Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
A magyar címbe szükséges volt beemelni az "elmegyógyintézet" szavacskát,
mert egy női névre a férfi nézők nem nagyon ugranának,
hacsak nem egy ismert celeb, vagy képregény-heroikáról van szó.
Megtekintés: Ha szereted a komor, gótikus történeteket, amelyben nyikorgó ajtók mögött elhal a halálsikoly, akkor tegyél vele próbát. Engem végtelenül untatott.
Két hete néztem meg, lássuk mi maradt meg bennem:
1. Kate Beckinsale inkább szép, mint jó színésznő. Éteri szépsége miatt folyamatosan kizökkentett. Egyszerűen, ha megláttam, többé nem éreztem, hogy az időben visszautaztam, hanem mintha egy színdarabot látnék, kosztümökben.
2. Az egész film számomra élvezhetetlenné volt effektezve. Olyan színekkel, füstgépekkel támogatták meg a látványvilágot, amely miatt nehezen tudtam elképzelni - igaz, nem tudhatom - hogy van élő ember, hogy olyan vidéken dolgozzon, ahol ezek a lehúzós, borongós, depressziót kicsikaró esték mindennaposak lennének. Jó, egy őrültekházának mindegy, mert mi magunk is beleőrülnénk.
3. Annyi remek színész. Személyes kedvencem, David Thewlis, aki Mickey Finn-t alakítja, akinek egy névrokona olyan közel került a bűnözéshez, hogy neve mellé még definíció is került a lexikonokba.
4. A forgatókönyv nem túl ügyesen kufárkodik a személycserével, ápoltak és ápolók között, mert hamar lelepleződik, amit még lehetett volna lebegtetni.
5. A befejezés közel sem olyan meglepő, mint tíz éve lehetett volna, mégis szórakoztató.
7. Be kell vallanom magamnak, hogy valahogy nem rajongok Edgar Allan Poe filmjeiért.
8. Jason Flemyng megint eljátszhatott egy unszimpatikus karaktert, aki nem éri/éli meg a stáblistát. Csipázom ezt a krapekot és megnézném végre főszerepben, ahol szerethető a karaktere. Tud valaki valamit?
Szóval, hirtelen ennyi maradt meg.
Végig nem kedveltem a filmet, mert egyértelműen "Viharsziget" utánérzés, meg a főszereplő nyájas-nyálas karaktere sem jött be, igaz, ez a koncepció szilárd része, ami miatt a befejés után azért át kell értékelnem kissé a véleményem, nem igaz?
A film feszes, kissé zavaros és nagyon unalmas volt számomra. Sehogy nem bírt beszippantani a miliő. Jól indult, ám, miután megérkezünk az őrültek házába - amely annyira világvége helyen van és annyira taszító, hogy nem értem, ki gondolja, hogy ott bárki meggyógyulhat - onnantól a barnás árnyalat lesz domináns és elnyom minket az álom.
Persze, lehet, hogy csak velem van a baj és ez egy remek film. Biztos van, akit Poe világa beszippant. Ez a film egy 1844-es novelláján alapul és amikor végre összeáll a vége-főcím előtt a teljes történet, rá kell döbbennünk, hogy a dráma és horror mellett ez egy erősen romantikus darab is. Több információ a wikipédián: The System of Doctor Tarr and Professor fether.
Edward Newgate (Jim Sturgess) ifjú orvos rezidens, akinek választott szakterülete az őrület, az agy és minden, ami ezeken belül megtalálható. Ellátogat a Hollóvetenyő mögötti susnyáson keresztül vezető út végén elhelyezkedő komor Stonehearst elmegyógyintézetbe, ahol már nagyon várja Silas Lamb (Ben Kingsley) a főorvos és díszes kompániája. Edward-nak pillanatok alatt feltűnik, hogy vagy nagyon elrugaszkodott módszerekkel akarják értelembe hozni a betegeket, vagy valami baj van a színfalak mögött. A fiatal orvos különleges figyelmet biztosít egy feleségnek, akit agresszív viselkedése miatt zártak a falak közé, és ami viselkedésnek itt alig van nyoma. Eliza Graves (Kate Beckinsale) törékeny ifjú hölgy, akinek lehet, hogy nincs ki mind a négy kereke, de ebből külső megfigyelő vizsgálat nélkül semmit nem tud kideríteni. Edward arra hajlik, hogy a nő inkább fogoly itt a világvégén, semmint páciens, és erre irányuló nyomozása során egyre több és veszélyes titkot fedez fel. Kezdetben az igazság hajtja, míg utóbb már a túlélés a tét.
Megtekintés: Még nem az igazi Cage-től, de egészen érdekes kis szellemtörténet.
Kb. 2010 óta olyan érzésem van, mintha Nicholas Cage átment volna megélhetési színészbe. Mint vagy tíz éve Seagal, vagy Robin Williams az utolsó 5-10 évében. Hogy értem ezt? - Úgy, hogy be-becsúszik pár érdekesebb, fontosabb, pénzesebb darab, mint a "Crood-ék - The Croods (2013) vagy a "Joe - Joe (2013) filmdráma, ám ezek mellett felejthető produkciók sorakoznak, melyeket a megtekintés közben töröl az agyunk, vagy, már a poszterek nézése közben döntjük el, hogy nem köszönöm. Cage frizurájáról már nem is beszélve. Olyan, mintha titkon a világ legrosszabb sérójú színészeinek listájának tetejét lőtte volna be magának... a séró helyett. Nem számítva a direkt elbaszott frizurás filmeket.
Filmválasztás és háré alapján leírni egy színészt elég pofátlanság tőlem, viszont ne felejtsük el, hogy Cage a csúcsra akkor ért, amikor leforgatta akciófilm trilógiáját és azóta, bár készít jó filmeket is, inkább a mennyiség dominál, nem a minőség. Szóval, tizenöt éve elindult lefelé a sztárságból, hogy megbízható iparos legyen, aki évi 2-3 produkcióval is jelen van a mozikban, csak a nézők vannak kevésbé jelen a bemutatókon. A magyar filmforgalmazók sem törik már érte magukat annyira. DVD-n sem jelenik meg minden filmje nálunk, vagy legalábbis, nem időben. Ezeket összerakva az a néző lettem, aki fenntartással ül neki egy filmnek, amiben Cage szerepel.
Most javított kicsit!
Uli Edel neve, mint rendező, kicsit egzotikusan európai direktort jelentett. Látszik, mennyire nem vagyok otthon ebben a közegben. Homályos okok miatt, amikor megláttam nevét a stáblistán, akkor arra gondoltam, hogy valami ínyencséget fogok látni, hiszen, amennyire emlékszem, Edel stílusa a komoly drámák, zaklatott témák. Mindezt azért mert anno olvastam róla olyan filmek kapcsán, mint a polgárpukkasztó Christina F. vagy az Utolsó kijárat Brooklyn felé, pedig egyiket sem láttam. Szóval, Uli Edel neve nekem tudatalatt épült be a memóriámba, hiszen alig láttam munkáit. Még a botrányfilmként aposztrofált A tanú testét sem, talán mert sosem voltam oda Madonnáért a celebért. Azután eszembe jutott, hogy lehet, hogy az igazi drámai műveiről eddig lemaradtam, de a kommersz, Amerikában készített tévés produkcióiból a nemrég bemutatott, magyar vonatkozású, Houdini című misztikus drámához legalább volt szerencsém. Azután még előkerült régről egy A gyűrű átka című fantasy is, de azt jobb elfelejteni. Nekem nagyjából sikerült is...
Összességében Edel neve ismerősen csengett számomra és várakozással töltött el legújabb műve.
A szellem fizetsége pedig nem lett nagyon erőszakosan nyomulós szellemfilm, vannak benne olyan gyerekbetegségek, amiket ez a műfaj egyszerűen nem tud levetkőzni magáról - pl. amikor egy szellem megjelenéséhez ijesztő hangot párosítanak, hogy a néző felriadjon a szendergésből, pedig a valóságban mitől lenne hangja egy kis levegőváltozásnak? - és a befejezése is kicsit talán összecsapott, mégis szórakoztató darab és van benne valami, ami miatt inkább a sikerültebb Cage filmek közé lehet sorolni. Az olcsó, de jobb darabokhoz. Persze, nem biztos, hogy egy hónap múlva fogsz rá emlékezni, mert most éppen nagyon pörögnek a szellemes filmek, viszont a befejezése miatt ha halványan is, de kellemes emlék lesz számodra.
Ahhoz képest, mennyire zsákutca a videokamera, elég sokat mutatják a filmben...
Szpojleres lehet: Mostanság rengeteg horrorfilm, misztikus darab szól valamilyen formában az átkokról, melyet meg kell törni. Vagy megtörni, vagy áthárítani másra, esetleg viszont átokkal fogadni, stb. A film közben el is gondolkodtam, hogy maga a téma, hogy szellem meg átok, mennyire mesefilm kulmináció. Miért is? Van egy nő, akit boszorkánynak néztek és feláldoztak, meglincseltek. A pikánssá teszi az áldozást, az az, hogy három gyermekét is vele áldozták, ami eléggé aljas húzás egy falu közösségétől, amin viszont már nem lepődünk meg. Ekkor mit tesz az anyuka, akinek körmére ég a máglya? Elátkozza a közösséget, hogy minden évben eljön három gyermekért és magával ragadja őket, így állva bosszút a sajátjaiért. Azután az átok megfogan. Ez felvet pár kérdést: A boszorkány akkor most tényleg boszorkány volt? Ha jogosan áldozták fel, miért kellene nekem megsajnálnom - amit mégis megteszek, miközben felidézik a sötét múltat? Ha tudta a boszorkány, hogy ilyen képessége van, akkor miért nem más módon élte le életét? Miért nem szökött el, mielőtt levadászták? Feltételezem, akinek ekkora a hatalma, durva dolgokkal tudta volna sokkolni a parasztokat, akik érte mentek. De ez szőrszálhasogatás. Viszont, nem értem, ha ilyen átkozási tehetsége volt - amiről lehet, hogy nem tudott??? - akkor miért nem egy füst alatt intézte el az összes ellenségét? Évente három gyerek a közösségből? Az nem kicsi szám, ha belegondolsz, főleg egy éppen duzzadó közösség esetén. Az ezerhatszázas évekről beszélünk, amikor az emberek mindenféle démoni praktikákkal múlatták a szabadidőt. Vagy szántottak-vetettek. Viszont, ha egy olyan közösség része vagyok, ahol évente három gyermek tűnik el, felvetődik a kérdés, kik a vétkesek? Nyilván, akik jelen voltak a kivégzésnél, azok pontosan tudtak az átokról. Miért maradtak akkor a városban, ha nem tudták megtörni az átkot? Miért nem hintettek be sóval mindent és telepedtek le ötven mérfölddel odébb? Ha boszorkányvadászatban ilyen erősek voltak, nem volt köztük egy tisztességben megőszült boszivadász sem, aki akár jó pénzért megtörte volna az átkot? És, ha voltak, akik tudták, milyen veszély leselkedik az ott lakókra, mi a francért tartották azt titokban, hogy a főszereplő végül egy hagyományőrző csoport tábortüzes bulijánál kelljen megtudja a város szomorú múltját? A boszi miért nem inkább arra használta varázserejét, hogy a saját és szeretett gyermekeivel éljen tovább, akár egy másik létsíkon? Ennyivel jobb az örök bosszú unalmas körforgása? Vannak azért kérdések, amikre nem kapunk még választ: Minek neki az a sok kisgyerek? Akiket visszalopnak tőle, azt egy év múlva nem akarja ismét elrabolni? A szellemlétben szórakoztató dolog, egész nap egy pincében állni? Mi az a három keselyű? És hogyan lehet fizetni a szellemnek valójában?
Oké, Cage a főhős, meg csak az ő gyerekéről van szó, de egy ilyen hatalmas misztikus történetet egy város magába nyel és elsüllyeszt gyomorba, hogy úgy kelljen kinyomozni, mi a teendő? Még jó, hogy a város számkivetettjei pontosan tudják, merre kell menni a sötétben, hogy megtaláljuk a boszorkány házát... ami megint elvisz minket meseföldre. A boszi házikója, melyben gyermekek vannak bezárva a pincébe. Nem rossz.
A megvalósítás remek, ijesztő. A menekülés kicsit gyors és kevés kalandot kínál, viszont van a történetben még kraft. Van egy érzésem, hogy A szellem fizetségének készül folytatása, akár Cage nélkül is, mert így nem lehet lezárni valamit. Egy tökös apuka már tudja a titkot! Miért ne akarna később ezzel a titokkal másokon is segíteni?
Cage a szokásos. Néha olyan fájdalmas arcot vág, hogy azt kell hinnem, ilyenkor suhant át rajta a gondolat, hogy megint nem a megfelelő filmre írt alá.
Az anyuka szerepében a sorozatokból ismert Sarah Wayne Callies hisztizik. A szeme még mindig gyönyörű, de valahogy nem tartom jó színésznőnek az asszonykát. Mutatós, de olyan, mintha mindig ugyanazt a figurát hozná. Pedig Loriként gyűlöltem, Sarah-ként csíptem.
Pár éve Cage volt az, aki bosszúálló démonként visszatért a pokolból. (Nem is egy filmben.) Most viszont ő az, aki egy hasonló teremtmény karmai közé kerül.
A film szépen van fényképezve. Az effektek kicsit gyengécskék, leszámítva a repülő dögöket. A történet kicsit darabos, kicsit bugyuta, viszont a befejezése egészen érdekes és végre, nem az a befordult, világvége érzést sugallja, hanem némi reményre ad okot. Nem támogatom a folytatásokat az ilyen átkos-szellemes filmeknél, de megnézném, mivel tölti az év 362 napját a boszi szellem és udvartartása... meg ilyen baromságok.
Akkor ott van pl. a videokamera, melyet a kissrác végig használt a halloween felvonulás alatt. Később az apja egyszer belenéz ugyan, ám később teljesen elsikkad az egész momentum, pedig egy videokamerás felvételből sok mindent ki lehetett volna hozni. Kihagyott ziccer vagy red hering effektus?
Bár a forgatókönyv már hosszú évek óta kering kézről kézre, azért lett volna mit csiszolni rajta. A szöszi likvidálása pl. teljesen felesleges, ha belegondolunk, hiszen később, más szereplők sokkal több információval segítik a főszereplőt, mégsem áll bosszút rajtuk a szellem. Ha viszont szükséges volt néhány haláljelenet, akkor viszont nem nagyon használták ki a lehetőségeket, hiszen amúgy a film eléggé vértelen.
50%
Ha szeretnéd megtekinteni, nem kell érte fizetned a szellemnek. Elég ha rákeresel itt: Szellemes Cage
Megtekintés: Nehéz jó vígjátékot csinálni és Amerika nem is törekszik olyan nagyon.
Az egyetlen, amiért kétszer is megnéztem ezt a filmet, egymás után, igaz, fél szemmel, mert fogást akartam találni rajta. Bármit, amit ki lehet emelni, amiről lehet mesélni. A "Vakáció" filmek nem magáról a vakációról szólnak, hanem egy kis közösségről, amelynek lényege, hogy a megpróbáltatások után is tudnak mosolyogni és összetartanak, még akkor is, ha esetleg a film elején nem volt egyértelmű, hogy egy szerető családról szól a film.
Vagy egy családfő agymenéséről szól, amit apu véghez akar és fog vinni, akkor is ha kezdetben nem támogatják a többiek, sőt, ám a végére, minden nehézségek ellenére, apu bevégzi önmagára kiszabott feladatát és a család többi része fejet hajt előtte.
Vagy pusztán egy terápiás kalamajkáról mesél a mozi, melynek lényege, hogy az emberi közösségek legkisebb csoportját vegye górcső alá, amely rögtön a személy és a pár után következő, szűk család. Tehát, ha elkezdesz nézni egy vakáció filmet, a vakáció puszta ürügy, hogy sokkal mélyebb rétegekben legyél részese egy átlagos család életének, akik végül be fogják neked bizonyítani, hogy disszonanciájuk ellenére kiegészítik és szeretik egymást. A közben átélt vicces és erőltetett kalandok meg hab a tortán.
Egy biztos: Nem fogok nagyon emlékezni erre a filmre. Azért, mert már láttam az eredetit és ez, legyen bár folytatás, vagy reboot, esetleg remake, van mihez viszonyítanom. Nekem az igazi vakációs film az első két rész. Egy kalandtúra Amerikában, egy pedig Európában. A végén meg össze lehetett borulni. Az utána következő etapok és ez a mostani film is, halovány utánzatnak tűnnek az eredetihez képest és nem feltétlenül azért, mert rosszabb, vagy kevésbé jók a színészek. Egyszerűen, a történet, mostanra kifújt ebben a formában, mivel volt egy eredeti. Ha független mozi lenne, semmilyen előképpel, talán másképpen ítélem meg, így viszont, nekem mindig Chevy Chase lesz a vakációs filmek sztárja, még akkor is, ha szegény közben annyira megöregedett, hogy halványan sem emlékeztet a gödrös állú szívtipróra, akit tucatnyi moziban alakított. Jó színész? Nem tudom, hiszen jobbára blődlikben hozta a csetlő-botló karaktert, de amennyire emlékszem, többnyire a végére megdicsőült.
Az egyik erőltetett poén, amit tudom, hogy láttam már valahol, csak nem ugrik be.
Chase fiúgyermekének, Rusty családjának kalandjait behozni a középpontba egyértelműen nem ugyanaz a Griswold vonal, amit megszerettem. Pedig, emlékszem, a film már akkor sem az igazán frenetikus poénjaival tűnt ki a vígjátékok tömegéből, hanem Chase és a családtagok reakcióval, akcióival, ahogyan az elképesztő és hihetetlen eseményekre reagáltak, néha meg előidéztek, bumfordi figyelmetlenségükkel. Plusz a két gyerek közötti feszkó, meg apu és anyu közötti feszkó.
Rusty Griswold (Ed Helms) pilóta lett, mióta nem láttuk. Egy kis cég, fapados járatán dolgozik, hogy estére lehetőleg már otthon legyen. Felesége, Debbie (Christina Applegate) kezd belefásulni a szokványos, kispolgári életbe, két kölyke pedig problémás tini. A kisebb erőszakos akarnok, a nagyobb anyámasszony katonája. Valahogy hiányzik belőlük az igazi összetartás, amire Rusty teljesen véletlenül figyel fel, mikor barátaikkal vacsoráznak. Rusty talán fel akarja éleszteni azt a tüzet, ami egykor apjában munkált, hogy eggyé kovácsolja kissé díszfunkciós családját. Végül is, annak idején Rusty hiába ágált a családi vakációk ellen, ha örökölve apjának problémamegoldó képességét, maga is egy szűk makro-térben levezényelt utazásban látja a bajaik forrására a megoldást. Nosza, uccu neki, irány az USA másik szeglete, hogy a gyermekkori úti célt - Walley World-ot - ismét meglátogassák és felülhessenek egy Velociraptor nevű hullámvasút látványosságra. Hiszen nincs is jobb csapatépítő tréning, mint guruló koporsóban kísérteni a sorsot, összezárva.
Ahogy megszokhattuk, a másfél óra alatt bőven éri őket sorscsapás, vicces jelenetekkel tarkítva. Sajnos a humor a trendeknek megfelelően az egészen remektől a szánalmas baromkodásig széles skálán mozog.
Egyértelműen a film egy másik alpári és gyenge poénja, de legalább most már tudjuk, hogy Chris Hemsworth-nek is van humora. A távirányító direkt használata közben borzalmasan erőltetett, viszont kellett valami, amihez viszonyíthatnak a női nézők...
Vannak zseniális pillanatok, mint pl. a vidéki paraszt a kis patkányával, vagy a rafting egy öngyilkos hajlamú túravezetővel, plusz a lassításos akciók. Ezek a jobb poénok. De vannak olyan baromságok is, mint a négy államhatár rendőrei, ami úgy faszság ahogy van, viszont jó cameo lehetőség kedvelt humoristáknak, vagy másik dedós poén pl. a kisbusz távirányítójának muffin gombja, ami nettó hülyeség.
Öcsém kérdezte is, vajon mire jó berobbantani egyszerre az ablakokat? - Talán, ha belefordulsz egy tóba, megelőzheted a nyomás kiegyenlítést és hamarabb kiszabadulsz a süllyedő kocsiból... - feleltem, de a végén felrobbantó gombra már nekem sincs magyarázatom, max. annyi, hogy van, amikor a forgatókönyv írók füves cigivel a kezükben ötletelnek. (Bár, hatalmas sikerű Macskafogó című rajzfilmünkben nekünk is jutott egy olyan jármű, amely hasonló funkcióval volt felvértezve és előtte még kellemes női géphang köszönt el az utasoktól!)
Egy másik gyerekes humor, amikor a szülők a kocsi oldaláról igyekeznek letörölni a graffitit. Ott felnyögtem és nem szexuálisan...
Azután vannak elnagyolt mellékszálak, mint Adena (Catherine Missal) vonala, amely nem teljesedik ki, végül elsikkad, vagy Ethan (Ron Livingston), a másik pilóta karaktere, aki érezhetően a keretes szerkezet miatt került képbe, hogy legyen kivel leharcolni a film végét.
Valahogy nem éreztem szükségességét egy új Vakáció film elkészítésének. Azért, most, hogy itt van, ezt is láttuk.
A fényképezés szép, van szín elég, igazi festékpalettás darab. A színészek hozzák a kötelezőt, néhány mellékszereplő fárasztó. Chevy Chase megjelenése nem dob az összképen, mert borzalmasan rossz poénokkal szúrják ki a karaktere szemét. Ami még jó, hogy ismét felcsendül a régi nóta.
Sajnos Randy Quaid kimaradt a filmből, mert pár éve visszavonult Kanadába, némi adózási és egyéb finanszírozási problémák miatt. A színész négy filmben is eljátszotta Eddie kuzin szerepét, ebből az egyik egy értékelhetetlen Spin-Off volt, a 2003.-as Karácsonyi vakáció 2!!!
2009 óta nem vállalt munkát filmben.
