Bastille nap - Bastille Day (2016)

Bastille nap - Bastille Day (2016)

Rendezte: James Watkins

A film Mafab adatlapja: Bastille Day (2016)

Megtekintés: A trailer alapján azt hittem, megint egy Luc Besson akciófilm. Hát nem, de így sem sokkal jobb a helyzet.

Idris Elba-ból akció hőst akarnak faragni. Ebből a filmből kiderült. Szerencsére a helyzet nem olyan rossz, mert nem akarták elhitetni velem, hogy legyőzhetetlen szuperférfi. Amikor verekszik, kap ő is rendesen, pedig valami ex-ügynök vagy mi, azokat, meg mint tudjuk - Bourne sorozat, Besson filmek - megérinteni is nehéz, nemhogy elcsépelni. Mivel Elba neve még nem garancia a sikerre, viszont pénzt ölni a szereposztásba nem volt mód, egy feltörekvő sorozatszínészt még be tudtak szuszakolni a kötelező mellékszerepbe, az egykori Robb Stark személyében. Richard Madden már nem olyan fiatal, mint pár éve, amikor Westeroson harcolt apja igazáért és a szemét is feleslegesen húzták ki sminkkel - mert a szempilláit biztos buzergálták valamivel - és szerencsére mint második fontos szereplő, az ő karakterét sem nagyították fel akció közben. Oké, menekülésből nem gyenge, de azért a "Szemfényvesztők" szintű marhaságokat kihagyták ebből a moziból. A karakterek épp annyira hihetőek és akciósak, amennyit még elbírok hinni. Hogy legyen Eyecandy, bekerült még a zavarodott megvetített naiva szerepkörbe Charlotte Le Bon, aki Zoé szerepében bambi szemű és néhány francia rossz arc, akik az ellent prezentálják.

A történet háttere első körben politikailag friss (2015-2016) és még akár hihető is. Hangulatkeltés, felsőbb körökben, hogy azután legyen ok a migráncs* kérdéssel foglalkozni: Franciaországban balhét kavarnak erőszakkal, nálunk posztereket húznak fel, ragasztóval. Persze, a feszültség fokozása miatt hamar kiderülnek turpisságok és főszereplő zsebtolvajunk, Michael (Madden) egy komoly terrorakció kellős közepén találja magát, amelyből egy tanácsadóként elvileg a háttérben mozgó ex-CIA ügynök igyekszik kivakarni, miután rájön, hogy Michael nem hazudik azzal kapcsolatban, hogy véletlenül keveredett az ügybe. Innentől macska-egér párharc alakul ki a rendőrség, a bűnözők és főszereplőink között és hozzájuk csapódik még kicsi Zoé. Mindezt egy nappal az ország egyik legnagyobb ünnepe előtt egy nappal, ezért is van olyan kevés idő megtalálni a további akciók főkolomposait. Aztán van pár meglepetés.

Tucat akciófilm, alig emelkedik ki az átlagból. Elba simán lecserélhető lett volna Statham-re, aki biztos épp nem ért rá. Azért a sok rövid vagy/ill. mellékszerep után ideje volt egy főszerepnek is a fekete színész filmográfiájában. Ha ezen a vonalon marad, akkor jöhet még, mert nem olyan rossz. Madden színészi vénája még nem győzött meg nagyon, de vígan ellavíroz ebben a tolvaj szerepkörben és hozza a filmbe a humort is. Az akció jelenetek elég közepesek, de kiemelném a zárt teherszállítós verekedést, mert az egészen pofásra sikerült. A történet a Trónok harcán edzett nézőket nagyon nem fogja meglepni, ennek ellenére egy esti filmnézéshez ajánlott a mozi.

Watkins a 2008-as "Gyilkos kilátásokkal - Eden Lake (2008)"hozta be magát a köztudatba és nagyjából tőle datálható Michael Fassbender felemelkedése is, ha nem számítjuk ide a 2006-os 300-at. Abból a filmből magával hozta Kelly Reilly-t egy viszonylag fontos szerepbe, ami viszont közel sem volt olyan komoly munka, mint a női főszerep az Eden Lake-ben. Charlotte Le Bon-t pedig nem rég láttam a Kötéltáncban, ahol bájos arca már korábban elbűvölt. Watkins is mintha lassan kapaszkodna fel egy képzeletbeli rendezői renomé hegyen. Eddigi filmjeihez képest előrelépés a mozi, de talán a stílusa itt jött ki a legkevésbé és a feszültségkeltés sem olyan erős, mint az Eden Lake-ben vagy a Fekete ruhás nő-ben - The Woman in Black (2012).

- Kaphatok egy fegyvert? - Nem, de pofán lőhetlek eggyel. - Nem, akkor inkább hagyjuk.

Amiről eddig nem beszéltünk, hogy a film közel állt hozzá, hogy ne mutassák be, a témájának aktualitása miatt. Az alábbi linken pontosabb információkat kapsz: 2016.július.14. Nizzai terrortámadás.  A filmet úgy mutatták be végül Franciaországban, hogy a mozi üzemeltetőire bízták a döntést, hogy vetítik e vagy sem. A terrortámadás során 84 ember halt meg és 200 sebesült meg! A terroristák mindezt a nemzeti ünnepre időzítették. A film így egy lehetséges verziónak is megfelelne, habár a forgatókönyv sokkal korábban készült, mint ami később valósággá lett. Watkins-nek ebben nincs felelőssége, pusztán ráhibázott. Azt tudjuk, hogy sok film bemutatójával kapcsolatban voltak gondok, ha azok összecsengtek esetleg a valóságban történt eseményekkel.

65%

Ha szeretnéd látni: B A S T I L L E  D A Y

* A migráncs itt nem feltétlenül a határnál kerítést szaggató bevándorlókban merül ki, hanem akik már Franciaországban élnek épp csak még nincs meg az állampolgárságijuk vagy letelepedési engedélyük illetve egyéb okok miatt idegenként tekintenek rájuk. Mondjuk, ez pont Franciaország esetében fura, hiszen nagyon vegyes a lakosság összetétele és talán náluk a legnagyobb a fekete bőrű népesség száma.

Jégkatonák - Ice Soldiers (2013)

Jégkatonák - Ice Soldiers (2013)

Rendezte: Sturla Gunnarsson

A film Mafab adatlapja: Ice Soldiers (2013)

Megtekintés: B film, az összes stílusjeggyel, viszont nívós fényképezéssel és remek helyszínnel. Szigorúan egyszernézős.

Gunnarsson 1978-ban összefényképezett egy rövidfilmet, majd a nyolcvanas évektől folyamatosan producerkedett és rendezett, főleg televíziós és dokumentum munkákat. Ha így nézzük, az idős direktor nagyon nincs otthon a sci-fi és horror témában, ezért mozija döcögős és steril. Még a legtöbb spirituszt a film eleji mészárlásban érhetjük tetten, míg a továbbiak egy tévéfilm határán egyensúlyoznak.

Dominic Purcell filmszínészi munkásságának egyetlen jó döntése az volt, hogy beszállt a Szökés című bűnügyi-akció sorozatba. Innentől és odáig csupa B filmben alakított mellék és főszerepet, amelyek nagy része nálunk még a tékák polcaira sem jutott el nagyon. Ezt a szösszenetét is három év csúszással van szerencsém megnézni, és csak azért nem fikázom szarrá, mert nézhető.

A forgatókönyvért Jonathan Tydor nevű egyén felel, aki 26 év alatt összesen nyolc filmes munkában vett részt és ebből az első kifejezetten kult gyanús nálam. 1990-ben valahogy kiókumlálta a kilencvenes évek egyik legjobb Dolph Lundgren film történetét. Legalábbis nekem nagy kedvencem volt a Sötét angyal - Dark Angel (1990), amelyben repülő cd vágta el az emberek torkát és egy földönkívüli csáklyázta meg az emberek homlokát. A film dinamikáját még megdobta a tapasztalt rendőrnyomozó (Lundgren) és nyalka, de akcióban szinte szűz és kéretlenül nyakba varrt ügynöktársának kombinációja, amely két évvel előzte meg a nálunk valamiért sokkal sikeresebb 2008 - A patkány éve, című akció-sci-fi-horrort, amelyben a két nyomozó közötti felállás kísértetiesen hasonló volt. Tydor itt volt a csúcson és ezt a sikert szerintem későbbi munkáiban nem sikerült elérnie, ezért simán hívhatjuk egykönyves szerzőnek. A Jégkatonákban leporolta a szupererős humanoid lények ötletét, csak ezúttal nem idegen bolygó polgárai irtják az embereket, hanem egy szovjet kísérlet gyilkos mutánsai. A külsejük azonban nagyjából megfelel a Sötét angyalban szereplő Matthias Hues küllemének, ezért úgy vélem, Tydor fantáziája vagy erősen korlátolt, ha ijesztő és véreskezű figurákat kell vászonra álmodni, vagy fiatal korában egy szőke égimeszelő verte állandóan laposra az iskola mögött és azzal törleszt, hogy az illető fizimiskáját legyőzendő ellenfelekre vetíti ki forgatókönyveiben.

A történet kb. megfelel A dolog című Carpenter mozi alapjának, csak itt nem jégbe fagyott idegen entitás őröli fel az emberek kis csapatát, hanem három kísérletben előállított katona, amelyeknek szent feladata, hogy háborús helyzetben, idegen területen bevethetőek legyen és bárkit legyilkolhassanak. Ebből kiindulva borítékolható, hogy a Purcell által alakított Malraux nevű karakter fog szembeszállni a három humanoid megjelenésű gyilkossal - írnám, hogy emberek, de különleges képességeik és előállításuk okán inkább nézném őket egy terméknek vagy kísérlet végtermékének, mint emberi lénynek - és a többiek békésen asszisztálnak hozzá, hogy halomra gyilkolják őket. Ötven perc megtekintés után a második tippem be is jött. Michael Ironside sajnos már sosem fog karizmájának megfelelő szerepet kapni, ahogy öregszik. Húzónévnek - bohócnak - még megfelel, de rá nem lehet építeni. A női főszereplőnek meg hiába volt eddig hetven filmes munkája, mert egyszerűen azt sem tudom, ki az... És hiába kedvelem a Kanadai születésű indián színész, Adam Beach-et, ha egy hónapon belül ez a második mozija, amiben jelenléte kimeríti a feleslegesen megkapott szerep típusát. Az Öngyilkos osztagban tudjuk mi történt vele, nem spojlerezem, ebben meg az ötvenedik percig nem sikerült felfedeznem, ezért vagy korábban kinyírták, vagy még nem szerepelt eddig, vagy besütött a délutáni napfény egy pillanatra a monitoromra és az kitakarta a színészt. Csak az lehet. Ha előkerül, azért megemlítem. Szóval, ha a szereposztásból indulok ki, akkor erősen B szaga van a projectnek. Ha abból, hogy 2013-ban, majd 2014-ben és 2015-ben nem sikerült megnéznem, akkor szintén úgy vélem, a film hendikeppel indult az érdeklődési listámon.

Round Two - avagy a második fele:
Az 55. percben előkerült Adam Beach! Azért biztató. És a figurája sem rossz. A többi szpojler lenne. Össze kéne dobnom egy listát filmekről, amiben valamelyik szereplő közel egy óra után jelenik meg és mégis ismert színész. (Pl. Kevin Spacey - Hetedik és tsai.)
Azért van némi irónia Beach alakításában, amikor azt mondja, hogy azért tudja, merre tart a három gyilkos - nyomaikat kiolvassa a hóból - , mert indián és még hozzáteszi: - "De jól esett ezt kimondani!" - már, hogy származását tekintve őslakos. De mi ennek a funkciója, ha nem burkoltan felhívja a figyelmet arra, hogy milyen mostohán bánnak az indián őslakosokkal, beleértve például színészeiket?

Akcióra sok nem maradt a költségvetésből. Kifejezetten fájó az összecsapottsága a film végének, mert kevés plusz pénzből ütős kis akciót lehetett volna még rádobni, eleve azzal, ha az autós üldözés lezárása nem kulminál egyetlen robbanásban. A végső bunyó sem kifejezetten ötletes. Mostanra az ilyesmi lelombozza a nézőket. A CGI szintén ótvar. Egy nagy stúdió kezében lehetett volna A akciófilm is, így B sci-fi hajolt a horrorba.

A film utolsó húsz perce meg nagyon ismerős volt valahonnan. Mintha Dean R. Koontz írt volna hasonló témájú regényt, amelyben valami bérgyilkos vagy egyéb kísérlet célja az volt, hogy minimális harcászati erővel likvidálni egy külvilágtól elvágott kisvárost. Az alapfelvetés régóta motoszkál bennem, és magam is gondolkodtam már novellaötleten, amelynek lényege hasonló lenne, de így, már nem érzek késztetést a megírásra, hiszen nagyjából visszaköszönt a történet a filmből. Azért hagytak ki némi ziccert és elég olcsón és gyorsan fejezték be a filmet. Volt WTF pillanat is és a film végi csavarra nem számítottam, ami miatt plusz százalékot érdemel a mozi. Azért Gunnarsson-nak még kell gyakorolnia a befejezéseket, mert kicsit többet vártam volna a stáblista érkezése előtt, mint amit kaptam.

55%

Ha szeretnéd látni: J É G K A T O N Á K

vagy: Jégbe fagyott gyilkosok

Vaksötét - Don't Breathe (2016)

Vaksötét - Don't Breathe (2016)

Rendezte: Fede Alvarez

A film Mafab adatlapja: Don't Breathe (2016)

Megtekintés: A sok jó kritikának köszönhetően eléggé túllihegett horror-thriller.

Első: Stephen Lang szerintem mindig is egy alul-értékelt, rossz arcú anyaszomorító volt, aki több figyelmet is érdemelhetett volna és egyetlen pszichopata szerepének köszönheti, hogy egyáltalán ismerem a nevét, mert annak idején rongyosra néztem a "Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő - The Hard Way (1991)" című akció-vígjátékot és abban Lang volt a nemezis. Később még szétgyúrva is láttam az Avatarban, bár megkockáztatom, hogy ötven feletti hibátlan testét inkább köszönhette a CGI-nak - akár a főszereplő Sam Worthington a sorvadt lábait - mint rendszeres edzésnek, de ne legyen igazam. Lang ezek mellett is szívesen alakít gonosztevőket, akár A listás filmekbe is betéved és egyik kedvenc figurám tőle a sajnálatosan egyetlen évad után csúfosan megbukott Terra Nova sorozat Taylor főparancsnoka, amely azért bizonyítja, hogy Lang arcberendezésének ellenére is tud szimpatikus karaktert hozni. A "Vaksötét" vak veterán katonájának szerepe laza ujjgyakorlat neki csupán és egyben jutalomjáték is. Egyetlen negatívumként azt tudom felhozni ezzel kapcsolatban, hogy fájó, hogy elég keveset látunk alakításából, hiszen a filmben az arca egyrészt maszk mögött rejtőzik - a sérült veterán arca mögé, akinek a szemei élettelenek - és egyébként is sötétben játszódik a film közel nyolcvan százaléka, így alig valamit látunk Lang kifejező arcjátékából. Viszont testének gesztusai kárpótolnak érte.

Második: Fede Alvarez viszonylag jól mutatja meg, hogy egy átlagos amerikai ház, hogyan lehet akár "börtön" is adott helyzetben, igaz, amikor előkerül egy kalapács és egy deszka szögekkel, amellyel az utolsó szabad ablakot is beszögeli vak emberünk, akkor felszisszentem, hogy a.) mennyire gyorsan előkerült a három tárgy - szög, deszka, kalapács - és, b.) hogy a karakter mennyire otthon lehet fejben, ha ilyen gyorsan reagált és el is végezte az "ácsmunkát" pillanatok alatt. Nekem nyitott szemmel sem lenne egyszerű szöget, kalapácsot és méretre vágott deszkát szereznem az éjszaka közepén, ezért feltételezem, hogy már amúgy is érett annak a fürdőszobai ablaknak a lezárása. Alvarez nem nagyon húzza az időt és néhány gesztussal a szereplőiről egészen jó jellemrajzot formál meg. Persze azért kicsit kezd a vége felé irreális lenni a történet előre haladása (pl. mikor a vak beéri Rocky-t a kocsinál és foglyul ejti, az már-már átment hihetetlenbe) és becsúszik némi Amerikai pitét megidéző gusztustalanság is, azonban kapunk némi csavart is, hogy mélyebb, összetettebb legyen a történet és egy nagyjából kielégítő lezárást. Nem egy mestermű, azonban a direktor egészen ügyesen teremt atmoszférát, feszültséget és mivel a film fontos karakterei morálisan eléggé ingoványos talajon járkálnak, még a figurák sorsát is nagyjából kielégítően sikerül prezentálni. Mondjuk, a néző nehezen tud igazán azonosulni bármelyik karakterrel, hiszen morálisan eléggé elítélhető mindegyikük és még így is azt mondom, hogy a lezárás korrektül sikerült. Alvarez zsenije - vagy ordas klisé, ugye - hogy két mondattal olyan ellenszenvessé teszi a főszereplő Rocky anyjának karakterét, hogy a cigiző ribancot még a mentőben is ütnéd.:
"- Legyél olyan jó és hozz anyádnak egy pizzát! Majd te kifizeted, tudom, hogy van pénzed!"

A lényeg: Rocky (Jane Levy) szeretne otthonról lelépni Kaliforniába és magával vinni kishúgát, mert anyja és aktuális pasija valódi energiavámpír. Ezen törekvésében tökéletes támogatót talál barátjában, Money-ban (Daniel Zovatto), aki betörésekből igyekszik előteremteni ehhez a pénzt és viszi a bűnbe a leányzót is. A trió harmadik tagja a sokkal higgadtabb Alex (Dylan Minnette), aki egyértelmű, hogy vonzódik a zűrös Rocky-hoz. Két oka van, hogy a csendesebb és okosabb kocka hozzájuk csapódik a balhék idejére: álmainak egy részét ő is csak "hirtelen jött pénzből" tudja fedezni, és mivel apja a környékbeli házak biztonságtechnikai őrző-védő cégénél tevékenykedik, a srác rálát némi információra a betörés előtt álló házakkal kapcsolatban. A másik ok pedig maga Rocky. Alex nem tudom, miben reménykedik, de ad némi plusz feszültséget labilis munkakapcsolatuknak, hogy a fiú néha oldalra sandít a csinos lányra. Money hamar letöri a szarvát és hiszünk is neki, hogy Alex szarul jár, ha nem húzza el a belét a suna-barlang bejáratától, mert Money a tipikus balhés srác, habár ezt azért kell elhinnünk, mert betörés közben köcsög a viselkedése - infantilis gyerek módjára rombol és pusztít - és olyan gangsztás a sérója.
Rocky motivációja pont Money jelenléte miatt lesz kicsit hamiskás, hiszen anyját és semmirekellő pasiját hagyná hátra, miközben Money legalább olyan rossz partner, hanem rosszabb, mint akit anyja vitt haza unalmában. Money az a tipikus rosszfiú, aki mögött senki és semmi nem áll, valódi hatalma nincsen, inkább csak eljátssza a bűnözőt, de krízis helyzetben hamar alulmarad, mert nem más, mint egy nyafogó, erőszakos kisgyerek.
Alex valamennyire kordában tartja az enyhén Bonnie és Clyde párost, ám eljön az ideje, hogy egy utolsó, nagy bevétellel kecsegtető balhét végezzenek el. Szerencsére van egy informátoruk, aki negyven százalékért cserébe hozza a balhét, amelyben meg lehet tollasodni. Teszem hozzá, ha egy informátor munkája annyiból áll, mint a filmben, akkor a kurva anyja fizetne neki bármennyi százalékot, mert majdnem annyi történik, hogy:
- Na, akkor elindultok észak felé, tíz kilométert, ahol van egy ház, abban lakik egy ipse, akinek a lányát elütötték, kártérítés volt nagy, pénz pedig szinte biztos a házban!
Mert kb. ennyi történik a filmben is!
Nos, a bankos filmekben nem ennyi az informátor tevékenysége, hanem nagyjából kész tervvel érkezik a találkozóra és csak azért nem maga kivitelezi a rablást, mert abban nem jó és kevés hozzá a kapcsolata, viszont ő az, aki összeszedi a tudnivalókat a balhéhoz.

A filmben fiataljaink hiányos ismeretekkel érkeznek a bűn helyszínére és közepes rákészüléssel ugranak fejest valamibe, amiről fogalmuk sincs. (Pár éve készül amúgy egy hasonló témát boncolgató mozi, azt hiszem francia színben, ahol egy idős nénit rabolna ki hasonlóan pár suhanc, oszt mikor beteszik lábacskáikat a házba, visszanyal a fagyi.) Nem eredeti az ötlet, hiába is hinnéd. Amint megtalálom, hol is láttam hasonlót, frissítem a cikket.

Viszont van egy jelenet a moziban, amikor elmegy a fény és egy elég klausztrofóbiás jelenetben kell követnünk hőseink kalandjait egy pincében. Moziban nagyon hatásos, ijesztő jelenet, de megkockáztatom, hogy rosszabb minőségben, monitoron nézve teljesen élvezhetetlen lesz az a pár perc. Főleg, ha a függöny résein besüt a nap...

A szereplőink remekek, főleg a kutyus. Ennyire állatot még nem utáltam, mint ebben a filmben. Cujo egy lepkefing volt ehhez képest.
Mivel a film nagy részét nálunk forgatták, becsúszott Cindy szerepére Törőcsik Franciska színésznőnk, de sajnos rá nem emlékszem a filmből, mert biztos olyan fontos volt a szerepe, vagy pislogtam. Gondolom, inkább a belsőket készítették nálunk, mert külső nem sok van.
A zene ami még kiemelkedő. A Roque Banos tényleg jobban sikerült hátborzongató score-t hozott össze.
Jane Levy másodszor dolgozott a rendező keze alá.
Sam Raimi rendező producerelte a mozit, immár másodszor. A rendezővel első közös munkája Raimi kultikus mozijának a Remake-je volt: Gonosz halott.

Töfi:
- Az öregember utcájának a neve; Buena Vista, spanyolul annyi, mint jó látás. Szójáték.
- A széf kombinációja megegyezik Alvarez születésnapjának dátumával.
- A film alatt Lang speciális kontaktlencsét viselt, hogy sérültnek tűnjön a szeme, és alig látott valamit. a többi szereplő speciális kontaktlencsét viselt, hogy kitágultnak tűnjön a pupillája, és alig látott valamit.
- a kutyust három különböző kutya alakította. Mindegyiknek volt saját szakterülete. Meg szagterülete is...
- A magyar címválasztás megint sikeres volt, halkan jegyzem meg. Hát, nem egy "Ne lélegezz!".

70%

Ha szeretnéd megtekinteni, gyere vissza később, hátha találok linket...
És már meg is van: V A K S Ö T É T - Egyelőre kamerás, de később javítjuk!

Ha érdekel egy hasonló mozi, akkor ide látogass: L I V I D E
Komám hívta fel rá figyelmemet.

origo interjú Törőcsik Franciskával a filmről: interjú (Ha nem olvastad, érdemes!)

Jenny esküvője - Jenny's Wedding (2015)

Jenny esküvője - Jenny's Wedding (2015)

Rendezte: Mary Agnes Donoghue

A film Mafab adatlapja: Jenny's Wedding (2015)

Megtekintés: Inkább társadalmi dráma, mint keserédes vagy komédia, bár az utóbbiakat szokhattuk inkább meg Heigl kisasszonytól. Ez nem fog annyira tetszeni, mert az a fajta játékosság, amiért megnéztél korábban egy Heigl filmet, hiányzik ebből a munkájából.

"A boldog emberek háza előtt zöld a fű!"

A történet azt boncolgatja, hogy egy mikró társadalomban, - amerikai előváros - ahol főleg a tradíció és klasszikus családmodell forma az idilli, hogyan fogadja a szűkebb és tágabb környezet annak a hírét, ha valaki más, egészen pontosan, leszbikus kapcsolatban él, és ami fő, ezt nyíltan felvállalja. Jenny (Katherine Heigl) már öt éve él együtt barátnőjével, Kitty-vel (Alexis Bledel) úgy, hogy a nő családjából csak kevesen gyanakodnak rá és biztosat senki nem tud szexuális identitásáról. Miután Jenny mindkét testvére elkelt, érzi, hogy ideje lenne megnyílnia a családja előtt, felvállalni érzéseit és nemi orientációját, akár annak az árán is, hogy az emberek a szájukra veszik. Jenny-ben gyerekkora óta érik az ideje, hogy színt valljon és öt év titkos együttélés után, végre kész rá. De a családja még nem és a legtöbb konfliktusuk ebből ered, hiszen maradi gondolkodású szülei és versenyszellemű húga, aki világéletében riválist látott benne a szülői szeretetért, lépten-nyomon akadályozza benne, hogy kiadja magából a titkát. Amikor végül sikerül, a szülőknek sokkal kevesebb idejük marad feldolgozni a tényt, hiszen Jenny rövid időn belül hozzá akarja kötni életét a szerelméhez.

Rose-t (Linda Emond) és férjét, Eddie-t (Tom Wilkinson) hideg zuhanyként éri a hír, hogy lányuk azért nem mutatta be korábbi pasijait, mert gimnazista kora óta tudja, hogy a lányokhoz vonzódik. A két szülő nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, hiszen senki sem készítette fel őket erre az apró kis "problémára". Környezetükben nem találkoztak a helyzettel, ismerőseik sem nagyon voltak ebben érintettek, ráadásul a kisvárosi életet komolyan átszövi a pletykálkodás hálózata, amely szintén nem olyasmi, amit szívesen vesznek Jenny felmenői. Rose kezdetben automatikusan csak arra tud gondolni, hogy ő a hibás és megbukott, mint anya, mert ha ez történt, akkor ott bizony nevelésbeli lehet a gond. Tom szintén nehezen dolgozza fel a hallott hírt, mert kollégái viselkedése arra enged következtetni, hogy meg lesz bélyegezve és a család jó hírét is félti, meg egyébként sem tudja kezelni a helyzetet, hogy két nő egymással éljen házaséletet. Mindkettőjüknek fel van adva a lecke, hogy vagy arra koncentrálnak, hogy leplezzék az igazságot és tehetetlenül sodródjanak az árral, vagy rádöbbennek inkább, hogy egy olyan banális kérdés, hogy kit szeret az ember, az nem változtatja meg, nem írja felül a másik lényét és egy szülőnek bizonyos esetekben kutya kötelessége elfogadni a gyermekei döntését, ha az nem törvényellenes. Attól, mert valami számunkra tökéletesen idegen, még nem fordíthatunk neki hátat, pontosan azért, mert nem ismerjük. Ezen kívül az is fontos kérdése a filmnek, hogy jogunk van a boldogsághoz és, hogy ezt elérjük, meg kell hoznunk döntéseket.

Ha valaki bátor szexualitást vár két női szereplő között, inkább keressen rá az Adele életére.

És azt is ránk erőszakolja kicsit a film, hogy mert két azonos nemű szereti egymást, nem biztos, hogy az rosszabb, mint amikor ellentétes nemű partnerek belefásulnak egy olyan kapcsolatba, amely viszont nem teljesedik ki a boldogságban. Boldogsághoz való jog. Erről is szól a film.

Még fontos szerepet kapott Meryl Streep lánya, Grace Gummer, Anne szerepében, aki féltékeny nővére és anyja kapcsolatára, mert néha bizony olyasmit képzel bele az anya-lánya közötti viszonyba, amely szerint őt kevésbé szeretik. A film erről is beszél, hiszen sokszor egy család és azon belül a helyünk, gondoljunk bármit, nem népszerűségi verseny. A szülők szeretik a gyermekeiket, épp csak a szeretet minőségét nem mindenki értékeli egyformán. Gummer nem tehetségtelen színésznő, de azért anyja karizmája nem nagyon érződik rajta.

Donoghue kedveli a kényes és erős témákat, a drámai műfajban érzi otthon magát. Ebben a filmben is az a vonal az erősebb, bár vannak szálak, amelyeket eléggé lazán kezel és mutat be -  Anne férjének kicsapongásai, az esküvőn megjelenő emberekről is alig tudunk meg valamit, aki nem közeli rokon - és néha becsúszik némi humor is. Hiányoltam azért Kitty hátterének felvázolását, amelyet a film még csak nem is érint, pedig mivel öt éve él vele Jenny együtt - igaz, lakótárs minőségben - , óhatatlan, hogy valamennyire a család is ismerje és így azt a ziccert kihagyja a film, hogy közte és a családtagok között kialakuljon némi párbeszéd, pedig az legalább annyira érdekes lehetne, mint anya-lánya között, vagy apa-lánya között. Kitty így gyakorlatilag csupán mutatós díszlete a filmnek, amit nem nagyon használnak ki. Néhány jelenetben megjelenik ugyan, de akkor sem mindig tudják megfelelően kihasználni a színésznő adottságait.

Ezt a befejezést már annyiszor láttuk más filmekben, hogy nem nagyon izzasztja meg a szemeinket.

A film főleg Jenny-re fókuszál, aki végre a sarkára áll és szembeszáll a maradi hozzáállással. Viszont a forgatókönyv nem elég bátor és felületesen kezeli a témát, nem mélyed el benne, így, más körülmények között, mivel amúgy egy régimódi álláspontot képviselő kisváros a történet helyszínének, a leszbikus női partner simán kicserélhető lenne akár egy fekete bőrű férfira ia akár vagy egy, a börtönből frissen szabadult ex-fegyencre, mert kb. ugyanezt el lehetett volna játszani mindhárom variációval, a karakterek reakciói megegyeztek volna. Ezért azt állítom, hogy a téma többet ért volna, de ehhez képest kissé felületes ujjgyakorlatot kapunk.

Valahogy a hírre várható reakciók is kiszámíthatóak és nem kapunk belőlük sokat, mert viszonylag kevés mellékszereplőt mozgat a mozi. Persze van kötelező egymás fejéhez vágott sértések és nagy, könnyes békülések a megnyugtató hepiendig. az alig másfél órás moziba nem sikerült eleget beledolgozni mindabból, amit a témából ki lehetett volna hozni, ezért kissé az egész film olyan, mint a két női szerelmes közötti gyengéd jelenetek; kissé ügyetlen és felületes, kellő bátorság nélkül. Heigl legalább igyekszik kitörni a papa kedvence kategóriából, több értelemben is.

Ha szeretnéd látni: J E N N Y  E S K Ü V Ő J E

50%

filmzene kedvelőknek itt található meg a film zenei albuma: J E N N Y  S O U N D T R A C K

A főnök - The Boss (2016)

A főnök - The Boss (2016)

Rendezte: Ben Falcone

A film Mafab adatlapja: The Boss (2016)

A poszter is csúsztat: A filmben Renault
(Peter Dinklage) tart kutyákat.

Megtekintés: Alapból megnézem Melissa McCarthy filmjeit, amint kijönnek, pedig kb. azon a szinten mozog, mint Adam Sandler...

A magyar előzetes csúsztat, mivel Michelle Darnell (Melissa McCarthy) nem állítja, hogy ő lenne a leggazdagabb nő Amerikában. Valahol közelebb van az ötvenedikhez.

Az egész film annyira eredeti, akár a címe. A főnök. Semmi szójáték, elvontság, csak egy szimpla szó. Ráadásul, ha már itt tartunk, a cím nem is feltétlenül a filmről szól, mert bár McCarthy a film elején valóban vasmarkú és könyörtelen üzleti vezető, a továbbiakban ez már nem lesz annyira releváns, hogy a címmel jól jellemezzük a filmet is.
Ha ez a film húsz éve készül, akkor tuti, hogy John Candy kapja a főszerepet - valójában nem, mert bár hihetetlen, de a hasas komikus már 1994-ben itt hagyta földünket - , hiszen a történet szerint "hősünk" kezdetben magasan fenn csücsül, hatalommal a kezében, majd hatalmasat esik, hogy ismét talpra álljon, plusz, kiderül az is, hogy mi oka van annak, hogy a pénzt hajszolja, míg az emberi kapcsolatokat kerüli. John Candy nem azért kapta volna meg a szerepet, mert tipikusan olyan figura, aki jól adja a gazdag szemétládát, hanem mert szimplán kövér és ha érzelmesnek kell lenni, akkor abban is jó. Mivel a remek kövér férfiszínészekből híján vagyunk, ezeket a karaktereket most felmarkolja McCarthy és hát azt hozza ki belőlük, amit ki tud. Jelen esetben nem sokat.

Ez vastagon a színésznő-producer hibája is, hiszen benne van a keze a forgatókönyvben, akárcsak párjáé, a rendező Falcone-é. Plusz egy fő. Hárman sem képesek egy végig érdekes mozit összehozni és a humort is apránként csepegtetik bele, azt is a profánabb fajtából. Lassított verekedés, csetlés-botlás, és vulgarizmus. Nagyjából itt ki is merül a film humorbázisa. Felröhögtem magam is, mert amikor a sütiárus lányok egymásnak esnek, abban van potenciál, de sajnos, ahogyan az egész filmből, ebből a jelenetből is csak a minimumot tudják kihúzni.

McCarthy viszont legalább szerethető, ellentétben a korábbi, Tammy című fiaskó után, amiből mostanra annyira emlékszem, hogy nem tetszett. Itt McCarthy egy árvaházban felnőtt, problémás személyt alakít, Michelle Darnell-t, aki később, miután csírájában kiégeti magából a szeretetet, hogy ne érje érzelmileg több sérülés, egyetlen dologra koncentrál és ez az üzleti életben való megmérettetés és siker. Megy is minden, akár a karikacsapás, míg végül némi fehér nyakkendős bűnözés miatt simán kap fél év letöltendőt, amely után nehezen megy a talpra állás. Szerencsére, korábban a keze alatt dolgozott egy eltökélt titkárnő, Claire (Kristen Bell) aki ki tudja miért, lelkiismeretétől hajtva befogadja kis lakásába, amíg az egykori milliomos ismét összeszedi magát. Persze, ahogyan elvárható - Disney mélységű családi filmek formuláját követve - kezdetben egymás agyára mennek, majd lassan közelednek a lelkek egymáshoz, míg barátokká nemesedik kapcsolatuk, hogy végül, egy egymásnak feszülés után, némi sértődést és balhét követően, kiderüljön, hogy megbonthatatlan kapocs alakult ki közöttük, amely felér egy családi közösséggel. Ennyire egyszerű a történet. Az már csak hab a tortán, hogy sikerült egy tök fölösleges és elripacskodott szerepre beleszuszakolni mindenki kedvenc Tyrionját, Peter Dinklage-t, hogy eljátsszon egy halovány intrikust.

Három percig szájpecekkel hülyéskedni két perc után nem vicces.

A női szereplők egy része még nem játszott korábban filmben. A langaléta Crystal-t megformáló Eva Peterson kifejezetten kellemes az energikus balhés lány szerepében. Remélem, vele találkozom még, mert van benne potenciál.

Sajnos, jó szívvel nehéz a filmet ajánlani, hiszen a legjobb poénok, amiket sikerült beleszuszakolni a műbe, vagy erőszakosak, vagy homoszexuális felhanggal rendelkeznek. Persze nem olyan alpári, mint Sacha Baron Cohen vagy olyan bugyuta, mint sok Adam Sandler poén... ja, de van annyira bugyuta. Egyszer, ha unatkozol és láttad a Tammy-t, akkor ennek is adhatsz esélyt. Ha a Tammy tetszett, akkor ez is fog. Nem éri el a Kém színvonalát, de ez a mellékszereplők ismertségi foka miatt érthető.

Ha szeretnéd látni: T H E  B O S S (2016)

50%

Falcone nagyon beleszeretett kis dundi feleségének csülkeibe.

Csalétek - Bait (2012)

Csalétek - Bait (2012)

Rendezte: Kimble Rendall

A film Mafab adatlapja: Bait (2012)

Megtekintés: A Sharknado és társainál leheletnyivel jobban összefércelt cápás horror, igaz, komolyabban is veszi magát, ami kicsit ront az összképen.

Első nézésre olyan érzésem volt, hogy a film rendezője, Kimble Rendall jól ismeri többek között a közelmúltban elhunyt rendező, David R. Ellis munkásságát. Hasonlóan felépített történet, fiatal és jóképű szereplők, legalább egy ismert név, kiszámítható és pörgős cselekmény és akció közben némi gore is jut két vágás közé. A Bait kissé hasonlít a "Kígyók a fedélzeten-re - Snakes On A Plane (2006)" - amennyiben itt is van akció, feszültség, húzónévnek a Kés alatt sorozat sztárja, Julian McMahon, bűnöző karakter, béna mellékszereplők, katasztrófa jelenet, vegyítve véres balesetekkel (Egyikben egy férfi nyakába fúródik pezsgős üveg, másikban elszabaduló hajócsavar találja telibe egy hölgy arcát.) Végül csapdahelyzet, módszeresen elhalálozó karakterek, necces végső megoldás és végül felszabadulás.
Persze nem Ellis érdeme a történet felépítése, hiszen a legtöbb katasztrófafilmre jellemző lépésekből tevődik össze mind az ő legjobbjai - Végső állomás 2., Kígyók a fedélzeten - mind pedig Rendall mozija. Ellis-t csupán azért mertem kiemelni, mivel rá hatványozottan volt igaz, hogy jól játszik a klisékkel és akciójeleneteit - a kaszkadőrös múltjára való tekintettel - tökéletesen felépítette és remekül tudta összevágni, színesíteni sok apró részlettel, ami már nem annyira jellemző hasonló filmeknél.

Feltételezem, hogy vízen lebegő szörfdeszkát
nem képes egy cápa orra így eltörni,
anélkül, hogy a rajta ülő ember meg ne szakadjon szét.

A Csalétek tökéletesen klisés felépítésű forgatókönyvre épül, kiszámítható, ennek ellenére, mivel rendesen pörög és több szálon is, nem lesz unalmas és szórakoztató esti filmélmény. A cápa elkészítése itt sem a legerősebb. Hiába sírt Spielberg annak idején, mikor készítette a Cápát, mivel élőben nem láttam még a fenevadat, engem az ő verziója győzött meg eddig leginkább. Itt legalább olyan bénán néznek ki a dögök - elnézést kedves cápavédők - mint a sokkal korábbi és legalább ennyire szórakoztató "Háborgó mélységben - Deep Blue Sea (1999)".

Ráadásul a deszkaroppantó karambol után
Rory még bőven eszméleténél van a vízben.

Adott két vízi-mentő srác, akik között nem csak a baráti kapcsolat erős, hanem hamarosan a rokoni is, amennyiben annak vesszük, hogy Josh (Xavier Samuel) el fogja venni Rory (Richard Brancatisano) húgát, Tinát (Sharni Vinson). Mivel kell a drámai feszkó, Rory karaktere hamarosan elhalálozik - A Cliffhangerben pl. az egyik hegyi-mentő barátnője zuhan le a másik hegyi-mentő kezei közül a mélybe, hogy végig legyen feszkó a két karakter között - ezért Tina, hogy felejtsen, letiplizik Josh életéből egy időre. Persze, pont, amikor visszatér és elvileg még be is pasizott, akkor kezdődik a katasztrófa helyzet, amelyben a korábbi drámájukat végül vagy meg tudják oldani és feldolgozni, vagy nem. Bármilyen fura, az alaptörténetekben általában a karakterek megtudják...

Rajtuk kívül még egy maroknyi szereplő kerül szorult helyzetbe - ismét mintha egy kicsit túl sokan haltak volna meg a balesetben, akárcsak pl. a Daylight (1996) című Stallone filmben, ahol meglepően sok autót emészt fel a vegyi robbanás az alagútban, ennek ellenére alig tucatnyi szereplő marad életben, akiket majd ki kell menteni - és kerül csapdába egy nem túl nagy áruházban, amelyet hamarosan svédasztalnak fog használni egy emberevő cápa. Vagy több, mert a parkolóházba is jut belőlük. A szereplők nagyjából igyekeznek összefogni a veszély ellen, de nem könnyű, mert vannak érdekellentétek és sérültek is, így előkerülnek a szokásos karakterek közötti balhézások és korábbi, akár a filmen kívüli félelmek és sérelmek. McMahon habár sokat nem tud ehhez hozzátenni, azért kibillenti a mozit a totál Zs kategóriából, igaz, árnyalatnyival. Vinson helyes pofi, de annyira egyszálbélű, hogy végig védve van a filmben, hiszen a cápának sem kell. Viszont fürdőruhában meg lehet gusztálni és amilyen törékeny, olyannyira energikus. Őt mondjuk azóta kedvelem, mióta főszerepet nyomott egy Home Invasion moziban, a "Te következel - You're Next (2011) címűben, amelyről már korábban írtam. Az mondjuk egy sokkal erősebb mozi.

A helyszín eléggé díszletszagú. A vágás is hagy kívánni valókat maga után és egyik-másik CGI - a hullámok elnyelik a partot és az embereket az utcán - effekt simán Asylum videó színvonal. A zene kellemes, a szereplők nagyja közepes vagy idegesítő. Izgalom azért a zárt helyszín ellenére is jutott a filmbe és a logikátlanságok még épp elfogadhatóak. Azért, ennyi producerrel, akik a film elkészítésén fáradoztak azért lehetett volna sokkal erősebb munka.
Egynek, besörözve, jó!
Erős közepes. Mélyebb elemzést nem igényel.

55%

Ha megnéznéd: C S A L É T E K

vagy: B A I T

Töfi:
- Mivel a film külföldön sikeresnek volt mondható - egyedül Kínában sikeresen összekeresett 20 milliót!!! - meglebegtették, hogy készül folytatás!
- Hogy mennyire bonyolult egy filmet összedobni, mi sem bizonyítja jobban, hogy a kiskutyát, a pomeránit három különböző kutyus "alakította".
- Bakik: Az autók nem vízállóak, ezért ha víz alá kerülnek, fokozatosan megtelnek vízzel és közben az orruk lefelé bukik. A szökőár után látható rengeteg hulladék, amely a közértben lebeg a vizen. Ezek nagy része flakonokból áll, amely azt feltételezi, hogy üresek lehetnek, hiszen amelyik műanyag flakon tartalmaz folyadékot, az azonnal elsüllyed a vízben. :)

Cloverfield Lane 10. - 10 Cloverfield Lane (2016)

Cloverfield Lane 10. - 10 Cloverfield Lane (2016)

Rendezte: Dan Trachtenberg

A film Mafab adatlapja: Cloverfield Lane 10. (2016)

Megtekintés: Remek kis kamaradráma, meglepetésekkel, egy "elsőfilmes" rendezőtől.

Remélem, hogy Trachtenberg fog még kapni lehetőséget egész estés filmek forgatására, mert ahhoz képest, hogy nagy rutinja nem volt ezek készítésében, elég korrekt kis thrillert rántott össze az amúgy nem túl vaskos alapanyagból. Persze, azt se feledjük el, hogy ha a forgatókönyvet okosan nem vonják össze a pénz előteremtő stúdióban egy korábban bemutatott és sikeres found footage mozival, a jegyeladásokból befolyó bevétel töredéke lehetett volna a végeredménynek, a két főszereplő karizmájának vagy inkább szakmai respektjének ellenére is.

A korábbi film a Cloverfield, amely New Yorkban játszódott és egy búcsúbuliból indult, hogy a főszereplők végigmeneküljenek a városon egy hatalmas szörnyeteg elől, amellyel közben a sereg már felvette a harcot, vajmi kevés sikerrel. Ennek ellenére a folytatás már a városon kívül játszódik, és még csak nem is szigorúan véve egy tanyán, hanem egyenesen a föld alatt kiépített kellemes pánikszobában illetve annak egy nagyobb változatában, amolyan túlélő bunkerben.

A főszerepben egy igazi amerikai fiatal nő áll, Michelle (Mary Elizabeth Winstead) aki éppen túl van egy szakításon és új életet kezdene. Ebben segít neki a bunker gazdája, Howard (John Goodman), mert véletlenül tanúja lesz Michelle autóbalesetének és hirtelen ötlettől vezérelve magával viszi, hogy együtt vészeljék át azt, amiről közben Howard tudomást szerzett. Még hozzájuk csapódik Emmett (John Gallagher Jr.) aki Howard szomszédja és korábbi segítőtársa a bunker felépítésében.

Miután Michelle felébred a baleset okozta ájulásból, szinte azonnal gyanakodni kezd Howard-ra és Howard teszi alá a lovat, hiszen igen hamar elkezdi lefektetni a maga játékszabályait, hiszen gyakorlatilag ő a hely korlátlan ura. Michelle igyekezne tovább állni, de a két férfi többé kevésbé sikeresen meggyőzi őt arról, hogy odakint sokkal nagyobb veszélyek leselkednének rá, mint amik a föld alatt érhetik. Szerencsére dramaturgiailag úgy építik fel a történetet, hogy pont csak annyival támogassák meg Howard karakterének állításait, hogy Michelle karaktere lebegjen a hazugság és igazság mezsgyéjén, nem tudva, mit higgyen el a férfi állításaiból és mit kezeljen fenntartással. Eleve egyik ilyen dramaturgiai húzás Emmett figurája, aki alig zavar vizet, de arra jó, hogy amolyan kívülállóként elcsitítsa Michelle ébredező gyanakvását, hiszen, míg Howard-nak nehezen hiszi el azt, amit a külvilágról a férfi mond, addig Emmett egy sokkal szimpatikusabb férfi és viselkedése tökéletesen ellentéte a fenyegető Howardénak. Amikor meg már ez sem elég Michelle-nek, hogy szó nélkül meghajoljon Howard akarata előtt és kitörni készül, akkor varázsütésre megjelenik egy amúgy teljesen egyfunkciós szereplő, aki csak azt hivatott elérni, hogy Michelle megmaradjon a fenekén. Ezt a részt kissé erőltetettnek is tartottam.

John Goodman nagyon jól hozza a figurát, szinte lubickol a szerepben, hiszen mostanában elég ritkán kap igazi lehetőséget jó filmekben. Itt bepótol mindent. Szerencsére a forgatókönyv lassan adagol információkat a karakterről, így fokozatosan rádöbbenünk, hogy lehet, hogy egyrészt Howard nem hazudott a külvilág állapotáról, de ettől függetlenül komoly legalább annyira veszélyes a társaira, mint amitől 'óvja" őket. Teljesen motivációi nem derülnek ki a filmből, marad gondolkodni való, viszont egyértelmű, hogy sötét titkai vannak.

A film macska-egér játék az erős akaratú ötvenes évei végét taposó vidéki férfi és a harmincasba még be sem lépett, önálló városi lány között. Amíg ők megvívják csatájukat a föld alatt, odafent egészen más irányt venne a történet, ám az már csak egy kis plusz a történetben, amolyan hab a tortán. Így lesz az egyszerű thriller egyben dráma és sci-fi is. Szerencsére több réteget tudtak a végső forgatókönyvbe pakolni, külső és belső ellenséggel, pszichológiai mélységgel, amely főleg Howard motivációival foglalkozik. (Engem különösen érdekelt volna, hogy többet tudjak meg a családjáról, a lányáról, annak halálának körülményeiről, hogy utána hogyan igyekezett feldolgozni a traumát, nem e ő maga okozta és, hogy vajon Michelle-en kívül hány áldozata volt már, különböző módokon, miket tett velük, stb. Howard karaktere ezért nagyon összetett és a film játékideje alatt elég keveset tudunk meg róla, azok is inkább csak töredékek, amelyek néha több kérdést vetnek fel, mint amennyire megválaszolnak.)
Michelle karakterére is érdemes jobban odafigyelni, hiszen nem véletlen, hogy épp a film kezdődik úgy, hogy kilép egy kapcsolatból, amely valószínűleg nem működött és a lány, talán hirtelen ötlettől vezérelve igyekszik szakítani, erre azonnal belekényszerül egy másik függőségi viszonyba és talán pont ezért is kétkedő végig az álláspontja és ezért van olyan nehéz dolga vele Howard-nak. Rosszkor találkoztak, hiszen Michelle azon a ponton van, amikor változtatni akar az életén és nem gyönge áldozat lenni többé egy kapcsolatban. Ez az egyik oka, amiért a két főszereplő állandóan egymásnak feszül. Howard pedig, bizonyos jelekből - bár nem egyszerű kihámozni a motivációit - de egyértelműen valamilyen kapcsolatot akar kiépíteni a lánnyal.

A hangulatos trailer berántja az embert - úgy indul, mint egy kedves családi mozi, amely egyre fenyegetőbb lesz - és egyszer tényleg érdemes rászánni a mozira az időt, már csak Winstead miatt is, aki lehet, hogy még nem elég jó drámai színésznő, viszont dekoratív és kellemes a szemnek. Az eredeti filmzene nem hagyott bennem mély nyomot, viszont a soundtrack albumra biztos került fel néhány klasszikus, többek között a trailerben is hallott Ritchie Cordell nóta, a I Think We're Alone Now, amely a trailer ritmusához lett igazítva és így rendkívül hangulatos közel két percet eredményezett. A másik nagy kedvenc Frankie Avalon előadásában Edward Marshall szerzeménye, a Venus.

Elképzelhető, hogy még készülnek Cloverfield mozik, más szereplőkkel, más történetekből, melyeket majd egy szörnyinvázió köt össze, bár, ennél a filmnél ez eléggé elhanyagolható tényezőként jelenik meg. Azért a befejezés nem volt rossz és van benne tökösség. Egyetlen hiányossága a filmnek, hogy nagyjából kiszámítható, nagy meglepetések nincsenek benne.


70%


Ha szeretnéd látni: 1 0  C L O V E R F I E L D  L A N E

Töfi:
- Elvileg az első és egyetlen választás Michelle szerepére eleve Mary Elisabeth Winstead volt.
- Kezdetben a forgatókönyvnek semmi köze nem volt a Cloverfield történethez, egészen addig, míg J.J. Abrams és a Bad Robot fel nem vásárolta és össze nem olvasztotta a thrillert és a korábbi sci-fi-t. Talán ez volt annak is az oka, hogy csendben forgatták le és a stáb gyakorlatilag teljesen titokban dolgozott, lehetőleg sehol nem nevezve nevén a filmet, amíg el nem készült.
- A filmben Goodman karaktere egy tini filmet néz, az "Álmodj rózsaszínt - Pretty in Pink (1986)" - amelyről néhány napja írtam - amelyben a női főszereplő, Molly Ringwald ruhákat tervez és készít. Ez egy finom utalás, hogy később Winstead is ruhát tervez és készít, amelyben el tudja majd hagyni a bunkert, ha esetleg odakint tényleg mérgező a levegő, ahogyan Howard állítja.
- Winstead a szörny szájába egy molotov-koktél dob, hogy azzal megállítsa. Korábban tett hasonlót, "A dolog - The Thing (2011)"-es változatában.
- Abrams korábban már felhasználta az ötletet a bezárt emberekkel és mérgezett levegővel a Lost sorozatában.
- A filmet időrendben vették fel, így volt olyan jelenet, ahol, pót-forgatás miatt, később Goodman-re álszakállat kellett ragasztani.

Ha esetleg letöltenéd a film zenéjét, itt talán megtalálod: F I L M S C O R E