Fahrenheit 451 - Fahrenheit 451 (2018)

Fahrenheit 451 - Fahrenheit 451 (2018)

Rendezte: Ramin Bahrani

Megtekintés: A Netflix elkényeztet minket sci-fi bemutatóival. De valóban így van ez?

Lassan minden hónapra jut nekünk egy Netflix-es sci-fi bemutató. Csak kapkodom a fejem, hogy ez a vállalat milyen tempóban kebelez be mindent, amire ráteheti a kezét. A kínálat pedig napról-napra bővül, erősödik. Az egyik téma, ami miatt mostanában sokat látom a nevüket, az a fantasztikus film. Azonban van egy megérzésem a rengeteg produkcióval kapcsolatban: A mennyiség rámegy a minőség rovására. Vagy szerinted az elmúlt kb. két év sci-fi terméséből, amelyet a Netflix szolgáltató elérhetővé tett, találtál kiemelkedő darabot? Szerintem még akkor is nehéz, ha véletlenül a remek a téma és még A listás színészeket is sikerül megnyerniük a produkció élére.
Nem tér el ettől a kialakult szokástól jelen filmünk, Ray Bradbury kultikus regényének második nagy-vászon közeli feldolgozása, a Fahrenheit 451 sem.

Disztópikus jövőben járunk, amelyben a hatalom a tűzkeltők kezében van, akik amolyan erkölcsi és morális felsőbbrendűség teljes hatalmával elégetnek bármit, ami a múlt nagy gondolkodóival kapcsolatos.
Kapunk is néhány homályos célzást, miért is van erre szükség, de az amerikai változat nem igazán a pszichológiai okokra koncentrál, inkább a főhős pálfordulása köré szövi a történetet. A történet megértéséhez nem feltétlenül szükséges a könyv ismerete, ám ez a feldolgozás szerintem csak épp a széleit karcolgatja annak a komplex témának, amely az elnyomásról, a gondolkodás cenzúrázásáról mesél.

Aki olvasta a könyvet, annak az is feltűnhet, hogy ez a feldolgozás mennyire elüt az eredeti műtől és annak mondanivalójától. Azonban egyáltalán nem érzem szükségességét ebben a formában az elkészítésnek, mert egy klisés és nem túl érdekes változatot kapunk, amelyben talán a két főszereplő közötti kapcsolatra koncentrál a forgatókönyv, azaz Beatty kapitányra (Michael Shannon) és pártfogoltjára, Montag-ra (Michael B. Jordan), akik kezdetben szinte apa-fia kapcsolatban állnak egymással és mire Montag öntudatra ébred, szabadjára engedve kétségeit és azok oldalára áll, akiket korábban üldözött, addig a két férfi egymás ellen fordul.

Bradbury koncepcióját úgy vászonra festeni, hogy ne nagyon maradjanak kérdések, szinte lehetetlen. A könyv komplexitása, utalásai, néhány karaktere kimaradt Bahrani feldolgozásából. Ez sokat elvesz a történet mondanivalójából. Némi frissítést igyekeztek a DNS láncba oltott adatokkal a filmbe csempészni, de nekem z is inkább zavaros kapálózásnak tűnt, hogy megreformálják Bradbury regényét és kedvezzenek a nézőknek. Talán ellensúlyozásként, mivel az eredeti történetben a regényekkel szemben a reklámokat, televíziót és a képregényeket állítják, ami, ma már tudjuk, azért lehetetlen, mert a marketinges tevékenységeknek köszönhetően az irodalom, a filmművészet és a média szinte jegyben járnak. Talán ezért sem világos egyszeri nézőként megérteni, mire jó ez az egész könyv-égetősdi, annak ellenére, hogy értem az alapötletben rejlő mondanivalót.

A film kevés erényt tud felmutatni a főszereplőkön kívül. Még  Sofia Boutella jelenlétét is sikerül elpazarolni.
A film legnagyobb negatívuma, hogy eszméletlenül szaglik a televíziós megvalósítástól. Rendben, hogy a téma nem igényelt egy igazi, széles vásznú, mozis feldolgozást, de a végeredmény fájón művi és papír ízű.
A befejezés meg hatásvadász, de abból is az olcsóbb.

A film Mafab adatlapja: Fahrenheit 451 (2018)

A regény wiki oldala: Fahrenheit 451

A regény: Fahrenheit 451

A film 1966-os változata: Fahrenheit (1966)

50%

Ha megnéznéd:
- Fahrenheit 451 (2018)

Szellemek háza - Winchester (2018)

Szellemek háza - Winchester (2018)

Rendezte: Michael Spierig, Peter Spierig

Megtekintés: Lagymatag kísértethistória, amit csak a főszereplők emelnek ki a zavarosból.

A Spierig tesók mintha filmről filmre elveszítenék a kohéziót. Első nagyfilmjük, a "Zombik városa" rengeteg eredetiséget tudott felmutatni, mint történetmesélés, karakterkezelés és akár nyelvezet szempontjából is. "A vámpírok kora" igyekezett meglovagolni a vérszopók kedvelési hullámát, egy érdekes ötletre építve a filmet, míg az "Időhurok" egy nagyon egyedi történetet mesélt el, azt viszont roppant szárazon. A 2017-es Fűrész etap egyenesen felesleges rókabőr nyúzás, míg a "Szellemek háza" kellemes stílusú, hangulatú mozi, azonban semmit nem képes hozzátenni a hasonló kísértethistóriák dömpingjéhez és eleve bukásra van ítélve, amíg a "Démonok között" sorozat nem fut ki teljesen, mert abban valahogy sokkal jobban működik minden, aminek ebben a műfajban működnie kell.

Gondolom, a magyar keresztségben a címet is azért kellett az eleve profánról a szpojleresre változtatni, hogy az egyszeri néző ne holmi western-re asszociáljon, hiszen azok sosem olyan kelendőek, mint egy kísértetmozi. Még az imdb is többször megjegyzi, hogy a "Winchester"-nek semmi köze nincs a nagy-sikerű televíziós sorozathoz, az "Odaáthoz", hiába hívják abban Winchester tesóknak a főszereplőket. Mondjuk, szerintem akinek van némi alap ismerete a fegyvermárkát illetően, eleve nem is gondolt volna ilyesmit. Lehet, hogy az "Odaát" jelenleg már 13. éve (szerencsétlen szám és jelen mozinkban plusz jelentést is hordoz!) leledzik a képernyőn, azonban maga a fegyvermárka, amely talán még a sorozatbeli karakterek családnevét adta, már az 1800-as évek közepén kísérletezett puskák készítésével.

Dr. Eric Price (Jason Clarke) kábítószerélvező orvos megbízást kap, amelynek lényege, hogy elutazva a Winchester házba, készítenie kell egy orvosi jelentést a titokzatos Sarah Winchester (Helen Mirren) egészségi és mentális állapotáról, mivel a nő viselkedése, aki történetesen az egész Winchester manufaktúra felett rendelkezik, hagy némi kívánni valót maga után. Többek között, ami a részvényeseket elbizonytalanította, hogy Mrs. Winchester a birtokán álló házat folyamatosan építteti, szobákat emelve majd bontva le. Az 1900-as évek elején ez felér egy beutalóval a sárga házba.
Mikor Eric megérkezik a kúriába, tapasztalni kezdi, hogy a háttérben sokkal sötétebb dolgok munkálnak és Sarah Winchester viselkedése egyáltalán nem biztos, az aggasztó jelek ellenére sem, hogy az őrületnek tudható be, sőt, Eric lassan rádöbben, hogy nem véletlen, hogy pont őt kérték fel erre a jelentés elkészítésre.
Az ügyet tehát árnyalja Dr. Price múltja és az, hogy Sarah néhány rokona is a házba költözött ideiglenesen. Unokahúga, Marion (Sarah Snook) és annak fia, Henry (Finn Scicluna-O'Prey).

Jason Clarke-ot kezdetben nem kedveltem különösebben, talán pont erőszakot sugalló fizimiskája miatt. Azután a negatív epizódszerepek mellett egyre több pozitív karaktert kellett megformálnia és ma már szívesen találkozom a munkásságával. Ebben a filmben jól igyekszik hozni a megkeseredett és eltévelyedett orvos figuráját, bár, szerintem ez a karakter talán nem pont rá illik, egészen a film végi leszámolásig, amikor viszont a puska már tökéletesen simul a kezeibe.
Helen Mirren mindig nagy kedvencem volt, de ebben a filmben igazából sok dolga nem volt. A karakterét végig tudjuk, hogy pozitív, a történelemkönyvek is mutatják, hogy izgulni nem kellett érte, hiszen a filmben bemutatott eseményeket túlélte. Kicsit olyan, mintha Mirren döntött volna úgy, hogy választ egy kísértettörténet project-et, mert ilyen filmben nem sokat játszott eddig és ezt a viszonylag biztonságos történetet és főszerepet találta meg.
Marion megformálója, Sarah Snook már dolgozott a testvérekkel, de amíg az Időhurokban az abszolút és igen bonyolult főszerep várta, addig itt nem több, mint kellemes - már ha neked bejön Snook nem feltétlenül hétköznapi szépsége - kellékkarakter, akit igyekeznek helyzetbe hozni, ám a két főszereplő mellett labdába sem tud rúgni. Talán, ha jobban megírták volna a szerepét.
Mindig mosolygok, ha Bruce Spence neve megjelenik egy stáblistán és nem is tudok másképp gondolni a színészre, mint aki kettő Mad Max moziban is megformálta az enyhén dilis helikopterpilóta figuráját.

A "Szellemek háza" a "Démonok között" farvizén evickélt végig a mozikon és sokkal több lehetőség volt az alapötletben, mint amit végül sikerült beletenni. Leginkább, ha összességében nézem, Peter Jackson "Törjön ki a frász!" című mozijához tudnám hasonlítani - tömeggyilkos szellem, főszereplő halálközeli élmény, szeretett rokon elvesztése, élőket körülvevő szellemvilág, stb. - igaz, az a film annak ellenére, mennyivel korábbi munka, sokkal ügyesebben építette fel a rétegeket.

A film Mafab adatlapja: Szellemek háza - Winchester (2018)

50%

Ha megnéznéd:
- Szellemek háza (2018)

Dave és a labirintus - Dave Made A Maze (2017)

Dave és a labirintus - Dave Made A Maze (2017)

Rendezte: Bill Watterson

A film Mafab adatlapja: Dave és a labirintus - Dave Made a Maze (2017)

Megtekintés: Lehetett volna kőkemény horror, vagy Alice nyomdokain járó filozofikus drgogtrip, esetleg egy könnyed komédia, amelyben szóba kerül a szerelem, felelősség, és társai, de egyik sem lett.

A "Dave és a labirintus" forgatókönyvét összedobó Bill Watterson és Steve Sears egy nagyon jó ötletet hoztak tető alá, amelyből az elgondolkodtató konyhafilozófiai mű helyett egy erősen "Kocka - Cube (1997)" alapon nyugvó, ugyanakkor olyannyira light-os verziót sikerült elkészíteni, hogy kiskorú gyerekek is nyugodtan nézhetik, mert talán kicsit nyugtalanok lesznek, vért azonban nem fognak látni.
Ez a kettősség végig megbélyegzi a filmet, mert itt az erőszak nem pusztán stilizált, hanem egyenesen egy másik szintre lép, azáltal, hogy a meghaló szereplők nem gore effektek véres trutyijában megmártózva lehelik ki a lelküket, hanem idomulva a labirintus összetevő elemeihez simán papírfecnit és konfettit hánynak magukból.

Ez érdekes is, mint koncepció, bár ezzel szinte tökéletesen kiölik a horrort a filmből, halántékot bizsergető érzéseket hagyva csupán. Egy film, amiben azok, akik meghalnak, simán átváltoznak papírmasé figurákká? Na, ne viccelj.

A másik, hogy az egész szereplőgárda túlságosan gyenguska, és, ha ez nem lenne elég, szinte a homlokára van írva a szereplőknek, hogy ki az, aki végigviszi a filmet és i az, akinek a töltelék karakterség jutott.

Az események szinte in medias res. Egy rajzos intróból megtudhatjuk, hogy Dave (Nick Thune) otthon maradt, míg barátnője elutazik. Dave a magányosan töltött időt kreatívan tölti és felhúz a szoba közepére egy labirintust. Mire a szereposztás lefut, a barátné hazatér és máris szembesül pasija agymenésével, azután megjelennek a barátok és mellékszereplők és egy klausztrofób, de annál érdekesebb mikrokörnyezetben találjuk magunkat.

Komoly pozitívuma a filmnek, hogy a díszletek zseniálisak. Szinte végig a labirintuson belül kalandozunk, aminek megjelenítése egészen zseniálisan sikerült, a rengeteg és változatosan kialakított termecskével, szobával, folyosóval. Néha mondjuk erősen érezni a műtermi ízt, hogy szereplőink gyakorlatilag csak bemennek a set-be, majd kijönnek onnan, ettől függetlenül, maguk a díszlettervezők és berendezők munkája tényleg komoly iparos munka.

Sajnos a végeredmény azonban felemás, a célközönséget belőni nehéz, hiszen gyerekeknek talán kicsit komoly a darab, egy felnőttnek azonban nem eléggé az. A humor gyenguska, igaz, volt olyan is, amin fel bírtam röhögni, azonban ezek némelyikének értéke erősen megkérdőjelezhető. Ha a forgatókönyvvel többet keccsölnek, ha jobban beleásnak az emberi pszichébe, egy egészen tanulságos végeredményt is kaphattunk volna.
Ennek ellenére a film begyűjtött különféle fesztivál helyszíneken egy tucatnyi díjat, pedig nem érzem, hogy ehhez eléggé kiforrt, érett mű lenne.

50%

Ha megnéznéd:
- Dave és a labirintus (2017)

A film zenéinek a helye: soundtracksandyou.blogspot.com - Dave Made A Maze (2017)

Chucky kultusza - Cult of Chucky (2017)

Chucky kultusza - Cult of Chucky (2017)

Rendezte: Don Mancini

A film Mafab adatlapja: Cult of Chucky (2017)

Megtekintés: Sosem volt a kedvencem a sorozat, de egynek jó.

Nem tudom, amúgy mit várok egy olyan horrorfilmtől, amelynek gyilkos hőse egy játékbaba. Valójában, már gyerekként sem volt a szívem csücske a történet és ha elalszom az olyan grandiózus mozikon, mint a robot-autós Transformers, akkor az életre kelt játékbaba biztosan nem fog felpezsdíteni.

Eleve a cím megtévesztett. Azt hittem, hogy végre egy remek kis dokumentum videót láthatók a filmről, átölelve a közel harminc évet, bemutatva a fontosabb közreműködőket, fellebbentve a fátylat a titkokról, érdekességekről. ehelyett egy folytatást kaptam, amely nagyjából az előző rész - "Chucky átka - Curse of Chucky (2013)" - után veszi fel a fonalat és fejti fel ismét, az unásig ismert dramaturgián keresztül. A helyszín most változott, az áldozatok száma nőtt, de a film semmivel nem kínál többet, mint amennyit feltétlenül muszáj. A film végi csavarnak szánt "csavarok", meg inkább koporsószögeknek tűnnek...

Pozitívum, hogy Andy (Alex Vincent) karaktere ismét csatasorba lett állítva, bár, a végén hasonló sorsa fog jutni, ha így folytatják, mint Jamie Lee Curtis a Halloween sorozatban - habár pedzegetik, hogy visszatér egy rebootban - és akkor ott ette meg a fene az egészet. Mert nálam a sorozat alfája, hogy a kisgyerek Andy testét el akarja bitorolni egy őrült és mágikus képességekkel felruházott sorozatgyilkos, Charles Lee Ray (Brad Dourif) és omegának pedig azt szeretném, ha végül, mindegy milyen módon, de párharcukból Andy kerüljön ki győztesként. Mert így érzem helyesnek.
Csak sajnos, bizonyos jelek arra utalnak, hogy a Chucky sorozat inkább olyan irányba kanyarodik el, amely már nem szórakoztató, pusztán önismétlő és fárasztó hentelés.

Az aktuális epizódban a korábbi rész áldozata, Nica (Fiona Dourif) akit, miután családját lemészárolta a baba, skizofrénnek nyilvánítják és elítélik. A mentális betegsége miatt azonban a börtönből egy elmegyógyintézetbe szállítják, amelyik már külsejével sem hiszem, hogy segíti a beteg felépülését, annyira sivár és steril, ráadásul, mint kiderül, az osztály vezető orvosa (Michael Therriault) kissé fura, bizarr szenvedéllyel viseltet Nica iránt.
Nica nem is sejti, hogy valaki igyekszik hozzá, hogy pontot tegyen Chucky ámokfutására: Andy Barclay (Alex Vincent) elszánja végül magát, hogy útra keljen és leszámoljon a gyilkos játékszerrel.
Közben az épületbe mind több Chucky jófiú baba kerül, hogy ez fokozza Nica őrületét és végül elszabaduljon a pokol, amely a hasonló slasher filmekben azt jelenti, hogy a szereplők nagyja egytől-egyig elhalálozik, lehetőleg vérben tocsogva. Néha ötletesen, máskor már valahol látott koreográfia szerint, miközben Chucky a rá jellemző egysoros poénokat gyakorolja a humorérzékünkön.
A varázs azonban már rég elszállt.

Fiona Dourif kiválasztása nagy mértékben biztos, hogy apukájának is köszönhető, hiszen az apuka, Brad Dourif szólaltatta meg eddig valamennyi részben a babát. Talán lassan őt is leváltják, mint Robert Englundot a "Rémálom az Elm utcában" reboot-ban, amely bukott is hatalmasat.
Fiona Dourif kisugárzása szerintem elég a főszerephez, legalábbis a korábbi részben még elég volt. Mostanra, mintha már kicsit visszafogottabb lenne.
Jennifer Tilly is benézett a forgatásra és két hét alatt leforgatták azt a néhány jelenetet, amelyben tovább szövik a Chucky hús-vér barátnőjének életét.

A rendező Don Mancini már a kezdetektől bábáskodik a sorozat felett, ezért elvileg az biztos kezekben van, de úgy érzem, nem feltétlenül jó irányba halad a sorozat, viszont legalább több stílust kipróbáltak benne. 2004 óta a rendezését is magára vállalta Mancini, ám ettől még nem lettek a részek jobbak. Hiába az első áldozat karakterének behozása, vagy a megjelenő női társak Chucky mellett, illetve a multiplex testfoglalás, valahogy megfáradt mostanra a gumibaba sorsát bemutató franchise.

A dolog jelenleg úgy áll, hogy tényleg jobban örültem volna egy átfogó dokumentumfilmnek a "Gyerekjáték" filmekről.

50%

Ha megtekintenéd:
- Chucky kultusza (2017)

A Belko-kísérlet - The Belko Experiment (2016)

A Belko-kísérlet - The Belko Experiment (2016)

Rendezte: Greg McLean

A film Mafab adatlapja: The Belko Experiment (2016)

Megtekintés: Tetszett a Battle Royal és társai? Akkor ezen is elvagy amíg tart.

A Galaxis őrzőinek rendezője néha forgatókönyveket ír, amelyekben zűrös szituációkba kergeti szereplőit és Michel Rooker fejét szétverik...

Greg McLean berobbant 2005-ben a "Haláltúra" című torture horror drámájával és azóta már nem feltétlenül nulla forintos projektekhez kap lehetőséget. A "Belko-kísérlet" természetesen nem egy nagy költségvetésű darab, még akkor sem, ha néhány szerepre sikerült filmkedvelőknek ismert arcokat szerződtetni. A történet nagy kamu, megfelel az ókori gladiátorjátékok jelenidejű átiratának, mivel alapjában véve egy mindenki-mindenki ellen felállású mészárlásról mesél, amely tematikából évente készül két-három darab, néha egészen remek alapötlettel, mellékszereplőkkel vagy csattanóval.

A "Belko-kísérlet" azonban ezen a műfajon belül egy megbízhatóan átlagos mozidarab, amely nem feltétlenül lesz közönség kedvenc, mivel hiányzik belőle valami plusz. A "Battle Royale-ban" fiatal iskolás korú gyerekeket kényszerítettek öldöklésre és ez adta a film pikantériáját, meg az, hogy a psziché reakcióival is foglalkozott a történet, nem csupán az erőszakos gyilkosságokra koncentrált. A Schwarzenegger főszereplésével készült Richard Bachman könyvből összetákolt "A menekülő ember" pedig a hírneves osztrák tölgynek köszönhette sikerét, legalábbis underground videós körökben.

A "Belko-kísérlet" egy nem létező cég irodaházának falai között játszódik és egy olyan kísérletről mesél, amelynek a valóságban sok létjogosultsága nem lenne, lévén az eredmény túlságosan is szűk keretek között mozog, habár a film végén egy mondatban utalnak rá, hogy valójában mennyi, de mennyi információt tartalmazott a meggyilkolt hetvenkilenc irodista kálváriája. Azután apró képernyőkön láthatjuk, hogy a Bogotába települt irodakomplexumon kívül még számtalan hasonló helyszínen végezték el a gyilkolós hajszába torkolló kísérleteket és egyértelműen utalnak rá, hogy ez csupán az első fázis.

Honnan ismerős ez?
Biztosan több film foglalkozott ezzel és van olyan, ami most csak nekem is homályosan jutott eszembe, viszont kettőnek egészen biztos az volt a csattanója, hogy miután egyetlen túlélőnk életben maradt, jutalmul mehetett a következő szintre, azaz feltételezhetően ismét egy mészárszékben találhatta magát, hozzá hasonló túlélőkkel.
Az egyik a "Circle" a másik pedig "Az emberi faj".
Sokan azért szeretik ezt az alapötletet, mert valójában nem nagyon kell megerőltetnie magát az íróknak, hiszen a film derekát az erőszak, gyilkosság adja.
Lásd pl. Albert Pyun kifejezetten lusta moziját is, az "Öld, ahogy éred!"-et. Itt is egy zárt területen kell száz bűnözőnek lemészárolnia egymást, nem kísérleti jelleggel, csupán mert valakinek ez tetszik.
James Gunn forgatókönyve gyakorlatilag minden ötletét úgy lopkodta össze, más, hasonló témájú filmekből és ezt ötvözte egy pergős kis, gore-ban bővelkedő, szatirikus humort nyomokban felmutató horror-akció moziban. Sajnos, jellemrajza és a karakterek közötti kapcsolatok megfestésére már nem elég a vászon, a végeredmény kicsit összecsapott, elnagyolt.

Ha azonban neked tetszik ez a téma - és nem vagy vele egyedül, hiszen mindig jönnek ki újabb és újabb filmek, erre építve (Raze, Kocka, A megtisztulás éjszakája sorozat) és van közönsége - akkor bátran tegyél vele próbát.

A főszereplőnk John Gallagher Jr., akinek a közelmúltban több filmjével is találkoztatok az oldalon. (Cloverfield Lane 10, Hush) Hozza a szerethető harmincas srácot, aki a barátnője életéért jobban izgul, mint magáért, akinek helyén a szíve és az esze is, aki végül felülkerekedik az ellenségein.)

Másik fontos karakter a cég helyszínen tartózkodó első embere, az irodavezető-igazgató, aki azonban úgy tűnik, szintén feláldozható, hiszen neki is végig odabent kell tartózkodnia. Tony Goldwynt mióta rendez, ritkában látom filmekben, viszont a Ghost óta, mindig is kedveltem és remekül tudja hozni az intrikus, negatív karaktereket.

Rajtuk kívül több, főleg sorozatokban feltűnő színész kapott szerepet a filmben, emlékezeteset egyedül talán csak John C. McGinley tudott alakítani, habár, ezt inkább a forgatókönyvnek köszönheti, hiszen karaktere van ennyire megírva.
Miután kiderül, hogy kb. mire számítsunk a filmben, a meglepetés faktor erősen elveszik, hiszen tudjuk, mire számítsunk és ettől nem is nagyon lehet eltérni. A befejezés is felemás, nem tartogat elég izgalmat, annak ellenére, hogy főhősünk azért tud meglepetést okozni, ez végül mégsem lesz annyira fontos.

A film simán folytatható, de ahogyan hasonlóan elődeihez, nem valószínű, hogy valaha beleugranak egy második részbe, hiszen sokat nem lehet ehhez hozzátenni, szinte csak az emberek mészárlása lehet érdekes egy fanatikus vér után szomjazó nézőnek.
A lezárás mostanra már klisés.
Eleve visszásnak érzem, hogy a kísérlet során a.) egyetlen ember maradhat életben b.) ha nem gyilkolnak az irodisták kellő elánnal, akkor drasztikusan csökkentik a számukat manuálisan.) mert teljesen más eredményeket kapunk ha szakaszokra bontjuk a kísérletet. Nem mindegy, hogy tudom, ha megölök hat embert, akkor nem kell még többet megölnöm, azaz vége lesz az öldöklésnek és az sem mindegy, hogy mikor jövök rá, hogy amolyan hegylakósan, nem maradhat, csak egyetlenegy túlélő.
Nem is világos, hogy egy ilyen kísérlet mire lenne jó, ezért feltételezem, hogy nem végeztek el a valóságban ilyesmit.

50%

Ha szeretnéd látni:
- Belko-kísérlet (2016)

A fal - The Wall (2017)

A fal - The Wall (2017)

Rendezte: Doug Liman

Megtekintés: Másfél óra, közepes mozi, remek főszereplő.

Doug Liman két szuperprodukció között - vagy legalábbis olyasmi, ami moziban is sikeres lehet - összedobott egy alacsony költségvetésű, thrillerbe oltott drámát, egy olyan macska-egér játékról, amelytől sokkal többet vártam. Az "Amerikai mesterlövész" című mozi sem tetszett különösebben és bár a szinopszis miatt ezt a filmet kifejezetten élvezni akartam, összességében eléggé közepesnek érzem. Ha tehát egy remek mesterlövészekről szóló filmet szeretnél megnézni, két másik címet mondanék: "Ellenség a kapuknál - Enemy at the Gates (2001)" és az "Orvlövész - Shooter (2007)".

Pedig minden adott volt, hogy egy igazán remek párharcot nézhessünk végig a röpke másfél óra alatt, azonban bevallom, csalódnom kellett. Persze elképzelhető, hogy nekem volt irreális elvárásom ettől a félig háborús környezetbe helyezett mozitól.
Mert mit vártam?
Valami olyasmit, mint az Orvlövészben.
Szakszavakat, fejben levezetett számításokat, apró technikai fogások garmadáját, amelyek közelebb hozzák hozzám a szakmát, ami egy katonai szakterület. Azt gondoltam volna, hogy főhőseink ugyan kilátástalan helyzetbe kerülnek egy számukra ismeretlen terepen, ahol egy ellenséges mesterlövész sakkban tartja őket, ám arra számítottam, hogy az idegek játékában fontos szerepet kap majd a szaktudás és hideg gondolkodás.

Ehelyett kaptam egy férfit, aki végigszenvedi a filmet, többnyire vinnyog fájdalmában vagy tökéletesen inkompetens módon támasztja a falat, rádión cseveg az ellenséggel, illetve ha olyanja van, simán órákra beájul, minimális védelemről sem gondoskodva, az ezer ágra tűző napon.
Nem, nem éreztem szórakoztatónak Dwain Worrell forgatókönyvét és a befejezés pedig kiszámíthatóra és erőszakosan csattanósra sikerült.

Nekem eleve zavaró volt a rádión bejelentkező és filozófiai, lelki mélységekben vájkáló ellenséges mesterlövész figurája. Tényleg vannak olyan katonák, akik kitanulják a szakmát Amerikában, megtanulják az akcentus nélküli nyelvet, majd hideg precizitással addig csalogatják tőrbe az ellenséges haderő apró csapatait, míg végül csak úgy lehet kiirtani őket, hogy feltételezett búvóhelyükre atomot dobunk? Ha igen, akkor csöndben maradok, de a film az arctalan és nem hangtalan ellenséget úgy mutatja be, mint amolyan félistent.
Ehhez képest a káromkodó, síró és ájuldozó amerikai katona egy töketlen tini, aki első zárthelyin igyekszik helyt állni, de a tanárbácsi elkaszálja.

A fallal is igen keveset kezdenek, bár, legalább szép lassan omlani kezd. Azt hittem, több szerepe lesz a filmben, jobban kihasználják a fal adta lehetőségeket. Mint mondjuk a Mobilban a telefont. Itt meg annyit kapunk, hogy Isaac (Aaron Taylor-Johnson) behúzza a nyakát és néha kiles mögüle. Egy idő után azt kívántam, hogy a rádió másik végén ne is legyen senki, csak a sérült Isaac hallucinálja be az ellenséget és gondolatban vitázzon önön magával. Azonban ezt a lehetőséget végül a film figyelmen kívül hagyja és egy szinte már mitikus ellenséget épít fel a történetben, aki legyőzhetetlen. Vessetek meg, én azonban nem tudok az ellenségnek drukkolni. Jobban szeretem, ha van hepiend és akiért egy ilyen patthelyzetben szurkolok, az túléli.
Ellenben ebben a filmben a titokzatos lesipuskás adja az egyik pofont főhősünknek és a fal adja a másikat.
Engem még az sem zavart volna, hogyha a szokásos maszlagot kapjuk arról, mennyire hősiesek és emberfelettiek az amerikai katonák. Azonban itt olyan érzésem lett a film végére, hogy hiába temérdek technikai eszköz, a sok év tanulás, főszereplőink inkompetensek. Persze nyilván ez áll közelebb a valósághoz, amit ebben a filmben látunk.

John Cena, meg mint katonatárs, többre hivatott, mint amit a filmben kaptunk belőle.
Ettől függetlenül egyszer bőven nézhető mozi a "The Wall", de nehezen hiszem, hogy közönség kedvenc mozi válik belőle. Hézagossága és ötlettelensége miatt még fesztivál kedvencnek sem nevezném. Jelenleg, amikor a világ forrong a terrorizmustól, nem vagyunk kíváncsiak az ilyen tónusú történetekre, legyen bármennyire is remek az alakítás, amit a főszereplőtől kapunk.

Ja, az arctalan ellenségnek amúgy van arca is, de azt nyomozd te ki az imdb-n. A film ebben nem fog segíteni.
Limantól ez kifejezetten visszaesés, de gondolom, volt pár lyukas hete és hirtelen jó ötletnek tűnt egy kamaradarabbal öregbíteni a hírnevét. Ehhez azonban sokkal izmosabb forgatókönyvet választottam volna.

A film Mafab adatlapja: A fal - The Wall (2017)

50%

Ha megnéznéd:
- A fal (2017)

A látogatók: A fejlesztés - The Recall (2017)

A látogatók: A fejlesztés - The Recall (2017)

Rendezte: Mauro Borrelli

A film Mafab adatlapja: The Recall (2017)

Megtekintés: A befejezés már érdekes, de előtte az az egy óra...

Van az úgy, hogy az ember híres színészből átavanzsál adócsalóvá és egy ideig hűsölni kénytelen. Ez nem olyan elítélendő - hmm - mintha embereket ölnél, hiszen ön-Robin Hood-ként elsősorban az államot lopod meg vele. Közben azonban elrepülnek az évek, a hírnevedet hírhedtség váltja fel, te pedig arra ébredsz, hogy a korábbi - jó húsz évvel, kb. - pergő életviteledet felváltja egy olcsóbb, kommerszebb hozzáállás. A hozzáállás, aminek köszönhetően már úgy írsz alá a B filmekhez, hogy meg sem borzongsz azon, milyen lúzer lettél.
Ha van színészi karrier, amely datálható egy sikerfilmtől, akkor legyen az Wesley Snipes esetében mondjuk a "Penge - Blade (1998)" és a mélypont ugyan nem ez, viszont a történet gerince visszavezet ahhoz a zajos sikerhez. Itt Snipes karakterét egyenesen "Vadásznak" hívják, igaz nem vérszívók ellen küzd karddal, hanem földönkívüli lényeket igyekszik megleckéztetni nem túl pontos célzó tehetségével.
Miután végigszenvedtem "A fejlesztést", csak arra tudtam gondolni, hogy ez a film bizony, első órájában, leginkább a Penge nyomdokaiban csetlő-botló kistestvér... játékmacija, amelyiknek kitépték a belét. Kb. annyi a hasonlóság.
Vagy több?

1998-ban Penge azért küzdött a vámpírok ellen, mert személyes bosszú vezette egyrészt anyja haláláért, másrészt pedig azért, mert egy vámpír fertőző harapásának köszönhetően ő maga is kapott kicsit az elátkozottak életciklusaiból.
"A fejlesztésben" pedig egy ex-űrhajós, pilóta, katona, akit sok éve elraboltak az E.T.-k és zaklatták... ugyan nem feltétlenül szexuálisan, mint egy fontos karaktert a "Függetlenség napjában", viszont ettől még ég a karakterben a tűz, hogy kiegyenlítsen egy képzeletbeli számlát.

Közben, hogy az egyszemélyes bosszú-hadjáratban valami érdekes is legyen, megismerhetünk öt fiatalt, akik a vadászhoz közeli erdészlakba igyekeznek nyaralni és pihenni kicsit, ami egyet jelent a szex-el és piálással. Persze páratlan a számuk, mert miért ne és, hogy valaki kimaradjon, míg a többiek dugnak. De hülyék ezek a tinik.
A másik baj, azon kívül, hogy valami eszméletlenül unalmas és modoros minden, a szájukból elhangzó mondat, nincs közöttük egyetlen igazán karakteres arc, vagy olyan, akiért legalább tényleg tudnál izgulni. Talán csak a lányok.
A három srác mintha most lépett volna le egy divatbemutató pástjáról. Nem éppen helyesek, ellenben egyértelműen olyanok, akik több időt töltenek sminkben, mint ruhában. Mindhárom eszméletlenül jóképű lenne, ha nem lennének annyira irritálóan semmilyenek.
Nem tudom, amikor ezeket a fehérnemű modelleket kiválasztják, mi lehet a koncepció. Az Amerikai pite srácai legalább valahol kedves szomszédfiú stílusú arccal rendelkeztek. Ezek meg? Amolyan elkényeztetett anyuka kedvencei pofik, akiknek viszont sosem csípnél az arcába.
Az arcjátékuk azonban kemény.
Ennyit a színészi játék magasztalásáról.

Snipes sincs jobb helyzetben, mivel a forgatókönyv először azt sem tudja eldönteni, hogy használja a színészt valamire, vagy biodíszlet. Még azt sem sikerül rendesen összerakni a forgatókönyvben, hogy Snipes karaktere milyen módon figyelje meg a fiatalok házát és egyáltalán, milyen okból kolbászoljon el oda?
Kifejtem: Snipes erdészházába véletlenül bebotorkál néhány fiatalunk. Összefogdossák a cuccait, ő meg közben - klisé - hazaér. Észreveszi, hogy rombolás nem történt, viszont kicsit megpiszkálták a tál levest. Elvileg, azt sejtenéd, ez vért kíván, mert a vadász kirongyol a lakból, kocsiba vágódik és teperni kezd a menekülő fiatalok után. De valóban utánuk?
A fiatalok ugyanis a fák között szlalomoznak, míg a kisteher egy teljesen más környezetben vágtat keresztül. A fiatalok megérkeznek a saját faházukba, viszont a vadász, hiába sietett a kocsijával, egyszerűen nem fut be. Csak később. Gyalog. hogy először a fák közül lessen be a panoráma ablakon, majd egészen közel lopózva már a fal mellől lessen be a tinikre, majd, miután megjelenik a földönkívüli entitás, ismét a fák közül leselkedjen a marcona fekete férfi.
Ezt nem értem... Akkor minek indult el olyan elánnal, ha nem akarta megleckéztetni vagy felelősségre vonni?
Ha már a ház mellé érve leselkedik, miért nem botlott bele az idegenbe, aki szintén ott ólálkodott? Eleve azt hittem - köszönhető a "mesteri vágásoknak", "ütemérzéknek" és "félelmetesen ügyes kamera beállításoknak", hogy aki a fiatalokat riogatja, maga a vadász. Erre kiderül, hogy az inkább kettőt hátrált, hogy teret engedjen a semmiből érkező idegeneknek. Fifikás.

Mondjuk eleve röhejes, mennyire felesleges volt erre egy Snipes szintű színész. Kb. mint abba a másik sci-fiben - na, mi a címe? - Jean-Claude van Damme szerepeltetése. Jó tudni, hogy még hírt ad magáról, de a minőséget nem húzza fel...

- Snipes, te ennél jobb vagy! - Kellett a pénz, kannás borra...

Az első óra unalmas karakterépítése után végre kicsit a forgatókönyv is igyekszik megmutatni magát. Ne várjunk Borrelli agyától valami igazi truvájt, de legalább kicsit érdekes lesz a befejezés, amely így legalább megpengeti egy űrinváziós, x-menes folytatás lehetőségét. Mivel azonban a film két értékéből nem szeretném a kevésbé feltűnőt elszpojlerezni, nem mesélnék többet a moziról.
A másik pozitívum Laura Bilgeri, aki igazi kis eyecandy, bár, színjátszásból lenne még mit javítania. Az asztmaroham már szépen megy.
Az biztos, hogy egy egysoros ajánlója a filmnek sokkal érdekesebb, mint maga a másfél órás mű. Ráugrottam, bevertem a fejem.
Mondanom sem kell, hogy még a trailer is elaltatja a gyanakvást.

A katonai tanács jelentei meg ebben a formában teljesen feleslegesek, csak talán Borrelli így volt képes kicsit többet megmagyarázni a nézőnek, anélkül, hogy ne kelljen narrációt vagy feliratokkal megpakolni a filmet. Ettől még az a két perc nem nagyon tesz hozzá a filmhez.
Ha hasonlítani akarom valamihez, akkor a Skyline (2010) lenne az, csak az városi környezetben mutat be hasonló eseményeket és annak ellenére, hogy az egy 7 éves film, ennél sokkal látványosabb és igényesebb produkció.

50%

Ha megnéznéd:
- A fejlesztés (2017)

Az egyetlen ok, amiért végig bírod nézni: Laura Bilgeri

Gyerekrablók - Kidnap (2017)

Gyerekrablók - Kidnap (2017)

Rendezte: Luis Prieto

A film Mafab adatlapja: Kidnap (2017)

Megtekintés: Halle Berry rajongóként érdemes rászánni az időt.

Halle Berry öregszik. És még mindig dögös! Ebben a filmben azt is megengedi magának, hogy a tőle telhető legrosszabb formáját hozza. Nem színészileg, habár, nem állítom, hogy ez lesz a legjobb alakítása. Mert nem az. Ugyanakkor egy korrekt krimit kapunk, amely karistolja az akció-thriller műfaját is.

Karla kisfiával a játszótéren múlatja az időt, amikor elrabolják hét éves fiát. Karla pedig nem nyugszik, amíg el nem kapja a rablókat és vissza nem szerzi a gyermeket.
Szerencsére nem túl bonyolult a szinopszis, de ez hátrány is egyben, mivel a film nem több síkon játszódik, csupán Karla szemén keresztül leszünk részesei a történetnek és komoly hiányosságok fedezhetőek így fel a forgatókönyv érdekessé tételében. A film nem rossz, sőt, ahol tud, még izgalmas is, viszont hasonló történeteket már láttunk, és bizony, volt, amelyik jobban kufárkodott a helyzettel és ezért a színvonal sokkal magasabb lett.

Nos, nem a korábbi cikkemre gondolok, amelyik szegről-végről hasonló helyzetből farigcsál az unalmasnál alig erősebb filmet. "A félelem útján (2011)" Ott sem sikerült kipörgetni a szituáció adta lehetőségeket, ami az írók lustasága.
Viszont Halle Berry kb. egy éve már dolgozott egy erősen hasonló mozin, amiben telefonos segítőként keveredett bele egy kislány elrablásába, és ott bizony, a félelem faktor és az erőszak sokkal ügyesebben lett ábrázolva, a lezárás is technikásabb. "A hívás - The Call (2013)"
Ha viszont a téma kimaxolását tekintem, akkor nálam az abszolút befutó a "Mobil - Cellular (2004)", mert ott vagy három szálon futnak az események, végig pörög az akció, amiben van vicces és körömrágós is.
A "Gyerekrablók" simán csak korrekt. Ennyi és nem több.

Kinéz egy Oscar-díj(as)

Halle Berry, mint említettem, volt már jobb. A mellékszerepekben három "The Walking Dead" szereplő is tiszteletét teszi. (Christopher Berry, Lew Temple, Robert Walker Branchaud.
A szereplők között egyébként is van átfedés ismertebb filmekből.
Ami számomra sokat dobott a filmen, a fényképezés - bár nem mindig - és a zene, amiben viszont voltak remek részek is, főleg az akciójelenetek alatt.

Nem elemezgetném a filmet, illetve hitelességét. A főszereplő karakter egyértelműen szerencsesütemény. Végig sikerül a rablók nyomában maradnia és a szerencse akkor is mellette áll, amikor közelharcról van szó. Szinte már túl könnyű a dolga. annak fényében, hogy a film végén utalást tesznek rá, mennyi kiterjedt gyermekrabló, csempész és kiközvetítő cégről van szó, szinte már túl könnyű dolga is van háziasszonyunknak. Berry-nek azonban megbocsátom. Egyértelmű, hogy producerként olyan filmtervekben érdekelt, amik elvileg behúzzák majd a nézőket. A női akcióhősökre meg mindig volt igény. Ettől függetlenül, belefért volna még némi akció a filmbe, amit mondjuk már azzal meg tudtak volna oldani, ha a főszereplő nem egy átlagos háziasszony - nem is úgy viselkedik - hanem mondjuk exrendőr, vagy esetleg valami harcművész szerű, vagy egykori ügynök, aki visszavonult. Akkor még több verekedéssel lehetett volna kitölteni a filmet és az "Elrabolva" nyomában, még egy közönségsikerre is futotta volna. Azonban ez a megoldás kissé fapados. Miután megismerjük az ellenséget, valahogy elveszítik a titokzatosság és félelem előnyét. Az ilyen filmeknél azonban szükség lenne a lebegtetésre, hiszen csak egy gyönge nővel állnak szemben. Berry azonban a rablás pillanatától elindul és végigmegy az eseményeken, lassítás nélkül.

50%

Ha megnéznéd:
- Gyerekrablók (2017)

Ő, voltál már szebb.

Utóhatás - Aftermath (2017)

Utóhatás - Aftermath (2017)

Rendezte: Elliott Lester

A film Mafab adatlapja: Aftermath (2017)

Megtekintés: Egy rövidfilm alapja, elnyújtva, ezért nehezen fogja a megfelelő közönséget megtalálni.

Még csak azt sem merem állítani, hogy nem lesznek csalódott Schwarzi rajongók. Tíz éve még el sem tudtam volna képzelni, hogy az egykori testépítő, aki korábbi filmjeivel felépítette félisteni hírnevét a vásznon, hogy eljön majd az az idő, amikor ez a hatalmas ember egy apró közembert fog alakítani, akinek tragikus életébe pillantunk bele. Azután érkezett a Maggie (2015) ahol már közel sem az akción volt a hangsúly és a karizom nem az ellenség aprítására rándult görcsbe. Ebben már egy másik, sokkal személyesebb, drámaibb Schwarzeneggert ismertünk meg és jól is állt neki a ránehezedő nyomás, az arcát barázdáló ráncok halma.

A film megtörtént eseményekre épült, Javier Gullón forgatókönyvére.

Ha lehet, az "Utóhatás" egy még eszköztelenebb, tisztább történet. Schwarzi pedig megoldja, mert mostanra már mindent elért, nagyjából bármilyen drámaiságot képes visszaadni a vásznon, hiszen ahogy életében beért, úgy, merem állítani, színészként is megtalálta helyét, legalábbis abban a műfajban, amiben korábban egy lyukas garast sem mertem volna adni a teljesítményéért.

Az megvan, amikor a keskeny járdán lépegetsz, szembe jön egy nő - többnyire rájuk jellemző, mert olyan előzékenyek - és mivel sok a kocsi, ketten nem férnétek el, végül inkább félreállsz, két autó közé, elengeded a másikat, aki néha rád sem nézve tovább megy, még csak oda se szisszenve neked, hogy: - Kösz.
Azután megunod a harmadiknál és inkább te mész keresztül, belekényszerítve abba, hogy lehúzódjon és látod, hogy ez már nem tetszik neki(k), viszont, mikor átmentél, te legalább kinyögöd, hogy: - Köszönöm!
Azután vissza se nézel, mert legalább megtetted a minimumom a másik felé, ha nem is voltál túl előzékeny - volt benned egy gesztus a másik felé, amiért ha csak töredék másodpercekre is, de akadályoztad, hogy élje a saját életét.
Erről a gesztusról szól az "Utóhatás", és így, kamaradarab, meg amolyan rövidfilm alapanyag is egyben.

Egy este Roman (Arnold Schwarzenegger) várja haza családját a repülőtérről, amikor tragikus események törik ketté életét; a gép egyelőre ismeretlen okokból lezuhant.
Rövid nyomozás után kiderül, hogy balszerencsés események sorozatát sikerült prezentálni az irányítótoronyban, amikor Jake Bonaos (Scott McNairy) egyedül maradt a helységben és a telefon működése közben technikai problémák léptek fel. Elég volt néhány pillanat hozzá, hogy két gép a levegőben ütközzön, megölve valamennyi utast és a személyzetet a gépeken.
Scott-ot nem hibáztatják a repülőtársaságnál és felmentik a szolgálat alól. A férfi lelkileg összetörik és eltávolodik a családjától.
Roman közben az igazáért küzd, ami jelen esetben nem a pénzbeli kártérítésről szól, hanem, hogy valaki a repülőgép társaságtól kérjen tőle bocsánatot a veszteségéért.
Mivel a kanosszajárás elmarad, a férfi lassan belesüpped a haragjába és miután kinyomozza a légi irányító új otthonának helyét, személyesen hozzá fordul, hogy megnyugvást találjon.
Sajnos, a találkozás nem megfelelő mederben zajlik le és ennek drámai lezárása örökre megváltoztatja az érintettek életét.

Úgy véltem, ha egy kicsit profánabb a befejezés, akkor talán elmarad a kritikában felvázolt fordított helyzet okozta apró katarzis, viszont egy kicsit hepiendesebb befejezéssel egy sokkal szerethetőbb alkotást kaphattunk volna. Ennél a történetnél pedig szerintem inkább okozott volna nagyobb katarzist egy bűnbánó, sírós, papírzsepis befejezés, mint amit végül Gullón-nak sikerült papírra vetnie. Az is a film negatívuma, hogy Bonaos karakterére a cseppet sem rossz, de világszinten alig ismert McNairy-t találták meg. Szerintem, ha egy Schwarzi közeli, ismert színész kapja a másik főszerepet, akkor még a befejezés felemássága is lehetett volna pozitívum. Így egy erősen tévéfilmszerű mozit sikerült összedobni, kiszámítható cselekménnyel, kevés konkrétummal. Az egyetlen ok, amiért be lehet mutatni, hogy a főszerepre sikerült megnyerni Schwarzeneggert. De az ő jelenlétét amúgy semmi sem indokolja.

50%

Ha megnéznéd:
- Utóhatás (2017)

- Kukucs! 

Az elhajlottak éjszakája - Night of the Living DeB (2015)

Az elhajlottak éjszakája - Night of the Living DeB (2015)

Rendezte: Kyle Rankin

A film Mafab adatlapja: Night of the Living DeB (2015)

A dvd kiadás több tekintetbe is megidézi a "Haláli hullák hajnalát"

Megtekintés: Horror rajongók, zombi fanatikusok, hajrá. De nem lesz nagy truváj.

Egyelőre nem tudom, mi lesz a film hivatalos magyar címe, de ha a feliratkészítő változata marad, akkor kiegészíteném azzal, hogy maga az "elhajlás", nem lényegi része a filmnek, mert kb. két percet tesz ki az egész moziból.
Persze, hőseink másnap reggel kollektív módon nem emlékeznek az előző éjszakára és a későbbi egyetlen flashbackből sem derül ki, hogy a sör és rövid mellé vajon milyen tudatmódosítót sikerült bevinni a szervezetükbe, ha reggel frissen ébredtek, még-sincs meg a markáns emlékük a szeretkezésről. (Főleg úgy, hogy kiderül, Deb (Maria Thayer) autója a ház előtt parkol, tehát feltételezhető, hogy "saját lábukon" érkeztek meg Ryan (Michael Cassidy - Jimmy Olsen a Superman vs Batman-ből) lakásához.)

Deb szingli és átkozottul a következő pontra lépne egy megfelelő pasas oldalán, Ryan viszont olyan frissen szakított a barátnőjével, Stacy-vel (Syd Wilder), hogy azalatt egy kávé nem főtt még le. Valahogy megérthető, hogy ezek után Ryan az egy-éjszakás kalandot rövid úton rövidre zárná, viszont a képzeletbeli szikrák már röpködnek Deb szívéből és úgy néz ki, áramtalanítás nélkül az állapota állandósul.

Az egyetlen oka, hogy mégis egymás mellett kötnek ki, hogy reggelre Portland-et ellepik a zombik. A két fiatalnak - filmben harmincas, Maria Thayer a forgatás alatt töltötte a negyvenet - kézen fogva kell átevickélniük a városon szeretteikhez, hogy megoldást találjanak, vagy egérutat.

Változik a világ, hogy sok tehetséges színésznőt harmincas éveik vége felé kezdenek felkapni? (Kristen Wiig, Amy Adams, Maria Thayer)

Az "Elhajlottak éjszakája" zombie holokauszt témát boncolgat az olcsóbb fajtából. Egyetlen ismertebb név Ray Wise, mint Ryan édesapja, bár ő meg már mindent elvállal. A színészek erős közepesek, habár, hogy Thayer nem rossz (A randiguru, Felvéve, Lepattintva) komika, sok rezdüléséből kiderül. Arról már ő sem tehet, hogy a szövegeik nagyja sikeresen lett humortalanítva, bár ezen egy remek szinkron még bőven segíthet.
A zombikat játszó statiszták sminkje is bazári, alakításuk meg eklektikus. A film szaglik az elsőfilmes, rajongói hozzáállástól, pedig Rankin készített már hasonló és talán összeszedettebb mozit is korábban: Infestation (2009)
Fájó látni, hogy mennyire igyekszik majmolni a sokkal sikeresebb és ötletesebb "Haláli hullák hajnalát - Shaun of the Dead (2004), csupán kifelejtették az eredetiséget. Ezért hiányoznak az igazán izgalmas karakterek a filmből, az érdekes és ijesztő jelenetek, fura zombie figurák és ötletes kivégzésük. Az a néhány CGI pedig nagyon gagyi.
A forgatókönyv néha a szereplőkkel sem tud mit kezdeni, ezért aztán, hogy meglegyen a polkorrekt hozzáállás, a kövér ajándékboltos barátnő Ruby (Julie Brister) figuráját csak úgy szabadon engedi a dramaturgia az erdőbe, pedig lehetett volna likvidálásával egy drámaibb pillanatot is csempészni a filmbe.

Ennek ellenére még egy megtekintést megszavaznék a filmnek, mert ritka, hogy a főszereplő egy zakkant vöröske és tényleg vannak jó pillanatai.
Sajnos, hamar el fogod felejteni a megtekintést.

Khm, a végén, amikor Ryan egy deszkával slendrián módon kitámasztja a tetőre vezető kijárat ajtaját, hogy megfékezze a zombie áradatot, azt magyarázza már el nekem valaki... Inkább mégse.
Természetesen a trailer ismét jobb lett, mint a film, de nem végleges képeket használtak fel benne. A szobor mellett elhajtó kocsi mögött, a talapzaton látható feliratot ekkor még nem helyezték a képre számítógépes technikával. :)
A film becsült költségvetése kb. 2 millió dollár. Ehhez képest viszont egészen tűrhető darab lett belőle, ami legalábbis az Amerikai filmek költségvetéseit illeti.

50%

Ha tennél vele egy próbát:
- Az elhajlottak éjszakája (2015)

Mészárszék Park - Carnage Park (2016)

Mészárszék Park - Carnage Park (2016)

Rendezte: Mickey Keating

A film Mafab adatlapja: Carnage Park (2016)

Megtekintés: Bőven kihagyható darab, inkább csak kifejezetten horror kedvelőknek merem ajánlani.

Miért is rabolnád az idődet olyasmivel, ami középszerű? Ez a film az. Pénz alig volt a forgatásra, ezért kb. 80%-a Amerika egy kietlen, sziklás helyén játszódik, ahol Ashley Bell a színésznő futkározik fel-alá. Néha megjelennek más mellékszereplők, akik a szokásos "péntek 13" szindrómában szenvednek. Ez kb. annyit tesz, hogy dramaturgiai szempontból nem releváns a karakterük, csupán elősegítik a kötelező 8-12 percenkénti body count számláló növekedését. Néha kapunk egy-egy szomorkás, macskavernyákolást is idéző country dalt, a férfi főszereplő sátáni kacaját, rettegést, Bell szemében és ezzel ki is fújt a "Mészárszék Park" című független filmes lufi.

A filmet a már elkoptatott kijelentéssel kezdik, hogy valós történetek képezik az alapját. Ismerve Amerika méreteit, meg, hogy mennyi ott a bank illetve háborús veterán, ez a kijelentés akár meg is állhatja a helyét. Viszont ettől még nem lesz sokkal érdekesebb a forgatókönyv. A karakterek elnagyoltak, a legtöbb nem is kap elég időt, hogy megismerhessük. Az időben való ugrálás sincs rendesen kiaknázva, inkább csak arra hivatott, hogy mégse legyen már olyan lineáris az egész, mert az uncsi.

A főcím indítása jópofa lehetne azzal, hogy a feliratok a kísérőzene ütemére változnak meg, ám az rögtön szembetűnő, hogy így van, akinek a nevét elolvasni sincs időnk a ritmus gyors tempója miatt. Csodálkozom, hogy a résztvevők nem tiltakoztak a megoldás ellen, hiszen van színész, akinek a neve ki sem olvasható rendesen a main title alatt.

Egy autóval két bandita menekül. Skorpió Joe (James Landry Hébert) vezetve üvölt, hátul Lenny (Michael Villar) a kövér csávó meg haldokolva üvölt. (Mondjuk az később sem világos számomra, hogy Lenny-t ki is lőtte mellbe, miközben elmenekültek és akkor miért nem zajlott le az egész balhé a lövöldözés színhelyén, hogyan tudtak autóba pattanni...) Később kapunk a Tarantino stílusára emlékeztető visszapillantást, de sokkal okosabbak ettől sem leszünk. (Miért jut rögtön Tarantino eszembe, ha a cselekményt időugrások törik meg? Biztosan nem ő volt az első rendező, aki a töredezett gerincű dramaturgiával szórakoztatta a nézőt.
A lényeg, hogy Lenny kiszenved és Joe, mivel egyedül nem érzi magát jól a kamera előtt, kiszedi a csomagtartóba rejtett - vajon a nőt akkor rakták be oda, amikor Lenny-t meglőtték? - Vivian-t (Ashley Bell), hogy segítsen kirángatni a holttestet a kocsi hátuljából, mert az olyan logikusnak tűnik, most, hogy lerázták a rendőrt is és senki se tudja, épp hol parkolnak. Vivian egy töredék másodpercig tűnik gyámoltalannak, majd televeri egy jobb-horoggal Joe arcát, hogy menekülőre fogja, miközben azt sem tudja, egyáltalán merre van arccal, mivel lementek a térképről. A térkép ezen szegletének teljhatalmú ura pedig Wyatt Moss (Pat Healy), a megkattant háborús veterán, aki szórakozásból öli a területére tévedőket és ha esetleg nem lenne betévedő, akkor ilyen-olyan trükkökkel igyekszik beterelni őket magához, hogy azután a Trespass törvényre hivatkozva szarrá lőhesse az embert.
Milyen szerencse, hogy Joe-ról kiderül, mellékszereplő, mert Vivian-t sokkal érdekesebb nézni menekülés közben, hiszen egész jók a lábai, csak az arca koravén kicsit. Van is néhány jó pillanata, meg belebotlik túlélőkbe is, akiknek az égadta világon semmi több szerepük nincs, mint, hogy Wyatt lelőhesse őket, ezzel hivatva fokozni a veszély-faktort.
Végül Vivian leleményességének vagy szerencséjének köszönhetően kiiktatja Wyatt-et és annak bátyját is, aki rendőr és kezdi unni testvére hülyeségeit. Pont most jött arra is, hogy talán ideje lenne seggbe rúgni az öcsikét, ha már hamarosan seriff újraválasztás lesz. Igen, Wyatt tesója (Alan Ruck) a helyi baszdmeg, ám ebből sem hoz semmi pluszt ki a forgatókönyv, mondjuk egy csavarral, hogy esetleg segítene elsikálni az ügyet, vagy mit tudom én. Moss seriff hezitál kicsit, hogy végül véletlenül őt is kinyírják.
Aztán egy olcsó lezárást kapunk, pár felirat képében.
Ez így roppant kevés.

A szereplők hozzák a kötelezőt, Ashley Bell-nek van remek pillanata is. Amúgy mindenki B színész, ha lehet ezt a kifejezést egy gyűjtőhalmazként használni. Ashley Bell kedves pofija számomra "A végzet napjából - The Day (2011) volt ismerős. Nem túl ismert név, szakmailag, de azért a Walking Dead webisodos fellépését azt hiszem pótolnom kell. Először azt hittem, ebben a filmben gyenge nőt fogja alakítani, de majdnem olyan erős a figurája, mint a korábban említett poszt-apokaliptikus témájú "A végzet napjában".
Pat Healy sem egy elkoptatott arc számomra, de vele meg a remek fekete-komédiában találkoztam, az "Olcsó játékban - Cheap Thrills (2013), ahol szintén meggyőző volt a játéka.
A seriffet alakító Alan Ruck talán a legismertebb színész a brigádból, hiszen kölyökként ő volt Ferris Bueller legjobb komája a "Meglógtam a Ferrarival" című tinédzser keserédesben és feltűnt többek között a "Twisterben" és a "Féktelenülben" is. Kár, hogy kvalitásai kimerültek a teljesen mellékes karakterek prezentálásában.

Keating képes vizuálisan és dramaturgiailag is olyan filmet készíteni, amely nyomasztani tudja a nézőt. Előző munkája, a "Darling - Darling (2015) pl. ilyen volt. Ebben a filmben is vannak jó pillanatok (Vivian lassítva menekülni kezd, a lemezjátszó mellől.) ám színvonalát tekintve erős közepes, mert vannak kifejezetten idegesítő pillanatai is. (Vivian a barlangi járatban menekül, miközben elmennek a fények.)

A film soundtrack-je azonban egészen kellemes hangulatot kölcsönöz a képekhez. A film stílusában, hangulatában igyekszik megidézni a hetvenes évek hasonló műfajú filmjeit, mint pl. a Texas-i láncfűrészes vagy Craven "Sziklák szeme" című klasszikusa.

50%

Ha megnéznéd:
- Carnage Park (2016)

Súgd meg halálom - Tell Me How I Die (2016)

Súgd meg halálom - Tell Me How I Die (2016)

Rendezte: D. J. Viola

A film Mafab adatlapja: Tell Me How I Die (2016)

Megtekintés: Nagyon ráindultam a témák kevercse miatt, de az egyik műfajt elnyomta egy másik.

És innentől kezdve az érdeklődésem borzalmasan megcsappant. Pedig izgalmas a felütés és aki ismer, tudja, mennyire le tud venni a lábamról a jó fényképezés, a szélesvásznú látványvilág, a mozis hatás. Ehhez képest, az első fél óra erős kezdése után lassan a finom ötletek kivesznek a filmből és nem marad más, mint az unásig ismert, pszichopata és egyebek az épületben és kezdjünk szépen meghalni.

A film Viola első komoly mozis megmérettetése és annak azért nem rossz. Oké, a CGI hóvihar valami bűn-rossz lett, viszont nagyjából minden más egészen élvezhető. Így a film egy erős közepes, hiszen amúgy nem emlékszem, hogy lett volna benne bármi más kiemelkedő. mondjuk, engem általában a télies környezet, havazás, hideg kilóra megvesz filmen - egy-egy kivételtől eltekintve - itt azonban nem éreztem azt a zsigeri vonzódást, mint egyébként szoktam. (Még a "Vakító fehérség" volt hasonló hatással rám.)

Anna (Virginia Gardner, aki az Almanach tervből lehet ismerős, bár hiába láttam a filmet, nekem nem ugrott be. Ahhoz, hogy emlékezzem rá, ennél több - film - kell.), hogy kiegészítse egyetemista zsebpénzét, jelentkezik egy orvosi kísérletre. Valójában egy gyógyszerkészítmény tesztelése, azonban, mivel felléphetnek szövődmények, maradjunk annyiban, hogy valamennyi jelentkező egy kísérleti nyúl. Anna meg a legcsinosabb mind közül. (Nem mintha ez számítana...)

A csapat egyik fele placebót kap, a másik pedig valami agyserkentő tablettát. Az agyserkentés, meg mint már több hasonló filmből kiderült, néha együtt járhat a jövő ismeretével. Mintha az agyunk képes lenne olyan butaságra, hogy megfelelő anyagok segítségével stimulálható lenne annyira, hogy megismerhessük a lineáris idő folyásának azon részét, amely logikai úton még nem érkezett meg hozzánk. (Mi van? Te ittál???)

Amúgy de.
A film első felében megismerjük azokat, akikért majd később szurkolnunk kell. Mert amíg mi szurkolunk, addig valaki szurkálni fog.
Mi sem egyszerűbb, ha sci-fi horrort forgatunk, hogy vagy valamilyen idegen lényt helyezzünk a középpontba, vagy azzal dolgozzunk, ami a legkönnyebb horrorfilmes közegekben: teremtsünk egy gyilkost, aki levadássza a stáb többi tagját! Nem kell ide fifika és úri hancúr, amolyan szeretkezés az aggyal. Elégítsük ki az egyik legprofánabb emberi vágyat; vért! Vért forrón és sokat!

Az egyetlen, ami gyilkosunkat a többi killertől megkülönbözteti, hogy úgy tűnik, mintha az illető néha bizony előre gondolkodva, beelőzné a többieket.
Mint kiderül, a gyógyszer, amit dokink (William Mapother - Tom Cruise rokona) tesztel, nem friss készítmény. Egy korábbi tesztsorozatban részt vett egy fiatalember, aki a tablettákban lévő hatóanyagok hatását, amely szinte már isteni képességgel ruházta fel, a szokott módon nem megfelelően reagálta le és úgy vélte, a legegyszerűbb módja helyrebillenteni az agy kilengéseit, ha számára idegeneket, amúgy teljesen vétlen emberkéket kezd sorban legyilkolni. Innentől sajnos már nem is érdekes a mozi, leszámítva néhány időugrásos jelenetet, amikor szereplőink amolyan agybani időutazást tesznek a haláluk pillanatáig, de ez meg azért nem olyan nagyon érdekes, mert magát a szitut kimaxolta a Végső állomás sorozat vagy öt részben.

Szóval, bár bűnös élvezetnek merem a filmet ajánlani, sajnos nem lesz maradandó élmény és nem is az a történet, amit imádni fogok újranézni. A befejezés is kicsit összecsapottnak tűnt számomra, ami még ront az összképen.
A biztonsági őr halála a hóban volt a mélypont. De azért színészünk ráhajtott a legjobb egyedül szenvedő karakter díjára.

Erre mondom azt, hogy egynek jó.
Horrorkedvelőknek kötelező, sci-fi rajongóknak azonban kihagyható.

50%

Ha megtekintenéd:
- Súgd meg halálom (2016)

Azért van hasonlóság a Mapother fiúk között.

Porcelánhold - China Moon (1994)

Porcelánhold - China Moon (1994)

Rendezte: John Bailey

A film Mafab adatlapja: China Moon (1994)

Megtekintés: Csodálkozom, hogy nem zavartam le ezt a filmet korábban. Na, nem mintha katartikus élmény lett volna.

Kedvelem Ed Harris munkásságát. Madeleine Stowe-val nincs komolyabb gondom. Benicio Del Toro-t meg egy zseninek tartom. Ennek ellenére, ezt a filmjüket korábban nem láttam, csupán a címe volt eddig ismerős. Az alapján azt hittem, holmi társadalmi dráma, pedig egy nem túl fifikás bűnügyi thriller.

Ed Harris két Stephen King film forgatása között (Hasznos holmik / főszerep, Végítélet / nagyon kis mellékszerep) állt kamera elé, hogy a Roy Carlson forgatókönyve alapján készült filmben eljátssza Kyle Bodin nyomozót, aki beleszeret a "titokzatos" nőbe, majd kirántják alóla a szőnyeget. Carlson nem vitte túlzásba az írást, hiszen ez a film volt a harmadik forgatókönyve és azóta nem emelte tollát mozis munkához. A rendező, Bailey is inkább operatőrként lett ismert és keresett név, mert rendezni négyszer volt eddig kedve, és látva a végeredmény, amelyben van némi tévéfilmes íz is, meg néhány ritmustalanság, pl. a befejezés hirtelen összecsapottsága, nem hiányolom a direktori munkákat tőle. A "Porcelánhold" pusztán egy erősen közepes krimi, amelyet az húzott ki az erős középszerből - igaz, fulladozik - hogy a főszerepekre sikerült akkori sztárokat és egy még tejfeles képű Del Toro-t megnyernie. Nem ez az első olyan krimi-thriller, amiben ismert és markáns színész - általában pont azok, akik akkor vannak sikereik csúcsán és még tehetségesek is - egy szövevényes bonyodalomba keverednek, amiből igyekeznek kimászni, mert sokszor a karrierjük, rosszabb esetben az életük a tét. A teljesség igénye nélkül, hirtelen két film jutott eszembe, erősen hasonló témában, amiket ajánlok is megtekintésre: "Időzavarban - Out of Time (2003) Denzel Washingtonnal, amelynek a címe is beszédes, vagy "Az ideális gyanúsított - Under Suspicion (1991)", Liam Neeson-nel. Mindkettőt csak ajánlani tudom, mert ehhez a filmhez képest, tényleg jobban kufárkodnak a feszültség és információk rétegeivel.

Madeleine Stowe, ha valaha is mondhatunk olyat, hogy karrierje fent volt az égben, akkor az a kilencvenes évek, amikor "Az utolsó mohikán - The Last of the Mohicans (1992)" miatt sokan megismerték a színésznőt. A kilencvenes években egyre kevesebb főszerepet kapott, magam pedig nem nagyon emlékszem, hogy találkoztam volna vele az elmúlt kb. tíz évben, megfelelő produkcióban*.
* - Amire érdemes lenne emlékeznem.

Benicio Del Toro A kilencvenes években kezdett ismertségre szert tenni, ma meg már sörreklámokból mosolyog ránk. Annak idején főleg epizód szerepekben láthattuk, néha fontosabban, máskor mellékesben. Viszonylag ritkán kapott abszolút főszerepet, inkább amolyan második, harmadik ember szokott lenni a stáblistán. Ha a független, korai filmjeit nem számolom bele - mivel nem ismerem mindet - akkor talán az első, és egyértelműen Del Toro film a Che Guevara életét bemutató, két részes életrajzi dráma, a 2008-ban készült, "Che - Az argentin - Che: Part One" és a "Che - A gerilla - Che: Part Two" volt. Hogy mégis sokan ismerjük ma a nevét, és még kedveljük is, az annak köszönhető, hogy a nem túl fontos szerepeiből is képes volt néha kihozni a maximumot, a jól eltalált gesztusainak köszönhetően. Ebben a filmben és van két jelenete, ami előre vetíti a tehetséges Del Toro-t: Az egyikben kimegy a parkolóba a tárcájáért, de közben még áttáncol a táncparketten, a másik jelentben meg, ahogy ujjal belekavar a limonádéjába. Így csak egy nagy színész tud belekavarni az italba...

Ed Harris pedig azt hiszem "A mélység titkával - The Abyss (1989) lett nagy kedvencem, amit "A szikla - The Rock (1996) című filmben nyújtott katonai alakításával erősen elmélyített. Fájdalom, hogy ahogyan öregszik, egyre kevesebb nívós szerepben találkozom vele. Sokszor azok is negatív feladatok, bár, fizimiskája alapján mindig is volt egy jó karakterszínész és nem egy szívtipró bájgúnár.

Akit még érdemes kiemelnem, az a Rachel Munro (Madeleine Stowe) férjét alakító Charles Dance, aki a kilencvenes évben az általam látott filmekben ritkán hozott - Az utolsó akcióhős, Az aranygyermek, Ali G - pozitív karaktert. Talán nem is ugrik be gondolkodás nélkül más, mint a "Végső megoldás a halál - Alien3 (1992)" sittes orvosa, Clemens, de ha beleszámítjuk, hogy nagyjából orvosi műhiba miatt vezekelt a Ripley által "meglátogatott" börtönbolygón, akkor az sem pozitív karakter. Másodvirágzását meg a Trónok harca sorozatnak köszönheti, ahol ismételten egy negatív figurát hozott.

A történet röviden, mert úgy is ismered már, hiszen mint írtam, pár évente készül egy ebben a témában, annyi, hogy a nyomozó, Kyle, megpillantja élete vagy épp álmai nőjét. Egy csapásra vagy szempillantás alatt beleszeret. A nő persze először titokzatos, mert az plusz játékidő. Majd összejönnek. Majd kiderül, hogy rossz a sorrend, mert előbb nem ártott volna tudni, hogy a nő férjnél van. Majd a férjről kiderül, hogy csapnivaló, több értelemben is. Aztán persze a nő rágni kezdi a nyomozónk fülét, nem pusztán szexuális célzattal, hogy bizony mennyivel jobb lenne, ha a férj nem néha, hanem állandóra lenne néhai.
Van, hogy főszereplőnk maga kezdeményezi a kényes szitut, hogy elteszi az egyenlet kellemetlen részét láb alól, van, hogy csak sodródik az árral és igyekszik kárt menteni. Kyle mivel történetesen gyilkossági nyomozó és azon belül meg felső polc kategóriás, pillanatok alatt összerántja a tökéletes tervet az időközben elhunyt férj eltüntetésére.
Aztán aggasztó jelek kezdenek szaporodni, hogy esetleg nem véletlen balesetről van szó, amit elsikálnak a szerető és exnej, hanem valami összeesküvés, amelynek persze, hogy az a szenvedő alanya, aki az egész szarból a nehezét magára vállalta. Köszi, baby!

Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy lehetőleg a főszereplőnk élete nem menjen visszavonhatatlanul gallyra. Vagy tönkre. Ez általában a probléma nagyságától függ.

Különvélemény:
- Megfigyelted, hogy a legtöbb hasonló témájú filmben pont egy nyomozót vagy hasonló munkát végző férfit hálóznak be? (Pl. Elemi ösztönben is zsaru volt... Az Időzavarban rendőr, az Ideális gyanúsítottban magánnyomozó.
Vajon miért jár együtt sokszor a hasonló dramaturgiájú történet ezzel a foglalkozással?
Gondolom, mert egy nyomozónak viszonylag nagyobb tere van a szálak kibogozásához, mint egy péknek, mondjuk...

Töfi:
- Tök véletlen, hogy ebben a filmben és talán a legnagyobb sikerének minősülő Az utolsó mohikánban is Munro-nak hívják Stowe-t.
- A film porosságához az is hozzáadódott, hogy eredetileg már 1990-ben elkezdték forgatni, de mivel az eredeti gyártó cég 1991-ben csődöt jelentett, így további forgalmazási idő telt el, míg végül 1994-ben bemutatták a filmet.
- A filmben látható csónakot, amit Ed Harris használ, Del Toro édesapja készítette a forgatás előtt pár héttel.

50%

Ha megnéznéd:
- Porcelánhold (1994)
- Időzavarban (2003)
- Az ideális gyanúsított (1991)