A gyereknepper - Life With Mikey (1993)

A gyereknepper - Life With Mikey (1993)

Rendezte: James Lapine

A film Mafab adatlapja: Life With Mikey (1993)

Megtekintés: Ha nem Michael J. Fox a főszereplő, a kutya sem nézte volna meg ezt az unásig koptatott történetet.

"- Mik ezek a rettenetes hangsúlyok?
- Nézd haver, én Brooklynból jöttem, úgyhogy örülj, hogy egyáltalán tudok beszélni!"

Ha megmarad az eredeti cím - "Élet Mikey-vel" - az közel sem lenne olyan érdekes, mint az enyhén kétértelmű magyar megfogalmazás. Az "Élet Mikey-vel" egy sorozat címe, míg a gyereknepper feltételez némi szexuális felhangot is. Nagyjából a cím ezért érdekesebb is, mint a kész produkció.

Michael Chapman (Michael J. Fox) egykor egy televíziós sorozat kedvenc kis tököseként lassan megkopó hírnévre tett szert, amit nem kamatoztatott elég jól az évek során. Bátyja, Ed (Nathan Lane) ellenben igen és öccse sikerét meglovagolva egy gyerek színészeket foglalkoztató ügynökséget üzemeltet, aminek reklámarca az egykori kedvenc, Michael. Az üzlet azonban közel sem megy olyan jól, mint kellene és szükségük lenne már egy húzónévre, akinek sikereit az ügynökség kamatoztathatná, hiszen jelenleg csupa olyan gyerkőccel dolgoznak, akikben több a kedv, mint tehetség.

Michael az utcán botlik bele a nem túl ügyes tolvajlányba, Angie Vega-ba (Christina Vidal), aki ellenben tehetséges hazudozó, ahonnan egyetlen lépés csupán a színjátszás. Michael érzi, hogy Angie roppant tehetséges, bár, kamerák előtt szüksége van még kezdő lökésre. Szerencséjükre, a viharos megismerkedésüket hamarosan egy komoly reklámszerződés megkötése tetőzi be és hiába megbízhatatlan üzlettárs Michael és hazudós kis méregzsák Angie, rá kell döbbenniük, hogy ellentétes habitusuk ellenére szükségük van egymásra, ha boldogulni akarnak az üzleti életben.

Ha ismerősnek tűnik a történet, az azért van, mert kisebb-nagyobb eltérésekkel ezer hasonló film készült, amiben egy gyerek és egy felnőtt igyekszik vagy kénytelen összecsiszolódni, egy közös cél érdekében, legyen az bármilyen banális, vagy egyenesen élet-halál kérdés. Már Chaplin híres "A kölyök - The Kid (1921)" című mozijában is az a kémia volt a történet mozgatórugója, hogyan képes egy felnőtt és egy csibész közösen előnyökhöz jutni, egymásra utalva. A gyereknepper ennek sokkal modernebb, ugyanakkor kevésbé maradandó feldolgozása. Mert sajnos, a film kevés pozitívummal rendelkezik: Michael J. Fox az egyik és az elsőfilmes Christina Vidal a másik.
Közöttük működik a kémia és Fox betegsége sem ütközött még ki a viselkedésén. Nathan Lane hozza szokásos mellékalakot, amely skatulyából már majdnem kitört, mikor Robin Williams oldalán megformálta a meleg élettársat a "Madárfészekben - The Birdcage (1996)", ám végül nem sikerült neki a nagy áttörés, amit talán kevésbé sztár alkatának is köszönhet.

Christina Vidal, Cindy Lauper

Lapine filmje egyetlen igazán eredeti pillanatot nem tud felmutatni és ebben főleg Marc Lawrence eredetiséget nélkülöző forgatókönyve a ludas. Még azt az ütőkártyát sem tudják rendesen kijátszani, hogy a Chapman testvérek keze alatt tucatnyi fiatal sztárpalánta fordul meg. Egy ötletesebb forgatókönyvbe simán beépítették volna a srácokat és nem csupán néhány bemutatkozó szereplés erejéig, rövid montázsokba. Szerencsére, legalább egyikükre azért nagyjából odafigyelt az író, így nem egyedül Angie-nek kell elvinnie a showt, hanem pár vicces jelenetben megismerhetjük David Krumholtz-ot, aki egy Barry nevű, elkényeztetett de éppen nagyon jól kereső gyereksztárt alakít és szintén ez az első filmes munkája, mint Vidal kisasszonynak. ebben a tekintetben legalább nem rossz a film, mert a két főszereplő gyereket sikerült tényleg tehetséges emberkékre osztani.

A mellékszerepekre sikerült megszerezni pl. Cindy Laupert, aki a nyolcvanas években próbált betörni a filmes piacra, ám ez nem sikerült, de azért rendre elfogadott kisebb-nagyobb mellékszerepeket. Egy rivális menedzser apró szerepében feltűnik Victor Garber, aki inkább színházi és karakterszínész és a Titanic moziból vagy az Alias sorozatból lehet ismerős. Még kevesebb lehetőséget kap Rubén Blades, és mintha az ő karakterét nem is sikerült volna rendesen megmagyarázni a film végére, csupán kellett egy mondvacsinált indok, amivel dramaturgiailag "nincs útban" a film során. Egy apró cameo szerepben pedig szintén itt mutatkozik be mozifilmben először Kevin Zegers, aki azóta azért elég jól kinőtte magát, főleg drámai alkotások fontos szerepeiben. (Transamerica, Ira - Sétáló hullák)
A szokásos befolyásos ember szerepkőrben pedig az idén elhunyt David Huddleston jelenik meg, aki a kultikus rangra emelkedett "A nagy Lebowski - The Big Lebowski (1998) címszerepében lett ismert rajongói körökben.

Michael J. Fox, Christina Vidal, Nathan Lane

A téma nem rossz és a film is kedves a szokásos körökkel megspékelve - félreértés, sértődés, elszakadás, könnyes kibékülés, végül mindenki happy. Ettől függetlenül szerintem ez Fox kevésbé érdekes és sikeres filmjeinek sorát bővíti és inkább hétvégi matiné szekcióban érdemes vele foglalkozni, mert egy felnőttnek nem elég érdekes. Tipikus Disney családi mozis marhaság. Talán azért sem talált nálam utat a film a szívemhez, mert nálunk nincs akkora múltja a gyereksztároknak, mint odakint. (Néhány kivételtől eltekintve.)
Mindenesetre három évvel később készült a "Jerry Maguire - Jerry Maguire (1996)", ami a sportmenedzserek életébe enged bepillantást és ha a fekete Angie-t átfordítjuk a gyerekes és fekete Rod Tidwell-re, akkor egy igen hasonló történetet kapunk. Csak abban sokkal jobban bemutatják a karaktereket és valahogy összeszedetettebb a végeredmény is.

45%

Ha megnéznéd: A gyereknepper (1993)

Töfi:
- Más címen is futott a film: "Felejts el!" - Give Me A Break
- Eddie Murphy is esélyes volt a főszerepre, de végül inkább a "Dzsentlemanust - The Distinguished Gentleman (1992) választotta.

A film soundtrackja - soundtracks and you

Cell - Cell (2016)

Cell - Cell (2016)

Rendezte: Tod Williams

A film Mafab adatlapja: Cell (2016)

Megtekintés: John Cusack és Samuel L. Jackson már játszottak együtt korábban egy Stephen King adaptációban, amelyik kapott hideget és meleget, de összességében az író sikerültebb filmes feldolgozásai között tartják számon az 1408-at. Ezt nem fogják.

Nem tudom, mi volt a célja azzal King-nek, hogy megírta a Cell című (Várom a magyarítást, mert a "cell" szónak többletjelentése van és azt King bele is építette a könyvbe, megjelenik a filmben is, így egy az egyben átfordítani magyarra nem egyszerű, hiszen valami kis információ vagy utalás biztosan el fog veszni.) agymenést. A mű egyértelműen hajaz kissé Romero zombie-s filmjeire és ha a dühvírust kicserélem a 28 nappal később-ben, akkor az is erősen emlékeztet erre a horror zsáneren belüli darabra. A felütésre nem lehet panaszom, az egészen jól sikerült. Nem itt, hanem a könyvben. Főhősünk, aki mobiltelefon nélkül létezik a világban, egyszerre egy apokalipszis közepén találja magát és csak pislog körbe.
Itt Clay (John Cusack) mobilja lemerül és annyi a szerencséje, hogy analóg vonalon hívja fel az asszonyt, majd másodpercekkel korábban teszi le a készüléket, minthogy elszabadul a pokol.
Az történik, hogy valami homályos külső erő hatására a telefonok egy olyan szignált juttatnak a használóik agyába, amely felülírja az ego-t és dühöngő őrültté változtat mindenkit, megspékelve egyfajta kaptárszellemmel.
Clay jobbnak látja elmenekülni a repülőtérről és miközben a metrón keresztül menekül lakásába, hogy összeszedje a gondolatait, mellé csapódik Tom McCourt (Samuel L. Jackson) egy idős metróvezető - akit bárki eljátszhatott volna, annyira nincs "benne szerepe" Jacksonnak.
Közben másokkal is találkoznak, akiket a műfajnak megfelelően - egy rész katasztrófafilm, egy rész horror - elveszítenek, mert áldozatokká vállnak ebben az erőszakos környezetben.

Clay, habár a józan ész az diktálná, hogy a családja, akitől egy fél világ választja el, már régen halott, mégis utánuk indul, főleg, mivel a fiát lassan egy éve nem látta kézközelből, lévén, hogy bizonytalan, apákra jellemző okokból lelécelt anyuka mellől. Tom persze végig mellette marad és követi az öngyilkos küldetésre.

Ezt is már láttuk...

A film elkészítéséről legalább öt éve cikkeznek. A youtube rajongók már 2010 körül elkezdték fake/hamis trailerekkel feltölteni a világhálót. Lassan alakult ki a film végső változata, néha plusz forgatást kellett tartani, máskor a bemutatót halogatták a vágás variálása és egyéb okok miatt. A film végül moziba került és nem mondható el róla, hogy sikerült darab. A World War Z után erős visszaesés A listás színészekkel ilyen mozit összecsapni.

Negatívumok:
- Már a főcím sem győzött meg. A képbe beúszó fekete háttérbe írt szereposztás állandóan kizökkentett a filmből, mert a háttér olyasmiket is kitakart, amit megfigyeltem volna. A tucatnyi executive és egyéb producer szintén riadalomra adott okot. Amiben ennyien vesznek részt, az elvileg egy jó munkának kellene lennie, de csak vessünk egy pillantást azokra a futószalag slágerekre, amelyeknek szövege kimerül három sorban és hasonlóan sok művész áll az elkészülésük mögött és igazi fércmunkákat fogunk találni. Hogy Stephen King nevét nem tolják az arcunkba hatalmas betűkkel, az is arra engedett következtetni, hogy a szerző azért nem állt ki mellszélességgel a project mellett, Cusack ide vagy oda. Az imdb 5 csillag alatti jelenlegi kritikai megbélyegzése sem túl biztató.
- Az akciójelenetek túl gyorsra lettek vágva és néhány eset kivételével követhetetlenül zavarosak. A kamera szinte sosincs a megfelelő helyekre rakva. Hol nem a lényeget mutatja, máskor meg olyannyira belemászik az eseményekbe, hogy a sok sötét jelenetnek köszönhetően semmit sem értesz.
- Míg a könyvben van némi idő a karakterekre, itt a rossz arányérzék miatt néha túl gyorsak az események és elvileg érdekesebb karakterek ágyútöltelékként funkcionálnak. (Lásd pl. a fiúiskolánál az igazgató rövid szerepét játszó Stacy Keach-et. Az ő esetében mondjuk már annak is örül az ember, hogy filmben látja.)
A padlástéren lezavart verekedés kivételesen kritikán alulira sikerült fényképezésben.
- A befejezés. Nem írnék konkrétumot, mert ennél a filmnél a szpojler megöli azt a kis érdeklődést is, amit érdemel, de a könyv megváltoztatása egyértelmű jele annak, hogy nem kívántak a történet mélyére ásni - már amennyire King megtette a könyvben, pedig rá sem jellemző, hogy jó abban, ha meg kell magyarázni a rejtélyes események kiindulópontját, de a Mobil című könyvben azért valamelyeset sikerült neki a komplexitást hozni - és csak a felszínt sikerült a forgatókönyv írójának karcolgatnia. Mintha az lett volna a lényeg, hogy gondolkodni nem kell, csak nézni az eseményeket. Így persze a befejezés - amely szerintem kb. olyan hangulatú lett, mint mondjuk a "Sorvadj el! esetében - olcsó és hatásvadász lett, mint pl. a Fekete ruhás hölgy esetében. Csak hát ezt a "poént" mintha mostanában már túl sokan lőtték volna el, túl sok moziban.
- Az egész történet a levegőben lóg, nem túl koherens. A könyvet olvasva már erősen éreztem, hogy King mesélőkéje kezd felhígulni és olyasmiket is elmesél, amelyeket előtte már mások és jobban elmeséltek. A Mobil volt az egyik első King könyv, amelynek elolvasása után már éreztem azt, hogy ha most kezdenék és az új könyveivel ismerkedni King-nek, nem ő lett volna a kedvenc szerzőm.

Jelenet, ami ebben a formában nincs is a filmben.

Pozitívumok:
- A filmzene szerintem egyértelműen a sikerültebbek közé tartozik. A főcím elején már megvan a hangulat a borzongáshoz és abban a jelenetben, amikor a sejt az iskola udvarán álmodik és újraindul, Eduard Anatolyevich Khil előadásában az erősen letompított "I Am Glad, Cause I'm Finally Returning Back Home" nagyon hátborzongató és nyomasztó. Ha megnézzük hozzá a videóklippet, akkor az is segít a film szörnyeinek "megértésében", hiszen Khil dala a boldogságról szól, a hazaúton és a Cell agy-mosott fertőzöttjei hasonlóan üresen vonulnak nem ismert céljaik felé. Igaz, náluk mint érzelem nem az öröm dominál.
- A misztikus szál meglebegtetése Clay a képregénykészítő és az álmokban látott "vezető" között, amely azt sugallja, hogy Clay lehet egy megoldása az eseményeknek. De sajnos ez a vonal itt ki is merül, szóval zsákutca lesz.

- Hirtelen más nem jut eszembe.

Erősen egyszer nézős kategória. Ilyen nevektől az ember azt várná, hogy olyan filmekben bukkannak fel, amelyek elgondolkodtatnak és érdekesek lesznek. A Cell azonban több kérdést vet fel, mint amire válaszol, de mire vége lesz, nem fog minket érdekelni, hogy megvilágosodjunk. Elfelejtjük pár nap alatt, mint ahogy az áldozatok agya törlődik.

Ha szeretnéd látni: C E L L

40%

Beépített tudat - Criminal (2016)

Beépített tudat - Criminal (2016)

Rendezte: Ariel Vromen

A film Mafab adatlapja: Criminal (2016)

Megtekintés: Hogyne néznéd meg a filmet, amelyikben Ryan Reynolds és Kevin Costner is játszik?

Természetesen nekiugrassz, hiszen Costnert a Robin Hood idején kedvelted meg, Reynoldsnak meg világéletében kedves kis szomszéd srác arca volt egy Calvin Klein modell testébe bújva, hogy behúzza a női nézőket, neked meg szimplán szimpatikus, mert legszívesebben ilyen bátyót kívánsz magadnak, akivel lehet csajozni, sörözni.

Aztán jön az első saller:
Reynolds néha bevállal tipikusan olyan filmeket, amiket akkor forgat le, amikor két nagyobb szabású projekt között van. A lényeg, hogy ezek a forgatások, számára, ne legyenek többek egy-két hétnél, ami jobb esetben még nem jelenti azt, hogy nem fontos a szerepe, de rosszabb esetben, mint itt is, kimerül annyiban, hogy kap kb. 10 perc játékidőt, meg pár bevágást, hogy a néző nehogy rádöbbenjen, hogy a fiatal sztár valójában csak marketing fogásként van jelen. Nem nyomoztam ki a hátterét, hogy végül miért egy ilyen forgatókönyvre mondott igent, amelyben ugyan ügynököt alakít a srác, de előzetes elvárásaim ellenében Costner nem a mentora, hanem... hanem kiváltja őt a szerepben.
Nem ez az első eset, hogy Reynolds neve közönségcsalogató csupán; megvan a Ryan Reynolds, a képzelt szuperhős - Paper Man (2009) című keserédes dráma? Nos, annál pofátlanabb címválasztást nem nagyon tudtak eddig kiadók meglépni a magyar megjelenések címválasztásainál.

Második saller:
Costner egy bűnözőt alakít, akit gyakorlatilag totál erőszakkal építenek a történetbe, tudatosan, hogy az öregedő sztárt megtartsák, benntartsák a köztudatban. Erre volt jó ez a forgatókönyv, amelyben legalább magához képest brillírozhat, mint rossz fiú, no, nem mintha néha nem alakított volna ütni való gazembereket, ám többnyire inkább igyekezett a charme-os jófiút hozni. (Rosszalkodott ezekben, legalábbis, ezeket láttam: Tökéletes világ - A Perfect World (1993), Milliókért a pokolba - 3000 Miles to Graceland (2001) - ami egy borzalmas csalódás volt számomra, Mr. Brooks - Mr. Brooks (2007) - amelyben a show-t ugye ellopta tőle William Hurt, és a kakukktojás a Nincs kiút - No Way Out (1987) - amely meg elég szpojler gyanús ebben a felsorolásban.
És miért építik a filmbe erőszakkal?
Hát, mert, amennyire értettem, csak...

Ugyanis Reynolds egy ügynök, akinek utolsó munkáját elcseszi az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet. Szerencsére "csak" kómába zuhan és persze egyetlen módszer van, hogy emlékeit kinyerje megbízója, mégpedig, hogy az agyában kavargó gondolatokat egy addig nem nagyon publikált eljárással átviszik egy egészséges testbe, hogy azután, ott azok felszínre kerüljenek és az új tulajdonos visszaböfögje a benne megjelenő új információkat. A kísérletet végző öregecske tudós - Tommy Lee Jones alakításában - pedig meggyőzi az ügynökséget, amelyik pénzzel is hajlandó beszállni a kísérletbe, hogy az egyetlen személy, aki alkalmas úgymond "kihordani" Reynolds elméjét, az nem más, mint Jericho Stewart - tetszik ez a név - (Kevin Costner) aki történetesen egy elítélt bűnöző, akinek semmi sem szent és bárkit képes gondolkodás nélkül legyilkolni.
Ki más lehet a donor, nem igaz, mint pont egy veszélyes sittes???
Volt már hasonló szituban Michael Keaton is a Gyilkos donorban vagy Sean Connery a Sziklában, igaz, ott véletlenül a veszélyes múltjának ellenére ő volt a lehetséges legpozitívabb rossz-fiú. Bizonyos áthallással még akár az Ál/Arc-ot is idehúzhatjuk, néhány fontos dramaturgiai pont miatt.

Szóval, a történet nem túl eredeti és a megvalósítás sem az. Az mondjuk elég necces, hogy Reynolds cége nagy csinnadrattával beleugrik ebbe az enyhén szólva is necces kísérleti emlékátültetésbe, hogy utána a megbízást vezető aktuális felettes gyakorlatilag pár perc sikertelenség után le akarja húzni az egészet a vécén. Miért is volt szükség erre az inkompetens dramaturgiai húzásra?
Ki tudod találni: Hogy Costner karaktere lehetőséget kapjon a szökésre és a saját feje - vagy Reynoldsé? - után mehessen, míg végül kihámozza a részinformációkból a válaszokat és mivel kárpótolnának minket az egyetlen igazán pozitív karakter korai halála miatt, így még azt is sikerül elhitetni velünk, hogy Reynolds agya/emlékei teljesen felülírják a bűnöző Costner elméjét, így még egy viszonylagos és hiteltelen hepiendet is kaphatunk.
De nem dőlök be. Costner egy szarházi, aki, hogy mentse irháját, megölt egy autóbalesetet szenvedő vétlen sofőrt is, hogy menekülhessen, holott, ha a végén a forgatókönyv tényleg szimpatikussá akarta volna tenni számomra a figuráját, akkor csak simán eltört volna a vétlen sofőr nyaka a balesetben és máris nem olyan nagy az ellenszenvem Costner iránt, amit a film végére sem tudott letornázni, pedig igyekeztek ebben alászolgálni az írók. (De ezt csak akkor fogod teljesen érteni, ha már láttad a filmet.)

Összességében nem volt egy rossz ötlet ez a film, csak valahogy mást, többet vártam. Ebből a húslevesből bizony hiányzott egy kis farhát, a zsírossághoz és valami fűszer is... talán egy vicces mellékszereplő, vagy mit tudom én.

Azért az a jelent, amikor Costner elveri a három csókát a gyorsétterem parkolójában, majd egyikük gyerekcsináló sapkáját felhúzva, a kirakatból kibámuló döbbent tömegnek odaveti, hogy nagyon fázik a feje, szerintem kurva jó lett és a film egyik legjobb pillanata. Amire emlékszem.
Az egy hete megnézett filmből alig emlékszem másra és ez kiderül cikkemből is, ha olvasod, hiszen, mire ideérsz, rájössz, hogy... nem... is...
...olvastál...
...semmit...

Kihagytam volna Gary Oldman-t is?
Oh, hát ő is benne volt?
Nehem, az nem lehet... Volt valami klisés, üvöltöző, unásig koptatott CIA-s karakter, de...

45%

Ha szeretnéd megnézni: B E É P Í T E T T  T U D A T

Szabadesés - Free Fall (2014)

Szabadesés - Free Fall (2014)

Rendezte: Malek Akkad

A film Mafab adatlapja: Free Fall (2014)

Megtekintés: Várd ki, hogy esti műsorsávban leadják. Eleve csak ott fogsz találkozni vele. (Vagy letöltheted az egyik kedvenc oldalamról. Link a cikk végén!)

Malek Akkad nem feltétlenül örökölte producer apukájától a tehetségét, vagy legalábbis nem ebben a moziban fog ez kiderülni. Moustapha Akkad nevét a horrorkedvelőknek talán nem kell bemutatnom, hiszen a Halloween sorozat összenőtt a nevével. Ami fura, hogy a rendezésbe is belekóstolt és 1976 és 1981 között három filmet is rendezett, amelynek pontozásai elég magasan állnak jelenleg az imdb oldalán és még világsztárokat is megforgatott a kezei között, mint Anthony Quinn, Oliver Reed, Irene Papas, John Gielgud, Rod Steiger és ráadásul ezek a művek még kiállításukban is nevezhetők monumentálisnak. Ehhez képest a Halloween komoly visszaesés szerintem szakmailag, viszont legalább öregbítette az úr nevét, egészen egy elszenvedett bombamerényletig, amikor a robbantás után szívrohamot kapott és elhunyt 75 évesen, pedig még volt benne kraft. Malek a fia, gyakorlatilag a horrorszéria elkészülése közben nőtt fel és része is lett neki. A "Szabadesés" a második rendezése, de megelőlegezem, hogy direktori tehetsége nem nagyon fog édesapjához felnőni, mert jelen filmünk borzalmasan átlagos.

A "Szabadesés"-ben minden benne van, ami egy jó leleplezős krimihez kell, csak sokkal olcsóbban. Leleplezős = Van egy cég vagy egyéb fontos tárgy, esemény, személy, akivel kapcsolatban egy sokadik senki kiderít valamit, vagy csak véletlenül beletrafál egy cikk, jelentés, bármilyen nyilvános fellépés erejéig, hogy utána a leleplezett ellenlépést tegyen az illető ellen, legtöbbször az életét fenyegetve, máskor ellehetetlenítve a világ számára. Jelen filmben a legegyszerűbb módot és helyszínt választja a leleplezett; a főszereplőre a munkahelyén kezdenek vadászni, hogy megöljék, mielőtt nyomozásának eredménye kiszivárogna, hiszen kire másra lenne az a legterhelőbb, mint a jótékony vállalatigazgató képében tetszelgő milliomos mágnásra, aki nem mellesleg a főszereplőnk példaképe is?

Jane (Sarah Butler) reggel arra a hírre érkezik a munkahelyére, hogy az éjjel a mentora és barátja öngyilkosságot követett el az irodában. Megjelenik a cégvezető is a hírre és felkínál egy előléptetést a nőnek, amin Jane elgondolkodik. Közben talál egy pen-drive-ot az öngyilkos kolléga irodájában és olyan adatokat rajta, amelyek megkérdőjelezhető tranzakciókat tartalmaznak és sikkasztásra utaló jeleket. Jelenti is az iroda helyi vezetőjének (Ian Gomez), aki azonnal jelenti a főnökének az esetet, mivel pontosan tudja, hogy a nő által megtalált terhelő bizonyítékok az összes érintett bukásához vezethetnek, közöttük magához a cég tulajdonosához, Gault-hoz (Malcolm McDowell) is. Gault a legegyszerűbb módszert választja a probléma elhárításához, így a helyszínre küldi probléma megoldóját és bérgyilkosát, Frank-et (D. B. Sweeney), hogy tüntessen el bizonyítékot és szemtanút egyaránt. Amivel nem számolnak az az, hogy Jane szabadidejében előszeretettel hódol a harcművészeteknek és ha nem is profi, azért képes megvédeni magát.

Ha azt mondod, olcsó húzás és unásig ismert történet, igazad van. Sokan mesélték ezt már el, sokkal jobban. Csak kettőt említenék, ami évekkel korábban készült, de ennél jóval erősebb és érdekesebb darab volt: A pelikán ügyirat - The Pelican Brief (1993) és A Keselyű három napja - Three Days of the Condor (1975).
Ha láttad őket, tudod, hogy mindkét mozi roppant feszült dráma, tele feszültséggel. A "Szabadesés" ennél egyszerűbb és ötlettelenebb. Eleve nem jutunk ki a helyszínről, hiszen a leleplezés utáni órákra szorítkozik a történet. Dramaturgiailag persze ez olcsó húzás és benne van egy akár ügyes akciófilm vagy thriller lehetősége is, csak nem ebben a takarékos formában.
Mire gondolok?
Először is, a helyszínek eléggé korlátoltak és nem is túl érdekesen vannak kihasználva. A macska-egér harc szinte csak egy liftre korlátozódik és sem dramaturgiailag, sem képileg nem hoznak ki sokat a klausztrofób szituációból.
A szereplők száma is erősen korlátozott, pedig óvatos becslés szerint is legalább tucatnyi egyéb szereplőnek kellett volna az események sodrába keverednie a munkaidő után is. (Mert először is nem egyetlen személy szokott ilyen nagy irodaépületeket védeni a munkaidő lejárta után. Fontos cégek épületeit olykor fél tucat ember is biztosíthatja, hiszen gondoljunk bele, a pultnál ülő portár szívrohamot kap és reggelig elhordják a berendezést a szemfüles környékbeliek... De egyébként is van olyan őr, aki végigjárja az épület különböző pontjait és ellenőrzi őket majd csekkol egy speciális kulccsal, ami bizonyítja, hogy rendszeresen arra járt. Aztán ott van a takarító személyzet, akik általában ilyenkor végzik a dolgukat, ha nem is mindenhol, de szükségszerűen miután távozott az irodisták többsége. Plusz azok, akik túlóráznak és jóval később indulnak haza, amikor már elcsendesedett a város.)
Szóval, alig van fél tucatnyi szereplőnk, így eléggé szűkös az akciózás adta lehetőség. Akik meg vannak, azok nem igazán félelmetesek vagy akció sztárok. A felbérelt probléma megoldót alakító D. B. Sweeney-t kedvelem, de nem érzem ehhez a szerephez elégnek a karizmáját. Bár mindent megtesz, hogy jól hozza a félelmet nem ismerő, hidegvérű gyilkost, akkor is zavaró, hogy az arca pl. nem elég markáns a karakterhez, hanem sokkal inkább olyan valaki benyomását kelti, aki az elmúlt tíz évet komoly alkoholizálással töltötte vagy hajléktalanként. Erre van is egy beszólása a filmben, amelyben elhangzik, hogy egy éve nem volt munkája - a jelenetben van értelme a mondatnak - és mint néző egyből elmosolyodtam, hogy igen, biztos legalább egy évet masszív piálással töltött...

A női főszereplő elég kellemes - Sarah Butler - ám sajnos a film nem sokat tud kezdeni a szerepével, hiszen ide-oda ugrál a sebezhető riadt nő és a profi harcművész nő között, meg nem is annyira a drámai játékára van szükség, mint az akrobatikus testére az akció jelenetekben, amikor fut, mászik, verekszik. Viszont roppant kellemes a szemnek és érezhető, hogy ennél több is van benne. Éppen ezért, bár még nem láttam a "Köpök a sírodra" Remake-jét, de biztos, hogy meg fogom nézni, csak miatta.

Malcolm McDowell pedig Malcolm McDowell. Kora és kisugárzása miatt ha a neve feltűnik egy stáblistán, pontosan tudom, hogy a megszemélyesített karakterét hova fogom tudni helyezni a történetben. Itt sem lepett meg, hogy mit fog játszani. Tud valaki olyan filmet az elmúlt tizenöt évből, amelyben McDowell nem a genyót alakította? Nagyon régen, mintha játszott volna pozitív hőst is, de már nem is emlékszem...

Azt hiszem, eleget fanyalogtam.
A film nem a fifikás történetével fog rád hatni, hanem Sarah Butler kisugárzásával. Mert talán ő az egyetlen plusz ebben a butuska akció-thrillernek látszó videó alsó polcos, egy pálcás mozinál.
A címnek csupán közvetve van köze a filmhez. Utalhat az öngyilkosságnak álcázott gyilkosságra vagy Frank sorsának beteljesülése, de ritka semmit mondó címválasztás, az biztos.

45%

Ha megtekintenéd: F R E E  F A L L

A kötelező feka (Coley Speaks) mellékszereplő, akivel nem tud mit kezdeni a film. Először tök jól felépítik a jelenetet, amely végén elvileg kiírhatták volna, ám kiderül, hogy mégsem, hogy végül egy sokkal profánabb és klisésebb módon végezzen vele a bérgyilkos Frank.

Diablo - Diablo (2015)

Diablo - Diablo (2015)

Rendezte: Lawrence Roeck

A film Mafab adatlapja: Diablo (2015)

Megtekintés: Az előzetes felületes megtekintése után vártam a filmet. Az elvárásaim és amit kaptam, nem fedték egymást.

Roeck néhány éve egy dokumentumfilm forgatásának apropójából megismerkedett az Eastwood klánnal és első két filmjéhez meg is nyerte őket. A Diablo a második olyan nagyfilmje, amelyben Scott Eastwood is részt vett. A film árnyalja az Eastwood csemete tehetségét - van még mit fejlődnie azért - és nem lesz közönség kedvenc sem, de azt nem lehet elvitatni, hogy összességében van hangulata a filmnek és rengeteg pozitívuma is, csak a lezárás az, ami teljesen felbaszarintja az embert, aki nem számított ilyesmire.

A film in medias res indít. A farmer, Jackson (Scott Eastwood) birtokát megtámadja négy mexikói bandita és elrabolják gyönyörű feleségét (Camilla Belle). A férfi alig ocsúdik fel a támadásból, azonnal utánuk indul. Közben szürreális találkozásokba keveredik a kies környéken élő farmerekkel, indiánokkal. Végül sikerül utolérnie az emberrablókat, de addigra már kissé megfordult a történet iránya.

Van potenciál a történetben, ám, amiért végül csalódott voltam, hogy túl keveset tudunk meg a főszereplőnkről - gondolom, a lényeget tekintve a szűkszavúság egyébként elég - és a befejezés túl negatív számomra. Hepiendet keresve sem találtam a filmben. Tudom, ez legyen az én hibám, de egy western filmdrámánál azért elvártam volna. Nem érzem, hogy olyan nagy újítás lenne, hogy a végén nem az "győz", akinek a néző addigra szurkol.
Sajnos, a film játékideje alatt a legtöbb szereplő motivációja és cselekedetei nem túl logikus. Ezek egy részére persze választ kapunk, más karakterek viszont a levegőben lógnak.
Több a kérdés, mint a válasz. Ez oké, egy szintig, ha misztikus magasságokba emeljük a történetet, de itt pont, hogy amire építhették volna a cselekményt, túl hamar eldurrantott patron. Voltak korábban hasonló filmek, amelyek a fordulóponttal jól kufárkodtak, és ezzel elképesztették a nézőt. Itt kissé hányaveti az egész és az elvileg nagy csavar kitalálható és még talán túl korán is lövik el.

Walton Goggins fegyver fog Scott Eastwood-ra.

A film jó abban a tekintetben, hogy gyönyörűen van fényképezve, remeks színészeket vonultat fel, egészen apró szerepekben is - az első banditát pl. Joaquim de Almeida alakítja, akinek nevét több mint 120 film stáblistáján láthattuk és ebben vannak szinte főszerepek is: Végveszélyben, Desperado.

Scott Eastwood néhány gesztusával kísértetiesen közel hozza hozzánk az öreg Clint arcmimikáját, színészi játékát, igaz, fia még nagyon az elején van, ezért hiányzik még belőle az apjára olyannyira jellemző szikár játékmód. Néhány villanásában tiszta apja. (Szájhúzás, grimaszra egy az egyben.) Ettől még nem derült ki, hogy jó színész e. A Diablo erre nem nagyon ad módot.
Ettől függetlenül az Eastwood csemete félszáz western forgatókönyvből ezt választotta első western filmjének. annak ellenére, hogy ebben azért erős a pszicho-dráma vonal is.

A show-t ellopja a mostanában nagyon felkapott Walton Goggins. Itt azért nem hozza azt a már-már ripacs előadásmódot, amivel az "Aljas nyolcas"-ból szinte kilógott. (Igaz, ott szinte mindenkinek volt legalább egy ripacskodós magánszáma.) Goggins remek karakterszínész. Ne riasszon el minket az se, hogy kezdetben kissé érthetetlen a jelenléte vagy motivációja. Idővel minden kiderül.

Scott Eastwood fegyvert fog Danny Glover-re.

Néhány pillanatot olyan filmes öregek is kapnak, mint Tzi Ma vagy Danny Glover. Kár azonban, hogy ilyen remek színészek, akik korábban Hollywood tehetséges munkásai voltak, mostanra főleg ilyen piti szerepekben kénytelenek helytállni. Egyszerűen olyan, mintha ők már túl lennének a szakmájuk delén.

Konklúzió:
Az összkép kellemes és ha megfelelően van megírva a forgatókönyv - Roeck és Carlos De Los Rios (Rios első munkájától folyamatosan és egyenletesen hanyatló minőségű tendenciát mutat.) - nagyon ütős is lehetett volna. Így egy kicsit megtörik a lendülete és a lezárás feleslegesen lett olyan, amilyen. Dark.
Mondjuk, akinek a nyers és logika nélküli erőszak letöri a pozitív lelkét, annak erős lesz a film és nyomokat is hagyhat az emlékezetében. Ha ez volt a cél, akkor viszont remek a film és a lezárás meg szinte dicséretes.
(Csak én jobban szeretem a pozitív lecsengésű mozikat.) (Enyém bajom!)

45%

Ha szeretnéd látni a filmet: D I A B L O

Scott Eastwood fegyvert fog...

Ha megnézted, írd meg kommentben, ki éli túl a filmet - mindenkit! - és, hogy ki az a Diablo! :)

Tárgyak - The Subjects (2015)

Tárgyak - The Subjects (2015)

Rendezte: Robert Mond

A film Mafab adatlapja: The Subjects (2015)

Erősen spojleres poszter

Megtekintés: Hetven perc, elrepül. Az alapötlet jó, a megvalósítás kicsit döcögős.

Amikor nekiugrottunk J.-vel a filmnek, nem tudtuk, mire számítsunk, ám a felütés elég erős volt ahhoz, hogy leragadjunk arra a hetven percre. Mert a kezdés az nem rossz.
A jövő leghatalmasabb befolyással rendelkező orvosi kutató cége azon fáradozik, hogy kifejlesszen olyan orvosságokat, amelyek a világ összes létező betegségére megfelelő gyógyírként szolgálnak. Ehhez azonban rengeteg tesztet kell elvégezniük és van, amelyik kísérlet embereken folyik.
Egyet, nyolc ember részvételével, megszerveznek egy hangstúdióba, mivel állítólag az intézmény hasonló funkciót ellátó helyszínei használatban vannak. (Mondjuk ennek biztos dramaturgia értelme van a film szempontjából.)
A nyolc ember, nyolc eltérő habitus. Egyetlen tabletta fejenként. Lágy zselékapszula, aranyló folyadék tartalommal. Kis párbeszéd után beveszik a kapszulákat és elkezdődik a nyolc órás kísérleti-megfigyelési periódus, amely alatt a részvevőket elzárják a külvilágtól.
Még alig hangolódunk rá az egész filmre, amikor történik valami, ami kellő feszültséget teremt a szereplők között, hogy az nagyjából kitartson a rövid játékidő alatt, melynek a vége tartogat néhány meglepetést.

A film rövidsége és felépítése miatt olyan, mintha egy sci-fi sorozat nyitó epizódját néznénk. A karakterek felszínesek, kiszámíthatóak. A történet érdekes, bár, megkockáztatom, a valóságban nem így folytatnák le. Sokkal ellenőrizettebb körülmények között, talán és ha jobban belegondolunk, nem egyszerre, több személyes, hanem egyesével, elkülönítve.
De mindegy, maradjunk a filmnél.

Rober Mond két hét alatt forgatta le igen alacsony költségvetésű filmjét, időrendben, főleg egyetlen helyszínen. Az alapötlet egy ComiCon fesztiválon ültetett a készítők fülébe bogarat, amelyet humoros formában beleépítettek a film stáblistájába is az egyik szereplőn keresztül. A film akár egy X-Men Spin Offként is működhetne, ha a végeredményt tekintjük, de nem kívánom lelőni a film poénját.

Felejthető darab, érdekes alapkoncepció, kicsit felszínes, ugrálós. Jobban kidolgozva, okosabb forgatókönyvvel lehetett volna másfél órás mozifilm is.
A szereplők erős közepesek, nem csoda, hogy a legtöbbről - sőt - sosem hallottam korábban és lesz, akiről nem is fogok. Kiemelném Giggles karakterét alakító Frank Magree-t. A fényképezés erősen behatárolt a helyszín adottságai miatt, a zenére nem emlékszem. Hamar el fogod felejteni, talán egyedül a koncepció marad meg benned.

45%

Látni szeretnéd, hisz csak hetven perc: T H E  S U B J E C T S

A film hivatalos honlapja: The Subjects movie

A bosszú gyökere - Mentőakció - Extraction (2015)

A bosszú gyökere - Mentőakció - Extraction (2015)

Rendezte: Steven C. Miller

A film Mafab adatlapja: Extraction (2015)

Megtekintés: Várd ki, amíg a kereskedelmi tévé lenyomja tíz körül. Este.

Nem tudom, mennyi akciófilmet akarnak még ráhúzni Bruce Willis kopasz fizimiskájára és ezzel együtt letolni az egyszeri néző torkán. A hatvan év az hatvan év, tartsa bármilyen jól is magát az öreg. Sosem volt harcművész, csak akciósztár, ezért nem lehet tőle elvárni, hogy hatvan évesen megfelelő kondija legyen ahhoz, hogy vágás nélkül verekedjen végig 5-10 másodpercet. Arra ott van az ifjabb generáció. Jelen esetben a filmben a fiát alakító Kellan Lutz, aki színészileg még nem nőtt fel a nagy golyófejhez, viszont közelharcban tudja azt a szintet hozni, amit a Die Hard filmekben produkált Willis.
Ez a film már sokat nem tesz hozzá Willis bőséges filmográfiájához, sem anyagilag - gondolom - sem színészileg. Pusztán azért volt rá szükség, hogy a nevével behúzzák azokat, akik még hisznek, és, hogy egy érdemes színész vezesse be az akciók világába a következő generációs izmos srácot. Lutz már szerepelt az Alkonyat sorozatban, ahonnan nem emlékszem ré, lévén, hogy nagyon felületesen követtem a vámpíros sorozatot és ami vele járt. Később eljátszhatta Herkulest is egy kalandfilmben, aminek meg azért nem volt akkora visszhangja, mert a sokkal izmosabb Dwayne Johnson is közel abban az időben nyomott ki fekve magából egy szintén a félisten kalandjaira épülő mozit. Egyértelmű, melyikük nyerte a vászon-versenyt.
Lutz még besomfordált a Feláldozhatók 3 gyülekezetébe, de tudjuk, hogy abban kik voltak a főszereplők.
Most nagyjából lehetőséget kapott, hogy akció sztárként fedezze fel magának a közönség. Nem lesz azonban könnyű dolga, mert A bosszú gyökere című akciófilm semmiben nem veszi fel a versenyt Willis legjobb akciófilmjeivel.
Valahogy olcsóság szaga van végig. A közelharcok elnagyoltak és kapkodóak és a kamera sem a legjobb szögből veszi az eseményeket. Az autós üldözések unalmasak. Ennél még a szarrá rángatott és zoomolt "A szikla" autós versenye is izgalmasabb volt, pedig második megtekintésre egyértelműen látszik, hogy aki részt vett benne, az alig érintette a kormányt. Sean Connery például...
A történet olyan egyszerű, akár a faék. Csoda, hogy van benne számomra is meglepetés, igaz, nem a csavarokat illetően, mert azokat egy üres lapon, egy hb-s ceruzával és fél kezem ujjait használva kiszámoltam előre.
Ami csavart beletettek, azt a film elején leírhatod egy borítékba és amikor bejön, csak add oda annak, akivel nézed a filmet és majd azt mondja, vagy láttad a filmet, vagy nem lepődik meg, mert nála is lesz egy boríték.

Valami nagyon hasonló jelenetet már láthattunk a Die Hard csúfos ötödik részében. Apa és fia fogolyként.

Willisre már alig számítanak akció ügyileg. A film elején van pár másodperce, de a továbbiakban a forgatókönyv nagyon takarékosan bánik a sztár idejével.
Hogy Lutz ne legyen azonban kevés a nyomozás alatt - amely nem bonyolult, pusztán lineáris, hisz minden információmorzsa után szintet lépnek a szereplők, gyakorlatilag mennek a végig - mellé rendeltek egy női akcióhőst is. Gina Carano azonban valahogy nem illik a fiúhoz. Talán, mert az arca még kicsit Lutz-nál is férfiasabb, vagy a testfelépítése miatt. Azért színészkedni már próbál és az akciójelenetei is eléggé le lettek szedálva. Remélem, nem azért, mert öregszik a leányzó, mert kár lenne érte. Szívesen venném még, ha pár, ennél tökösebb filmben osztaná a sallert, hiszen aki utoljára hasonló női verekedő volt számomra, az Cynthia Rothrock, de róla semmit nem hallok évek óta.
Carano karaktere eléggé erőltetett vagy fogalmazzunk úgy: klisés. Persze volt közös múltja a főhőssel, persze még szereti, persze, a feladat ellenében mellé áll. Too easy!
Willis papa fogságba kerül, őt kell menteni. Egy ilyen filmtől elvárnád, hogy szétrobbantsa a vásznat és a gyomrod, de az fog történni, hogy néha rápillantasz az órádra és nem érted, mitől tűnik nyolcvan perc olyan kurva hosszúnak.
Remélem, Lutz akciósztárrá protezsálásával nem ölik ki majd a következő generációs csihi-puhi filmekből a kilencvenes évek derekán megszokott remek kis egysorosokat, mert A bosszú gyökerében elvétve sem találni semmi vicceset. Amit meg annak szántak, azt hagyjuk.
Carano testére még hangsúlyosan ráhúznak a végén egy szoknyát is, hogy azután még véletlenül se láthassuk a lábának idomait. Mintha kínosan ügyelnének rá, hogy derékon alul ne sokat láthassunk. Aki ismeri Carano munkásságát, pontosan tudja, hogy nem egy filigrán alkat, de, hogy ennyire megkíméljenek tőle, az kemény. Még szerencse, hogy a film végefelé egy bunyó közben néha messziről is mutatja a kamera. Persze, ezzel közel sem leszünk kielégítve.
Fontosabb mellékszereplő még a szebb napokat látott D. B. Sweeney, akinek volt egy Porsche tolvajokja négy évvel a Holtpont előtt és valahogy, bár a történet eléggé hasonló, az valahogy nem kapart össze olyan masszív rajongó tábort, mint a szörfös-bankrablós akciófilm. Még készített egy a fű alatt sikeres sci-fit, az Égi tüzet aztán bár dolgozott továbbra is, elkerülték a fontos alakítások.
A fényképezés nem tökéletes - az akcióknál céloztam rá - viszont a színvilág az kellemes. A széles vászon hozzátesz kicsit a mozis hatáshoz. A zene említésre sem méltó. Ha megjelenik is a filmzenei album, nem fogják elkapkodni.

45%

Ha szeretnéd látni: A  B O S S Z Ú  G Y Ö K E R E

Hát, szexjelenetet végül nem forgattak le velünk...

A magyar címet én erőltettem a produkcióra a nyers fordítás után, mert az egyszerűen nem tetszett. Segíts terjeszteni, hátha... :)

Kis tetvek - Cooties (2014)

Kis tetvek - Cooties (2014)

Rendezte: Jonathan Milott, Cary Murnion

A film Mafab adatlapja: Cooties (2014)

Megtekintés: Ki voltam valami hasonlóra éhezve. Sajnos, nem csillapította éhemet maradéktalanul.

Szóval, melyik az a film, amelyben van tanintézmény, elszaporodó halálesetek, bezombuló gyerekek és Elijah Wood. Nem. Nem az Invázium, habár, az is hasonló mozi, kicsit fordítva. A Cooties egy frisebb alkotás és hiába van két rendezője - persze totál kezdők - valahogy nincs a filmben elég kohézió és a humor is eléggé takaréklángon ég.
Pedig van benne jó helyszín, megfelelő gyereksereg, CGI vér, Elijah Wood, A Fűrész filmek atyja, egy meztelen dobos és még páran, mégsem állíthatnám, hogy olyan nagyon kitettek magukért. Amikor nézel egy filmet és a nevetésed inkább kínos feszengésnek köszönhető nem önfeledt kacagás, vagy amikor egy elvileg humornak szánt mondatot szinte húsz percenkét rágnak a szádba, akkor te érzed magad kínosan. És nem azért, mert gyerekeket vernek szarrá tűzoltó palackkal, mert azt roppant finoman vitték vászonra, akárcsak a babazabát. Viszont mintha a film leggyengébb láncszemei pont a színészek lettek volna. Talán nem mind, ám páran olyan irritálóak és egysíkúak, hogy nem azért izgulsz, hogy megmeneküljenek - horror film esetében nem is nagyon szoktál - hanem azért, hogy miért kell ilyen sokáig nézned őket.

Elijah Wood sosem volt nagy színész, amennyire én emlékszem. Ahogy Kevin Smith jellemezte, a legnagyobb sikerében, a Gyűrűk Ura sorozatban is inkább csak buzisan romantikusan nézett, vagy haragosan, vagy elájulva. Legyünk politikailag korrektek: A show-t ellopta Viggo Mortensen és egy görögös nevű csóka, aki CGI bőrbe bújt, hogy eljátssza a világ leghasadtabb elméjét. Wood, még az Inváziumban is jobb volt, mint ebben az új filmjében, ami szerintem visszafejlődés. Vagy kölyök képe miatt nehéz beleképzelni a karakterbe a formáját. Vagy szimplán unalmas, hogy a szerencsétlenkedőt alakítja.
Jó, fejezzük be, annyira nem is gáz. Nem ő a leggyengébb láncszem.
A filmben az összes karaktert láttuk már más filmekben és legtöbbjüket azonnal el fogjuk felejteni. Egyedül talán Rainn Wilson lesz emlékezetes, ami neki nem nehéz, hiszen csuklóból hozza az ilyen gyökszi figurákat. Ami sajnálatos, hogy itt még ő is csak halovány kliséhalmaz.

A film egy eszméletlen jó - kicsit pl. a Fegyvernepper kezdésére emlékeztető és ha jól emlékszem kísértetiesen hasonló volt kezdésben és linearitásban a Kabin-láz második része is - montázzsal kezd, amiben mintha mindjárt ki is maxolták volna a filmben rejlő kreativitást, mert a továbbiakban, néhány apróságot leszámítva, semmi olyasmit nem fogunk látni, ami érdekes lenne számunkra, ha láttunk már pár hasonló műfajú filmet.
Ez a baj a horror-komédiákkal; ha nincs megfelelő alapanyag, akkor a végeredmény unalmasnak fog tűnni.
A tenyérbemászó Wade (Rainn Wilson) mellett még talán kicsit érdekes lehet Doug (Leigh Whannell) figurája, igaz, rá sem áldoztak túl sok sort a forgatókönyvben. Whannell főleg horror-geek-eknek lehet érdekes, hiszen nem rendezőként híresült el, hanem íróként és munkásságának legnagyobb ékköve a Fűrész című horror-thriller, ami ha nem is volt hibátlan, hihetetlen gyorsan nőtte ki magát sorozattá és nagyjából mindig tudott fordítani valamit a történeten. (Illik hozzátenni, hogy Whannell a harmadik részig dolgozott íróként a project-en, utána elvesztette érdeklődését iránta és a gyártó sem erőltette annyira, hiszen eredetibb végeredményeket szerettek volna, mint amit még Whannell el tudott mesélni a témában.

A vágás erős közepes. Néhány jelenet tényleg jól sikerült - pl. kissrác lassítva szalad végig az iskola udvarán és fertő - és vannak olyan képsorok is, amiket simán kivehettek volna, mert alig tesznek hozzá a filmhez, mint pl. a Lost legkövérebb főszereplőjét erőszakkal beszuszakoló furgonból kinézegetős jelenetsorok. Jorge Garcia egyetlen igazán jó jelenete az első megjelenése. Utána akár ki is írhatták volna a filmből. Az, hogy az eseményeket begombázva nézegeti a műszerfal mögül és, hogy a néző ne felejtse el, állandóan elmondja, hogy ő bizony be van tépve, miközben alig mutatják, hogy mit is néz illetve azt meg egyáltalán nem, hogy a begombázásnak köszönhetően milyen "rémképei" vannak, így tökéletesen kihagyott feldobott labda.

Néhány gyerekszereplő még Elijah Wood-ot is lemossa a vászonról. Ciki.

A fertőzés terjedése legalább jópofán le lett zárva a kezdeti izgalmak után, ami legalábbis egyes karakterek immunitását elmagyarázta.
Az akció jelenetek kissé suták, kivétel, amikor a végén a menekülés közben egészen jó kaszkadőri munkát láthatunk a gyerekek segítségével.
A befejezés meg olyan, amilyen. Ötlet alig maradt, így be kell érnünk egy erősen Hitchcock-i lezárással, hiszen nagyjából ezt kaptuk a hírhedt "Madarak" című film végén is, csak míg ott ez zseniális lezárásnak felelt meg, ez addigra, köszönhetően az unásig látott megoldásoknak, egy elkoptatott, lebegtető befejezés maradt, ami azt sugallhatja, hogy akár lehetne folytatása hőseink kalandjainak, de ki merem jelenteni, hogy erre roppant kevés az esély, még akkor is, ha a Cooties visszatermeli a gyártási költséget és valamennyi profitot is termel.
Mert ebben ennyi volt, szerintem.

Jaj, hogy nem írtam le, miről szól a film? Ennyiből nem raktad még össze??? Akkor nézd meg, mert neked tetszeni fog ám, frissessége miatt.
Tapasztalt zombulós nézőknek csupán halovány utánérzés. Tényleg havonta jön már ki hasonló film.

Elég hatásos a felülről fényképezett zombi-koncolás. A The Walking Dead első része is tartalmazott hasonlóan ikonikus jelenetet.

Ha esetleg készül folytatás - amin erősen meglepődnék - előre kijelentem, hogy Elijah Wood és Rainn Wilson-t nem fogjuk benne látni, ugyanakkor megkockáztatom, hogy Doug karaktere, azaz Leigh Whannell visszatér benne, mint főszereplő. Mert van humora. :)

Ha szeretnéd megtekinteni a kis tetveket, csak klikkelj ide és lásd!: Cooties!

Megjegyzés: Attól még nem lesz vicces egy film, mert hülyék a szereplők és tele tömik filmes utalásokkal, hiszen az utalásnak egyértelműnek kell lennie és valamilyen formában az eredetit kell karikíroznia, hogy a néző megmosolyogja. Ha csak elpufogtatjuk
, ami eszünkbe jut, ám nem a megfelelő helyen, akkor kapunk egy humorosnak szánt marháskodást, amiből érezzük, hogy kimaradt valami.

45%