Café Society - Café Society (2016)

Café Society - Café Society (2016)

Rendezte: Woody Allen

A film Mafab adatlapja: Café Society (2016)

Megtekintés: A mesélőkedv még nem hagyta el a rendezőt, de a történet már nem fog új rajongókat szerezni neki.

Egészen biztos, ha pályája elején Allen ilyen filmekkel kezd a nagy vásznon, ma nem lenne az a kult-státuszú rendező, mint akinek ismerjük. Én egészen biztosan nem nagyon nézném a filmjeit. Szerencsére, én akkor találkoztam vele, amikor kölyökként még nagyon fogékony voltam melankolikus hangulatú komédiáira és drámáira. Mindjárt elsőnek a "Fogd a pénzt és fuss!" című klasszikust láttam és meg is tudtam kedvelni, habár, amikor mai szemmel már újra nézem, be kell látnom, hogy sok helyen beporosodott és felfeslett rajta a varrás.

Mondanivalója most is van a filmjének, ám nem vagyok benne biztos, hogy a gyönyörű képekből kicsomagolva pont azt értettem meg, amit a direktor közölni akart. Viszont a záróképsorok alkalmassá teszik a mozit, hogy így év végén pár sorban megemlékezzek róla és ha legközelebb belebotlom, legalább a cikk segít majd emlékezni rá, mert szentségtörésként hangozhat, de én nem nagyon fogok.

Méltatnom nem kell a rendezőt és ha a cikket olvasod, feltételezem, hogy te is ismered a nevét. Magam nagyon kedveltem őt, egészen addig, amíg el nem olvastam Mia Farrow "Ami szétesik" című önéletrajzi könyvét, amelyben sok egyéb mellett kitér a művésznő Woody Allen kisiklásaira, amelyek erősen pedofil gyanússá teszik a rendezőt - Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy korábbi nevelt lányát, Soon-Yi Previn-t vette feleségül? - és ezt számomra megerősíteni látszik az is, hogy a könyvben olvasottak megjelenhettek nyomtatásban, sőt, magyar nyelven is. Az, hogy Allen nem harcolt körmeszakadtáig annak megjelenése és valóságtartalma ellen, azt jelzi, hogy a leírtak nem egy csalódott élettárs rágalmai, hanem bizonyított tények. Persze, legyinthetnénk erre csupán azzal, hogy sok nagy művész - akiket még én is tisztelek - természetellenesen (?) módon vonzódik a fiatal lányokhoz, mint pl. Chaplin, akinek kedvesei között volt, aki alig tizenhat éves volt csupán, vagy Roman Polanski, aki Amerikai karrierjét tette tönkre egy rosszul sikerült privát bulival. Soon-Yi Previn azonban mostanra már bőven elmúlt negyven és jövő decemberben kerek húsz éve lesz, hogy Woody Allen felesége, ezért borítsunk fátylat rá...

Erre a filmre sem lesz nehéz. Érződik rajta, hogy kezd kifogyni az ötlet. Vannak még jó karakterek, mint Benny bácsi (Corey Stoll) - fel sem ismertem elsőre a színészt, pedig a "Non-Stop" című Liam Nesson film miatt nagyon kedvelem - vagy a zsidó prostituált, akinek jut egy pár perces jelenet, igaz, szerintem fénykorában Allen még pörgősebb és érdekesebb párbeszédet írt volna neki és a főszereplőnek, Bobby-nak, akit Jesse Eisenberg alakít. Eisenberg szerintem korunk egyik legtehetségesebb színésze, aki csípőből hozza az enervált, zavart figurákat, ha arra van szükség. Simán elhiszed róla, hogy akár Allen alteregója is lehetne. Valamilyen formában most is az, bár, a történet a fantázia szüleménye.
Bobby, mivel otthon, Bronx-ban nem érzi magát jól és munkára sincs kilátása, elutazik Hollywood-ba, mivel a nagybácsija, Phil (Steve Carell) sikeres ügynök és talán arra is van kilátás, hogy segítse a fiú karrierjét valamilyen formában. Carell ügyesen nyergelt át az abszurd komédiák világából a drámaibb területekre és ebben a szerepében is hiteles.
Phil a titkárnőjére, Vonnie-ra (Kristen Stewart) bízza, hogy istápolja a srácot, aki hamarosan beleszeret a fiatal lányba, aki mindeközben viszont Phil bácsival kavar. Végül eléggé "gold digger" módon zárul a történet és Bobby inkább hazatér a család mellé, hogy Bob tesó szórakozóhelyét vezetgesse.
Megismerkedik egy Veronica (Blake Lively) nevű csinos nővel, összeházasodnak és családot alapítanak, de a múlt néha keresztezi az útjukat és olyankor elmélázik az ember azon, hogy vajon mi történhetett volna.

A film tehát a beteljesületlen szerelemnek állít piedesztált.

Amit hiányoltam, hogy kevés volt benne az a sziporkázó humor, remek beszólások és kikacsintások, amik miatt egy film tipikusan Allen-es lesz. Ez a fajta szikárság inkább a drámáira jellemző: azokban szintén alig találni humort és egy teljesen másfajta egyéniséget fest meg nekünk, mint a vicces Woody Allen.

A karakterek sem túl szerethetőek, hiszen Bobby fárasztó lesz, hogy ahelyett, hogy boldog lenne az amúgy tökéletes életében, néha a múltba réved, nem engedi el azt. Vonnie is egy negatív karakter, ha a fiú szemszögéből nézzük, hiszen inkább az idős férfit választja a biztos egzisztenciával, ami nem túl hízelgő egy lány esetében, inkább számító lépés, ami azért is mélyíti a nézi un-szimpátiáját, mert korábban egy jelenetben Vonnie Phil bácsival beszélget és inkább Bobby felé húzna, majd mégis másképp dönt. Phil bácsi meg simán kapuzárási pánikban szenved.
A film végi elrévedés azonban azért felesleges számomra, mert úgy tűnik, mindhárom szereplő jól megvan a bőrében, aztán meg mégis, mintha keseregnének valamin.
Miért?

Ha már Woody Allen munkásságával ismerkedsz, inkább ne ezzel a középszerű alkotással kezd. Kereknek sem mondanám, hiányzik nekem belőle valami. Mintha nem lenne rendesen befejezve. Vagy tényleg azzal kell a nézőt útjára engedni, hogy két fiatal nem tud érzelmi életében megfelelő döntést hozni és a múlton kesereg?
Valójában szerintem a két szereplőn keresztül Allen csak bevezet minket egy harmincas évekbeli életérzésbe, hogy megmutassa, ő mit gondol a korai Hollywood-ról. Erre utalás a cím is, hiszen a "Café Society" kifejezést a "nagystílű és menő" társadalmi rétegre használták, akik drága házakban éltek, drága autókkal száguldoztak és drága helyeken szórakoztak, gondtalanul.

A zene azonban a szokásos és utánozhatatlan Jazz-es filmzene, ami annyira jellemző Allen-re.

55%

Ha megnéznéd:
- Café Society (201/)

Ha belehallgatnál a film dalaiba, itt összegyűjtve megtalálod: soundtracksandyou.blogspot.com: Café Society (2016)

Inferno - Inferno (2016)

Inferno - Inferno (2016)

Rendezte: Ron Howard

A film Mafab adatlapja: Inferno (2016)

Megtekintés: Az első rész után már a második sem fogott meg igazán. Ez nekem nem hiányzott.

Pedig az alaptörténet igen közel áll hozzám - mint az előző cikkemben olvashattad. Néha agyalok azon, hogy hova fut ki az emberiség. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy miként rajzunk majd ki megfelelő űrjárművekben az univerzumba, akár egy Star Trek moziban, hanem, hogy ha majdnem exponenciálisan növekszik a föld lakosságának a száma, miféle jövő vár ránk ezen a bolygón, amelynek tartalékait rendesen igyekszünk felélni? Mi lesz, ha már nem tudunk elég élelmiszert termelni, termeszteni a meglévő populációnak? Így is komoly probléma a föld bizonyos területein az éhezés, éhínség. Vagy mi lesz, amikor egyik nagyhatalom politikai vagy vallási erejét felhasználva a többi fölé nő és gondol egyet, hogy eligázza a többit. Ennek jelei mostanában pl. terrorcselekményekben csúcsosodik ki számunkra és nem ám tőlünk messze történnek atrocitások, hanem itt a szomszédban!

A Marvel univerzum később pont ezt az alapsztorit igyekszik Thanos nevű gonoszán keresztül beszuszakolni a nézők fejébe egy remek képregény-filmben! Szóval, a történet azon része, hogy egy milliomos antagonista, humanista indíttatásból kitenyészt egy halálos vírust, amely a föld lakosságát nagyjából megfelezi, érdekes felvetés, hiszen nem érzelmi síkon közelítve a témát, hanem logikai úton, van benne ráció. "A szűkítés - The Thinning (2016)" is foglalkozott hasonló kérdéssel és baráti körömben is visszatérő téma, hogy vajon mi lenne a helyes út és van e lehetőség azt közös nevezőre hozni mondjuk a morális tisztasággal? Nem nagyon és a film is ezt meséli el.

Az első Dan Brown mozi rendesen elszórakoztatott. No, nem azért, mert közel érzem magamhoz a történet vezérszálát, amelyben egy egyetemi professzor Jézus leszármazottját keresi, hiszen a vallás nálam sosem foglalt el előkelő helyet, ha már mindennapi életről van szó. Ezt meghagyom másoknak, ők meg hagyjanak engem békén. Két dolog maradt meg számomra a filmből. Az egyik a kis francia kedvencem, Audrey Tautou és Hans Zimmer csodálatos filmzenéje. Nem mondom, egyszer végig lehet izgulni Langdon professzor (Tom Hanks) nagy kalandját, de azért a figura közel sem egy Indiana Jones és egészen a harmadik filmig kellett várnom, hogy ne csak az agyát, hanem végre - igaz, nem nagy sikerrel - de az öklét is használja. Ebből kiindulva, nekem Langdon nem az a kimondott tökös férfias hős és így megértem, hogy Dan Brown könyvét miért inkább a nőismerőseim fogyasztották nagyobb élvezettel.

A második film már egyenesen fárasztott, főleg, mert egyszerűen nem akart kiszakadni a vallásos közegből, ami, mint már meséltem, kevés kivételtől eltekintve, nem nagyon tud engem lekötni. A készítők a harmadik Brown könyvet a történet "kicsinysége" miatt némi produkciós előkészületek után nagyvonalúan átugrották, hogy egyenesen a negyedik etaphoz jutva, tíz évvel a nagy-sikerű első rész után, ismét csatába küldjék a rejtélyek és jelképek tudorát, megint egy csinos hölggyel az oldalán, megint egy az egész világra komoly hatást gyakorló - egyenesen halálos - veszély megakadályozására. (Mellékesen jegyzem meg, hogy ha már Inferno, meg az egész világot behálózó pusztulás, akkor, hogy fitogtassam széles spektrumú kultúrámat, megemlíteném, hogy Ira Levin Rosemary gyereket vár című horror-drámájának a folytatása szintén egy hasonló cselekményt vázol fel, legalábbis a végkifejlet tekintetében: A Rosemarynek nagyfia van arról mesél, hogy az elvileg sátáni porontyból hogyan lett karizmatikus vallási vezető, aki - Rosemary szerint legalábbis - a világ elpusztítására törekszik.

Itt nem vallási vezetőt, hanem egy számítástechnikában jártas milliárdost kapunk, Bertrand Zobrist (Ben Foster) aki szent célul tűzte ki, hogy egy halálos vírussal kicsit visszanyesi a populációnk nagyságát, mert "szent" meggyőződése, hogy azzal segíthet a bolygó és az emberiség megmentésében. Azért a vallástól száz százalékig itt sem tudtak elszakadni és belekevernek a sztoriba káprázatos templomokat és Dante elképzelését is a pokolról.
Langdon (Tom Hanks) in medias res kerül a kalandok közepébe és egy fejsérülés miatt nincs épp ki mind a négy kereke. Az emlékezésben és utána a kalandos missziójában segítségére lesz egy doktornő, Sienna Brooks (Felicity Jones) akinek történetesen pont azok a gyermekkori kedvenc témái, amikben Langdon-nak a szokásos menekülős nyomozása során dolga lesz, így kapunk némi magyarázatot rá, hogy az eredetileg a professzor fejsérülését ellátó dokinő miért is marad hősünk mellet, ahelyett, hogy elvégezvén dolgát, maradjon a fenekén. (A könyvben és a filmben a motivációk erősen eltérnek, így annak is tartogat meglepetést a film, aki már közben rongyosra olvasta a könyvet.)
A nyomukban ügynökök és gyilkosok loholnak, ám szokás szerint, nem feltétlenül mindenki az, aminek elsőre látszik. Míg Langdon egyenként szerzi meg a kirakós darabkáit, amely elvezetheti a halálos méreghez, hogy megsemmisíthesse azt, addig mások bármit megtennének, hogy Zobrist rémálma végigseperjen a földön és közben megsemmisítsék magát a professzort.

Sikerül a harmadik részbe is ismertebb, már-már A listás színészeket megszerezni. A legtöbb karakter szerepe a játékidő alatt folyamatosan változik, ahogy haladunk a nyomok feltérképezésében, ezért akár az utolsó percekig érhetnek minket meglepetések és végig van miért/kiért izgulni.
Az "Inferno" simán megfelel egy James Bond mozi kritériumainak, leszámítva azt, hogy Hanks kiöregedett már a szívtipró-szexelő-gyilkológép szerepkőrből. Szóval, nagyjából ugyanaz, amit elvárunk az angol ügynöktől, csak kevesebb csihi-puhival és fedetlen kebellel.
Tom Hanks oké, ismerjük. Sajnos erősen öregszik, pedig még száz évig néznék tőle romantikus és kedves vígjátékokat, de sajnos, már felette is kezd eljárni az idő.
A következő generációt Ben Foster és Felicity Jones jelenti. Foster egészen biztosan szándékosan nem akar "normális" fickókat alakítani. Vagy külsejében vagy gondolkozásában hoz torz figurákat és Zobrist alakja szintén egy a sorból, amikor elme roggyantat formálhat meg.
Jones viszont most dobbant a sztárság felé és ebben inkább a karácsonykor bemutatott Zsivány egyes című Star Wars univerzumot szélesítő mozi lesz a segítségére.
Bouchard ügynök szerepében a francia Omar Sy kerül vászonra, aki az Életrevalók sikere után lavíroz hazai és Amerikai produkciók között. Sy 2000 óta szerepel filmekben, mégis 2011-ben figyelt fel rá a szakma. Végre nem ostoba vígjátékokban alakíthat mellékszerepeket, hanem Blockbusterekben! Azért, ez neki előrelépés.
A Jurassic World-ben már együtt játszottak az Indiai születésű és amúgy Bollywoodban híres Irrfan Khan-nal, igaz, amennyire emlékszem, közös jelenetük nem volt. Khan itt egy befolyásos üzletembert alakít, aki nem fél bepiszkolni a kezét.
Akik hiányolták a gyengéd szálakat Langdon kalandjaiból, fellélegezhetnek, mert a professzor múltjából végre előkerül egy igen csinos gyengébb nem, Elizabeth Sinskey (Sidse Babett Knudsen) aki mellesleg a járványügy keménykezű vezetője és feladata a vírus megsemmisítése, mindazokkal együtt, akik az útjába állnak.
Rövid, de izgalmas szerep még a bérgyilkos Vayentha (Ana Ularu) szerepe is. Elsőre azt hittem, Clea DuVall vett részt valami fiatalító kúrán, de kiderült, hogy egy román színésznő hasonlít a rendőrruhába bújt profi bérgyilkos bőrébe. Ularu felkeltette az érdeklődésemet.

Nem biztos, hogy készül még további Langdon kaland. Nem kellene erőltetni. Úgy érzem, nincs több ebben a figurában - hacsak nem egy prequelt akarnak tető alá hozni a hetvenes években mondjuk, egy kamasz Langdon-nal. Az poén lenne.
A fényképezés korrekt, de semmi maradandó. A CGI nem különösebben - rémálomképek - tetszett. A zene meg nyomokban a korábbi tökéletes első rész zenéjének halvány másolata. De azt nem is lehetne felülmúlni.
Részemről amúgy mindig fura volt, ha egy filmben jön a tudós és egymás után felfedezi az elrejtett nyomokat, mondjuk megtalálja a kulcsot egy kő alatt, esetleg egy elfeledett rejtekajtót, stb. Hát korábban akik ott éltek, dolgoztak, azok ezeket nem fedezték fel, ő meg jön, mert éppen belekeveredett valamibe és lassan mindenre ráakad. Aha! (Lásd pl. Az Indiana Jones azon jelenetét, amikor Indy-ék kimásznak a templomos lovag petróleumos sírhelyéből, egyenesen egy szabad téri kávézó alól, egy vasrácsos nyíláson keresztül. A Velencei vagy melyik városi csatornázási művek nem lehetett a helyzet magaslatán, ha nekik eddig nem sikerül felfedezni a petróleum-lelőhelyet és vele együtt egy ősrégi lovag sírját.)

60%

Ha megnéznéd:
- Inferno (2016)
- Angyalok és démonok (2009)
- A Da Vinci-kód (2006)

A szűkítés - The Thinning (2016)

A szűkítés - The Thinning (2016)

Rendezte: Michael J. Gallagher

A film Mafab adatlapja: The Thinning (2016)

Megtekintés: Jerryco világa sokkal összetettebb, mint a blogjaiból kiderül. Ez a film legalább elővette egy víziómat, amely szerintem simán meg fog valósulni a jövőben.

"Aki hülye, haljon meg!" - Pontosan ezt a rövid szólást teszi magáévá ez a rövid kis sci-fi film.

Talán nem pont így. Talán, kicsit okosabban. Ettől eltekintve a felvetés logikus és jogos problémája a föld bolygónak és talán a filmes előrejelzések túlzóak, úgy vélem, ebbe az irányba haladunk és ez csak egy állomás lesz az emberiség történelmében, mielőtt elkezdünk egy tudatos(abb) életet élni.

J. Gallagherről annyit érdemes tudni, hogy fiatal, youtuber (Ez a film is kapott pénzt a youtube-tól) és Maker Studios nevű platformját 2014-ben eladta a Disney-nek, miután azok munkáiban láttak fantáziát és bekínáltak egy megfelelő összeget. J. Gallagher persze folytatta amiben jó és a rövidfilmek mellé jutott tévés produkció is és nagyfilmek, mint a "Smiley 2012" illetve jelen mozink, ami egy antiutópia. A nem túl távoli jövőben a túlnépesedés égető problémája az emberiségnek. A különböző országok más-más módszerrel igyekeznek megakadályozni, hogy a kék bolygón rákos sejtként elburjánozzunk. Amerikában életbe lép a "Szűkítés" nevű program, amelynek keretében a gyermekeket az iskola kijárása alatt évente kötelező tesztnek vetik alá, és akik a legalacsonyabb pontot kapják, egyszerűen mennek a levesbe.

Laina (Peyton List) osztályelső és némi pénzért másokat is hozzásegít, hogy sikeresebb vizsgát tehessenek. A begyűjtött pénzből édesanyjának kezelését és megélhetésüket finanszírozná. Blake (Logan Paul) ezzel szemben sokkal kevésbé okos, viszont mivel Dean Redding kormányzó (Matthew Glave) egyetlen gyermeke, komoly védettséget élvez, amelyet apja letagad előtte. Ennek csupán az az oka, hogy Blake úgy véli, apja képes lenne az eredményekre fittyet hányva kimenteni a szűkítésből Blake szerelmét, Ellie-t (Lia Marie Johnson) mivel a kisasszony annak ellenére, hogy az életük a tét, képtelen bebiflázni az éves anyagot. Persze, így nehéz szimpatikussá tenni a karaktereket, hiszen minden svindler miatt egy olyan személy eshet ki az élet körforgásából, akik esetleg megérdemelnék az életet és tanultak a vad bulizás helyett. Gyerekek, akik nem pénzzel vásárolják meg a talmi tudást hamisító kontaktlencse rendszert, amely a megfelelő válaszokat azonnal szállítja a retinába, hanem akik leültek az asztal mellé és olvasták a könyveket.

Mivel Ellie elbukik a teszten és Blake izomereje nem képes megvédeni a leányzót, - miután fejest ugrik egy nevetséges mentőakcióba - a fiú egy évvel később kitalál valamit, amivel büntetheti az apját vagy belekényszerítheti az állásfoglalásba a témában. Mikor végül eljön a tesztírás ideje, a kormányzó nem megfelelő döntést hoz, amely kihat az egész közösségre és belehajszolja a korábban egymást nem ismerő Blake-t és Liana-t egy közös akcióba, melynek végén sokakra bukás vár és nem csupán az iskolai értelemben.

A film első fele nagyjából megágyaz a film második felének. Nem rossz a felvezetés, habár többet is megtudhattunk volna erről a cinikus világról, mint amivel végül kiszúrják a szemünket. A történet önmagában nem feltétlenül eredeti, hiszen a filmes és könyves világban rengeteg hasonló koncepcióval találkoztam már, amely a szebb jövő érdekében a közösségre a hatalom valamilyen negatív hatást gyakorol. Lásd filmben a "Logan futása - Logan's Run (1976)", amelyben a harmincadik életévet betöltő egyedeket egy impozáns szertartáson adják át az enyészetnek, vagy könyvben Umberto Simonetta "Éjszakai utazók" című fantasztikus regénye, amelyben az idős polgárokat száműzik egy kies szigetre, ahol majd elvileg emberséges körülmények között segítik át őket a túlvilágra.
Nem pont ez az alapja, de igen hasonló elgondolás áll a mostanra már sorozattá gömbölyödő "The Purge" filmek mögött is, melyekről cikket találtok az oldalamon is.
Magam is szoktam agyalni ezeken a kérdéseken, néha baráti társaságon belül, máskor otthoni magányomban, mert foglalkoztat a kérdés, hogy mi lesz velünk - nem mintha nekem számítana - ha úgy 50-100 év múlva annyian létezünk a földön, hogy az képtelen lesz ellátni, kiszolgálni mindenkit.

A "Szűkítés" nem feltétlenül a legjobb irányból közelíti meg a problémát. Magam egészen biztosan nem a gyerekek felől közelíteném meg a megoldás keresését, hiszen ha ezt a terhet rájuk tesszük, mint a filmben, úgy egy végtelenül cinikus és erőszakos generációt fogunk kinevelni. A film annak ellenére, hogy mennyire komoly problémát boncolgat, eléggé szellősen foglalkozik a kérdésekkel. Eleve alig találunk valakit, aki csalni próbálna, azokat is inkább csak dramaturgiai okból, hogy árnyalják ezt a világot. De gondoljunk már tényleg bele, mire számíthatunk azoktól a kölyköktől, akik fullba nyomják az egoistát? Vagy kitalálják a létező összes puskázási módszert, vagy - És miért is ne? - simán kinyírhatnák egymást a teszt elkészítése előtt, ezzel csökkentve a többi lehetséges vetélytárs létszámát. Most mégis meddig tart egy balesetet generálni, hogy mondjuk valakit a metró elé lökök? Vagy le egy kétszáz fokos lépcsőn, abban reménykedve, hogy az illető koponyája ketté reccsen a gurulás közben. Esetleg megmérgezem a menzai kaját és hátradőlve kivárom, míg elvonul a vihar.
Ehhez képest a "Szűkítés" világában alig adnak nyomatékot annak, hogy egész évben arra készülnek fel, hogy azután a fontos napon majd ott ülnek és megírják a tesztet.

A film első fele ettől a hiányosságtól függetlenül egészen jól épül fel, amit a második rész macska-egér harca és épületen belüli rohangálása módszeresen aláaknáz, mintha nem maradt volna elég ötlet a tarsolyban és ezért végül a forgatókönyvírók - Gallagher és Steve Greene, a rendező tettestársa - a könnyebb utat választva kilengtek volna az akciófilm műfaj irányába, amire viszont nem volt pénzük. Pontosan ezért kellett volna jobban kidolgozni a világot, amelyben a film játszódik. Kellőképpen azt sem magyarázták el számomra, hogy miért nem a következő populációkat likvidálta az USA: a.) öregek, mondjuk 60 év felett, b.) magatehetetlenek, egyéb, gondozást, folyamatos ápolást igénylő személyek c.) bűnözők.
Ismerve Amerikát, ha mindhárom szegmenst kivonják a képletből, esetleg a gyerekek, a jövő reménységei, meg lettek volna óvva ettől a szörnyűségtől és ráértek volna később szembesülni ezekkel a komoly gondokkal. (Bár, az is lehet, hogy azért a gyerekek, mert így kevésbé kellett egy szervezett ellentámadástól félnie annak a szervezetnek, amelyik vállalta, hogy kordában tartja a vizsgázó diákokat. Bár, azt az erőszakszervezetet is megnézném, amelyiknek a családok, szülők nem állnának fel hasonló helyzetben. (Mondom én, akinek nagy kedvence a Battle Royale és az Éhezők viadalát sem utáltam. Ott sem állnak ki kezdetben a gyermekeik mellett a szülők.)
Bár, még mindig állítom, hogy sokkal eredményesebb lett volna, ha lezárják évente egyszer a börtönöket és nesze nektek tisztítótűz.
. De hát én csak nem fizettem ki egy parkolási büntetést!
- Nos, majd sírjon erről a teremtőnek! 

A film érintőleges felhozza, hogy más országokban milyen módszerekkel küzdenek a túlnépesedés ellen és ebből én azt támogatom, hogy biológiai úton kellene sok embert kasztrálni, hogy csak megfelelő - nem semmirekellő - egyedek tudjanak szaporodni. A szex nem feltétlenül, de az utód nemzése legyen az "értékes" egyedek kiváltsága. Ebből kiindulva nagyjából egész Afrikán megszüntetném a további szaporodást, lévén, hogy lehet, hogy helytelenül, de úgy vélem a médiában látott híradások alapján, hogy India után ott a legnagyobb - saját vélemény - és legfölöslegesebb szaporodási ráta. Gondolom, mert egyedül a szexhez nem teljesen hülyék. Ahogy a mondás tartja: "Baszni még a hülye is tud."

Van egy érzésem, hogy a filmben vázolt eseményt semelyik szülő sem várná ki sztoikus nyugalommal, ellentétben a filmmel. Sőt, megkockáztatom, hogy az emberek azonnal a segglyukán keresztül húznák ki a belét annak, aki felveti a gyermekek szűrését, azon a módon, ahogy a filmben láthatjuk.

Ezzel a kijelentésemmel nem fogok mondjuk sok hívet szerezni magamnak és valószínűleg megpecsételem vele politikai pályafutásomat is, - ami el sem kezdődött még - de mentségemre szóljon, hogy nem érzelmi síkon közelítek a téma boncolgatásához, hanem hidegen sajtolt logikával.

A film tehát nem tökéletes, érződik a pénz hiánya, erősen. Ha lett volna rendes produceri tehetség a finanszírozás mellett, egészen biztos, hogy egy sokkal izgalmasabb és érdekesebb film valósul meg. A filmet 2016.október 12.-én mutatták be, a szülinapomon. Gondolom, ezzel akartak kedveskedni, amiért engem is érdekel a film koncepciója. De honnan tudták??? 😊
A fiatal tehetségek mellett - akik inkább szexisek, mintsem jó színészek - szerepel két viszonylag kedvencem is. Az egyik a fekete színésznő, Stacey Dash, akit sok filmben nem láttam - Spinédzserek, Reneszánsz ember - viszont szexi kis pofijára emlékszem és most is jól néz ki. (Dash 1967-ben született, de simán letagadhatna egy tízest!) Másik kedvencem a film egyik fontos szereplője, a Mason King-et alakító Michael Traynor, akit először a The Walking Dead-ben láttam, ahol rövid, de viszonylag fontos karaktert formált meg. Glenn egy ízben neki köszönhette, hogy sikeresen kimenekült egy hatalmas zombi mészárlás közepéből. (Más kérdés, hogy azóta egyik legjobb cimbijének közbenjárásával sikeresen agyonverte egy Negan nevű, karizmatikus pszichopata.)
Glave, aki a kormányzót játssza, karrierjének elején főleg hivatalos személyeket prezentált, majd később vígjátékokban állt helyt. Mostanra bármilyen műfajban találkozhatunk vele, mivel remek karakterszínész.

A film befejezése pozitív kicsengésű, mert valamiért az alkotók úgy érezték helyesnek, hogy hepiendesíteni kell a rövid mozi befejezését. Ez sajnos sokat ront a külalakon, bár az is igaz, legalább nem teljesen kiszámítható és lehet a továbbiakban min filozofálni.

55%

Ha megnéznéd:
- A szűkítés (2016)
- Logan futása (1976) - Negyven éve készült, hasonlóan felépített amerikai sci-fi klasszikus.
- Az éhezők viadala (2012)