A film Mafab adatlapja: Before I Wake (2016)

Megtekintés: Kicsit sok a jump scare, de ettől függetlenül egy kellemes horror stíluselemeket felvonultató dráma.

Nem gondoltam volna, hogy Mike Flanagan, aki idén már elkészített egy egészen remek kis home invasion horrort - bár hibái is akadtak, viszont a hangulat kárpótolt értük - a Hush-t, még ugyanabban az évben elkészít egy több rétegű történetet, amely funkcionálhat horrorként, családi drámaként, fantasy-ként vagy akár egy X-Men film Spin Off-ként is. Az "Ébredés előtt" szereplői a saját démonaikkal küzdenek meg, amelyben megtalálható az indokolatlan haragtól kezdve az elhagyatottságtól való félelemig sok emóció.

A főszereplők egy kisfiú, Cody, (Jacob Tremblay), aki miután elveszítette édesanyját, adoptáló szülőkhöz kerül és mivel körülötte az élet enyhén szólva is híján van az idillinek, időről-időre lecserélődnek körülötte a lehetséges nevelő szülők. Tremblay alakítása itt közel sem olyan ütős, mint a sokat dicsért és Oscar díjakra jelölt "A szoba - Room (2015)" esetében, ám a történet nem is kívánta meg azt, hogy drámaibban alakítson a fiatal aktor. A történet két másik fontos szereplője az épp aktuális befogadó házaspár, akik korábban elveszítették saját csemetéjüket és végül készek voltak akár egy idegen gyermeket örökbe fogadni, habár, talán még nem álltak erre teljesen készen és ezt erősíti meg a film gerince is. Mark (Thomas Jane) és Jessie (Kate Bosworth) eltérő módon igyekeznek feldolgozni gyermekük halálát és az egyetlen, amiben egyetértenek, hogy tovább kell lépniük és ebben segíthet nekik az is, ha egy sanyarú sorsú kisfiút magukhoz vesznek és igyekeznek jó nevelőszülőként gondoskodni róla. A két ember természetesen nem teljesen egyformán dolgozza fel a gyászát és nem egyformán haladtak végig a gyógyulás útján. Mark már képes lenne akár lezárni a múltat és figyelmét csak Cody-nak szentelni, míg Jessieben még mindig erősek a halott Sean iránti érzések és sokkal lassabban képes túllépni a tragédián. Thomas Jane mostanában nem volt ennyire szerethető, mint ebben a filmben és a több játékidő Bosworth-nak jut, amitől kezdetben féltem, mert nem tartom jó színésznőnek, itt viszont, nem tudni, a rendező hatására vagy mert jó volt az alapanyag, de Kate Bosworth saját tehetségének legjavát hozza.

Az unásig koptatott ijesztgetős panelek még mindig működnek.

- Kész vagy rá?
- Azt hiszem.
Pedig akkor Jessie valójában még közel sem engedte el halott fiának a kezét. Már a felhajtón áll az autó, amelyben Cody megérkezik hozzájuk és míg Mark képes lenne nyitni a fiú felé, addig párja, Jessie, lelke a múlt felé kacsintgat, ezért amikor kiderül, hogy Cody elméje amolyan kivetítőként képes működni, Jessie önös érdekből saját hasznára igyekszik felhasználni a kisfiú adottságát. Nem érzem közhelyesnek, hogy már megint a női szereplő az, aki miatt fellépnek a problémák, annak ellenére sem, hogy ezzel állandóan visszautalunk Ádámra és Évára, ahogyan Éva megszegi a parancsot. Itt Jessie az, aki rálép a tiltott ösvényre és ha nem kerekedne felül rajta a józanság, egészen biztosan elbukna az úton. Szerencsére a film nem erősíti a sötét és pesszimista drámák sorát, habár, kezdetben azt hihetjük.

A film egyik rétegében egy rémisztő horrorfilm, amelyben egy különleges képességű gyermek agyszüleményei vannak hatással a környezetére. De ez csupán a felszín, amivel könnyebb eladni a filmet azoknak, akik a történetben csupán a rémisztgetést keresik. Egy másik vonalon a film drámai fejlődéstörténet, amelyben mind Cody figurája fogadja el az élet törvényeit és dolgozza fel édesanyjának elvesztését, míg a másik vonalon Jessie tanulja meg elengedni elhunyt kisfiát, hogy végül maga mögött hagyva a fájdalmas múltat, ismét egészségesen próbáljon élni. A többi szereplő ebben asszisztál nekik.

Egy harmadik értelmezés szerint, ha különleges képességekkel rendelkezünk és nincs, aki azoknak a használatát megtanítsa nekünk, előfordulhat, hogy azt nem jól fogjuk felhasználni az életben. A különleges képesség persze átvitt értelemben is érthető, hiszen megszületett gyermekben ott rejlik a tehetség csírája valami iránt és a szülő felelőssége lenne azt kibontakoztatni. Sajnos, a szülő erre nem mindig képes - néha csak azért, mert elszakad a gyermektől, ilyen-olyan okkal - de a lényegen nem változtat, hogy a szülőnek kell a helyes útra terelnie gyermekét, hogy az később tudatos és életben sikeres felnőtt legyen.

Cody másrészt viszont egy mutáns. Helye lenne Xavier professzor csapatában, hiszen amire ő képes, az különleges és roppant veszélyes képesség. Megfelelő irányítás nélkül ön és közveszélyes. Jessie szerencsére idejében ismeri fel, hogy ahelyett, hogy a múlton rágódik, ideje, hogy a jelenben segítsen a kisfiúnak, hogy kiteljesedjen az élete és ezzel lehetőség szerint jobbá tegye Jessie életét is.

A film befejezése eléggé hepiendes, sőt, feltételezhető egy nagy reveláció is a végére, amit csak sejtet a film, de borítékolható. Flanagan még mindig nem lett komoly hollywoodi tényező, de hangulatban és felépítésben ez a mozija is kiváló szórakozás estére. Azért egy évben belül két erős mozit elkészíteni nem kis feladat és nem tört bele a bicskája. Az ébredés előtt című filmet nyugodtan merem ajánlani bárkinek és ne ess abba a csapdába, hogy horrorként gondolsz rá, mert akkor eléggé beszűkülhet számodra a befogadása. Ez társadalmi dráma, némi fantasztikummal.

A fényképezés és a díszletek jók, a filmzene nem túl erős, de a képek alatt megállja a helyét. Bosworth tényleg jó és bár nekem Trumbley túl cuki, meg a hangja is idegesítően nyávogós számomra, azért összességében jó az összhang a szereplők között. Dash Mihok-ot meg kedvelem, ha látom valamiben, igaz, a neve sokkal ismertebb, mint alakításai.

70%

Ha szeretnéd látni: M I E L Ő T T  F E L É B R E D E K

Végül megtudjuk majd a pillangók szerepét is, ami kicsit több, mint egyszerű látványos CGI ujjgyakorlat.

Patthelyzet - Standoff (2016)

Patthelyzet - Standoff (2016)

Rendezte: Adam Alleca

A film Mafab adatlapja: Standoff (2016)

Megtekintés: Azért elmegy az a másfél óra. Még ha kicsit döcögősen is.

A film erénye és hátránya, hogy roppant költségkímélő a történet. Kamaradarab, három színészre. Két öreg róka és egy zabálni való kislány közös munkája. Elég gyorsan belecsöppenünk a történetbe, alig húzzák azt magyarázattal. A jellemrajzok maguktól kirajzolódnak - már amennyire - a játékidő alatt. A film előnye, hogy a hangsúlyt a drámára és a két férfi színész közötti interakcióra lehet helyezni, így a film hagy helyet a színészi játéknak, ami sok akciófilmről nem mondható el. A hátránya viszont az, hogy a karakter-központúság sokaknak álmosító lehet, hiszen a közel másfél óra alatt bizonyos szempontból nem történik semmi. Mert kb. ez a patthelyzet lényege.

Bird (Ella Ballentine) édesanyjának (Elírtam a családi kapcsolatot, amit unknown felhasználó találóan jelzett nekem. Feliratos filmnél ezért nem szabad felállni és kimenni a vécére ! ) aktuális barátjával elkeveredik egy temetőbe. Történetesen egy üzletasszony itt búcsúzik el a férjétől, amikor a könyörtelen bérgyilkos, Sade - enyhe utalás lehetne de Sade márkira, aki jeles volt anarchizmusból és szadizmusból, de a karakterre valójában egyik sem jellemző - (Laurence Fishburne) lemészárolja a teljes megjelenteket. Egyedül Bird tud nyakába szedett lábacskákkal és egy fényképezőgéppel elmenekülni, amellyel azért korábban tökéletesen rögzítette Sade arcát, aki késve vette észre a kislány terápiás kattintását, ugyanis Bird a fényképezőgépen keresztül dolgozza fel a számára félelmetes világot.

A kislány menekülni kezd, Sade a nyomában. Végül Bird egészen Carter (Thomas Jane) tornácáig szalad, aki ugyan nincs a legjobb formában egy családját érintő tragédia miatt, viszont komoly katonai múlttal rendelkezik. A kislány és a jelenleg egyedül élő férfi gyorsan felmenekül az emeletre, míg Sade az alsó szinten veszi fel a lőállást. A direkt támadás és a kifüstölés egyéb okok miatt nem nagyon jöhet szóba, hiszen Sade szeretné az ügyet olyan gyorsan és olyan csöndesen lezárni, amennyire lehet. Elvileg Carter is gyorsan pontot tehetne az ügy végére... ha nem egyetlen lövedéke lenne beleszorulva az otthon tárolt fegyverébe.
A patthelyzet kialakul és a két férfi pszichológiai harcot kezd egymás ellen, amelybe az érvelés, fenyegetés, könyörgés és zsarolás jól megfér. Alleca igyekszik jól kufárkodni a történettel és egészen tűrhetően teljesít. A film nem lesz teljesen unalmas, igaz, biztos lesznek olyanok, akiknek ennyi izgalom kevés lehet.

Thomas Jane kezd öregedni. Sajnálom, hogy olyan filmek után, mint a bűnös élvezet "Háborgó mélység" vagy a közepes képregény akció "A megtorló"-n keresztül - nem is említve a rengeteg jó film nyúlfarknyi mellékszerepét - Stephen King "A köd"-jét és "Álomcsapdáját" bezáróan, főleg másodvonalbeli filmekben szerepel. Azokban sem feltétlenül főszerepet. Szóval, hiába kedvelem a színészt, előfordulhat, hogy friss munkái elkerülik a hazai kiadást és nem kerül filmje a kezembe. (Bár, ez egyre nehezebb az Internetnek köszönhetően.)

Fishburne is inkább a televíziót preferálja mostanában, az igazán nagy mozikat inkább csak sokadik karakterként erősíti - pl. Acélember főszerkesztője. Jó színész és amit lehet, kihoz az eléggé egysíkúnak tűnő, vérszomjas bérgyilkosból és csak a film második felében kezd árnyalódni a karakter kissé. Egészen odáig leginkább egy fekete Terminátort láthatunk. Később a kezdeti magabiztosság és könyörtelenség elkezd lemállani a figuráról és onnan lesz érdekesebb az alakítás.

Ella Ballentine pedig felnő a két férfiszínészhez a néha gyermeknek, máskor koravénnek tűnő Bird-i szerepében. A film a legkevesebbet talán belőle hozza ki, viszont ez azért lehetséges, mert ő a kellék a két férfi színész interakciójában.

A Standoff sima western felállás, melynek két végén van a fehér cowboy és a fekete, akik egyetlen kisasszony kegyeiért harcolnak.
A trailer átveri a nézőt, hiszen azonnal egy gyönyörű hegy látképét mutatja és utána az első percbe tömöríti a temetői jelenetet, hogy ne tudjuk, valójában egy zárt térben fog játszódni szinte az egész következő hetven perc.

A fényképezés szép, akárcsak a színek. Nincs minden agyon szűrve szürkére, kékre. Bird vörös ruhája simán Piroska metafora: a kis ártatlan lány menekül a gonosz farkas elől, csak nagymama helyett véletlenül a vadász házába sikerül menekülnie. A vadászéba, aki nincs a toppon. Másrészt a piros lufi is egy metafora, amelynek a szerepe átvezetés Carter halott fiáról a később ugyanolyan vörös ruhában megjelenő kislányra. Ezzel hangsúlyozva, hogy bár korábban nem tudta a saját gyermekét megmenteni, most kap egy második esélyt, hogy megvédjen valakit, aki rá van szorulva.

60%

Grizzly - Grizzly (2014)

Grizzly - Grizzly a.k.a. (Red Machine) (2014)

Rendezte: David Hackl

Megtekintés? - Ne viccelj. Esetleg, ha kicsit ittál.

Hackl rendezte az ötödik Fűrész filmet. Nem tudom, hogy ez pozitívum e, hisz bár a Fűrész sorozatot összességében kedveltem, sőt, az első rész kifejezetten erős thriller-horror szerintem, hibái ellenére is, a második résztől számomra a franchine egy torz, alaktalan vérfolyammá degradálódott. Nem jobb-rosszabb részekkel, hanem hatásos és kevésbé kreatív gyilkosságok egymás után pakolásával igyekezett megtartani az első rész rajongóit. Az ötödik részre önerőből nem is emlékszem, így Hackl rendezői zsenijét - ha van neki - méltatni elég képmutató lenne tőlem.

A forgatókönyv íróit megemlíteni szintén teljesen felesleges, mert a Grizzly című film egy részt félig simán lehetne Remake is - 1976-ban ezzel a címmel készült egy hasonló mozi - másrészt egyetlen igazán eredeti pillanata nincs azok számára, akik szoktak állatos horrorfilmeket nézni. Mert a műfajnak megvannak a kliséi, melyektől hemzseg a film.

Rowan (James Marsden) néhány éves börtönbüntetés után hazatér a kisvárosba, ahol történetesen a bátyja a helyi seriff. (Némi hasonlóság az Alien vs. Predator második részével) Van közöttük némi feszültség, aminek kibontására sok idejük nem marad, hiszen pont Rowan érkezésére időzítve kezdi véres működését egy halálosan hatalmas maci, aki az erdészházat nem bontja le, de annak ajtaja egy darab ostyalapként bomlik szét mancsai között. Beckett seriff, Rowan bátyja (Thomas Jane) nem örül a tesó felbukkanásának, mert első lépésben az összeverekszik egy helyi kisstílű stricivel. (Thomas Jane ismeri a zsánert, hiszen 16 évvel korábban részt vett egy hasonló felépítésű moziban, amely bár technikailag jelen filmünkhöz képest egy matuzsálem, már ami a CGI állatokat illeti, mégis, ki merem jelenteni, hogy maradandóbb és szórakoztatóbb alkotás, ha a B horrorfilmes palettán válogatunk. A film az egykor szebb napokat látott Renny Harlin cápás mozija a Háborgó mélység, melyben Thomas Jane szintén főszerepet játszott. És mennyivel jobban kedveltem. Ezt meg nem... Renny Harlin be nem váltott biankó csekké változott, mint rendező és Thomas Jane sem lett A listás színész, pedig néha sikerült a skála közelébe úsznia. Lásd. Megtorló 2004-ből.)

Van persze barátnő is, akiért lehet izgulni, mert bár csinos kis feleség az illető (Piper Perabo), a buzija az, hogy macikat számol az erdőben, miközben a karakter SÜKET! Ez komoly? Kimenni élvezni az erdőbe a csendet, nem rossz program, de süketen kimenni és élvezni egy másfajta csöndet, azért nem hiszem, hogy nagy buli. A macika meg egy bölcs mondás szerint nem játék, ezért süketen nem hiszem, hogy közéjük merészkednék, hiszen míg egyik oldalon a kis bocsokat simizem és csiklandozom, addig mama-maci hátulról basz majd tarkón. És ezen az sem nagyon változtat, hogy van nálam maci-spray.
Perabo ettül függetlenül csinos negyvenes és otthon van a hasonló felépítésű filmekben, mert egyszer eljátszott egy barlangászt a "Barlang - The Cave" című fostalicskában, amely csak alig lett végül izgalmasabb és igényesebb, mint ez a Grizzly-s varázslat. Ott a környezet más.

Lövésem sincs, miért kell gagyi számítógépes tűzzel megölni egy félig CGI medvét, ha nincs pénz pixelre.

Van persze egy igazi Pampalini (Billy Bob Thornton) is, aki maci-szakértő és mint ilyen, a falu többi tagja utálja és még arrogáns is mellé. (Bár elvileg ez nem függne össze, de tudjuk, a "Cápa - Jaws" óta, hogy akik otthonosan mozognak a természet titkai között, specifikusan egy állat témájában, azok kicsit elszállt figurák. (Ne felejtsük, hogy a Cápában a vadász Quint és a tengerbiológus Hooper is kicsit túl okosnak vélte magát, ami miatt kezdetben dagad közöttük némi versenyszellemre épülő versengés) Bobby fiú egy időben szinte már kultikus-színészi státuszig kapaszkodott fel, és csak bízom benne, hogy kvalitásai okán és nem azért, mert a sokak szerint agyon hype-olt Angelina Jolie második - ha jól számolom - férjecskéje volt egy rövid ideig. Azért nehéz követni ezt, mivel William úr Jolie-n kívül elfogyasztott már négy feleséget és jelenleg egy hatodikkal él. Nem akarom bántani, de vagy tíz éve nem emlékszem, hogy láttam volna tőle említésre méltó, a főleg mellékszerepek mellett, amiket viszont jól hoz, igaz, néha olyan, mintha ugyanazt a gazembert variálná. És egyelőre úgy látszik a sikersorozat Fargo sem rángatta ki ebből a másodvonalbeli posványból.

Szóval, Grizzly maci terrorizálja a környéket, mind kevesebb szereplőt hagyva életben, ezért sejthető, hogy hamarosan főszereplőink és barátnőik lesznek a célpontok. A férfiak ősi rítus szerint fegyvert ragadnak és irány a mélyzöld dzsungel, amely agyon van szürkítve és ködösítve. Nem maradhat ki egy lábtörés sem, hogy tovább lassítsa mind a cselekményt, mind a szereplőket. A végső és fájdalmas összecsapás pár perc alatt lezajlik a hegyi tó partján. Az utolsó negatív szereplők még macihalál előtt meghalnak, macimancs által. Többek között a kiöregedett seriff (Scott Glenn - ha mostanában megjelenik valamiben, kinyírják, az tuti: Kiképzés, Vakító fehérség), aki szemet hunyt a tilosban járó medvevadászok mészárlása előtt, némi plusz pénzért, hiszen mint egy fél mondatból kiderül, a nyugdíjba egy forint nélkül kellett volna bevonulnia. A helyettese, Beckett pedig mielőtt elmoralizálhatna a szituáción, vagy rá lenne kényszerítve, hogy egy öreg barátot juttasson a rács mögé, megmenekül a dilemma elől, hiszen a Grizzly maci, amolyan természeti bosszúállóként, igazságot szolgáltat és CGI harapással oltja ki saját vérszomját és az öreg seriff életét.

Ahogy a filmbeli maci megtépázta a Billy Bob Thornton által alakított vadászt, úgy tépázzák meg az ilyen fércművek a színész korábbi ázsióját.

Szóval egy unalmas és érdektelenül rendezett filmről van szó. Nem nagyon éri meg a másfél órát, mert ráadásul túl komolyan is veszi magát. Marsden és Jane sokkal jobb filmeket érdemelnének, nem mintha olyan nagyon tehetségesnek tartanám őket, de kellemes figurák. Billy Bob Thornton teljesen jól alakítja a karakterét, bár, mikor a végén, krízis helyzetben kiürül a puskája és ezért a hibája miatt veszíti életét, elgondolkodtam, hogy ezt a gyerek bakit elköveti e az életben egy igazi, nagybetűs vadász, vagy ez csak a forgatókönyvek gagyi lövöldözőinek privilégiuma. Perabo-t sem igényelte a szerep, így viszont, gondolom nem túl nagy pénzért, sikerült pár jól csengő nevet a stáblistába csempészni. Feleslegesen.

A film egy olyan ígéret, amely után kicsit keserű maradt a szám íze. Mosolyogva izgultam rá a filmre, bízva, hogy valamilyen formában meglépjük az olyan filmek szintjét, mint a "Madarak, Cápa, Háborgó mélység", de sajnos, csak egy biflázás fáradt visszaböfögését kapjuk, néhány kellemesen fényképezett erdei fotóval körítve.

40%
Vagy kevesebb.

Ha megnéznéd:
- A grizzly birodalma (2014)

Figyeld:
- Mindig szerettem, amikor embereket úgy közelítenek meg három méteres állatok, hogy azokról csak akkor vesz a szereplő tudomást, mikor már letépték a fejüket.
- Szóval, itt is gusztustalan húzásokkal tudnak operálni a kurvák. Nem szólunk, hogy fizess, csak majd a motel szobában, hogy ne tudj eltűnni, amikor rádöbbensz, hogy nem akarsz részt venni ebben a buliban.
- Szegény öreg seriff, vajon milyen körülmények miatt szorul az "árulásra", ha látjuk, hogy Beckett faháza pl. kifejezetten gyönyörű és nem tűnik rászorultnak.
- Az indián nyomkereső és két orvvadász között igen gyorsan elharapódzik az erőszak. Csoda, hogy korábban tudtak együtt dolgozni...